Tartalom: Emma nemrég csöppent bele a szirének világába, amely nemcsak váratlan fordulatokat tartogat a számára, hanem szerelmet is. Galén, a tengeri herceg az első pillanattól kezdve rabul ejti. De amikor Emma végre megbékél vele, hogy különleges képessége a szirénekhez köti, egy titok újra megrengeti a világát: édesanyja egy réges-régen eltűnt hercegnő a Poszeidón-házból. Ez a tény megkérdőjelezi Emma egész eddigi életét. Félvérként az emberek különcnek és bogarasnak tartják, a szirének között pedig utálat tárgya. Ha ez még nem lenne elég gond, édesanyja feltűnése a szirének világában egymás ellen fordítja a két királyságot, Poszeidónt és Tritont. Vajon Emmának most mit kellene tennie? Eldöntheti, hogy teljesíti Galén kérését, és távol tartja magát a tengeri világ problémáitól. Vagy kockára tesz mindent, fölfedi kilétét és különleges tehetségét, hogy olyanok életét mentse meg, akiket nem is ismer. Vajon hátat fordít-e Emma eddigi szárazföldi életének, hogy a víz alatt tanyázó sziréneknek segítsen? Hová köti a szíve és a sorsa? (Maxim)
Vélemény: A legelején, amikor elkezdtem olvasni, komolyan megijedtem, hogy nem leszek kibékülve ezzel a könyvvel... Annyira furcsán, össze-vissza módon indul az egész történet, hogy eleinte csak kapkodtam a fejemet, egyre-másra kérdezgetve magamtól, hogy ez most komoly? Tényleg így kellett ezt elkezdeni? Persze, megértem, hogy az írónő valami nagy durranást szeretett volna, csak szerintem azt nem úgy kellett volna megoldania, ahogy sikerült, de most már lényegtelen. Ami fontos, az az, hogy a kissé döcögős kezdés után kaptunk egy, az elsőnél szerintem jóval összeszedettebb - és élvezhetőbb - történetet.
Persze, azért ez se hibátlan, például az elején nagyon fura volt ez a Nália és Grom történet. Nália ugye Emma anyja, míg Grom Galén bátyja, és persze ez a két karakter, amint újra találkozik, rögtön egymásba szeret, mintha minden más teljesen mindegy lenne. Annál is inkább fura ez a megoldás, mert Nália az egyik pillanatban még veszettül menekül a szirének elől, a következőben pedig már régen látott szerelme karjai közé veti magát, mintha ennél nem is lenne természetesebb dolog a világon? Hogy is van ez? De példának okáért, ott van maga Emma is. Az anyja annyira önző egész idő alatt, hogy csak arra gondol, ami neki fontos, arra, hogy a lányának mire lenne szüksége ekkora kavarodás közepette, tesz magasról. Lehet, hogy én vagyok nagyon maradi, de szerintem egy anyának még véletlenül sem a saját érdekeit kellene szem előtt tartania, hanem azt, hogy mi a legjobb az egy szem lányának, akit állítólag szeret.
Tudjátok, mi lepett meg leginkább ezzel a résszel kapcsolatban? A jellege. Eszembe se jutott volna, hogy Banks fogja magát, és egy ilyen szirénes történetből kihoz egy tárgyalótermi drámát. Ugyanis a történet legnagyobb része erről szól, és valójában itt nyer igazán értelmet a kettős nézőpont, amivel annak idején, a Poszeidón kapcsán nem tudtam mit kezdeni... Itt viszont tényleg volt létjogosultsága, hiszen, amíg Emma a felszínen tartózkodik, addig is láthatjuk Galén szemszögén keresztül, hogy a szirének hogyan próbálnak meg megbirkózni Nália visszatérésével.
Nekem például kifejezetten tetszett, hogy egyesek kétségbe vonják a helyzet valóságosságát, és kételkednek a nő kilétében. Persze a magyarázatokkal nem voltam teljesen megelégedve - mert egyik-másik annyira sutára sikerült, hogy én is csak néztem -, de összességében maga a megvalósítás nem is volt olyan rossz.
A szirének közötti széthúzás se volt rossz húzás az írónőtől, bár szerintem egyes karakterek valahogy nem működtek a könyvben. Ilyen volt például Tóraf, akivel én komolyan nem tudtam mit kezdeni. Olyan gyakran váltogatta a gondolkodásmódját, mint más az alsógatyáját, komolyan mondom.
Teljesen őszinte leszek veletek, végigolvasva ezt a részt, komolyan nem tudom elképzelni, mi a fene fog történni a harmadik kötetben, mivel ez történet teljesen korrektül le lett zárva. Banks elvarrta az összes létező szálat, nem maradtak nyitott kérdések, meg ehhez hasonlók. Mindenki teljesen elégedett az életével, azt kapta, amit szeretett volna... Bááár, azért ez elég furcsa volt, szerintem. Mármint nehezen tudom elképzelni, hogy a szirének, akik elvileg egy nagyon szigorú hierarchia szerint élnek, még annál is szigorúbb törvényekkel, azok csak Grom és Nália - na meg Emma - kedvéért, seperc alatt belemennek olyan változtatásokba, amelyek valósággal átírják a szirének történelmét? Ezzel a dologgal mondjuk lehet mit kezdeni... Oké, most már komolyan kezd érdekelni, mi fog történni a Neptunban.
Gyűlölt karakter(ek): Nála, Jáden
Pont: 10/9
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Maxim
Év: 2016
Oldalszám: 258
Sorozat: The Syrena-Legacy (#2)
Résztevő blogok listája:
12/09 MFKata gondolatai
12/10 Kelly & Lupi olvas
12/11 Deszy könyvajánlója
12/12 CBooks
12/13 DreamworldNyereményjáték:
Mostani játékunk a történet címét is képező Triton mitológiai figurája körül forog. Minden állomáson találtok egy vele kapcsolatos kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes válaszokat beírni a Rafflecopter megfelelő soraiba Ha ezt az összes állomáson megtettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény három példányának egyikét.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Valamint, ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, új nyertest sorsolunk!A mai kérdés: Kik a lányai?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése