Blogturné - Jenny Han: Örökkön örökké, Lara Jean

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Lara Jean levélíró napjai folytatódnak a New York Times bestseller A fiúknak, akiket valaha szerettem és az Utóirat: Még mindig szeretlek könyvek meglepetés lezárásában.

Lara Jean a legjobb végzős évét tölti. És még annyi minden áll előtte: egy osztálykirándulás New Yorkba; a végzősbál a barátjával, Peterrel; egy tengerparti hét a ballagás után. Aztán Peterrel átköltöznek az egyetemre, ami elég közel esik az otthonához ahhoz, hogy hétvégenként hazaugorjon csokidarabos kekszet sütni.

Az élet nem is lehetne ennél tökéletesebb!

Legalábbis Lara Jean így gondolja… egészen addig, amíg váratlan híreket nem kap.

Most a lánynak, aki fél minden változástól, újra kell gondolnia a terveit. De ha a szív és az ész két különböző dolgot súg, melyikre érdemes hallgatni? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Azt hiszem, most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy Jenny Han teljes mértékben rehabilitálta magát a szememben, már egyáltalán nem haragszom rá a Nyár, amikor megszépültem című borzalmas sorozatáért. Lara Jean története ezerszer, sőt, százezerszer jobban sikerült. A szerethető karakterekből itt sincs hiány, és ez volt az a rész, ami miatt úgy istenigazából megszerettem Peter Kavinskyt. 

Ez a rész lett talán a legfelnőttesebb, mert sok olyan témát feszeget, ami igen komoly szerepet tölt be az ember életében. Lara Jean és Peter például azt tervezik, hogy együtt mennek a Virginia Egyetemre (amit egyébként a könyvben folyamatosan Virginiai-ként látunk viszont), de igenis számolniuk kell annak a lehetőségével, hogy mi van akkor, ha Lara Jean mégsem jut be oda, legyen bármilyen jó tanuló is. Ez okoz köztük némi feszültséget, de érdekes módon, nem kettejük, hanem elsősorban a fiú édesanyja miatt. A nő ugyanis szentül hisz benne, hogy a fia nem kötelezheti el magát Lara Jean mellett már most, mert annak rossz vége lesz. A nő a saját tapasztalatából indul ki, mivel őt a férje otthagyta két gyerekkel, de ettől még furcsa, hogy Peter-ről vagy Lara Jean-ről is hasonlót feltételez. Olyan, mintha nem akarná belátni, hogy a gyereke igenis felnőtt, és képes érett döntéseket hozni.

A hősnőnk is hasonló cipőben jár, mivel az édesanyja mindig azt mondogatta neki, hogy ne akarjon az a lány lenni, aki úgy megy főiskolára, hogy már van barátja. Erre pedig, érdekes módon, maga az édesapja cáfol rá, mivel ő úgy látja, ha a Song-lányok édesanyja megismerhette volna Petert, biztosan nem így gondolkodna, és én ezzel csak egyetérteni tudok. 

Jó volt látni, hogy Peterből egy igazán érett fiatalember lett. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy többször is felmerül közöttük a szex kérdése, azonban egyáltalán nem hajszolja bele Lara Jean-t. Ezt manapság egyre kevésbé tudjuk elképzelni, de igenis, van ilyen (sajnos én is ismertem olyat, akit az akkori barátja valósággal belekényszerítette abba, hogy sokkal előbb feküdjön le vele, mint ő szerette volna), amikor egy fiú képes várni. Plusz, tényleg bármire képes azért, hogy a lányt boldognak lássa, még akkor is, ha ezért adott esetben áldozatot kell hoznia. 

A történet többi része is nagyon aranyos, bár vannak dolgok, amiket szerintem Lara Jean kissé túlregál, de istenem... Ő épp ettől lett az a hősnő, akit nagyon megszerettem. 

Kedvenc karakter(ek): Lara Jean, Peter
Gyűlölt karakter(ek): Peter anyja
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Benedek Dorottya
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám:
Sorozat: To All Boys I've Loved Before (#3)

Résztvevő blogok listája:

11. 18. Könyvvilág
11. 20. Sorok között
11. 22. Deszy könyvajánlója
11. 24. CBooks
11. 26. Extra állomás: Sorok között

Nyereményjáték:

Mivel a sorozat befejező részének turnéja fut, egy kicsit nosztalgiázni fogunk! Emlékeztek még Lara Jean szerelmes leveleire, amiket az 5 fiúnak írt? Nos, reméljük igen, mivel ezek a levelek lesznek a mostani játékunk középpontjában. Minden állomáson találni fogtok egy részletet belőlük, a feladat pedig mindössze annyi, hogy kitaláljátok a címzettjét, hogy Lara Jean melyik gyerekkori szerelmének írta. A megoldásokat a rafflecopter doboz megfelelő soraiba várjuk! 

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Rettenetes honvágyam volt, de miattad jobban éreztem magam. Szerintem, ha te nem vagy ott, (...), én még haza is mentem volna. Úgyhogy köszönöm! Bámulatosan úszol és imádom ahogy nevetsz.A tábortűznél bárcsak téged csókoltalak volna meg tegnap este, és nem Blaire H.-t.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Erin Watt: Cifra palota

Miért: Sorozatfolytatás. ROYAL!

Tartalom: Halálos ​ellenségekből váratlan szövetségesek?

Két fiatal mindent megtenne azért, hogy megvédjék, ami számukra a legfontosabb.

Ella Harper eddig minden kihívással megküzdött, amit az élet az útjába sodort. Kemény és kitartó lány: mindennél fontosabb számára, hogy megvédje a szeretteit. Rég elvesztett apja felbukkanása és a barátja életének hajszálon függő összeomlása talán mégis túl nagy terhet jelent a számára.

Reed Royalnak gyorsan felforr az agyvize, és még gyorsabban jár el a keze. De most visszaüt rá, hogy eddig minden problémát erőszakkal oldott meg. Ha meg akarja menteni saját magát és a lányt, akit szeret, felül kell emelkednie gyötrő múltján és megtépázott hírnevén.

Senki sem hisz abban, hogy Ella túlélheti a Royalokat. Mindenki biztosra veszi, hogy Reed mindenkit tönkretesz.

Talán igazuk van.

Minden és mindenki összeesküdött, hogy szétválassza Ellát és Reedet. Meg kell találniuk a kiutat a törvény szorításából, muszáj megmenteniük a családjukat, és kideríteni az összes titkot a Cifra Palotában. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Ez a rész nagyon ütősre sikeredett. A két írónő mindent megtett azért, hogy feltegye az i-re a pontot, hiszen ez az utolsó rész, ami Ella és Reed kapcsolatát helyezi a középpontba. A második kötet akkora csavarral ért véget, hogy egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne folytassam angolul az olvasást... Azonban, a rossz minőség miatt meg kellett várnom a fordítást, de azt kell mondanom, hogy megérte!  Egyrészt, most sincs vele probléma, abszolút élvezhető a magyar verzió is, plusz a történet, na attól letettem a hajamat. 

Oké, azt azért nem árt leszögeznem, hogy ez a rész minden eddiginél jobban magában hordozza a szappanopera-faktort. Szinte tíz oldalanként történik egy váratlan fordulat, vagy csavar, ami engem sokszor a szó szoros értelmében befeszített olvasás közben. Többször azon kaptam magam, hogy ökölbe szorult a kezem, mert egyszerűen azt éreztem, hogy nem lehet igaz! Ezt a két szerencsétlent már tényleg csak tragédiák sújthatják? Ella és Reed rengeteget szenvednek, és olyan helyzetekkel szembesülnek sokszor, hogy az már-már a hihetetlen határát súrolja. A könyv elég hosszú, ennek ellenére, meglepően kevés olyan pillanatot találtam, ami a boldogságukat bizonyította volna. Imádtam ezt a drámavonatot, nem mondom, hogy nem így van, de én valamivel több boldog pillanatot szerettem volna nekik. 

Az a baj, hogy szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire gyűlölöm Ella biológiai apját, Steve-t. A férfi felbukkant a Megtört herceg végén, majd rögtön úgy kezdett el viselkedni, mintha bármit megtehetne Ella-val, aki, bár tény, hogy az ő lánya, eddig a létezéséről sem tudott! Ez mi? Egyáltalán, hogy képzeli? Callum egy biztonságos otthont teremtett a hősnőnk számára, végre mindenki elfogadta a jelenlétét, erre megjelenik ez a pöcsfej (bocsánat, de ennél már csak csúnyább jelzőkkel tudnám ott jellemezni), és elvárja, hogy mindenki rögtön haptákba vágja magát. Ráadásul ott van még Dinah is, akitől az embernek minden egyes másodpercben, amikor csak a színen van, kinyílik a bicska a zsebében. Ennél a nőnél gusztustalanabb hárpiát ritkán láthatunk. Nem péklapát, fejlövés kellene neki! A férjével egyetemben, nyilván. 

Azoknak, akik hozzám hasonlóan rajongtak az előző kötetekért, ezt is csak ajánlani tudom, ugyanis hozza azt a színvonalat, mint az elődjei, sőt, olykor még meg is haladja. 

Kedvenc karakter(ek): Reed, Ella, Easton
Gyűlölt karakter(ek): Steve, Dinah
Pont:10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 208
Oldalszám:
Sorozat: The Royals (#3)

Résztvevő blogok listája:

10.16. - Kelly&Lupi olvas
10.18. - Angelika blogja
10.20. - CBooks
10.22. - Sorok között
10.24. - Könyvvilág
10.26. - Ambivalentina
10.28. - Dreamworld
10.30. - Deszy könyvajánlója


Nyereményjáték:

Melyik országé ez a palota? A kép és egy jellemző mondat alapján ki kell találnotok, melyik ország királyi, hercegi palotáját mutatjuk nektek! Ezután már csak be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megfejtést, és már esélyesek is vagytok a könyvek megnyerésére. 

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Itt található az egyedülálló 80 m hosszú tükörterem.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Simone Elkeles: Visszatérés a Paradicsomba

Miért: Simone Elkeles.

Tartalom: Caleb Becker nyolc hónapja ment el Paradise-ból, és magával vitte a titkot, amiről megígérte, hogy a sírig őrizni fogja. Ha kiderülne az igazság, mindent tönkretenne.

Maggie Armstrong igyekezett erős maradni, miután Caleb összetörte a szívét és eltűnt. Valahogy sikerült továbblépnie. Eltökélte, hogy új életet kezd.

Csakhogy Caleb és Maggie kénytelen együtt részt venni egy nyári kiránduláson. Próbálnak nem törődni az egymás iránt érzett vonzalommal, de az eltemetett érzések a felszínre törnek. Caleb kénytelen szembenézni az igazsággal, hogy mi történt aznap este, amikor Maggie balesetet szenvedett, máskülönben a titok tönkreteszi a kapcsolatukat, és örökre közéjük áll.

Semmi sem tart örökké… még a búcsú sem. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Oké, ebben a részben Caleb szimplán egy seggfej. Egy rohadt nagy seggfej. Annyira felidegesített a könyv elején, hogy az utálatom iránta a könyv feléig, vagy talán még tovább is tartott. Értem, hogy meg van sértődve azon, hogy jogtalanul csukták le. Ami, egyébként teljesen jogos, meg minden. De az a stílus, amit megenged magának, na az... Az fájt. Úgy dobálgatta Maggie-t az érzései között, mint valami labdát, attól függően, hogy épp milyen kedve volt. Még szerencse, hogy a lányt kemény fából faragták, és az esetek többségében fel tudta vele venni a versenyt, mert különben nem kizárt, hogy agyvérzést kaptam volna. 

A RE-Start program, mint olyan, nagyon jó ötlet - amennyire tudom, Amerikában a mai napig működik ehhez hasonló dolog, azzal viszont nem vagyok tisztában, hogy itthon van-e hasonló prevenciós kezdeményezés -, de... egyértelműen lerí, hogy a történet szempontjából egyetlen egy célja volt, hogy a hőseink rá legyenek kényszerítve, hogy egy légtérben tartózkodjanak, és így az érzelmeik újra lángra kaphassanak. Nem haragszom érte, de szerintem ennél valahogy jobban is meg lehetett volna ezt oldani. Szintén a program hátránya, hogy behoztak egy rakat mellékszereplőt, akiket azonban nem igazán fejtett ki. Erinről például egyetlen egy mondatra elegendő információnk van, és kész. És csak zárójelben jegyzem meg, hogy azalapján egy egész könyvet meg lehetne írni róla. Nem hiszem, hogy meg fog történni, de hátha. 

A másik: a történet lezárása szerintem el van kapkodva, de nem is kicsit. Annyira gyorsan történnek az események, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Hol ez bukkan fel, hol az, hol A problémát oldják meg másodpercek alatt, hol C-t, majd eszükbe jut a B is. Itt már mindent csak belenget Elkeles, de arra nem veszi a fáradtságot, hogy rendesen megírja. És az első rész tükrében: szerintem ez nagyon nagy gond. Komoly témákat feszeget ugyanis, de arra már nem telik tőle, hogy ezeket fel is építse. És igen, emiatt rohadt csalódott vagyok. Arról nem is beszélve, hogy mindezek után, a történet legvége annyira szirupos, hogy felfordult tőle a gyomrom. 

Amennyire szerettem az első részt, és tartottam majdhogynem remekműnek a benne levő drámaiság miatt, annyira érzem most gyengének, sőt, akár bénának is ezt a lezárást. A stílusra most sem tudok panaszkodni, mert az remek volt, mint mindig, de ez a történetvezetés... Számomra ez volt a halál netovábbja.

Kedvenc karakter(ek): Matt, Maggie
Gyűlölt karakter(ek): Caleb
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Kiadta: könyvmolyképző Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 272

Sorozat: Leaving Paradise (#2)

Résztvevő blogok listája:

10.10 - Sorok Között

10.12 - CBooks

10.14 - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Szerencsére már elég sok Simone Elkeles regény megjelent magyarul, amit velünk együtt sokan a szívetekbe zártatok.

A mostani játékunk egyszerű: ismerjétek fel, hogy az adott idézet melyik Elkeles könyvből származik, és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

– Te követsz engem? – kérdezi, de nem néz a szemembe. 
– Aha. 
– Miért? 
– Őszintén? 
Végre rám néz, és felvonja a szemöldökét. 
– Ott akarok lenni, ahol te – osztom meg vele az egyetlen igaz és őszinte választ.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Anna Banks: Szövetség

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: A serubeli Sepora hercegnő és Theoria királya, Tarik között nagy nehézségek árán béke köttetett, mióta összefogtak a tomboló járvány, a csendes pestis ellen. Mivel egymás iránti érzelmeiket a politika és a hatalom kusza hálója szövi be, saját megbízható forrásaik segítségével kell megpróbálniuk közös nevezőre jutni. Azonban amikor árulók tesznek keresztbe a terveiknek, akiknek ráadásul nagy hatalmú szövetségeseik vannak, mindkét királyság jövője veszélybe kerül. Vajon sikerül időben megbizonyosodniuk arról, kiben is bízhatnak igazán – beleértve egymást is –, hogy megmentsék a királyságaikat, a szerelmüket, sőt az életüket? (Maxim)

Vélemény: Engem őszintén meglepett a Tarik és Sepora közötti kapcsolat, vagyis, inkább az ebben beállt változás. Ahhoz képest, hogy sokáig úgy tűnt az előző részben, hogy bolondulnak egymásért, most sokkal inkább egy kimért viszony jellemzi őket, legalábbis a könyv legelején. Nyilván ebben kell némi változás, ami be is következik, de amolyan libikóka-módon, hol fent, hol lent. Hol szívből örül nekik az ember, hol meg csak fogja a fejét, hogy ez most mégis mi?
A politika nagyban átszövi ezt a részt, jobban, mint emlékeim szerint az előzőt. Ez viszont, szerintem egyáltalán nem volt gond, hiszen több királyságot felölelő világról beszélünk, ahol ezek az uralkodó családok, így, vagy úgy kommunikálnak egymással. Ez pedig óhatatlanul is kihat a történetre. Az egyik ilyen férfi főhősünk döntése, hogy a menyasszonya népét is bevonja az eljegyzési menetbe, annak ellenére, hogy ezt mások nem tartják kiemelkedően jó ötletnek.
Tarik tanácsadója folyamatosan a diplomácián, míg Sepora apja a háború lehetőségén (és a lánya kovács tehetségén) lovagol. De olyan elánnal, hogy rossz nézni... Megint megfordult a fejemben, hogy a serubeli király nemes egyszerűséggel abnormális. Ezzel szemben, a lány édesanyja egy sokkal józanabb gondolkodású karakter. Hozzáteszem, Eron nem éppen az a jótét lélek király, van ám bőr a képén rendesen.
Tetszett, hogy Sepora rengeteget rágódik azon, hogy vajon megfelelő királyné lesz-e a nép (s nem a leendő férje) számára. Sokszor retteg attól, hogy az emberek ellene fordulnak majd, amiért ő nem hajlandó őket spektóriummal ellátni. Ez önmagában nem tűnhet nagy dolognak, de ha belegondolunk, hogy ez kihat például a Tarikkal való kapcsolatára is - mivel királyként a fiúnak nyilván megint csak eltérnek a prioritásai a hősnőétől -, azért ez már jelent valamit, és vezethet igen érdekes helyzetekhez.
Ez a rész legalább annyira tetszett nekem, mint az előző, nem tudok róla rosszat mondani. Szerintem akcióból és izgalomból most még többet kaptunk, ami a szememben emelte ezt a könyvet, mert bár hozza a tipikus YA-életérzést, van benne nem kevés komolyság is. 

Kedvenc karakter(ek): Sepora, Tarik
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Stier Ágnes
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 320
Sorozat: Nemesis (#2)

Résztvevő blogok listája:

10.07 Kelly és Lupi olvas
10.09 CBooks
10.11 Hagyjatok! Olvasok!
10.13 Deszy könyvajánlója
10.15 Dreamworld
10.17 Könyvvilág

Nyereményjáték:

Játékunkban minden állomáson egy-egy érdekességeket olvashattok az aranyról, ki kell találnotok, hogy vajon igaz vagy hamis az állítás! A megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A világ aranykészletének 2/3-át Afrikában bányásszák.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Karen M. McManus: Lehull a lepel

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le? (Maxim)

Vélemény: Ez egy elég furcsa könyv, a szó pozitív értelmében. Egyszerre cuki, és valahol mégis csak hátborzongató, elvégre a történet lényege, hogy öt büntetésben lévő fiatal közül, az egyikük meghal, és a maradék négy között keresik a gyilkosát. Akárhonnan nézzük, ebben azért van némi para. Ugyanakkor mégis aranyosan közelít ehhez a témához. Noha van benne feszültség, méghozzá nem is kevés, végig az volt az érzésem, hogy úgyis meg fog oldódni az ügy, és valószínűleg közel sem olyan bonyolult a megoldás, mint azt elsőre gondolnánk.
Tetszett a koncepció, hogy minden diák szemszögét úgy mutatja be nekünk az írónő, hogy óra/perc pontossággal tudjuk, hogy mi történik velük, ki miként reagál adott helyzetre, mint például Budapest hadnagy (nem vicc, tényleg így hívják a férfit) érkezésére, akit a fiatalok kikérdezésével bíztak meg. Ezzel kapcsolatban volt egy apró észrevételem: amennyire én tudom, kiskorú gyerekeket nem kérdezhetnek ki a szülők és/vagy ügyvéd jelenléte/beleegyezése nélkül, kiváltképp Amerikában, ahol az emberek kimondottan háklisak erre. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de eddig minden bűnügyi regényben és sorozatban amivel találkoztam ebben a témában, ez történt.
Egyébként, valahol érthető, hogy miért nem kedvelte a többség szegény Simont. A fiú igazi pletykafészek volt, aki gondolkodás nélkül teregetett ki minden szennyest, ami a fülébe jutott. A probléma nem feltétlen a pletykásságával volt, hanem azzal, hogy ezt a Bayview-i gimnázium minden diákjának a tudomására hozza, mit sem törődve az esetleges következményekkel. Csak példaként: képzeljünk el egy lányt, akiről mindenki azt gondolja, hogy eminens jókislány. Erre jön egy pletyka, hogy egyébként, iskolán kívül fűvel-fával lefekszik. Majd jön Simon, és ezt nagy dobra veri. Egy ilyen esetnek könnyen lehet az a következménye, hogy a diákság egyszerűen kirekeszti a lányt. És ennél sokkal kisebb dolog is lehet, ami ugyanígy hat egy közösségre. Egyébként a halál módja bennem végig azt az érzetet keltette, hogy bár nem valószínű, ez még akár egy baleset is lehet. Ahogy derültek ki az információk, nem csak a szereplőinkről, hanem az egész iskoláról is, folyamatosan billeget a véleményem.
Egy apróság, amivel lehet, hogy egyedül leszek, de nekem egyáltalán nem tetszik ez az átvett borító. Számomra kimondottan igénytelen hatást kelt. Bár a koncepciója nem rossz, hasonlít is az eredetire valamelyest, de egyszerűen nem néz ki jól. Éppen ezért fontosnak tartom megintcsak leszögezni, hogy nem szabad a borítója alapján megítélni a könyveket, mert akkor az ember könnyen kimaradhat egy olyan élményből is, mint ez.

Kedvenc karakter(ek): Bronwyn
Gyűlölt karakter(ek): Budapest
Pont:10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Sárossy-Beck Anita
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 384
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

10.01 Kelly és Lupi olvas
10.03 Ambivalentina
10.05 Sorok között
10.07 CBooks
10.09 Könyv és más
10.11 Könyvvilág
10.13 Olvasónapló
10.15 Sárga könyves út

Nyereményjáték:

Ha már bűnügy, legyünk tisztában a fogalmakkal! Minden állomáson találsz egy hivatalos bűnügyi megfogalmazást, neked egy szóval kell beírnod a jelentését a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!  (Pl: feladvány: A bűntény helyszínén talált tárgyak. - Megoldás: Bűnjelek)

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

 Az a személy, aki saját szemével látott, saját maga átélt vmely eseményt, s erről szükség esetén figyelembe vehetően be tud számolni, számot tud adni, esetleg tanúskodni is tud.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Tricia Levenseller: A kalózkirály lánya

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Sok jót hallottam erről a könyvről, külföldön nagyon dicsérték, és talán nem is teljesen alaptalanul, de azért le kell szögeznem, hogy ez a regény távolról sem nevezhető tökéletesnek. Egyik másik karakter már-már karikaturisztikus - például a már majdnem miss picsa szinten hisztis Draxen kapitány -. 

A történet szerint elrabolják Alosa-t, a retteget kalózkirály lányát, aki azonban, mint kiderül, épp ezt akarta, ugyanis nagy erőkkel keres valamit, amire az apja igényt tart. Jó ötlet, hogy a történet jelentős része voltaképpen egyetlen helyszínen, az Éjvándor nevű hajón játszódik, bár azzal, hogy a hősnőnk sokszor kénye-kedve szerint járkál, mert annyira zseniális, nem mindig érződik az a bezártságérzet, amit az ember egy tengeren haladó hajóhoz párosítana, szerintem, főleg fogolyként.

Alosa olykor elképesztően nagyra van magával, amire nem mondom azt, hogy nincsen semmi alapja, hiszen az apja kitanította, de ettől még vannak pillanatok, amikor ez átmegy idegesítőbe. Főleg, amikor összehasonlítgatja magát másokkal, és valahogy mindig oda lyukad ki, hogy ő bárkivel elbír. És, most nagyon vulgáris leszek, de ezt muszáj kiadnom magamból: ALOSA EGY KIK*RT MARY SUE, nem tudja elviselni a gondolatát sem, hogy esetleg hibázhat, szóval naná, hogy minden úgy van beállítva, mintha a körülötte mozgó emberek minden egyes tettét előre látta volna, és fel lett volna rá készülve. Lehet, hogy ez csak engem zavart, de sokszor már csak a szememet forgattam, hogy ne már... Az meg, ahogy  a származását és a képességeit kezelte, engem idegesített. Felesleges ködösítések után egyik pillanatról a másikra kicsapta minden kártyáját, én meg már csak forgatni tudtam a szemeimet. 

Riden cuki, bár a motivációit kedvem lenne megkérdőjelezni. Ő egyszerre tud nagyon bátor, és rettenetesen elesett lenni, ami egy elég fura kombináció. Azt hiszem, még kicsit kiforratlan, hiszen sokban hagyatkoznak egymásra a testvérével, ami nem probléma, de azt az érzést keltette bennem, hogy olykor nem tud önálló döntést hozni. Amikor meg mégis... nos, az nem mindig sül el jól. 

Az a vicces, hogy a kalózkirály sokáig fel sem bukkan a könyvben, csak úgy beszélnek róla, mint a nagy és félelmetes férfiról, ami ad neki egy misztikumot, bár olykor a rejtélyessége már-már a komikum határát súrolja, szerintem. Viszont, amikor végre felbukkan, az tényleg hatásos. 

Összességében vannak jó ötletek ebben a könyvben, de sokszor szerintem már feleslegesen túlmagyaráz, és ezerszer körbejár dolgokat. Szerencsére, a romantikát nem viszi túlzásba az írónő, épp annyi van benne, ami egy kalózregényben még épp elfér, és nem válik rózsaszínné és idegesítővé. Ugyanakkor, talán kicsit sokat vártam ettől a könyvtől, szóval most reménykedem benne, hogy a folytatás sokkal jobb lesz majd. 

Kedvenc karakter(ek): Riden, Theris
Gyűlölt karakter(ek):  Draxen
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szabó Krisztina
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 288
Sorozat: Daughter of the Pirate King (#1)

Résztvevő blogok listája:

09.21 - Értékelés - Deszy könyvajánlója

09.22 - EXTRA állomás - Hagyjatok! Olvasok!

09.23 - Értékelés - Sorok között blog

09.24 - EXTRA állomás - Kelly & Lupi olvas

09.25 - Értékelés - Könyvvilág

09.26 - Értékelés - Ambivalentina

09.27 - EXTRA állomás - Deszy könyvajánlója

09.28 - Értékelés - CBooks

09.29 - Értékelés - Hagyjatok! Olvasok!

09.30 - EXTRA állomás - Sorok között blog

10.01 - Értékelés - Dreamworld

10.02 - Értékelés - Kelly & Lupi olvas

10.03 - Értékelés - Nem félünk a könyvektől

10.04 - EXTRA állomás - Interjú az írónővel - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Kalózos könyvvel turnézunk, kalózos játékkal érkezünk! Mi más is lehetne a feladat, mint megtalálni a kincset? >De azért van még, ami fontos: útközben van néhány olyan hely a térképen, amit érinteni kell. Minden állomáson, egy szóra linkelve elrejtettünk egy térképdarabot. Természetesen a térkép a kulcs a kincshez, de mint mondtuk, nem csak az X helyét keressük, hanem azt is, melyik állomásokon találtátok meg a helyeket, amiket érinteni kell útközben. Ha ügyesen vadásztok, a könyv 3 példányának egyike lehet a Tiétek! 

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Simone Elkeles: Tönkretett tinikor

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: A Tönkretett vakáció folytatásában MINDEN rosszul alakul a tizenhét éves Amy Nelson-Barak életében. Anyukája férjhez megy, kiköltözik a városból, ráadásul hamarosan még egy kisbaba is érkezik az új családjába. Amy az apukájához költözik Chicagóba, és regisztrálja őt egy internetes társkeresőre.

Mi van még? Amy kutyája, Vakarcs teherbe ejti a mogorva szomszéd díjnyertes uszkárját, így a lánynak részmunkaidős állást kell vállalnia, hogy – az említett randioldal regisztrációs költsége mellett – kifizesse az állatorvosi számla felét. Ráadásul itt ez a tök idegesítő srác, Nathan, aki nemrég költözött a szomszédba. Szerencsére Amynek van egy helyes pasija, Avi. Csakhogy ő inkább antipasi, mert az izraeli hadseregben szolgál még három évig.

Mihez kezdjen az ember lánya, amikor mindenki felesküszik rá, hogy tönkretegye az életét? (Kömyvmolyképző)

Vélemény: A történet voltaképpen ott folytatódik, ahol az előző részben abbamaradt. Amy ismét Amerikában van, és nem várt nehézségekkel kell szembenéznie. Nem csak Vakarcs ápolásáról, na meg a hozzá köthető temérdek más problémáról van szó, hanem arról, hogy az édesanyja újra férjhez megy, ráadásul babát is vár, tehát minden megváltozik a tizenhat éves lány életében. Ugyanakkor, amit a legutóbbi hír kapcsán lenyom... na, az inkább illett volna egy tizenkét éves gyerekhez, mint egy kamaszhoz. Szabályosan kikéri magának, hogy az édesanyja honnan vette a bátorságot, hogy ágyba bújjon Marc-kal, és teherbe essen. Ez mi? Érthető, hogy rosszul érzi magát amiatt, hogy mindeközben az édesapja magányos (meg is próbál tenni ez ellen), de ettől még ez a borzasztóan gyerekes hozzáállásától falnak megyek.

Viszont, csak, hogy hallgattassék meg a másik fél is, fontos, hogy megemlítsem: Amy édesanyja sem egy szent. Míg a lány a gyerekvállalást nem éri fel ésszel, addig a nő azon problémázik, hogy a kedves kislánya miért akar vallásos zsidó lenni? Most nem azért, de mi köze van hozzá? Nem, hogy örülne, hogy van végre valami, ami igazán érdekli Amyt, amivel szívesen, és érdeklődve foglalkozik. Nekem például épp az tetszett, hogy a hősnőnk foglalkozik ezzel a témával, ugyanis ilyesmit ritkán láthatunk YA-regényekben. 

Egyébként, ez valahogy áthatja az egész könyvet. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen, de számomra Amy kevésbé tűnt idiótának az első részben, mint most. Talán azért, mert az izraeli nyaralás inkább szólt a spiritualitásról és arról, hogy miként jön ki az édesapjával, na, meg persze Avi-val, aki leginkább említés szintjén szerepel ebben a részben, elvégre az ideje jelentős részét a katonai kiképzéssel tölti. 

Éppen ezért, Elkeles behoz egy másik fiú szereplőt, Nathn-t, aki szerintem sokkal érdekesebb karakter, mint Avi. Az izraeli fiúval ellentétben, benne találtam egyfajta mélységet, és volt, aminek ki kellett derülnie vele kapcsolatban. Az Amyhez való viszonyát imádtam! Tetszett az a folyamatos adok-kapok, ami ment kettejük között. Volt pár igazán emlékezetes beszólás a fiú részéről, amin hangosan nevettem. Félreértés ne essék, Avit is bírom, de szerintem Nathant sokkal jobban kibontotta az írónő. 

A cselekmény ezúttal is a lehetetlennél lehetetlenebb bonyodalmakra épít, amik olykor szórakoztatóak és izgalmasak, ám máskor kimondottan fárasztóak. Ettől még szórakoztató olvasmány, csak nem szabad komoly megfejtéseket várni tőle.

Kedvenc karakter(ek): Amy, Nathan

Gyűlölt karakter(ek): Amy anyja

Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 264

Sorozat: How to Ruin (#2)

Résztvevő blogok listája:

09.15. - Sorok Között

09.16. - CBooks

09.18. - Sorok Között

09.20. - Deszy Könyvajánlója

09.22. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

A kötet ezúttal Chicagóban, a “szeles városban” játszódik, Amy pedig egyszerűen imádja a várost. Így a mostani játék során is Chicago kapja a főszerepet.

Minden állomáson találtok egy állítást, nektek pedig be kell írnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az állítás igaz, vagy hamis.

Ne feledjétek, a google jó barát ;) Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Chicagót a Nyugis városnak is nevezik

a Rafflecopter giveaway

Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szükségem van rád?

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Eltelt egy év azóta, hogy a tizennyolc éves Eden Munro utoljára látta Tyler Bruce-t, a mostohatestvérét… és a titkos szerelmét. A családjuk kedvéért véget vetettek a kapcsolatuknak, Eden mégis izgatott lesz, amikor Tyler meghívja magához, hogy töltse vele a nyarat New Yorkban. 

Eden már megtalálta a boldogságot a barátjával, Deannel, és úgy gondolja, hogy Tyler is biztosan továbblépett. De miközben eltöltenek egy hosszú, forró nyarat a sosem alvó, izgalmas városban, hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem felejtették el egymást. Vajon ellen tudnak állni a csábításnak? 

Estelle Maskame fantasztikus DIMILY-trilógiájának második részében Tyler és Eden felvállalja az érzéseit, és el kell dönteniük, mit tegyenek ezután. Elég erős a szerelmük, hogy elviseljék a rájuk váró kihívásokat? (GABO)

Vélemény: Ha belegondolok, hogy ezt a részt karácsonyra vettem meg magamnak, és mostanra sikerült kiolvasnom (a harmadik résszel egyetemben, amit gyakorlatilag fél nap alatt kivégeztem)... Hát, azt hiszem elmondhatom, hogy kicsit húzós félévem volt. De, most már sikerült elolvasnom Eden és Tyler második kalandját, és IMÁDTAM.

Azt viszont muszáj leszögeznem, hogy egy dolog nagyon-nagyon zavar ebben a könyvben, az pedig annyi, hogy Maskame ugyanazokat a köröket futtatja le a hőseinkkel, amit egyszer már sikerült az első részben. Különösebb spoiler nélkül, csak annyit mondanék, hogy ilyen volt Tiffani karaktere, akit még mindig zokszó nélkül el tudnék ásni a hátsó kertünkben, még kérni sem kellene. Az a lány maga a borzalom. Egy elmebeteg nőszemély, aki két év elteltével is azt képzeli magáról, hogy még mindig ő irányít a baráti társaságban (emlékeztek még a terhesség-hisztijére? Na, a kavarás és műbalhé még most sem áll tőle távol, ami maga a döbbenet). 

De a lényeg persze a két főszereplőnk, akikért még mindig oda meg vissza vagyok. Már abban a pillanatban, hogy újra találkoznak a reptéren, szinte tapintható, hogy egyikük sem tud úgy gondolkodni, hogy mostohatestvérekként találkoznak.  Ami mondjuk nem csoda, hiszen mindketten meggyónták már az érzéseiket, együtt is töltöttek egy éjszakát, és a több és a többi. Viszont, Eden összejött Dean-nel, éppen ezért, nem is olyan egyszerű a helyzetük, ha ezt megjáratja az ember a fejében. Nem kell nagyon, csak egy kicsit. Ugyanakkor - és ezzel olykor nem nagyon tudtam, mit is kezdhetnék -, nagyon úgy tűnt, hogy ez Tylert egy kicsit sem zavarja. Ugyanúgy képes elcsavarni a lány fejét, mint korábban, és viszont. Ez az adott helyzetben, pedig... ha nem is gáz, de azért finoman szólva kellemetlen.
A mellékszereplők terén is vannak kiemelkedő személyek, mint például Tyler egyik jó barátja, Emily, aki kezdetben sok félreértés forrása, de ettől még nem lehet nem rajongani érte. Laza, aranyos, és egyszerűen imádni való. De említhetném a fiú szobatársát, Snake-t is, aki nem is olyan elszállt figura, mint amilyennek kezdetben tűnik.
A történet most is lendületes, vannak benne nagyon frappáns, de ugyanakkor sajnos erőltetett csavarok is akadnak benne. A vége pedig... Na a könyv végén annyira, de annyira felhúztam magam, hogy szívem szerint kidobtam volna a munkahelyem ablakán (kell nekem olvasásra szánni az ebédszünetemet), mert alig láttam a vörös ködtől. Még szerencse, hogy régen beszereztem a záró kötetet is, így legalább tudtam folytatni. 

Kedvenc karakter(ek): Eden, Tyler, Emily

Gyűlölt karakter(ek): Tiffany, Eden apja (David)

Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Gonda Éva

Kiadta: GABO Kiadó

Év: 2017

Oldalszám: 400

Sorozat: DIMLY-trilogy (#2)

Blogturné - Amy Plum: Álomcsapda

Miért: Amy Plum. Második felvonás.

Tartalom: Álmokat ​kértek. Rémálmokat kaptak.

Az emberek többsége könnyen elalszik.

Ez azonban elérhetetlen álom Cata, Fergus és még öt fiatal számára, akik ezért önként részt vesznek egy forradalmian új orvosi kísérletben. Álmatlanságuk olyan súlyos, hogy a kezelés, amit eddig csupán egyetlen tesztalanyon próbáltak ki, az utolsó szalmaszálat jelenti számukra. Ám a béta-csoport esetében a teszt a legkevésbé sem a tervek szerint alakul…

Röviddel azután, hogy a hét fiatalt elaltatják, katasztrófa történik. A fiatalok egy közös álomvilágban találják magukat, és mivel nem emlékeznek a kísérletre, azt se tudják, hogyan kerültek oda.

Míg ennek megpróbálnak a végére járni, iszonyú felismerésre jutnak: csapdába estek egy olyan világban, ahol megelevenednek a legvadabb rémálmaik. A tudatalatti álomvilág irtózatos szörnyei, a múlt elfeledettnek hitt vérfagyasztó titkai kínozzák a kis csapatot. Ismeretlenül is ki kell tartaniuk egymás mellett, hiszen a borzalmakkal csak így nézhetnek szembe.

Ha nem jönnek rá, hogyan küzdjék le az álmaikat, sose fognak felébredni. (Insomnia)

Vélemény: Megesik, hogy az ember csak azért vág bele egy könyvbe, mert korábban már olvasott az adott írótól, és azt annyira utálta, amennyire csak lehet. Viszont, belekezd az alkotó egy másik sorozatába, hogy lássa, vajon van-e fejlődés a kettő között. Esetemben éppen ez történt. Még évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem angolul olvasni, elolvastam Amy Plumtól a Die for Yout. És elmondhatatlanul rossz volt!!!! Érződött rajta a Twilighwannabeség, tele papírvékony karakterekkel, konkrét, másolt jelenetekkel, és egy borzasztó stílussal.

Most azonban itt van az Álomcsapda, ami több évvel azután a tragédia után jelent meg, és büszkén mondhatom, hogy a különbség ég és föld. De tényleg. Már az a tény is meglepett, hogy ehhez a könyvhöz, legalábbis az elejéhez mindenféleképpen kell egy gyomor, mert elég durva álomjelenetek vannak benne. Nekem megfordult a fejemben, hogy ezek után nem kellene továbbolvasnom a könyvet, ugyanis nem szeretem az ilyesmit, de erőt vettem magamon, és folytattam, ami egy remek döntésnek bizonyult. 

Bár a történetben hét inszomniás fiatalról van szó, akiket egy orvoscsapat próbál kezelni, három karakterre koncentrálunk elsősorban - akik saját szemszöget is kapnak, egyébként -: Cata és Fergus, két beteg, illetve Jaimie, aki az orvosokat és a munkát figyelő rezidens. 

Sajnos, a kísérleti módszer miatt, amit két orvos dolgozott ki, a fiatalok kómába kerülnek, és csapdába esnek egy véget érni nem akaró rémálomban. Voltaképpen összekapcsolódnak a legnagyobb félelmeikből táplálkozó rémképek, és egy új, kifacsart, közös világot hoznak létre, amiben boldogulniuk kell, amíg "odakint" meg nem találják a megoldást. 

Szerintem ez az alapötlet nagyon pofásra sikerült, ugyanakkor tény és való, hogy a könyv elég lassan indul be. Eleinte teljes homály, hogy mi is történik igazából, már azon kívül, hogy adott nekünk ez a sok álmatlanságtól szenvedő gyerek, akiknek más vágyálmuk sincs, csak, hogy végigaludhassanak egy éjszakát. Ez még önmagában talán nem túl érdekes, de amikor kapunk egy képet arról, hogy ki miért nem képes erre, az helyenként elég szívszorító tud lenni.
Bár a könyv nagyon izgalmas, és sokszor hátborzongató, én úgy gondolom, hogy ehhez nagyon komoly hangulat kell. Éppen ezért, nem tartom kizártnak, hogy keveseknek fog tetszeni, de nekik alighanem örök favorit lehet. 

Kedvenc karakter(ek): Cata, Jaime

Gyűlölt karakter(ek): az orvosok

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Bikics Milán

Kiadta: Insomnia Könyvek

Év: 2018

Oldalszám: 332

Sorozat: Dreamfall (#1)

Résztvevő blogok listája: 

07.01 Kelly és Lupi olvas 
07.03 Cbooks 
07.05 Sorok között 
07.07 Spirit Bliss

Nyereményjáték:

Filmeket keresünk, amikben jelentős szerepet kapnak az álmok. Minden állomáson találtok egy képet, ami alapján be kell azonosítani a filmet. A rafflecopter doboz megfelelő sorába a film címét kérjük magyar vagy angol verzióban.A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Stacey Lee: A szerelem illata

Miért: Megtetszett a fülszövege. 

Tartalom:Néha a szerelem ott van az orrod előtt.

A tizenhat éves Mimosa a Föld utolsó két aromatőrének egyike, és tudja, mit tartogat számára a jövő: egy életen át tartó gyomlálást, parfümök meg szerelmi elixírek keverését, és hogy embereket hozzon össze, miközben ő menthetetlenül egyedül marad. Számára egyértelműek a szabályok: ha szerelmes lesz, az orra használhatatlanná válik, így odaveszik a tehetsége. Mimosa mégsem szeretné az életét könyékig földesen, virágok között tölteni. Átlagos gimis életről álmodozik, barátokkal, meccsekkel, vitaklubbal, sőt egy pasival. De amikor véletlenül rossz nőnek ad elixírt, csak a szerelemmel sújtott nő fiára, a suli sztárfocistájára számíthat, hogy segítsen megoldani a helyzetet. Mim gyorsan megérti, hogy nem mindig dönthetjük el, szerelmesek leszünk-e. Egyszerre kifi nomult, reményteli, vicces és romantikus regény, egy sokszínű fejlődéstörténet, amely új szemmel néz a szerelembe esésre, és hogy hogyan találjuk meg helyünket a világban. (Maxim)

Vélemény: Még nagyon régen, valamikor tíz évvel ezelőtt olvastam egy rövid, úgynevezett oneshot mangát, ami arról szólt, hogy egy családban mindenkinek nagyon kifinomult a szaglása, és ezt arra használják, hogy embereket párosítsanak össze az illataik alapján, persze nem ingyenesen. Talán nem meglepő, hogy ezek után elég vicces flashbackjeim voltak, hiszen Mimosa (ettől a névtől egyébként falnak tudnék menni) és az édesanyja majdnem ugyanezt csinálják, csak épp ingyenesen. Éppen ezért, kicsit ködös, hogy mi a fenéből tartják fent magukat, de erre azért kapunk pár homályos utalást. 

Ez a történet egyszerre nagyon cuki, és valahol végtelenül elszomorító. Mim ugyanis olyan, mint egy toronyba zárt hercegnő. noha sikerült kisírnia az édesanyjától, hogy engedje iskolába járni, de a nőt csakis az aromatőri feladatai érdeklik, az még véletlenül sem, hogy a saját lánya mit szeretne. Apropó, ha már a lánya: Dahlia annyira komolyan veszi a fajtáját sújtó átkot, hogy nem csak megtagadja a saját ikertestvérét, hanem még arra is vetemedik, hogy egy spermabankból szerez magának donort ahhoz, hogy gyereke legyen. Már bocsánat, de ez mennyire kegyetlen dolog már? Voltaképpen teljesen önös érdekből vállalt gyermeket, akit rabszolgaként használhat. Lehet, csak én háborodok fel ezen, de én szívem szerint ezt a nőt elhajtanám a büdös francba, hogy ezt mégis hogy képzelte? 

A könyv cuki része az, ahogy Mim összekuszálja a szálakat - ezzel voltaképpen elszúrva a megrendelést -, majd a maga tizenöt éves fejével próbálja meg helyrehozni. Közben persze minden erejével igyekszik talpon maradni az iskolában is. ami közel sem olyan könnyű, mint hitte. A barátja, Kali persze tartja benne a lelket, amennyire csak lehet, ám mindeközben neki is megvan a maga baja, amivel nyilván, foglalkoznia kell.
Ami viszont számomra nem igazán működött - és ez engem lepett meg a legjobban -, az a szerelemi szál. Semmi gondom Court karakterével, de egyszerűen nem igazán éreztem a kémiát közte és Mim között. Azt hiszem, ha az írónő meghagyja őket csak barátoknak, az sokkal jobban működött volna. Voltaképpen csak azért lesznek együtt, mert a történet egy pontján rá lesznek kényszerítve arra, hogy együtt dolgozzanak, és ez hozza őket közelebb egymáshoz. És tudom, ezer meg egy ilyen történetet láttunk már, de itt valahogy ez egy kicsit sem működött, sajnos, legalábbis számomra.
Bár nem hibátlan a regény, azoknak, akik egy könnyed nyári olvasmányra vágynak, tudom ajánlani, mert egy hideg üdítő mellé jó kísérő, de nem lennék meglepve, ha hozzám hasonlóan másban is hagyna némi hiányérzetet. 

Kedvenc karakter(ek): Mim, Byrony

Gyűlölt karakter(ek): Dahlia
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Stier Ágnes
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 384
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

06.27. Könyvvilág

06.29. Kelly&Lupiolvas

07.01. CBooks

Nyereményjáték:

Az illatoké lesz a főszerep a mostani játékunkban. Minden blogon találni fogtok egy képet olyan hírességekről, akik parfümreklámokban is szerepeltek. A dolgotok természetesen nem más, mint kitalálni, hogy ki szerepel a képeken, és beírni a rafflecopter dobozba a nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Jus Accardo: Remegés

Miért: Kale!!

Tartalom: Dez Crossnak megvannak a maga problémái. Már majdnem tizennyolc éves és az elmeháborodás határán áll a Denazen részvénytársaság által használt drogtól, amivel a képességét igyekeztek fokozni. A hozzá közelálló emberek hátat fordítottak a földalatti mozgalomnak, és most a rossz oldalon harcolnak. És akkor még ott van Kale is… Ettől rosszabb már nem is lehetne a helyzet.
Már persze, amíg nem lesz mégis rosszabb. A Denazen egy új, Uralom elnevezésű kísérletet készül indítani, ami működik is. Ám ez azt jelenti, hogy ki a régivel és jöjjön az új. Kiadták a parancsot, hogy végezni kell a második kísérlet minden túlélőjével, köztük Dezzel is. A jó hír az, hogy az eredeti kísérletnek van egy túlélője. Egy nő, akinek a vérében talán megtalálható az ellenszer a Felsőbbrendűség csoportjába tartozók második generációjának a hibáira. De nem csak az ellenálló Hatosok tudnak a nőről.
Dez apja képes lenne mindent megtenni, hogy megakadályozza a lányt az ellenszer megszerzésében – még azt az egyetlen dolgot is bevetné, amitől Dezben egészen biztosan egy világ omolna össze. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Őszinte leszek, egy nagy problémám van ezzel a könyvvel, nevezetesen, hogy NÉGY évvel ezelőtt olvastam a második részt (és igen, sajnos a munka, egyetem, és a blogturné mellett egyszerűen nem volt időm újrázni az előző két kötetet), így úgy ültem neki a könyvnek, hogy az elején kapkodtam a fejemet, és azt kérdezgettem magamtól, hogy ez most miért is történik? Mi van? Miért van? Majd szépen lassan az agyam elkezdte felköhécselni a korábbi emlékeimet, ami sokat segített a történet megértésében, de akkor is. Ez a rengeteg eltelt idő nálam sokat nyomott a latba, és azt kell mondanom, hogy talán ez is az oka annak, hogy ez a történet közel sem ütött akkorát, mint szerettem volna, pedig annak idején oda meg vissza voltam a Denazen-szériáért. 

És azt kell mondanom, hogy most, a végére érve, picit csalódott vagyok. Nem egészen azt kaptam, mint amire én számítottam.(Tanulság: nem érdemes előre gondolkodni, és teorizákat gyártani, mert ha az adott író/nő még alul is múlja az elképzeléseinket... nos, az elég fájdalmas). 
A történet persze megint csak ütősen indít a magából kifordult Kale-lal, akitől már korábban is felfordult a gyomrom, egyszerűen azért, mert mindenki érezheti, hogy ezzel a sráccal valami nagyon-nagyon nincs rendben. Ez már a második rész végén is így volt persze, de itt ezt még fájdalmasabb volt látni. 
Dez szarkasztikus, már-már fekete humora persze sokat javított a dolgokon, de azért nem tudott megoldani - enyhíteni - minden problémát. Sokszor éreztem azt, hogy Accardo kapkod, és éppen ezért rengeteg jelenetet összecsapottként tudnék a legjobban jellemezni. Az egyik pillanatban még A dolog történik, a következőben B, de a kettő között nem érezni semmilyen átmenetet. 
Alex... Úristen Alex! Én bírom az elég seggfej, barom megnyilvánulásait, de azért éppen emiatt nem egyszer ki is húzta nálam a gyufát. Mondjuk, amikor Kale-lel kezdtek szócsatázni (és hadd ne mondjam mit összeméregetni), azok szerintem nagyon jó részek voltak, legalábbis nem egy kacajt kicsaltak belőlem. Nem vagyok normális? Bennem felmerült ez a gondolat is... 
Kale esetében most láthatjuk felszínre jönni azt, hogy ő bizony nem az a cuki, ártalmatlan, jótét lélek, mint aminek az előző részekben megismerhettük. Itt előtérbe kerül - relatíve sokszor - a könyörtelen, gyilkolásra termett énje, ami bevallom, picit ijesztő... De azért nem megy át egy bizonyos határon (mármint Accardo).
Fura belegondolni, hogy még további részeket is tervez a sorozatnak - nem azért, mert nem érthető, hiszen bőven van még mit folytatni -, mert én úgy érzem, hogy Accardo kicsit megfáradt. Lehet, hogy csak elfogyott az ihlete, és majd a Transcendent megint egy olyan könyv lesz, amitől egyszerűen leteszem a hajamat, de jelen pillanatban nem vagyok benne biztos, hogy el akarom majd olvasni a folytatásokat. Ja, és azt is tegyük hozzá, hogy a folytatások még kint sem jelentek meg... Szóval ki tudja, mikor olvashatjuk majd Dez és a Hatosok történetét? 

Kedvenc karakter(ek): Dez, Kale

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Dobó Zsuzsanna

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 352

Sorozat: Denazen (#3)

Résztvevő blogok listája:

06.16 Függővég

06.18 Kelly & Lupi olvas

06.20 Sorok Között

06.22 CBooks

06.24 Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

A mostani játékunkban a különleges képességekkel rendelkező tagokból álló csoportok kerülnek a középpontba. Minden állomáson találtok egy képet, és a ti feladatotok megmondani, hogy melyik csapatot is látjátok.  Ha velünk játszotok, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott 3 nyereménypéldány egyikét!A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #256 - Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szeretlek?

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével.

A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie.

A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban? (Gabo)

Vélemény: Ha valaki esetleg régebb óta követi a blogot, a tudhatja, hogy vannak időszakok, amikor egyszerűen rákattanok bizonyos tematikájú könyvekre. Annak idején például négy-öt tanár-diák szerelemmel foglalkozó könyvet olvastam el egyhuzamban. Idén, a Stepbrother Dearestnek hála, most éppen a mostohatestvérek közötti szerelemről szóló történetekre kezdek ráfüggni. Ennek az egyik állomása a Mondtam már...?.

Számomra azért volt nagyon érdekes a könyv, mert, bár nagyon döcögősen indul, egy ponton rendesen felpörög, de, ami a legfontosabb, a főszereplő fiú, Tyler, nem az a tipikus rosszfiú, nem olyan, mint az idegesítő Maddox-fiú, akit nagyon utálok, szóval még véletlenül sem olyasvalaki, aki játssza a kemény macsót, majd a legváratlanabb pillanatokban megy át igazi nyáltengerbe. 

Tyler a szó szoros értelmében negatív férfi karakter. Az még talán hagyján, hogy iszik, nőzik, füvezik, de nem veti meg a keményebb drogokat sem, szóval nem mondhatnám, hogy Maskame pozitív színben akarná feltüntetni előttünk. Ez a srác maga a züllés mintapéldánya, aki még csak véletlenül sem akarja megkönnyíteni az anyja és a nevelőapja életét. Ebben pedig, még, ha nem is akarja, kapóra jön neki Eden, aki az ő teljes ellentéte. A lány próbál beilleszkedni az új családjába - ennek egyébként szerintem picit több részt is szentelhetett volna Maskame, ahelyett, hogy folyton csak plázázni jár a környékbeli csajokkal -, és nem is boldogul rosszul, alapvetően, egészen addig, amíg nem Tyler-ről van szó. Rengeteg pattogós párbeszédük van - és igen, régen nem emeltem már ki ilyesmit egy regényben -, amikben elég erős a dinamika, ami képes magával vinni. Igazából, én sok esetben alig vártam, hogy végre valahára beszéljenek, mert azokat a részeket egyszerűen imádtam. 

Tyler viselkedésére persze, kapunk magyarázatot, azonban, nekem külön tetszett, hogy az írónő nem válaszol meg minden felmerülő kérdést a karakterrel kapcsolatban, akadnak dolgok, amiket nyitva hagy, és remélem, hogy a folytatásokban szépen kibontja majd ezeket. Eden és Tyler azonban nem változtatnak egymáson, ezt le kell szögeznem. Attól még, mert kialakul köztük valami, a srác nem tesz száznyolcvan fokos fordulatot, igenis megmarad valamennyire negatívnak. Lehet, ostobaság, de nekem ez érdekes volt benne. 

Ja, és ha már negatív karakterek, hát nem tudok elmenni szó nélkül Tyler barátnője mellett, aki nemes egyszerűséggel egy pszichopata ribanc. Olyan húzásai vannak a csajnak, hogy én helyenként csak pislogtam. Ritkán látok ennyire direkt módon rosszindulatú karaktert, aki nem hogy péklapátot, egyenesen akasztófát érdemelne inkább.  

Ha valaki nyálas romantikára vágyik, nem tudom ajánlani ezt a könyvet, de aki szereti a nem annyira klisés történeteket, annak Eden és Tyler történetét csak ajánlani tudom.

Kedvenc karakter(ek): Tyler
Gyűlölt karakter(ek): Tyler barátnője, akinek rittig nem jut eszembe a neve
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Gonda Éva
Kiadta: Gabo Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 440
Sorozat: DIMLY-Trilogy (#1)

Résztvevő blogok listája:

Augusztus 28 - Könyvvilág blog

Augusztus 30 - Kelly & Lupi olvas

Szeptember 1 - CBooks

Szeptember 3 - Deszy Könyvajánlója

Szeptember 5 - Dreamworld blog

Nyereményjáték:

A Mondtam már, hogy szeretlek főszereplője, Tyler egy igazi balhés fiú, azonban lassacskán jobban megismerve megdobogtatja Eden - és az olvasó - szívét. A young adult könyvek között rengeteg olyan férfi főszereplővel találkozunk, akik első ránézésre igazi rosszfiúk, azonban néhány oldal után megismerhetjük érzékenyebb oldalukat is. A nyereményjátékunk során ilyen és ehhez hasonló fiúk nevét kell megkeresnetek a blogbejegyzések soraiban elbújtatva. A feladat nem más, mint a kiemelt betűket összerakva beírni a rafflecopter dobozba a fiúk teljes nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway