Miért: Sorozatfolytatás.
Tartalom: Ruby sosem akarta birtokolni azon képességeit, amelyek majdnem az életébe kerültek. Most azonban meg kell szoknia őket. A többiek a Gyerekek Ligájában csak „Vezérnek" hívják Rubyt, pedig ő pontosan tudja, hogy micsoda: egy szörnyeteg. Amikor Rubyra bíznak egy érzékeny titkot, bele kell vágnia élete legveszélyesebb küldetésébe: el kell hagynia a Gyerekek Ligáját. Kegyetlen információk keringenek arról a veszélyes betegségről, ami a fertőzött amerikai kisgyerekek nagy részét megölte, a többieket pedig kirekesztett lényekké változtatta, és úgy tűnik, ezen információk kiirthatatlanok. Az igazság azonban egyetlenegy helyen lelhető fel: Liam Stewartnál. Ahogyan Ruby átutazik az országon, kutatva Liam és a katasztrófa után, ami tönkretette az életét és egész Amerikát, szíve és esze két irányba húzza – szíve a régi barátok és a család felé, esze pedig a Liga felé, aminek ígéretet tett. Egy biztos: Ruby mindent meg fog tenni azért, hogy megvédje szeretteit. De mi van akkor, ha a háború megnyerése önmaga elvesztését jelenti? (Maxim)
Vélemény: Nem tudom, emlékeztek-e még, de az első résszel nem igazán voltam kibékülve. Annyira lassú, és vontatott volt, hogy akármennyire is akartam, nem tudott lekötni... És akkor a túlbonyolítottnak beállított világfelépítésről még nem is beszéltem. Szóval mondhatni, hogy a kíváncsiság vett rá a folytatásra, hogy vajon egy kissé gyengécske kezdés után tud-e olyan folytatást írni, ami valóban meghozza az ember kedvét ehhez a szériához.
Örömmel jelenthetem, hogy a második rész minden téren kenterbe veri az elsőt! Amennyire nem voltam kibékülve a Sötét elmékkel, annyira imádtam ezt a kötetet. Egyszerűen zseniális az egész, esküszöm, mintha nem is Alexandra Bracken írta volna.
Már a kezdéssel abszolút sikerült megnyernie magának. Igazi csapjunk bele a lecsóba jelleggel indított. Az írónő stílusa is sokat fejlődött szerintem, már nem volt annyira esetlen az egész, mintha ő se tudná, mit szeretne kihozni ebből a dologból - szerintem ez volt a legfőbb oka annak, hogy annak idején nem tudott megnyerni magának, bármennyire is szerettem volna -. Most már érződik benne a tudatosság, és a jó történetvezetés is. Le a kalappal előtte, komolyan!
Az egész történet sokkal komolyabb, mint amit annak idején kaptunk. Végre teljesen tiszta az ember fejében a világfelépítés, ami engem például arra döbbentett rá, hogy ez az egész Gyermek Liga-szál engem kicsit a Beavatott-ra, és azon belül a Bátrakra emlékeztetett, de ez nem volt zavaró, sőt, nekem kifejezetten tetszett ez a fajta megoldás, de ezzel elképzelhető, hogy egyedül leszek, majd meglátjuk. Az pedig, hogy eköré az írónő felhúzott egy komoly karakterdrámát Ruby főszereplésével, nagyon jól működött. Tetszett, ahogyan a lány őrlődött a kötelessége, és aközött, amit valójában tenni szeretett volna. Nem emlékszem, hogy a közelmúltban olvastam volna olyan könyvet, amiben ez hasonló módon lett volna megvalósítva. Plusz az is tetszett, hogy bizonyos szempontból önmagával is meg kell küzdenie, hiszen a képességei miatt egyszerűen nem találja a helyét. Nem tudja eldönteni, hova tartozik istenigazából. Jó látni, hogy nem egy unalmas, sablonkarakternek számító főhősnővel van dolgunk, hanem egy vérbeli, jó karakterrel.
Apropó, ha már Ruby: igazi jellemfejlődésen ment keresztül az előző kötethez képest. Végre nem csak értetlenül áll, és néz maga elé, fel se fogva, mi zajlik körülötte, hanem az események valódi résztvevője, alakítója. Azt, hogy profi katonává vált volna, még nem mondanám, de azt hiszem, ami késik, nem múlik. Ráadásul, a cselekmény most igazán a minimumra szorította vissza a romantikát - mondjuk nem is illett volna bele egy ilyen lendületes, akciódús történetbe -. A humor se dominál annyira, mint az első részben, de azért az elmondható, hogy itt is akadnak igazán jó, megmosolyogtató beszólások. Ennek Vada az igazi mestere, egyszerűen rajongtam a szarkasztikus megjegyzéseiért - bár ez lehet, hogy főleg azért volt, mert önmagamra emlékeztetett ezzel -.
Tudom, nem sokat írtam a többiekről, de higgyétek el, ez a rész elsősorban Rubyról és a benne végbemenő változásról szól, mintsem a csapatról. És ez semmit nem von le az értékéből, ettől még maximálisan élvezhető a könyv.
Ha valakinek szerette az első részt, ezt egyenesen imádni fogja. Ha viszont valakinek elvette volna a kedvét, higgye el, megéri esélyt adni ennek a résznek, mert igenis, meghozza az ember kedvét a folytatáshoz.
Kedvenc karakter(ek): Ruby, Cole
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 478
Sorozat: The Darkest Minds (#2)
Résztevő blogok listája:
12.11. - CBooks
12.13. - Könyvszeretet
12.15. - MFKata Gondolatai
12.17. - Letehetetlen
12.19. - Deszy Könyvajánlója
12.21. - Always Love a Wild Book
Nyereményjáték:
Kedvenc főszereplőink visszatérnek!
Ezúttal a játék nagy egyszerű lesz: arra vagyunk kíváncsiak, mennyire emlékeztek, mit is mondtak a szereplők az első részben.
Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik szereplőtől. A feladatotok csupán annyi, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, kitől is származik az idézet.
Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a könyv három példányának egyike!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, ha az értesítéstől számított 72 órán belül nem jelentkezik valamelyik nyertes, újat sorsolunk!
A mai idézet: “– Jesszus! Olyan volt, mintha egy árammal csapatott macskát tettek volna turmixgépbe.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése