Blogturné #137 - Mia Sheridan: Leo esélye

Miért: Olvastam az első részt.

Tartalom: Tényleg megérdemel mindenki egy új esélyt? Az is, aki hazudik érte?

Jár-e mindannyiunknak egy újabb dobás? Akkor is, ha részben mi okoztuk saját vesztünket?

Mi mindent tennél meg azért, hogy új esélyt kapj a szerelemre? Hogy új esélyt kapj az életre? Hogy elmondhasd a saját történetedet?

Evie már elmondta az övét. De minden szerelemnek két oldala van. Ideje, hogy adjunk egy esélyt Leónak is! (Könyvmolyképző)

Vélemény: Előre szólok, a kritika erősen SPOILERES az első részre nézve!

Most, hogy elolvastam Leo szemszögét, még mindig újra és újra felteszem magamban a kérdést, hogy a fiú miért érzett rá olyan erős késztetést, hogy hazudjon Evie-nek. Akárhonnan nézem, ez nem oldja meg a problémáját, sőt, éppen ellenkezőleg, felesleges, érthetetlen helyzetekhez vezetett. Értem én, hogy enélkül nem lett volna könyv, de azért úgy érzem, ez felesleges malőr volt a főszereplőnk részéről.
Ugyanakkor az biztos, hogy azt, amin keresztülment az évek alatt, sokkal jobban meg lehet érteni úgy, hogy látod, miként küzd a felépüléséért a kórházban.Ebben egy nagyon fontos sarokpont a pszichológusa, Dr. Fox, akit egészen egyszerűen képtelenség nem imádni. Nem tudnám nektek pontosan elmagyarázni, mivel, de engem nagyon megfogott ez a karakter. Talán azzal, hogy átlát Leon, és éppen ezért próbál neki segíteni abban, hogy fel tudja dolgozni a történteket. Rajta kívül talán nincs is olyan új karakter, aki különösebben több szót érdemelne, így menjünk is tovább.
Természetesen a legidegesítőbb elem, akivel már az első részben sikerült örök haragot kötnöm - most pedig ezt a végtelenségig fokoznom, gyakorlatilag - az Lauren. Tudjátok, Leo nevelőanyja, aki úgy érezte, nincs annál elmésebb ötlet, minthogy ágyba bújjon a nevelt fiával, és később még meg is erőszakolja, ha arra támad kedve. Nem hiszem, hogy sok olyan ember élne a világon, aki azt mondaná, ez nem beteges viselkedés, nekem a hideg futkosott a hátamon, valahányszor megjelent a színen, tehát elég gyakran, mert a zaklató fogalmát sikerül kimaxolnia ennek a hárpiának.
Persze felmerül a kérdés, mi a helyzet magával Leo-val. Igazság szerint, én úgy éreztem, hogy az ő kötete nem tesz hozzá valami sokat az eredeti történethez. A huszonéves sikeres, dúsgazdag vezérigazgató képtől már amúgy is herótom van, de ezt a főszereplőnknek sikerült egy kicsit még tovább rontania, ugyanis végig azt éreztem, hogy ez baromira nem illik hozzá, szerintem teljesen máshogy kellett volna felépíteni. Szó se róla, nyilván a pénze miatt is lesz nagyon vonzó Evie számára Jake-ként - mert nézzünk szembe a ténnyel, a lány nem IQ-bomba aki azonnal rájött volna, hogy a rég elvesztett szerelmét kapta vissza, és ennek értelmében olyan döntéseket hozott néha, hogy a hajam égnek állt tőle -.
A történetről nincs mit mesélni, hiszen ugyanazt kapjuk, amit a Leo-ban, csak ugye most a fiú szemszögéből, ami egyébként nem sokat tesz hozzá. Szerintem kifejezetten kevés olyan jelenet van, amivel ne találkoztunk volna az előző részben, szóval annyira nem éreztem indokoltnak, hogy ez a kötet megszületett, pedig Sheridan hozza a tőle megszokott színvonalat - na meg persze a rengeteg szexet, amit megint csak sikerült elunnom a végére, sajnálom, de engem csak erotikus részekkel nem tud megnyerni magának egy könyv...  -.
Mégis, bár nem hibátlan alkotás, nem tudom rá azt mondani, hogy utáltam volna, mert egyszerűen olvastatta magát. Vannak ilyen történetek, lehet, hogy több sebből véreznek, de valahogy mégis hatnak ránk, ezért, amikor befejezzük, valahogy nem tudunk rá haragudni. A rajongók egészen biztosan imádni fogják. :) De azok is, akik csak bolondulnak a New-Adult korosztálynak szóló könyvekért. 

Kedvenc karakter(ek): Dr. Fox
Gyűlölt karakter(ek): Lauren
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Margittay
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 312
Sorozat: Sign of Love (#2)

Résztvevő blogok listája:

01.16. - Deszy könyvajánlója

01.18. - Angelika blogja

01.20. - CBooks

01.22. - Kristina blogja

01.24. - Kelly & Lupi olvas

01.26. - Dreamworld

01.28. - Media Addict


Nyereményjáték:

Mia Sheridan csillagjegyes sorozata minket is megihletett. Olyan híres színészeket válogattunk, akik mindannyian az Oroszlán jegyében születtek. A Ti feladatotok, hogy felismerjétek őket, és a nevüket beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #124 - C. J. Roberts. Epilógus

Miért: Szeretem ezt a sorozatot.

Tartalom: Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sok mindent tudsz, ráadásul túl jól.

Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az a férfi, akit szeret. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, jóval többről szól a történetünk annál, ami néhány mondatba belefér. Mégis képtelen vagyok szavakkal illetni az akkori viselkedésemet. Mivel e sorokat olvasod, szerintem nem is kell megítélnem. Te már úgyis ítélkeztél fölöttem.

Azért olvasod ezt a könyvet, mert meg akarod ismerni a történet többi részét. Tudni akarod, mi történt 2010. szeptemberében azon a meleg nyári éjszakán, amikor találkoztam Livvie-vel a Paseónál. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem.

Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Nagyon elnéző volt velem, amikor megosztotta a történetünket. Az igazság sokkal… bonyolultabb. (Könyvmolyképző)

Vélemény: ÁÁÁÁ annyira imádtam ezt a lezárást, hogy el nem tudom nektek mondani! Kezdjük ott, hogy C. J. Roberts vagy istentelenül jól tud férfi szemszöget írni, vagy megfűzte a férjét, hogyan írja már meg helyette, mert miért ne, úgyse tudná meg senki. Elképesztően hiteles az egész dolog, ahogyan elő van adva, és azért valljuk be, régen találkoztunk olyannal, hogy egy ilyen nézőpont maximálisan hiteles lett volna egy írónő tollából - hiszen legtöbbször úgyis kilóg valahol az a bizonyos lóláb -. Nem hittem volna, hogy Caleb nézőpontja ennyire jól fog működni, és gyakorlatilag a könyv első néhány sorával úgy levesz majd a lábamról, mint már nagyon régóta egyetlen egy könyv sem. 

Persze, változatlanul fenntartom, hogy 18 év alattiaknak nem ajánlom ezt a könyvet, mert, bár ez az utolsó rész lényegében az egymásra találásról szól - erről majd kicsit később bővebben - azért a brutalitást és az erőszakot még ez a rész sem nélkülözi, bár itt talán kap egy új színezetet az egész, hiszen most már nem arról van szó, hogy Calebnek be kellene törnie az ő Cicáját, hanem arról, hogy egészen egyszerűen mind a ketten ezt élvezik. Ez persze egy rendkívül beteg dolog, mondja a hétköznapi ember, és ezt is mondanám én magam is, ha nem azt vallanám, hogy mindenki addig menjen el szexuális téren a párjával, ameddig mindkettejüknek megfelel. Ha ebbe belefér a bántalmazásba hajló szex is, hát hajrá. Az ő dolguk, nem a miénk. És lényegében itt is erről van szó. 

De visszatérve arra a bizonyos egymásra találásra: ha valaki végigolvassa a trilógiát, egyszerűen nem tudja elítélni a két főszereplőnket amiatt, ami kettejük között történik. Calebnek alapból az a normális, hogy fájdalmat okoz - tudjuk miért, és biztosan van aki szánja, más gyűlöli emiatt, én ezt nem vitatom -, Livvie pedig, saját tapasztalatlanságából adódóan, ezt szokja meg a férfi mellett töltött hónapok alatt, és éppen ezért, számára ez a fajta mentalitás válik természetessé, nem pedig az, ami a mondjuk így, normális embereknek, Hogy ez most jó vagy rossz, azt mindenki döntse el maga, szerintem.

Eddig is imádtam Calebet, ezután is imádni fogom, ez biztos. Lehet, hogy egy beteg elme - és mivel megkedveltem őt, biztosan én is az vagyok, naná -, de könyörgöm, ez a pasi... Hát, na. Egyszerűen hat. Nem csak Livvie-re, de az olvasóra is - és ehhez még az se kellett volna, hogy a férfi kvázi nekünk szánja ezt az egészet -. Ahogyan elmondja, hogyan is találta meg a lányt, vagy épp böki ki neki azt a bizonyos szót... Az egész annyira őszinte, nyers, és mégis, valamilyen abszurd módon talán még romantikus is, hogy az szinte hihetetlen. Látni, ahogyan ez a két sérült lélek megpróbálja kialakítani az immáron közös életét, nagyon érdekes, és szerintem élvezetesen is lett megírva. Nem erőltetett, szépen fokozatosan építkezik. Persze a hullámvölgyek azért ebből a részből se hiányozhatnak, de jól vannak beleépítve a történetbe, és éppen ezért szerintem sokszor elég nagyot is ütnek. 

Nem hiszem, hogy erről a részről túl sokat lehetne ömlengeni úgy, hogy az ember ne kezdje el spoilerekkel traktálni a jónépet, éppen ezért, inkább hadd foglaljam össze pár mondatban, hogy mit gondolok erről a sorozatról összességében. 

Kétségkívül nem éppen a leghétköznapibb téma, és főleg nem szokványos a megvalósítása, de szerintem bizonyos szempontból éppen ez az, ami kiemeli a tömegből. A határozottsága, a nyers brutalitása, az őszintesége - ha lehet ezt mondani - mind-mind azt az érzetet erősítette bennem, hogy elismeréssel tekintsek erre a szériára. Elismerem, kell hozzá egy idegállapot és egy hangulat, hogy az ember úgy tudja elolvasni ezt az egészet, hogy közben ne akarja állandó jelleggel a földhöz csapni a könyvet. De, ha valaki csak egy pici affinitást is érez magában arra, hogy olvasson valami újat, valami nem általánosat, akkor ez a történet egy remek választás. Ha sikerül túllendülni a kezdeti sokkon, képes magával ragadni az olvasóját, és egy igencsak maradandó élménnyel gazdagítania. Erős idegzettel és gyomorral rendelkezőknek csak ajánlani tudom! 

Kedvenc karakter(ek): Caleb, Livvie
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 232
Sorozat: The Dark Duet (#3)

Résztevő blogok listája:

12.08. - Angelika blogja

12.10. - Media Addict

12.12. - Kelly & Lupi olvas

12.14. - Dreamworld

12.16. - Kristina blogja

12.18. - Cbooks

Nyereményjáték:

A sorozat harmadik részének nyereményjátéka még az előzőnél is könnyebb, egyetlen kérdésünk van: Hol találkozott újra Livvie és Caleb? Kérjük kitölteni a rafflecopter doboz megfelelő sorait. 

(Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!)

a Rafflecopter giveaway

Blogturrné #114 - C. J. Roberts: Megigézve a sötétben

Miért: Tetszett az első rész.

Tartalom: A The Dark Duet második kötete – a Captive in the Dark izgalmas, bizsergető, mozgalmas folytatása.

Mi a bosszú ára?

Calebet egy titokzatos pakisztáni férfi tartotta fogva szexrabszolgaként. Kiszabadulása óta olyan adósságot cipel, amit csak vérben lehet visszafizetni.

Az út hosszú és bizonytalansággal teli, de Caleb és Livvie számára minden véget ér.

Vajon Caleb képes odadobni a szeretett nőt a bosszú kedvéért? Vagy meghozza a végső áldozatot? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mielőtt belekezdenék, akár csak az első résznél, most is felhívom a figyelmeteket, hogy csak 18 éven felülieknek ajánlom ezt a könyvet! 

Szóval, erről már a Fogoly a sötétben kapcsán is volt szó, de úgy érzem, érdemes ismét leszögeznem, hogy egy rendkívül kemény, és durva helyzetet mutat be Roberts könyve, hiszen mégis csak a szexrabszolgaság adja az alapját, ami azért nem éppen a teadélutánokon felmerülő beszédtéma, ugyebár. Ha ezt még megfejeljük azzal, hogy az írónő elképesztően nyersen tud írni - és én ezt most abszolút pozitív dologként éltem meg, elvégre ez nem olyasmi, amit rózsaszín cukormázzal leöntve lehetne tálalni az olvasóknak... Azaz lehetne, csak akkor még inkább kivágná a biztosítékot az embereknél, mint így, ebben a formájában -. , akkor el tudjátok képzelni, milyen a végeredmény. 

A történet ugyan sokkal lassabban indul be, mint az első rész esetében, ez azonban szerintem annak köszönhető, hogy két teljesen más idősíkban látjuk Livie és Caleb szemszögéből az eseményeket. A lány a jelent, míg Caleb a múltat mutatja be nekünk. Ebben az volt az érdekes, hogy a két esemény egymás mellett halad, és lassan, utalásokból tudod meg, hogy pontosan hol ér majd össze a két szál. Erről most nem szeretnék többet írni, úgyis szóba fog még kerülni Livvie kapcsán, de akkor most térjünk át Caleb szálára.
Ahogyan azt már a Fogoly a sötétben kapcsán is megszokhattuk, nagyon sötét és durva az egész. Az erőszak rendkívül gyakori, bár és ez engem lepett meg a legjobban, lett benne egy új színezet, ugyanis a Stockholm-szindróma kezd eluralkodni mindkettejükön. A kapcsolatuk fokozatosan mélyed el, de ebben a kötetben ez a folyamat mintha felgyorsult volna. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy követendő ez az egész - nyilván nem az -, de az írónő annyira jól ír, hogy a főszereplők kapcsolata átlényegül a szemünkben. Már nem undorral, gyűlölettel nézek rá, annak ellenére, hogy azért az igazán erőszakos részeknél nekem is felállt a szőr a hátamon, ezt elismerem.
Livie szemszögében bejön a képbe egy új szereplő, Matthew Reed személyébe, akinek az a feladata, hogy felgöngyölítse az Oliviával történteket. És tudom, hogy ő lenne a jófiú ebben az egészben, elvégre Caleb az emberkereskedő, meg ilyenek, mégis, nálam Roberts elérte, hogy eszem ágában sem volt a pozitív szereplőnek drukkolni, hanem éppen ellenkezőleg, a jelenben játszódó történetben is folyamatosan azt vártam, hogy a szőke herceg fehér lovon - ami egyébként egy viszonylag gyakran megjelenő szófordulat ebben a kötetben - mikor méltóztatik végre felbukkanni. Ettől még persze nem gyűlöltem Matthew-t, szó sincs erről, csak nekem, minden hibája, undorító tulajdonsága ellenére, Caleb volt az igazi befutó. Pedig egyébként az, ahogyan ez a két sérült lélek - most Livvie-re és Matt-re gondolok - elkezd közelebb kerülni egymáshoz, már-már kínzó lassúsággal, az kifejezetten szívszorító, érzelmes, és rendkívül jól megírt dolog volt. Ha Roberts nem szeretteti meg velem annyira Calebet, egészen biztosan nekem is ő lett volna az abszolút befutó, és ez most független attól, hogy lényegében össz-vissz két olyan pasi van a könyvben, aki ebben az értelemben komolyabban szóba jöhet a lánynál.
Az én véleményem szerint egy sokkal mélyebb és komplexebb történetet kaptunk ebben a részben, mint annak idején a Fogoly a sötétben-nel, így, ha lehet, nekem ez még jobban tetszett. Még egyszer mondom: nem egy kellemes, felemelő olvasmány, inkább keserű, mint keserédes, de ha valakinek van gyomra hozzá, mert esetleg az első kötet nem vette el a kedvét végleg ettől az egésztől, akkor annak csak ajánlani tudom. Igaz, most nem írtam sokat magáról a témáról, meg ezekről a dolgokról, pedig azok is megértek volna egy misét, de nekem most ez a furcsa hármas kötötte le leginkább a figyelmemet, ez érdekelt a legjobban. 

Kedvenc karakter(ek): Livvie, Caleb
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 480
Sorozat: The Dark Duet (#2)

Résztevő blogok listája:

11.26 Media Addict

11.28 Angelika blogja

11.30 Kelly és Lupi olvas

12.02 Dreamworld

12.04 Kristina blogja

12.06 CBooks

Nyereményjáték:

A Megigézve a sötétben könyveket egy nagyon egyszerű játékkal nyerhetik meg a felnőtt olvasók. Arra kell válaszolni, hogy melyik két országban játszódik a sorozat: ez az első részből kiderül, így azoknak szeretnénk kedvezni, akik már elkezdték a sorozatot, de persze némi utánajárással bárkinek elérhető az információ. Kérjük kitölteni a rafflecopter doboz megfelelő sorait. A sorozat harmadik részéért új játék és új rafflecopter doboz lesz elérhető 12.08-tól.

Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #107 - Lisa De Jong: Amikor esik

Miért: Blogturné.

Tartalom: Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem.

És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el.

Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam.

Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe.

Megsebeztek.

Megmentettek.

És reményre leltem.

Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat…

Újra. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Erre nem tudok nektek jobb szót, mondani, de számomra ez a könyv egy valóságos drámavonat volt. Egymást érik a drámaibbnál drámaibbnak szánt jelenetek, csak az a baj, hogy legtöbbször, bármennyire is szeretném, hogy ez ne így legyen... de egyszerűen nem működnek. Ráadásul, az olvasónak nincs is ideje átélni azokat a pillanatokat, amiket olykor át kellene, mert szinte azonnal jön a következő, könnyfakasztónak szánt rész.

Lehet, hogy már ti is éreztetek hasonlót egy regénnyel kapcsolatban, de nekem most határozottan az volt a benyomásom, hogy az írónő túl sok, felesleges csavarral tömködte tele a cselekményt, és ez számomra valahogy megölte az olvasás élményét. Pedig alapvetően Lisa De Jong nem ír rosszul, csak túl sokat akart egyetlen cselekményfolyamba beleerőltetni, és ez a történetvezetésen is meglátszik, mivel a regény egyébként egyáltalán nem hosszú.
A téma nagyon kényes, bár bevallom, mivel szinte minden második NA-könyv arról szól, hogy megerőszakolták a lányt, és jön valaki, aki képes kirángatni őt a gödörből, ezért már nehéz átélni a probléma súlyát, főleg, mert bizonyos szempontból De Jong mintha elbagatelizálná az egészet, pedig az indítás nagyon ígéretesnek tűnt. Kate ugyanis még nem tette túl magát teljesen a történteken, vagyis érezhetően szenved a történtek miatt, sokkal jobban, mint például Avery a Wait for Me-ben, aki a regény elején már sokat tett azért, hogy túl tudja tenni magát a történteken.
Kate azonban még távolról sem itt tart, éppen ezért nagyon furcsa, hogy a romantika elképesztően gyorsan alakul ki közte és Asher között. A fiú megjelenik a színen, és a lány majdhogynem azonnal túlteszi magát a történteken... Nekem ez elég erőltetettnek hatott. Persze, biztosan van olyan, hogy csak a szerelem maga, képes túllendíteni az embert egy ekkora lelki törésen, de én sajnos nem tudok hinni ebben, nem vagyok ehhez eléggé idealista és szentimentális. És ez már csak azért is furcsa, mert ott van Beau, a lány gyerekkori szerelme, és legjobb barátja, akinek nem sikerült túllendítenie Kate-t a holtponton, pedig tényleg mindent megtett érte, erre amint kiteszi a lábát a poros kisvárosból, megjelenik Asher, mint szőke herceg fehér lovon, a másik srác meg szabályosan mehet a levesbe... Hogy is van ez?  Teljesen irreálisnak hat az egész szituáció. Ez egy igencsak elbaltázott szerelmi háromszög akart lenni, csak épp nem működött, mivel ez nem volt valódi háromszög, tekintve, hogy Kate úgy változtatja a véleményét, mint egy napraforgó.
Ettől függetlenül, Ashert szerettem egyébként... az agyrémig. Egy nagyon jólelkű karakter, aki tényleg szerethető, könnyen megkedvelhető figura, erre De Jong vele kapcsolatban belerak egy olyan olyan fordulatot a könyvbe, hogy nekem szabályosan a hajam égnek állt tőle. És ez főleg annak köszönhető, hogy ha végigolvasod a könyvet, akkor arra fogsz rájönni, hogy amire kifuttatja az egészet, az feleslegessé teszi az egész történetet egy bizonyos szempontból...Töltelékelemnek hat,  az ezzel kapcsolatos nagy, végső csavar, legalábbis az én szememben. Lehet, hogy ezt mások teljesen másként fogják értelmezni, persze. 

Vérbeli NA-rajongóknak tudnám leginkább ajánlani ezt a könyvet, annak ellenére, hogy a történet VP-besorolást kapott. Ugyanis ők azok szerintem, akik a történet esetleges hibáin képesek felülemelkedni, és azok ellenére egy kellemes olvasmányként fogadni ezt a regényt. Kicsit egykaptafás, ezerszer látott történet, de vannak benne egészen szép gondolatok is.   

Kedvenc karakter(ek): Asher
Gyűlölt karakter(ek): Kate
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Palásthy Ágnes
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: ?
Sorozat: When It Rains (#1)

Résztevő blogok listája:

11.20 Kelly és Lupi olvas

11.22 Angelika blogja

11.24 Media Addict

11.26 Deszy könyvajánlója

11.28 CBooks

11.30 Dreamworld

Nyereményjáték:

Amikor esik…. nos, a romantikához még az eső is illik! Kedvenc filmjeinkből válogattunk a játékunkhoz, csupa esős jelenetet. Nincs már dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni az adott állomáson felismert film címét. Sok szerencsét! Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #28 - C. J. Roberts: Fogoly a sötétben

Miért: Kíváncsivá tett a téma.

Bevezető: “– Mit kell tennem pontosan?

– Engedelmeskedni.”

Fájdalom és élvezet kéz a kézben jár e regény lapjain. A főszereplő Livvie egy veszélyesen sötét, megdöbbentően bizarr és kéjesen vad világba csöppen, ahol mindenben ki van szolgáltatva mestere kénye-kedvére. Légy erős, és szegődj társául erre a döbbenetes kalandra!

Tartalom: Caleb olyan ember, akit csak a bosszú érdekel. Amióta egy hatalomra éhes gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek tartott férfit keresve. A szenvedését okozó építész végül előkerült: a személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt egykoron. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mint az már a turné többi bejegyzéséből is kitűnt, ez egy felnőtt témájú könyv - és hangsúlyozom, nem az enyhébb fajtából -, éppen ezért a posztot is mindenki csak saját felelősségére olvassa. Köszönöm.

Emlékeztek még, amikor a Soha nem elég-turné kapcsán írtam arról, mennyire szélsőségesen vélekedtünk mindannyian arról a könyvről? Nos, örömmel jelenthetem, hogy ezúttal a Fogoly a sötétben sem jelentett kivételt. Hasonlóan heves - ha nem hevesebb - vitát szült közöttünk ez a regény. Sokáig én abban sem voltam teljesen biztos, hogy végül megtartjuk a turnét, például. Na, de akkor lássuk csak, miért is adódhatott ez a helyzet.
Aki találkozott már a Rabul ejtett szűz című borzalomból írt bejegyzésemmel, az tudhatja rólam, hogy nem vagyok oda a Szürke ötven árnyalatáért és annak koppintásaiért. Éppen ezért igen komoly elvárásokkal álltam neki ennek a könyvnek, hiszen foglalkozik a BDSM témakörével, viszont, ellentétben az elődjével, itt egyrészt jobban is ábrázolja, másrészt igen komoly célja van, de erre majd később fogok kitérni.

A fülszövegből is kiderülhetett számotokra, hogy a cselekmény a szexrabszolgaság témája körül forog. Éppen ezért, én azt mondanám, ne legyenek hamis illúzióitok: ha azt várjátok, hogy itt is egy olyan változás megy majd végbe Caleb-ben, mint teszem azt Christian Greyben - aki egomán, megalomán hadd ne mondjam miből vált hősszerelmes bájgúnárrá -, akkor jobb, ha félreteszitek ezt a könyvet. Ez ugyanis távolról sem egy megváltástörténet. Számomra pedig ez tette igazán emlékezetessé a mostanában divatos tucatregények között.
A stílusa elképesztően hatásos. Sokat ostoroztam már az E/1 és E/3 szemszög váltakozásával íródott könyveket, de be kell vallanom, ebben a regényben ez volt a leginkább működő módszer, amivel át lehetett adni a történetet. Ha Caleb gondolatait E/1-es leírással kellett volna végigolvasnom, lehet, hogy nemes egyszerűséggel kihajítottam volna az ablakon. Így azonban adott egy nagyon érdekes ízt a könyvnek, és olyan volt, mintha egy üvegen keresztül, biztonságos távolságból figyeltem volna az olykor-olykor kiakasztó jeleneteket.
A férfi főszereplőnk, ha tetszik, ha nem, egy rossz ember. Nem számít, hogy a körülmények tették azzá, amivé, esetleg már önmagában is ilyen elborult személyiség volt, ez a lényegen mit sem változtat. Amit Livie-vel művel, az egyszerűen szavakkal leírhatatlan, és nem a szó jó értelmében. Valóban képes megtörni a lányt, és ehhez a már fent említett BDSM pusztán egy eszközként szolgál. A szerepjáték ábrázolását ebben az esetben én sokkal hitelesebbnek értékeltem, és be kell vallanom, némely jelenet olvasás közben szabályosan felfordult a gyomrom. Nem hangsúlyos, mégis jelentőségteljes elem. Éppen ezért még csak nem is feltételeztem, és még most sem feltételezem, hogy Caleb és Livie között romantikus kapcsolat állna fent az idő előrehaladásával. Az ok pedig nagyon egyszerű: a lány lelkiállapotában és világlátásában beálló komoly változást egy betegség nevével tudnám nektek a legjobban leírni, ez pedig a Stockholm-szindróma. Erről korábban már írtam egy internetes magazinban, így abból a cikkemből osztanék meg veletek pár részletet ezzel kapcsolatban.
Ez a betegség lényegében azt jelenti, hogy fogvatartó és fogvatartott között egy igen különös kapcsolat alakul ki. Az, akit elzárnak a külvilágtól, ha a fogvatartója kedvesen bánik vele, az nem dühvel és erőszakkal fordul felé – mint azt elsőre feltételeznénk -, hanem kedvezően reagál. Olyan, mintha kialakulna egyfajta beteges vonzalom a két fél között.

Erről a jelenségről, noha kétségkívül már korábban is létezett – elég, ha az ember a XX. század háborúira és a hadifoglyokra gondol - 1973-ban írtak először, amikor Stockholmban – innen ered a tünetegyüttes elnevezése is -, egy bankrablás során a rablók túszul ejtették az ott dolgozókat, akikkel körülbelül 131 órát töltöttek összezárva. Arról, hogy pontosan mi történhetett odabent, nem szól a fáma, de annyi biztos, hogy gyökeresen megváltoztatta az alkalmazottak és a rablók közötti viszonyt. Hiszen megpróbálták megakadályozni a kiszabadításukra tett kísérletet, majd később a korábbi fogvatartottak gyűjtést szerveztek, amiből a rablók jogi védelmét akarták finanszírozni, valamint nem tanúskodtak a tárgyaláson.

Engem az gondolkoztatott el az eset kapcsán, hogy vajon mennyire kell kiszolgáltatott helyzetben lennie az embernek ahhoz, hogy ilyen szinten kiforduljon önmagából, és ne az ellenséget, hanem a barátot lássa abban a személyben, aki ártani akar neki, akár fizikailag, akár lelkileg, például azzal, hogy nem engedi ki a külvilágba. Nos, ezt a kérdést a mi főszereplő leányunkkal kapcsolatban is fel lehetne tenni, és szerintem, ha valaki elolvassa majd a könyvet, igencsak meglepő választ fog kapni. 

Erotikus regény, ez igaz, ám a történet ezen szála számomra nem volt más, mint egy nemi erőszak hosszadalmas leírása. Emiatt tényleg csak olyanoknak ajánlom Roberts könyvét, akiket érdekel ez a téma, és úgy érzik, nem fognak kiborulni tőle. 

Ha valaki szereti a tabutémákat, adhat a könyvnek egy esélyt, annak ellenére, hogy nehéz nélküle anélkül hosszadalmas kritikát írni, hogy az ember minden érdekesebb csavart ellőjön benne. 

Kedvenc karakter(ek): Caleb
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év 2014
Oldalszám: ?
Sorozat: The Dark Duet (#1)

Résztvevő blogok listája:

11.05. – Kelly & Lupi olvas
11.07. – Kristina blogja
11.09. – Angelika blogja
11.10. – Media Addict
11.12. – Dreamworld

11.14. – CBooks

Nyereményjáték: 

A Könyvmolyképző Kiadónak hála három szerencsés ezúttal is megnyerheti a regényt!

A blogturné mind a hat állomásán találtok néhány kiemelt betűt, amelyeket helyes sorrendben összeolvasva olyan eszközök neveit kapjátok, amelyeket gyakran használnak az úr és alárendelt szerepjátékokban, így e könyv lapjain is találkozhattok velük. 

Figyelem! Ahogy ezt a rázós történetet, úgy nyereményjátékunkat is csak felnőtt olvasóknak ajánljuk! A Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a megfejtést. 

A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az értesítő emailre, automatikusan újra sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway