Tartalom: Jamie McGuire egy letehetetlen YA regénnyel tér vissza, melynek főszereplője Erin Easter, a három végzős Erin nevű kishölgy egyike, akik a vidéki Blackwell Középiskolába járnak, és nem csupán nevükön, de születésnapjukon is osztoznak. Eastert felelőtlen, egyedülálló édesanyja nevelte fel, és plátói szerelmet táplál Weston Gates iránt. A két másik Erin, Erin „Alder" Alderman és Erin „Sonny" Masterson a közösség kedvencei: a város két leggazdagabb családjának sarjai, legjobb barátnők, szurkolólányok, és minden megvan nekik, ami Erinnek nincs. Ezt mások is tudják, és nem hagyják feledésbe merülni. Alder is már a nyolcadik osztály óta kinézte magának Westont, Easter szívének vágyát.
Weston egy közkedvelt sztáratléta, két kiemelkedő ügyvéd gyermeke. Nap, mint nap küzd az elvárásokkal, amiknek meg kell felelnie, ha fel akar érni családja nevéhez, titokban pedig együtt érez Easterrel, hiszen ő is úgy érzi, máshova tartozik; egy másik életben. Ahogyan elkezd kiszökni esténként, hogy Easterrel lehessen, úgy nő meg bátorsága, ellenáll az elvárásoknak és beismeri érzéseit… ezt mind a saját, mind Easter jövőjéért teszi (Maxim)
Vélemény: Azt hiszem, ez az eddigi leggyengébb Jamie McGuire regény, amihez szerencsém volt. Kissé olyan, mintha nem is ő írta volna, ezért gondolom, hogy ez az egyik legelső próbálkozása lehetett, mert egészen egyszerűen amatőr ez a történet, és tőle szokatlan módon, nincs is igazán átgondolva. A történet nagyon rövid, és éppen ezért, lyukas, és elképesztően gyors. Nem lehet érezni az egyes események valódi súlyát, mert mindenki szinte pillanatok alatt átlendül a dolgokon, és alkalmazkodik az új helyzethez. Ez a regény legvégén a legkínosabb, ahol egy komolynak és erősnek szánt csavarra lényegében mindenki úgy reagál, hogy rendben van, akkor most már így állunk egymáshoz.
Az alapötlet nem lenne rossz, végül is kimondottan komikusnak hat, hogy egy kisvárosban három lányt ugyanúgy hívnak, és még egy napon is születtek. Ha belegondoltok, ebből nagyon jó helyzeteket és csavarokat ki lehetett volna hozni, ehhez képest egy nagyon kusza és fura történetet kapunk. Például, számomra nem igazán derült ki, hogy a két Erin miért fordult Easter ellen, mert nézzünk szembe a ténnyel, Weston, mint indok, ehhez kevés. Már régen rossz, ha egy pasi képes több éves barátságokat szétdrimbolni, csak azzal, hogy létezik. A folyamatos bunkózásuktól én falnak mentem, azt pedig pláne nem értem fel ésszel, hogy Wes hogy járhat Aldermannal, aki mindközül a legidegesítőbb női karakter. Erre egy nagyon béna, és közhelyes választ kapunk a könyv során, amitől nem voltam elájulva. McGuire-től sokkal kreatívabb megoldásra vártam volna. Persze, ki lehet indulni abból is, hogy a két gazdag liba azért fordít hátat Easternek, mert ők pénzes család gyermekei, míg a főszereplőnk egy igazi suttyó, alkesz nő gyereke, akitől feláll a szőr az ember hátán, annyira címeresen rossz anya. Ilyet legutóbb talán a Te vagy nekem a levegőben láttam, de már ott se voltam kibékülve ezzel a típussal. De visszatérve a lányokhoz, tudom, hogy a kamaszok szeretnek ítélkezni, de egy barátot elítélni azért, mert nem vehet meg bármit, amit akar? Nem ostoba dolog ez?
A romantikus szál, akár csak a könyv többi része, nagyon el van sietve. Az egyik pillanatban még látványosan kerülgeti egymást Weston és Easter, a következőben meg szinte egymásra vetik magukat? Hogy is van ez? Biztos létezik ilyen is, de én nem hiszek benne, az az igazság. Nem volt annyira aranyos, mint vártam, inkább picit erőltetett, mert nem jöttek át úgy az érzelmek, mint kellettek volna. Számomra még most sem igazán egyértelmű, mit láthattak egymásban ők ketten.
Biztos vagyok benne, hogy ha hosszabb terjedelemben írta volna meg ezt a regényt, akkor én se érezném ennyire üresnek és semmitmondónak ezt a könyvet, ami egyébként nagyon jó is lehetett volna.
Ha valaki még nem olvasott Jamie McGuire-től, és nem szeretne benne csalódni, ne ezzel a könyvével kezdjen. A rajongóknak ajánlom - akárcsak annak idején az Existence-t Abbi Glinestől -, mert lehet látni és érezni a különbséget, hogy honnan, hova jutott el az írónő, és így talán a negatívumok könnyebben megbocsáthatóak, hiszen tudjuk, hogy remek könyveket tud kiakadni a kezei közül.
Az alapötlet nem lenne rossz, végül is kimondottan komikusnak hat, hogy egy kisvárosban három lányt ugyanúgy hívnak, és még egy napon is születtek. Ha belegondoltok, ebből nagyon jó helyzeteket és csavarokat ki lehetett volna hozni, ehhez képest egy nagyon kusza és fura történetet kapunk. Például, számomra nem igazán derült ki, hogy a két Erin miért fordult Easter ellen, mert nézzünk szembe a ténnyel, Weston, mint indok, ehhez kevés. Már régen rossz, ha egy pasi képes több éves barátságokat szétdrimbolni, csak azzal, hogy létezik. A folyamatos bunkózásuktól én falnak mentem, azt pedig pláne nem értem fel ésszel, hogy Wes hogy járhat Aldermannal, aki mindközül a legidegesítőbb női karakter. Erre egy nagyon béna, és közhelyes választ kapunk a könyv során, amitől nem voltam elájulva. McGuire-től sokkal kreatívabb megoldásra vártam volna. Persze, ki lehet indulni abból is, hogy a két gazdag liba azért fordít hátat Easternek, mert ők pénzes család gyermekei, míg a főszereplőnk egy igazi suttyó, alkesz nő gyereke, akitől feláll a szőr az ember hátán, annyira címeresen rossz anya. Ilyet legutóbb talán a Te vagy nekem a levegőben láttam, de már ott se voltam kibékülve ezzel a típussal. De visszatérve a lányokhoz, tudom, hogy a kamaszok szeretnek ítélkezni, de egy barátot elítélni azért, mert nem vehet meg bármit, amit akar? Nem ostoba dolog ez?
A romantikus szál, akár csak a könyv többi része, nagyon el van sietve. Az egyik pillanatban még látványosan kerülgeti egymást Weston és Easter, a következőben meg szinte egymásra vetik magukat? Hogy is van ez? Biztos létezik ilyen is, de én nem hiszek benne, az az igazság. Nem volt annyira aranyos, mint vártam, inkább picit erőltetett, mert nem jöttek át úgy az érzelmek, mint kellettek volna. Számomra még most sem igazán egyértelmű, mit láthattak egymásban ők ketten.
Biztos vagyok benne, hogy ha hosszabb terjedelemben írta volna meg ezt a regényt, akkor én se érezném ennyire üresnek és semmitmondónak ezt a könyvet, ami egyébként nagyon jó is lehetett volna.
Ha valaki még nem olvasott Jamie McGuire-től, és nem szeretne benne csalódni, ne ezzel a könyvével kezdjen. A rajongóknak ajánlom - akárcsak annak idején az Existence-t Abbi Glinestől -, mert lehet látni és érezni a különbséget, hogy honnan, hova jutott el az írónő, és így talán a negatívumok könnyebben megbocsáthatóak, hiszen tudjuk, hogy remek könyveket tud kiakadni a kezei közül.
Kedvenc karakter(ek): Weston
Gyűlölt karakter(ek): Sonny, Alderman
Pont: 10/6
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 144
Sorozat: Happenstance (#1)
12.13. MFKata gondolatai
12.14. Kelly & Lupi olvas
12.15. CBooks
12.16. Dreamworld
12.17. Insane life
12.18. Deszy könyvajánlója
12.18. Deszy könyvajánlója
Nyereményjáték:
Erin egy fagyizóban dolgozik és most azokat a fagyi-ízeket, illetve típusokat kell kitalálnotok, amelyek említésre kerültek a könyvben a képek alapján. Segítségképpen elrejtettük a betűket a bejegyzésben. Sok sikert a játékhoz!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése