2019. április 27., szombat

Blogturné - Jessica Park: Nyugtalan vizek

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember és szöveg
Miért: Sorozatfolytatás. 

Tartalom: Vihar készülődik, és a viharok fölkavarják a vizeket.
Blythe McGuire egy tragédia utáni lelki betegségéből kilábalva megtanulja, miként engedje el a múltat, és fogadja tárt karokkal a jövőt. Azt a jövőt, ami immár elválaszthatatlan a Shepherd testvérektől.
Közte és Chris között eget-földet rengető szerelem szövődik, ami messzire űz minden szívfájdalmat.
Sabinnel mély barátság köti össze, ami – mindkettőjüket meglepve – alaposan felkavarja az életüket. Ezt a barátságot teszi most próbára a fiú máig kísértő szörnyű múltja. Mert a megsebzett lélek irgalmatlanul sajog tovább.
Így most Sabin merül víz alá, ő kapkod levegő után, és félő, hogy az érzelmi zűrzavar mindhármukat olyan sötét örvénybe taszítja, ahonnét nem menekülhetnek. Bár Blythe megjárta a maga poklát, Sabin megmentése sokkal nagyobb áldozatot követel, mint a lány eleinte hitte. Bizalmas, szeretetteli kapcsolatuk segíthet, de úgy tűnik, minden eddiginél nehezebb feladat rávennie Sabint, hogy elfogadja a támogatását. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Azért nem szeretem, amikor rengeteg idő telik kell két könyv megjelenése között (még akkor is, ha nem kapcsolódnak össze szorosan az egyes részek történetszálai), mert amikor belekezdek, eleinte mást se csinálok, mint kapkodom a fejem, és próbálom kitalálni, ki kicsoda az első rész tükrében. Most viszont egy valódi folytatásról van szó, ami megnehezíti az emlékezést, szóval aki teheti, gyorsan fussa át az előző részt, vagy legalább egy-két véleményt, hogy képben legyen, különben azért húzná le a regényt, mert nem érti.
Emellett azt is fontosnak tartom leszögezni, hogy ez távolról sem egy cselekményközpontú rész. Talán egy kezemen is meg tudnám számolni, hogy kb 300 oldalban hány darab esemény zajlott le tulajdonképpen, mivel a hangsúly sokkal inkább az érzéseken és a hangulaton van, amit én nagyon szerettem, bár az előzőt sem tartottam pörgősnek.
A mostani történet olyan, amit egyébként nagyon át tudtam érezni, mert, bár nem kimondottan ebben, de egy nagyon hasonló cipőben jártam én is annak idején, mint Sabin. Mondanom se kell, emiatt rögtön elkapott a regény hangulata, na, meg szinte instant oda meg vissza voltam Sabinért. Arra emlékszem, hogy annak idején Christ nem tartottam annyira tragikus sorsú karakternek, és hogy nem is igazán értettem, mit látott benne Blythe, mert számomra teljesen evidens volt, hogy nem őt választottam volna. De, ez van. Úgy vettem észre, hogy Sabin helyzetének drámaiságát jobban át tudtam érezni, ahogy azt is, ez miért és mennyiben hat ki a mi gerlepárunkra. Nem lennék különösebben meglepve, ha valaki azt mondaná erre a srácra, hogy igazi drámaqueen, de akkor tanácsolom, hogy gondolja át ugyanezt Chris kapcsán is (bár ő most szerencsére igencsak háttérbe volt szorítva, mondjuk úgy, hogy említés szintjén jelen volt).
Jóllehet, Blythe a női főszereplőnk, és rajta keresztül látunk mindent, ettől még abszolút Sabin van fókuszban, amitől egyébként, szerintem érdekes a felépítése, kicsit arra emlékeztet, mint amikor a Royal-sorozatban az ikrek történetét sosem ismerjük meg az ő nézőpontjukból, csak azt tudjuk, amit a testvéreik gondolnak/mondanak velük kapcsolatban. Ja, és ha már Blythe, azt azért említsük meg, hogy vannak pillanatok a könyvben, amikor az jutott eszembe, hogy hogy lehet valaki annyira önző picsa, mint ő? Konkrétan ki akarja sajátítani a pasija öccsét... mire fel? Meg minek? 
Számomra ez eddig Jessica Park legmegosztóbb könyve, szerintem mindenki mást fog belelátni, éppen ezért, érdekes beszélgetésekhez adhat egyébként kiindulási alapot.

Kedvenc karakter(ek): Sabin
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2019
Oldalszám: 296
Sorozat: Deep Water (#2)


Résztvevő blogok listája:

04.21. Könyvvilág
04.23. Deszy könyvajánlója
04.25. CBooks

Nyereményjáték:

Jessica Park könyvei lesznek a mostani játékunk főszereplői. Minden állomáson találni fogtok egy idézetet az írónő valamely itthon megjelent könyvéből, a feladat pedig mindössze annyi, hogy beírjátok a könyv címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“– Mesteri szerető vagy? 
– Na, itt ér véget a kis esti csevejünk. 
– Fogadok, hogy mesteri szerető lehetnék. Nagyon energikus vagyok. És gyorsan tanulok. 
– Most már tényleg le kéne feküdnöd.”

2019. április 25., csütörtök

Blogturné - Vi Keeland - Penelope Ward: Szívtipró pilóta

A képen a következÅ‘k lehetnek: 1 személy, szövegMiért: Penelope Ward.

Tartalom: Pénz ​vagy szerelem? Melyiket válasszuk?

Az olvasó fejben talán azonnal megválaszolja a kérdést, gondolván: ez pofonegyszerű. 
Számomra viszont nem az. Említettem, hogy egy csomó pénzről van szó? Rengeteg pénzről! 
El kell utaznom valahová, hogy ezt átgondoljam. Hirtelen ötlettől vezérelve útnak indultam, de amikor a repülőtér várótermében összefutottam a szexi Carterrel, a dolgok más irányt vettek. Túlfűtött beszélgetésbe elegyedtünk, aztán ő elhúzott. Azt hittem, többé nem találkozunk. A sors azonban másként rendelte. 
Meglepetés! Carter veszélyes pasi, és folyton ide-oda repül. Mágnesként vonzottuk egymást, de tudtam, hogy a dolog csak átmeneti lehet. Főleg, amikor meghallottam az előéletéről szóló pletykákat. De rákattantam a pasira, és semmi más nem számított. Tartottam tőle, hogy ebből óriási pofára esés lesz, mert valahogy a lelkem mélyén mégis arra vágytam, hogy én legyek az, aki megzabolázza ezt a szívtipró pilótát. 
A legkevesebb, amit elmondhatok, hogy valóban a hetedik mennyországba repített. 
De egyszer minden jó dolog véget ér, nem igaz? Csakhogy a mi kalandunk olyan véget ért, amire egyáltalán nem számítottam. (Könyvmolyképző) 

Vélemény: Kezdem Penelope Ward rajongónak érezni magam. Ezzel a könyvvel sem volt semmi gond, nekem még jobban is tetszett, mint a Nagyképű öltönyös. Azt hiszem, több volt benne a humor, nem voltak olyan karótnyelt főhősünk. Mindkét karakter humoros a maga módján, de tény és való, hogy Carter poénjain többet szórakoztam. 
Nem meglepő módon, az alapszituáció itt is a képtelenség non plus ultrája, de Ward könyveinél ez valahogy nem zavar, képes vagyok elhinni neki, hogy két ember, akik lényegében futólag találkoznak egy repülőtéren, olyan döntést hoznak, ami, épeszű embernek eszébe se jutna. Kendall szinte gondolkodás nélkül vág bele a brazíliai kalandba, ami szerintem már-már abszurd, de mondom, az írónő el tudja velem hitetni, hogy ez így rendben van. Pedig, egy hétköznapi halandó erre biztosan azt mondaná, hogy nem normális, és még van is benne valami... De, ha az embert magával ragadja ez a Carpe Diem hangulat, már nem törődik a részletekkel. 
Ezt a mentalitást egyébként nem néztem volna ki Kendall jelleméből, de tudjuk be annak, hogy Carter egyszerűen... hat rá. Biztos ti is éreztetek már ilyen, nem feltétlen egy másik ember kapcsán, de van az úgy, hogy meglátod, és nem tudod elengedni, még akkor sem, ha kéne (így intünk sokan pápát a fizetésünknek. például). 
Egyébként, én vagyok az egyetlen, akinek a férfi főhősünkről folyamatosan Colleen Hoover Miles-a jutott eszébe? Szó se róla, Carter ezerszer könnyedebb, lazább, és mint ilyen, tényleg viccesebb karakter, de én éreztem némi párhuzamot kettejük között, azon túl, hogy pilótaként dolgoznak. Nem merem teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy CoHo hatott erre a történetre, de nem lepődnék meg rajta, ha igen.  
Egy apró negatívumot említenék azért, szerintem kicsit önismétlő a történet, ha összevetem azokkal, amiket Ward tollából olvashattam eddig, abból a szempontból, hogy itt is "sötét titkokat" kell őrizniük a szereplőknek, amik amikor napvilágra kerülnek, én csak annyit tudok kérdezni, ez most komoly? Hajlamos olyasmit beállítani egetverő problémaként, ami valójában nem az, tisztelet a kivételnek. 
A romantika itt is kiszámítható, akár a történet legvége, de a két írónő stílusa nekem mégis elvitte a könyvet, nem bántam meg, hogy elolvastam. Bár van benne drámaiság, én mégis inkább könnyed romantikus regényként gondolok rá, amiben itt is szerették némileg túltolni az erotika szekerét, de nézzük el nekik, ezeket a regényeket sokan pont ezért szeretik.  

Kedvenc karakter(ek): Kendall, Carter
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10 

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Felföldi Edit
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2019
Oldalszám: 328
Sorozat:-



Résztvevő blogok listája:

04.14. - Sorok Között
04.16. - Deszy Könyvajánlója
04.18. - Angelika blogja
04.20. - Sorok Között extra állomás
04.23. - Dreamworld extra állomás
04.25. - CBooks

Nyereményjáték:

Ki ne szeretné a Beatles kultikus dalait? :) A könyvben bizony ezek is szerepet kapnak, Carter ugyanis szeret idézni a dalok szövegeiből, vagy éppen belecsempészni a címeket a beszélgetésekbe.

A mostani játékunk is Carter cuki szokásához kapcsolódik. Minden blogon találtok egy idézetet valamelyik Beatles slágerből, a feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely dalból származik az idézet.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

You know I love you
I'll always be true
So please, love me do
Whoa, love me do
Someone to love, somebody new
Someone to love, someone like you

a Rafflecopter giveaway

2019. április 22., hétfő

Blogturné - Melinda Taub: Veronai szerelmesek

Miért: Rómeó és Júlia. 

Tartalom: Bár ​Rómeó és Júlia halálával „borús béke” köszönt Veronára, a Montague-k és Capuletek közötti ősi viszály ismét kiújul – alig telik el két hét, és a két ház tagjai ismét a nyílt utcán csapnak össze. 
Escalus herceg az újabb „patvarkodó viszály” láttán úgy dönt, hogy a két tehetős család kibékítése csakis egy Capulet és egy Montague házassága révén lehetséges. A Montague-házból az elhunyt barátját gyászoló agglegényre, Benvolióra esik a választása, a kiszemelt ara pedig a Capulet-ház Rozalinja, Rómeó egykori szerelme. A fiatalok megboldogult unokatestvéreikkel ellentétben nem táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, ám a közös cél – hogy oltár elé járulás nélkül véget vessenek a városban dúló viszálynak – egyesíti őket. Csakhogy Rómeóhoz és Júliához hasonlóan Rozalin, Benvolio és a herceg számára is hamar világossá válik, hogy a békéhez vezető út nehézségekkel van kikövezve, és hogy Veronában a legváratlanabb helyeken sarjadhat szerelem. 

Titkos találkák, romantika, a család becsületéért vívott párbajok – e sodró lendületű történet méltó tisztelgés Shakespeare előtt. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Aki már régóta követi a blogot, tudhatja rólam, hogy nagyon szeretem Shakespeare Rómeó és Júliáját, nem feltétlen a romantikája, hanem sokkal inkább a tragikussága révén. Most pedig Melinda Taub továbbgöngyölíti a történet folyamát, két olyan szereplőt tolva előtérbe, akik az eredetiben alig játszottak szerepet: Benvolio és Rosalin. Előbbi Rómeó barátja, távoli rokona míg az utóbbi az a lány, akiért kezdetben bolondult a Montague fiú. 
Bevallom, eleinte nagyon rossz ötletnek tartottam, hogy éppen ez az a kettő, akit összehoznak ebben a történetben, miközben, ha józanul belegondolok, ki más jöhetett volna szóba? De ettől még tartom, hogy kezdetben nem illettek egymáshoz. Rosalin természete, bár illemtudó, mégis heves természet, míg Benvolio sokszor sztoikus nyugalommal figyeli a környezetét, miközben  küzd a saját gyászával, amit a barátai elvesztése okozott neki. Bár az ellentétek vonzzák egymást, itt kezdetben mintha kioltották volna egymást, és ez a történet előrehaladtával változott volna meg. Egészen pontosan akkor, amikor megjelenik egy közös ellenségkép, vagyis az a gyilkos, aki halomra öli mindkét család tagjait, látszólag teljesen érthetetlen okból. 
A nyomozás az, ami közel hozza őket egymáshoz, és minél jobban megismerik egymást, úgy jönnek rá, hogy a másiknak megvannak a maga értékei. Ebből is leszűrhetitek, hogy bizony, a könyv rendkívül lassan halad előre, ám szerintem ez nem zavaró, sőt, illik az egészhez. Talán épp azért, mert az eredetiben rendkívül gyorsan követik egymást az események, itt valahogy jól esik ez a lassúság. 
Ami számomra igazán érdekes volt, hogy Taub olyan karaktereket bont most ki, akikről korábban a létezésükön kívül nem sok minden derült ki. Például ilyen Lady Capulet, vagy a dajka, de az igazi meglepetést maga Escalus okozta, aki viszont, szerintem ebben a feldolgozásban indokolatlanul meg van fiatalítva. Értem a célját, de nekem nem igazán működött, mivel a herceget éppen az érettsége és komolysága tette naggyá a Rómeó és Júliában, erre itt olykor egy meggondolatlan, hirtelen felindulásból cselekvő fiatalembert láthatunk. 
A lassú építkezés ellenére, én úgy gondolom, hogy egy izgalmas könyvet kaptunk, ami, bár nem ér fel az alapműhöz (nekem például az Árnyak hercege sokkal jobban tetszett), de hangulatában nagyon hasonló, ami be tudja rántani az olvasót, ha szereti a középkori hangulatot. 

Kedvenc karakter(ek): Benvolio, Rozalin, Livia
Gyűlölt karakter(ek): Lady Capulet, Paris
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2019
Oldalszám: 360
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

04. 22 - CBooks
04.24. - Deszy könyajánlója
04.26 - Sorok között
04.28 - Dreamworld
05.01 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a Rómeó és Júlia adaptációkkal ismerkedhettek meg. A ti feladatotok az lesz, hogy az oldalon található színész/színésznő fotója alapján megmondjátok, melyik karaktert alakították az adott feldolgozásban. Írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába a színész, valamint a karakter nevét, így lehetőségetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt! Jó játékot!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

2019. április 21., vasárnap

Blogturné - Jessica Day George: Üveghercegnő


Miért: Sorozatfolytatás. 

Tartalom: Az egyik átok… a másikhoz vezet.

Miután hosszú évekig átok kényszerítette, hogy minden éjszaka táncra perdüljön, Pipacs hercegnő esküvel megfogadta, hogy soha többé nem húz tánccipellőt a lábára. Éppen ezért csupán vonakodva vállalkozik arra, hogy részt vesz a királyi csereprogramban, amit édesapja a szomszédos országok uralkodóival együtt ötlött ki.

Először nem is tűnik olyan rossznak az élet a távoli Bretonban, főleg mivel felbukkan egy jóképű herceg, aki a barátságát kínálja… sőt talán még többet is. Ám egy Eleonora nevű szegény szolgálólány is megjelenik a színen, és szemet vet a hercegre. Vajon melyik lány fogja elnyerni a szívét? És vajon ki áll a káprázatos báliruhák és cipellők mögött, amikben a nincstelen Eleonora parádézik a bálokon? Csak Pipacs hercegnő lát át a mágián, ami a királyság összes többi lakóját bűvöletben tartja. Mivel egy átkot már sikerült legyőznie, ő a legmegfelelőbb arra, hogy egy másikkal is megbirkózzon. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mivel az előző résznek meglepően sötét hangulata volt (igaz, ez az eredeti történetről is elmondható, ha belegondolunk), valami hasonlóra számítottam a folytatás során is, ám etéren némiképp csalódnom kellett. Ez persze magát a történetet nem érinti, az most is tetszett, bár olykor el kellett gondolkodnom azon, hogy most tulajdonképpen melyik két mese crossoveréhez van szerencsém? Mindvégig bennem volt az a gondolat, hogy két teljesen különböző történet összeollózásához van szerencsém, ami eleinte picit furcsa volt, de hamar megszoktam.
Pipacs története, bár akadnak benne hasonlóan komor részek, összességében mégis könnyedebb, gyermetegebb. Ahogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy ennek éppen az az oka, hogy míg az Éjféli bál a legidősebb lányra koncentrált a testvérek közül, addig Pipacs az egyik legfiatalabb a testvérek közül, így talán mégsem annyira váratlan, hogy sokkal egyszerűben látja a világot. Ez is hozzájárul szerintem ahhoz, hogy már az Eleonora-val való első találkozásakor felsejlik benne a gondolat, hogy ezzel a lánnyal finoman szólva nem stimmel valami. Az is tetszett, hogy a kis hercegnőnek meglepően nagy szája van, az igazat megvallva, az előző rész eseményei után nem kimondottan arra számítottam, hogy Pipacs hajlamos lesz ugyanolyan élesen reagálni, mint korábban. De, ha belegondolunk, ez csak annyit tesz, hogy nem hazudtolja meg önmagát, még a bretoni királyi udvar kedvéért sem. S talán éppen emiatt, amilyen erős volt a hősnőnk, annyira gyengének, kissé bénának tűnt mellette a főhősnek szánt herceg, Christian. Én azt mondanám, hogy a karaktere némiképp unalmas, de még inkább üres volt. Ezt talán foghatjuk arra, hogy a történet fő mozgatórugója a Pipacs és Eleonora között kibontakozó rivalizálás volt, aminek ez a srác voltaképpen csak az "elszenvedője", aki kis túlzással egész idő alatt arra vár, hogy egyszer majd megkérhesse a győztes kezét. Ennyi. Engem ez kicsit zavart (ezért is vontam le pár pontot a végső értékelésemből), de ha belegondolunk, lehet, hogy három jól felépített karakter már sok lett volna.
Eleonora-t azért raktam a gyűlölt karakterek közé, mert igazából, Pipacshoz mértem folyamatosan, s bár értettem a motivációit, én mégis inkább a mi kis tűzről pattant hercegnőnknek drukkoltam. Érzésem szerint, erre az effektusra olykor még rá is erősített az írónő, hogy nem éppen pozitív színben tünteti fel Hamupipőkét, de azt hiszem, ez egy olyan része a történetnek, ami mindenkinek a saját megítélésére van bízva.
Összességében: Day George hozza a már megszokott színvonalat, van, amiben ez a rész, míg másban az elődje az erősebb, de jól kiegészítik egymást, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Csodát nem kell várni tőle, de egy unalmas délutánt könnyedén fel lehet vele dobni. 

Kedvenc karakter(ek): Pipacs
Gyűlölt karakter(ek): Eleonora
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Robin Edina
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2019
Oldalszám: 280
Sorozat: The Princesses of Westfalin (#2)

A képen a következők lehetnek: 1 személy, szöveg

Résztvevő blogok listája:

04.13 - Sorok között blog
04.15 - Olvasónapló
04.17 - Deszy könyvajánlója
04.19 - Dreamworld - EXTRA
04.21 - CBooks
04.23 - Deszy könyvajánlója - EXTRA


Nyereményjáték:

Mostani játékunk nem lesz túl nehéz, de azért van benne egy kis csavar. Minden állomásunk megosztunk egy-egy idézetet olyan regényből, aminek az alapját legalább részben valamilyen mese adta. A megfejtésben NEM a könyv címét várjuk, hanem a meséét (vagy az egyik meséét), ami ihlette.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Hat hete, hogy felébredtem. 
Hat hete, hogy ezt senki nem veszi észre.

a Rafflecopter giveaway

2019. április 19., péntek

Blogturné - M. Robinson: El Diablo


Miért: Érdekesnek tűnt a fülszövege. 

Tartalom: Könyörtelen voltam.
Féltek tőlem.
Feláldoztam magamat. Őt. Mindent…
Én magam döntöttem úgy, hogy olyan világban akarok élni, ahol többet érek holtan, mint élve. Rossz ember voltam – sosem állítottam mást magamról. Rengeteg dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. Láttam sok mindent, ami belém égett. Fájdalmat okoztam sok embernek, s ezt nem lehet visszacsinálni.
Minden rajtam állt.
Minden döntés.
Minden parancs.
Sosem számított, hogy mi helyes, és mi becstelen.
Amíg nem találkoztam Vele.
Addig védelmeztem, amíg a megszállottja lettem.
De ki fogja őt megmenteni tőlem?
Magától az ördögtől.
A sors hozott össze bennünket. A végzetünk közénk állt.
Sötét és kegyetlen, domináns maffiózó érzékeny szerelme egy balerina iránt. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Eddig sosem volt ellenemre, hogy olyan könyvet vegyek a kezembe, ami valamilyen szempontból megosztja az embereket. Egyesek imádják, mások utálják, míg akadnak, akik dicsőítik, vagy éppen szidják az adott alkotást. Nem sokat tudtam az El Diablo-ról, de azt már más könyves oldalakon is láttam, hogy elég szélsőséges véleményeket vált ki az emberekből. Most, hogy elolvastam, azt kell mondjam, hogy engem ez a könyv nagyon felhúzott. Épp az előző kritikában volt szó egy olyan műről, amiben láttam én magam is a felháborító faktort, de olyan tálalásban, hogy másként tudtam értelmezni, mint egy felületes olvasó. Na, ez nem ilyen volt. De, mielőtt belemennék, hogy engem miért nem tudott megfogni ez a könyv, le kell szögeznem valamit: az írónő stílusa, s így, a magyar fordítás, mint olyan, egyszerűen parádés. Nem kell fennkölt szépirodalomra gondolni, de azért át tud adni érzéseket, hangulatokat, és olykor meglepő részletességgel mesél el olyan eseményeket, amiknek én magam például nem biztos, hogy jelentőséget tulajdonítanék. Szóval, emiatt esetleg megéri végigolvasni a könyvet, de nem tudnám bárkinek ajánlani, az is biztos. 
Ami engem a leginkább felhúzott, az maga a főhősünk, El Diablo, vagy hagyományos nevén, Alejandro. Ezt az embert annyi bottal verte az Isten, hogy egy ponton már azt vettem észre magamon, hogy egyszerűen nem tudom sajnálni. Mindennek dacára úgy éreztem, hogy ő maga választotta a sorsát, innentől kezdve, és ez most lehet, hogy gonosz lesz, de azt kapta, amit megérdemelt. Hiszen végső soron magának köszönheti, hogy felvállalja a maffiózó szerepet és beáll az apja "seregébe", teszi, amit parancsolnak, majd még ő törik össze, amikor a nő, akit szeret, inkább elhagyja, minthogy azt kelljen néznie, hogy gyakorlatilag tönkreteszi magát a családjáért. Szóval, Alejandro az én szememben a meg nem érthető hős. Értem a hátterét, de ettől még nem tudom elfogadni a jelenét. 
Mielőtt erre rátérnék: belegondolva, nálam azért verte ki a biztosítékot ez a történet, mert úgy éreztem, hogy az írás arra megy rá, hogy minél kegyetlenebbnek, minél rosszabbnak mutassa be Alejandrot, és bár ezt váltják finomabb jelenetek, összességében úgy éreztem, azt akarja lenyomni a torkomon, hogy "Ugye, milyen gonosz? Ugye, milyen kegyetlen? Na, de azért majd boldoggá tesszük! Vagy legalábbis megpróbáljuk.". De azért egy antihősből nehéz szerethető szereplőt kreálni, na. Nem lehetetlen, de számomra ez itt és most nem így jött át. 
Mert van az úgy, hogy a legromlottabb lelket a legtisztább lélek sem képes megváltoztatni, gondoljatok például Calebre és Oliviara a Sötét párosból, ahol lehet, hogy egymásba szerettek, ám a főhős nem tudta levetkőzni azokat a perverzióit, amiket lényegében beleoltottak. És szerintem itt is kicsit erre megy ki a játék. Lehet Lexi bármennyire tiszta, Alejandrot ő nem képes megjavítani, ám az Ördög tökéletesen alkalmas rá, hogy őt bemocskolja, és hát, nézzünk szembe a ténnyel, meg is teszi, ha úgy hozza kedve. 
Lehet, hogy a könyv tele van káromkodásokkal (ez szerintem ne riasszon el senkit, akit érdekel a téma), de ettől még készüljetek fel lelkileg arra, hogy ez a könyv messze több kegyetlenséggel van tele, mint elsőre várnátok. 

Kedvenc karakter(ek): Lexi
Gyűlölt karakter(ek): Alejandro
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Kamper Gergely
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2019
Oldalszám: 552
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:




04.19 CBooks

04.21 Dreamworld extra

Nyereményjáték:

Játékunk a mozis ördögökhöz kapcsolódik, egy-egy jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmek vagy sorozat címeit, melyekben maga az ördög jelenik meg. Kérjük, írjátok be a megfejtéseiteket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway

2019. április 14., vasárnap

Blogturné - Bryn Greenwood: Minden csúf és csodálatos dolog


Miért: Felkeltette az érdeklődésemet.


Tartalom: Wavy ötéves korára már nagyon sok traumát szenvedett el.Nem hajlandó sem beszélni, sem mások előtt enni, mert kábítószerfüggő anyja mocskosnak tartja, ami a szájába kerül. Apja, a drogdíler Liam nem sokat törődik a családjával. Wavy egymaga küszködik, hogy iskolába tudjon járni és ellássa a kisöccsét, Donalt. Csak Kellen, Liam egyik embere mutat együttérzést és törődést Wavy irányában. A szeretetre éhes kislány és a sérült férfi egymásba szeretnek, és Wavy mindössze tizenhárom éves, amikor szexuális kapcsolatot kezdenek. Nagynénje  pedofilnak bélyegzi Kellent, és kitartóan küzd, hogy elválassza őket egymástól. Wavy időközben felnő, és hihetetlen szívóssággal, minden akadályt legyőzve dolgozik azon, hogy ismét összekerülhessen a férfival. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Muszáj leszögeznem, hogy ez a könyv távolról sem egyszerű olvasmány. Engem kicsit emlékeztetett a Sötét Duett trilógiára, aminek, bár teljesen más az alapvetése, éreztem némi párhuzamot ezzel a történettel. Mindkét könyv sérült emberekről szól, akik felett, bár kéne, nem igazán tud a végén pálcát törni az ember (lesz majd erre nemsokára egy ellenpélda is, az El Diablo személyében, de ebbe most ne menjünk bele), és éppen ez a faktor teszi, legalábbis számomra nehéz olvasmánnyá. 
Hiába tudom minden idegszálammal, hogy baromira nem helyes, ami Kellen és Wavy között végbemegy, nem csak erkölcsi, hanem lelki értelemben egyaránt, de akármennyit bőgtem is a könyv felett,a végén nem tudtam azt mondani, hogy úgy istenigazából zavarna ez a felállás. 
Az elején, noha egyszer átfutottam a fülszöveget, nem igazán tudtam, mire számítsak Bryn Greenwood regénye kapcsán. Kissé meglepett, hogy a történet (akárcsak nemrég a Bohém rapszódia életrajzi monográfia) igencsak messziről indítja a mesélést, egészen konkrétan Wavy gyerekkorától, de az igazi döbbenetet az jelentette számomra, hogy sokáig nem is az ő szemszögén keresztül követjük az eseményeket. Nekem tetszett ez a lépés, bár bevallom, eleinte kicsit furcsának tartottam, mert én Wavy szempontjára lettem volna igazán kíváncsi, már az elejétől fogva, ugyanakkor elvitathatatlan, hogy a kislány, nagy valószínűséggel azt sem tudta igazán felfogni, hogy mi történik körülötte, miért adogatják egymás között a családtagjai, mint mások a megunt tárgyakat. 
Számomra olykor már az is megrázó volt, amikor a nagymama (aki egyébként egy kimondottan erős, jó karakter lett), vagy épp másvalaki visszautal arra, hogy mi történt a lánnyal korábban. Őszinte leszek, szerintem már az is egy kisebb csodával ér fel, hogy a hősnőnk nem lett agyilag teljesen zokni/zombi az események közepette, hanem kimondottan erős tudott maradni, nem csak a saját maga, de a testvére érdekében is. 
Kellen felbukkanásával némileg megváltozik a történetek folyása, hiszen Wavy találkozik valakivel, aki, bármilyen hihetetlenül is hangzik, de megérti, min ment keresztül, és megpróbál segíteni rajta, ha mással nem is, hát azzal, hogy támogatja. Figyelembe véve, hogy mindketten igencsak szeretethiányosak, nem ért váratlanul, hogy elkezdtek érzelmeket táplálni egymás iránt, annak ellenére, hogy a kettejük közötti korkülönbség révén Kellen extrém esetben akár az apja is lehetne. Az ilyen embereknek rengeteget tud számítani, ha a sok negatív hatás közepette akad végre valaki, aki képes pár kedves szót mondani neki, az emiatt kialakuló érzést pedig, amit nevezhetünk hálának, boldogságnak, szinte bárminek, nagyon könnyű összetéveszteni a szerelemmel. 
Nem fogom kategórikusan kijelenteni, hogy a kapcsolatuk egy az egyben rossz, és elítélendő, de azért voltak pillanataim, amikor igenis egyet tudtam érteni a nagymamával, akit érthető okokból, teljesen felháborít ez a szituáció. Nekem az a véleményem, hogy ez a történet túlságosan komplex, túl sok esemény függ össze egymással olyanformán, hogy bármennyire is szeretném azt mondani, hogy ez a kapcsolat csak negatív előjellel emlegethető, nem vagyok rá képes. Az viszont biztos, hogy szükségem lesz egy újraolvasásra később, amikor már megemésztettem magamban ezt a tartalmat. Csak erős idegzetű olvasóknak tudom ajánlani, de nekik maximálisan. 

Kedvenc karakter(ek): Kellen, Wavy, nagymama
Gyűlölt karakter(ek): Wavy családjának nagy része
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Tóth Enikő Mária
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2019
Oldalszám: 488
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

04.04. - Betonka szerint a világ…
04.06. - Angelika blogja
04.08. - Sorok között (1)
04.10. - Never Let Me Go
04.12. - Sorok között (2)
04.14. - CBooks


Nyereményjáték:

Bryn Greenwood könyve nem egy könnyed lányregény, hanem erős idegzetű olvasóknak szóló olvasmány. Blogturnénk minden állomásán egy-egy hasonlóan rázós történet fülszövegéből találtok részletet. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a keresett mű címét és szerzőjének nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára.” 

a Rafflecopter giveaway