Tartalom: Kétféle ember létezik: aki imádja a karácsonyt, és aki szívből gyűlöli. Dash az utóbbi csoporthoz tartozik. Ám úgy tűnik, ez a karácsony más lesz, mint a többi: egy könyvesboltban – kedvenc írója műveinek szomszédságában – egy piros noteszt talál. A füzetke eredeti gazdája, Lily, aki rajong a karácsony minden szépségéért, különös rejtvényeket agyalt ki a szerencsés megtalálónak. Dash úgy dönt, belemegy a játékba. Elkezdik egymásnak küldözgetni a piros noteszt különböző kihívásokkal, mégpedig csodabogár rokonok és barátok segítségével. Hiszen idén úgyis mindketten szülők nélkül maradtak karácsonykor: az övék az élet és New York! És hogy Lily és Dash végül összetalálkoznak-e? És elég az a szerelemhez, ha két vadidegen – egy mogorva és egy széplélek – egy füzet lapjain levelezget egymással? Aki tudni szeretné a választ, olvassa el, milyen kihívásoknak kell megfelelniük, hogy erre egyáltalán esélyük legyen, és közben merüljön el a városok városának ünnepi forgatagában! (Tilos az Á)
Vélemény: Ha valaki szereti az igazi, karácsonyi történeteket, de még nem találta ki, mit szeretne szenteste olvasni, ne keressen tovább! Ezt a könyvet ugyanis egészen biztosan imádni fogja. Aranyos és nagyon szellemes, egyszerűen jó érzés olvasni, ráadásul annak is meghozza az ünnepekhez a kedvét, aki már nem szereti az ilyesmit, mint például én.
Olvastam már Levithan-tól koprodukcióban írt könyvet - ha jól emlékszem, az Invisibilty volt az -, azonban az nem tetszett annyira, mint ez. Levithan és Cohn stílusa jól működik együtt, nincs nagy különbség, a kettő között, csak pont annyi, hogy érezhető legyen, de ne zavaró módon, hanem egyfajta homogén egészet alkosssanak ebben a regényben.
Olvastam már Levithan-tól koprodukcióban írt könyvet - ha jól emlékszem, az Invisibilty volt az -, azonban az nem tetszett annyira, mint ez. Levithan és Cohn stílusa jól működik együtt, nincs nagy különbség, a kettő között, csak pont annyi, hogy érezhető legyen, de ne zavaró módon, hanem egyfajta homogén egészet alkosssanak ebben a regényben.
Rendkívül ötletes a történet, hiszen Dash - amúgy amióta csak elolvastam a könyvet, azon gondolkozom, hogy hogy lehet valakit Dashiel-nek hívni - és Lily kapcsolata nem a megszokott módon alakul ki a szemünk előtt, hiszen a történet legnagyobb részében még csak nem is találkoznak. Mondjuk éppen ezért kicsit nehéz is elképzelni, hogy mélyebb kapcsolat alakul ki kettejük, holott valóban egy mély, lelki kötődés figyelhető meg egymás irányába - nyilván nem azonnal -. Viszont, ott van ugye a piros notesz, amivel Lily megpróbálja megtalálni a számára legmegfelelőbb fiút New York igencsak népes városában, és ez lesz a kulcs, nem csak számukra, hanem a mi számunkra is, mivel ebben vannak azok a gondolatok és történetek amik a leginkább szerethetővé teszik a főszereplőinket. Valamint abban is segítenek, hogy ne csak mi ismerjük meg őket, hanem ők is egymást, s elkezdjék igényelni, hogy megtalálják a másikat abban a hatalmas metropoliszban. Mindkettejüknek vannak nagyon átérezhető, számunkra is megjegyzendő mondataik, pedig fiatalokról, már-már gyerekekről beszélünk, akik az év legszebb napjaiban is magányosnak érzik magukat, ezért, vagy azért.
Jól kiegészítik egymást, annak ellenére, hogy a kezdet kezdetén jobban nem is különbözhetnének egymástól ők ketten. Dash gyűlöli a karácsonyt, míg Lily valósággal rajong a pompáért és az ünnep varázsáért. Ez egy nagyon triviális, és buta különbségnek tűnhet, de higgyétek el, itt nagyon jól működik, mivel mindketten sokat változnak abban a néhány napban, amit felölel a regény. Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de nekem az is tetszett, hogy nincs nagy különbség a két család között.
Ha idén nem is, de jövőre mindenféleképpen ki szeretném próbálni, hogy milyen lenne úgy olvasni, hogy minden nap azt a részletet olvasom el a könyvből, amelyik az adott napról szól. Talán ostoba ötlet, de szerintem segíthet majd ráhangolódni az ünnepre. :)
A mellékszereplők is nagyon viccesek és szerethetőek egyébként, nekem Bumi, Dash egyik legjobb barátja volt a kedvencem, mert ő maga egyszerűségével és együgyűségével, meglepő módon, nagyon jó humorforrás, és egy kicsit sem zavaró.
Annak ellenére, hogy relatíve sok karaktert mozgatnak mind a ketten, sokkal több a leírás, mint a párbeszéd, hiszen az egész történet a keresésről szól. Olyan ez, mint egy útikalauz, aminek segítségével képzeletben bebarangolhatjuk New York városát. Ebben hasonlít a Vakrandi a végzettel-hez, csak szerintem ez itt sokkal szerethetőbb, mert mi is együtt izgulunk a szereplőkkel, hogy vajon megtalálják-e egymást, mivel a kihívások, ami elé állítják egymást, igazán kreatívak.
Tökéletes karácsonyi ajándék ez a könyv, én legalábbis nem bántam meg, hogy elolvastam, mert egyszerűen feldobta a napjaimat, valahányszor a kezembe vettem. Feltölti az embert, amit már nagyon régóta nem éreztem egyetlen könyvvel kapcsolatban sem.
Jól kiegészítik egymást, annak ellenére, hogy a kezdet kezdetén jobban nem is különbözhetnének egymástól ők ketten. Dash gyűlöli a karácsonyt, míg Lily valósággal rajong a pompáért és az ünnep varázsáért. Ez egy nagyon triviális, és buta különbségnek tűnhet, de higgyétek el, itt nagyon jól működik, mivel mindketten sokat változnak abban a néhány napban, amit felölel a regény. Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de nekem az is tetszett, hogy nincs nagy különbség a két család között.
Ha idén nem is, de jövőre mindenféleképpen ki szeretném próbálni, hogy milyen lenne úgy olvasni, hogy minden nap azt a részletet olvasom el a könyvből, amelyik az adott napról szól. Talán ostoba ötlet, de szerintem segíthet majd ráhangolódni az ünnepre. :)
A mellékszereplők is nagyon viccesek és szerethetőek egyébként, nekem Bumi, Dash egyik legjobb barátja volt a kedvencem, mert ő maga egyszerűségével és együgyűségével, meglepő módon, nagyon jó humorforrás, és egy kicsit sem zavaró.
Annak ellenére, hogy relatíve sok karaktert mozgatnak mind a ketten, sokkal több a leírás, mint a párbeszéd, hiszen az egész történet a keresésről szól. Olyan ez, mint egy útikalauz, aminek segítségével képzeletben bebarangolhatjuk New York városát. Ebben hasonlít a Vakrandi a végzettel-hez, csak szerintem ez itt sokkal szerethetőbb, mert mi is együtt izgulunk a szereplőkkel, hogy vajon megtalálják-e egymást, mivel a kihívások, ami elé állítják egymást, igazán kreatívak.
Tökéletes karácsonyi ajándék ez a könyv, én legalábbis nem bántam meg, hogy elolvastam, mert egyszerűen feldobta a napjaimat, valahányszor a kezembe vettem. Feltölti az embert, amit már nagyon régóta nem éreztem egyetlen könyvvel kapcsolatban sem.
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Tilos az Á Könyvek
Év: 2015
Oldalszám: 280
Sorozat: -
Résztevő blogok listája:
12/01 Kelly & Lupi olvas
12/03 Könyvszeretet
12/05 Deszy könyvajánlója
12/07 Dreamworld
12/09 CBooksNyereményjáték:
A regény az ünnepi hangulatú, fényesen kivilágított New Yorkban játszódik. Minden állomáson egy-egy jellemző képet láthattok az események helyszíneiről, melyeket fel kell ismernetek. Kérjük a rafflecopter megfelelő sorába írjátok be a megfejtéseket.Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése