2015. december 31., csütörtök

Projektek 2016

Rájöttem, hogy mivel alig haladtam a 2015-re tervezett olvasásaimmal, felesleges összevonnom a 2016-os listával, mert soha nem érnék a végére. Szóval lássuk, mit szeretnék elolvasni a következő évben. Egy részével biztosan végezni fogok, mert akadnak köztük idénre tervezett blogturnés olvasmányok is. Ez ad némi motivációt, hátha a többit is lesz időm elolvasni. :)

  1. Jennifer L. Armentrout: Oblivion
  2. Jennifer L. Armentrout: Bízz bennem
  3. Martha Brockenbrough: Game of Love and Death (befejezni)
  4. Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek
  5. Brooke Cumberland: Pushing The Limits
  6. Catherine Doyle: Inferno
  7. Becca Fitzpatrick: Tükörjég
  8. Claudia Gabel-Cheryl Klam: Etherworld
  9. Abbi Glines: Predestined
10. Abbi Glines: While it Lasts 
11. Sally Green: Vadság
12. Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem
13. Amy Harmon: The Law of Moses
14. Colleen Hoover: Ez a lány
15. Susan Kay: Fantom
16. Sherrilyn Kenyon: Invision
17. Melissa Landers: United
18. Kass Morgan: The 100
19. Patrick Ness: Háború a békéért
20. Kelly Oram: Cinder & Ella
21. Sara Raasch: Tűz mint jég
22. Leila Sales: This Song Will Save Your Life (befejezni)
23. Mia Sheridan: Leo esélye
24. Jessica Sorensen: The Forever of Ella and Micha
25. Alessandra Torre: Sötét hazugságok
26. Tiszlavicz Mária: Őrangyalom! (befejezni)
27. Rick Yancey: Az ötödik hullám
28. Rick Yancey: Végtelen tenger

Befejezett projektek: 13/28

Blogturné #129 - W.W. Holloway: A bíbor lakosztály

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: A lelkes és tehetséges újságírólány, Joanna Chandler egy bulvárlapban ír szerelmi jó tanácsokról és szexpraktikákról, miközben a címlapra jutásról ábrándozik. Amikor váratlan lehetőséget kap arra, hogy az első oldalon tudósíthasson egy botrányszagú előadásról, bomba sztorira számít. A nagy durranás azonban elmarad, reményeit romba dönti hűtlen partnere, életébe pedig berobban egy lenyűgözően vonzó, szellemes, ám bosszantó ismeretlen. Ryan Hill.

A nem hétköznapi szexuális szokásokat kutató kultúrantropológus a nőkről vallott nézeteivel alaposan magára haragítja a lányt, aki ráadásul az állását is majdnem elveszíti miatta. Mégis vele kell oknyomozó riportra szövetkeznie, hogy aztán kalandozásaik során a férfi furábbnál furább erotikus klubokba csábítsa. Yana egyre mélyebbre merül a szenvedély birodalmába, feltárul előtte Ryan komor múltja, és súlyos titkok közelébe jut. Köztük a legveszélyesebb: mit rejt valójában a bíbor lakosztály? (Art Noveau)


Vélemény: Nem volt konkrét elvárásom ezzel a regénnyel kapcsolatban, de azt kell mondjam, remek olvasmány volt. Nagyon egyedi hangulattal rendelkezik, ami nagyban köszönhető az írónő stílusának. 
Meglepett, hogy ez a történet nem elsősorban magáról a BDSM-ről szól - mint ahogyan azt a fülszöveg alapján vártam volna, hanem ennek a témának egy kis szegletéről, ám azt meglepő alapossággal járja körbe. Ha elolvassátok a regény végén az írónő jegyzetét, akkor rájöhet, hogy ez nem véletlen. Komoly kutatómunka áll mögötte, ami egyébként meg is látszik a könyvön, annyira tudatosan van felépítve az egész, plusz olyan módon van bemutatva ez a világ, Ez adja a valódi ízét az egésznek, mert ezt leszámítva, leginkább egy kamaradarabhoz tudnám hasonlítani, mivel legtöbbször Yana és Ryan vannak előtérbe helyezve.
Számomra abszolút favorit, hogy egyikük sem tökéletes, de valahogy kiegészítik egymást, nem feltétlen romantikus értelemben, hanem úgy, ahogyan a munkájuk vicces módon összekötik őket, és kénytelenek megismerni a másik nézőpontját is, hogy miért viselkedik úgy, ahogy. Persze, kialakul köztük egy romantikus kapcsolat is idővel, ami egyébként meglepően szép, nem tolakodó, vagy erőltetett. Mégsem érzed azt, hogy erre lenne kihegyezve a sztori, hanem sokkal inkább arra, hogy hogyan születik meg a lány cikke, ami ezzel foglalkozik. A kutatás adja az igazi értékét a könyvnek, szerintem ettől lesz kifejezetten lebilincselő, magával ragadó olvasmány.
Imádtam, hogy Yana milyen komolyan veszi a munkáját, míg úgy tűnhet, hogy Ryan csak viccet űz a sajátjából. Azt, hogy milyen nézeteket vall a nőről, vagy milyeneket nem, nem fejteném ki, mert szerintem ez olvasás közben üt igazán nagyot, ott érzi át az ember, és húzza fel magát rajta, vagy ért vele egyet adott esetben, de ha én kezdeném el fejtegetni, az negyedannyira se lenne érdekfeszítő, nekem elhihetitek. Nem tudok róla sokat rizsázni nektek, mert bár hosszú a könyv, annyira a két karakterre és a világ bemutatására koncentrál, hogy ha már ebbe mélyebben belemennék, belefutnék esetleges spoilerekbe, és azt nagyon nem szeretném. Az tuti, hogy jó gondolatok vannak benne, és nagyon jól vannak bemutatva. Hiába erotikus regény, nem erre, hanem sokkal inkább a Ryan és Yana közti dialógusokra emlékszem inkább, mint az effektív szexjelenetekre, amikből amúgy nincs is olyan sok, hála az égnek.
Nem mondanám többször olvasós kötetnek, de egyszer mindenképpen érdemes elolvasnia annak, aki nem kap hideglelést és szívrohamot ettől a dologtól. Nekem egy abszolút kellemes, pozitív csalódás volt, már elgondolkoztam rajta, hogy idővel be kellene szereznem a Sebző vágyakat is.

Kedvenc karakter(ek): Ryan, Yana
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Kiadta: Art Noveau Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 432
Sorozat: -



Résztevő blogok listája:

12.28. - Szembetűnő
12.31. - CBooks

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban az itthon is megjelent BDSM kapcsolatokat (is) érintő erotikus könyvek világába kalauzolunk!
A turné minden állomásán találtok egy kis leírást egy könyvről, a Ti feladatotok pedig annyi, hogy kitaláljátok, melyik könyvről van szó, és a könyv címét beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertest e-mailben is értesítjük, innentől számítva 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai könyv: Egy Kéleb nevű volt szexrabszolga elrabol egy ártatlan lányt, hogy őt is hasonló sorsra szánva, eladja az úgynevezett Virágpiacon.

2015. december 30., szerda

Összegzés 2015

Nos, itt az ideje, hogy összegezzük, milyen évünk volt könyves szempontból .) A linkek folyamatos pótlás alatt vannak! :)


 1. Legjobb regény: C. J. Roberts: Epilógus
 2. Legrosszabb regény: S. J. Watson: A másik én
 3. Legnagyobb csalódás: Maggie Stievfater: Álomrablók
 4. Legnagyobb pozitív csalódás: Kim Karr: Kötődés
 5. Legjobb sorozatkezdő kötet: Cathy Cassidy: Cseresznyés ábránd
 6. Legjobb sorzatfolytató kötet: Tiffany Reisz: Az úrnő
 7. Legjobb sorozatzáró kötet. Carina Bartsch: Türkizzöld tél
 8. Legjobb 2015-ös könyv: Sherrilyn Kenyon: Illusion
 9. Legjobb disztópia: Marissa Meyer. Cinder
10. Legjobb fantasy: Marie Lu: Legenda
11. Legjobb romantika: Tiffany Reisz: The Original Sinners sorozat
12. Legrosszabb romantika: Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek
13. Legjobb női főszereplő: Kiara (Simone Elkeles: A vonzás szabályai)
14. Legrosszabb női főszereplő: Talia (Alex Flinn: Csók, pont jókor)
15. Legjobb férfi főszereplő: Daemon Black (Jennifer L. Armentrout: Lux-sorozat)
16. Legrosszabb férfi főszereplő: Max (Calia Read: Szétcsúszva)
17. Legjobb író: Colleen Hoover
18. Legrosszabb író: Wendy Higgins
19. Legjobb realistic fiction: Jandy Nelson: Neked adom a Napot
20. Legjobb sorozat: Sherrilyn Kenyon: Chronicles of Nick
21. Legjobb urban-fantasy: Sherrilyn Kenyon: Instinct
22. Legemlékezetesebb csavar: Jay Asher. Tizenhárom okom volt
23. Legrosszabb csavar: M. Leighton: Rajtam áll
24. Legjobb LMBT-karakter: Noah (Jandy Nelson: Neked adom a Napot)

25. Legrosszabb LMBT-karakter: Fountaine (Tracy Brogan: Egy kis őrültség)

2015. december 26., szombat

Blogturné #128 - Jessica Park: Lélegezz velem!

Miért: Még nem olvastam az írónőtől

Tartalom: Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mivel nem volt szerencsém a Flat-out sorozathoz - legalábbis eddig -, különösebb elvárások nélkül kezdtem el olvasni ezt a regényt, úgy voltam vele, lepjen meg az írónő, ha tud... És a legnagyobb megdöbbenésemre, sikerült neki! 
Ami a leginkább meglepett ezzel a történettel kapcsolatban, az az, hogy egy NA-regényhez képest, szerintem kifejezetten kevés dialógus volt benne, annak ellenére, hogy egyébként Park egészen sok karaktert mozgat ebben a történetben. Ezzel együtt, sikerült megoldania, hogy a valódi hangsúly Blythe gondolatain és belső vívódásán legyen. Nem egyszer van úgy, hogy egész fejezeteket olvasol el anélkül, hogy abban bármiféle párbeszéd felbukkanna. Bevallom, ez eleinte nagyon szokatlan volt, de végül is, a regény végére érve azt mondhatom, hogy nem volt egy rossz húzás, sőt, a maga módján nagyon jól működött, még akkor is, ha Blythe-tól néha falnak tudtam volna menni. 
Ennél a lánynál picsogósabb főhősnővel régen találkoztam utoljára. Megértem, hogy mivel elvesztette a szüleit, ez egy igen komoly, maradandó törést jelentett az életében, rendben van. De az, hogy állandóan erre veri magát, hogy jaj szegény ő... Az azért néha már idegesítő volt, annál is inkább, mert a regény elején még nem akart senkihez közelebb kerülni, erre rövidesen betoppan az életébe - bizonyos szempontból szó szerint - egy testvérpár, akikkel viszont szívesen elvan, de azért néha még rájön az öt perc, hogy ő a szegény árva, milyen rossz neki? Hát, nem tudom. Azért a gyásznak is van egy pontja - évekkel az eset után, mint ahogyan az itt is kiderül -, amikor az ember átlép ezen. Jó, nem mondom, abban igazat adok neki, hogy amikor önmagunkat hibáztatjuk egy szerettünk elvesztéséért - mindjárt hozom erre az ellenpéldát -, akkor az hihetetlen módon meg tudja nehezíteni a feldolgozás folyamatát, főleg, ha adott esetben még ráadásul ok nélkül is ostorozzuk magunkat a történtek miatt. Számomra ő nem volt az a szerethető főhősnő, de bízom benne, hogy a folytatás majd hoz bele valami újat, valami pluszt, ami miatt meg fogom gondolni magamat ezzel kapcsolatban.
De akkor térjünk át arra a bizonyos ellenpéldára, James-re aki bár csak említés szintjén szerepelt -leginkább, számomra az ő helyzete volt a leginkább megérthető. Ha az ember gyászol, megesik, hogy mást hibáztat a szerettei elvesztéséért, mert úgy érzi, így könnyebb elfogadni a történteket. Bár, ő szerintem átesett a ló túloldalára egy bizonyos szempontból, azért, ha nagyon akartam, át tudtam érezni a helyzetét. 
Csak most veszem észre, hogy már egészen sokat írtam erről a könyvről, de még mindig nem írtam például a férfi karakterekről, akik ugye minden NA-könyvben igen meghatározóak, akkor is ha egy van, meg abban az esetben is, ha több akad belőlük. Én jelen helyzetben azt mondanám nektek, ketten vannak, mert mind Chris, mind pedig Sabin szemmel láthatóan hamar érdeklődni kezd Blythe iránt. Ha az ember csak elolvassa a fülszöveget, sejtheti, ki lesz a befutó végül, de szerencsére, a könyv egyes szakaszain ez nem feltétlen annyira egyértelmű, mint hinnénk, mert Sabin-nak is vannak nagyon jó részei. Én személy szerint jobban is szerettem, mint Chris-t, mert az utóbbi szerintem inkább csak amolyan üres, tipikus NA-karakter, míg Sabin-ban megvan a mélység, amit szeretek egy karakterben, hiszen nem egysíkú, mint a testvére. Persze, nem tartom kizártnak, hogy más épp fordítva gondolkodik majd erről a két srácról, de éppen ezért jó Jessica Park regénye. Nem tud hidegen hagyni, így is úgyis lesz róla véleményed, és ez egy nagyon jó dolog, ami manapság sok regényből már hiányzik azért. 
Azt hiszem, olyanoknak tudom ajánlani ezt a könyvet, akik jobb szeretik az elgondolkodtató, bizonyos szempontból kissé elvont történeteket - gondolok itt például a párbeszédek erős hiányára, stb -, mert ez végül is, egy érdekesen megírt, tipikus NA-történet, nem hétköznapi elemekkel. Nekem abszolút meghozta a kedvemet ahhoz, hogy az írónő többi könyvét is beszerezzem idővel. 

Kedvenc karakter(ek): Sabin
Gyűlölt karakter(ek): Blythe
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 440
Sorozat: Left Drowning (#1)


Résztevő blogok listája:

12.23. Media Addict
12.26. CBooks
12.29. Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Ismerd meg a könyv karaktereit játékon keresztül! Minden állomáson egy újabb Shepherd  és McGuire testvér nevét kell beírnod a rafflecopter doboz megfelelő helyére, és ezúttal a Blogturné Klub oldalán megosztott bejegyzésben is kell majd megoldást keresnetek, kiemelt szavak, betűk formájában.
(Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!)


2015. december 22., kedd

Blogturné #127 - Jessica Sorensen: Ella és Micha titka

Miért: Szeretem Jessica Sorensen másik sorozatát.

Tartalom: Ella fékezhetetlen, heves természetével tűnt ki, mindenki tudta róla, hogy ami a szívén, az a száján. De azután mindent maga mögött hagyott, egyetemre ment, és ott átváltozott valaki mássá, aki betartja a szabályokat, fegyelmezetten ügyel a rendre, és gondosan elrejti problémáit. Most azonban itt a nyári szünidő, és nem mehet máshová, mint haza. Márpedig fél, hogy otthon újból a felszínre bukkanhat mindaz, amit fáradságos munkával eltemetett, kivált, hogy Micha a szomszédban lakik.

Micha szexis, dörzsölt, magabiztos, és úgy olvas Ella lelkében, mint senki más. Mindent tud a lányról, még a legsötétebb titkait is. Ella tudja, hogy ha a fiú megpróbálja előcsalogatni régi énjét, nehezen bír ellenállni neki. Csak azt nem ismeri föl, hogy amikor távozott, magával vitte Micha szívének egy darabját. És a fiúnak most feltett szándéka, hogy újra megnyeri a lányt, akit elveszített. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Nem tudom, emlékeztek-e még, de odáig vagyok az írónő másik sorozatáért, a Véletlenért. Nem éppen hibátlan könyvről beszélünk, de van benne valami, ami megfogja és magával ragadja az olvasót. Sorensen nagyon jó stílusban ír, ami sok mindenért kárpótolja az olvasót, plusz ott remek, érdekes karaktereket mozgatott. Na, most ez a sorozatkezdő kötet távolról sem ilyen volt. 
Leginkább azzal a szóval tudnám nektek jellemezni, hogy klisés. Ezt a történetet már ezer meg egyszer elolvashattuk, ráadásul szinte szó szerint ugyanígy. Hiányzik belőle az az újszerű íz, ami Sorensen másik sorozatában ott volt, és ez tette számomra, meg szerintem sokak mások számára is egy maradandó élménnyé Callie és Kayden történetét, például. Annak sajnos nem néztem utána, hogy vajon a Véletlen, vagy ez a sorozata volt-e előbb, így nem tudnám nektek megmondani, hogy ez most egy visszaesés-e az előzőhöz képest, vagy az volt egy hatalmas előrelépés, ami miatt az írónő felkerült sok-sok olvasó radarjára. 
Ella és Micha története elég furán indul. Mint megtudjuk, a lány körülbelül nyolc hónappal korábban teljesen kifordult önmagából - az ok persze relatíve hamar kiderül, emiatt nem kell félni -, és az egykori, belevaló, darkos csajból egy kis tündérke lett, aki viszont nem nagyon enged közel magához senkit. Amúgy, javítsatok ki, ha tévedek, de ez nem épp fordítva szokott inkább lenni? Mármint a tündérekből lesznek a sötétséget keresők, egy tragédiát követően? Ez mondjuk részletkérdés, de higgyétek el, nagyon unalmas, amikor már a hatodik ember ismétli el ezt a változást szinte szó szerint, újra és újra, mintha nem lenne jobb dolguk. Ráadásul Ella egy megrögzött drámakirálynő, aki azon képes kicsapni a hisztit, hogy álmai pasija beszélni akar vele az eltűnéséről! Most komolyan? Az egyik pillanatban még "Jaj, hagyjál békén!", a következőben pedig szabályosan ráveti magát Micha-ra? Ez aztán a logikus viselkedés, tényleg. Ráadásul ez az egész titok dolog... Öt perc alatt ki lehet találni, ráadásul nagyjából a regény elején megtudjuk, mi is Ella titka, ami miatt ezt a furcsa változást választotta. 
Micha volt számomra a regény fénypontja, aki miatt érdemes volt elolvasni ezt a könyvet. Az a fiú elképesztően aranyos, a maga furcsaságával együtt is. Tetszik, hogy a megjelenése mennyire más, mint Elláé, mintha fogta volna, és kvázi lemásolta volna a régi Ellát, és hozzá igazodott volna a megjelenésében. Ettől függetlenül egy nagyon jólelkű, kedves valaki, akit nagyon lehet szeretni... Főleg azért, mert nem akarja feladni. Bármit képes megtenni a lányért, ami csak kitelik tőle, és bár ez a hősszerelmes mentalitás kicsit erőltetettnek hathat, tőle nem az. Mondom ezt én, aki ilyesmitől falnak tud menni, ez azért csak jelent valamit, nem?  
Sorensen egyébként még mindig remekül vissza tudja adni a kisvárosi hangulatot. Ez nagyon jó, csak ahhoz kevés, hogy elvigye az egész történetet a hátán, hiába jelennek meg ezzel kapcsolatban érdekes karekterek, mint például Grady, Micha nevelőapja, akinek gondolatvilága engem nagyon megfogott. 
Ha egy kicsit kevésbé lett volna klisés, egészen biztosan imádtam volna ezt a könyvét, így viszont csak annak ajánlom, aki imádja Sorensen könyveit, és ezért képes túllépni azon, hogy ez a regénye sok minden lett, de nem egy mestermű. 

Kedvenc karakter(ek): Micha
Gyűlölt karakter(ek): Ella
Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 246
Sorozat: The Secret (#1)


Résztevő blogok listája:

December 12 – Tekla könyvei
December 13 – Angelika blogja
December 14 – Deszy könyvajánlója
December 15 – Kristina blogja
December 16 – Insane Life
December 19 – MFKata gondolatai
December 20 – Kelly Lupi olvas
December 21 – Media Addict
December 22 – CBooks
December 23 – Dreamworld

December 24 – Zakkant olvas

Nyereményjáték:


Micha egy ajakékszert visel, ezért arra gondoltunk, hogy keressünk még piercingeket más könyvekben is.
A feladat egyszerű, hisz minden állomáson találtok egy idézetet a testékszert viselő szereplőről és nektek csak annak a könyvnek a címét kell beírnia Rafflecopter adott sorában, amelyikben ez a személy szerepel.
Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A mai idézet:

– Szóval kivetted a piercingjeidet? – kérdezte Blay.

– Nem mindet.
– Miért? Úgy értem… olyan jellemzők voltak rád.
– Azt hiszem, már nem szeretném, hogy azok alapján ítéljenek meg.


2015. december 19., szombat

Blogturné #126 - Sara Raasch: Hó mint hamu

Miért: Már régóta el akartam olvasni.

Tartalom: TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt. (Twister)


Vélemény: Még egy könyv, amiről büszkén kijelenthetem, hogy odáig voltam érte, na meg vissza is. De, először is: tudjátok mire emlékeztetett engem ez a könyv? Kristin Cashore Garaboncára, és éppen ezért, számomra szinte borítékolható volt, hogy imádni fogom... Hát, imádtam is, méghozzá nem is kicsit. Kezdjük ott, hogy Raasch nagyon jó stílusban ír. Bár én nem vagyok egy fantasy rajongó, az, ahogyan ő bemutatja a különböző területeket - bár arra adhatna nekem valaki némi magyarázatot, hogy miért van az, hogy van Tavaszföld, Nyárföld, Őszföld, ÉS Télország, miért nem pedig Télföld, ahogyan az logikus lenne, na meg a JULI városnév... -, és az ott élő embereket, az egészen egyszerűen zseniális. Na, meg az is, ahogyan Raasch a hatalmi viszonyokat érzékelteti az olvasóval. Még engem is le tudott vele kötni, akár csak annak idején Cashore, ami elég nagy szó, igazából, hiszen ebből kiindulva, szerintem bárki adhat neki egy esélyt, még akkor is, ha nem rajong ezért a műfajért. Talán elmondhatom, hogy komoly elvárásaim voltak éppen emiatt a párhuzam miatt az írónővel szemben, de bátran kijelenthetem, hogy Raasch még felül is múlta azokat, nem is kicsit. Lebilincselő élmény olvasni ezt a regényt. 
Egyébként a főbb szereplők is elég hasonlóak, na nem annyira Meira és Katsa, hanem sokkal inkább a fiúk, Mather és Pongor. Mindketten hercegek, ugyanakkor harcosok is, hasonló értékrenddel, de Mather életében van egy személyes dráma, aminek relatíve nagy feneket kerít az írónő, de nem véletlenül. A fiú ugyanis egy olyan világban készül Télország felett uralkodni, ahol a mágia ehhez elengedhetetlen... viszont a mágikus képességek nőágon öröklődnek. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez egy remek húzás volt Raasch-tól, mert ez a fajta csavar nagyon emberivé, esendővé teszi Mathert, nem azzá a sebezhetetlen, legyőzhetetlen herceggé, amit általában megszokhattunk. Apróságnak tűnhet, de higgyétek el, itt remekül működik ez a szál.
Meira engem egy az egyben Katsa-ra emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy főszereplőnk nem annyira leleményes, mint a túlélésre képes lány. Meira sok szempontból még inkább gyerek, aki próbál beilleszkedni a felnőttek világába, és megmutatni, hogy márpedig ő aztán mindenre képes, és bármikor leverne akárkit, mint vak a poharat... Majd úton-útfélen szembesülünk vele, hogy ez azért nem így van. Megvannak a maga erősségei, ez kétségtelen, de a gyengéi is. Ilyen például a közelharc, amivel kapcsolatban van egy nagyon jópofa jelenet a történet legelején. Egyébként Meira abszolút szerethető lány, szerintem pont amiatt, hogy nem tökéletes. Lehet érte izgulni, hogy vajon képes-e túlélni egy-egy igencsak hajmeresztő helyzetet. 
A történet egyébként lebilincselő. Azonnal képes magával ragadni az embert, bár, mivel elég hosszú, sokszor úgy tűnhet, alig halad az olvasás. Ha valaki szereti a részletes, terjengő történeteket, akkor ezt csak ajánlani tudom neki, mert van itt minden az udvari intrikáktól elkezdve, a mágiahasználaton át, a szerelmi szálig minden. Apropó szerelmi szál: nincs túlerőltetve, belemagyázva/erőszakolva történetbe, és nem is hangsúlyos, sokszor inkább csak utalgatásszerűen van benne, hogy főhősnőnk vonzódik Matherhez, és ez így pont tökéletes, szerintem. Nem kell túlerőltetni, arra ráér majd a folytatásban is, nem igaz? Amit, nem mellesleg, tűkön ülve várok. Remélem, minél előbb megjelenik magyarul is. 

Kedvenc karakter(ek): Meira, Mather
Gyűlölt karakter(ek): Herod
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bózai Ágota
Kiadta: Twister Média
Év: 2015
Oldalszám: 498
Sorozat: Snow Like Ashes (#1)




Résztevő blogok listája:

12/14 Letehetetlen 
12/15 Könyvszeretet
12/16 MFKata gondolatai 
12/17 Kelly & Lupi olvas 
12/18 Deszy könyvajánlója 
12/19 CBooks
12/20 Dreamworl


Nyereményjáték:


A Hó, mint hamu világában, Primoriában nyolc királyság, így nyolc főváros is található, de az első részben egyelőre csak hetet ismerhetünk meg (Nyárföld, Őszföld, Télország, Tavaszföld, Yakim, Ventralli és Cordell – Paisly egyelőre még ismeretlen), ráadásul hét bloggerünk is van. A feladatotok az, hogy kitaláljátok a hét főváros nevét és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. A hét fővárost hogyan is találjátok meg? Olvassátok el figyelmesen a bejegyzések/vélemények szövegét, ugyanis a városnevek a mondatok valamelyikébe bújtak. Honnan lehetsz biztos benne, hogy a megfelelő városnevet találtad meg? A városnév értelmezhetetlen, nem odaillő módon szerepel a mondatban. Kalandra fel!
Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újra sorsolunk


Blogturné #125 - Kylie Scott: Taktus

Miért: Csak úgy.

Tartalom: Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte.

Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide! (Könyvmolyképző)


Vélemény: Sajnos nem voltam tőle annyira elájulva, mint szerettem volna. Persze, tipikus New-Adult könyvről beszélünk, ezért lehet, hogy ennek tudta ellenére, magas elvárásokkal kezdtem neki az olvasásnak, mert nekem ez az alaptörténet nem nagyon működött. 
Kezdjük azzal, hogy teljesen irreális az egész. Nem feltétlen arra a részére gondolok, hogy egy lány, Las Vegasban hulla részegen hozzámegy valami számára teljesen ismeretlen, ám hasonlóan ittas sráchoz, mert azt el tudom képzelni, hogy ott ez akár napi szinten is megeshet. Ám azt a verziót, ahol ez a pasas éppenséggel egy híres rocksztár, akinek majd' minden lépését árgus szemekkel figyelik a paparazzik, a tv-riporterek meg a többiek, nos, mondjuk úgy, hogy finoman szólva nehezen tudom elképzelni. Ezzel mondjuk lehet, hogy teljesen egyedül vagyok, nem tudom. Másnak talán pont emiatt az irrealitása miatt fog megtetszeni, de én sajnos nem ebbe a táborba tartozom. De menjünk tovább.
Szóval, Evelyn hozzámegy David Ferrishez, a Stage Dive szólógitárosához, ugye. És ezután nem, hogy rövid idő után elutasítja a válás gondolatát, hanem még bele is szeret a férfiba, és próbálja megtartani. David detto. Most nem azért, de normális körülmények között mindenki tudja, hogy ennek a sztorinak egy rövid úton bekövetkező válással kellett volna végződnie - de akkor persze nem lenne ez a könyv sem -, ahol a lány felmarkolja a neki felajánlott pénzt, és kész. Persze, nem mondom, azért voltak bicskanyitogató részek a könyvben, például David rámenős, idegesítő ügyvédeit halomra tudtam volna lőni, gond nélkül. Elképesztően tenyérbemászó balfaszok voltak, akiktől a hideg is végigfutott a hátamon nem egyszer.  
Evelynt végül is sikerült megkedvelnem olvasás közben, de azért végig ott dobolt a fejemben a gondolat, hogy anyukám, azért a való életben ekkora szerencséd akkor se lenne, ha a világ összes fortunája a tiéd lenne. Nem mondanám, hogy irigyeltem volna tőle, mert azért nyilván David sem egy szent, voltak egészen meredek pillanatai a könyvben, de a vége felé már azt hiszem sikerült elhitetniük velem, hogy oké, ez a dolog, ha kissé nehezen is, de tényleg működhet kettejük között. Egy kis pluszpont Ev-nek: végre egy újabb olyan hősnő, aki nem nádszál vékony, hanem picit husisabb. Lehet, hogy ez hülyeség, de néha jól esik ilyen karakterekről olvasni a sok tökéletesen kinéző álompasi/álomnő között. 
A férfi főszereplőnkkel leginkább az volt a bajom, hogy nem volt egyedi, hanem sokkal inkább Evelyn, férfi verzióban. Jobban örültem volna, ha kevésbe hasonlítottak volna egymásra belsőleg, mert szerintem egy kis különbség kell egy párkapcsolatban - és nem olyan különbség, hogy kinek mi van a lába között -.
A kettejük közötti romantika végül is nem volt rossz, csak egy kicsit gyors. Értem én, hogy a testi vágy nagyon sokban befolyásolja a dolgokat, de azért azt, hogy ilyen hamar egymásnak esnek, én egy kicsit erősnek éreztem. Az erotika összességében jó volt benne, és talán nem is volt olyan eltúlzottan sok. 
A folytatásokkal kapcsolatban el tudom mondani, hogy Malcolm és Jimmy köteteire leszek a legkíváncsibb, számomra eddig ők tűnnek a legérdekesebb karaktereknek a zenekar tagjai közül, remélem be is váltják majd a hozzájuk fűződő reményeimet. 

Kedvenc karakter(ek): Evelyn
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 7/10


Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Császár László
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 384
Sorozat: Stage Dive (#1)


Résztevő blogok listája:

12/17 Dreamworld
12/19 CBooks


Nyereményjáték:

A helyes megfejtést beküldők között a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásának köszönhetően 3 példányt sorsolunk ki a kötetből.
9 állomás, 9 szó, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a könyvhöz és a végén csak EGY helyes megfejtést várunk majd tőletek, egy kilenc betűből álló megfejtést. Minden állomáson kaptok segítséget a soron következő szóhoz, hogy a végén kirakhassátok azt az egyet, amit majd be kell írni a rafflecopter megfelelő helyére. Azokból a betűkből kell kirakni a helyes megfejtést, amit a rózsaszín mezők helyén találtok majd. Minden kitalált szóval közelebb kerültök a megfejtéshez. Jó játékot!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai kérdés: 3. Melyik irodalmi műfajhoz tartozik a könyv?

2015. december 18., péntek

Blogturné #124 - C. J. Roberts. Epilógus

Miért: Szeretem ezt a sorozatot.

Tartalom: Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sok mindent tudsz, ráadásul túl jól.

Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az a férfi, akit szeret. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, jóval többről szól a történetünk annál, ami néhány mondatba belefér. Mégis képtelen vagyok szavakkal illetni az akkori viselkedésemet. Mivel e sorokat olvasod, szerintem nem is kell megítélnem. Te már úgyis ítélkeztél fölöttem.

Azért olvasod ezt a könyvet, mert meg akarod ismerni a történet többi részét. Tudni akarod, mi történt 2010. szeptemberében azon a meleg nyári éjszakán, amikor találkoztam Livvie-vel a Paseónál. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem.
Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Nagyon elnéző volt velem, amikor megosztotta a történetünket. Az igazság sokkal… bonyolultabb. (Könyvmolyképző)

Vélemény: ÁÁÁÁ annyira imádtam ezt a lezárást, hogy el nem tudom nektek mondani! Kezdjük ott, hogy C. J. Roberts vagy istentelenül jól tud férfi szemszöget írni, vagy megfűzte a férjét, hogyan írja már meg helyette, mert miért ne, úgyse tudná meg senki. Elképesztően hiteles az egész dolog, ahogyan elő van adva, és azért valljuk be, régen találkoztunk olyannal, hogy egy ilyen nézőpont maximálisan hiteles lett volna egy írónő tollából - hiszen legtöbbször úgyis kilóg valahol az a bizonyos lóláb -. Nem hittem volna, hogy Caleb nézőpontja ennyire jól fog működni, és gyakorlatilag a könyv első néhány sorával úgy levesz majd a lábamról, mint már nagyon régóta egyetlen egy könyv sem. 

Persze, változatlanul fenntartom, hogy 18 év alattiaknak nem ajánlom ezt a könyvet, mert, bár ez az utolsó rész lényegében az egymásra találásról szól - erről majd kicsit később bővebben - azért a brutalitást és az erőszakot még ez a rész sem nélkülözi, bár itt talán kap egy új színezetet az egész, hiszen most már nem arról van szó, hogy Calebnek be kellene törnie az ő Cicáját, hanem arról, hogy egészen egyszerűen mind a ketten ezt élvezik. Ez persze egy rendkívül beteg dolog, mondja a hétköznapi ember, és ezt is mondanám én magam is, ha nem azt vallanám, hogy mindenki addig menjen el szexuális téren a párjával, ameddig mindkettejüknek megfelel. Ha ebbe belefér a bántalmazásba hajló szex is, hát hajrá. Az ő dolguk, nem a miénk. És lényegében itt is erről van szó. 
De visszatérve arra a bizonyos egymásra találásra: ha valaki végigolvassa a trilógiát, egyszerűen nem tudja elítélni a két főszereplőnket amiatt, ami kettejük között történik. Calebnek alapból az a normális, hogy fájdalmat okoz - tudjuk miért, és biztosan van aki szánja, más gyűlöli emiatt, én ezt nem vitatom -, Livvie pedig, saját tapasztalatlanságából adódóan, ezt szokja meg a férfi mellett töltött hónapok alatt, és éppen ezért, számára ez a fajta mentalitás válik természetessé, nem pedig az, ami a mondjuk így, normális embereknek, Hogy ez most jó vagy rossz, azt mindenki döntse el maga, szerintem.
Eddig is imádtam Calebet, ezután is imádni fogom, ez biztos. Lehet, hogy egy beteg elme - és mivel megkedveltem őt, biztosan én is az vagyok, naná -, de könyörgöm, ez a pasi... Hát, na. Egyszerűen hat. Nem csak Livvie-re, de az olvasóra is - és ehhez még az se kellett volna, hogy a férfi kvázi nekünk szánja ezt az egészet -. Ahogyan elmondja, hogyan is találta meg a lányt, vagy épp böki ki neki azt a bizonyos szót... Az egész annyira őszinte, nyers, és mégis, valamilyen abszurd módon talán még romantikus is, hogy az szinte hihetetlen. Látni, ahogyan ez a két sérült lélek megpróbálja kialakítani az immáron közös életét, nagyon érdekes, és szerintem élvezetesen is lett megírva. Nem erőltetett, szépen fokozatosan építkezik. Persze a hullámvölgyek azért ebből a részből se hiányozhatnak, de jól vannak beleépítve a történetbe, és éppen ezért szerintem sokszor elég nagyot is ütnek. 
Nem hiszem, hogy erről a részről túl sokat lehetne ömlengeni úgy, hogy az ember ne kezdje el spoilerekkel traktálni a jónépet, éppen ezért, inkább hadd foglaljam össze pár mondatban, hogy mit gondolok erről a sorozatról összességében. 
Kétségkívül nem éppen a leghétköznapibb téma, és főleg nem szokványos a megvalósítása, de szerintem bizonyos szempontból éppen ez az, ami kiemeli a tömegből. A határozottsága, a nyers brutalitása, az őszintesége - ha lehet ezt mondani - mind-mind azt az érzetet erősítette bennem, hogy elismeréssel tekintsek erre a szériára. Elismerem, kell hozzá egy idegállapot és egy hangulat, hogy az ember úgy tudja elolvasni ezt az egészet, hogy közben ne akarja állandó jelleggel a földhöz csapni a könyvet. De, ha valaki csak egy pici affinitást is érez magában arra, hogy olvasson valami újat, valami nem általánosat, akkor ez a történet egy remek választás. Ha sikerül túllendülni a kezdeti sokkon, képes magával ragadni az olvasóját, és egy igencsak maradandó élménnyel gazdagítania. Erős idegzettel és gyomorral rendelkezőknek csak ajánlani tudom! 

Kedvenc karakter(ek): Caleb, Livvie
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 232
Sorozat: The Dark Duet (#3)


Résztevő blogok listája:


12.08. - Angelika blogja
12.10. - Media Addict
12.14. - Dreamworld
12.16. - Kristina blogja
12.18. - Cbooks

Nyereményjáték:

A sorozat harmadik részének nyereményjátéka még az előzőnél is könnyebb, egyetlen kérdésünk van: Hol találkozott újra Livvie és Caleb? Kérjük kitölteni a rafflecopter doboz megfelelő sorait. 

(Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!)

2015. december 16., szerda

Blgoturné #123 - Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

Miért: Megtetszett az ötlete.

Tartalom: A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.
Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő? Képes lesz elfogadni önmagát?
Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.
Újjáépíthetjük a nulláról az életünket? Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?
A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?
Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll… (Könyvmolyképző)

Vélemény: A kezdet kezdetén nagyon féltem ettől a könyvtől, de sokakkal ellentétben, még véletlenül sem a témája miatt, mert higgyétek el, az zavart a legkevésbé - annál is inkább, mert éppen emiatt akartam elolvasni -. A gond inkább azzal van, hogy néhány éve komolyan csalódtam egy magyar szerzők által írt könyvben, és hát... Utána valahogy már nem volt kedvem magyar író által írt könyvet a kezembe venni, de szerencsémre, Tibi meghozta hozzá a kedvemet, még, ha némi gyomorgörccsel is kezdtem el olvasni először. Majd hamar rá kellett jönnöm, hogy semmi félnivalóm nincs a Túl széptől.  De, mielőtt ebbe mélyebben belemennénk: tudom, sokakat elriaszt az ötlet, hogy ebben a történetben fiú-fiú szex is van - mégis csak egy NA-regényről beszélünk, lassan mondhatjuk, hogy manapság ez már követelménnyé válik -, és meg tudom érteni. De hadd mondjak ezzel kapcsolatban valamit: ez semmit nem von le a könyv értékéből, mert, ha az embert nagyon zavarja a dolog, akkor csak át kell lapozni rajta, és kész. Ettől még a történet folyamatosan halad majd tovább, és ugyanolyan jó marad, nem kell ezen fennakadni, legalábbis szerintem. Amúgy meg, ha  sima romantikus regénynél unom a sok erotikus részt, én azt is át szoktam lapozni, és még nem fordult elő velem, hogy ebből komoly károm származott volna. :)
Őszinte leszek, nem hittem volna, hogy számomra ekkora pozitív csalódás lesz ez a regény. Ez pedig legnagyobb részt Márknak, a történet egyik főszereplőjének köszönhető. Még csak nem is Olivérnek, a kvázi szexistennek, akiért nem csak a meleg srácok, de szerintem még a lányok is zokszó nélkül sorba állnának, ha arról lenne szó, hanem a túlsúlyos, saját elgondolása szerint kissé csúnyácska fiúnak. Ez azért van, mert számomra az ő szemszögén át bemutatott történet volt a leginkább átélhető, Bárki, aki súlyproblémákkal küzd - betegség miatt, vagy a saját lustasága miatt, az most lényegtelen -, ugyanúgy gondolkodik, ahogyan Márk a regény elején. Sokaknak még csak meg sem fordul a fejükben ilyen esetekben, hogy egy náluk "szebb" embert akár csak egy kicsit is érdekelhetnének. De ehhez egyébként még csak nem is kell plusz kilókat felszedni, az is éppen elég, ha az embernek nemes egyszerűséggel nincs önbizalma. Ez pedig nagyon szépen átjön Márk karakterén keresztül. 
Olivérrel viszont a kezdet kezdetén én nem voltam kibékülve. Az ő karakterét eleinte nem tudtam megkedvelni, és nem azért, mert rossz lett volna, hanem mert szerintem az ő nézőpontja nem volt annyira átélhető - számomra -, mint Márké. Eleinte csak a tipikus jó pasi, aki tudja magáról, hogy bárkit megkaphat, akit akar, mégiscsak ő Telivér, a híres, élsportoló úszó. Nem volt annyira beképzelt, vagy ilyesmi, de egyszerűen nem tudtam őt hová tenni. Sokkal később tudtam csak vele igazán azonosulni, nagyjából onnantól kezdve, hogy felfigyel a másik fiúra. És az egy külön jó pont, hogy lényegében azért kezdi el észrevenni Márkot, mert amaz igyekszik őt levegőnek nézni, és ez elkezdi zavarni Olivért. Szerintem ez egy kifejezetten aranyos, és egészen jól működő ötlet volt. Ettől függetlenül, lehet, hogy nekem még ennél is jobban tetszett volna egy olyan megoldás, ha csak Márk szemszögben íródott volna a könyv, de ez persze csak az én ostobaságom, az egész könyv ettől függetlenül nagyon jó. 
Még egy jó pont: a helyszínek. Az egy dolog, hogy Budapesten játszódik a történet, de számomra nem pont ez tette emlékezetessé, hanem egy ehhez adódó kis plusz. Ugyanis kifejezetten komikus volt számomra olvasni a könyvnek azon részeit, amikor valamelyik fiú épp utazik A pontból B-be, mivel az időm legnagyobb részében én is a városnak azon területein mozgok napközben - vagy mozogtam régebben -, ahol ők is. Ez adott egy egészen különleges ízt a történetnek, hogy pontosan el tudtam képzelni, merre járnak-kelnek éppen. 
Szerintem semmi gond nincs a történettel - Dorinát, Márk lakótársát leszámítva, akit a történet egy pontján szívem szerint agyon vertem volna, mondván, attól majd észhez tér a hisztikirálynő -, Márk és Olivér kapcsolata nagyon aranyos, szép, nem elkapkodott tempóban bontakozik ki a szemünk előtt, és éppen ezért szerethető. Lehet, hogy a történet bizonyos szempontból picit túlidealizált, de ez kell bele, hiszen mindenki vágyik a maga szőke hercegére/hercegnőjére fehér lovon. :) És sosem tudhatjuk, hol fogunk belebotlani, ugyebár. 

Kedvenc karakter(ek): Márk
Gyűlölt karakter(ek): Ricsi
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 392
Sorozat: -


Résztevő blogok listája: - A lista némi kavarodás miatt egyelőre nem pontos! -

12.06. - Deszy könyvajánlója
12.10. - Letehetetlen
12.13. - Zakkant olvas
12.16. - CBooks
12.20. - Kelly és Lupi olvas
12.22. - Dreamworld

Nyereményjáték:


A könyv egyik főszereplője versenyszerűen úszott, és nem is volt rossz benne. Mostani játékunkban minden állomáson híres és sikeres úszókról találtok fotókat - magyar és külföldi úszókról egyaránt -, a Ti feladatotok pedig nagyon egyszerű: írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy hívják.
Megéri játszani, hiszen három szerencsés megnyerheti a Túl szép egy-egy példányát.
Medencére fel!


Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől számított 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.