2018. július 17., kedd

Blogturné - Kiersten White: Több, mint különleges

 Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Evie végre olyan hétköznapi életet él, amilyenre mindig is vágyott, ám egy nap rádöbben, hogy hosszú távon ez… kissé unalmas. Nosztalgiával emlékszik vissza a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál töltött időszakra, és ekkor újra lehetősége nyílik arra, hogy ott dolgozzon. Mivel kétségbeesetten vágyik némi változatosságra, igent mond. Egyik küldetés borzasztóbb a másiknál, ezért felmerül benne a kérdés, vajon jó döntést hozott-e. Ráadásul megjelenik az exe, a tündér Reth, aki sötét titkot fed fel Evie múltjából. Evie rájön, hogy a tündérek világában háború készülődik, ami az egész természetfeletti világot káoszba döntheti. És hogy mi a háború tétje? Evie maga. Ennyit az átlagos életről. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Noha nem írtam az első részről - valahogy jól esett, hogy olyan könyvet olvashatok éppen, amiről nem muszáj írnom -, azt elárulhatom, hogy ha nem is volt az abszolút kedvencem, nem tartottam rossznak. Tetszett a világa, és bár Evie karakterét olykor már ott is gyerekesnek tartottam, még képes voltam ezen túllépni. Aztán elolvastam a Több, mint különlegest... és rögtön borult ez az elméletem.
Mivel több év telt el a két rész kiadása között, lehetséges, hogy a fordítás minősége lett más, vagy az írónő tudatosan döntött így, de szerintem Evie karaktere itt szó szerint idegesítő lett. Az elsőben is voltak ilyen "szent síp" és hasonló megnyilvánulásai, de úgy érzem, hogy közel sem ennyi, mint itt. Ezt a részt olvasva erre már konkrét ivósjátékot is fel lehetne húzni, ami nem biztos, hogy olyan nagyon előnyös, egyébként.
Tény, hogy a hősnőnknek most van rá először lehetősége, hogy belekóstoljon a hétköznapi tinédzserek életébe - és egyúttal akár felvágjon azzal, hogy a pasija már főiskolára jár, ha valaki olvasott már YA-könyvet, akkor tudhatja, hogy ebből adott esetben szabályosan presztizskérdést csinálnak -, de arra, hogy mitől lesz ezzel egyenesen arányos mértékben irritálóbb a karaktere, arra nehéz magyarázatot találni.
Még szerencse, hogy a továbbiakban egy időre magunk mögött hagyhatjuk az iskolai scenario-t, mert mintha ettől Evie egy idő után helyrerázódna, és kevésbé lenne idegesítő. A Lend-del való kapcsolata szerintem egyszerűen stagnált, nem éreztem úgy, hogy bármi fejlődés lenne kettejük között, annak ellenére, hogy azért akadtak bőven fent és lent pillanataik. Lehetséges, hogy White ezt tudatosan alkotta meg így, hogy esetleg majd a folytatásban ezt jobban el tudja mélyíteni, vagy ilyesmi, de ebben a részben nem volt súlya. Csak amolyan mellékzöngeként volt jelen az akciók és egyéb konfliktusok mellett.
Megismerhetünk egy új karaktert, Jacket, aki egy nem túl mély, de élvezhető karakterfejlődésen megy keresztül a vérbeli seggfejtől a kedves srácig, ami szórakoztató volt, akkor is, ha nem adott semmi különösebb pluszt.
A történettel összességében nincs nagy baj, inkább az lehet a probléma, hogy ez a regény már nem nekem szól. Sokszor érzem benne a Twilight-effektust, ami egy időben nagyon népszerű volt a YA-szerzők körében, azonban mindig is úgy éreztem, hogy nem az én világom. Érdekel, mi lesz a történet vége, de azért nem fogok a falon futkosni örömömben, amikor végre megjelenik.   

Kedvenc karakter(ek): Lend
Gyűlölt karakter(ek): Evie
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Hetesy Szilvia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 320
Sorozat: Paranormalcy (#1)



Résztvevő blogok listája:

07.15. - Sorok Között
07.17. - CBooks
07.19. - Spirit Bliss

Nyereményjáték:

A könyvben számos természetfeletti lény felbukkan, így a játékunk most rendhagyó lesz. Minden állomáson találtok majd egy kérdést, amire a Rafflecopter doboz megfelelő sorában kell válaszolni.Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Sorolj fel legalább 3 könyvet, amiben tündérek szerepelnek.
A válaszod írd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

2018. július 15., vasárnap

Blogturné - J. Daniels: Nyolcbetűs szavak


Miért: Megtetszett a fülszövege.


Tartalom: Talán még senkinek sem fordult akkorát az élete, mint Sydney Paige-nek, amikor téves számot hívott. Csak meg akarta mondani a magáét a pasinak, aki összetörte a legjobb barátnője szívét, ehelyett minden elfojtott dühét egy vadidegen nyakába zúdította. Most pedig az egész világ a feje tetejére áll, mert a fickónak esze ágában sincs kiszállni a vonalból.

Brian Savage olyan életet élt, amit teljes szívéből utált – amíg Sydney vad kirohanása ki nem rántotta a mókuskerékből. A szexi hangú nő hamarosan a szívébe és az ágyába is utat talál, csakhogy Briannek súlyos titkai vannak, és minnél közelebb engedi magához Sydet, annál nehezebb megvédenie őt múltbéli hibáinak következményeitől… (Insomnia)



Vélemény: Nem voltak különösebb elvárásaim ezzel a könyvvel szemben. Az alapja nagyon viccesnek tűnt, ezért is gondoltam, hogy belevágok, és, bár vannak problémáim ezzel a történettel, összességében nem bántam meg, hogy elolvastam. 
Kezdjük azzal, hogy Sydney férje egy irgalmatlanul nagy seggfej. De tényleg. Az a fajta, akinek kedvem lenne beverni a képét. És nekem nem feltétlen azzal van problémám, hogy ő adja ki a lány útját, mert nézzünk szembe a tényekkel: van ilyen. Ugyanakkor az, ahogyan megteszi, számomra már súrolja a pofátlanság határát. 
Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de nekem Brian karaktere egy kicsit sok volt már. Daniels túl sok mindent szeretett volna beleépíteni a jellemébe, amitől szerintem olykor már inkább volt szánalmat ébresztő az ő szemszögét olvasni - ami egyébként meglepően jó lett, nem éreztem nőiesnek, bár szerintem ez most inkább a fordító, Babits Péter érdeme lehet -, mint érdekes, vagy izgalmas. Bevallom: a fülszövegben is emlegetett telefonbeszélgetésen betegre röhögtem magam. Pici spoiler: a könyv mutat némi párhuzamot a Skorpió fullánkjával, ám a megközelítése teljesen más, és ez engem kicsit le is taglózott valahol. Brian ugyanis egyáltalán nem tűnt olyannak, aki rászorulna arra, hogy olyasmit tegyen, amihez igazából nem füllik a foga (és most nyilván nem arra gondolok, hogy egy szörfös boltban dolgozik eladóként. Persze erre is kapunk egy magyarázatot, ami nem lett rossz, de azért picit erőltetettnek éreztem. Főleg azért, mert az írónő görcsösen igyekszik mindent olyan homályosnak beállítani a főhőssel kapcsolatban, miközben már az első félmondatból ki lehet találni, hogy mire megy ki az a bizonyos játék. 
Sydney nagyon aranyos kiscsaj, tetszett, ahogy próbált magára találni a szakítás után. Bevallom, az a telefonhívása fergeteges volt. Betegre röhögtem magam rajta. Az is tetszett, hogy ezután nagyon hosszú ideig csak telefonon keresztül érintkeztek, szóval tényleg arról volt szó, hogy megismerjék egymást. Jók voltak a párbeszédek, és szerintem még a kissé erotikusabb telefonbeszélgetéseik is működtek, még jobban is, mint számítottam rá. 
Nyilván, a találkozásuk elkerülhetetlen volt, és nem is lett rosszul megírva, de basszus, ezután szinte nem is nagyon volt más a szexjeleneteken kívül, ez pedig picit rontott nekem az élményen. Értem én, hogy Daniels úgy érezhette, be kell hoznia a lemaradását, de... túlzásba esett. Még jobban, mint a drámánál, pedig azt is sikerült olykor a csillagok magasságába tolnia. 
Mellékszereplők közül én Torit, Sydney barátnőjét, illetve Jennat, Brian testvérét emelném ki. mindketten megkapják majd a saját köteteiket, már lehet is tudni, kikkel jönnek majd össze, és bevallom, én nagyon várom. Még három páros történetét várhatjuk,és mindegyik érdekesnek ígérkezik a maga módján (engem személy szerint Jenna-é érdekel a legjobban). 

Kedvenc karakter(ek): Brian, Syd, Tori, Jamie
Gyűlölt karakter(ek): Marcus (mi volt ez a pasi? Komolyan)
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Babits Péter
Kiadta: Insomnia Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 540
Sorozat: Dirty Deeds (#1)

Beatrix Szatmári fényképe.

Résztvevő blogok listája:

07.08. Könyvvilág
07.12. CBooks


Nyereményjáték:

A főszereplőnk, Sydney a szakítása után egy időre pincérnek áll be dolgozni a legjobb barátnője mellé. A mostani játékunkon is ezen a szálon indulunk el, minden blogon egy olyan könyvszereplő nevét találjátok, aki szintén pincérként vagy pultosként dolgozik, a dolgotok pedig mindössze annyi, hogy kitaláljátok, melyik könyvben szerepel. A rafflecopter dobozba tehát a könyv íróját és címét várjuk. Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Jackson James (Jax)
a Rafflecopter giveaway


2018. július 11., szerda

Blogturné - Neil Patrick Harris: A különc varázsló

Miért: Neil Patrick Harris.

Tartalom: Carter szülei halála után nagybátyjához kerül. Sajnos Sly, aki bűvész, lopásból tartja fenn magát. Carter így hányatatott körülmények között menekül nagybátyjával egyik hajléktalanszállóról a másikra. Amikor azonban Sly nagybácsi őt is lopásra kényszeríti, úgy dönt, hogy elmenekül. Sly nagybácsi üldözőbe veszi, Carter végül egy mozgó vonatra ugrik, és egy kis városban ébred másnap. Étel után kutatva találkozik Mr. Vernonnal, aki egy csodálatos bűvész, de nem az artista társulat tagja. Mr. Vernon egy bámulatos kártyatrükkel búcsúzik, és eltűnik Carter szeme elől egy lapot maga után hagyva. Mikor Carter megvizsgálja a kártyát, észreveszi, hogy össze van ragasztva. A kártyalapot szétválasztva egy címet talál Mr. Vernon nevével. A fiú nem tud ellenállni a kísértésnek, és felkeresi a címet, ahol már várnak rá…


Vélemény: Azt hiszem, egyértelmű, miért vállaltam el ezt a könyvet. :) Nagyon szeretem Harris humorát, és kíváncsi voltam, hogy ezt vajon hogyan tudja megcsillogtatni egy gyerekkönyvben... És azt kell mondanom, hogy számomra ez egy kicsit visszásan sült el. Értem én, hogy Carter történetét igyekszik viccesen előadni, ez rendben is van, csakhogy a narrátor stílusától én egyszerűen a falat kapartam. Annyira tenyérbemászónak éreztem, hogy szívem szerint lekapartam volna az arcomat olvasás közben. Magyarul: lehet, hogy NPH egy remek komikus, humorista, de az írási képességeit olykor kedvem támadt kétségbe vonni. Bár, az is eszembe jutott, hogy a helyenként idegesítő humor és stílus akár koncepció is lehet nála, de ehhez szerintem mindenféleképpen érdemes lesz kézbe venni a folytatást, hogy meggyőződhessek róla. Addig is, marad a kétkedés.
Szerencsére, amikor magáról Carter-ről olvashatunk, azok a részek már meglepően komolyak, sőt, olykor komorak, kiváltképp a történet elején. A kisfiú ugyanis öt évesen elárvul,és egy olyan rokonához kerül, aki zsebtolvajlásból tartja el magát, és a siker érdekében attól sem riad vissza, hogy az unokaöccsét trükkökre tanítsa, majd a tudásával visszaéljen. Nekem ezt borzasztó volt látni. Esküszöm, rendesen elszomorodtam, valahányszor Simlis nagybácsi a színre lépett, mert semmi más célja nem volt, minthogy kihasználja, és bántsa a gyereket. Ezek után csoda, hogy a fiú a szökés mellett döntött? Szerintem nem. 
A változást az jelenti az életében, amikor megismerkedik egy idős bűvésszel, Mr. Vernonnal, aki egy amolyan apa, bár inkább nagyapa-figurává válik a számára. Olyasvalakivé, akire egy gyereknek szüksége van, hogy boldogulni tudjon az életben: valaki, akitől nem csak tanulhat, de a maga módján még gondoskodni is tud róla. A kapcsolatuk kedves, és nagyon megható, főleg annak a sok viszontagságnak a tükrében, ami a történet elején éri hősünket.
Persze kalandokból sincs hiány, amik bohócok köré épül (akiket én gyerekkorom óta nem szívlelek,szóval maradjunk is ennyiben), ami a maga módján nem csak mókás, de még egészen komoly is, hiszen adott egy csapat rosszban sántikáló szerzet, és egy kisgyerek, aki szembeszáll velük. Én amolyan Reszkessetek, betörők! - érzést véltem felfedezni benne, de nem volt tolakodó, vagy zavaró.
Összességében ez egy kedves, vicces könyv, de én 9-10 éves kor alatti gyerekeknek nem ajánlanám, mert szerintem sok olyan részlet akad benne, amitől rosszul éreznék magukat - és itt most nem feltétlen a szülők elvesztésére gondolok, hiszen minden második Disney-mese így indít -. 


Kedvenc karakter(ek): Carter
Gyűlölt karakter(ek): Simlis bácsi
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 300
Sorozat: The Magic Misfits (#1)

kuloncvarazslokbanner.jpg megjelenítése

Résztvevő blogok listája:

07.11 - CBooks
07.13 - Kelly & Lupi olvas
07.15 -Olvasónapló

Nyereményjáték:

Mivel a könyv írója egy ismert színész, ezért most olyan színészeszeket kell kitalálnotok, akik
maguk is jó komikus vénával rendelkeznek. Minden állomáson találtok egy képet, a ti feladatotok pedig az, hogy a nevet beírjátok a megfelelő Rafflecopter dobozba. Ha velünk játszotok, megnerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet! :) (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

2018. július 3., kedd

Blogturné - Amy Plum: Álomcsapda


Miért: Amy Plum. Második felvonás.

Tartalom: Álmokat ​kértek. Rémálmokat kaptak.

Az emberek többsége könnyen elalszik.

Ez azonban elérhetetlen álom Cata, Fergus és még öt fiatal számára, akik ezért önként részt vesznek egy forradalmian új orvosi kísérletben. Álmatlanságuk olyan súlyos, hogy a kezelés, amit eddig csupán egyetlen tesztalanyon próbáltak ki, az utolsó szalmaszálat jelenti számukra. Ám a béta-csoport esetében a teszt a legkevésbé sem a tervek szerint alakul…

Röviddel azután, hogy a hét fiatalt elaltatják, katasztrófa történik. A fiatalok egy közös álomvilágban találják magukat, és mivel nem emlékeznek a kísérletre, azt se tudják, hogyan kerültek oda.

Míg ennek megpróbálnak a végére járni, iszonyú felismerésre jutnak: csapdába estek egy olyan világban, ahol megelevenednek a legvadabb rémálmaik. A tudatalatti álomvilág irtózatos szörnyei, a múlt elfeledettnek hitt vérfagyasztó titkai kínozzák a kis csapatot. Ismeretlenül is ki kell tartaniuk egymás mellett, hiszen a borzalmakkal csak így nézhetnek szembe.

Ha nem jönnek rá, hogyan küzdjék le az álmaikat, sose fognak felébredni. (Insomnia)


Vélemény: Megesik, hogy az ember csak azért vág bele egy könyvbe, mert korábban már olvasott az adott írótól, és azt annyira utálta, amennyire csak lehet. Viszont, belekezd az alkotó egy másik sorozatába, hogy lássa, vajon van-e fejlődés a kettő között. Esetemben éppen ez történt. Még évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem angolul olvasni, elolvastam Amy Plumtól a Die for Yout. És elmondhatatlanul rossz volt!!!! Érződött rajta a Twilighwannabeség, tele papírvékony karakterekkel, konkrét, másolt jelenetekkel, és egy borzasztó stílussal.
Most azonban itt van az Álomcsapda, ami több évvel azután a tragédia után jelent meg, és büszkén mondhatom, hogy a különbség ég és föld. De tényleg. Már az a tény is meglepett, hogy ehhez a könyvhöz, legalábbis az elejéhez mindenféleképpen kell egy gyomor, mert elég durva álomjelenetek vannak benne. Nekem megfordult a fejemben, hogy ezek után nem kellene továbbolvasnom a könyvet, ugyanis nem szeretem az ilyesmit, de erőt vettem magamon, és folytattam, ami egy remek döntésnek bizonyult. 
Bár a történetben hét inszomniás fiatalról van szó, akiket egy orvoscsapat próbál kezelni, három karakterre koncentrálunk elsősorban - akik saját szemszöget is kapnak, egyébként -: Cata és Fergus, két beteg, illetve Jaimie, aki az orvosokat és a munkát figyelő rezidens. 
Sajnos, a kísérleti módszer miatt, amit két orvos dolgozott ki, a fiatalok kómába kerülnek, és csapdába esnek egy véget érni nem akaró rémálomban. Voltaképpen összekapcsolódnak a legnagyobb félelmeikből táplálkozó rémképek, és egy új, kifacsart, közös világot hoznak létre, amiben boldogulniuk kell, amíg "odakint" meg nem találják a megoldást. 
Szerintem ez az alapötlet nagyon pofásra sikerült, ugyanakkor tény és való, hogy a könyv elég lassan indul be. Eleinte teljes homály, hogy mi is történik igazából, már azon kívül, hogy adott nekünk ez a sok álmatlanságtól szenvedő gyerek, akiknek más vágyálmuk sincs, csak, hogy végigaludhassanak egy éjszakát. Ez még önmagában talán nem túl érdekes, de amikor kapunk egy képet arról, hogy ki miért nem képes erre, az helyenként elég szívszorító tud lenni.
Bár a könyv nagyon izgalmas, és sokszor hátborzongató, én úgy gondolom, hogy ehhez nagyon komoly hangulat kell. Éppen ezért, nem tartom kizártnak, hogy keveseknek fog tetszeni, de nekik alighanem örök favorit lehet. 



Kedvenc karakter(ek): Cata, Jaime
Gyűlölt karakter(ek): az orvosok
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bikics Milán
Kiadta: Insomnia Könyvek
Év: 2018
Oldalszám: 332
Sorozat: Dreamfall (#1)


Résztvevő blogok listája: 

07.01 Kelly és Lupi olvas 
07.03 Cbooks 
07.05 Sorok között 
07.07 Spirit Bliss

Nyereményjáték:


Filmeket keresünk, amikben jelentős szerepet kapnak az álmok. Minden állomáson találtok egy képet, ami alapján be kell azonosítani a filmet. A rafflecopter doboz megfelelő sorába a film címét kérjük magyar vagy angol verzióban.A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! a Rafflecopter giveaway

2018. július 1., vasárnap

Blogturné - Stacey Lee: A szerelem illata


Miért: Megtetszett a fülszövege. 


Tartalom:Néha a szerelem ott van az orrod előtt.
A tizenhat éves Mimosa a Föld utolsó két aromatőrének egyike, és tudja, mit tartogat számára a jövő: egy életen át tartó gyomlálást, parfümök meg szerelmi elixírek keverését, és hogy embereket hozzon össze, miközben ő menthetetlenül egyedül marad. Számára egyértelműek a szabályok: ha szerelmes lesz, az orra használhatatlanná válik, így odaveszik a tehetsége. Mimosa mégsem szeretné az életét könyékig földesen, virágok között tölteni. Átlagos gimis életről álmodozik, barátokkal, meccsekkel, vitaklubbal, sőt egy pasival. De amikor véletlenül rossz nőnek ad elixírt, csak a szerelemmel sújtott nő fiára, a suli sztárfocistájára számíthat, hogy segítsen megoldani a helyzetet. Mim gyorsan megérti, hogy nem mindig dönthetjük el, szerelmesek leszünk-e. Egyszerre kifi nomult, reményteli, vicces és romantikus regény, egy sokszínű fejlődéstörténet, amely új szemmel néz a szerelembe esésre, és hogy hogyan találjuk meg helyünket a világban. (Maxim)

Vélemény: Még nagyon régen, valamikor tíz évvel ezelőtt olvastam egy rövid, úgynevezett oneshot mangát, ami arról szólt, hogy egy családban mindenkinek nagyon kifinomult a szaglása, és ezt arra használják, hogy embereket párosítsanak össze az illataik alapján, persze nem ingyenesen. Talán nem meglepő, hogy ezek után elég vicces flashbackjeim voltak, hiszen Mimosa (ettől a névtől egyébként falnak tudnék menni) és az édesanyja majdnem ugyanezt csinálják, csak épp ingyenesen. Éppen ezért, kicsit ködös, hogy mi a fenéből tartják fent magukat, de erre azért kapunk pár homályos utalást. 
Ez a történet egyszerre nagyon cuki, és valahol végtelenül elszomorító. Mim ugyanis olyan, mint egy toronyba zárt hercegnő. noha sikerült kisírnia az édesanyjától, hogy engedje iskolába járni, de a nőt csakis az aromatőri feladatai érdeklik, az még véletlenül sem, hogy a saját lánya mit szeretne. Apropó, ha már a lánya: Dahlia annyira komolyan veszi a fajtáját sújtó átkot, hogy nem csak megtagadja a saját ikertestvérét, hanem még arra is vetemedik, hogy egy spermabankból szerez magának donort ahhoz, hogy gyereke legyen. Már bocsánat, de ez mennyire kegyetlen dolog már? Voltaképpen teljesen önös érdekből vállalt gyermeket, akit rabszolgaként használhat. Lehet, csak én háborodok fel ezen, de én szívem szerint ezt a nőt elhajtanám a büdös francba, hogy ezt mégis hogy képzelte? 
A könyv cuki része az, ahogy Mim összekuszálja a szálakat - ezzel voltaképpen elszúrva a megrendelést -, majd a maga tizenöt éves fejével próbálja meg helyrehozni. Közben persze minden erejével igyekszik talpon maradni az iskolában is. ami közel sem olyan könnyű, mint hitte. A barátja, Kali persze tartja benne a lelket, amennyire csak lehet, ám mindeközben neki is megvan a maga baja, amivel nyilván, foglalkoznia kell.
Ami viszont számomra nem igazán működött - és ez engem lepett meg a legjobban -, az a szerelemi szál. Semmi gondom Court karakterével, de egyszerűen nem igazán éreztem a kémiát közte és Mim között. Azt hiszem, ha az írónő meghagyja őket csak barátoknak, az sokkal jobban működött volna. Voltaképpen csak azért lesznek együtt, mert a történet egy pontján rá lesznek kényszerítve arra, hogy együtt dolgozzanak, és ez hozza őket közelebb egymáshoz. És tudom, ezer meg egy ilyen történetet láttunk már, de itt valahogy ez egy kicsit sem működött, sajnos, legalábbis számomra.
Bár nem hibátlan a regény, azoknak, akik egy könnyed nyári olvasmányra vágynak, tudom ajánlani, mert egy hideg üdítő mellé jó kísérő, de nem lennék meglepve, ha hozzám hasonlóan másban is hagyna némi hiányérzetet. 

Kedvenc karakter(ek): Mim, Byrony
Gyűlölt karakter(ek): Dahlia
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Stier Ágnes
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 384
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:


06.27. Könyvvilág
07.01. CBooks

Nyereményjáték:



Az illatoké lesz a főszerep a mostani játékunkban. Minden blogon találni fogtok egy képet olyan hírességekről, akik parfümreklámokban is szerepeltek. A dolgotok természetesen nem más, mint kitalálni, hogy ki szerepel a képeken, és beírni a rafflecopter dobozba a nevét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway

2018. június 30., szombat

Blogturné - Rachel Gibson: Az én pasim


Miért: Sorozatfolytatás.


Tartalom: Ami Vegasban történik, az nem mindig marad ott, ahogy azt Rachel Gibson a New York Times bestsellerszerzője csodaszépen demonstrálja ebben a szellemes, szexi románcban. Az én pasim... egy sikeres esküvőszervezőről szól, akinek élete a feje tetejére áll, miután a férfi, akihez egykor, egy gyorsan lezavart Las Vegas-i szertartás keretében, meggondolatlanul hozzáment, váratlanul újra berobban az életébe. A regény tömör gyönyör: a szellem, a szív és az érzékiség bámulatos harmóniája jellemzi, amely az írónő védjegyének tekinthető. (Athenaeum)

Vélemény: Bár olvastam az előző részt, arról nem számoltam be, mert nem igazán nyerte el a tetszésemet. Nagyon kapkodónak éreztem a cselekményt, és egyik főszereplő karakter se nyűgözött le annyira, hogy késztetést érezzek rá, hogy megemlékezzek róluk. Éppen ezért bíztam benne, hogy a folytatás ennél már csak jobb lehet, és nem is tévedtem. 
Sam története számomra valamivel érdekesebben indult, mint a többieké. Itt ugyanis nem egy kapcsolat kialakulásáról, hanem annak újraélesztéséről olvashatunk. Az Autumn-nal való kapcsolatának alapja egyébként hasonlít arra, mint amit a Lick-ben láthattunk Kylie Scott-nál: itt is egy rögtönzött, nem éppen józan állapotban kötött házasságról van szó, ám itt a felek, jóllehet, született egy közös gyermekük - mintegy, az esküt megerősítendő -, nincsenek együtt. És az igazság az, hogy ebben az esetben én nem tudtam ítélkezni a karakterek felett, hogy így döntöttek. Noha Sam részt vesz a kisfia, Connor életében - akit egyébként valamiért rendszeresen sikerült Connernek olvasnom -, azért egy élsportoló esetében ez közel sem olyan egyszerű feladat. Hogy legyen belőle hétvégi apuka, ha olyankor legtöbbször meccse van? 
Talán nem is csoda, hogy Autumn látszólag ki nem állhatja őt, hiszen joggal érzi úgy - ez persze csak az én véleményem -, hogy Sam nemes egyszerűséggel ráhagyja a gyereknevelés nehezebbik részét. Bevallom, hasonló helyzetben én sem lennék boldog, ha így kellene helytállnom anyaként... Sőt, én a helyében sokkal jobban megizzasztottam volna a férfit, hogy küzdjön még egy kicsit, ha tényleg vele akar lenni, és nem csak a szája jár, mint fiatalabb korukban. 
Mindettől függetlenül, imádtam, ahogy újra egymásra találtak, igaz, szerintem ebben Connor-nak jutott ki az oroszlánrész, ugyanis a kis kíváncsiskodásával direkt, vagy indirekt módon, de folyamatosan arra ösztökélte a szüleit, hogy együtt kell lenniük. 

Ha belegondolunk, ez a történet egy ezerszer lerágott csont, hiszen szinte minden olyan könyvsorozatban, ami több párosról szól, akad legalább egy olyan, ami vagy véletlenül kötött házasságról, vagy a becsúszott gyerekről szól. Számomra egyébként ez egy nagyon rossz tendenciát sejtet, mivel ez azt a hatást kelti az emberben, mintha bármelyik párkapcsolat megmenthető lenne egy nem tervezett terhességgel, vagy ilyesmi. Pedig, azért ez közel sincs ám így, elvégre minden történet más és más, ami az egyik esetben működik az lehet, hogy egyáltalán nem járható út egy másikban. Viszont, ami miatt egyszerűen képtelen vagyok haragudni Gibsonra azért a klisétengerért amit itt felvonultatott, az éppen a három főszereplőnk. Egyikük sem hordoz magában túl sok újdonságot, azonban a köztük lezajló interakciók nagyon jók. Alapvetően élesek és viccesek, de amikor komolynak kell lenniük - például a visszaemlékezések bizonyos pontjain -, akkor igenis megvan bennük az a plusz, amire ilyenkor szükség van. Bár nem hoz semmi újat, az ötödik részhez képest számomra ez egy felüdülés volt, annál is inkább, mert egy délután alatt el lehetett olvasni. 


Kedvenc karakter(ek): Sam, Connor
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9



Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szieberth Ádám
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 320
Sorozat: Hokisok (#6)



Résztvevő blogok listája:

06.24.Angelika blogja
06.28.Kristina blogja
06.30. - CBooks

Nyereményjáték:

A blogturné valamennyi állomásán egy-egy, a 2017-2018-as amerikai jégkorong szezonban aktív játékos teljes nevét kell kitalálnotok a csapat neve és mezszáma alapján.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Anaheim Ducks #36
a Rafflecopter giveaway

2018. június 22., péntek

Blogturné - Jus Accardo: Remegés

Miért: Kale!!

Tartalom: Dez Crossnak megvannak a maga problémái. Már majdnem tizennyolc éves és az elmeháborodás határán áll a Denazen részvénytársaság által használt drogtól, amivel a képességét igyekeztek fokozni. A hozzá közelálló emberek hátat fordítottak a földalatti mozgalomnak, és most a rossz oldalon harcolnak. És akkor még ott van Kale is… Ettől rosszabb már nem is lehetne a helyzet.
Már persze, amíg nem lesz mégis rosszabb. A Denazen egy új, Uralom elnevezésű kísérletet készül indítani, ami működik is. Ám ez azt jelenti, hogy ki a régivel és jöjjön az új. Kiadták a parancsot, hogy végezni kell a második kísérlet minden túlélőjével, köztük Dezzel is. A jó hír az, hogy az eredeti kísérletnek van egy túlélője. Egy nő, akinek a vérében talán megtalálható az ellenszer a Felsőbbrendűség csoportjába tartozók második generációjának a hibáira. De nem csak az ellenálló Hatosok tudnak a nőről.
Dez apja képes lenne mindent megtenni, hogy megakadályozza a lányt az ellenszer megszerzésében – még azt az egyetlen dolgot is bevetné, amitől Dezben egészen biztosan egy világ omolna össze. (Könyvmolyképző)



Vélemény: Őszinte leszek, egy nagy problémám van ezzel a könyvvel, nevezetesen, hogy NÉGY évvel ezelőtt olvastam a második részt (és igen, sajnos a munka, egyetem, és a blogturné mellett egyszerűen nem volt időm újrázni az előző két kötetet), így úgy ültem neki a könyvnek, hogy az elején kapkodtam a fejemet, és azt kérdezgettem magamtól, hogy ez most miért is történik? Mi van? Miért van? Majd szépen lassan az agyam elkezdte felköhécselni a korábbi emlékeimet, ami sokat segített a történet megértésében, de akkor is. Ez a rengeteg eltelt idő nálam sokat nyomott a latba, és azt kell mondanom, hogy talán ez is az oka annak, hogy ez a történet közel sem ütött akkorát, mint szerettem volna, pedig annak idején oda meg vissza voltam a Denazen-szériáért. 

És azt kell mondanom, hogy most, a végére érve, picit csalódott vagyok. Nem egészen azt kaptam, mint amire én számítottam.(Tanulság: nem érdemes előre gondolkodni, és teorizákat gyártani, mert ha az adott író/nő még alul is múlja az elképzeléseinket... nos, az elég fájdalmas). 
A történet persze megint csak ütősen indít a magából kifordult Kale-lal, akitől már korábban is felfordult a gyomrom, egyszerűen azért, mert mindenki érezheti, hogy ezzel a sráccal valami nagyon-nagyon nincs rendben. Ez már a második rész végén is így volt persze, de itt ezt még fájdalmasabb volt látni. 
Dez szarkasztikus, már-már fekete humora persze sokat javított a dolgokon, de azért nem tudott megoldani - enyhíteni - minden problémát. Sokszor éreztem azt, hogy Accardo kapkod, és éppen ezért rengeteg jelenetet összecsapottként tudnék a legjobban jellemezni. Az egyik pillanatban még A dolog történik, a következőben B, de a kettő között nem érezni semmilyen átmenetet. 
Alex... Úristen Alex! Én bírom az elég seggfej, barom megnyilvánulásait, de azért éppen emiatt nem egyszer ki is húzta nálam a gyufát. Mondjuk, amikor Kale-lel kezdtek szócsatázni (és hadd ne mondjam mit összeméregetni), azok szerintem nagyon jó részek voltak, legalábbis nem egy kacajt kicsaltak belőlem. Nem vagyok normális? Bennem felmerült ez a gondolat is... 
Kale esetében most láthatjuk felszínre jönni azt, hogy ő bizony nem az a cuki, ártalmatlan, jótét lélek, mint aminek az előző részekben megismerhettük. Itt előtérbe kerül - relatíve sokszor - a könyörtelen, gyilkolásra termett énje, ami bevallom, picit ijesztő... De azért nem megy át egy bizonyos határon (mármint Accardo).
Fura belegondolni, hogy még további részeket is tervez a sorozatnak - nem azért, mert nem érthető, hiszen bőven van még mit folytatni -, mert én úgy érzem, hogy Accardo kicsit megfáradt. Lehet, hogy csak elfogyott az ihlete, és majd a Transcendent megint egy olyan könyv lesz, amitől egyszerűen leteszem a hajamat, de jelen pillanatban nem vagyok benne biztos, hogy el akarom majd olvasni a folytatásokat. Ja, és azt is tegyük hozzá, hogy a folytatások még kint sem jelentek meg... Szóval ki tudja, mikor olvashatjuk majd Dez és a Hatosok történetét? 

Kedvenc karakter(ek): Dez, Kale
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Dobó Zsuzsanna
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 352
Sorozat: Denazen (#3)

Blogturné – Jus Accardo: Tremble – Remegés [Nyereményjáték]

Résztvevő blogok listája:

06.22 CBooks
06.24 Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:


A mostani játékunkban a különleges képességekkel rendelkező tagokból álló csoportok kerülnek a középpontba. Minden állomáson találtok egy képet, és a ti feladatotok megmondani, hogy melyik csapatot is látjátok.  Ha velünk játszotok, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott 3 nyereménypéldány egyikét!A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)