Tartalom: TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt. (Twister)
Vélemény: Még egy könyv, amiről büszkén kijelenthetem, hogy odáig voltam érte, na meg vissza is. De, először is: tudjátok mire emlékeztetett engem ez a könyv? Kristin Cashore Garaboncára, és éppen ezért, számomra szinte borítékolható volt, hogy imádni fogom... Hát, imádtam is, méghozzá nem is kicsit. Kezdjük ott, hogy Raasch nagyon jó stílusban ír. Bár én nem vagyok egy fantasy rajongó, az, ahogyan ő bemutatja a különböző területeket - bár arra adhatna nekem valaki némi magyarázatot, hogy miért van az, hogy van Tavaszföld, Nyárföld, Őszföld, ÉS Télország, miért nem pedig Télföld, ahogyan az logikus lenne, na meg a JULI városnév... -, és az ott élő embereket, az egészen egyszerűen zseniális. Na, meg az is, ahogyan Raasch a hatalmi viszonyokat érzékelteti az olvasóval. Még engem is le tudott vele kötni, akár csak annak idején Cashore, ami elég nagy szó, igazából, hiszen ebből kiindulva, szerintem bárki adhat neki egy esélyt, még akkor is, ha nem rajong ezért a műfajért. Talán elmondhatom, hogy komoly elvárásaim voltak éppen emiatt a párhuzam miatt az írónővel szemben, de bátran kijelenthetem, hogy Raasch még felül is múlta azokat, nem is kicsit. Lebilincselő élmény olvasni ezt a regényt.
Egyébként a főbb szereplők is elég hasonlóak, na nem annyira Meira és Katsa, hanem sokkal inkább a fiúk, Mather és Pongor. Mindketten hercegek, ugyanakkor harcosok is, hasonló értékrenddel, de Mather életében van egy személyes dráma, aminek relatíve nagy feneket kerít az írónő, de nem véletlenül. A fiú ugyanis egy olyan világban készül Télország felett uralkodni, ahol a mágia ehhez elengedhetetlen... viszont a mágikus képességek nőágon öröklődnek. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez egy remek húzás volt Raasch-tól, mert ez a fajta csavar nagyon emberivé, esendővé teszi Mathert, nem azzá a sebezhetetlen, legyőzhetetlen herceggé, amit általában megszokhattunk. Apróságnak tűnhet, de higgyétek el, itt remekül működik ez a szál.
Meira engem egy az egyben Katsa-ra emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy főszereplőnk nem annyira leleményes, mint a túlélésre képes lány. Meira sok szempontból még inkább gyerek, aki próbál beilleszkedni a felnőttek világába, és megmutatni, hogy márpedig ő aztán mindenre képes, és bármikor leverne akárkit, mint vak a poharat... Majd úton-útfélen szembesülünk vele, hogy ez azért nem így van. Megvannak a maga erősségei, ez kétségtelen, de a gyengéi is. Ilyen például a közelharc, amivel kapcsolatban van egy nagyon jópofa jelenet a történet legelején. Egyébként Meira abszolút szerethető lány, szerintem pont amiatt, hogy nem tökéletes. Lehet érte izgulni, hogy vajon képes-e túlélni egy-egy igencsak hajmeresztő helyzetet.
A történet egyébként lebilincselő. Azonnal képes magával ragadni az embert, bár, mivel elég hosszú, sokszor úgy tűnhet, alig halad az olvasás. Ha valaki szereti a részletes, terjengő történeteket, akkor ezt csak ajánlani tudom neki, mert van itt minden az udvari intrikáktól elkezdve, a mágiahasználaton át, a szerelmi szálig minden. Apropó szerelmi szál: nincs túlerőltetve, belemagyázva/erőszakolva történetbe, és nem is hangsúlyos, sokszor inkább csak utalgatásszerűen van benne, hogy főhősnőnk vonzódik Matherhez, és ez így pont tökéletes, szerintem. Nem kell túlerőltetni, arra ráér majd a folytatásban is, nem igaz? Amit, nem mellesleg, tűkön ülve várok. Remélem, minél előbb megjelenik magyarul is.
Kedvenc karakter(ek): Meira, Mather
Gyűlölt karakter(ek): Herod
Pont: 10/20
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Bózai Ágota
Kiadta: Twister Média
Év: 2015
Oldalszám: 498
Sorozat: Snow Like Ashes (#1)
Résztevő blogok listája:
12/14 Letehetetlen
12/15 Könyvszeretet
12/16 MFKata gondolatai
12/17 Kelly & Lupi olvas
12/18 Deszy könyvajánlója
12/19 CBooks
12/20 Dreamworl
Nyereményjáték:
A Hó, mint hamu világában, Primoriában nyolc királyság, így nyolc főváros is található, de az első részben egyelőre csak hetet ismerhetünk meg (Nyárföld, Őszföld, Télország, Tavaszföld, Yakim, Ventralli és Cordell – Paisly egyelőre még ismeretlen), ráadásul hét bloggerünk is van. A feladatotok az, hogy kitaláljátok a hét főváros nevét és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. A hét fővárost hogyan is találjátok meg? Olvassátok el figyelmesen a bejegyzések/vélemények szövegét, ugyanis a városnevek a mondatok valamelyikébe bújtak. Honnan lehetsz biztos benne, hogy a megfelelő városnevet találtad meg? A városnév értelmezhetetlen, nem odaillő módon szerepel a mondatban. Kalandra fel!
Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újra sorsolunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése