Blogturné - Simone Elkeles: Tönkretett tinikor

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: A Tönkretett vakáció folytatásában MINDEN rosszul alakul a tizenhét éves Amy Nelson-Barak életében. Anyukája férjhez megy, kiköltözik a városból, ráadásul hamarosan még egy kisbaba is érkezik az új családjába. Amy az apukájához költözik Chicagóba, és regisztrálja őt egy internetes társkeresőre.

Mi van még? Amy kutyája, Vakarcs teherbe ejti a mogorva szomszéd díjnyertes uszkárját, így a lánynak részmunkaidős állást kell vállalnia, hogy – az említett randioldal regisztrációs költsége mellett – kifizesse az állatorvosi számla felét. Ráadásul itt ez a tök idegesítő srác, Nathan, aki nemrég költözött a szomszédba. Szerencsére Amynek van egy helyes pasija, Avi. Csakhogy ő inkább antipasi, mert az izraeli hadseregben szolgál még három évig.

Mihez kezdjen az ember lánya, amikor mindenki felesküszik rá, hogy tönkretegye az életét? (Kömyvmolyképző)

Vélemény: A történet voltaképpen ott folytatódik, ahol az előző részben abbamaradt. Amy ismét Amerikában van, és nem várt nehézségekkel kell szembenéznie. Nem csak Vakarcs ápolásáról, na meg a hozzá köthető temérdek más problémáról van szó, hanem arról, hogy az édesanyja újra férjhez megy, ráadásul babát is vár, tehát minden megváltozik a tizenhat éves lány életében. Ugyanakkor, amit a legutóbbi hír kapcsán lenyom... na, az inkább illett volna egy tizenkét éves gyerekhez, mint egy kamaszhoz. Szabályosan kikéri magának, hogy az édesanyja honnan vette a bátorságot, hogy ágyba bújjon Marc-kal, és teherbe essen. Ez mi? Érthető, hogy rosszul érzi magát amiatt, hogy mindeközben az édesapja magányos (meg is próbál tenni ez ellen), de ettől még ez a borzasztóan gyerekes hozzáállásától falnak megyek.

Viszont, csak, hogy hallgattassék meg a másik fél is, fontos, hogy megemlítsem: Amy édesanyja sem egy szent. Míg a lány a gyerekvállalást nem éri fel ésszel, addig a nő azon problémázik, hogy a kedves kislánya miért akar vallásos zsidó lenni? Most nem azért, de mi köze van hozzá? Nem, hogy örülne, hogy van végre valami, ami igazán érdekli Amyt, amivel szívesen, és érdeklődve foglalkozik. Nekem például épp az tetszett, hogy a hősnőnk foglalkozik ezzel a témával, ugyanis ilyesmit ritkán láthatunk YA-regényekben. 

Egyébként, ez valahogy áthatja az egész könyvet. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen, de számomra Amy kevésbé tűnt idiótának az első részben, mint most. Talán azért, mert az izraeli nyaralás inkább szólt a spiritualitásról és arról, hogy miként jön ki az édesapjával, na, meg persze Avi-val, aki leginkább említés szintjén szerepel ebben a részben, elvégre az ideje jelentős részét a katonai kiképzéssel tölti. 

Éppen ezért, Elkeles behoz egy másik fiú szereplőt, Nathn-t, aki szerintem sokkal érdekesebb karakter, mint Avi. Az izraeli fiúval ellentétben, benne találtam egyfajta mélységet, és volt, aminek ki kellett derülnie vele kapcsolatban. Az Amyhez való viszonyát imádtam! Tetszett az a folyamatos adok-kapok, ami ment kettejük között. Volt pár igazán emlékezetes beszólás a fiú részéről, amin hangosan nevettem. Félreértés ne essék, Avit is bírom, de szerintem Nathant sokkal jobban kibontotta az írónő. 

A cselekmény ezúttal is a lehetetlennél lehetetlenebb bonyodalmakra épít, amik olykor szórakoztatóak és izgalmasak, ám máskor kimondottan fárasztóak. Ettől még szórakoztató olvasmány, csak nem szabad komoly megfejtéseket várni tőle.

Kedvenc karakter(ek): Amy, Nathan

Gyűlölt karakter(ek): Amy anyja

Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 264

Sorozat: How to Ruin (#2)

Résztvevő blogok listája:

09.15. - Sorok Között

09.16. - CBooks

09.18. - Sorok Között

09.20. - Deszy Könyvajánlója

09.22. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

A kötet ezúttal Chicagóban, a “szeles városban” játszódik, Amy pedig egyszerűen imádja a várost. Így a mostani játék során is Chicago kapja a főszerepet.

Minden állomáson találtok egy állítást, nektek pedig be kell írnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az állítás igaz, vagy hamis.

Ne feledjétek, a google jó barát ;) Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Chicagót a Nyugis városnak is nevezik

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #187 - Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek

Miért: Imádtam az elő részt.

Tartalom: Soman ​Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolájafolytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték…

Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.

A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez? (Twister)

Vélemény: Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de olykor igencsak félek a sorozatok második köteteitől, mert olyan érzésem van, mintha csak átvezető szerepet töltenének be a nagy finálé előtt, ezért nem érdemes tőle sokat várni. Ám szerencsére, Soman Chainani igencsak rácáfolt erre a jelenségre. Elmondhatom, hogy az Itt nincsenek hercegeket még jobban imádtam, mint az első részt, ez pedig annak köszönhető, hogy a cselekmény rendkívül pörgősre sikerült, mindig történik valami, amire egyszerűen muszáj odafigyelnie az olvasónak. 

Igaz, eleinte kellett egy kis emlékezetfrissítés, hogy a lányok miként kerültek vissza a szülővárosukba, de utána már nem okozott nehézséget, hogy felvegyem a történet ritmusát. Sophie és Agatha kapcsolata még mindig nagyon furcsának tetszett, annál is inkább, mert a szőke leányzó végtelen önzésétől egyszerűen agyvérzést lehet kapni. Néha komolyan kétségbe vontam miatta Agatha épelméjűségét, hogy vajon hogy lehet szerencsétlen annyira vak, hogy csakazértse látja meg a fától azt a bizonyos erdőt? És ez persze azután se nagyon változik, hogy visszakerülnek a Jók és Rosszak Iskolájába, ami olyan, mintha teljesen kifordult volna önmagából. Mint kiderül, a lányok történetének változása voltaképpen az egész mesevilágot a feje tetejére állította. A hercegnők rájöttek, hogy képesek a hercegeik nélkül is boldogulni, mire a fiúk is teljesen elhagyják magukat, voltaképpen teljesen elvadulnak, ékesen bizonyítva, hogy egyszerűen képtelenek a másik oldal nélkül épségben megmaradni - hiába próbálják meg bizonygatni az ellenkezőjét -. 

Nem is tudom, mihez hasonlított leginkább ez a könyv, de nekem az jutott eszembe, hogy olyan, mintha egy elvadult, nem feminista, hanem egyenesen femináci propagandájú könyvet olvasnék, amikor épp a Lányok iskolájában zajló eseményekről van szó. Az új dékán, Sader professzor igencsak sokat tesz azért, hogy újdonsült tanítványait Tedros és a többi fiú ellen hangolja. És, bár kezdetben botegyszerűnek tűnt a karaktere, engem lepett meg a legjobban, hogy a történet előrehaladásával újabb és újabb rétegeit ismerhetjük meg a nőnek. Azt nem mondanám, hogy szimpatikusabbá vált volna a számomra, de az biztos, hogy jobban megértettem a motivációit.

Mégis, talán a két főszereplőnk kapcsolatában beálló változás az, ami a leginkább szembeszökő az embernek. Sophie ugyan folyamatosan bizonygatja mindenkinek, hogy ő igenis Jó lett, mégsem tud felülkerekedni énjének boszorkány részén, éppen ezért ott tesz keresztbe szerencsétlen, naiv Agathá-nak, ahol csak tud. S persze, mivel a lány valóban Jó, mindvégig vakon hinni akar a legjobb barátnőjében, s tudomást se venni az arra utaló jelekről, hogy bizony, nem minden fenékig tejfel ebben a barátságban. 

Bevallom, én az első részben nem nagyon rajongtam Tedros-ért, sokáig egy idegesítő, kissé elkényeztetett királyfi benyomását keltette bennem. Most, ez kezdetben átbillent némi önzésbe, de aztán, a történet legvégén, sikerült megmentenie magát a szememben, mielőtt lehúztam volna a vécében, Sophie-val egyetemben. Mégis, ebben a részben sikerült megvillantania a jellemének egy olyan oldalát, amivel igencsak belopta magát a szívembe. 

Érdekes és izgalmas folytatást kaptunk, ami bár egy picit lassan indul be, a pörgős cselekményével képes berántani az olvasót, majd ezt megkoronázza egy olyan lezárással, ami arra buzdít, hogy az ember olvasni akarja a folytatást. Én személy szerint alig várom, hogy megkaparinthassam a Jótett helyében-t. 

Kedvenc karakter(ek): Agatha, Tedros
Gyűlölt karakter(ek): Sophie
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Twister Média
Év: 2016
Oldalszám: 544
Sorozat: The School for Good and Evil (#2)

Résztvevő blogok listája:

09.02. Always Love a Wild Book

09.03. Deszy könyvajánlója

09.04. Letehetetlen

09.05. Dreamworld

09.06. CBooks

Nyereményjáték:

A Jók és Rosszak Iskolájába a jövendő mesék hercegnői, hercegei és főgonoszai járnak. A mostani nyereményjátékban azokat a történeteket keressük, ahol az iskolában végzettek szerepelnek. A ti feladatok lesz a képek alapján felismerni, melyik mese jelenetét látjátok, a helyes választ pedig beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyesen válaszolók közt kisorsolunk a Twister Media által felajánlott példányt Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek c. regényéből!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #177 - Jennifer Probst: Keresd a szépet

Miért: Sorozatfolytatás

Tartalom: Genevieve MacKenzie az esküvője napján döbben rá, súlyosan félreismerte vőlegényét, a sármos és sikeres orvost, minden nő álmát. A templom ablakán keresztül menekül el az oltárnál várakozó David elől, és szökés közben fut bele legjobb barátjába, Wolfe-ba. A milliomos hotelmágnás segít neki elrejtőzni, amíg elülnek a hullámok. Genevieve és Wolfe kapcsolatát alaposan próbára teszi az együtt töltött néhány nap, de közben az is kiderül, hogy titokban mindketten többet szeretnének. Ahogy a megsebzett és megalázott David egyre erőszakosabbá válik, Wolfe igyekszik megvédeni a lányt, akihez menthetetlenül egyre közelebb kerül…

Vajon érdemes kockára tenni a barátságot a szerelemért? (Libri)

Vélemény: Azt hiszem, eddig ezt a részt vártam a leginkább a sorozatban. Ennek az az oka, hogy már Gen és Wolfe első felbukkanásakor tudni lehetett, hogy lesz köztük valami, annak ellenére, hogy masszívan bizonygatták mindketten, csak barátok, ráadásul a lánynak, ugyebár vőlegénye van.
Ennek nyomán megint elővehetnénk azt az örök kérdést, hogy vajon létezhet-e pusztán barátság férfi és nő között, de erről egy korábbi kritikám kapcsán már kifejtettem a véleményemet, úgyhogy lapozzunk. :)
Az biztos, hogy a két főszereplőnk remekül megérti egymást, valahogy ösztönösen tudják, mire van szüksége a másiknak. A jeleneteik nem csak túlfűtöttek, de rendkívül viccesek is olykor, bizonyítva, hogy tényleg többet jelentenek egymásnak, és remekül keveredik kettejük között a testi vonzalom, és a lelki. Ők az első páros a sorozatban, akiknél érezhető, hogy lelkileg is közelebb állnak egymáshoz, és nem csak fizikai vonzalomról van szó - nyilván ebbe belejátszik az is, hogy régebb óta ismerik egymást, mint teszem azt Kennedy és Nate -.
David-et én már az előző részben sem szerettem, pedig ott még relatíve keveset szerepelt, de már akkor teljesen egyértelmű volt, mennyire elnyomja a menyasszonyát. Mondanom sem kell, hogy ebben a kötetben a jelenléte megsokszorozódott, bemutatva a megszállott és egyben irányításmániás férfi "ideált". Rengeteg visszaemlékezést és példát láthatunk arra vonatkozóan, hogy milyen módszerekkel próbálja meg magához láncolni a volt menyasszonyát. Egy rendkívül manipulatív, és egyben visszataszító karakterről van szó, aki előreláthatóan kiérdemelte nálam a sorozat főgonosza címet. Mondok egy példát: azzal próbálja meg magához láncolni Gen-t, hogy folyamatosan úgy állítja be, mintha a lány rossz szerető lenne, akinek fejlődnie kell, és persze ezt csak a vőlegényén keresztül érheti el. Rosszul csókol, rossz az ágyban, meg amit el tudtuk képzelni. Engem elképesztett, hogy lehet valaki ekkora seggfej, mint ez a fazon, és higgyetek nekem, a történet előrehaladtával ez csak fokozódik.
A cselekménnyel egyébként nincsen semmi gond. Mivel ez az eddigi leghosszabb rész a szériában, nem meglepő módon, itt halad a leglassabban előre a romantikus szál, meg úgy az egész történet. Rengeteg visszatekintést láthatunk például Wolfe előéletévével kapcsolatban, amik persze szívszorítóak, de én például nem tudtam miatta sajnálni a férfit. Nem azért, mert ne éreztem át volna a tragédiáját, hanem mert a jelenben mozgó férfit látva egyértelmű, hogy az őt ért csapások csak sokkal erősebbé tették, ahelyett, hogy ripityára törték volna. És persze a Társszerzők csapata is tiszteletét teszi: találkozhatunk Kate-tel Kennedy-vel és Arylim-mel, akik egytől-egyig támogatják Gen-t, még akkor is, amikor úgy tűnik, a világon minden más összeesküdött ellene, beleértve a saját szüleit is, akik csak a társadalmi presztízsnek élnek - bár ne kérdezzétek, miért jobb parti egy degenerált sebész, mint a multimilliomos, és mellette teljesen normális, hotellánc-tulajdonos -.
Az erotikus jelenetekből természetesen most sincs hiány, bár a regény, nagyjából utolsó harmada szinte tobzódik az ilyen jellegű részekben, ami nem feltétlen baj, de szerinte ezt egy kicsit jobban is el lehetett volna osztani, mégis csak egy több, mint ötszáz oldalas monstrumról beszélünk.
Probst abszolút hozza a színvonalat, amit eddig, de most a karakterek terén sokkal jobbat alkotott, mint korábban. Egyedibbek, és talán picivel szerethetőbbek is, hiszen van időnk jobban megismerni őket, és beleélni magunkat a helyzetükbe. A rajongóknak én csak ajánlani tudom, biztosan nem fogják megbánni. 

Kedvenc karakter(ek): Gen, Wolfe, Kate
Gyűlölt karakter(ek): David
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Babits Péter
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 548
Sorozat: Searching for (#3)

Résztvevő blogok listája:

07.25. - Insane Life

07.27. - Angelika blogja

07.29. - CBooks

07.31. - Deszy könyvajánlója

08.02. - Szembetűnő

08.04. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

Minden állomáson találtok egy borító darabkát, amely alapján ki kell találnotok melyik könyvről van. Egy dolog közös mindegyikben: a történet folyamán barátokból szerelmesek lesznek.

(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #166 - Jennifer L. Armentrout: Légy mellettem

Miért: Jennifer L. Armentrout.

Tartalom: Teresa Hamilton hihetetlenül kemény éven van túl: halálosan beleszeretett a bátyja legjobb barátjába, aki viszont az első, csodálatos, bódító, életmegváltó csók óta egy árva szót sem szólt hozzá; sikerült véget vetnie egy rettenetesen rossz kapcsolatnak; most pedig olyan sérüléssel küzd, ami talán a táncosi karrierje végét jelenti. Ideje hát, hogy elővegye a B-tervet – főiskolára megy. Reméli, hogy itt majd sikerül meggyőznie Jase-t, hogy ami köztük van, őszinte szerelem.

Jase Winstead súlyos titkot hordoz magában, amiről soha, senkinek nem beszélne – különösen nem a legjobb barátja lenyűgözően szép húgának. Még életében senki nem csókolta meg olyan szenvedélyesen, mint Teresa, de nem hagyhatja, hogy ez a kötelezettségei útjába álljon. A legkevésbé arra van most ideje, hogy tartós kapcsolatba bonyolódjon, de közben képtelen kiverni a fejéből a lányt. Minél többször sodorja őket egymás mellé a sors, annál kevésbé tagadhatják egymás iránt érzett érzelmeiket. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani bármelyik Jennifer L. Armentrout könyvre, de eddig ez tetszett a legkevésbé azok közül, amiket volt szerencsém olvasni tőle. Akármennyire is imádom az írónőt, Teresa és Jase története nem tudta belopni magát a szívembe. 

Ez részben köszönhető a magyar fordításnak, ami szerintem szokatlanul igénytelen lett, de lehet, hogy csak én voltam rossz passzban, azért éreztem annak, ezt nem tudom, bár mástól is hallottam hasonló véleményt, így aztán lehet benne valami. 

Viszont, ami miatt leginkább nem vagyok kibékülve a sztorival, az Teresa. Ez a lány úgy káromkodik, mint a kocsis, el nem tudom nektek mondani hány baszd meg van a könyvben, de mondjuk úgy, hogy már nekem is feltűnt, pedig lány létemre én is elég sokat szoktam káromkodni - tudom-tudom, nem szép dolog, de sajnos megesik az ilyesmi -. És félreértés ne essék, nekem nem azzal van a bajom, hogy Tess szentségel, hanem azzal, hogy egészen egyszerűen szerintem nem illett a karakteréhez. Mert attól még, hogy Cam húga, az nem jelenti azt, hogy nyugodtan lehet anyázni, mert szerintem az ő esetében ez kimondottan karakteridegen, és engem eléggé zavart is. 

A másik dolog pedig a tánc. Az első részből tudjuk, hogy Teresa-nak megsérült a térde, ezért nem táncolhat. Ez még így rendben is van, csakhogy szerintem, ha valakinek annyira a balett volt az élete, mint a főszereplőnknek, akkor sokkal többször kellett volna, hogy szóba kerüljön, vagy felmerüljön a lány gondolatai között. Ehhez képest, jó, ha ez úgy háromszor meg lett említve a több, mint ötszáz oldalas könyvben, ami lássuk be, nem valami sok. És a kritikámnak ezen a pontján kezdek rájönni, hogy én tettem túl magasra az elvárásaimat Armentrout könyveivel szemben... De ettől még sajnos nem hiszem, hogy megváltozna a véleményem. 

Jase szerintem egészen jól sikerült karakter, bár meglepően nagy drámakirálynő. Ő az, aki a leginkább problémázik mindenen - összejöjjön-e Tess-szel, vagy sem, aztán meg hirtelen teljesen féltékeny lesz -, de mégis, van benne valami nagyon szerethető. Igaz, a kapcsolata a lánnyal leginkább olyan, mint egy hullámvasút, egyszer nagyon fent, egyszer meg nagyon lent van. Hol imádják egymást, hol komoly veszekedéseket folytatnak, amivel őszinte leszek, sokszor nem tudtam mit kezdeni, mert teljesen indokolatlannak éreztem Jase ellenállását, miközben máskor meg úgy fut Teresa után, mintha kötelező lenne... Kissé furcsa az egész, de lehet, hogy csak én vagyok rosszul bekötve. 

Ugyanakkor azt is meg kell említenem, hogy a könyvben van egy kimondottan erős csavar, ami Tess lakótársához, Debbi-hez köthető. Higgyétek el, az ő szála tartogatja az egész történet legnagyobb csavarját, ami engem igencsak meglepett, mivel a legkevésbé sem számítottam rá. Persze Cam és Avery is fel-felbukkannak a könyvben, de az ő szerepük szerintem annyira nem jelentős - kivéve Cam indokolatlan kiakadásait, amikért néha megérdemelt volna egy nagy taslit. 

Armentrout rajongóknak szerintem kötelező darab, de sajnos, nem hibátlan alkotás. Jó a romantika, csak kicsit kapkodós, de ettől még abszolút elfogadható, ha valaki szereti a macska-egér játékot. 

Kedvenc karakter(ek): Cam, Avery, Debbie, Jase
Gyűlölt karakter(ek): Erik
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Császár László,
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 528
Sorozat: Wait for You (#2)

Résztvevő blogok listája:

05.21. - Deszy könyvajánlója

05.22. - Angelika blogja

05.24. - Insane Life

05.26. - Kristina blogja

05.28. - CBooks

05.30. - Media Addict

Nyereményjáték:

Vajon a rövid karakterleírás alapján kitaláljátok-e, mely Jennifer L. Armentrout teremtette karakterre gondoltunk? Megfejtésként a szereplő és a sorozat címét várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai karakter: Két fiútestvérem van, hármasikrek vagyunk, én lány lettem. Sötét, derékig érő hajam van és legjobb barátnőmet Katynek hívják.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #165 - David Levithan: Egy újabb nap

Miért: David Levithan.

Tartalom: Minden nap ugyanolyan Rhiannonnak. Már elfogadta az életét, meggyőzte magát: megérdemli távolságtartó, temperamentumos pasiját, Justint, és még bizonyos útmutatásokat is írt magának: Ne számíts túl sokra. Kerüld el a feldühítését. Sose add fel a reményeidet.

Mindez addig a bizonyos reggelig működött is, amikor minden megváltozott. Úgy tűnt, Justin végre meglátja őt, és ez volt az első alkalom, hogy igazán vele akart lenni, így hát eltöltöttek együtt egy tökéletes, csodás napot, amiből Justin másnap reggel egy percre sem emlékszik. Rhiannon összezavarodik, mindent kérdőre von, és mindezek felett kétségbeesetten vágyik egy újabb csodás napra. Nem sokkal később egy idegen megszólítja, és elmondja neki, hogy az a Justin, akivel azt a napot eltöltötte, aki elérte, hogy igazi, életteli embernek érezze magát, az a valaki nem is Justin volt.  (Maxim)

Vélemény: Az az igazság, hogy kicsit csalódott vagyok. Na nem azért, mert David Levithan ne hozta volna a tőle megszokott, igen magas színvonalat ebben a könyvében, hanem azért, mert én nem egy fordított szemszögben íródott történetet, hanem a valódi folytatást vártam volna, amiről már volt szó korábban, hogy egyszer érkezni fog - egyelőre úgy tűnik, ez 2017-ben lesz esedékes -.

Éppen emiatt, nem igazán tudom, miről is írhatnék nektek az Egy újabb nappal kapcsolatban, hiszen ugyanazt az eseménysort láthatjuk, mint a Nap nap után esetében. 

Itt is megállapítottam magamban, hogy Justin egészen egyszerűen egy selejt. Már az előző kötetben sem szerettem, de itt se nyerte el a tetszésemet... S nem is igazán értem, Rhiannon mit láthatott benne, amíg meg nem ismerte A-t azon a bizonyos emlékezetes napon, és megtapasztalhatta azt, amit a pasijától egyébként sosem kapott meg, ez pedig a valódi - és tegyük hozzá, teljesen önzetlen - szeretet. Hiszen A-nak nincs rá különösebb oka, hogy beleszeressen, mégis, meglát valamit a lányban, aminek hatására akkor sem tudja őt elengedni, és megfeledkezni róla, amikor már új testben ébred. 

Azt hiszem, én egyetlen egy dolgot tudnék kiemelni, ez pedig ugyanannak a történetnek a kétféle tanulsága: mit tanul az A-val való kapcsolatából Rhiannon, és mit A, ugyanis a kettő nem feltétlen fedi egymást.

A azzal szembesül a saját könyvében, hogy ha az ember megtalálja a jobbik felét, mondjuk így, akkor megszűnik a lehetetlen fogalma. Gondoljunk csak bele, hiszen az e-mailezés révén akkor is tarthatja a kapcsolatot a lánnyal, amikor már fizikai valójában nem lehet vele.  Igaz, meglehetősen rögös az út, ami elvezeti őt addig, hogy meg tudja értetni a helyzetét a lánnyal, akinek, lássuk be, elég nehéz lehet megemészteni, hogy időről-időre, más-más testbe bújva, de A újra és újra felbukkan az életében. 

És itt jön be a képbe Rhiannon tanulsága: egyrészt el kell fogadnia az elfogadhatatlant, a felfoghatatlant. Ugyanakkor pedig elhinnie, hogy A valóban szereti őt, függetlenül attól, hogy épp férfi, vagy női testben van éppen, hiszen nem a fizikai való táplál érzelmeket a főhősnőnk iránt, hanem a lélek, ha mondhatjuk így... Én legalábbis most is úgy értelmeztem ezt a könyvben, mint korábban: A egy lélek, akit valamiért arra kárhoztattak, hogy sohase lehessen igazi otthona, hiszen minden nap mások veszik körül. Ám ő egészen leleményes módon képes rá, hogy kijátssza ezt a rendszert, így maradva kapcsolatban Rhianon-nal. Másrészt neki is meg kell tanulnia szeretnie A-t, nem számít, milyen külső mögé bújva látja viszont éppen, hiszen A maga sosem változik, csak a körvonal. De nem a megjelenése számít, hanem a jelenléte. Az a hatás, amit kivált a lányból, aki ezért hajlandó változni - igaz, szerintem ez nem annyira látványos, mint lehetne -. 

Levithan stílusa továbbra is nagyon jó, remekül tudja átadni az érzelmeket, de őszinte leszek, én sokkal jobban szeretem, amikor férfi szemszögből ír, mert az ő tollából Rhiannon nézőpontja, bár hiteles, mégis csak érezhető rajta, hogy egy író, s nem egy írónő tollából született. Talán ezt a sorozatot is megírhatta volna valamelyik írónővel közösen, nem is tudom. Mindenesetre, ez semmit nem von le a könyv minőségéből, ugyanolyan szerethető, mint a Nap nap után. Én pedig alig várom a valódi folytatást! 

Kedvenc karakter(ek): A, Rhiannon
Gyűlölt karakter(ek): Justin
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Vince Judit Andrea
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 316
Sorozat: Every Day (#2)

Résztvevő blogok listája:

05/23 Always Love a Wild Book

05/25 Kelly & Lupi Olvas

05/27 CBooks

05/29 Deszy Könyvajánlója

05/31 Média Addict

06/02 Dreamworld

Nyereményjáték:

Rhiannon és A egyáltalán nem tekinthető hétköznapi párosnak. Mint azonban azt már sok-sok történetből megtanulhattuk, a szerelem nem ismer korlátokat. A mostani nyereményjátékban hasonlóan különleges párokat keresünk. Azok között, akik a megfelelő párosok nevét írják a Rafflecopter dobozba, kisorsolunk három példányt David Levithan: Egy másik nap könyvéből.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A mai páros: A félig koreai fiú, és a kissé duci, vörös hajú lány története az iskolabuszon veszi kezdetét, egy képregénnyel. Történetük a nyolcvanas évek Amerikájába kalauzol el minket, amikor mindent áthatottak a képregényes szuperhősök, a rasszista humor és a zene. Két ellentétes világ, ami mégis jól kiegészíti egymást. 

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #164 - James Frey - Nils Johnson-Shelton: Sky Key

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Két kulcs és kilenc játékos maradt.

New York. Aisling Kopp elhatározza, hogy kiszáll, és véget vet a gyilkos játéknak. Mielőtt azonban döntő lépésre szánhatná el magát, a CIA közbelép. Mint kiderül, tudnak az Endgame-ről, és feltett szándékuk, hogy hasznot húzzanak belőle…

Etiópia. Hilal ibn Isa al-Salt épphogy túlélte az első menetet. Az Akszúmi törzsnek azonban titkos tudás van a birtokában, amely megállíthatja az idegen lényeket, a halálos Endgame játékmestereit…

London. Sarah Alopay találta meg az első kulcsot. Jagóval a győztes oldalon állnak. De Sarah démonai ugrásra készek, már nem szállhat ki, vagy győz, vagy végleg elbukik…

Kilencen maradtak játékban. Ki a következő áldozat?

Olvasd el a könyvet.

Kövesd a nyomokat.

Oldd meg a rejtélyt.

Csak egy maradhat.

Amit a kezedben tartasz, az nem csak egy könyv.

Te magad vagy a főszereplő, és ha jól teszed a dolgod, akár a győztes is lehetsz.

A sorsunk a te kezedben van.

James Frey és Nils Johnson-Shelton Endgame-regényei több mint negyven országban tartják lázban az olvasókat. Nagyszabású multiplatform játék társul hozzájuk, és a történet filmváltozata is készül! (Libri)

Vélemény: Sokkal, de sokkal jobban tetszett ez a rész, mint az első. Szinte azonnal sikerült berántania, és megszerettetnie magát velem, pedig, ha belegondolok, ez a kötet ezerszer sötétebb hangvételű, mint az elődje. Érezhetően folytatása a korábbinak, rengeteg visszautalás van benne az eseményekre, főleg Stonhenge-re, ami vitathatatlanul az Endgame csúcspontja volt. 

Saraht és Jagot ha lehet, még jobban a szívembe zártam, rengeteg izgalmas részük volt, de azért azt muszáj vagyok bevallani, hogy egyszerűen nem tudok mit kezdeni a kettejük közötti romantikus szállal, én még mindig felesleges beleerőltetésnek érzem, főleg, hogy a lány az ideje igen jelentős hányadában azon kesereg, hogy megölte az előző szerelmét, Christophert. Ez érezhetően megtörte a karakterét, és a fiúnak nem sok választása van, minthogy ott áll mellette, és vár. Persze, ez így szép meg jó, csakhogy, közben a világ meg gyakorlatilag kezd összeomlani körülöttük. 

És ha már világvége-várás: el sem tudom hinni, hogy csak a Stonhenge keltette fel igazán az emberek figyelmét, és kezdenek el foglalkozni az egyre furcsább, megmagyarázhatatlan eseményekkel. Most nem azért, de az égből lezuhanó meteoritok nem voltak elég furcsák a Toborzásban? Nem vagyok egy vezető politikus, de szerintem ez igenis fel kellett, hogy keltse a kormányok érdeklődését. De ettől még kifejezetten érdekes volt látni, ahogyan erre az emberiség végül is reagál. Lesz egy ilyen nagyon izgalmas üldözős beütése a történetnek, ami szerintem kifejezetten jól működik. Mert innentől kezdve a Játékosok nem csak egymást kergetik földrészeken át, hanem bizony őket is kergetik a hétköznapi emberek, akik magyarázatot követelnek magukra, hogy tizen-huszonéves gyerekek miatt miért halnak meg sorra a környezetükben tartózkodók. Ez a szál leginkább Sarah-ék, Aislin, illetve An Liu esetében van jelen, és. bár nem így terveztem, de muszáj kiemelnem An-t. Még mindig herótom van tőle. 

Esküszöm, ő a legparásabb karakter az egész szériában, ami elég komoly teljesítmény, ha belegondolok, hogy közben ott van egy másik fiú - akinek a nevét két kötet alatt sem bírtam megjegyezni, mert mindig összekeverem egy hasonló nevű Játékossal -, akiből gyakorlatilag - és ez nem spoiler, mert a regény elején kiderül - egy Terminátort csinálnak. Engem mondjuk Edward Elrickre emlékeztet a leginkább, a Full Metal Alchemist című mangából/animéből - aki még nem találkozott vele, nézzen utána egészen bátran, higgyétek el, megéri! -, csak nem éppen a kedves fajtára. De még így is An Liu viszi a prímet. Nekem minden egyes alkalommal görcsbe rándult a gyomrom, amikor megláttam, hogy az ő szemszöge következik. Érdekes a szál, amin végigmegy, és a Csijokóhoz fűződő érzelmei, ahogy megpróbálja az elhunyt Játékos szellemét megőrizni, egész szép... De a srác akkor is baromi ijesztő. 

Egyébként én már az első részben kitaláltam, hogy mi is az az Ég Kulcsa, ha valaki figyelmesen olvasta az első részt, szerintem hozzám hasonlóan, hamar rájöhetett. Nem volt rossz húzás az írók részéről, bár nekem az volt az érzésem, hogy igencsak a földtől elrugaszkodott, és kissé beteges ötlet volt. Talán éppen ezért tetszett, nem is tudom. 

Még egy dolog: a rajzok. Az előző részhez képest, egyszerűen gyönyörűek az illusztrációk, bár bevallom, én magam nem nagyon tudtam értelmezni őket - és meg sem próbáltam - viszont van pár, mangákra emlékeztető rajz, amit imádtam. Nagyon jól állt a könyvnek ez a stílus, remélem, a sorozat lezáró részében is lesz belőlük néhány darab, mert szívesen gyönyörködnék még bennük. 

Engem lepett meg a legjobban, hogy az első rész okozta csalódás után mennyire magával tudott ragadni a Sky Key. Szóval, ha valakinek nem jött be a Toborzás, akkor is megéri adni egy esélyt a folytatásnak, mert utcahosszokat ver az előzményére. Sokkal összeszedetebb és érthetőbb a cselekmény, bár így is vannak részei, amik kicsit ilyen fonalat elvesztősek, hogy nehéz  vele lépést tartani, de idővel összeáll a kép, megígérem. 

 Kedvenc karakter(ek): Jago, Sarah
Gyűlölt karakter(ek): An Liu
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Nagy Gergely
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 560
Sorozat: Endgame (#2)

Résztvevő blogok listája:

Május 12 - Zakkant olvas

Május 14 - Deszy könyvajánlója

Május 16 - Kelly Lupi olvas

Május 18 - CBooks

Május 20 - Dreamworld

Nyereményjáték:

A Végjátékban játszó Játékosok rendkívül okosak, és jártasak abban, hogy megtalálják egymást. Most téged is arra buzdítunk, hogy vedd elő a térképedet, és segíts megtalálni néhány helyszínt, aminek köze van a könyvek helyszíneihez.

Minden blogon találsz koordinátákat, és egy képet a helyről. A koordináták és a kép segítségével kell megtalálnod, hogy melyik várost / vagy éppen helyszínt rejtettük el. Ha rájössz, és beírod a Rafflecopter dobozba a konkrét helyszínek pontos nevét, akkor a turné végén megnyerheted a 3 könyv egyikét. Játékra fel!

é. sz. 34° 16′, k. h. 108° 54′

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #161 - Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens lobbi

Miért: LMBT.

Tartalom: Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes… (Libri)

Vélemény: Alighanem én vagyok az egyetlen, aki azzal kezdi a Simon és a Homo-sapiens lobbi értékelését, hogy utálta Simont. Ennek pedig - mielőtt még valaki elkezdene ujjal mutogatni rám -, hogy ennek a fiú meleg-léte az oka, mert nem így van. Az oka pedig az, ahogyan gondolkodik. Számomra nagyon furcsa, és egyben rendkívül érthetetlen, hogy a főszereplőnk mégis milyen alapon nézi le a heteró embereket maga körül. Rengeteg gonoszkodó megjegyzése van, amiket csak az generál, hogy X és Y heteró. Számomra ez nagyon fura volt ez a fajta hozzáállása, és az okára se nagyon tudtam rájönni. Lehet én gondolkodom rosszul, de szerintem ez teljesen érthetetlen és indokolatlan. Mármint, most őszintén, ennek mi értelme van? Főleg, hogy Simon inkább viselkedik úgy, mintha biszex lenne, ugyanis többször emlegeti azt, hogy milyen csajokkal járt korábban, meg ilyenek, miközben fiúkról nem sok szó esik... Legfeljebb Blue-ról ugyebár.  

Blue-t egyébként egészen megkedveltem. Érdekes volt az, ahogyan egyre jobban és jobban megnyílt Simon-nak, majd egy ponton a saját félelme kerül előtérbe, teljesen megérthető módon. Hiszen, ha belegondolunk, egy szokatlan kapcsolat alakul ki kettejük között: tudják, hogy esélyesen minden nap elmennek egymás mellett az iskola folyosóin, és mégsem tudják biztosan, ki is lehet a másik. Ez ad egy érdekes ízt és feszültséget a történetnek, de tény, hogy egy idő után túlságosan is repetitívvé válik, igaz, az email-váltásokat ettől függetlenül végig szórakoztató olvasni. Annál is inkább, mert sokakkal ellentétben nem sikerült kitalálnom, kit is rejt az álnév, így engem a történet ezen része abszolút meg tudott lepni, ami nekem nagyon tetszett. Persze lehet, hogy csak nem tudtam olvasni az apró jelekből - ezért mondjuk lehet, hogy nem ártana, ha egyszer újraolvasnám, hogy felfedezzem az utalásokat -, és mindenki másnak teljesen egyértelmű volt a dolog. :) 

A mellékszereplők terén én a főgonosznak beállított Martint emelném ki, hasonló okból, mint Smint. Egyrészt nem voltam oda érte, amit csinált, másrészt viszont egyszerűen furcsa és érthetetlen a motivációja elég sokáig. Nem mondom, utána sem voltam vele kibékülve, ez tény, de azért elviselhetőbbé vált a számomra. Ráadásul az, ahogyan ráakaszkodik Simonra, az kifejezetten irritáló. Legszívesebben arrébb rugdostam volna. 

Albertalli stílusa egyébként egész jó, de szerintem csak Simon szemszögéből bemutatva ez a történet nem lett elég ütős. Nekem váltott szemszögből lehet, picit jobban tetszett volna - olyan formában megírva, hogy Blue személyisége továbbra is titokban maradjon, persze -.Ez így biztos furcsán hangzik, de szerintem meg lehetett volna oldani. 

Összességében egyszeri kikapcsolódásnak jó, de nem szabad tőle sokat várni, mert nem biztos, hogy azt a színvonalat fogja hozni, amit adott esetben egy LMBT-regény esetében mondjuk várunk, hiszen a Simon és a HS esetében egyáltalán nem erről van szó.

Kedvenc karakter(ek): Bram
Gyűlölt karakter(erk): Martin, Simon
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Weisz Böbe
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 324
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

04.22. - Always Love A Wild Book

04.24. - Angelika blogja

04.26. - Media Addict

04.28. - Deszy könyvajánlója

04.30. - Kelly & Lupi olvas

05.02. - Bibliotheca Fummie

05.04. - Szembetűnő

05.06. - CBooks

05.08. - Dreamworld


Nyereményjáték:

Mostani játékunk egyben könyvajánlóként is szolgál, mivel minden állomáson egy-egy, magyar nyelven megjelent, LMBT témájú regény borítójának apró részletét találjátok. Ha ügyesen nyomoztok, akkor a turné végére nem csupán kilenc, olvasásra érdemes könyvet fedezhettek fel, hanem esélyetek nyílik megnyerni a Simon és a Homo sapiens-lobbi három példányának egyikét.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #159 - Samantha Young: Mély víz

Miért: Még nem olvastam az írónőtől.

Tartalom: Maradj fiatal! Élj veszélyesen! Szeress szenvedéllyel!

Charley Redford csak egy hétköznapi lány volt, amíg Jake Caplin meg nem jelent otthonában, az indianai kisvárosban, és meg nem győzte őt, hogy rendkívüli teremtés. Jake szinte már az első napon a mélyvízbe dobta Charley-t, és megígérte a lánynak, hogy kitart mellette. Ám később tragikus baleset árnyékolta be Jake életét, és a fiú gyorsan kievickélt a partra, magára hagyva Charley-t.

Négy év telt el azóta, és Charley végre úgy érzi, sikerült továbblépnie. Aztán Edinburghba utazik, hogy ott folytassa tanulmányait, és egy partin merő véletlenségből éppen Jake Caplinbe meg az új barátnőjébe botlik. A jó útra tért rosszfiú Charley bocsánatáért esedezik, aki ezek után egyre több időt tölt egykori szerelmével. Charley fegyverszünetet köt, és végül ráébred: egyre szorosabb barátság fűzi a fiúhoz.

Ahogy Charley és Jake közelebb kerül egymáshoz, újra fellángol közöttük a régi szenvedély, ami komoly fenyegetést jelent az életükre és a kapcsolataikra. Amikor a féltékenység és a vágy felüti pusztító fejét, Charley és Jake még maguknak is nehezen ismerik be, mit jelentenek egymás számára.

De ha sikerül is úrrá lenniük a helyzeten, semmi sem garantálja, hogy Charley még egyszer hagyja magát visszarángatni a mélyvízbe. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Bevallom, mivel régen olvastam a fülszöveget - már ahhoz képest, amikor ténylegesen kezembe vettem a könyvet -, elfelejtettem, hogy ez a történet az újrakezdésről, jobban mondva egy régi szerelem feleelevenítéséről, felélesztéséről szól. Szóval a regény első néhány oldalát azzal töltöttem, hogy veszettül drukkoltam, hátha Beck lesz a befutó a főszereplőnkénél... majd súlyosan csalódtam. De újra felelevenítve a tartalmat, már nem volt ez annyira zavaró, sőt, inkább jót szórakoztam a saját ostobaságomon. 

Charley és Jake történetével szerintem az a legnagyobb baj, hogy akármennyire is szépen és jól írta meg Young a könyvet, a pár kapcsolata egyszerűen irreális. Mindaz, ahogyan elszakadnak egymástól, majd ahogyan újra találkoznak, egyszerűen nem állja meg a helyét, és én ezért maximálisan a fiút hibáztatom, aki a múltban úgy viselkedett, mint egy hisztis kislány.Egyébként szerintem itt kifejezetten rosszul jön ki az, hogy párhuzamosan látjuk a múlt és a jelen eseményeit, ugyanis bennem ez azt erősítette folyamatosan, hogy Jake nem érdemli meg Charleyt, akármennyire is gyönyörűnek akarják a kapcsolatukat beállítani, meg minden. De én inkább a fellángoló vágyat láttam benne, mint teszem azt a Rómeó és Júliában, ahol a két fiatal olthatatlan vágya mozdítja előre az eseményeket. 

A jelenben már kicsit jobb a helyzet, nekem ott Charley sokkal szimpatikusabb és egyúttal határozottabb volt, mint az első részben. Nem hajolt meg azonnal, amikor Jake ismét felbukkant, hanem igenis, nem kevés időnek kellett eltelnie, mire azt lehetett mondani, hogy na, egyáltalán alakul kettejük között valami. Ez pedig a regény legnagyobb pozitívuma, ugyanis amennyire elkapkodottnak, hevesnek és gyorsnak tetszett a múltbeli kapcsolat, olyan szépen lassan bontakozik ki az új, hogy azt egyébként öröm nézni, még akkor is, ha a férfi főszereplőnk sehogyan sem tudta belopni magát a szívembe a gyávasága miatt. Nem egy erős karakter, ami NA-regényekben viszonylag ritkaságszámba megy, hiszen ott mindig a férfi az erős meg a fenséges, itt viszont egyértelműen Charley viszi el a prímet a vívódásával, ahogy összecsap benne a múlt és a jelen, és ezt a folyamatot valóban át is éli, nem pedig csak meglátja és újra megszereti a másikat. 

Ugyanakkor a mellékkarakterek is kifejezetten érdekesre sikerültek, én például külön örülnék, ha Beck és Claudia - Charley legjobb barátnője - is megkapnák a saját, önálló történetüket, mert tényleg megérdemelnék. Egy nem feltétlen tipikus kapcsolat alakul ki a két karakter között, amit érdemes lenne a saját szemszögükön át is megvizsgálni. Ugyan a sorozat folytatása Jake-ékkel foglalkozik majd, én remélem, hogy lesz harmadik kötet, ami már róluk szól majd. És még egy jó páros: Charley nővére, és a nála tíz évvel idősebb rendőr. Egyszerűen zseniális! Végre egy regény, amiben nem alapkövetelmény, hogy a szereplők korban minél közelebb álljanak egymáshoz, ha már egy párt alkotnak. 

Edinburgh mint környezet nekem nagyon tetszett. Kimondottan díjaztam a sok helyszínleírást és bemutatást, lehet, térképen is érdemes lett volna nyomonkövetni a barangolásukat :)  

Összességében egy picit csalódtam Jake miatt, de ettől függetlenül szerintem maximálisan ajánlható a regény, mert azt a színvonalat hozza, amit egy jó NA-regénytől már megszokhattunk. 

Kedvenc karakter(ek): Charley, Beck
Gyűlölt karakter(ek): Jake
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Molnár Edit
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 352
Sorozat: Into the Deep (#1)

Résztvevő blogok listája:

04.14 Deszy könyvajánlója

04.16 Kristina blogja

04.18 Zakkant olvas

04.20 Insane Life

04.24 CBooks

04.27 MFKata gondolatai

04.29 Dreamworld

Nyereményjáték:

A Mély víz jelentős része Edinburgh-i Egyetemen játszódik, ahol nagyon sok híres ember végzett, tanított. Mostani játékban az egyetemen végzett, tanított híres embereket kell megtalálnotok leírások alapján. Mindegyik kiemelkedő irodalom, tudomány esetleg építészeti téren.

A helyesen válaszolók között három darab példány kerül kisorsolásra.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A mai személy: Skócia egyik legismertebb írója és költője, híres művei közé tartozik a skót Rob Roy és az angolszász Ivanhoe lovag története.

a Rafflecopter giveaway