Blogturné - Jenny Han: Örökkön örökké, Lara Jean

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Lara Jean levélíró napjai folytatódnak a New York Times bestseller A fiúknak, akiket valaha szerettem és az Utóirat: Még mindig szeretlek könyvek meglepetés lezárásában.

Lara Jean a legjobb végzős évét tölti. És még annyi minden áll előtte: egy osztálykirándulás New Yorkba; a végzősbál a barátjával, Peterrel; egy tengerparti hét a ballagás után. Aztán Peterrel átköltöznek az egyetemre, ami elég közel esik az otthonához ahhoz, hogy hétvégenként hazaugorjon csokidarabos kekszet sütni.

Az élet nem is lehetne ennél tökéletesebb!

Legalábbis Lara Jean így gondolja… egészen addig, amíg váratlan híreket nem kap.

Most a lánynak, aki fél minden változástól, újra kell gondolnia a terveit. De ha a szív és az ész két különböző dolgot súg, melyikre érdemes hallgatni? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Azt hiszem, most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy Jenny Han teljes mértékben rehabilitálta magát a szememben, már egyáltalán nem haragszom rá a Nyár, amikor megszépültem című borzalmas sorozatáért. Lara Jean története ezerszer, sőt, százezerszer jobban sikerült. A szerethető karakterekből itt sincs hiány, és ez volt az a rész, ami miatt úgy istenigazából megszerettem Peter Kavinskyt. 

Ez a rész lett talán a legfelnőttesebb, mert sok olyan témát feszeget, ami igen komoly szerepet tölt be az ember életében. Lara Jean és Peter például azt tervezik, hogy együtt mennek a Virginia Egyetemre (amit egyébként a könyvben folyamatosan Virginiai-ként látunk viszont), de igenis számolniuk kell annak a lehetőségével, hogy mi van akkor, ha Lara Jean mégsem jut be oda, legyen bármilyen jó tanuló is. Ez okoz köztük némi feszültséget, de érdekes módon, nem kettejük, hanem elsősorban a fiú édesanyja miatt. A nő ugyanis szentül hisz benne, hogy a fia nem kötelezheti el magát Lara Jean mellett már most, mert annak rossz vége lesz. A nő a saját tapasztalatából indul ki, mivel őt a férje otthagyta két gyerekkel, de ettől még furcsa, hogy Peter-ről vagy Lara Jean-ről is hasonlót feltételez. Olyan, mintha nem akarná belátni, hogy a gyereke igenis felnőtt, és képes érett döntéseket hozni.

A hősnőnk is hasonló cipőben jár, mivel az édesanyja mindig azt mondogatta neki, hogy ne akarjon az a lány lenni, aki úgy megy főiskolára, hogy már van barátja. Erre pedig, érdekes módon, maga az édesapja cáfol rá, mivel ő úgy látja, ha a Song-lányok édesanyja megismerhette volna Petert, biztosan nem így gondolkodna, és én ezzel csak egyetérteni tudok. 

Jó volt látni, hogy Peterből egy igazán érett fiatalember lett. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy többször is felmerül közöttük a szex kérdése, azonban egyáltalán nem hajszolja bele Lara Jean-t. Ezt manapság egyre kevésbé tudjuk elképzelni, de igenis, van ilyen (sajnos én is ismertem olyat, akit az akkori barátja valósággal belekényszerítette abba, hogy sokkal előbb feküdjön le vele, mint ő szerette volna), amikor egy fiú képes várni. Plusz, tényleg bármire képes azért, hogy a lányt boldognak lássa, még akkor is, ha ezért adott esetben áldozatot kell hoznia. 

A történet többi része is nagyon aranyos, bár vannak dolgok, amiket szerintem Lara Jean kissé túlregál, de istenem... Ő épp ettől lett az a hősnő, akit nagyon megszerettem. 

Kedvenc karakter(ek): Lara Jean, Peter
Gyűlölt karakter(ek): Peter anyja
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Benedek Dorottya
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám:
Sorozat: To All Boys I've Loved Before (#3)

Résztvevő blogok listája:

11. 18. Könyvvilág
11. 20. Sorok között
11. 22. Deszy könyvajánlója
11. 24. CBooks
11. 26. Extra állomás: Sorok között

Nyereményjáték:

Mivel a sorozat befejező részének turnéja fut, egy kicsit nosztalgiázni fogunk! Emlékeztek még Lara Jean szerelmes leveleire, amiket az 5 fiúnak írt? Nos, reméljük igen, mivel ezek a levelek lesznek a mostani játékunk középpontjában. Minden állomáson találni fogtok egy részletet belőlük, a feladat pedig mindössze annyi, hogy kitaláljátok a címzettjét, hogy Lara Jean melyik gyerekkori szerelmének írta. A megoldásokat a rafflecopter doboz megfelelő soraiba várjuk! 

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Rettenetes honvágyam volt, de miattad jobban éreztem magam. Szerintem, ha te nem vagy ott, (...), én még haza is mentem volna. Úgyhogy köszönöm! Bámulatosan úszol és imádom ahogy nevetsz.A tábortűznél bárcsak téged csókoltalak volna meg tegnap este, és nem Blaire H.-t.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #200 - Elle Kennedy: Az üzlet

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.

…ami jobban sül el, mint remélte.

Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Nem tudom, lehet, hogy én vagyok az egyetlen, de szerintem a címe valahogy nem helytálló. Nekem nem az a benyomásom volt, hogy a két főszereplőnk, Garrett és Hannah üzletet kötöttek volna egymással, leginkább azért, mert valójában ez az üzlet, vagy alku, mindegy, minek nevezzük, nem nagyon valósul meg, hiszen nem feltétlen érdekből kezdenek egymással idővel. 

Mellesleg, a regény legelején mindkettejüket teljes szívemből utáltam. Mindkettejük stílusában akadt valami elképesztően idegesítő. A lányban például az, hogy úgy tesz, mintha a tény, hogy annak idején megerőszakolták, egy teljesen hétköznapi dolog lenne. Nem azt várnám el tőle, hogy egyedül gubbasszon egy sarokban és vagdossa fel emiatt az ereit - lehetőleg mély beleéléssel -, de az, hogy egy ilyen esemény nem igazán érezteti a hatását a jellemén, én már problémának érzem. Lehet, rosszul gondolom, vagy csak szimplán azért nem tudtam ezt a szálat a helyén kezelni, mert minden második NA-regény szereti ezt bevetni, mint amolyan mágikus, mindent egy pillanat alatt kimagyarázó és megoldó jellemcsavart. 

Garrett egészen más tészta, benne azt az irdatlan nagyképűséget utáltam az elején, amivel a környezetével bánt. Ő a nagy hokisztár, ezért mindenki boruljon már le előtte lehetőleg azonnal és gyorsan. Mindenkit csak kihasznál, kivéve talán a csapattársait, és nem mellesleg, kezdetben Hannah-val is csak ennyi a terve. Átmegy a vizsgáján, és tádám, a gondjai azonnal megoldódnak, a segítség meg akár mehet is a levesbe. Viszont, ami határozottan a srác mellett szól, az az a tény, miszerint tényleg elkezd megváltozni. Nem csak Hannah, de az olvasó felé is megnyílik - köszönhető ez a váltott nézőpontnak, amikor bepillantást nyerhetünk az ő világába, abba, hogy mitől is vált olyanná, amilyenné, vagy sokkal inkább, milyen lenne ő igazából, az valami egészen más, mint amit ezt megelőzően kapunk. Viszont mindez csak lassan, pontról pontra bontakozik ki a szemünk előtt, így én speciel nem tudnám nektek meghatározni a történet azon momentumát, ahol az unszimpátia - sőt, utálat - átcsapott valami egészen másba. Azt azért nem mondanám, hogy az abszolút rajongójává váltam volna, de összességében, tényleg sikerült őt megkedvelnem. A humora például már a kezdet-kezdetétől rendben van, némely megszólalásán elég jókat elheherésztem. 

A romantikus szál viszont, nekem kifejezetten tetszett, például. Annak ellenére, hogy Hannah később se lopta be magát a szívembe igazán, az, ahogyan elkezdték megismerni egymás, szerintem marha jó volt. Például engem nagyon szórakoztatott az a rész, amikor a főhősnőnk iszonyatosan berúgott, valahogy jó volt látni egy kicsit esetlennek ahelyett, hogy próbálja játszani a megtörhetetlent. 

Mellékszereplők terén én egyelőre csak magát a hokicsapatot emelném ki, közülük is leginkább Garrett lakótársait, akikről - nem meglepő módon - a folytatások szólnak majd. Nekem eddig Logan tűnik a legérdekesebbnek - akinek, ha jól emlékszem, ez csak a vezetékneve, de valamiért ez teljesen rajta ragadt, a főszereplőnk is leginkább így hivatkozik rá -, de a többiekre is nagyon kíváncsi lennék. Egyébként ajánlanám figyelmetekbe azt a jelenetet, amivel Hannah megnyeri magának ezt a négy mamlaszt, szerintem a maga módján egyszerre volt bájos, és kicsit cukormázas, de mégis, valahogy ez passzolt a történet stílusához. 

Erotikus jelenetekben persze most sem szenvedünk hiányt, viszont szerintem ezek is jól sikerültek, annál is inkább, mert ez nem légből kapott dologként érkezik, hanem kialakul.Jó, néhol szerintem kicsit átmegy közönségesbe, de azért sosem lép át gyomorforgatóba. Ezen a téren se találja fel a regény a spanyol viaszt, én azonban nem is vártam el tőle, annak ellenére, hogy helyenként kifejezetten kiszámítható a cselekmény, szerintem képes szórakoztató lenni, nem válik teljesen egyhangúvá.
Egyszeri olvasásra egyébként tökéletes kikapcsolódást nyújt, viszont azt azért nagyon sajnálom, hogy a hokiról, mint sportról nem sokat tudunk meg belőle, inkább csak utalgat rá a könyv, hogy ez mennyire fontos szerepet tölt be a fiú életében. Remélem, a továbbiakban ez azért nem így lesz. 

Kedvenc karakter(ek): Garret
Gyűlölt karakter(ek): Hannah
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Barthó Eszter
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 440
Sorozat: Off-Campus (#1)

Résztvevő blogok listája:

11.03. – Kristina blogja

11.04. – Insane Life

11.05. – Angelika blogja

11.06. – Sorok között

11.07. – Deszy könyvajánlója

11.08. – Kelly & Lupi olvas

11.09. – CBooks

11.10. – Dreamworld

Nyereményjáték:

A kötet egyik főszereplője, Garrett, profi hokijátékos és egész életét a jégkorong határozta meg. Hazánkban, ha nem is a legnépszerűbb sportok közé sorolható a jégkorong, de bizony nekünk is vannak szép eredményeink. Vajon Ti mennyire ismeritek a hazai válogatottat?

(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #178 - John Corey Whaley: Kobak

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: „Képzeld ​​csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz egy újban.”

Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét.

A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe.

Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét.

A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal. (Merit)

Vélemény: Kissé felemás a kapcsolatom ezzel a könyvvel, azt hiszem. A maga nyersségével az Örökké a tiédet juttatta eszembe, pedig a történetet tekintve nem sok párhuzam van a két regény között - úgy is mondhatnánk, hogy semmi -. Mégis, a hangulatuk, és valahogy a végkicsengésük - nem maga a történés, hanem az, ahogyan hat az olvasóra - nagyon hasonló. 

Kétségtelenül az a legnagyobb erénye, hogy Whaley képes elgondolkodtatni az embert. Jóllehet, Travis szemszögén át, E/1-ben látunk mindent, mégis, nekem folyamatosan az a kérdés járt a fejemben, hogy vajon én miként cselekednék a főszereplőnk helyében, aki kétségkívül egy nem mindennapi helyzetben találja magát. Azokba a technikai részletekbe, hogy ez a fejlevágós dolog vajon tényleg működhet-e a jövőben, avagy sem, szerintem nem érdemes belemenni, mert nyilván egy kicsit sem lennék kompetens ebben a témában. Azt viszont el tudom nektek mondani, hogy Travis rendkívül érzékletesen mutatja be nekünk, hogy mennyire nehéz boldogulnia az új életében. Hiszen öt év nem olyan sok idő, mégis, arra bőven elegendő, hogy pont a leglényegesebb dolgok megváltozzanak a szerettei életében, neki pedig ehhez alkalmazkodnia kellene, és jelen pillanatban az utolsó szón van a hangsúly. 

Bármennyire is imádtam a könyvet, azt be kell látnom, hogy Travis-t sokszor egészen egyszerűen utáltam, talán éppen azért, mert teljesen másként gondolkodom, mint ő. Nekem végig olyan érzésem volt, hogy a helyzete miatt csakis saját magával törődik. Nem számít, mi változott meg az elmúlt öt évben, akkor is, minden térjen vissza a régi kerékvágásba, akkor, amikor ő még beteg volt, de mindenki mellette állt. Ez az, ami az én meglátásom szerint lehetetlen. Elvárni azoktól az emberektől, akik egyszer már búcsút vettek tőle, és lényegében meggyászolták az elvesztését - abban a hitben, hogy talán sosem látják őt viszont, hiszen a múltban ez a technika finoman szólva gyerekcipőben járt -, hogy most újra körülugrálják, mintha mi sem történt volna, finoman szólva elborult dolog volt a részéről. Különösen igaz ez a két legjobb barátjával, Kyle-lal és Cate-tel kapcsolatban, akiknek nyilván megvannak a maguk problémái, és éppen ezért nem képesek úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Öt év éppen elég idő ahhoz, hogy az ember felnőjön, és már a korának megfelelő döntéseket hozzon. Kylék felnőttek, huszonegy évesek lettek, míg Travis megmaradt tizenhat éves, és nyilván az nem várható el tőle, hogy egy pillanat alatt felnőjön - irreális is lenne -, de azt igazán megtehette volna, hogy legalább megpróbálta volna megérteni a környezetét, ahelyett, hogy csak önmagával törődik. 

Számomra a könyv a végtelen önzésről és annak káros hatásairól szól, annak ellenére, hogy az elgondolkodtató alaphelyzet lesz az, ami miatt akár még évek múlva is emlegetni fogom ezt a könyvet. Az író valami rendkívülit alkotott, ami egyszerre meglepő, elgondolkodtató, és megdöbbentő. Látni, ahogyan Travis-ben lassan, de tudatosan összeállnak a dolgok, és megpróbálja megérteni a dolgok mikéntjét, olykor egészen szívszorító, és valljuk be, elszomorító. Talán senki sem tudja, hogy miként is reagálna az ő helyzetében istenigazából, de azt hiszem, mindannyiunknak lennének ötleteink. 

Ez megint csak egy olyan könyv, amit az embernek muszáj elolvasnia ahhoz, hogy ténylegesen véleményt tudjon róla alkotni, mert csak így, kritikák alapján szerintem nehéz eldönteni, hogy vajon tetszene-e vagy sem. Mindenféleképpen érdemes kézbe venni, s ha mást nem is, legalább beleolvasni, és elképzelni, vajon mi hogyan cselekednénk Travis helyében. Vajon helyt tudnánk-e állni egy számunkra teljesen új világban? 

Kedvenc karakter(ek): Cate
Gyűlölt karakter(ek): Travis
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: ÉTK
Év: 2016
Oldalszám: 256
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

07/23 Always Love a Wild Book
07/25 Sorok között
07/27 Kelly & Lupi Olvas
07/29 Deszy könyvajánlója
07/31 CBooks
08/02 Dreamworld

Nyereményjáték:

Travis története fikcionális, azonban a való világban is történtek olyan esetek, amelyeket igazi csodának tekinthetünk. A mostani nyereményjátékban az lesz a feladatotok, hogy a megadott információk alapján kitaláljátok, kikkel történt meg az elképzelhetetlen. A játékban helyes válaszokat adók közt pedig kisorsolunk három példányt John Corey Whaley: Kobak című regényéből.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A 17 éves lány ~110km/h-nál szenvedett autóbalesetet, amelyben többek közt a nyaka és a háta is eltörött. / 11 fémrúddal és további csavarokkal tudták megmenteni őt. / A legveszélyesebb műtét során 6 rudat helyeztek el a gerincoszlopa mentén, hogy megtartsa azt.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #176 - Cathy Cassidy: Nyári álom

Miért: Cathy Cassidy.

Tartalom: Summer élete a tánc.

Mindig is arról álmodozott, hogy az általános iskola befejezése után a balettintézetbe jelentkezik. Épp ezért a nyári szünet számára nem a tengerparti bulikat és a láblógatást jelenti, ahogy a testvéreinek: ő megszállottan készül a meghallgatásra.

Csakhogy minél elszántabban hajszolja Summer a tökéletességet, annál kevésbé elégedett a teljesítményével. És ezt az égvilágon senki nem veszi észre – azt a fiút kivéve, akire ő mindig csak barátként tekintett…

Vajon képes lesz belátni Summer, hogy a makacsságával nemcsak a jövőjét teszi kockára, de önmagát is veszélybe sodorja? (Kolibri)

Vélemény: Cathy Cassidy könyve imádnivaló, mint mindig. Annak ellenére mondom ezt, hogy a korábbi részekben én nem voltam odáig Summer-ért. Nem volt vele különösebb bajom, vagy ilyesmi, félreértés ne essék, csak hát a többiekhez képest valahogy alig jutott szóhoz. Ez persze betudható annak, hogy az ikertestvérével, Skye-al ellentétben tényleg a balett tölti ki az életét. És érdekes volt ezt a világot egy alig tizenhárom éves lány szemén át látni. 

Érdekes módon, a vérszerinti apja, bár már nincs jelen az életükben, épp a lány történetén át láthatjuk, milyen komoly nyomást képes gyakorolni rájuk akkor is, amikor már nincs jelen. Summe megkapja élete nagy lehetőségét, hogy tényleg a táncnak szentelhesse az életét. És erre jön az a férfi, és szinte egy fél mondatával a porba tiporja szerencsétlen gyerek önbecsülését - mint kiderül,, nem első alkalommal -.

A könyvnek meglepően komoly üzenete van arról, hogy az embernek muszáj vigyáznia magára, nem áldozhatja fel az egészségét az álmaiért, hiszen súlyos következményekkel járhat. Persze az, hogy ez miként lehetséges, mármint miért nem figyeltek fel a szülők - Paddyék - arra, hogy valami nem stimmel a kislánnyal, mivel ott sem voltak. Jól megérdemelt nászútjukat töltötték akkor, amikor Summer-nek a legnagyobb szüksége lenne rájuk, és az a baj, hogy nem tudok ezért haragudni. Egyszerűen nem lehet azt mondani, hogy ne érdemelték volna meg. Az, hogy a testvérek nem tettek semmit - például szóltak volna a nagyszülőknek - már nagyobb probléma. Ebben - minő meglepő - Honey jár az élen, aki még vissza is él a testvére helyzetével, amikor csak alkalma nyílik rá. Magyul: még mindig utálom a leányzót, és nem tudom elképzelni, hogy ez az utolsó résszel komolyan megváltozna. 

Summer a hajtás miatt kifordul önmagából, teljesen paranoiássá válik. Kifejeztten ijesztő volt látni, ahogyan eltorzul a világról kialakult képe, és már mindenkiben - még a legjobb barátnőjében - azt keresi, hogy vajon mivel tudnak neki ártani, és eltántorítani a céljától. És ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a könyv második, fontos üzenetét: nem szabad egy kiskamaszt ennyire bestresszelni, muszáj rá odafigyelni, különben képes saját magát felemészteni az önmagával szemben támasztott elvárások miatt. 

A többi lány meglepően keveset szerepel, de talán itt nem is akkora baj, mert csak még jobban érzékelteti velünk, hogy bizony-bizony, a főszereplőnk mennyire eltávolodik tőlüj.

Engem lepett meg a legjobban, hogy ennek ellenére szerethető tud lenni, bebizonyítva, hogy mégsem annyira jégkirálynő, mint az az előző részekben látszott. Aaron, a pasija borzalmas, de ebből is látszik, hogy ebben a korban nem éppen fontos szempontok alapján választanak a lányok, mindössze vonzza őket a gondolat, hogy nekik is legyen, és hogy mennyire komolyan tudják ezt venni. És akkor ezt ellensúlyozandó ott van Alfie, az idegesítőnek tűnő harmadik kerék, akiről itt derült ki igazán, hogy valójában sokkal, de sokkal érettebb a koránál. Megértő, nem kapkodós, és éppen ez a türelem az, ami számomra nagyon emlékezetessé tette a karakterét, mert a korábbiakhoz képest ez egy roppant pozitív változást jelent. 

Cathy Cassidy hozza a tőle megszokott színvonalat, remek történetet kaptunk tőle most is, így, mint mindig, kíváncsian várom a folytatást, ahol majd a legfiatalabb lánnyal, Coco-val ismerkedhetünk meg egy kicsit jobban. 

Kedvenc karakter(ek): Alfie
Gyűlölt karakter(ek): Aaron
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Angyalosy Eszter
Kiadta: Kolibri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 368
Sorozat: Chocolate Box Girls (#3)

Részt vevő blogok listája:

07/07 Zakkant olvas

07/09 Szembetűnő

07/11 Cbooks

07/13 Deszy könyvajánlója

07/15 Dreamworld

07/17 MFKata gondolatai

Nyereményjáték:

Summer életében fontos szerepet játszik a balett, ezért arra gondoltunk, hogy olyan könyveket kitalálnotok, melyekben szintén a balett van középpontban. Segítségül megadunk a borítóból egy részletet. A Rafflecopter megfelelő sorába (értelemszerűen a blog nevéhez tartozó sorba) a könyv íróját és címét várjuk.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #166 - Jennifer L. Armentrout: Légy mellettem

Miért: Jennifer L. Armentrout.

Tartalom: Teresa Hamilton hihetetlenül kemény éven van túl: halálosan beleszeretett a bátyja legjobb barátjába, aki viszont az első, csodálatos, bódító, életmegváltó csók óta egy árva szót sem szólt hozzá; sikerült véget vetnie egy rettenetesen rossz kapcsolatnak; most pedig olyan sérüléssel küzd, ami talán a táncosi karrierje végét jelenti. Ideje hát, hogy elővegye a B-tervet – főiskolára megy. Reméli, hogy itt majd sikerül meggyőznie Jase-t, hogy ami köztük van, őszinte szerelem.

Jase Winstead súlyos titkot hordoz magában, amiről soha, senkinek nem beszélne – különösen nem a legjobb barátja lenyűgözően szép húgának. Még életében senki nem csókolta meg olyan szenvedélyesen, mint Teresa, de nem hagyhatja, hogy ez a kötelezettségei útjába álljon. A legkevésbé arra van most ideje, hogy tartós kapcsolatba bonyolódjon, de közben képtelen kiverni a fejéből a lányt. Minél többször sodorja őket egymás mellé a sors, annál kevésbé tagadhatják egymás iránt érzett érzelmeiket. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani bármelyik Jennifer L. Armentrout könyvre, de eddig ez tetszett a legkevésbé azok közül, amiket volt szerencsém olvasni tőle. Akármennyire is imádom az írónőt, Teresa és Jase története nem tudta belopni magát a szívembe. 

Ez részben köszönhető a magyar fordításnak, ami szerintem szokatlanul igénytelen lett, de lehet, hogy csak én voltam rossz passzban, azért éreztem annak, ezt nem tudom, bár mástól is hallottam hasonló véleményt, így aztán lehet benne valami. 

Viszont, ami miatt leginkább nem vagyok kibékülve a sztorival, az Teresa. Ez a lány úgy káromkodik, mint a kocsis, el nem tudom nektek mondani hány baszd meg van a könyvben, de mondjuk úgy, hogy már nekem is feltűnt, pedig lány létemre én is elég sokat szoktam káromkodni - tudom-tudom, nem szép dolog, de sajnos megesik az ilyesmi -. És félreértés ne essék, nekem nem azzal van a bajom, hogy Tess szentségel, hanem azzal, hogy egészen egyszerűen szerintem nem illett a karakteréhez. Mert attól még, hogy Cam húga, az nem jelenti azt, hogy nyugodtan lehet anyázni, mert szerintem az ő esetében ez kimondottan karakteridegen, és engem eléggé zavart is. 

A másik dolog pedig a tánc. Az első részből tudjuk, hogy Teresa-nak megsérült a térde, ezért nem táncolhat. Ez még így rendben is van, csakhogy szerintem, ha valakinek annyira a balett volt az élete, mint a főszereplőnknek, akkor sokkal többször kellett volna, hogy szóba kerüljön, vagy felmerüljön a lány gondolatai között. Ehhez képest, jó, ha ez úgy háromszor meg lett említve a több, mint ötszáz oldalas könyvben, ami lássuk be, nem valami sok. És a kritikámnak ezen a pontján kezdek rájönni, hogy én tettem túl magasra az elvárásaimat Armentrout könyveivel szemben... De ettől még sajnos nem hiszem, hogy megváltozna a véleményem. 

Jase szerintem egészen jól sikerült karakter, bár meglepően nagy drámakirálynő. Ő az, aki a leginkább problémázik mindenen - összejöjjön-e Tess-szel, vagy sem, aztán meg hirtelen teljesen féltékeny lesz -, de mégis, van benne valami nagyon szerethető. Igaz, a kapcsolata a lánnyal leginkább olyan, mint egy hullámvasút, egyszer nagyon fent, egyszer meg nagyon lent van. Hol imádják egymást, hol komoly veszekedéseket folytatnak, amivel őszinte leszek, sokszor nem tudtam mit kezdeni, mert teljesen indokolatlannak éreztem Jase ellenállását, miközben máskor meg úgy fut Teresa után, mintha kötelező lenne... Kissé furcsa az egész, de lehet, hogy csak én vagyok rosszul bekötve. 

Ugyanakkor azt is meg kell említenem, hogy a könyvben van egy kimondottan erős csavar, ami Tess lakótársához, Debbi-hez köthető. Higgyétek el, az ő szála tartogatja az egész történet legnagyobb csavarját, ami engem igencsak meglepett, mivel a legkevésbé sem számítottam rá. Persze Cam és Avery is fel-felbukkannak a könyvben, de az ő szerepük szerintem annyira nem jelentős - kivéve Cam indokolatlan kiakadásait, amikért néha megérdemelt volna egy nagy taslit. 

Armentrout rajongóknak szerintem kötelező darab, de sajnos, nem hibátlan alkotás. Jó a romantika, csak kicsit kapkodós, de ettől még abszolút elfogadható, ha valaki szereti a macska-egér játékot. 

Kedvenc karakter(ek): Cam, Avery, Debbie, Jase
Gyűlölt karakter(ek): Erik
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Császár László,
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 528
Sorozat: Wait for You (#2)

Résztvevő blogok listája:

05.21. - Deszy könyvajánlója

05.22. - Angelika blogja

05.24. - Insane Life

05.26. - Kristina blogja

05.28. - CBooks

05.30. - Media Addict

Nyereményjáték:

Vajon a rövid karakterleírás alapján kitaláljátok-e, mely Jennifer L. Armentrout teremtette karakterre gondoltunk? Megfejtésként a szereplő és a sorozat címét várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai karakter: Két fiútestvérem van, hármasikrek vagyunk, én lány lettem. Sötét, derékig érő hajam van és legjobb barátnőmet Katynek hívják.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #165 - David Levithan: Egy újabb nap

Miért: David Levithan.

Tartalom: Minden nap ugyanolyan Rhiannonnak. Már elfogadta az életét, meggyőzte magát: megérdemli távolságtartó, temperamentumos pasiját, Justint, és még bizonyos útmutatásokat is írt magának: Ne számíts túl sokra. Kerüld el a feldühítését. Sose add fel a reményeidet.

Mindez addig a bizonyos reggelig működött is, amikor minden megváltozott. Úgy tűnt, Justin végre meglátja őt, és ez volt az első alkalom, hogy igazán vele akart lenni, így hát eltöltöttek együtt egy tökéletes, csodás napot, amiből Justin másnap reggel egy percre sem emlékszik. Rhiannon összezavarodik, mindent kérdőre von, és mindezek felett kétségbeesetten vágyik egy újabb csodás napra. Nem sokkal később egy idegen megszólítja, és elmondja neki, hogy az a Justin, akivel azt a napot eltöltötte, aki elérte, hogy igazi, életteli embernek érezze magát, az a valaki nem is Justin volt.  (Maxim)

Vélemény: Az az igazság, hogy kicsit csalódott vagyok. Na nem azért, mert David Levithan ne hozta volna a tőle megszokott, igen magas színvonalat ebben a könyvében, hanem azért, mert én nem egy fordított szemszögben íródott történetet, hanem a valódi folytatást vártam volna, amiről már volt szó korábban, hogy egyszer érkezni fog - egyelőre úgy tűnik, ez 2017-ben lesz esedékes -.

Éppen emiatt, nem igazán tudom, miről is írhatnék nektek az Egy újabb nappal kapcsolatban, hiszen ugyanazt az eseménysort láthatjuk, mint a Nap nap után esetében. 

Itt is megállapítottam magamban, hogy Justin egészen egyszerűen egy selejt. Már az előző kötetben sem szerettem, de itt se nyerte el a tetszésemet... S nem is igazán értem, Rhiannon mit láthatott benne, amíg meg nem ismerte A-t azon a bizonyos emlékezetes napon, és megtapasztalhatta azt, amit a pasijától egyébként sosem kapott meg, ez pedig a valódi - és tegyük hozzá, teljesen önzetlen - szeretet. Hiszen A-nak nincs rá különösebb oka, hogy beleszeressen, mégis, meglát valamit a lányban, aminek hatására akkor sem tudja őt elengedni, és megfeledkezni róla, amikor már új testben ébred. 

Azt hiszem, én egyetlen egy dolgot tudnék kiemelni, ez pedig ugyanannak a történetnek a kétféle tanulsága: mit tanul az A-val való kapcsolatából Rhiannon, és mit A, ugyanis a kettő nem feltétlen fedi egymást.

A azzal szembesül a saját könyvében, hogy ha az ember megtalálja a jobbik felét, mondjuk így, akkor megszűnik a lehetetlen fogalma. Gondoljunk csak bele, hiszen az e-mailezés révén akkor is tarthatja a kapcsolatot a lánnyal, amikor már fizikai valójában nem lehet vele.  Igaz, meglehetősen rögös az út, ami elvezeti őt addig, hogy meg tudja értetni a helyzetét a lánnyal, akinek, lássuk be, elég nehéz lehet megemészteni, hogy időről-időre, más-más testbe bújva, de A újra és újra felbukkan az életében. 

És itt jön be a képbe Rhiannon tanulsága: egyrészt el kell fogadnia az elfogadhatatlant, a felfoghatatlant. Ugyanakkor pedig elhinnie, hogy A valóban szereti őt, függetlenül attól, hogy épp férfi, vagy női testben van éppen, hiszen nem a fizikai való táplál érzelmeket a főhősnőnk iránt, hanem a lélek, ha mondhatjuk így... Én legalábbis most is úgy értelmeztem ezt a könyvben, mint korábban: A egy lélek, akit valamiért arra kárhoztattak, hogy sohase lehessen igazi otthona, hiszen minden nap mások veszik körül. Ám ő egészen leleményes módon képes rá, hogy kijátssza ezt a rendszert, így maradva kapcsolatban Rhianon-nal. Másrészt neki is meg kell tanulnia szeretnie A-t, nem számít, milyen külső mögé bújva látja viszont éppen, hiszen A maga sosem változik, csak a körvonal. De nem a megjelenése számít, hanem a jelenléte. Az a hatás, amit kivált a lányból, aki ezért hajlandó változni - igaz, szerintem ez nem annyira látványos, mint lehetne -. 

Levithan stílusa továbbra is nagyon jó, remekül tudja átadni az érzelmeket, de őszinte leszek, én sokkal jobban szeretem, amikor férfi szemszögből ír, mert az ő tollából Rhiannon nézőpontja, bár hiteles, mégis csak érezhető rajta, hogy egy író, s nem egy írónő tollából született. Talán ezt a sorozatot is megírhatta volna valamelyik írónővel közösen, nem is tudom. Mindenesetre, ez semmit nem von le a könyv minőségéből, ugyanolyan szerethető, mint a Nap nap után. Én pedig alig várom a valódi folytatást! 

Kedvenc karakter(ek): A, Rhiannon
Gyűlölt karakter(ek): Justin
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Vince Judit Andrea
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 316
Sorozat: Every Day (#2)

Résztvevő blogok listája:

05/23 Always Love a Wild Book

05/25 Kelly & Lupi Olvas

05/27 CBooks

05/29 Deszy Könyvajánlója

05/31 Média Addict

06/02 Dreamworld

Nyereményjáték:

Rhiannon és A egyáltalán nem tekinthető hétköznapi párosnak. Mint azonban azt már sok-sok történetből megtanulhattuk, a szerelem nem ismer korlátokat. A mostani nyereményjátékban hasonlóan különleges párokat keresünk. Azok között, akik a megfelelő párosok nevét írják a Rafflecopter dobozba, kisorsolunk három példányt David Levithan: Egy másik nap könyvéből.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A mai páros: A félig koreai fiú, és a kissé duci, vörös hajú lány története az iskolabuszon veszi kezdetét, egy képregénnyel. Történetük a nyolcvanas évek Amerikájába kalauzol el minket, amikor mindent áthatottak a képregényes szuperhősök, a rasszista humor és a zene. Két ellentétes világ, ami mégis jól kiegészíti egymást. 

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #136 - Kristin Hannah: Út az éjszakába

Miért: Blogturné.

Tartalom: Lexi és Mia a középiskola első napjától fogva elválaszthatatlanok.

Sokban különböznek – Lexi árva, és egy lakókocsiparkban él, Mia pedig szerető családban, szép otthonban nevelkedik. Mégis találnak egymásban valamit, amitől ők ketten kiválnak a tömegből.

Mia imádott, jóképű ikertestvérének élete egyszerűbb kissé. Az anyjuk, Jude azt hiszi, nincs miért aggódnia, hiszen a fia könnyedén navigál az életben, könnyedén elér bármit, amit ő vagy a családja kíván. De aztán szerelmes lesz.

Az érettségi nyarát soha nem felejtik el. A barátság, a bizalom és az ígéretek nyarán egyetlen éjszaka mindannyiuk életét megváltoztatja: a szívek összetörnek, a remények köddé válnak, és eljön az idő, hogy maguk mögött hagyják a gyermekkort, és megtanuljanak szembenézni a jövővel.(Könyvmolyképző)

Vélemény: Azt hiszem, régen olvastam utoljára a maga módján ennyire összetett regényt, mint amilyen az Út az éjszakában volt. Ahhoz képest, hogy egy félig-meddig tipikus ifjúsági regényként indult, és éppen ezért nem voltak vele szemben különösebb elvárásaim, sikerült meglepnie. A történet tulajdonképpen két szereplőre fókuszál igazán, egyrészt Lexire, akit a Miaval való szoros barátsága von be a család életébe, és Jude, Mia édesanyja, aki valahogy nekem az az érzésem volt, hogy mindig kicsit ferde szemmel nézi a két lány kapcsolatát, akik valóban jó barátok lesznek, és ez valójában nem csak rájuk hat ki, hanem szinte mindenkire, aki csak él és mozog a környezetükben.
Erre jó példa a maga módján Mia ikertestvére Zach is, aki akarva-akaratlanul is összekuszálja a szálakat azáltal, hogy nem túl meglepő módon, de megtetszik neki Lexi. Ebben én alapvetően nem láttam hibát, mondván, az ilyesmi előfordul - emlékezzünk csak vissza, mennyi YA vagy épp NA-regény alapját képzi az, hogy a legjobb barát összejön az egyik szereplő testvérével, meg ehhez hasonlók -, bár itt talán az adja a konfliktusforrást, hogy még kvázi gyerek fejjel, a testvérek valahogy úgy élik meg ezt a helyzetet, hogy mintha versenyezniük kellene Lexiért, holott, ha belegondolunk, ez butaság. Elvégre nem összemérhető az, amit a lány Zach, illetve Mia iránt érez. A kettő közel sem említhető egy lapon.  
Mivel Mia és Zach nem kapott saját számszöget, ezért szerintem ebben a könyvben nem igazán érződik, hogy ikertestvérekről van szó. Persze, többször említik, ezzel nincs is probléma, de Hannah nem áldoz szerintem elég időt arra, hogy pontosan bemutassa nekünk a testvérek közötti dinamikát, akiknél pont az lenne a lényeg, hogy az elgondolás szerint sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint a "mezei" testvérek. Egyébként Zach és Lexi kapcsolata sincs igazán kidolgozva, sokkal többet foglalkozik az írónő a két lánnyal, mint a romantikus szállal, ami egyébként nem rossz, de azért szerintem egy picit előtérbe kellett volna helyezni a szerelmi szálat, egyszerűen azért, hogy jobban átérezhessük annak súlyát és jelentőségét.
Amivel a leginkább megdobogtatta a szívemet az írónő, az az volt, hogy mert egy olyan csavart belevinni a történetbe, ami gyakorlatilag teljesen megváltoztatja a regénye hangulatát. Az addigi aranyos, de valahogy kissé keserédes hangulat a fordulat után átmegy egyenesen melankólikusba, ami nagyon jól áll neki. Nem szeretném előre lelőni, hogy mi az a dolog, amivel ekkora hatást tudott rám gyakorolni, de legyen elég annyi, hogy ez lesz az, ami valamivel jobban előtérbe helyezi Jude-ot és a férjét Miles-t. Az előbbivel én igazából nem nagyon szimpatizáltam, mert úgy éreztem, hogy túlságosan drasztikusan reagál olykor, ami nem mintha nem lenne megérthető, de azért olykor igencsak ferde szemmel néztem rá emiatt. A férjét egy sokkal jóindulatúbb embernek tartom egyébként.
A történet vége szerintem tanulságos. Sokat megmutat az emberi természetből, ami távolról sem annyira önzetlen, vagy könnyen megbocsájtó, mint amilyennek mi alapvetően feltételeznénk. Nem mondanám, hogy teljesen pozitív véget ér a könyv, inkább vegyes érzelmeket vált ki az olvasóból, ami szerintem a legnagyobb erőssége Hannah regényének. Nem fog hidegen hagyni, biztosan meglesz róla az ember véleménye. Megéri elolvasni, ha valaki egy mélyebb történetre vágyik a kissé felszínes YA-repertoár közepette, mert akkor garantáltan nem fogja megbánni. 

Kedvenc karakter(ek): Lexi, Mia
Gyűlölt karakter(ek): Jude
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Gazdag Tea
Kiadta: Könyvmolyképtő Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 480
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

01.18. - CBooks
01.20. - MFKata Gondolatai
01.22. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

Történetünkben szerepet kap egy fiú-lány ikerpár. Arra gondoltunk, hogy keressünk még ilyen ikerpárokat más könyvekből. Segítségül láthatjátok a könyvek borítójának egy részletét, de a Rafflecopter megfelelő sorába egy fiú és egy lány, azaz az ikerpárok nevét várjuk.

Az egyik állomáson két lehetséges választ is találtok, mindkettőt elfogadjuk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #135 - Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Miért: Akartam adni az írónőnek még egy esélyt.

Tartalom: Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Ha valaki régebb óta követi a blogot, az tudhatja rólam, hogy finoman szólva nem rajongtam a Nyár-trilógiáért, aminek csak az utolsó részében villantotta meg Jenny Han, hogy azért tud ő többet is, mint amit addig mutatott. Ezért döntöttem úgy, hogy adok neki még egy esélyt, és olvastam el végül A fiúknak, akiket valaha szerettem-et. És nem csalódtam. IMÁDTAM ezt a könyvet. Annyira aranyos, kedves, és a maga módján ártatlan, hogy az szívet melengető. 

Lara Jean egy átlagos tinilány, aki a szerelem elengedésére egy elég egyedi módszert talált ki magának: szerelmesleveleket ír. Nem adja őket postára, de az, hogy leírja a benne dúló érzelmeket, segíti a lezárás folyamatában. Odáig voltam ezért az ötletért, mert nagyon jópofának, és egyébként egy nagyon érdekes ötletnek tűnt - amit kamaszkoromban lehet, hogy nekem is ki kellett volna próbálnom, meg talán vannak még így ezzel egy páran -. Ugyanakkor nem ez a legérdekesebb az egészben, hanem az, hogy valójában nem ezeken a leveleken van a hangsúly, hanem Lara Jean mindennapjain, amik jelentősen megváltoznak, amikor a nővére, Margot úgy dönt, hogy Skóciában folytatja a tanulmányait. A lány pedig próbálja megtalálni a helyét ebben a megváltozott helyzetben - például innentől kezdve elsősorban neki kell vezetnie a háztartást, gondoskodni a kisebb testvéréről, mivel az édesapjuk sokat dolgozik stb -, és eldönteni, hogyan viszonyuljon a testvére barátjához, Josh-hoz, akihez, minő meglepő, őt is egészen gyengéd szálak fűzik, bár ennek szerintem leginkább az az oka, hogy együtt nőttek fel.
Az igazi fordulatot nem szívesen lőném le, de azt elmondhatom, hogy azért Lara Jeant nem csak Josh érdekli. Érdekes látni, hogy valójában mindegyik fiú más és más, nem csak ők maguk, de a nekik íródott levelek is, hogy mit emel ki velük kapcsolatban. Az egyik fiú például azért emlékezetes számára, mert tőle kapta az első csókját, egy másik, mert érthetetlen módon megtetszett neki, és ehhez hasonlók. Talán kijelenthetem, hogy nincs köztük két egyforma.
Bevallom, számomra Margot egyáltalán nem volt szimpatikus. Szerintem egy kimondottan képmutató lány, ami egy ponton be is bizonyosodik róla. Emellett, szerintem még kicsit önző is, de ez az én magánvéleményem. Az, ahogy Josh-hal bánt, kifejezetten megalázó volt. Persze, azért a fiú sem szent, szerintem egy kicsit túlságosan is egyszerű, már-már butácska. Az egyik pillanatban Lara Jean-ért rajong, a következőben Margot-ért, majd megint a középső lányért, és így tovább, és így tovább. Találd már ki mit akarsz, öreg!
A történet egyik fénypontja egyértelműen Peter K. - becsületes nevén Peter Kavinsky -, Lara Jean egyik  korábbi szerelme, aki amolyan szupersztárnak számít az iskolában, és annak megfelelően is viselkedik, ami nem feltétlen tenné szimpatikussá, ez igaz. Ugyanakkor a humora és az, ahogyan Lara Jean-t kezeli, szerintem kifejezetten aranyos, és olykor nagyon vicces is. Imádtam, ahogyan évődtek egymással, valahogy jó volt olvasni. Bár a többség alighanem inkább Josh-ért rajong majd, szerintem Peter a könyv abszolút fénypontja.
Nem feltétlen többször olvasós könyv, de egyszer mindenféleképpen érdemes, hogy az ember a kezébe vegye, ha lehetősége nyílik rá. Azoknak is bátran merem ajánlani, akik hozzám hasonlóan csalódtak a Nyár-trilógiában, mert ez a történet messze felülmúlja azt minden tekintetben. Aranyos, jópofa történet, olykor meglepő csavarokkal, ami az előző sorozatra, nos... egy kicsit sem volt igaz.

Kedvenc karakter(ek): Lara Jean, Josh
Gyűlölt karakter(ek): Margot
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Tóth István
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 360
Sorozat: To All Boys I've Loved Before (#1)

Résztvevő blogok listája:

01/13 Deszy Könyvajánlója

01/14 Always Love a Wild Book

01/15 Kelly & Lupi Olvas

01/16 CBooks

01/17 Zakkant Olvas

01/18 Letehetetlen

01/19 Dreamworld

01/20 Média-Addict.hu

Nyereményjáték:

A történet szerelmes üzenetei minket is megihlettek!

Ebben a játékban számunkra kedves és emlékezetes szerelmes levelekből gyűjtöttünk nektek részleteket. Arra vagyunk kíváncsiak, melyik könyves szerelmes párhoz tartoznak.

(A páros mindkét tagjának nevére kíváncsiak vagyunk, de nem leszünk szigorúak - keresztnév is elég, a lényeg, hogy egyértelmű legyen.)

Ha megvannak a nevek, már csak be kell őket írnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és a tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valaki nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.

A mai levél: “Nem hiszem, hogy ez a levél valaha is a kezébe kerül. Ha mégis, akkor valami szörnyűség történt velem. Egy veszélyes bűnöző akaratom ellenére tart fogva. Kész vagyok szembeszállni vele, de mielőtt megtenném, végre engedelmeskedem a szívem parancsának, és közlöm önnel, hogy szeretem. Ezennel az ön kezébe adom a lelkemet. Önnél jó helyen lesz, bárhogy végződjön is a mai este. Nem tudom, mihez kezd majd vele, de én a világért sem bíznám másra.”

a Rafflecopter giveaway

Kelly Oram: Cinder és Ella

Miért: Zsebi ajánlására.

Tartalom: Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…

Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét? (Móra)

Vélemény: Úgy tűnik, sportot űzök abból, hogy néha olyan könyveket vegyek a kezembe, amik így vagy úgy, de emlékeztetnek a saját életemben előforduló helyzetekre, persze nem teljes egészükben, csak bizonyos vonásaikban - de ebbe szerintem ne menjünk most bele, mert akkor lehet, hogy sosem érnék a bejegyzés végére -. Ez persze nem jelent gondot, mert azt leszámítva, hogy néha igazán érdekes fejeket vághattam olvasás közben, a Cinder és Ella maximálisan meggyőzött arról, hogy ne írjam le magamban teljesen Kelly Oramot - mint ahogyan azt tettem korábban a Szívzűrterápia strébereknek kapcsán -. 
Ez a történet egyszerre vicces, aranyos, és néhol bizony elképesztően szívszorító. Emlékszem, volt egy pont, amikor komolyan tartottam tőle, hogy teljesen elgyengülök, és akkor bizony eltörik nálam a mécses... De szerencsémre, ezt azért sikerült megúsznom.
Kifejezetten tetszett, ahogyan Ella új élete be lett mutatva, bár tény, hogy az újdonsült családja minden egyes tagját agyon tudtam volna verni, igencsak sokáig. Számomra ugyanis elképesztő, és gusztustalan volt látni, hogy hogyan kezelik a lányt, mintha valami utolsó pária lenne, szabályosan undorodik tőle még a saját apja is. Ennek tetejébe pedig, a lány kifejezett kérése ellenére, szántszándékkal olyan helyzetekbe kényszeríti bele, hogy néha komolyan elgondolkoztam, biztos, hogy egy apának így kell viselkednie? Főleg egy olyannak, aki egy másik nőért faképnél hagyta a gyerekét, majd éveken át úgy tett, mintha nem is létezne, miközben az új feleség gyerekeit boldogan felnevelte? Hogy is van ez? Rengeteg önző karakter van a történet elején, ezért aztán csak még közelebb nőtt a szívem Ella, de a maga módján Cinder is. Persze kettejük története sok szempontból nem említhető egy lapon, hiszen a lánynak klasszisokkal komolyabb problémákkal kell szembesülnie az átlagos életében, mint a fiúnak a maga átlagon felüli életvitelében, ami sokszor nagyrészt az irányítottságról, na meg a csillogásról szól. Mindkettejük helyzete megérthető valahol, de azért tegye fel a kezét, aki jobban sajnálta Cindert! Mindjárt gondoltam.
A két főszereplőnk közötti kapcsolat engem nagyon szórakoztatott, főleg az a vonása, hogy csak e-mailek segítségével tartják a kapcsolatot, ami persze megkönnyíti Cinder dolgát, hiszen nem kell attól tartania, hogy muszáj lenne felfednie a személyazonosságát a lány előtt, de azért ez elég kellemetlen helyzeteket is szül, és ez a fajta megközelítés nekem kifejezetten tetszett, mivel Oram bemutatja, hogy azért az ilyen távkapcsolatoknak - legyen szó barátságról, vagy effektív párkapcsolatról, az most lényegében mindegy - igenis megvannak a maga komoly hátrányai is.
Egyszerűen nem tudok rosszat mondani erre a könyvre. Persze vannak benne kifejezetten gonosz karakterek, de miattuk nem lenne értelme lehúzni a regényt, hiszen okkal gonoszak. Kifejezetten igaz ez Cinder "barátnőjére" Kaylee-re, akitől esküszöm, sokszor kedvem támadt meztéláb rugdosni a falat, olyan lehetetlenül viselkedett. Különösen igaz volt ez a regény csúcspontján, ami az egyik legszebb pillanat kellett volna, hogy legyen, erre neki még azt is sikerült szépen tönkretennie. Hát gratulálok neki! Szívesen lenyelettem volna vele egy ciánkapszulát.
Mindenféleképpen ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a mesefeldolgozásokat, mert a Cinder és Ella elképesztően jól, és meglepően hitelesen hozza a kötelezőt. Minden benne van, ami egy ilyen modern tündérmeséhez kell, egyszerűen nem tudtam vele betelni. Egyszer muszáj lesz beszereznem.

Kedvenc karakter(ek): Cinder, Ella

Gyűlölt karakter(ek): Kaylee, Ella családja

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Vándor Judit

Kiadta: Móra Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 400

Sorozat: -