2013. október 23., szerda

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Miért: Ezzel leptem meg magamat a névnapom alkalmából.

Tartalom: Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek? (Maxim)

Vélemény: Elég vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az elején kimondottan tetszett a történet, viccesnek és érdekesnek találtam, azonban, ahogy haladt előre a cselekmény, már egyre kevésbé élveztem, a végén pedig szó szerint kedvem lett volna a földhöz vágni ezt a viszonylag vaskos kötetet. Végül arra jutottam, hogy bár nem a Halállistámra való darabról van szó - ahová csak azok a regények kerülnek, amiknél tényleg eret akartam vágni magamon -, a folytatását, ami lényegében ugyanez a könyv, csak nem Abby, hanem Travis szemszögéből, garantáltan nem mostanában fogom elolvasni. 
Ha már itt tartunk, feltennék egy egyszerű kérdést: mi értelme van annak, hogy egy könyvet megírunk a másik fél szemszögéből? Értem én, hogy újabb bevételeket hoz az írónőnek, de ezen kívül nem sok hasznát látom. Nem lett volna jobb, ha váltott szemszöget alkalmaz, hogy párhuzamosan láthassuk az eseményeket? Persze, ez csak az én véleményem, és biztos vagy benne, hogy McGuire rajongói a legkevésbé sem díjazzák majd ezt a gondolatomat.
Ugyanakkor azt el kell ismernem, hogy például a könyv stílusa határozottan jó. Remekül vissza tudja adni az egyetemista életérzést, és éppen ezért a fordítás kissé szlenges, néhol hanyag jellege is remekül passzolt a történethez - kivétel a végén, de arról később úgyis beszámolok -.
De, most térjünk vissza a kezdetekhez: mint azt már korábban is mondtam, a sztori eleje nekem is tetszett. Örültem neki, hogy végre nem arról van szó, hogy szerelem első látásra - vagyis, hát... hittem én ezt naivan -, meg ehhez hasonló dolgok, hanem egy lassan kibontakozó kapcsolatnak lehetünk szemtanúi, ami ráadásul a barátságon alapul. Ezek a részek tényleg nem voltak rosszak, bár már itt is lehetett sejteni, hogy Travis abszolút nem normális, hanem alsó hangon is súlyos skizofréniával küzd. Mondok erre egy egyszerű példát - ami sajnos SPOILER, szóval, aki nem szereti az ilyesmit, ne olvassa el a dőlt betűs részt -: Travis és Abby összevesznek, erre Travis elmegy, berúgni, a végén hazavisz két csajt, akiket megdug a lakás kanapéján, majd nemes egyszerűséggel lefekszik Abby mellé aludni, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne. Most nem azért, de ilyet a legjobb barátjával se csinál meg az ember, nemhogy azzal a csajjal, akiért elvileg a kezdet kezdete óta odáig van, meg vissza. És ez csak az első példa. 
Miután összejönnek - ami szerintem egy elég hirtelen felindulásból elkövetett dolog volt -, ez a helyzet csak rosszabbá válik. Travis képes mindent és mindenkit rommá verni annak érdekében, hogy kimutassa, a lány hozzá tartozik, majd egy jó, véres verekedés után játssza a hősszerelmest. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez nem normális dolog. Bár, nálam nem is ez volt igazából a mélypont.
Ami nekem kifejezetten utálatos rész volt ebben az egészben az a se veled, se nélküled-szál volt. Hol összevesztek és szétmentek, hol meg megint összejöttek. Biztosan bennem van a hiba, de sosem díjaztam az ilyesmit. Úgy értem, ha már egyszer szakítottak, akkor hagyják egymást békén, és kész. Nem kell ez a dráma, hogy hetekkel később meg úgy csüngünk egymáson, mintha az életünk múlna rajta, annál is inkább, mert Abby elég nyomós indokkal rakja ki Travis szűrét.
Ha már itt tartunk: Abbyvel, azt leszámítva, hogy nála határozatlanabb csajt még az életben nem láttam, nem volt különösebb bajom, igaz, a háttértörténetben találtam némi kivetnivalót - főleg azt, hogy igazából olyan hülye utalások vannak a könyvben, hogy az már nekem is fájt
-, de ettől függetlenül, ő még az elviselhető kategóriába tartozott. Bár lehet, hogy ezt leginkább annak köszönheti, hogy nem dőlt be azonnal Travisnek, hanem a történet elején egy másik sráccal kezdett el randizni, tehát nem az volt a regény lényege, hogy megláttuk egymást, most akkor irány az oltár, hanem a fiúnak igenis tennie kellett azért, hogy Abby végül beadja a derekát. 
Mindent egybevetve, a regény vége... egy végtelenül rózsaszín, vattacukorral kiegészített nyáltenger. Annyira nem illett sem Abby, sem pedig Travis karakteréhez, hogy szívem szerint kivágtam volna ezeket az utolsó oldalakat. De, mivel könyvet nem szabad rongálni, ezért ez az akcióm szerencsére elmaradt.
Számomra ez egy egyszer olvasható könyv volt, amire többször nem szeretnék időt és energiát áldozni. De ettől függetlenül, ha valaki valami nagyon egyszerű és rózsaszín történetre vágyik, nyugodtan olvassa el.   
     

Kedvenc karakter(ek): America
Gyűlölt karakter(ek): Travis
Pont: 3/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2012
Oldalszám: 452
Sorozat: Beautiful (#1)

2013. október 11., péntek

Halállista #3 - Shannon Messenger: Vihar szeli ketté

Miért: Ezzel leptem meg magamat a névnapom alkalmából.

Tartalom:  A tizenhét éves Vane Westonnak fogalma sincs arról, hogyan élte túl tíz éve a pusztító tornádót, amely megölte a szüleit. Azt sem tudja, hogy a gyönyörű, sötét hajú lány, aki a vihar óta minden éjjel felkavarja álmait, vajon valóban létezik-e. Csak reménykedik benne.
A lány létezik, de nem ember. A tizenhét éves Audra szilf, egy levegőelementál, aki képes kommunikálni a széllel. Ezenkívül őrző – Vane őrzője –, és esküt tett, hogy bármi áron megvédi a fiút. Még ha a saját életét kell is feláldoznia.
Miután egy meggondolatlan lépés elárulja hollétüket az ellenségnek, aki mindkettőjük családját meggyilkolta, Audra kénytelen emlékeztetni Vane-t a származására. Tudásával együtt azonban Vane egy olyan emléket is felidéz, amelyet Audra mindenképp feledtetne vele. A legnagyobb veszélyt pedig még csak nem is az egyre közeledő harcosok jelentik, hanem a kettejük között fellángoló, tiltott szerelem. (Merit)

Vélemény: Ez a könyv olyan szeszélyessé tett olvasás közben, mint az a bizonyos légmozgás, amiről szólni szeretne. Akadtak olyan pillanatok, amikor, ha nem is imádtam, valamilyen szinten mégis csak szerettem ezt a történetet, de be kell vallanom, hogy az esetek többségében sajnos inkább untam, vagy, ami még rosszabb, egyenesen a hajamat téptem. De, mielőtt erre a negatív-hullámra kitérnék, szeretnék megemlékezni arról a pár jó dologról, ami akadt benne. 
A világfelépítés egyes elemei nagyon jók. Ugyan a szilfek világa az én felfogásom szerint néhol túlságosan is drasztikus, sőt, egyenesen teátrális - gondolok itt például az elköteleződés motívumára -, de azt hiszem, éppen ebben lehet megragadni azt, hogy mennyire változékony is a szél, amire a társadalmuk egésze épül. Mégis, ha egy szóval kellene jellemeznem az egész történetet, azt tudnám mondani, hogy gyerekes. Rengeteg olyan rész van benne, ami jobban illett volna egy gyerekkönyvbe, mesébe, mint egy YA-nak szánt könyvbe. Mert lehet, hogy a szereplőink már tizenhét évesek, de a viselkedésük miatt legtöbbször jobban hajaztak a tizenhárom, vagy éppenséggel tizennégy éves korosztályra. Vegyük például Vane stílusát: nem tudom, hogy ez vajon a fordító hibája-e, vagy a
z eredeti szöveg is ilyen, de a srác stílusa kilencvenkilenc százalékban a nyegle tinédzserekére hajaz, ami az én meglátásom szerint távolról sem passzol egy tizenhét esztendős fiatalemberhez. Bár, mivel nekem mindig is magasak voltak az elvárásaim viselkedés terén, lehet, hogy ez másokat egyáltalán nem fog zavarni.
Azonban, a legnagyobb baj az, hogy Audra sem tudott meggyőzni arról, hogy az ő személyében egy életképes karakterről lenne szó. A regény kilencven százalékában annyira egoista, hogy szívem szerint több alkalommal is felpofoztam volna. Mindig azon nyavalyog, hogy a feladata így, a kötelessége amúgy... Aztán ezt a lehető leglehetetlenebb pillanatban félredobja a sarokba, mintha az elvei sohasem léteztek volna. Azt hiszem, ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a romantikát teljesen feleslegesnek, és végtelenül üresnek érezzem. Számomra ebben a szálban nem akadt semmi romantikus. Arra se jöttem rá, hogy vajon Vane és Audra mit szeretnek egymásban. Ez főleg Audra szemszögéből igaz, aki mindvégig azon siránkozik, hogy neki majd fel kell áldoznia magát, és hogy ez milyen rossz, de neki akkor is ez a kötelessége - ettől a szótól már komolyan herótom lett a regény végére -, szóval mindenféleképpen meg fogja tenni.
De volt még valaki, aki még Audránál is jobban kivágta nálam azt a bizonyos biztosítékot, ő pedig Audra anyja, Arella. Na, ő még a lányánál is rosszabb... Ez a nő maga a megtestesült rosszindulat. Senki és semmi nem elég jó neki, és a legkedvesebb passziója az, hogy azon gondolkozik, miként tegye tönkre az egyetlen gyermeke életét, akire mindig is féltékeny volt. Mégis milyen anya lehet féltékeny a saját vérére? Ez számomra egyszerűen felfoghatatlan, azt kell mondanom. Hiszen egy szülőnek az lenne a feladata, hogy védelmezze a fiát, vagy lányát, nem pedig az, hogy minden létező módon keresztbe tegyen neki.
Mindebből látszik, hogy nem rajongok ezért a könyvért, sőt, kimondottan nem szeretem. Kint hamarosan megjelenik a folytatás is, de nem hiszem, hogy erőlködni fogok, hogy minél előbb elolvassam. Inkább majd akkor, ha eret akarok vágni magamon.  

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Audra, Arella
Pont: 2/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Merit könyvek
Év: 2013
Oldalszám: 430
Sorozat: Sky Fall (#1)