2019. január 18., péntek

Blogturné - Emma Chase: Egy ágyban a herceggel

Miért: Megtetszett a fülszövege

Tartalom: Nicholas Arthur Frederick Edward Pembrook Wessco királyságának trónörököse, úgy is mondhatnánk, méltóságos őszexisége, elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak előtte? De egyszer csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete hajú szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább belevág egy tál pitét a herceg képébe. Nicholas a fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e, amilyen a pitéje. Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak akar. Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte. Adott egy folyton ítélkező királynő, egy lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat könyörtelen lesifotós és a nyilvánosság fürkésző tekintete. Bár ló húzta hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem nyakaznak már le, a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk közé fogadjanak egy közembert.De Oliviának mindez talán megéri Nicholasért.Nicholas úgy nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával készülnek ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és ami még ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét. (Álomgyár) 

Vélemény: Még sosem olvastam Emma Chase-től, de sok jót hallottam már róla, ezért lettem kíváncsi erre a könyvére, bár... Meg kell mondanom, hogy nekem ez abszolút a guilty pleasure rekeszébe esett. Szóval, nem tarolt le a sztori, de azt bármikor elismerem, hogy nagyon-nagyon szórakoztató volt számomra. Ebbe belejátszhatott az is, hogy éppen a vizsgaidőszakom zajlott, ezért kimondottan üdítő volt két magolás között a szerencsétlenkedéseikről olvasni. Noha a könyv számomra ígéretesen indult, a legelején van egy rövidke rész, ami azt mutatja be, hogy Nicholas gyerekként miként viseli a sajtó folyamatos figyelmét.  Apropó, a könyv váltott nézőpontú, ami itt teljes egészében indokolt, hiszen Livie és Nick két szögesen ellentétes világból származik, és nézzünk szembe a ténnyel, ez valóban egy olyan dolog, amiből probléma is lehet, mert mi van, ha ezek a különbségek áthidalhatatlannak bizonyulnak? Nem feltétlen azért, mert az egymás iránt táplált érzéseik ne lennének valósak egymás iránt, hanem mert mondjuk jön az anyakirályné, aki úgy dönt, hogy ezt így nem lehet, és kész. Persze, a történelemben is láttunk már olyat, hogy egy király lemondott a trónról a szerelméért, lássuk VIII. Edward angol király esetét, aki inkább egy amerikai, elvált színésznőt választott a trón helyett (ráadásul egy igen vészterhes időben).
El sem tudom képzelni, milyen lehet egy ilyen már-már teljesen hideg, szeretet nélküli világban felnőni. Nem meglepő módon, egy beképzelt pasi lett belőle, aki el van telve önnön jóképűségétől, pénztárcaméretétől, és a ténytől, hogy bomlanak utána a nők. 
De, miután beindul a cselekmény, vagyis Nicholas és Olivia találkoznak, jön a klisétenger... Ha most végiggondolnám, a Windsor-családon túl még vagy ezer meg egy könyves és filmes forrást is találnék, amiből Chase egyértelműen nyúlta a története... mondjuk úgy 80 százalékát. Zavaró-e? Egy kicsit. Az élmény rovására ment? Nem mondanám. De, aki elolvassa, szerintem pontosan tudja, hogy mit vesz a kezébe. A karakterek, bár érdekesek, sokszor papírvékonynak érződnek (főleg, amikor már szinte a testiség dominál, én meg arra gondolok, hogy bakker, ne már, nincs más a világon?).
Talán épp az a probléma ezzel a könyvvel, hogy bizonyos szempontból későn íródott. Ma már mindenki tudja, hogy ha egy civil, vagy egyenesen egy külföldi beházasodik a királyi családba, az mivel jár, milyen előnyei-hátrányai vannak, és adott esetben mennyire megviselheti az embert lelkileg, hiába van elméletileg azzal az emberrel, akit szeret.
Nem rossz, határozottan nem rossz történet, de nem szabad tőle sokat várni.

Kedvenc karakter(ek): Livie, Nicholas
Gyűlölt karakter(ek): az anyakirálynő
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Seres Noémi
Kiadta: Álomgyár Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 400
Sorozat: Royally (#1)


Résztvevő blogok listája:
01/18 CBooks

Nyereményjáték:
https://media.brides.com/photos/5b8a9cfefeceae2dd87777a5/1:1/w_767/GettyImages-819485764.jpgKislányként mindenki egy hercegről álmodik, néhány szerencsés hölgy pedig megtapasztalhatja, milyen is az, ha felnőve teljesül az álma. Játékunk során civil-hercegi párosokat keresünk. Ahhoz, hogy megnyerjétek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt, nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába a párosok tagjainak keresztnevét (angol és magyar változatot is elfogadunk).

2019. január 17., csütörtök

Blogturné: Art Spiegelman: A teljes Maus

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: „Ezek ​nem emberek!” Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani.
E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a Maus. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit. (Libri)

Vélemény: Noha, a Maus tényleg egy képregény, még véletlenül sem sorolnám a könnyű olvasmányok közé. Ugyanis, ha az ember belegondol, hogy miről is olvas, hiába van elfedve a macska-egér párhuzammal, így is úgyis megviselheti az olvasót (engem például többször is sikerült a padlóra küldenie). 
A regény bár két szálon fut, én mondanám azt is, hogy ez háromnak is beillik, hiszen nem csak a jelent, hanem az apa előéletét, és a táborban átélt borzalmakat, hanem a fiú, Art életét is megismerhetjük ehhez hasonlóképpen. 
Nagyon megterhelő olvasmány, szóval csak azoknak tudom ajánlani, akik úgy érzik, van benne annyi lelki erő, hogy ezt a rengeteg kegyetlenséget végigolvassa. 
Sokszor azon kaptam magam, hogy már-már kellemetlen volt olvasni a történetet, mert úgy éreztem, hogy olykor a szerző a saját frusztráltságát beleépíti a műbe (ami nem baj), viszont úgy teszi ezt, hogy én még a kelleténél is rosszabbul érezzem magam, miközben tudom magamról, hogy az ilyen témát nagyon nehezen viselem (csak egy példa: a Schindler listájából összesen 45 percet láttam, majd utána másfél órán keresztül bőgtem). 
A családi kötelékek a legfontosabbak ebben a történetben, hiszen azt mutatja be, hogy egy ennyire kegyetlen, sőt, felfoghatatlan eseménysorozatban mekkora szerepet tölt majd be az ember életében, és micsoda motivációs tényező is lehet adott esetben. 
Nem meglepő módon, rengeteg dokumentumfilm foglalkozik a holokauszt témájával. Én ezek közül most kettőt ajánlanék azoknak, akiket érdekel ez a téma (és hozzám hasonlóan próbálják megérteni, hogy miért történhetett meg egy ilyen kaliberű katasztrófa a XX. században). Az első sorozat központjában igazából Hitler és az őt körülvevő pártemberek állnak, Hitler's Circle of Devil a címe. Ugyan magáról az Endlösungról csak egy-két rész szól, a sorozat részletesen bemutatja, hogy kik voltak ennek kiötlői, és miként igyekeztek ezt megvalósítani. 
A másik sorozat már kimondottan a haláltáborok létrejöttével és működősével foglalkozik, Auschwitz: The Nazis and the Final Solution címmel jelent meg. Bár engem sokszor megviselt, miközben végignéztem, mégis merem ajánlani, mert egy kimondottan igényes dokumentumfilmről van szó. A rekonstrukciókon túl, sok túlélő beszámolóit is meghallgathatjuk, amik még közelebb hozzák az emberhez ezt a tragédiát. Számomra egy cseh hölgy elbeszélése volt, aki az úgynevezett Kanadában dolgozott (az itt dolgozó nők feladata volt az eltulajdonított ruhák kiürítése és szelektálása, ez egy viszonylag jó és békés munkakörnek számított). Az egyik felügyelőtiszt beleszeretett, és bár a hölgy nem viszonozta az érzéseit (nem meglepő módon), amikor megtudta, hogy annak húgát és gyermekeit is az auschwitzi táborba szállították, megmentette annak testvérét (elérte, hogy őt is Kanadában alkalmazzák). A gyerekeken sajnos nem tudott segíteni, mert őket az érkezésük pillanatában elválasztották a felnőttektől. 

Kedvenc karakter(ek): az egerek többsége
Gyűlölt karakter(ek): minden rühes macska
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Feig Ádám
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 296
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

1/17 - CBooks


Nyereményjáték:

A könyv központi témája a holokauszt, így ennek az esemény szempontjából ismert helyszínekről lesz szó. Minden állomáson találtok egy helyszínt, amivel kapcsolatban két információt kell beleírnotok a Rafflecopter dobozba: mi működött az adott városban, és, hogy ma melyik országhoz tartoznak, ugyanis, a szóban forgó korszakban ezek mind a Harmadik Birodalom részét képezték. Például: Majdanek: haláltábor, Németország. Ha velünk játszotok, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott két nyereménykönyv egyikét. 
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

A mai város: Budapest

2019. január 7., hétfő

Blogturné - Kass Morgan: Lázadók

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Évszázadokkal azután, hogy atomháború pusztított a Földön, az emberiség az újjáépítésen fáradozik. Egy hónap telt el azóta, hogy további űrkompok érkeztek a bolygóra, és újabb kolonisták csatlakoztak a százakhoz. Immár azok a fiatalok vezetik a népüket, akiket korábban bűnözőknek tartottak. A kolonisták és a földlakók éppen az első közös ünnepüket tartják, amikor mindenki megdöbbenésére idegenek egy csoportja megtámadja őket. Sokakat megölnek, foglyokat ejtenek, és fontos raktárkészleteket visznek el. Amikor a forrófejű Bellamy és megfontolt barátnője, Clarke észreveszik, hogy elrabolták Wellst, Octaviát és Glasst, megfogadják, hogy bármi áron, de kiszabadítják őket. Ám miközben az új ellenség nyomába erednek, egyre többször veszekednek, mivel képtelenek megegyezni abban, hogyan mentsék meg a barátaikat.(Maxim)

Vélemény: Már most, belegondolva is furcsa, hogy ezzel kezdem a kritikámat, de szerintem et a kötet kimondottan vékonyra sikeredett. A többi sem volt kimondottan vaskos, de azért arra, hogy egy negyedik rész hossza nem éri majd el a 300 oldalt, egyáltalán nem számítottam. És lehet, hogy ez lehetett volna a baljós előjel...
Ugyanakkor nem tudom azt mondani, hogy bőrlehúzás történt, mert Morgan azért csak előrukkolt valamivel, ami egész izgalmasra is sikeredhetett volna, engem legalábbis az emberrablásos rész nagyon megfogott, azt hiszem, éppen a váratlansága miatt (mert alapvetően kinek jutna eszébe, hogy egy nagyszabású ünnepséget ilyenformán tegyen tönkre?). Bár, azt azért hozzáteszem, hogy az írásnak nem erőssége a rejtély felépítése, ugyanis már kilométerekről lehetett sejteni, hogy valami történni fog.  
Azt már a fülszövegből is tudhatjátok, hogy több, korábban megszeretett szereplőnket is elrabolják sajnos, s a cselekmény lényegében arról szól, hogy a kedvenc párosunk (Clarke és Bellamy) nyomoznak az eset után, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a társaik nyomára bukkanjanak. DE! 
Összességében, ebben a sztoriban akadnak logikai problémák is bőven... Mintha az írónő nem dolgozta volna ki az ötletét, akkora, a bécsi kaput megszégyenítő fekete lyukakat is hagyott itt nekünk, hogy én csak néztem. Eddig nem ezt szoktam meg Kass Morgantől (jó, nem tartom a legeredetibb írónak sem, tény). A stílusa még mindig el tudja vinni azért ezt a történetet a hátán, de azt nem merném kijelenteni, hogy muszáj lenne elolvasni. Még azt se tudom nektek mondani, hogy túl sok újdonság történne, szerintem minden egyes lépést tisztán lehetett látni, nem voltak meglepetések, vagy igazán felemelő pillanatok.
Eddig csak filmek kapcsán hallottam azt a kifejezést, hogy plot divice, de esküszöm, itt most szó szerint erről volt szó. Egyes dolgok csak azért voltak odabiggyesztve, hogy segítsenek Clarkéknak. Mindezt annyira látványosan, hogy szinte leesett a lapokról.
A lezárásra hellyel-közzel sikerült összeszednie magát, de addigra már annyira összenőtt a szemöldököm a sok ráncolástól, hogy hiába mondom jónak, a sztori közepe nekem szabályosan lerontotta az élményt.

Kedvenc karakter(ek): Clarke
Gyűlölt karakter(ek): szóra sem érdemes
Pont: 10/5

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Őri Péter
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 288
Sorozat: The 100 (#4)


Résztvevő blogok listája:

12.31 Kelly és Lupi olvas
01.02 Nem félünk a könyvektől
01.04 Sorok között
01.06 CBooks
01.08 Deszy könyvajánlója  

Nyereményjáték:

Játékunk azoknak szól, akik olvasták az előző részeket és ismerik a könyves karaktereket! A feladat annyi, hogy egyetlen mondat alapján ismerjétek fel a keresett személyt, és írjátok be a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

A mai személy: Ő volt, aki mindenáron ki akarta végeztetni Bellamy-t.
a Rafflecopter giveaway

2019. január 2., szerda

Blogturné - Alexandra Bracken: Sötét örökség


Miért: Alexandra Bracken.


Tartalom: Majdnem ​öt év telt el azóta, hogy a különleges képességű Pszí-gyerekeket családjuktól elszakítva elzárták a világ elől. A már tizenhét éves Zu ezt nem képes tovább tétlenül nézni, és harcba száll a Pszí-gyerekek jogaiért a téves információk és előítéletek egyre növekvő hullámában. Ám amikor azzal vádolják, hogy szörnyű bűncselekményt követett el, újra kénytelen elmenekülni, hogy életben maradjon. Zu elhatározza, hogy végre tisztázza a nevét, ám közben kénytelen szövetségre lépni két titokzatos Pszí-gyerekkel, Romannel és Priyankával, akik lehet, hogy segítenek neki ártatlanságát bebizonyítani, vagy elárulják, mielőtt esélye lehetne rá. De ahogy biztonságos menedékhelyet és válaszokat keresve együtt utaznak, Zu közelebb kerül hozzájuk, és megtanul bízni bennük; közben az ország újjáépítésének látszata alatt még sötétebb titkokra lelnek. Zu sorsa és minden Pszí-gyerek jövője forog kockán. Zu hallatja a hangját, és szembeszáll azokkal, akik el akarják nyomni, háttérbe akarják szorítani a Pszí-gyerekeket, és megmenti azokat, akik egykor védelmezői voltak. (Maxim)

Vélemény: Noha nem mondhatnám, hogy a sorozat első három része kifejezetten a szívemhez nőtt volna (bár a legutóbbit, emlékeim szerint kimondottan szerettem), úgy voltam vele, hogy ha már olvastam az eddigieket, hát erre is érdemes sort kerítenem, és azt kell mondanom, hogy nem bántam meg.
Szerintem kimondottan jót tett a szériának, hogy most egy "új" főszereplőt kaptunk Zu személyében. Ő ugyan eddig is szerepelt, de nem volt annyira előtérbe helyezve, mint most. Emellett, az is tény, hogy az ő karakterén látszódik leginkább a fejlődés, amit az indokol, hogy már öt évvel járunk a Sötét elmék történései után. Mondhatnám, hogy kaptunk egy fiatal nőt, de azért Zu valahol még mindig egy gyerek (vagy csak az én fejem vetítette ki rá újra és újra ezt a képet), bár kétségtelenül érettebb (ha nem is mindig megfontoltabb).
Érdekes, hogy a konfliktus valójában nem változott meg a trilógiához képest. Bár névleg a Pszí-gyerekek szabadok (hiszen már nem élnek táborokba zárva), valójában ez a szabadságuk csak névleges, hiszen az idősebbek még mindig rettegnek tőlük (nem feltétlen alaptalanul, teszem hozzá), ez pedig megnehezíti az életüket.
A kormány, ebből a félelemből kiindulva, továbbra is korlátozza a fiatalokat, sőt, adott esetben meg is vezeti őket. Több nagyon jó csavar is van a könyvben, én azonban csak a robbantást emelném ki, mert számomra az volt a legfájdalmasabb. Nem csak azért, mert sajnáltam, hogy ennek a terrorcselekménynek (erre nincs jobb szó) több halálos áldozata is volt, hanem azért, mert folyamatosan érződik, hogy mű az egész. Értsétek: koncepciós per az egész, ami arra van, hogy a felnőttek bebizonyíthassák: a gyerekek továbbra is veszélyt jelentenek a társadalomra. Noha a regénynek vannak kimondottan negatív főszereplői (hellő, Clancy), én azt mondanám, hogy éppen ez a tetű szervezet az, ami megtestesíti a gonoszságot ebben a részben.
A cselekmény egyébként sokkal öszeszedettebbnek érződik, mint eddig (mintha Bracken mostanra rázódott volna bele az általa megteremtett világba), és tele van izgalmakkal. Karakterek terén kapunk újakat, mint például Roman, de a régi szereplők is tiszteletüket teszik az események sűrűjében.    
Számomra komoly meglepetést okozott ez a könyv (azt nem mondom, hogy olyan, mintha nem is az írónő írta volna, mert erről szó sincs), de úgy érzem, ezt főleg Zu-nak köszönhetem.

Kedvenc karakter(ek): Zu, Roman
Gyűlölt karakter(ek): a kormány
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 496
Sorozat: The Darkest Minds (#4)

A képen a következők lehetnek: szöveg

Résztvevő blogok listája:

12. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 02. CBooks
01. 05. Deszy könyvajánlója


Nyereményjáték:


Alexandra Brackennek már több könyve is megjelent magyarul. A játék során borítórészletek alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik könyvére gondoltunk. Nem lesz más feladatotok, csak írjátok be a Rafflecopterbe az adott borítórészlethez tartozó regény magyar címét.


Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway