2017. január 19., csütörtök

Sierra Cartwright: Megkötve

Miért: Egy ideje el akartam olvasni.

Tartalom: Az ​érintésed felszabadít, a csókod megköt.

Három fivér, egy nagy hatalmú család. Connor Donovan mindössze 27 éves, amikor átveszi a cég irányítását. Lara Bertrand céltudatos nő, aki eléri, amit akar. A fiatal milliárdos erőt sugárzó grafitszürke szemei, és forró éjszakákat sejtető hangja azonban leveszi a lábáról. Lara tudja, a két család nemcsak üzleti vetélytárs, de generációkra visszamenőleg gyűlöli egymást. Mégis, hogy megmentse apja cégét a biztos csődtől, sorsdöntő lépésre szánja el magát, és felajánlkozik a Donovan-fiúnak.

A kíváncsiságod űz hozzám. Mitől félsz? Attól, amit most kérni fogsz tőlem.

Connor nem csak az üzleti életben, de az ágyban is domináns. Felelősséget vállal, a korlátlan hatalomért cserébe. Nem feleséget keres, nem is szerelmet, hanem játszótársat, de a játék néha véresen komolyra fordul… (Libri)

Vélemény: Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Sierra Cartwright könyve - több más irónő regényéhez hasonlóan - azt a tábort erősíti, amelyik a Szürke ötven árnyalata sikerén felbátorodva jelent meg a világon, hiszen a történet számtalan párhuzamot mutat a fent említett kötettel. Sok esetben olyan érzésem volt, mintha szószerinti átvételeket olvasnék, csak jobban megírva, és felvezetve.
Először is, adott a gazdag, hihetetlenül befolyásos üzletember, aki a szabadidejében természetesen domináns énje kiélésére koncentrál. Ugyan Connor annyira nem elmebeteg és idegesítő, mint amilyen számomra Christian Grey karaktere volt, de azért őt sem kell félteni, ha dilikről van szó. Példának okáért itt is van egy szerződés, igaz, ez egy valódi házassági szerződés, amit érdekből kötnek meg, de ettől még vannak benne a házaséletre vonatkozó passzusok is, természetesen.
Másodszor: irgalmatlan mennyiségű erotika, na meg szex. Ezzel mondjuk éppenséggel nem volt problémám, mert összességében nekem kellemes csalódást jelentettek ezek a jelenetek. Sokkal közönségesebb, nyersebb leírásokra számítottam, ehhez képest, Cartwright szerintem kimondottan jó stílusban ír. Nem éreztem annyira erőltetettnek, bár igaz, egy-két részt én inkább kihúztam volna a helyében. Nem azért, mert minősíthetetlenek lettek volna, hanem amiatt, hogy legyen egy kis szünet is a végtelen szexáradat közepette, legyen valami történet is, ne csak dugás. Reménykedem benne, hogy ilyen téren a második rész, ami Connor testvérével, Nathan-nel foglalkozik majd, ha jól emlékszem, ebből a szempontból jobban sikerül majd, de ez még a jövő zenéje.
Egyébként, az erotikus regények zöméhez hasonlóan, itt is elmondható az, hogy bár E3-ban íródott a regény, ettől még a karakterek egyáltalán nincsenek kidolgozva. Gyakorlatilag semmit nem tudunk meg például a szereplők külleméről, legfeljebb felszínes leírást kapunk, hogy körülbelül el tudjunk képzelni valakit - vagy esetleg önmagunkat a főhősnő helyébe képzelni -. Ugyanakkor belsőleg sincsenek túlmagyarázva: Connor a domináns, Lara a gazdag, de határozott nő, aki a hajmeresztő ötlettől sem riad vissza, minthogy az apja cégének megmentése érdekében hozzámenjen az egyébként számára teljesen idegen férfihoz. Az, hogy voltaképpen önként és dalolva sétál bele az alárendeltségi viszonyba, nekem annyira nem volt meglepő, valahogy érezhető volt, hogy Lara-nak ezzel kapcsolatban közel sincsenek olyan komoly fenntartásai, mint Ana-nak.
A környezetről se tudunk meg semmit, akármelyik amerikai metropolis elképzelhető, mint lehetséges helyszín, és engem ez például kicsit zavart. Szeretem, ha azért valamennyire elhelyezik a történetet egy városban - például Jennifer Probst a Searching for... sorozatot Seattle egyik külvárosában (?), vagy külső kerületében (?) Verily-ben, amiről azért valamivel többet is megtudhatunk, azon kívül, hogy létezik. Amiről itt többet megtudhatunk, az a Donovan család maga, akiket azért valamivel jobban megismerhetünk az értekezletek alkalmával, például. Azon például, hogy Erin, Connor húga, egy fűzőboltot szeretne nyitni, nekem kimondottan tetszett, de nem tudnám nektek megmondani miért, talán a riposzt miatt, amit Nathan-nel folytatnak ezzel kapcsolatban, A pattogó párbeszéd engem szórakoztatott.
Nem okoz komoly meglepetést, én fordulatosnak se mondanám, de mégis, összességében nincs bennem megbánás amiatt, hogy elolvastam. Tudtam, hogy egy koppintást veszek a kezembe, pontosan láttam, mit várhatok tőle, és azt hozta azért. Ettől még nem fogom felpontozni, hiszen nem adott akkora pluszt, hogy erős, vagy meghatározó darabnak tituláljam.

Kedvenc karakter(ek): Lara
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/5

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Hoppán Eszter
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 400
Sorozat: The Donovan Dynasty (#1)

2017. január 13., péntek

Blogturné #226 - Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Soha de soha

Miért: Colleen Hoover.

Tartalom: Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!


Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.

Ma délelőtt óta vadidegenek.

A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen. (Könyvmolyképző)


Vélemény: Noha szerettem Hoover és Fisher közös könyvét - jóllehet, az utóbbihoz még nem volt szerencsém, de amennyire tudom, a két írónő nagyon jó barátságban van egymással, így talán nem is meglepő, hogy egy közös ötlettel rukkoltak elő -, van egy apócska problémám ezzel a sztorival, mégpedig az, hogy három vékonyka kötetre van bontva, ahelyett, hogy egyetlen, hosszabb kötetben kaptuk volna meg Silas és Charlie történetét, pedig annak több értelmét láttam volna, ugyanis ez a kezdés finoman szólva is zavaros, sőt, meg merném kockáztatni, hogy egyenesen érthetetlen volt. Éppen ezért, én azt javasolom, hogy ha valakit érdekel ez a sorozat, inkább várja meg, amíg a három rész megjelenik, mert szerintem így, önmagában ez a rövid könyv élvezhethetetlen volt. 
Hiába jó a két írónő stílusa, az, hogy szinte semmit sem árul el az események hátteréről, borzasztóan idegesítővé tette a számomra. Adott a két főhős, akik egyik napról a másikra nem emlékeznek semmire. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én egyszer csak amnéziásan ébrednék, egészen biztosan orvosért kiáltanék, ezzel szemben Silas-ék inkább a vegetációt választják, amitől persze a helyzetük nem lesz jobb, inkább csak kínosabb. 
Mindent csak sejtetnek a váltott szemszögben íródott fejezetek. Sejtetik, hogy gáz van a két család között - igen, befigyel egy Rómeó és Júlia szál, de sajnos, egyelőre nem a jó fajtából -, ahogyan azt is, hogy a szerelmesek boldogsága se éppen olyan felhőtlen, mint lennie kellene. Az egész teljesen zavaros, és biztos vagyok benne, hogy lesznek, akiknek tetszeni fog ez a teljes homály effektus, de én sajnos nem tartozom ezek közé. Én jobban szeretem, ha azért látszik a fény az alagút végén a vaktsötét zsákutca helyett.
Tetszett, hogy Silas legalább próbálkozik, ő teszi meg a lehető legtöbbet azért, hogy ez a zavaros helyzet valamilyen úton-módon megoldódjon. Talán ez arra is utalhat, hogy ő a lelkiismeretesebb kettejük közül, ezt még nem tudom biztosan, hiszen konkrétumokra nem nagyon lehet számítani a cselekményben... már olyan konkrétumokra, amelyek segítenének a megértés folyamatában. 
Ezzel szemben ott van Charlie, aki inkább csak kiborulni szeret, valahányszor megtudnak valamit az életükről - vagyis elég gyakran -. Tény, hogy egy alkoholista anyával nem lehet könnyű az élet, mivel az a nő gyakorlatilag életképtelen, ha viszont ezt valaki a szemére veti, hisztizni kezd. Minden darabokban van körülötte, ő pedig nem össze akarja állítani a kirakós darabjait, hanem sokkal inkább kidobni a kukába. 
Elméletileg ott a romantikus szál a régi Charlie és a régi Silas között - amire többek között egy igen zavarbaejtő bizonyíték is akad -, azonban az amnéziás verzióiknál inkább csak amolyan furcsa feszengés a jellemző, főleg a lány részéről. Egyáltalán nem tudják, mit kezdjenek egymással, de nem is csoda. Remélem, valami jó magyarázatot fogunk kapni a végén, mert napok óta ezen kattogok, és újra és újra felhúzom magam rajta, amíg nem jönnek a folytatások. 
Ha egy kicsit kevésbé elszálltra sikerült volna ez az indítás, talán én is jobban szerettem volna, de egyelőre inkább csak azt érzem, hogy idegesít a történet. Tudni akarom, miért kellett ezt három részre szedni, na meg azt is, hogy mire akar kimenni ez az egész. 


Kedvenc karakter(ek): Silas
Gyűlölt karakter(ek): Brian
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv. magyar

Fordította: Kamper Gergely 
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 196
Sorozat: Never, Never (#1)







Résztvevő blogok listája:


01.13 CBooks
01.15 Dreamworld
01.17 Sorok között

Nyereményjáték:

Hat állomás, hat film!  A játékunk természetesen az amnéziával függ össze. Minden állomáson egy-egy  filmplakát részletet találsz, ami alapján ki kell találnod az adott film címét, melyben jelentős szerepet játszik az amnézia, illetve valamelyik főszereplő amnéziás. A feladatod az, hogy a film címét beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába.  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

2017. január 11., szerda

Blogturné #225 - Katie McGarry: Kísérj el!

Miért: Sorozatfolytatás


Tartalom: A múlton nem változtathat, de Haley jövőjén talán igen.

A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után megesküdött, hogy többé be sem teszi a lábát a ringbe. Csakhogy a srác, akit képtelen kiverni a fejéből, éppen az ő becsülete védelmében fogad el kihívást egy vad mérkőzésre. Haley-nek muszáj edzenie West Younggal. A nehezen kezelhető West megtestesíti mindazt, amitől Haley mindig is óvakodott. A segítsége nélkül azonban a srác öt másodpercig sem maradna talpon a szorítóban.

West súlyos titkot őriz, elhallgatja Haley elől, kicsoda ő valójában. Azzal, hogy segít a lánynak – azaz megküzd érte –, esélyt kap a jóvátételre. Amire annál is inkább szüksége van, mert az ő hibájából hullik szét a családja.

Ki kell állnia – férfiként.

Haley és West megállapodnak, hogy a kapcsolatukat szigorúan a szorítóra korlátozzák. Vajon érzéseik rácáfolnak az elhatározásukra? Vajon érdemes harcolni a szerelemért? ( Könyvmolyképző)


Vélemény: Azt kell mondanom, nem indul annyira szerencsésen ez az évem könyves szempontból, ugyanis Katie McGarry sorozatának negyedik kötete számomra az eddigi leggyengébb. Mind Noah, Beth, és Isaiah történetét szerettem valamiért, éppen ezért izgatottan vártam West történetét, annak ellenére, hogy már a megjelenése előtt is úgy éreztem, hogy lehet, ez a könyv bizonyos értelemben felesleges lesz. Elvégre a sorozat alapvetően a három barát életéről szólt, az ő problémáikról, most pedig Isaiah barátnőjének, Rachel-nek a bátyja kerül a középpontba. Ő relatíve sokat szerepelt az előző részben, és érdekelt is a története, de ahogy elkezdtem olvasni, az az érzés kerített hatalmába, hogy az írónő ezt már nem ugyanazzal a lelkesedéssel vetette papírra, mint az előző részeket, amikben volt egy sajátos báj, annak ellenére, hogy mindben akadt valamilyen szívszorító, fájdalmas dráma is.  


Ez a regény azonban engem a legelejétől kezdve untatott, nem is kicsit. Nagyon hirtelen csak bele a dolgokba, hogy aztán hagyja lógni a levegőben jó sokáig. Ilyen például az, hogy Haley miért fordít hátat a nagyapja edzőtermének, meg az egész ökölvívásnak. Engem például alapvetően ez a mozzanat érdekelt a legjobban, ugyanis, bár ezt sokan nem néznék ki belőlem, annak idején másfél évig K-1-eztem, na nem versenyszinten, csak hobbiként, éppen ezért, rengeteg emléket idéztek fel bennem az edzőtermi részek, amiket szerettem is. Amikor azonban ezt hátrahagyja a könyv - vagy félreteszi egy időre -, és jönnek a személyes nyűglődések, na, az már nem olyan jó. Vontatottá, és rendkívül lassúvá válik az egész, ami ennek a könyvnek egyszerűen nem áll jól, hiszen elvileg mindkét főszereplője elég dinamikus személyiség. De csak elvileg. 
Nekem olyan érzésem volt, mintha az írónő arra épített volna, hogy mindkét fiatalt nagyon-nagyon megsajnáljuk, ezért a lehető legváltozatosabb csapásokkal sújtja őket, amiket azonban sikerül annyira túlzásba vinnie, hogy egy idő után elvesztik a súlyukat, és az olvasó már fel sem veszi ezeket, csak továbblapoz. Nekem az egyik mélypont ezen a téren az volt, amikor Mr. Young, még a történet elején fogja, és kivágja a saját fiát. Tudom, kevesebbért is öltek már embert, mint amiért a férfi berág Westre, de azért hagyni, hogy a fia az autójában éjszakázzon meg ilyenek... Hát nem tudom, nekem ez nagyon furcsa volt. 
West nem rossz srác, ő sem a humorbomba, de azért vannak vicces megnyilvánulásai. Próbál kősziklaként viselkedni, amibe Haley kapaszkodhat a saját bajai közepette, csakhogy, ezzel van egy aprócska gond: mindeközben az ő élete is konkrétan apró darabokra hullik, meg ő maga sincs csúcsformában. Nem annyira kiemelkedő férfi főszereplő, mint mondjuk Isaiah vagy Noah volt, és ezt nagyon sajnálom. 

Haley-t kemény csajnak próbálja beállítani McGarry, ehhez képest, az esetek többségében inkább áll a sarokban, vagy játssza a mártírt, aki a rajta vitatkozó pasik közé veti magát. Nincs egy határozott kiállása, a világképe napraforgómódjára változik, leginkább úgy, ahogyan a nagyapja akarja, aki egyébként szintén egy címeres szemétláda tud lenni, a lány nagybátyjával egyetemben. Lehet, hogy küzdősportot űz, de ettől még nem lesz bátor és kemény lány. Ahhoz tennie is kellene érte, és nem csak változatos módokon szenvednie, hol a családja miatt, hol pedig azért, mert szinte azonnal beleszeret Westbe. 
Végtelen nyavalygás, nulla történet... A stílus ugyan még mindig jó, de három viszonylag erős kötet után nekem ez nagyon kevés volt, sajnos ahhoz, hogy megmentse West és Haley történetét. 


Kedvenc karakter(ek): West
Gyűlölt karakter(ek): Matt
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 488
Sorozat: Pushing The Limits (#4) 



Résztvevő blogok listája:


01.07. - Kristina blogja
01.08. - Könyvvilág
01.09. - Angelika blogja
01.11. - CBooks
01.14. - Dreamworld
01.15. - Sorok között

Nyereményjáték:


Az ökölvívós téma minket is megihletett!
Mostani turnénk minden egyes állomásán találhattok egy fotót - egy fotót egy híres magyar ökölvívóról. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, kiről van szó, majd a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem!
A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.

A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.