Blogturné #203 - Tammara Webber: Édesem

Miért: Imádtam az Egyszeregyet.

Tartalom: A fiú a lánynak élete nagy szerelme, de nem tud róla.

A lány egyetlen pillanatnyi önfeláldozás a fiú egész életen át a fennmaradásért vívott harcában.

Az alapdiploma és az orvosi egyetem közötti nyárra hazatérő Pearl Torres Frank két dolgot tud: Boyce Wynn megtestesíti mindazt, amitől menekülnie kellene, és mindazt, amihez hanyatt-homlok rohanna. Lázadó és harsány. Nem zavartatja magát a közvéleménytől. Szenvedélyes. Erős. Veszedelmes.

És van még egy tulajdonsága, amit Pearlön kívül mindenki előtt titkol:

Édes.

A fiú tombolt és sebeket szerzett, de kitartott.

A lány mindig szót fogadott, de most nem találja a helyét. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mivel elég régen volt szerencsém az Easy-hez, nem támasztottam magas elvárásokat ezzel a könyvvel kapcsolatban, hiszen nem is nagyon emlékeztem Boyce-ra és Pearl-re. Mégis, azt kell mondanom, én kicsit csalódtam ebben a könyvben, és ez leginkább annak köszönhető, hogy közel sem volt olyan átütő erejű, mint Lucasék története... Bár talán ez volt a kisebbik gondom, a nagyobbik inkább a történet szerkesztésében mutatkozott meg. 

A cselekmény ide-oda ugrál a múlt és a jelen között, csakhogy abban a verzióban, amit én olvastam, ezt nem jelezte igazából semmi - dőlt betű, vagy ilyesmi -, így pedig egy kicsit össze-vissza kanyarodtak a dolgok. Egyszer a jelenben épp Pearl agonizál azon, hogy mivel egy olyan döntést hozott, ami nem felel meg az anyjának - na erre majd később még muszáj visstatérnem -, majd hopsz, két mondattal arrébb már arra emlékszik épp vissza, hogy hogyan is ismerkedett meg Boyce-szal, vagy milyen kapcsolatuk volt gyerekkorukban. Lehet, én leszek az egyedüli, de engem ez az ugrálás egészen egyszerűen idegesített, egyik történetszálba se tudtam igazán belehelyezkedni, mert mire felvettem volna a ritmusát, bumm, már megint a másik idősíkon mozogtunk. Félreértés ne essék, vannak olyan sztorik, ahol ez baromi jól működik, de Webber-nek most valahogy nem sikerül ezt igazán jól kiviteleznie. 

Boyce szála számtalanszor utal vissza Lucas-ra, ami egyébként szerintem egész jó volt, bár bevallom, az, hogy Landonként hivatkozik rá, eleinte kicsit megzavart, hiszen nekem Lucas mindig is Lucas marad, hiába Landon a becsületes neve. Az ő esetében én Melody-t, Pearl legjobb barátnőjét emelném ki, akinek azért volt némi köze a fiúhoz, de szerintem ez a rész egyáltalán nem lett túltolva, szerencsére, hiszen egy annyira kis szegletét egészíti ki az Easy főszereplőjéről kialakult képnek, hogy csak na. Igazság szerint, nekem nem osztott, nem szorzott, ha ez így, ebben a formában nincsen benne, az se jelentett volna semmit. Inkább csak amolyan plusz helykitöltés volt. 

Na, de akkor térjünk vissza Pearl anyjára. A főszereplőnk egy amolyan igazi jókislány, aki mindig mindenkinek mániákusan meg akart felelni már egészen kicsi korától kezdve. Mégis, amikor lehetőséget kap rá, hogy az anyai nyomás ellenére ne az orvosira menjen, hanem elkezdje a tengerbiológusi doktorit, végre észbe kap, és él vele. Na, de hogy reagál erre a kedves mama? Nemes egyszerűséggel kitagadja a lányát. Miért??? Egy szülőnek nem az lenne a feladata, hogy támogassa az egy szem gyermekét, nem számít, hogy az milyen célt tűzött ki maga elé? Ahelyett, hogy örülne a lánya sikerének, Mrs. Frank folyamatosan hisztériázik. Azt hiszi, Pearl eldobta magától élete nagy lehetőségét, csak azért, mert nem úgy cselekszik, ahogyan azt a drága mama elvárná tőle. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra ez eléggé visszataszító viselkedés volt az anya részéről. 

Boyce ezzel szemben épp az ellenkezőjét kapta a kedves papájától - akitől szerencsére a könyv legelején búcsút veszünk, hogy aztán csak visszaemlékezésekben lássuk viszont -, akit meg egy kicsit sem érdekelt, mit művel a gyereke, vagy mit nem, egyedül az alkohol és az erőszak oltárán volt hajlandó áldozni. Ezzel kapcsolatban vannak igencsak szívszorító pontjai a könyvnek, de a cselekménynek nem foglalja el nagy részét, hiszen az inkább arra koncentrál, ahogy Boyce és Pearl egykori se-veled-se-nélküled, elég furcsa barátsága, újult erőre kap. 

A romantikus szál annyiban szerintem elüt a megszokotttól, hogy a karaktereknek már van egy közös múltja, tehát nem egy felépülő dologról van most szó, hanem valaminek az újrafelelevenítéséről, amiért persze főleg a fiúnak kell tennie, hiszen Pearl elég sokat vívódik azzal kapcsolatban, hogy szabad-e ezt neki, vagy sem. 

Az biztos, hogy nem ez Webber legjobb könyve, de azért egyszeri elolvasásra merem javasolni, feltéve, ha fel tudjátok venni a könyv hektikus ritmusát, amit nekem sajnos nem mindig sikerült. 

Kedvenc karakter(ek): Boyce
Gyűlölt karakter(ek): Pearl anyja
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 392
Sorozat: Contours of the Hearth (#3)

Résztvevő blogok listája:

11.12. - Angelika blogja

11.13. - Kristina blogja

11.14. - CBooks

11.15. - Insane Life

11.16. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Számos Boyce-hoz hasonló rosszfiút szelídített már meg egy-egy jókislány a regények lapjain. Vajon ti mennyire ismeritek ezeket a történeteket? Most kiderül! A blogturné valamennyi állomásán három nevet olvashattok a közreadott feladványokban: a szerző, valamint a főszereplők keresztneveit. A feladat ezek alapján a regények magyar címeit kitalálni.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #139 - Tammara Webber: Ahol te vagy

Miért: Sorozatfolytatás

Tartalom: Graham Douglas rögtön odavolt Emma Pierce-ért, amint legutóbbi filmje forgatásán megismerkedtek, ám a lányt a szupersztár Reid Alexander szemelte ki magának. Miután Graham minden tőle telhetőt megtett, hogy ne szeressen bele Emmába a forgatás alatt, kap még egy esélyt, amikor véletlenül összetalálkoznak New Yorkban, és ezúttal ki is akarja használni a lehetőséget.

Emma Pierce feláldozta ígéretes hollywoodi karrierjét, hogy átlagos lányként élhessen. Azt hitte, úrrá lett érzésein a két ellentétes fiú iránt, akik legutóbbi filmje forgatásán vetélkedtek a szívéért, ám a sors egy manhattani kávézóba sodorja, ahol szembe találja magát azzal a sráccal, aki még mindig hiányzik neki.

Brooke Cameron épp most élt túl egy három hónapos forgatást az irtó vonzó, irtó arrogáns exével: Hollywood ügyeletes szépfiújával. Idősebb és bölcsebb fejjel Brooke most jó barátját, Grahamet szemelte ki magának, és csak egyetlen akadály áll az útjában: Emma, az a lány, akit Graham nem bír elfelejteni.

Reid Alexander egyetlen szóval össze tudja foglalni az életét: unalmas. Nem sok tennivalója akad az interjúkon, fotózásokon és legutóbbi filmje premierjén kívül. Szüksége van valami elfoglaltságra, de arra álmában sem gondol, hogy még mindig morcos exével fog összeállni, és közös erővel próbálják meg elérni a céljukat: Graham és Emma szakítását. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Tudom, tudom, nem ezzel kellene kezdenem a kritikámat, de nem bírom megállni. El nem tudom mondani, hogy Reid Alexander mennyire kihúzta nálam azt a bizonyos gyufát ezzel a résszel. Már az elsőben sem volt éppen szimpatikus ezzel az én-vagyok-a-világ-legjobb-pasija - mentalitásával, azzal meg főleg, hogy meg van róla győződve, ő annyira ellenállhatatlan, hogy arra szavak sincsenek. De az, hogy valaki ne tudja megemészteni - majd túllépni a tényen -, hogy elutasították, számomra egyszerűen nevetséges. Egy feltörekvő kis színészecskéről beszélünk, akinek pont azért, mert fiatal, annyi rajongója van, mint égen a csillag, ergo, ha annyira akarna tudna válogatni, bőven. Nem, nem az a lány kell, aki merő véletlenségből, ahelyett, hogy az ő egyéjszakára szóló ágymelegítője lett volna, inkább a boldogságot választotta (büszke vagyok rád, Emma, tényleg). Miért? Miért kell egyáltalán megpróbálni szétdrimbolni más örömét? Nem tud boldogan nyugovóra térni, csak mert más nem akkora érzéketlen ...kalap, mint ő? Mer Graham nyilván ezer meg egyszer többet ér nála, bármikor, bármilyen körülmények között. Az a srác legalább kedves, jólelkű, és nem próbál meg úgy tenni, mintha életében egyetlen hibát sem követett volna el, ellentétben mondjuk ezzel a szemétládával. 

Viszont, ha csak Reiddel lenne probléma, talán nem rágtam volna be ennyire, az viszont, hogy ebben még társra is akad Brooke személyében... Hát, finoman szólva felhúzott. Ennek a lánynak is lehetne jobb dolga - például az, hogy a saját életét kissé helyrerázza, és szembenézne úgy igazán az élete korábbi szakaszán hozott döntéseivel, amire egyébként van is példa a könyvben, de akkor is. Nem, hogy örülne, hogy van egy olyan odaadó, megértő barátja, mint Graham, nem. Jobb lenne rámászni. Hát tudjátok, én nagyon nem tudok mit kezdeni az efféle viselkedéssel. És tényleg az a legundorítóbb az egészben, hogy pont azzal az emberrel együtt akarja végrehajtani ez a mizériát, akihez nyugodtan lehetne pár keresetlen szava, amiben elküldhetné azt a férget az anyukája körülbelüli irányába. Mert az jó. És mert megérdemli. Tudjátok, L'oreál, meg a többi. 

Ezek alapján úgy tűnhet, hogy utáltam ezt a könyvet, de ez távolról sincs így, mégpedig azért, mert Graham-nek és Emma-nak köszönhetően egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. A kettejük kapcsolata nagyon aranyos, kedves, egyszerűen jól esik olvasás közben velük együtt átélni. Megérdemlik a boldogságot, és amikor alkalmuk van erre, azok a részek egyszerűen frenetikusak. Ráadásul az sem volt egy rossz ötlet Webbertől, hogy a cselekményben nincsen időbeni ugrás. Ott folytatódik, ahol az első rész véget ért - így egyébként nem árt a belekezdés előtt kicsit átfutni a Sorok között végét -, így megvan bennünk a folytonosság érzése. A történet halad tovább, csak most nem Reid és Emma, hanem végre Reid és Graham állnak a középpontban. Egy szerethető páros, meg merem kockáztatni, hogy az egyik legjobb, amit ebben a műfajban eddig könyvben láttam. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róluk, odáig voltam, meg vissza, valahányszor együtt voltak a színen. 

Bár az első rész sem volt rossz, ezt a kötetet egyszerűen imádtam! Abszolút megéri folytatni a sorozatot, nagyon remélem, hogy a folytatás is hozza majd ennek a színvonalát, és akkor elmondhatom magamról, hogy elolvashattam egy nagyszerű YA-sorozatot, ami, bár klisés elemekre épül olykor, ettől függetlenül remek gondolatok, és igazán jól felépített karakterek vannak benne, ami azért bőven felejteti velünk, hogy az alapja tucatszerű. Látjátok, még abból is ki lehet hozni valami igazán fergetegeset. :) Legalábbis Tammara Webbernek sikerült. 

Kedvenc karakter(ek): Graham, Emma
Gyűlölt karakter(ek): Reid, Brooke
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 344
Sorozat: Between The Lines (#2)

Résztvevő blogok listája:

01/17 Kristina blogja

01/19 Angelika blogja

01/21 Deszy könyvajánlója

01/23 Dreamworld

01/25 CBooks

Nyereményjáték:

Ahogy a könyvben is a színészeké a főszerep, úgy a nyereményjátékunkban is egy-egy könyv színész főszereplője kerül reflektorfénybe. A színészek neveit megosztjuk a bejegyzésekben, nektek pedig az lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok az a bizonyos szereplő melyik könyvben szerepelt, tehát az író és könyv címét kell beírnotok rafflecopter doboz megfelelő helyére.

A mai színész: Luke Striker

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #39 - Tammara Webber: Sorok között

Miért: Szeretem az írónő könyveit.

Bevezető: A Könyvmolyképző Kiadó a nagysikerű Easy után újabb sorozatot indított el Tammara Webber tollából. A Between the Lines - A sorok között című regény a tinisztárok profi filmes világába enged betekintést, ahol Emma és Reid történetéről olvashatunk.  Hat állomáson követhetitek a bloggerek bejegyzéseit, majd a turné végén a szokásokhoz híven három példány vár a játék szerencsés megfejtőire.

Tartalom: Reid Alexander hozzászokott, hogy megkapja, amit akar – most pedig épp legújabb szereplőtársát, Emma Pierce-et akarja. Az egész világ fölsorakozik, hogy szépen a kezére játsszon ebben, amíg a külső forgatási helyszínen a fiú két váratlan akadállyal nem kerül szembe: egy ádáz volt barátnővel meg egy szintén Emma kegyeire pályázó vetélytárssal.

Emma Pierce csak most tette meg a nagy lépést, szakított a reklámokkal és televíziós filmekkel, amelyek éveken át foglalkoztatták. Az igazi mozifilmben – a szuperdögös Reid Alexander mellett – kapott főszerep valóra vált álommal ér föl. Emma azonban titkos vágyat rejteget a szívében:

egyszerűen normális lány szeretne lenni.(Könyvmolyképző)

Vélemény: El tudjátok képzelni, milyen komoly vállalkozás lehet egyetlen ember jellemfejlődésére egy négy kötetes sorozatot áldozni, főleg egy YA-író esetében, aki leginkább önálló - egymással csak nagyon halványan összefüggő - kötetekben szokott gondolkodni? Ha nem, akkor itt az ideje, hogy megismerkedjetek Tammara Webber Between the Lines című sorozatával. 

A történet középpontjában, mint az már a fülszövegből is világossá válhatott a számotokra, Reid Alexander áll, akit, töredelmesen bevallom, én utáltam ebben a részben, és ez véleményem szerint az írónő érdeme. Sikerült megalkotnia az igazi, "elkényeztetett" hollywoodi sztár imázsát, aki megszokta már, hogy a világ szó szerint a lábai előtt hever, éppen ezért úgy gondolja, mindent megkaphat, amit csak akar. Mivel E/1-ben ismerhetjük meg a gondolatait, ez csak még jobban megelevenedik a fejünkben, és szerintem a legtöbb emberből ez ki fogja váltani az unszimpátiát, de éppen ez lehetett a cél. Nem árulok el különösebb spoilert, ha elmondom, ő lesz az, akinek a jellemében beálló változást nyomon követhetjük majd az elkövetkezendő könyvekben. Én személy szerint nagyon kíváncsi vagyok, hogy ettől a förmedvénytől, amit most Reid a szememben képvisel, hova jut majd el a befejező kötet végére. Ebből is leszűrhetitek, hogy ő lesz az, akivel minden részben találkozni fogunk.

Elméletileg akad egy másik főszereplőnk is, Emma, aki eddig nem vívott ki magának komolyabb ismertséget, ám azzal, hogy Reid mellett eljátszhatja a női főszerepet egy egész estés mozifilmben, kétségtelenül nagy előrelépést jelenthetne a karrierjében. Elég naiv, és véleményem szerint könnyen befolyásolható karakter, akit teljesen magával ragadott a sztárok világa. Emiatt azt hihetnétek, hogy utáltam a karakterét, de meglepő módon nem ez történt. Igaz, nem értettem, hogy mit lát abban az arrogáns, öntelt ficsúrban, akiről korábban már szó volt, de az esendősége nagyon átérezhető volt. Számomra különösen érdekes volt, ahogyan felfedezi a környezetében dolgozó embereket, és új kapcsolatokat alakít ki, mintha csak rájönne, hogy nem Reid körül forog a világ, sőt, éppen ellenkezőleg.
A romantika - már amennyiben azt, hogy a pasi gőzerővel hajt a csajra, hogy elkapja egy körre, így lehet nevezni - szerintem elég erőltetett helyenként, de talán ez nem véletlen... Ugyanis ebben a könyvben az én véleményem szerint nincsenek valódi canon párosok, mint mondjuk  Katie McGarry PTL-sorozatában. Egyáltalán nem lehetsz biztos abban, hogy azok a karakterek jönnek össze, akikről a kötet szól, ugyanis Webber annyi szálat mozgat egyszerre, hogy a kapcsolatok folyamatosan változnak... Épp úgy, mint az életben.
A megismert karakterek közül nekem Graham volt a legszimpatikusabb, talán azért, mert, ha jól emlékszem, ő volt a legidősebb a forgató színészek közül, s, mint ilyen, érettebb volt a kortársainál, ami igen meglepő dolgokban nyilvánult meg egyébként. Ja, és a csapatdinamika is elég jól lett megjelenítve a könyvben.
Maga a filmforgatás téma szerintem elég jól működött a könyvben, igaz, a forgatókönyvből kiragadott részletek nagyon erőltetettek voltak... bár, mivel egy tipikus romantikus történetről van szó, ez talán nem is annyira meglepő.  
Webber abszolút hozza a kötelezőt, érdekes, bár kissé szokatlan történettel van dolgunk, senkit se riasszon el - mint engem majdnem -, hogy a főszereplőnk egy bicskanyitogatóan gyökér emberi lény, olvassa inkább azzal a tudattal, hogy ebből majd lesz valami más. Valami sokkal jobb.

A sorozat további részei:

- Where You Are
- Good for You
- Here Without You

Kedvenc karakter(ek): Graham, Brooke, Tad

Gyűlölt karakter(ek): Reid

Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Komáromy Rudolf

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: ?

Sorozat: Between the Lines (#1)

Résztvevő blogok listája: 
                                                                                           

01.07. - Cbooks
01.09. - Deszy könyvajánlója
01.11. - Angelika blogja
01.13. - Dreamworld
01.15. - Kelly & Lupi olvas
01.17. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

Nem egyedi eset, hogy a filmsztárok a való életben is egy párt alkotnak filmbeli partnerükkel - még ha nem is örökre szóló kapcsolatok ezek, azért némelyik éveket is kibír. A turné minden állomásán mutatunk egy-egy filmes fotót, nektek ki kell találni kik vannak a képen. Tehát a színészek neveit várjuk a rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nosztalgia #4 - Tammara Webber: Egyszeregy

Miért: Régebben olvastam angolul, és ma, meglepő módon, szembejött velem a magyar kiadás. Gondoltam, megosztom az emlékeimet erről a könyvről is.

Tartalom:  Egy ismeretlen megmentő.

Egy nyugtalanító titok.
A szerelem nem mindig sima ügy…
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Na, szóval... Tudom, hogy nemrég még a Pushing the Limits-ről írtam azt, hogy alighanem a legjobb könyv a real-life témájú YA-k közül. Ha nem akarom meghazudtolni ezt az állításomat, akkor az Egyszeregy, vagy, ahogyan én hívom, Easy - mivel ez lenne az eredeti címe -, a második legjobb ezen a téren. De, szerintem, egyik könyv sem fog megsértődni, ha osztott első helyezést kapnak. De, most meg kéne indokolnom, hogy miért.

Először is: imádtam a cselekményt. Tényleg. Az utolsó betűig. Egy pillanatig se untam, pedig nem volt annyira rövid olvasmány. A története nem bonyolult, könnyen kiszámítható, de az, amiről szól, sokkal-sokkal többet ad, mint azt elsőre gondolnád. Jaqueline-t ugye megpróbálja megerőszakolni egy srác - akit szívem szerint többször is a falnak vágtam volna -. Tudom, hogy ez egy pici spoiler, mivel nem derül ki a fülszövegből, azonban ezt fontosnak tartom elmondani, hogy lássátok, mire akarok kilyukadni. Ezt egy olyan YA-író, aki nem gondolkozik, úgy oldaná meg, hogy a hősnője fél mondatban - vagy annyiban sem - megemészti az eseményt, és utána megy tovább, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne, és éli tovább az életét. Mintha az eset meg se történt volna. Webber, hála az égnek, nem ezt csinálta. Jackie-t egész idő alatt kísérti az élmény, annál is inkább, mert az a rohadék nem áll meg egyetlen próbálkozásnál... Ami szintén logikus. Buckot az motiválja, hogy a lány fél tőle, és ezt élvezi. Így aztán, nem is akar megállni addig, amíg el nem éri a célját. S a lány, éppen emiatt, nem arra vár, hogy majd minden egyes alkalommal jön a szőke herceg fehér lovon, és megmenti, hanem megpróbál tenni azért, hogy elkerülhesse ezt a helyzetet, ami azt mutatja, mennyire két lábbal áll a földön ez a lány. Ha valaki példaképet keres magának, Jaqueline tökéletesen megfelel a célnak.

Ott van továbbá ez a Landon és Lucas dolog. Ebbe nem mennék bele mélyebben, csak annyit mondanék, hogy ez a legviccesebb szerelmi háromszög-szerűség, amit ki lehet találni, igaz, Webber még ezt is nem várt drámaisággal tudta felruházni. Igen fontossá válik egy idő után, hogy a lány mit gondol egyikről vagy másikról... És akkor itt térnék át a romantikára.

Ha nagyon szemét akarok lenni, azt mondanám, hogy Lucas karakterében nincs semmi új. Mindenki látott már olyan YA-főhőst, akinek sérült a lelke, és emiatt válik olyanná, amilyennek mi megismerjük. Lényegében itt is erről van szó, csakhogy Jackiehez hasonlóan, Lucas is lenyűgöző mélységgel bír. Nem csak egy tetovált srác, aki kis túlzással mindent megtehet, és ezért vonzó a nőknek, hanem ennél sokkal több. Egy érett gondolkodású fiatalember. Nem srác, fiatalember. Képes kezelni azt, amin a lány keresztülmegy, és minden erejével azon van, hogy segítsen neki. Nem tolakodó személyiség, aki képes ajtóstul rontani a házba, inkább szépen kivárja, amíg a másik nyitottabb lesz az irányába. Ezt pedig nagyon szerettem benne. Amikor a kettejük kapcsolatának alakulása a fő téma a könyvben, nincs olyan érzésem, hogy ez az egész annyira mű lenne... Hanem éppen ellenkezőleg. Nagyon is reális.

Remek könyv egy remek írótól, ami, bár Jennifer L. Armentrout-hoz hasonlóan magánkiadásként kezdte, igenis, megérdemli, hogy az olvasók adjanak neki egy esélyt, elolvassák, és utána, ha épp szükségét érzik, újra és újra elolvassák. Én csak ajánlani tudom, mind magyarul - bár, amikor belelapoztam, egy-két helyen szlengesebbnek éreztem, mint szerintem indokolt lett volna, de ettől függetlenül, jól sikerült fordításról van szó -, mind pedig eredetiben. 

Kedvenc karakter(ek): Jaqueline, Lucas
Gyűlölt karakter(ek): Buck
Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2013
Oldalszám: 334
Sorozat: -