Blogturné - Erin Watt: Cifra palota

Miért: Sorozatfolytatás. ROYAL!

Tartalom: Halálos ​ellenségekből váratlan szövetségesek?

Két fiatal mindent megtenne azért, hogy megvédjék, ami számukra a legfontosabb.

Ella Harper eddig minden kihívással megküzdött, amit az élet az útjába sodort. Kemény és kitartó lány: mindennél fontosabb számára, hogy megvédje a szeretteit. Rég elvesztett apja felbukkanása és a barátja életének hajszálon függő összeomlása talán mégis túl nagy terhet jelent a számára.

Reed Royalnak gyorsan felforr az agyvize, és még gyorsabban jár el a keze. De most visszaüt rá, hogy eddig minden problémát erőszakkal oldott meg. Ha meg akarja menteni saját magát és a lányt, akit szeret, felül kell emelkednie gyötrő múltján és megtépázott hírnevén.

Senki sem hisz abban, hogy Ella túlélheti a Royalokat. Mindenki biztosra veszi, hogy Reed mindenkit tönkretesz.

Talán igazuk van.

Minden és mindenki összeesküdött, hogy szétválassza Ellát és Reedet. Meg kell találniuk a kiutat a törvény szorításából, muszáj megmenteniük a családjukat, és kideríteni az összes titkot a Cifra Palotában. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Ez a rész nagyon ütősre sikeredett. A két írónő mindent megtett azért, hogy feltegye az i-re a pontot, hiszen ez az utolsó rész, ami Ella és Reed kapcsolatát helyezi a középpontba. A második kötet akkora csavarral ért véget, hogy egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne folytassam angolul az olvasást... Azonban, a rossz minőség miatt meg kellett várnom a fordítást, de azt kell mondanom, hogy megérte!  Egyrészt, most sincs vele probléma, abszolút élvezhető a magyar verzió is, plusz a történet, na attól letettem a hajamat. 

Oké, azt azért nem árt leszögeznem, hogy ez a rész minden eddiginél jobban magában hordozza a szappanopera-faktort. Szinte tíz oldalanként történik egy váratlan fordulat, vagy csavar, ami engem sokszor a szó szoros értelmében befeszített olvasás közben. Többször azon kaptam magam, hogy ökölbe szorult a kezem, mert egyszerűen azt éreztem, hogy nem lehet igaz! Ezt a két szerencsétlent már tényleg csak tragédiák sújthatják? Ella és Reed rengeteget szenvednek, és olyan helyzetekkel szembesülnek sokszor, hogy az már-már a hihetetlen határát súrolja. A könyv elég hosszú, ennek ellenére, meglepően kevés olyan pillanatot találtam, ami a boldogságukat bizonyította volna. Imádtam ezt a drámavonatot, nem mondom, hogy nem így van, de én valamivel több boldog pillanatot szerettem volna nekik. 

Az a baj, hogy szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire gyűlölöm Ella biológiai apját, Steve-t. A férfi felbukkant a Megtört herceg végén, majd rögtön úgy kezdett el viselkedni, mintha bármit megtehetne Ella-val, aki, bár tény, hogy az ő lánya, eddig a létezéséről sem tudott! Ez mi? Egyáltalán, hogy képzeli? Callum egy biztonságos otthont teremtett a hősnőnk számára, végre mindenki elfogadta a jelenlétét, erre megjelenik ez a pöcsfej (bocsánat, de ennél már csak csúnyább jelzőkkel tudnám ott jellemezni), és elvárja, hogy mindenki rögtön haptákba vágja magát. Ráadásul ott van még Dinah is, akitől az embernek minden egyes másodpercben, amikor csak a színen van, kinyílik a bicska a zsebében. Ennél a nőnél gusztustalanabb hárpiát ritkán láthatunk. Nem péklapát, fejlövés kellene neki! A férjével egyetemben, nyilván. 

Azoknak, akik hozzám hasonlóan rajongtak az előző kötetekért, ezt is csak ajánlani tudom, ugyanis hozza azt a színvonalat, mint az elődjei, sőt, olykor még meg is haladja. 

Kedvenc karakter(ek): Reed, Ella, Easton
Gyűlölt karakter(ek): Steve, Dinah
Pont:10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 208
Oldalszám:
Sorozat: The Royals (#3)

Résztvevő blogok listája:

10.16. - Kelly&Lupi olvas
10.18. - Angelika blogja
10.20. - CBooks
10.22. - Sorok között
10.24. - Könyvvilág
10.26. - Ambivalentina
10.28. - Dreamworld
10.30. - Deszy könyvajánlója


Nyereményjáték:

Melyik országé ez a palota? A kép és egy jellemző mondat alapján ki kell találnotok, melyik ország királyi, hercegi palotáját mutatjuk nektek! Ezután már csak be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megfejtést, és már esélyesek is vagytok a könyvek megnyerésére. 

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Itt található az egyedülálló 80 m hosszú tükörterem.

a Rafflecopter giveaway

Catherine Doyle: Inferno

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Sophie Gracewell's élete a feje tetejére állt, amit neki kell egyenesbe hozni. Ám Nic, a legifjabb Falcone, a jelenlétével folyamatosan emlékezteti a történtekre, na meg arra, hogy nem fogja veszni hagyni a lány szerelmét. Amikor egy másik maffiacsalád darabokra zúzza a törékeny békét, Sophie már tudja, hogy választania kell, miközben az események egyre mélyebbre rántják a maffiózók világába. 

Vélemény: Megkockáztatom, hogy számomra ez az év egyik, ha nem egyenesen a legjobb könyve. Ez így február közepén lehet, hogy egy kicsit elhamarkodott kijelentésnek tetszik a részemről, de higgyétek el nekem, Catherine Doyle valami olyat tett le az asztalra, amiuvel többszörösen felülmúlta azt a sikert, amit a Vendetta-val aratott nálam, pedig azt is imádtam, és az egekig dicsőítettem.
A történet ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért, tehát a raktárban zajlott vérontás után vesszük fel újra a fonalat. Sophie és az édesanyja is szenved az esemény óta, mindketten csak nagyon nehezen tudják feldolgozni az átélteket. A probléma ott kezdődik, amikor kiderül, hogy a lány nagybátyja a Falcone-ok legnagyobb ellensége, a Marino család szárnyai alatt talál magának menedéket. Nem meglepő módon, ez kirobbantja a bandaháborút, amelynek vérontásai közepette Sophie-nak a saját érzéseivel és a múltjával is szembe kell néznie, ha akarja, ha nem. Catherine Doyle már az első résznél bebizonyította, hogy remekül tudja adagolni a csavarokat, és ez most sincs másként. Bár olykor leül a történet, mindig épp a megfelelő pillanatban dobja be a következő fordulatot, ami miatt én kapkodtam a fejem. Ezzel együtt, folyamatosan pörögnek az események, nem igazán van időnk megemészteni bizonyos dolgokat, mert máris történik valami, amire egészen egyszerűen muszáj odafigyelni. Ahogyan keveredik egymással a múlt és a jelen, egyre több fontos részletre derül fény, és azok sokban megváltoztatják Sophie életét, és érzéseit egyaránt. Erre a legjobb példa a szerelmi háromszög, aminek előszelét már láthattuk a Vendetta-ban is, de itt bontotta ki a leginkább az írónő, igaz, nem mindennapi módon. Igaz, a történet megint nem bővelkedik romantikában, hiszen sokkal inkább a háborún van a hangsúly, azért ahogyan Sophie és Luca elkezdenek közelebb kerülni egymáshoz, az fenomális. A leglehetetlenebb helyeken botlanak egymásba, de öröm nézni, a párbeszédeik pedig... imádnivalóak. Egyszerre pattogósak, néha humorosak, remekül vannak összerakva. Azt hiszem, ennyi megmosolyogtatnivaló pedig éppen belefért ebbe a könyvbe, mert egyébként nagyon sötétre sikerült. Az ahogyan a kapcsolatuk fokozatosan megváltozik, sőt el is mélyül, olyan, mint a fény az alagút végén. Tudom, Nicről most nem sokat áradozom, de az igazat megvallva, szerintem nincs is miért, mert szerintem kifordult magából elég rendesen. Abból látszik, hogy ő a legfiatalabb Falcone-fiú, hogy a gondolatai szinte úgy változnak, ahogyan a szél fúj. A Sophie iránti érzelmei, bár stabilnak tűnnek, valójában nagyon gyenge lábakon állnak, és azt hiszem éppen ez az oka annak, hogy mire végeztem a könyvvel, már masszívan a Team Luca tábort erősítettem.
A háború teljes mértékben rányomja a bélyegét a könyvre, folyamatosak a támadások, az intrikák - a két család nőtagjai, mint Donata Marino és Elena Falcone ezt mesteri szinten űzik egyébként, ha az előbbi feltűnt a színen, mindig szabályosan megfagyott az ereimben a vér -. Ő az igazi, könyörtelen maffiafőnök, aki nem ismer kegyelmet. Bármit és bárkit képes lenne feláldozni azért, hogy elérje a célját, és ezen a téren nagyon jó párost alkotnak Jack-kel, aki hozzá hasonlóan csak a saját érdekét tartja szem előtt.  

A könyv olykor már kifejezetten brutális, éppen ezért nem is nagyon ajánlanám 16 éves kor alatt, mert olykor még nekem is felfordult a gyomrom, olyan események történnek. Doyle remekül bánik a maffiavilággal, a stílus továbbra is nagyon-nagyon jó, egyszerűen nem tudok belekötni. Ez a könyv  - a folytatásával együtt, amire egy évet kell várnom - kell nekem a polcra, most azonnal!  

Kedvenc karakter(ek): Sophie, Luca
Gyűlölt karakter(ek): Michael, Jack, Donata
Pont: 10/20

Alapok: 

Nyelv: angol
Kiadta. Chicken House
Év: 2016
Oldalszám: 416
Sorozat: Blood for Blood (#2)

Blogturné #135 - Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Miért: Akartam adni az írónőnek még egy esélyt.

Tartalom: Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Ha valaki régebb óta követi a blogot, az tudhatja rólam, hogy finoman szólva nem rajongtam a Nyár-trilógiáért, aminek csak az utolsó részében villantotta meg Jenny Han, hogy azért tud ő többet is, mint amit addig mutatott. Ezért döntöttem úgy, hogy adok neki még egy esélyt, és olvastam el végül A fiúknak, akiket valaha szerettem-et. És nem csalódtam. IMÁDTAM ezt a könyvet. Annyira aranyos, kedves, és a maga módján ártatlan, hogy az szívet melengető. 

Lara Jean egy átlagos tinilány, aki a szerelem elengedésére egy elég egyedi módszert talált ki magának: szerelmesleveleket ír. Nem adja őket postára, de az, hogy leírja a benne dúló érzelmeket, segíti a lezárás folyamatában. Odáig voltam ezért az ötletért, mert nagyon jópofának, és egyébként egy nagyon érdekes ötletnek tűnt - amit kamaszkoromban lehet, hogy nekem is ki kellett volna próbálnom, meg talán vannak még így ezzel egy páran -. Ugyanakkor nem ez a legérdekesebb az egészben, hanem az, hogy valójában nem ezeken a leveleken van a hangsúly, hanem Lara Jean mindennapjain, amik jelentősen megváltoznak, amikor a nővére, Margot úgy dönt, hogy Skóciában folytatja a tanulmányait. A lány pedig próbálja megtalálni a helyét ebben a megváltozott helyzetben - például innentől kezdve elsősorban neki kell vezetnie a háztartást, gondoskodni a kisebb testvéréről, mivel az édesapjuk sokat dolgozik stb -, és eldönteni, hogyan viszonyuljon a testvére barátjához, Josh-hoz, akihez, minő meglepő, őt is egészen gyengéd szálak fűzik, bár ennek szerintem leginkább az az oka, hogy együtt nőttek fel.
Az igazi fordulatot nem szívesen lőném le, de azt elmondhatom, hogy azért Lara Jeant nem csak Josh érdekli. Érdekes látni, hogy valójában mindegyik fiú más és más, nem csak ők maguk, de a nekik íródott levelek is, hogy mit emel ki velük kapcsolatban. Az egyik fiú például azért emlékezetes számára, mert tőle kapta az első csókját, egy másik, mert érthetetlen módon megtetszett neki, és ehhez hasonlók. Talán kijelenthetem, hogy nincs köztük két egyforma.
Bevallom, számomra Margot egyáltalán nem volt szimpatikus. Szerintem egy kimondottan képmutató lány, ami egy ponton be is bizonyosodik róla. Emellett, szerintem még kicsit önző is, de ez az én magánvéleményem. Az, ahogy Josh-hal bánt, kifejezetten megalázó volt. Persze, azért a fiú sem szent, szerintem egy kicsit túlságosan is egyszerű, már-már butácska. Az egyik pillanatban Lara Jean-ért rajong, a következőben Margot-ért, majd megint a középső lányért, és így tovább, és így tovább. Találd már ki mit akarsz, öreg!
A történet egyik fénypontja egyértelműen Peter K. - becsületes nevén Peter Kavinsky -, Lara Jean egyik  korábbi szerelme, aki amolyan szupersztárnak számít az iskolában, és annak megfelelően is viselkedik, ami nem feltétlen tenné szimpatikussá, ez igaz. Ugyanakkor a humora és az, ahogyan Lara Jean-t kezeli, szerintem kifejezetten aranyos, és olykor nagyon vicces is. Imádtam, ahogyan évődtek egymással, valahogy jó volt olvasni. Bár a többség alighanem inkább Josh-ért rajong majd, szerintem Peter a könyv abszolút fénypontja.
Nem feltétlen többször olvasós könyv, de egyszer mindenféleképpen érdemes, hogy az ember a kezébe vegye, ha lehetősége nyílik rá. Azoknak is bátran merem ajánlani, akik hozzám hasonlóan csalódtak a Nyár-trilógiában, mert ez a történet messze felülmúlja azt minden tekintetben. Aranyos, jópofa történet, olykor meglepő csavarokkal, ami az előző sorozatra, nos... egy kicsit sem volt igaz.

Kedvenc karakter(ek): Lara Jean, Josh
Gyűlölt karakter(ek): Margot
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Tóth István
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 360
Sorozat: To All Boys I've Loved Before (#1)

Résztvevő blogok listája:

01/13 Deszy Könyvajánlója

01/14 Always Love a Wild Book

01/15 Kelly & Lupi Olvas

01/16 CBooks

01/17 Zakkant Olvas

01/18 Letehetetlen

01/19 Dreamworld

01/20 Média-Addict.hu

Nyereményjáték:

A történet szerelmes üzenetei minket is megihlettek!

Ebben a játékban számunkra kedves és emlékezetes szerelmes levelekből gyűjtöttünk nektek részleteket. Arra vagyunk kíváncsiak, melyik könyves szerelmes párhoz tartoznak.

(A páros mindkét tagjának nevére kíváncsiak vagyunk, de nem leszünk szigorúak - keresztnév is elég, a lényeg, hogy egyértelmű legyen.)

Ha megvannak a nevek, már csak be kell őket írnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és a tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valaki nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.

A mai levél: “Nem hiszem, hogy ez a levél valaha is a kezébe kerül. Ha mégis, akkor valami szörnyűség történt velem. Egy veszélyes bűnöző akaratom ellenére tart fogva. Kész vagyok szembeszállni vele, de mielőtt megtenném, végre engedelmeskedem a szívem parancsának, és közlöm önnel, hogy szeretem. Ezennel az ön kezébe adom a lelkemet. Önnél jó helyen lesz, bárhogy végződjön is a mai este. Nem tudom, mihez kezd majd vele, de én a világért sem bíznám másra.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #128 - Jessica Park: Lélegezz velem!

Miért: Még nem olvastam az írónőtől

Tartalom: Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mivel nem volt szerencsém a Flat-out sorozathoz - legalábbis eddig -, különösebb elvárások nélkül kezdtem el olvasni ezt a regényt, úgy voltam vele, lepjen meg az írónő, ha tud... És a legnagyobb megdöbbenésemre, sikerült neki! 

Ami a leginkább meglepett ezzel a történettel kapcsolatban, az az, hogy egy NA-regényhez képest, szerintem kifejezetten kevés dialógus volt benne, annak ellenére, hogy egyébként Park egészen sok karaktert mozgat ebben a történetben. Ezzel együtt, sikerült megoldania, hogy a valódi hangsúly Blythe gondolatain és belső vívódásán legyen. Nem egyszer van úgy, hogy egész fejezeteket olvasol el anélkül, hogy abban bármiféle párbeszéd felbukkanna. Bevallom, ez eleinte nagyon szokatlan volt, de végül is, a regény végére érve azt mondhatom, hogy nem volt egy rossz húzás, sőt, a maga módján nagyon jól működött, még akkor is, ha Blythe-tól néha falnak tudtam volna menni. 

Ennél a lánynál picsogósabb főhősnővel régen találkoztam utoljára. Megértem, hogy mivel elvesztette a szüleit, ez egy igen komoly, maradandó törést jelentett az életében, rendben van. De az, hogy állandóan erre veri magát, hogy jaj szegény ő... Az azért néha már idegesítő volt, annál is inkább, mert a regény elején még nem akart senkihez közelebb kerülni, erre rövidesen betoppan az életébe - bizonyos szempontból szó szerint - egy testvérpár, akikkel viszont szívesen elvan, de azért néha még rájön az öt perc, hogy ő a szegény árva, milyen rossz neki? Hát, nem tudom. Azért a gyásznak is van egy pontja - évekkel az eset után, mint ahogyan az itt is kiderül -, amikor az ember átlép ezen. Jó, nem mondom, abban igazat adok neki, hogy amikor önmagunkat hibáztatjuk egy szerettünk elvesztéséért - mindjárt hozom erre az ellenpéldát -, akkor az hihetetlen módon meg tudja nehezíteni a feldolgozás folyamatát, főleg, ha adott esetben még ráadásul ok nélkül is ostorozzuk magunkat a történtek miatt. Számomra ő nem volt az a szerethető főhősnő, de bízom benne, hogy a folytatás majd hoz bele valami újat, valami pluszt, ami miatt meg fogom gondolni magamat ezzel kapcsolatban.

De akkor térjünk át arra a bizonyos ellenpéldára, James-re aki bár csak említés szintjén szerepelt -leginkább, számomra az ő helyzete volt a leginkább megérthető. Ha az ember gyászol, megesik, hogy mást hibáztat a szerettei elvesztéséért, mert úgy érzi, így könnyebb elfogadni a történteket. Bár, ő szerintem átesett a ló túloldalára egy bizonyos szempontból, azért, ha nagyon akartam, át tudtam érezni a helyzetét. 

Csak most veszem észre, hogy már egészen sokat írtam erről a könyvről, de még mindig nem írtam például a férfi karakterekről, akik ugye minden NA-könyvben igen meghatározóak, akkor is ha egy van, meg abban az esetben is, ha több akad belőlük. Én jelen helyzetben azt mondanám nektek, ketten vannak, mert mind Chris, mind pedig Sabin szemmel láthatóan hamar érdeklődni kezd Blythe iránt. Ha az ember csak elolvassa a fülszöveget, sejtheti, ki lesz a befutó végül, de szerencsére, a könyv egyes szakaszain ez nem feltétlen annyira egyértelmű, mint hinnénk, mert Sabin-nak is vannak nagyon jó részei. Én személy szerint jobban is szerettem, mint Chris-t, mert az utóbbi szerintem inkább csak amolyan üres, tipikus NA-karakter, míg Sabin-ban megvan a mélység, amit szeretek egy karakterben, hiszen nem egysíkú, mint a testvére. Persze, nem tartom kizártnak, hogy más épp fordítva gondolkodik majd erről a két srácról, de éppen ezért jó Jessica Park regénye. Nem tud hidegen hagyni, így is úgyis lesz róla véleményed, és ez egy nagyon jó dolog, ami manapság sok regényből már hiányzik azért. 

Azt hiszem, olyanoknak tudom ajánlani ezt a könyvet, akik jobb szeretik az elgondolkodtató, bizonyos szempontból kissé elvont történeteket - gondolok itt például a párbeszédek erős hiányára, stb -, mert ez végül is, egy érdekesen megírt, tipikus NA-történet, nem hétköznapi elemekkel. Nekem abszolút meghozta a kedvemet ahhoz, hogy az írónő többi könyvét is beszerezzem idővel. 

Kedvenc karakter(ek): Sabin
Gyűlölt karakter(ek): Blythe
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 440
Sorozat: Left Drowning (#1)

Résztevő blogok listája:

12.17. Kristina blogja

12.20. Bibliotheca Fummie

12.23. Media Addict

12.26. CBooks

12.29. Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Ismerd meg a könyv karaktereit játékon keresztül! Minden állomáson egy újabb Shepherd  és McGuire testvér nevét kell beírnod a rafflecopter doboz megfelelő helyére, és ezúttal a Blogturné Klub oldalán megosztott bejegyzésben is kell majd megoldást keresnetek, kiemelt szavak, betűk formájában.

(Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #117 - Cynthia Hand: Amikor búcsúzunk

Miért: Már olvastam az írónőtől.

Tartalom: Alexis egy középiskolás kitűnő tanuló, akit felvettek a híres MIT egyetemre, matematika szakra. Öccse öngyilkossága óta azonban semmi sincs rendbe a családjában. Anyja egyfolytában sír és azt mondja, hogy véget ért az élete. Apja még a tragédia előtt elhagyta őket egy fiatalabb nőért. Alexis pedig dühös, ugyanakkor magát hibáztatja öccse, Ty haláláért, néha pedig az az érzése, hogy öccse szellemként követi őt. Alexis pszichológusa, Dave azt javasolja a lánynak, hogy kezdjen el naplót írni, hátha így könnyebben meg tud birkózni öccse öngyilkosságával. És ahogy Alexis papírra veti fájdalmát, kétségeit, emlékeit, úgy tárul fel az olvasó előtt a múlt, a jelen és a jövő. (Maxim)

Vélemény: Korábban már olvastam az írónőtől az Angyalnyárt, és bár tetszett-tetszett azért nem győzött meg teljesen, ezért is döntöttem úgy, hogy itt az ideje olvasnom tőle valami olyasmit, ami nem fantasy elemekből építkezik. Így akadt a kezembe ez a könyve, és teljesen őszintén mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy elolvastam. 

Igaz, a téma nem éppen a legegyszerűbb, vagy a legkellemesebb, de Hand egészen szépen építette fel az egész történetet. Nehéz erről írni, hiszen mégis csak arról van szó, ahogyan egy fiatal lány megpróbálja összerakosgatni az élete darabkáit, miután a családját sorozatos tragédiák érték. A szülők válása még egy dolog, bár én sosem értettem azokat a párokat, akiket egy fiatalabb harmadik fél képes szétrobbantani. Ilyenkor valahogy mindig felmerül bennem a kérdés, hogy vajon ki hibázott, és milyen mértékben? És egyáltalán, ezután hogy várhatja el a családból kilépő szülő, hogy a gyermeke/gyermekei maximálisan elfogadják az új választottját, és úgy tegyenek, mintha ezzel minden a lehető legnagyobb rendben lenne? Hiszen itt, ebben a könyvben sincs szó többről, mint az apa önzéséről. Ahelyett, hogy megpróbálna küzdeni a kapcsolatért, inkább kihátrál belőle, hagyva, hogy a felesége, akit állítólag szeretett, ezt megszenvedje. Ami pedig külön kiborított vele kapcsolatban, az az volt, hogy a fia elvesztése után végkép úgy tesz, mintha az első családja soha nem is létezett volna... Milyen ember az ilyen? Hogy nem sül le a bőr a képéről? 

És akkor még ehhez jön a valódi csapás, amire valójában Alexis története épül, ez pedig az öccse elvesztése. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a lány egy naplószerűség formájában próbálja meg összeszedni a gondolatait. Ez egyrészt segíti őt a gyász feldolgozásában, másrészt pedig megismerteti az olvasóval Ty-t is az emlékeken keresztül. Azt hiszem, számomra a könyv leginkább a kettejük közötti testvéri szeretetről szólt, és arról a nehéz helyzetről, amit én például, egyke lévén sohasem fogok megtapasztalni, hiszen nem fogom tudni, mennyire fájdalmas érzés, ha valaki elveszíti a testvérét - és ebből a szempontból lényegtelen, hogy öngyilkosságról, vagy másról van-e szó, hiszen a hangsúly magán a veszteségen van -. 

Egy külön jó pont, hogy Lex nem nyugszik bele a történtekbe, hanem a maga módján próbálja meg felderíteni, hogy mi állhatott a tragédia hátterében mi vehette rá végül a testvérét, hogy megölje magát? Vajon mennyiben okolható a válás, és mennyiben a kamaszkorra jellemző hullámvölgyek és válságok? Bár lassan állnak össze a történet darabkái, szerintem nagyon érdekesen volt kitalálva ez a szál, hiszen volt benne pár igazán ígéretes csavar, amiket egyszerűen imádtam. 

Külön pluszpont - legalábbis nálam -

Ez a történet pont a maga nyers valódiságával fogott meg, mivel nem igazán finomkodott. Olykor-olykor kifejezetten fájdalmas volt olvasni, de nem azért, mert rossz lett volna, vagy Hand nem megfelelően írta volna meg, hanem pont azért, mert rendkívül hatásos az egész. Olyannyira be tud rántani a könyv, mintha mi magunk is a cselekmény részévé válnánk amolyan külső szemlélőként, annak ellenére, hogy Alexis szemszögéből, E/1-ben ismerhetjük meg a dolgokat. 

Nem csak Hand rajongóinak, hanem azoknak is szívesen ajánlom, akik még semmit sem olvastak az írónőtől, mert ezt biztosan nem fogják megbánni. Bár elég szívszorító olykor, ettől függetlenül a maga nemében remek olvasmány, ezt meg kell hagyni. Biztosan nem fogja hidegen hagyni az olvasóit, és remélem, még több ilyen jellegű könyvet olvashatunk majd az írónőtől. 

Kedvenc karakter(ek): Alexis, Ty
Gyűlölt karakter(ek): az édesapa
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Loósz Vera
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 420
Sorozat: -

Résztevő blogok listája:

12.05 Kelly és Lupi olvas

12.07 MFKata gondolatai

12.09 CBooks

12.11 Könyvszeretet

12.13 Deszy könyvajánlója

12.15 Dreamworld

12.17 Zakkant olvas

Nyereményjáték:

A közeli hozzátartozók elvesztése és későbbi elengedésük súlyos lelki problémát okoz a fiatalabb korosztály életében is. Számos könyv jelent meg az utóbbi években, melyek ezt a témát dolgozzák fel. A blogturné minden állomásán találtok egy-egy képet, illetve könyvborító részletet, ami alapján ki kell találnotok, ki a főszereplő és kit veszített el.

Minden állomás megfejtését a rafflecopter doboz vonatkozó sorába kérjük beírni.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai regény: Ez a lány azt a két embert veszítette el, akik életünk legmeghatározóbb sarokkövei, majd egy Weston nevű fiú mellett találta meg a boldogságot, akiről azonban kiderül, hogy rákos beteg... Vajon a kapcsolatuk kiállja a próbát?

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #78 - Simone Elkeles: Tökéletes kémia

Miért: Az egyik kedvenc sorozatom.

Tartalom: Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek.
A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel.
Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Elég érdekes kapcsolatom van ezzel a könyvsorozattal, ugyanis az első részt még magyarul kaptam meg annak idején karácsonyra a keresztszüleimtől, úgy, hogy már hetekkel korábban megvettem magamnak a könyvet, de nyilván, szenteste adták csak oda. Másnap reggelre kiolvastam az első részt - nem nagyon aludtam akkor éjszaka -, a következő reggelre pedig a második és a harmadik részt is kivégeztem, igaz, azokat már angolul. Hogy fanatikussá váltam volna? Meglehet, de szerintem abszolút megérte, ugyanis Elkeles-sorozata azonnal levett a lábamról, főleg a második rész, de erről majd a következő kritikában bővebben mesélek majd. :)
Bár gyakran előfordul velem, hogy egyes könyveknek nem szeretem a magyar fordítását, azt kell mondanom, hogy a Tökéletes kémia esetében nagyon kellemesen csalódtam. Jól működött a helyenként szlengesített szöveg, egy kicsit sem volt zavaró, sőt, szerintem kifejezetten élvezetessé tette az olvasást, mert nagyon jól átadta azt a kissé lecsúszott, chicagoi stílust.

Tagadhatatlanul van némi Rómeó és Júlia beütése a történetnek, de távolról sem olyan erős, mint mondjuk Catherine Doyle Vendettája esetében. Alex és Brit története engem inkább a West Side Storyra emlékeztetett, és tudom, hogy ez gyakorlatilag a fent említett mű modern verziója, de szerintem ez a párhuzam sokkal jobban illik ide.
Brittany ebben a részben még nem lopta be magát a szívembe. Hiába van benne egy elég erős kettős mérce, tehát mást mutat egyik helyen, mint a másikon. Engem például kifejezetten irritált, amikor az iskolai jelenetekben szerepelt. Nem bírom az elkényeztetett miss ribancokat, és sajnos Brit sokszor pontosan úgy viselkedik, mintha egy lenne közülük, miközben zárt ajtók mögött azért kesereg, mert ő valójában teljesen másmilyen. Csak nekem szokatlan ez a fajta mű hozzáállás?
Alexet, bár kétségtelenül szerettem ebben a részben, sajnos nem ő a legnagyobb kedvencem, így csak mérsékelten tudok iránta lelkesedni. Az kifejezetten tetszett benne, hogy nem lett belőle az a nagyon nyálas hősszerelmes - csak a történet legvégére, amikor ez már-már törvényszerű egy Young-Adult regény esetében -, emellett pedig fent tudta tartani az érdeklődésemet. A szarkasztikus humoráért pedig jár még egy piros pont.
A mellékszereplők terén én a két másik Fuentes-fiút emelném ki, Carlost és Luist, akiknek persze a későbbi kötetekben lesz komoly szerepük, de már itt látszik, hogy azért őket sem kell majd félteni, ha sorra kerülnek. Mindegyikük egy külön egyéniség.
A cselekmény elég pörgős, folyamatosan képes lekötni az ember figyelmét, emellett szerintem néhol kifejezetten érdekes. A regény romantikájára sem tudok panaszkodni, nekem nem volt vele problémám, és nem éreztem erőltetettnek sem, a legvégét leszámítva, persze, amire azonban egy rossz szavam sem lehet, hiszen az ilyen könyvek, mint megszokhattuk, erről szólnak.
Én csak ajánlani tudom a sorozatot. Ha valakit elkap az első rész hangulata, biztosra veheti, hogy a folytatásokra is ugyanolyan kíváncsi lesz, és akár, hozzám hasonlóan, néhány nap alatt átrághatja magát az egész trilógián. Kikapcsolódásnak szerintem tökéletes, az évszaktól függetlenül.

Kedvenc karakter(ek): Alex

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Neset Adrienn

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2012

Oldalszám: 412

Sorozat: Perfect Chemistry (#1)

 

Résztvevő blogok listája:

Tökéletes kémia

08.11. Deszy könyvajánlója
08.12. CBooks
08.13. Media Addict
08.14. Insane Life


Vonzás szabályai:

08.16. Insane Life
08.17. CBooks
08.18. Deszy könyvajánlója
08.19. Media Addict

Láncreakció

08.21. Insane Life
08.22. Media Addict
08.23. CBooks

Nyereményjáték: 

A Tökéletes kémia trilógia középpontjában mexikói származású főszereplők vannak, akik emiatt különböző nehézségekbe botlanak.

Ebben a játékban ezért a jelmondatunk: minden, ami Mexikó!

Különböző állomásokon itthon is ismert mexikói sorozatok, színészek, színésznők, zenészek és filmek rejtőznek el. Nektek a feladatotok kitalálni ki látható a képen vagy honnan származik a kép. Annyi könnyítésrt kaptok, hogy mindennap elhangzik a kérdésben melyik műfajt képviseli a képen látható személy, esetleg jelenet.

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway