2014. december 31., szerda

Projektek 2015

Azt hiszem, ez lesz az eddigi leghosszabb listám, ugyanis rengeteg sorozatot kezdtem el mostanában,  így jövőre lesz mit folytatnom... Az már más kérdés, hogy ezek közül vajon mennyit sikerül majd ténylegesen elolvasnom. :) Mindenesetre, az egy jó motiváció lehet, hogy innentől kezdve, amit nem sikerül, hurcolom majd magammal a következő évre.

Juss Accardo: Tremble
Jennifer L. Armentrout: Pure
Gail Carriger: Változatlan
Kiera Cass: The Heir
Cassandra Clare: A hercegnő
Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
Cassandra Clare - Sarah Rees Brenan : Welcome to Shadowhunter Academy
Claudia Gabel - Cheryl Klam: Etherworld
Abbi Glines: Because of Low
Jenny Han: We'll Always Have Summer
Sherrilyn Kenyon: Devil May Cry
Sherrilyn Kenyon: Instinct
Sherrilyn Kenyon: Born of Ice
Sherrilyn Kenyon: Unleash the Night
J. Lynn: Wicked
Sarah J. Maas: Assasin's Blade
Sarah J. Maas: Üvegtrón
Melissa Landers: Until Midnight
Melissa Landers: Invaded
M. Leighton: Up to Me
Marissa Meyer: Scarlet
Patrick Ness: Kérdés és válasz
Amy K. Nichols: Now That You're Here
Romina Russel: Zodiac
Jessica Sorensen: The Redemption of Callie & Kayden
Colleen Hoover: Confess
Colleen Hoover: This Girl
Colleen Hoover. Ugly Love

Teljesített projektek: 5/27

2014. december 30., kedd

Blogturné #38 - J. Lynn: Várok rád

Miért: Szeretem Armentrout könyveit.

Bevezető: A Könyvmolyképző jóvoltából jelenik meg a Wait for You - Várok rád című könyv, ami a sokak számára ismert írónő, J. Lynnek (Jennifer L. Armentrout) egy újabb sorozatának nyitókötete. A blogturnés állomásokon különböző értékelések mellett számos extrát találtok és akár megnyerhetitek a három példány egyikét!

Tartalom: A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét.
Vannak dolgok, amiket meg kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait.
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba…
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa?
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni… (Könyvmolyképző)

Vélemény: Először komolyan tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni a könyv, ugyanis annyi NA-t olvastam mostanában - gyakran egymással párhuzamosan is -, hogy gyakorlatilag kezdtek összefolyni a fejemben a különböző történetek. Ekkor döbbentem rá igazán, mennyire egy kaptafára készül az összes ilyen témájú könyv, így most kénytelen vagyok az alapján értékelni J. Lynn könyvét, hogy vajon a megszokott kliséket jól alkalmazta-e. 
Adott nekünk, a lelkileg sérült főhősnő, aki pár embert leszámítva senkit nem mer közel engedni magához. Megjegyzem, már az első pár utalásból ki lehetett találni, hogy mi is történt vele tulajdonképpen - én ezt ismételten a túladagolásom számlájára írnám, mivel vagy három könyvet is olvastam mostanában, ahol ugyanez a probléma ütötte fel a fejét. Ennek, ellenére azt kell mondanom, hogy összességében szerettem Avery karakterét, mert jó volt látni, hogy a történtek ellenére próbálja összeszedni magát... Ugyanakkor, ez aligha sikerülhet, ha állandóan homokba dugja a fejét, és menekül a régi problémái elől, mintha azok sosem léteztek volna, ellenben, ha felszínre bukkannak, még ő áll neki cirkuszolni. Ez sajnos eléggé tipikus jelenség az NA-könyvekben, viszont, Avery legalább megpróbál kilábalni ebből a helyzetből... Az már más kérdés, hogy vajon sikerül-e neki. 
Az egyik legjobb barátjával, Jacob-bel az volt a legnagyobb problémám, hogy egy elképesztően egysíkú, ráadásul béna karakter volt, akinek egyetlen egy jellemvonását ismertük meg, azt, hogy meleg, és mint ilyen, folyton Cam után csorgatja a nyálát, plusz, ezt még hangoztatja is. Miért nem lehetett jobban kidolgozni? Miért kellett belőle egy visítozó, irritáló, sötét gyökeret kreálni? Lehet, hogy ez valamilyen szabály az ilyen könyveknél, de én több soron is idegösszeroppanást kaptam tőle. 
Cameron-ban se találtam túl sok újdonságot, de egy dolgot muszáj kiemelnem, ez pedig a humorral keveredő kitartása. Engem újra és újra képes volt meglepni azzal, hogy mennyire nem akarja feladni, hogy közelebb kerülhessen Averyhez... Ugyanakkor, mindeközben tett olyanokat, amik nem voltak különösebben ínyemre, ennek ellenére nem tudtam haragudni rá. Volt abban valami rendkívül aranyos, ahogyan ezt az egész témát kezelte. Például többször is láthatunk arra bizonyítékot, hogy mennyi erőfeszítést kell tennie, hogy meghódítsa a lányt, mégsem érezzük úgy, hogy ez a terhére lenne, éppen ellenkezőleg. Mintha napról-napra jobban élvezné, hogy van valaki, aki nem dől azonnal a karjába attól, hogy meglátja. 
A cselekménnyel nekem nem volt problémám, annál is inkább, mert annyi mellékszereplőt vonultatott fel a történet - akiknek persze a későbbiekben lesz saját kötetük is -, hogy ha akadt is valamilyen logikai probléma, nekem nem tűnt fel, ugyanis izgalmasabb volt rájuk figyelni, és azon gondolkozni, vajon ki-kivel fog egy párt alkotni, vagy éppen hány új karaktert kell majd behoznia J. Lynn-nek ahhoz, hogy az embernek ne legyen hiányérzete a sorozat végén. Mint tudjuk, ez a széria akármeddig nyújtható, bár én személy szerint bízom benne, hogy nemigen fog tíz kötet fölé menni ez a szám, mert olykor már most is nehéz volt fejben tartani, hogy ki mit akar, és legfőképpen kitől.
Az írónő kétségkívül hozta a kötelezőt, bár nálam nem ért el akkora hatást, mint korábban a Frigiddel, a jó stílus, és a néha páratlan beszólásokra épülő humora az, ami gond nélkül elviszi a hátán az egész könyvet. Nem markol nagyot, de amit igen, azt sikerült korrektül megvalósítania. Újraolvasós könyvnek nem nevezném, de érdemes egy esélyt adni neki, akkor is, ha már ismered az írónő munkásságát, és akkor is, ha még csak szeretnél megismerkedni vele. Nem fogod megbánni.

Kedvenc karakter(ek): Avery, Cam
Gyűlölt karakter(ek): Jacob
Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Császár László
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 496
Sorozat: Wait for You (#1)



Résztvevő blogok listája: 

December 15 - Kelly Lupi olvas

December 18 - Deszy könyvajánlója

December 21 - Angelika blogja

December 23 - Insane Life

December 27 - Kristina blogja

December 30 - CBooks

Január 03 - Dreamworld
Nyereményjáték: 
Itt a karácsony és a szilveszter is, ezért nem lesz túl nehéz dolgotok, ígérjük! :)

Minden turné állomáson egy szereplő nevének a betűi keveredtek össze és a kiemelt betűk alapján kell kitalálnotok, melyik szereplők bújtak el az állomásokon.

Minden egyes helyes megfejtéssel növelitek az esélyeteket, hogy megnyerjétek a három példány egyikét.



(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít!


A nyerteseket e-mailben értesítjük, az értesítéstől számított 72 órán belül kérjük válaszolni az e-mailre, amennyiben ez nem történik meg, újabb nyertest sorsolunk.)

2014. december 24., szerda

Monthly Book Tag # 1 - 'Tis Season Book Tag

Mint láthatjátok, egy újabb rovatszerűséggel bővül a blog, amely ezúttal az újabban nagyon népszerű book tageket öleli majd fel. Már egy ideje gondolkoztam rajta, hogy el kéne kezdenem ilyesmivel is foglalkozni, hiszen nagyon tetszik az ötlet. :)
 
1. Van-e kedvenc téli olvasmányod? 

Nincs. Viszont, van egy hagyományom, hogy minden szenteste elkezdek egy új könyvet. Idén még nem döntöttem el melyiket fogom olvasni - ami így, 24-én elég necces, én is tudom -, de egyenlőre Cassandra Clare: A hercegnő, illetve Sarah J. Maas: Üvegtrón című könyve között vacillálok. 

2. Keress egy könyvet kék borítóval: 

Julie Cross: Tempest. Ha minden igaz, 2015-ben érkezik a magyar olvasókhoz ez a könyv, és már alig
várom! Ez a rész már megvan itthon angolul, és el sem tudom nektek mondani, mennyire imádom, az egész szériával egyetemben. 

3. Keress egy könyvet, amit karácsonyi csillagként használnál a karácsonyfádon:

Claudia Gabel - Cheryl Klam: Káprázat. Annyira gyönyörű borítója van, hogy erre nem találok szavakat. Nagyon szépen megjeleníti a könyv hangulatát, és a színektől, amiket használtak benne, mindig elámulok, valahányszor csak ránézek. Egyszerre komoly és vidám, rendkívül ritka párosítás.

4. Válassz egy fiktív helyszínt, ami tökéletes lenne a karácsonyi vakációd helyszínének:

Illéa palotájában szívesen eltöltenék pár napot (Kiera Cass: A Párválasztó). Azt már nem mondanám, hogy a lázadókkal is szívesen összefutnék, de sohasem lehet tudni. Szerintem izgalmas kiruccanás kerekedhetne belőle. 

5. Melyik könyves szereplőt vinnéd magaddal a karácsonyi vakációdra? 

Jó kérdés, így hirtelen nem is igazán tudok választani. Szerintem ez attól függ majd, mit olvasok ebben a három napban, több, mint valószínű, hogy abból a könyvből választok majd valakit. 

6. Nevezz meg egy könyvet, ami az idei kívánságlistádon rajta van: 

Mira Grant: Blackout. Az Etetés-trilógia harmadik része. Igaz, a második kötetért nem voltam annyira oda, de kedvelem a benne szereplő karaktereket, szóval érdekelne, milyen lezárást talált ki számukra az írónő. Már csak az a kérdés, hogy mikor lesz rá időm, hogy el is olvassam. 

7. Kedvenc karácsonyi/téli italod édességed, filmed? 

Sajnos nincs, a citromos tea nem nevezhető kimondottan téli italnak szerintem, mivel minden évszakban finom. A karácsonyi filmekkel pedig sohasem voltam igazából kibékülve, mert mindegyiket ugyanolyannak tartom.


2014. december 23., kedd

Filmes élmények #4 - A hetedik fiú

Tegnap este néhány blogturnéssal karöltve megnéztük A hetedik fiú című filmet. Őszintén szólva, nem voltak komoly elvárásaim, mivel nem olvastam a könyveket, és az előzetesét is mindössze egyszer láttam. Ettől függetlenül, nem hittem volna, hogy ezzel kezdem majd a kritikámat, de senkinek sem tudom ajánlani ezt a filmet. Méghozzá több okból kifolyólag sem.
Először is: 16+-os korhatárral vetítik a mozikban, de arra hosszas gondolkodás után sem sikerült rájönnünk, hogy vajon miért, ugyanis jó, ha egyetlen csepp vér hullik a vásznon, ráadásul egy ifjúsági - vagy talán inkább middle-grade - besorolású könyvsorozat első két részéből készült adaptációról beszélünk.
Az eredeti ötlet Josep Delaney: Wardstone-krónikák című sorozatának első két kötetéből származik. El tudjátok képzelni, milyen terjedelműek lehetnek a könyvek ha kettő tett ki együtt egy száz perces produkciót. Mielőtt valaki félreértené, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a könyvek rosszak lennének, hiszen nekem sem voltak még a kezemben, mindössze az jutott eszembe, hogy ezek szerint az egyes kötetek sem lehetnek túl mozgalmasak, ami bizonyos történetek esetében remekül működhet, egyébként. Ráadásul, mivel a szereplők természetesen idősebbek, mint a könyvbeli karakterek, számítani lehetett rá, hogy teljes mértékben átírják majd a cselekményt... és ha hihetek azoknak, akik már olvasták, hát nem kissé sikerült átírniuk. A történetről röviden annyit, hogy Thomas Wardot, egy hetedik fiú hetedik fiát megvásárolja Gregory mester, azzal a céllal, hogy inast, majd később a Sötétség lényeit legyőzni képes harcost neveljen belőle, aki segíthet neki legyőzni Malkin anyát. Nem nagy történet, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna belőle valami nagyon jót kihozni.
Másodszor: lehet, hogy ez csak az én hülyeségem, de szerintem ennél a filmnél egyáltalán nem volt jó a 3D-s megoldás, sőt, továbbmegyek, engem kifejezetten zavart. Látványosnak nagyon látványos volt, de valamiért egészen egyszerűen nem működött az egész, mintha rosszul csinálták volna. Mivel azonban nem értek az efféle technikai dolgokhoz, ezt nem tudom megítélni. Viszont, ha valaki a továbbiakban felsorolandó érveim ellenére is arra adná a fejét, hogy megnézze, inkább a 2D-s vetítésre vegyen jegyet.
A magyar szinkron, hangok tekintetében nem lett rossz, ellenben sokszor olyan unalmasan mondták fel a szöveget, mintha nem egy kalandfilmet, hanem valami ősöreg dokumentumfilmet narrálnának. Ez plusz egy ok lehet a mezei vetítés mellett, mert ott általában van lehetőség eredeti hanggal megnézni egy filmet, bár, tartok tőle, hogy ezen még ez sem segít.
A cselekmény kimondottan lassan  - és olykor a lehető leglogikátlanabb módon - halad előre, így többször is úgy éreztem, hogy képes lennék elaludni a moziban, ami a film hangerejét figyelembe véve is komoly teljesítmény lett volna. Tele volt izgalmasnak szánt akciójelenetekkel, ám engem egyik se kötött le túlságosan. 
Harmadszor: elég komoly logikai bakik vannak benne, mint például a teljesen mozdulatlan tájban tájban indokolatlanul mozgó növények, vagy a rosszul használt szélgép.
Negyedszer: ennyire szar romantikát szerintem már régen nem láttatok a filmvásznon. Komolyan mondom, annyiból állt az egész, hogy egymásra néztek, egyből szerelmesek lettek, és miután megfogták egymás kezét, és az szikrázott, igen erős késztetést éreztek arra, hogy minden egyes alkalommal, amikor találkoznak, hosszasan csókolózzanak. De azt, hogy vajon mit szerethetnek egymásban, nem fogjuk megtudni. Ezt a mentalitást sohasem értettem egyébként: ha egy könyvből hiányzik a romantikus szál, mert mondjuk a sorozat későbbi köteteiben fog előtérbe kerülni, akkor minek kellett beleerőszakolni a filmes adaptációba?
Ötödször: borzalmas színészi alakítások. Értem én, hogy Ben Barnes jól néz ki, de csak ezzel képtelenség eladni egy filmet. S kiváltképpen nem egy olyan filmet, ami elméletileg egy karakter jellemfejlődéséről szól. Összesen talán kettő darab jó jelenete van másfél óra alatt - ami két közepesen béna poénhoz kapcsolódik... szóval ez lehetne a hatodik ok: erőltetett, rossz humor -, ami azért ha belegondolunk, elég gáz teljesítmény. Esküszöm, még Julianne Moore hozza a legjobb alakítást, pedig az övét sem nevezném egy mesterműnek. Ez alapján el lehet képzelni, hogyan muzsikál a színészgárda többi tagja.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de senkinek sem tudom ajánlani ezt a filmet, szerintem kár pénzt kiadni érte. Csak akkor nézze meg az ember, ha már végképp nem tud mit kitalálni egy unalmas délutánra.

2014. december 21., vasárnap

Összegzés 2014

Ismét eltelt egy év, itt az ideje, hogy összegezzem az idei könyves tapasztalataimat. Meglepve tapasztaltam például, hogy ebben az évben kevés disztópiához volt szerencsém - talán hármat, ha olvastam -, ellenben annyi New-Adult könyvvel volt dolgom, hogy ha nem szeretném annyira ezt a műfajt, már biztosan mérgezést kaptam volna tőlük. Idén elég sok sorozatfolytatást olvastam, de azért akadtak újoncok is, természetesen. Most is arra törekedtem, hogy olyan könyveket vonultassak el ezen a listán, amikről jó eséllyel már megemlékeztem egy-egy blogbejegyzésben. Jó böngészést. Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

  1. Legjobb regény: Jennifer L. Armentrout: Opposition
  2. Legrosszabb regény: Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem
  3. Legnagyobb csalódás: Gayle Forman: Csak egy nap
  4. Legnagyobb pozitív csalódás: Cat Winters: Fekete madarak árnyékában
  5. Legjobb sorozatkezdő kötet: Melissa Landers: Elidegenítve
  6. Legjobb 2014-es könyv: Sherrilyn Kenyon: Illusion
  7. Legjobb disztópia: Kierra Cass: A Párválasztó
  8. Legjobb fantasy: Claudia Gabel - Cheryl Klam: Káprázat
  9. Legjobb romantika: David Levithan: Nap nap után
10. Legrosszabb romantika: Anna Banks: Poszeidón
11. Legjobb szereplő: Archer (Jennifer L. Armentrout: Opposition)
12. Legrosszabb szereplő: Belly (Jenny Han Summer-trilógia)
13. Legjobb író: Patrick Ness
14. Legrosszabb író(k): Jenny Han
15. Legjobb realistic fiction: Rainbow Rowell: Eleanor és Park
16. Legjobb sorozat: Chronicles of Nick (Sherrilyn Kenyon)

17. Legjobb urban-fantasy: Kevin Hearne: The Iron Druid Chronicles
18. Legemlékezetesebb csavar: Rachel Joyce: Ellopott pillanat 
19. Legrosszabb csavar: M. Leighton: Rajtad áll

2014. december 20., szombat

Blogturné #37 - M. Leighton: Rajtad áll


Miért: Megtetszett a témaválasztás.

Bevezető: A felnőtt romantika kedvelőinek ajánljuk figyelmébe M. Leighton - Rajtad áll c. könyvének népszerűsítő blogturnéját. A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően december 5-én megjelent, a külföldön is népszerű The Bad Boys sorozat kezdőkötete.
A Blogturné Klub 7 bloggere várja olvasóit értékelésekkel, extrákkal és természetesen nyereményjátékkal.

Tartalom: Amikor a főiskolás Olivia Townsend hazautazik, hogy segítsen édesapjának a munkájában, még nem is tudja elképzelni, micsoda bonyodalmakba keveredik majd. Cash és Nash Davenport, a két ikerfivér nagyon sokban különbözik egymástól, de egy dolog közös bennük: mindketten őrülten vágynak Oliviára.
Cash veszélyes és ellenállhatatlanul vonzó, igazi rosszfiú, akinek a csókjai elfeledtetik Oliviával, hogy a tűzzel játszik. Nash sikeres, megbízható és szenvedélyes… és foglalt. De egyetlen, lágy érintése elfeledteti Oliviával, hogy máshoz tartozik.
Ám Oliviára nagy meglepetés vár. A két fivérnek van egy titka, ami elől a lány jobban tenné, ha elfutna. Gyorsan és messzire… amíg nem késő. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Őszinte leszek, ez megint egy olyan könyv az életemben, amivel nem igazán tudom, hogy hányadán állok. Egy szempontból nagyon szerettem, mert gördülékeny, emellett  olvasmányos is volt, így könnyen lehetett vele haladni - s ez nem a rövidségéből fakad -, és még az alapötletet is marha jónak találtam, de a tényleges megvalósítással már voltak problémáim. Egyrészt, s ez nem tudom, hogy a fordítás, vagy az eredeti szöveg hibája-e, de néha komolyan mondom, olyan érzésem támadt, mintha egy általános iskolás írta volna ezt a könyvet, ami, ha belegondolunk elég nagy szó, mivel a könyvön nem véletlenül függeszkedik az erotikus jelző - de erre később még kitérek -.
Az ikres ötletet egyszerűen imádtam. Amikor teljesen váratlanul nem csak Cash, hanem Nash szemszöge is megjelent, szó szerint hevesebben kezdett kalapálni a szívem, mivel erre az opcióra a legkevésbé sem számítottam, Olyannyira elkönyveltem magamban, hogy á, biztosan Cash lesz a befutó, hogy amikor megjelent a másik testvér nézőpontja, egyszerűen örültem neki. Végig az járt a fejemben, hogy "Talán mégsem lesz igazam?". A két pasi stílusa nagyon is eltér egymástól, bár én azért Cashre nem sütném rá a rosszfiú jelzőt. Értem én, hogy klubtulajdonos, meg előszeretettel hord feketét, de számomra ez még nem teszi a család fekete bárányává, annál is inkább, mivel a testvére sem egy szent, de nem ám! 
Nash-el akad egy nagyon komoly probléma: egy Marissa nevű lánnyal jár, aki nem mellékesen Olivia unokatestvére. Számomra rendkívül ellenszenves volt az, hogy ennek ellenére mindig csak arról olvashattunk, mennyire oda meg vissza van a főszereplőnk miatt, ilyenkor pedig majdnem minden egyes alkalommal rá akartam ordítani, hogy "Igen? És a barátnőddel mi lesz?". Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én az ilyen viselkedést nemes egyszerűséggel gerinctelennek tartom. Viszont, meglepő módon ez volt az a vonás, amit imádtam Nashben, mivel, bár ő a család jófiúja - legalábbis mindenki annak tartja, még a saját bátyja is -, az ilyen apropók rámutatnak, hogy na, talán most az egyszer fordul a kocka és nem is feltétlen az a rossz, akit mi annak hiszünk. Elvégre Cash előtt nem állnak ilyen komoly akadályok, sőt, ő, a testvérével ellentétben nyílt és egyenes, pontosan megmondja Olivianak mire számíthat tőle. Én pedig az ilyen embereket nagyra értékelem. 
Olivia szenvedését a két fiú között épp a fent említett fiaskó miatt nem értem, úgy csinált, mintha lenne választása. Bár, aki képes lenne hátba támadni a saját rokonát, annak, ha jobban belegondolunk tényleg van választási lehetősége, de az ilyet jobb, ha nem minősítem, mert lehet, hogy puszta dühből betörném a laptopom képernyőjét. Alapvetően nem lenne egy rossz karakter, de úgy érzem, Leighton egy ponton elég rossz irányba vitte el a lányt, de még bízom benne, hogy a folytatásban kihúzhatja abból a gödörből, amibe most szerintem látványosan belelökte. 
Már volt róla szó, hogy a könyvben van erotikus tartalom, és ezzel nekem nincs is problémám... Viszont a mennyiséggel már annál inkább. Mint láthattátok, nem éppen hosszú könyv, alig több, mint 250 oldal, és ehhez mérten az én meglátásom szerint túlságosan is sok szexjelenetet zsúfolt bele az írónő. Ha egy ennyire rövid lélegzetvételű könyv majdnem negyede csak arról szól, hogy változatos helyszíneken élnek nemi életet, akkor az szerintem nem a New-Adult, hanem sokkal inkább a felnőtt kategóriába tartozik, amin az a tény, hogy a szereplőink huszonévesek, semmit sem változtat. 
Annál is inkább, mert a fiúk családját övező rejtély szerintem éppen egy olyan dolog volt, ami sokkal komolyabb kifejtést igényelt volna, mint amennyit kapott. Az édesapjuk szerepe például szerintem elképesztően jól ki lett találva, ám nem volt rá elegendő idő, hogy jobban megismerhessük őt és a hátterét. Nagyon bízom benne, hogy a következő kötetben ez változni fog. 
Egyszeri kikapcsolódásra tökéletes, az erotikus regények rajongóinak pedig csak ajánlani tudom, mert a mennyiségével együtt azt azért el kell ismernem, hogy vannak benne elég jó húzások is. 

Kedvenc karakter(ek): Nash
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Goitein Viktória
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 264
Sorozat: The Bad Boys (#1) 


Résztvevő blogok listája:

12/12 Kristina blogja
12/14 Deszy könyvajánlója
12/15 Media Addict
12/16 Függővég
12/17 Insane Life
12/18 Dreamworld
12/20 CBooks

Nyereményjáték: 

A könyv középpontjában az ikerfiúk állnak, Cash és Nash. Az ikrek általában összezavarják a lányok fejét, vagy éppen a humor forrása.
A mostani játékban ikerpárosokat fogunk keresni. Minden könyvről találtok néhány mondatnyi információt és egy idézetet, ezek alapján kell kitalálnotok melyik könyvre gondolunk.
(A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A levélben való kiértesítést követően, ha a nyertes nem válaszol 72 órán belül, akkor új nyertest sorsolunk.)

"Egy után nem sokkal Dee bekopogott a bejárati ajtónkon. Kiléptem. Ő a lépcső előtt imbolygott éktalpú szandáljában. Nem éppen kertészkedéshez való öltözet, ha engem kérdezel. Sötét haja köré glóriát rajzolt a napfény, arcán koboldmosoly ült. Abban a pillanatban egy tündérhercegnőre emlékeztetett. Vagy egy betépett Csingilingre, ha azt vesszük, mennyire pörgött."

2014. december 14., vasárnap

Juss Accardo: Érinthetetlen

Miért: Denazen-novella.

Tartalom: Kale napjait erőszak és halál töltötte be, mielőtt Dezzel találkozott. Gyilkoló fegyvernek használták a Denazen hatalomvágyó emberei, mert Hatos, kivételes képességgel rendelkezik. Van, aki örül ennek, nem úgy Kale. Kale érintése azonnali halált jelent.
Most azonban vele van Dez, a lány, akit meg tud érinteni, s ketten együtt felkutatják a Hatosokat, hogy figyelmeztessék őket a Denazen veszélyére. Kale a rabságból kikerülve a külvilággal ismerkedik, és igyekszik maga mögött hagyni sötét múltját. Alábecsülték azonban azt, amennyire a Deanazen vissza akarja őket szerezni.
Amikor Dez feláldozza magát, hogy megmentse az új Hatost, akit épp akkor mentettek meg, nehogy a cég kezébe kerüljön, Kale eltűnik. A Denazen mindent bevet a célja érdekében. Samsen jött el értük, a rémálom Kale múltjából, az egyetlen ember, akitől valaha igazán félt, és hamarosan világossá válik előttük, hogy megvan a maga hátborzongató terve. Kale-nek minden kiképzésnél szerzett tudását be kell vetnie, hogy visszakapja Dezt és biztosítsa, hogy kijussanak szabadon… és élve. De elég lesz ez? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mint láthatjátok, a fülszöveg gyakorlatilag mindent elárul a történetről, pedig egy alig több, mint száz oldalas novelláról beszélünk. Éppen ezért én se tudom, miről is írhatnék ezzel a résszel kapcsolatban, holott tagadhatatlanul fontos a második rész szempontjából az, ami ebben történt. A legfontosabb talán Kiernan felbukkanása - akit én egész idő alatt kevertem a Joss Stirling: Storm és Stone regényében szereplő Kierannal, pedig egyikük fiú, a másikuk pedig lány, de nem probléma -, akit én azonnal megkedveltem. Nem is tudom, talán azért, mert nem adja be olyan könnyen a derekát Kale-nek és Dez-nek, hanem sokkal szkeptikusabb. Időre van szüksége, mire megkedveli őket. 
Az, hogy ezt az időt éppen egy vidámparkban kell eltölteniük, nekem külön tetszett. Hiszen eszembe sem jutott volna Kale-t egy olyan környezetben próbára tenni, ami az esetek kilencven százalékban tele van emberekkel. S, bár azt hihetnénk, hogy már csak a helyszínből adódóan is, egy humorral teli novellával van dolgunk, azt kell mondanom, hogy ez a rész a legkevésbé sem bővelkedik benne. Nem azt mondom, hogy nincs egyetlen megmosolyogtató momentum sem, de közel sem annyi, mint az Érintésben, és nekem ez egyébként nagyon bejött. Külön öröm volt a számomra, hogy még egy ilyen helyszínen is sikerült egy annyira erős, feszültségekkel teli légkört összehoznia az írónőnek, hogy egy ponton le sem tudtam tenni a novellát. Főleg Samsen felbukkanása után nem... Úristen, az az ember! Még most is feláll a nemlétező szőr a hátamon, ha eszembe jut, pedig nem tegnap volt szerencsém ehhez a novellához. 
Ha találkoztatok már igazán irritáló főgonosszal, akitől szabályosan levert a víz, valahányszor megjelent a neve az olvasott könyv lapjain, na, akkor előre szólok, hogy ez a pasas ugyanilyen hatást válthat ki az olvasókból. Mindig is tudtam, hogy a Hatosokban komoly parafaktor van, de Samsen karaktere talán mindegyikükön túltesz... És ez nem csak a képességének köszönhető, egyébként, hanem az egész lényéből áradó borzalomnak. Vele biztosan nem akarnál összefutni egy sötét sikátorban, még a verőfényes napsütésben sem. Mivel én alapvetően bírom az ilyen karaktereket, nekem kimondottan tetszett, hogy az első részhez képest még lehetett fokozni a thrilleres elemeket, de persze azonnal felmerült bennem a kérdés, hogy ha már egy novella is ilyen magasra teszi ezt a lécet, mi lesz a fennmaradó többi kötetben? Lehet ezt még fokozni? Nos, én már megkaptam erre a kérdésre a választ, nektek viszont még el kell olvasnotok a folytatásokat - minimum a Mérgezést -, hogy kiderüljön.
A stílus nekem továbbra is nagyon tetszik, az pedig, hogy ezúttal Kale szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket, nekem külön tetszett. Annál is inkább, mert nem éreztem hiteltelennek, mint sok más esetben, amikor egy írónő próbálja meg visszaadni a férfi szemszöget. 
Egy kevés szereplővel, ellenben izgalmas, pörgős cselekménnyel operáló novelláról beszélünk, ami remekül kitölti az első és a második rész közötti réseket. Igazából, szerintem nincs különösebb jelentősége, hogy sorban olvassátok-e, vagy más a második kötet után, hiszen a spoilerek így is úgyis előfordulnak az előzményekkel,vagy épp a folytatásokkal kapcsolatban, szóval ez gyakorlatilag elkerülhetetlen. Ettől még persze egyik sem lesz se jobb, se pedig rosszabb, mint a többi. Én csak ajánlani tudom őket. 

Kedvenc karakter(ek): Kale
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Károlyi Eszter
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: ?
Sorozat: Denazen (#1.5)

2014. december 10., szerda

Blogturné #36 - Jenny Han: Nincs nyár nélküled

Miért: Olvastam az első részt.

Tartalom: Belly eddig minden egyes nyarát Cousins Beachen töltötte, élete azonban most fordulóponthoz érkezett. Mivel Conraddal való rövid kapcsolata gyászos véget ért a télen, életében először otthon fogja tölteni a nyarat. Legjobb barátnője, Taylor remek tervekkel áll elő: hajókázás, sütkérezés a medence partján, új fiúk, akikre rá lehet kattanni. De amikor Jeremiah felhívja a hírrel, hogy Conrad eltűnt, látszólag minden a nyaraló felé viszi Bellyt. Vajon még egy nyarat eltölt azzal, hogy Conrad után fut, vagy végre képes lesz elengedni a fiút? (Könyvmolyképző)


Vélemény: Aki emlékszik még az előző rész turnéjára, az tudhatja, hogy nem nagyon szerettem az első részt, mivel egy olyan témát dolgozott fel - az én meglátásom szerint elég rosszul -, amely nagyon komoly szerepet játszott az én életemben is. Nos, mivel várható volt, hogy a második kötetben Susannah - Conrad és Jeremiah édesanyja - már nem fog szerepelni, abban bíztam, hogy így változik majd a véleményem a történettel kapcsolatban, ám sajnos nem így történt. Tapasztaltam némi javulást, nem mondom, de annyit nem, hogy teljes mértékben istenítsem ezt a könyvet. 
A stílus például szerintem fejlődött az első kötethez képest, sokkal összeszedettebbnek tűnt a számomra, igaz, itt is voltak szerintem indokolatlan, a mondanivaló közepébe beillesztett flashbackek, amikkel nem egyszer nem tudtam mit kezdeni, olyannyira kirántottak az olvasás élményéből. Értem, miért hozakodott elő néha Belly egy-egy emlékkel, csak az én véleményem szerint kissé máshogyan kellett volna ezt megoldani, hogy kevésbé legyenek élesek, és kissé érthetetlenek a váltások.
Sokat beszélgettünk erről a könyvről a többiekkel, és megállapítottuk, hogy valamivel tényleg komolyabb volt ez a rész, azonban a főszereplőink között akadtak olyanok, akiket szívünk szerint baseball ütővel csaptunk volna agyon... Míg más azt mondta, miért akarnánk, ők csak emberiek, éppen ezért esendőek. Ez rendben is van, persze. Emberből vagyunk, hibázunk, stb. De az emberi hülyeségnek is van egy olyan határa, amit nem szokás átlépni. Ha az ember sorozatban rossz döntést hoz egy kérdéssel kapcsolatban, és megérzi, hogy ezzel rossz irányba fordul az élete, akkor nem az a megoldás, hogy csak azért is meghozza még egyszer ugyanazt a rossz döntést, márpedig jelen esetben erről volt szó. 
Egy év telt el az első rész vége óta, tehát Belly betöltötte a tizennégyet - vagy a tizenötöt, sajnos nem tudom pontosan, mert a könyvben hol ilyen, hol olyan szám szerepel -, és én személy szerint arra számítottam, hogy ennyi idő elég volt a karaktereknek arra, hogy fejlődjenek, és érjenek egy kicsit, de sajnos tévedtem. Belly ugyanis ebben a részben elképesztően idegesítő - Conraddal egyetemben, természetesen -. Ezt a pici spoilert muszáj megosztanom veletek, hogy értsétek, miért tartottam Belly vélt, vagy valós jellemfejlődését rossznak: a történet egy pontján a lány szó szoros értelemben ellop egy nyakláncot, mondván, Conrad biztosan neki vette, és egy emlékkel indokolja meg, miért is jogos szerinte az, ami normális ember szemében a közönséges lopással egyenértékű.
Conrad, mint mindig, elvárja, hogy körülötte forogjon a világ, és Belly, valamint Jeremiah kétségtelenül asszisztálnak neki hozzá, amitől én hajlamos voltam agylobbot kapni. Értem én, hogy a testvéri szeretet, meg nyilván Belly reménytelen szerelme a fiú iránt szinte megköveteli az ilyesmit, de engem határozottan nem tett boldoggá. Ettől függetlenül számomra Jeremiah jelentette a regény fénypontját, mivel egyedül nála éreztem azt, hogy valóban változott a korábbiakhoz képest. Most már nyíltan szembesülhetünk azzal, hogy Belly rosszul döntött az első rész végén, hiszen nem Conrad, hanem az öccse szereti igazán ezt a lányt. Hogy megtudhassátok, vajon ezúttal jó döntést hozott-e Belly, el kell olvasnotok a könyvet. Ha visszavágytok a nyárba, mindenféleképpen érdemes. Annál is inkább, mert a tél közeledtével mindannyian szívesebben heverésznénk a napsütéses tengerparton, és ezt az élményt maximálisan visszaadja nekünk Jenny Han könyve.

Kedvenc karakter(ek): Jeremiah
Gyűlölt karakter(ek): Belly, Conrad
Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Tóth István
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: ?
Sorozat: Summer (#2)

Résztvevő blogok listája: 

December 2 - Roni olvas
December 4 - Media Addict
December 6 - Zakkant olvas
December 8 - Kelly Lupi olvas
December 9 - Dreamworld
December 10 - CBooks

Nyereményjáték:

Jenny, Conrad és Jeremiah ezen a nyáron kicsit eltávolodik egymástól, ám a Couisins beach-en eltöltött nyarak emlékére rendeznek egy nagy bulit kamaszkoruk kedvenc helyszínén, azaz a tengerparti házban.. Légy te is a strandos parti részese és segíts a blogturnéban résztvevő blogok között összegyűjteni a parti kellékeit.

Mindegyik blogon elhelyezünk egy-egy képet, amin egy-egy tárgy, étel/ital, esetleg egy olyan kellék lesz, amivel a fiatalok feldobták a bulijukat. A te feladatod kitalálni, hogy mit ábrázol a kép, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha ügyes vagy, neked is esélyed van megnyerni a 3 nyereménykönyv egyikét.

Strandbuli indul! 


Figyelem! A Kiadó csak magyarországi postacímre postázza a nyereménykönyvet. A nyertesnek 72 órája van válaszolni a nyeremény értesítő emailre, ha ez elmarad, akkor új nyertest sorsolunk. Érdemes olyan címmel játszani, amit gyakran nézel, ne maradj le!


2014. december 8., hétfő

Blogturné #35 - Holly Black: Fekete szív

Miért: Az Átokvetők-sorozat utolsó része.

Bevezető: Cassel Sharpe a szélhámosok szélhámosa, a harmadik részhez érve már tudjuk ezt. De még soha nem volt ilyen fontos, hogy jól lavírozzon a két oldal között - a kérdés csak az, hogy melyik a jó oldal? Melyik a jó választás? Létezik egyáltalán jó oldal vagy akármerre indul, fájdalom és bűn vár rá?
Most utoljára invitál titeket turnéra a Blogturné Klub az Átokvetők sorozattal, december 7-e és 10-e között négy állomáson keresztül olvashattok még Casselről, Liláról és a többiekről, mielőtt elbúcsúzunk tőlük. És búcsúzóul azért még egy kötetet nyerhettek a befejező Fekete szívből.

Tartalom: Cassel Sharpe pontosan tudja, hogy bérgyilkosnak használták, de próbál megszabadulni a múltjától. Próbál jó útra térni annak ellenére, hogy a családjában számos hivatásos szélhámos is van, és ezért a hazugság és megtévesztés mindennél természetesebb számára. Próbálja a helyes megoldást választani, bár a lány, akibe szerelmes éppen az, akit ha van egy kis esze, messze elkerül. Próbálja meggyőzni magát arról, hogy az lesz a legokosabb, ha a Szövetségiek rendelkezésére bocsátja a képességeit annak ellenére, hogy a kormány képviselőiben egész életében ellenséget látott.
Ugyanakkor miközben az édesanyjának bujkálnia kell, a szerelme éppen arra készül, hogy csatlakozzon a maffiához, ráadásul korábban titokban tartott részletek kerülnek napvilágra, a jó és rossz közötti határvonal egyre jobban elmosódik. Amikor pedig a Szövetségiek arra kérik Casselt, hogy éppen azt tegye, amivel kapcsolatban megfogadta, hogy soha nem teszi még egyszer, már csak saját magára hagyatkozhat, hogy eldöntse, mi a szélhámosság, és mi az igazság. Ebben a veszélyes játékban, amiben a saját élete a tét, lehet, hogy kénytelen lesz mindennél kockázatosabb szerencsejátékba fogni – ezúttal a szerelméért. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Az első szó, ami eszembe jut erről a befejező részről, az az, hogy részletekben gazdag. Annyi különböző szálat mozgat az írónő, hogy az embernek komolyan oda kell figyelnie olvasás közben, ha nem akar lemaradni. Csak, hogy néhány példát mondjak: Cassel és a szövetségiek viszonya, Cassel és Lila, Cassel és a családja, Cassel és a zsarolási ügy. És még tudnék sorolni néhányat. Mindig akad valami, amivel a fiúnak foglalkoznia kell, és ezeknek néha nem is kellene, hogy közük legyen hozzá. 
Persze, ebből is kitűnik, hogy minden esemény középpontjában a főhősünk, Cassel áll, ráadásul minden egyes történetszálban egy másik oldalát ismerhetjük meg egy kicsit jobban. Számomra a legérdekesebb a szerelme és a választott út összeférhetetlensége miatt kialakuló konfliktus volt a legizgalmasabb, igaz, én mindvégig azért drukkoltam, hogy ne legyen happy end. Nem tudom, miért, de én nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen kapcsolat boldog véget érhet, amikor a világ összes létező körülménye összeesküdött ellenük. Ráadásul nem ők az egyedüli páros, akik gyakorlatilag megállás nélkül drámáznak. 
Sam és Daneca sem jobbak, de én épp ezt szerettem bennük. Emberiek voltak a reakcióik - még, ha néha túlzónak éreztem őket -, és a feszültség, ami Daneca átokvető mivoltja miatt lépett fel kettejük között, a barátaikra is kihatott. Ez egy remek húzás volt Black részéről, mert ha belegondolunk, ez mindig így van. Ha egy baráti társaságban egy pár szakít, akkor arra mindenkinek reagálnia kell valamiféleképpen, hiszen nem hagyhat minket hidegen. 
Az egész könyv egy érzelmi hullámvasút, éppen ezért, a korábbi kötetekben megszokott, kissé morbid humor itt már nem igazán jelenik meg. Helyette azonban kapunk rengeteg izgalmas történetszálat, meglepő csavarokat, egy lendületes, magával ragadó cselekményt, és egy ezek miatt letehetetlen könyvet. Ha összehasonlítjuk az első és a harmadik kötetben szereplő Casselt, ég és föld lesz a különbség, mivel a fiú élete gyakorlatilag 180 fokos fordulatot vett. Rám például ez a szemmel látható változás nagyon mély benyomást tett, bár, hogy miért, arra még nem jöttem rá, mert én nem feltétlen szeretem a jellemfejlődéses történeteket - javarészt azért, mert sok esetben úgy érzem, hogy a változás nagyon is félresiklott -, de ez remekül lett kitalálva.
Lila... Ő igazából nem fogott meg. Nem rossz női karakter, de egy kicsit sem tudtam együtt érezni vele. Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, mondjuk így, és ez alól ő sem kivétel. Csak azért, mert ő apuci lánya, nem feltétlen lesz megérthető és elfogadható minden cselekedete.
Összességében egy érdekes trilógiával volt dolgunk, aminek, bár az első része kétségtelenül vontatott volt, a második résztől kezdve már egy izgalmas és érdekes történettel operált, ami egy szerintem frappáns, és picit meglepő, de jó lezárást kapott, igaz, szerintem pont a vége miatt nem teljesen kizárt, hogy ne legyen újabb folytatás egyszer, valamikor. Én bízom benne, hogy lesz még rá esély.

Kedvenc karakter(ek): Cassel
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Császár László
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: ?
Sorozat: Curse-Workers (#3)



Résztvevő blogok listája: 

12.07. - Deszy könyvajánlója
12.08. - CBooks
12.09. - Könyvszeretet
12.10. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Az Átokvetők sorozat harmadik részére már megismerhettük ezeket a nagyon is egyedi szereplőket. Ki így, ki úgy látja a világot.
A mostani játékban az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik szereplő mondja az adott idézetet a könyvben. Négy állomás négy idézettel és négy szereplővel. Hajrá!
Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a Fekete szív egyik példánya.


Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén szállít, az értesítő e-mailre pedig 72 órán belül várjuk a válaszokat.

A mai idézet: 

“– Hiszen majdnem lerángattad a fejéről a parókáját! Ráadásul fényes nappal! Nem gondolod, hogy ezért tartozol neki? Különben is azt mondtam, hogy a Sharpe & Yu Nyomozóiroda még mindig magáénak tekinti az ügyet.”


a Rafflecopter giveaway