Tartalom: Alexis egy középiskolás kitűnő tanuló, akit felvettek a híres MIT egyetemre, matematika szakra. Öccse öngyilkossága óta azonban semmi sincs rendbe a családjában. Anyja egyfolytában sír és azt mondja, hogy véget ért az élete. Apja még a tragédia előtt elhagyta őket egy fiatalabb nőért. Alexis pedig dühös, ugyanakkor magát hibáztatja öccse, Ty haláláért, néha pedig az az érzése, hogy öccse szellemként követi őt. Alexis pszichológusa, Dave azt javasolja a lánynak, hogy kezdjen el naplót írni, hátha így könnyebben meg tud birkózni öccse öngyilkosságával. És ahogy Alexis papírra veti fájdalmát, kétségeit, emlékeit, úgy tárul fel az olvasó előtt a múlt, a jelen és a jövő. (Maxim)
Vélemény: Korábban már olvastam az írónőtől az Angyalnyárt, és bár tetszett-tetszett azért nem győzött meg teljesen, ezért is döntöttem úgy, hogy itt az ideje olvasnom tőle valami olyasmit, ami nem fantasy elemekből építkezik. Így akadt a kezembe ez a könyve, és teljesen őszintén mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy elolvastam.
Igaz, a téma nem éppen a legegyszerűbb, vagy a legkellemesebb, de Hand egészen szépen építette fel az egész történetet. Nehéz erről írni, hiszen mégis csak arról van szó, ahogyan egy fiatal lány megpróbálja összerakosgatni az élete darabkáit, miután a családját sorozatos tragédiák érték. A szülők válása még egy dolog, bár én sosem értettem azokat a párokat, akiket egy fiatalabb harmadik fél képes szétrobbantani. Ilyenkor valahogy mindig felmerül bennem a kérdés, hogy vajon ki hibázott, és milyen mértékben? És egyáltalán, ezután hogy várhatja el a családból kilépő szülő, hogy a gyermeke/gyermekei maximálisan elfogadják az új választottját, és úgy tegyenek, mintha ezzel minden a lehető legnagyobb rendben lenne? Hiszen itt, ebben a könyvben sincs szó többről, mint az apa önzéséről. Ahelyett, hogy megpróbálna küzdeni a kapcsolatért, inkább kihátrál belőle, hagyva, hogy a felesége, akit állítólag szeretett, ezt megszenvedje. Ami pedig külön kiborított vele kapcsolatban, az az volt, hogy a fia elvesztése után végkép úgy tesz, mintha az első családja soha nem is létezett volna... Milyen ember az ilyen? Hogy nem sül le a bőr a képéről?
És akkor még ehhez jön a valódi csapás, amire valójában Alexis története épül, ez pedig az öccse elvesztése. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a lány egy naplószerűség formájában próbálja meg összeszedni a gondolatait. Ez egyrészt segíti őt a gyász feldolgozásában, másrészt pedig megismerteti az olvasóval Ty-t is az emlékeken keresztül. Azt hiszem, számomra a könyv leginkább a kettejük közötti testvéri szeretetről szólt, és arról a nehéz helyzetről, amit én például, egyke lévén sohasem fogok megtapasztalni, hiszen nem fogom tudni, mennyire fájdalmas érzés, ha valaki elveszíti a testvérét - és ebből a szempontból lényegtelen, hogy öngyilkosságról, vagy másról van-e szó, hiszen a hangsúly magán a veszteségen van -.
Egy külön jó pont, hogy Lex nem nyugszik bele a történtekbe, hanem a maga módján próbálja meg felderíteni, hogy mi állhatott a tragédia hátterében mi vehette rá végül a testvérét, hogy megölje magát? Vajon mennyiben okolható a válás, és mennyiben a kamaszkorra jellemző hullámvölgyek és válságok? Bár lassan állnak össze a történet darabkái, szerintem nagyon érdekesen volt kitalálva ez a szál, hiszen volt benne pár igazán ígéretes csavar, amiket egyszerűen imádtam.
Külön pluszpont - legalábbis nálam -
Ez a történet pont a maga nyers valódiságával fogott meg, mivel nem igazán finomkodott. Olykor-olykor kifejezetten fájdalmas volt olvasni, de nem azért, mert rossz lett volna, vagy Hand nem megfelelően írta volna meg, hanem pont azért, mert rendkívül hatásos az egész. Olyannyira be tud rántani a könyv, mintha mi magunk is a cselekmény részévé válnánk amolyan külső szemlélőként, annak ellenére, hogy Alexis szemszögéből, E/1-ben ismerhetjük meg a dolgokat.
Nem csak Hand rajongóinak, hanem azoknak is szívesen ajánlom, akik még semmit sem olvastak az írónőtől, mert ezt biztosan nem fogják megbánni. Bár elég szívszorító olykor, ettől függetlenül a maga nemében remek olvasmány, ezt meg kell hagyni. Biztosan nem fogja hidegen hagyni az olvasóit, és remélem, még több ilyen jellegű könyvet olvashatunk majd az írónőtől.
Kedvenc karakter(ek): Alexis, Ty
Gyűlölt karakter(ek): az édesapa
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Loósz Vera
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 420
Sorozat: -
Résztevő blogok listája:
12.05 Kelly és Lupi olvas
12.07 MFKata gondolatai
12.09 CBooks
12.11 Könyvszeretet
12.13 Deszy könyvajánlója
12.15 Dreamworld
12.17 Zakkant olvasNyereményjáték:
A közeli hozzátartozók elvesztése és későbbi elengedésük súlyos lelki problémát okoz a fiatalabb korosztály életében is. Számos könyv jelent meg az utóbbi években, melyek ezt a témát dolgozzák fel. A blogturné minden állomásán találtok egy-egy képet, illetve könyvborító részletet, ami alapján ki kell találnotok, ki a főszereplő és kit veszített el.
Minden állomás megfejtését a rafflecopter doboz vonatkozó sorába kérjük beírni.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
A mai regény: Ez a lány azt a két embert veszítette el, akik életünk legmeghatározóbb sarokkövei, majd egy Weston nevű fiú mellett találta meg a boldogságot, akiről azonban kiderül, hogy rákos beteg... Vajon a kapcsolatuk kiállja a próbát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése