Tartalom: A The Dark Duet második kötete – a Captive in the Dark izgalmas, bizsergető, mozgalmas folytatása.
Mi a bosszú ára?
Calebet egy titokzatos pakisztáni férfi tartotta fogva szexrabszolgaként. Kiszabadulása óta olyan adósságot cipel, amit csak vérben lehet visszafizetni.
Az út hosszú és bizonytalansággal teli, de Caleb és Livvie számára minden véget ér.
Vajon Caleb képes odadobni a szeretett nőt a bosszú kedvéért? Vagy meghozza a végső áldozatot? (Könyvmolyképző)
Vélemény: Mielőtt belekezdenék, akár csak az első résznél, most is felhívom a figyelmeteket, hogy csak 18 éven felülieknek ajánlom ezt a könyvet!
Szóval, erről már a Fogoly a sötétben kapcsán is volt szó, de úgy érzem, érdemes ismét leszögeznem, hogy egy rendkívül kemény, és durva helyzetet mutat be Roberts könyve, hiszen mégis csak a szexrabszolgaság adja az alapját, ami azért nem éppen a teadélutánokon felmerülő beszédtéma, ugyebár. Ha ezt még megfejeljük azzal, hogy az írónő elképesztően nyersen tud írni - és én ezt most abszolút pozitív dologként éltem meg, elvégre ez nem olyasmi, amit rózsaszín cukormázzal leöntve lehetne tálalni az olvasóknak... Azaz lehetne, csak akkor még inkább kivágná a biztosítékot az embereknél, mint így, ebben a formájában -. , akkor el tudjátok képzelni, milyen a végeredmény.
A történet ugyan sokkal lassabban indul be, mint az első rész esetében, ez azonban szerintem annak köszönhető, hogy két teljesen más idősíkban látjuk Livie és Caleb szemszögéből az eseményeket. A lány a jelent, míg Caleb a múltat mutatja be nekünk. Ebben az volt az érdekes, hogy a két esemény egymás mellett halad, és lassan, utalásokból tudod meg, hogy pontosan hol ér majd össze a két szál. Erről most nem szeretnék többet írni, úgyis szóba fog még kerülni Livvie kapcsán, de akkor most térjünk át Caleb szálára.
Ahogyan azt már a Fogoly a sötétben kapcsán is megszokhattuk, nagyon sötét és durva az egész. Az erőszak rendkívül gyakori, bár és ez engem lepett meg a legjobban, lett benne egy új színezet, ugyanis a Stockholm-szindróma kezd eluralkodni mindkettejükön. A kapcsolatuk fokozatosan mélyed el, de ebben a kötetben ez a folyamat mintha felgyorsult volna. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy követendő ez az egész - nyilván nem az -, de az írónő annyira jól ír, hogy a főszereplők kapcsolata átlényegül a szemünkben. Már nem undorral, gyűlölettel nézek rá, annak ellenére, hogy azért az igazán erőszakos részeknél nekem is felállt a szőr a hátamon, ezt elismerem.
Livie szemszögében bejön a képbe egy új szereplő, Matthew Reed személyébe, akinek az a feladata, hogy felgöngyölítse az Oliviával történteket. És tudom, hogy ő lenne a jófiú ebben az egészben, elvégre Caleb az emberkereskedő, meg ilyenek, mégis, nálam Roberts elérte, hogy eszem ágában sem volt a pozitív szereplőnek drukkolni, hanem éppen ellenkezőleg, a jelenben játszódó történetben is folyamatosan azt vártam, hogy a szőke herceg fehér lovon - ami egyébként egy viszonylag gyakran megjelenő szófordulat ebben a kötetben - mikor méltóztatik végre felbukkanni. Ettől még persze nem gyűlöltem Matthew-t, szó sincs erről, csak nekem, minden hibája, undorító tulajdonsága ellenére, Caleb volt az igazi befutó. Pedig egyébként az, ahogyan ez a két sérült lélek - most Livvie-re és Matt-re gondolok - elkezd közelebb kerülni egymáshoz, már-már kínzó lassúsággal, az kifejezetten szívszorító, érzelmes, és rendkívül jól megírt dolog volt. Ha Roberts nem szeretteti meg velem annyira Calebet, egészen biztosan nekem is ő lett volna az abszolút befutó, és ez most független attól, hogy lényegében össz-vissz két olyan pasi van a könyvben, aki ebben az értelemben komolyabban szóba jöhet a lánynál.
Az én véleményem szerint egy sokkal mélyebb és komplexebb történetet kaptunk ebben a részben, mint annak idején a Fogoly a sötétben-nel, így, ha lehet, nekem ez még jobban tetszett. Még egyszer mondom: nem egy kellemes, felemelő olvasmány, inkább keserű, mint keserédes, de ha valakinek van gyomra hozzá, mert esetleg az első kötet nem vette el a kedvét végleg ettől az egésztől, akkor annak csak ajánlani tudom. Igaz, most nem írtam sokat magáról a témáról, meg ezekről a dolgokról, pedig azok is megértek volna egy misét, de nekem most ez a furcsa hármas kötötte le leginkább a figyelmemet, ez érdekelt a legjobban.
Ahogyan azt már a Fogoly a sötétben kapcsán is megszokhattuk, nagyon sötét és durva az egész. Az erőszak rendkívül gyakori, bár és ez engem lepett meg a legjobban, lett benne egy új színezet, ugyanis a Stockholm-szindróma kezd eluralkodni mindkettejükön. A kapcsolatuk fokozatosan mélyed el, de ebben a kötetben ez a folyamat mintha felgyorsult volna. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy követendő ez az egész - nyilván nem az -, de az írónő annyira jól ír, hogy a főszereplők kapcsolata átlényegül a szemünkben. Már nem undorral, gyűlölettel nézek rá, annak ellenére, hogy azért az igazán erőszakos részeknél nekem is felállt a szőr a hátamon, ezt elismerem.
Livie szemszögében bejön a képbe egy új szereplő, Matthew Reed személyébe, akinek az a feladata, hogy felgöngyölítse az Oliviával történteket. És tudom, hogy ő lenne a jófiú ebben az egészben, elvégre Caleb az emberkereskedő, meg ilyenek, mégis, nálam Roberts elérte, hogy eszem ágában sem volt a pozitív szereplőnek drukkolni, hanem éppen ellenkezőleg, a jelenben játszódó történetben is folyamatosan azt vártam, hogy a szőke herceg fehér lovon - ami egyébként egy viszonylag gyakran megjelenő szófordulat ebben a kötetben - mikor méltóztatik végre felbukkanni. Ettől még persze nem gyűlöltem Matthew-t, szó sincs erről, csak nekem, minden hibája, undorító tulajdonsága ellenére, Caleb volt az igazi befutó. Pedig egyébként az, ahogyan ez a két sérült lélek - most Livvie-re és Matt-re gondolok - elkezd közelebb kerülni egymáshoz, már-már kínzó lassúsággal, az kifejezetten szívszorító, érzelmes, és rendkívül jól megírt dolog volt. Ha Roberts nem szeretteti meg velem annyira Calebet, egészen biztosan nekem is ő lett volna az abszolút befutó, és ez most független attól, hogy lényegében össz-vissz két olyan pasi van a könyvben, aki ebben az értelemben komolyabban szóba jöhet a lánynál.
Az én véleményem szerint egy sokkal mélyebb és komplexebb történetet kaptunk ebben a részben, mint annak idején a Fogoly a sötétben-nel, így, ha lehet, nekem ez még jobban tetszett. Még egyszer mondom: nem egy kellemes, felemelő olvasmány, inkább keserű, mint keserédes, de ha valakinek van gyomra hozzá, mert esetleg az első kötet nem vette el a kedvét végleg ettől az egésztől, akkor annak csak ajánlani tudom. Igaz, most nem írtam sokat magáról a témáról, meg ezekről a dolgokról, pedig azok is megértek volna egy misét, de nekem most ez a furcsa hármas kötötte le leginkább a figyelmemet, ez érdekelt a legjobban.
Kedvenc karakter(ek): Livvie, Caleb
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 480
Sorozat: The Dark Duet (#2)
Résztevő blogok listája:
11.26 Media Addict
11.28 Angelika blogja
11.30 Kelly és Lupi olvas
12.02 Dreamworld
12.04 Kristina blogja
12.06 CBooksNyereményjáték:
A Megigézve a sötétben könyveket egy nagyon egyszerű játékkal nyerhetik meg a felnőtt olvasók. Arra kell válaszolni, hogy melyik két országban játszódik a sorozat: ez az első részből kiderül, így azoknak szeretnénk kedvezni, akik már elkezdték a sorozatot, de persze némi utánajárással bárkinek elérhető az információ. Kérjük kitölteni a rafflecopter doboz megfelelő sorait. A sorozat harmadik részéért új játék és új rafflecopter doboz lesz elérhető 12.08-tól.
Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése