Blogturné - Tricia Levenseller: A kalózkirály lánya

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Sok jót hallottam erről a könyvről, külföldön nagyon dicsérték, és talán nem is teljesen alaptalanul, de azért le kell szögeznem, hogy ez a regény távolról sem nevezhető tökéletesnek. Egyik másik karakter már-már karikaturisztikus - például a már majdnem miss picsa szinten hisztis Draxen kapitány -. 

A történet szerint elrabolják Alosa-t, a retteget kalózkirály lányát, aki azonban, mint kiderül, épp ezt akarta, ugyanis nagy erőkkel keres valamit, amire az apja igényt tart. Jó ötlet, hogy a történet jelentős része voltaképpen egyetlen helyszínen, az Éjvándor nevű hajón játszódik, bár azzal, hogy a hősnőnk sokszor kénye-kedve szerint járkál, mert annyira zseniális, nem mindig érződik az a bezártságérzet, amit az ember egy tengeren haladó hajóhoz párosítana, szerintem, főleg fogolyként.

Alosa olykor elképesztően nagyra van magával, amire nem mondom azt, hogy nincsen semmi alapja, hiszen az apja kitanította, de ettől még vannak pillanatok, amikor ez átmegy idegesítőbe. Főleg, amikor összehasonlítgatja magát másokkal, és valahogy mindig oda lyukad ki, hogy ő bárkivel elbír. És, most nagyon vulgáris leszek, de ezt muszáj kiadnom magamból: ALOSA EGY KIK*RT MARY SUE, nem tudja elviselni a gondolatát sem, hogy esetleg hibázhat, szóval naná, hogy minden úgy van beállítva, mintha a körülötte mozgó emberek minden egyes tettét előre látta volna, és fel lett volna rá készülve. Lehet, hogy ez csak engem zavart, de sokszor már csak a szememet forgattam, hogy ne már... Az meg, ahogy  a származását és a képességeit kezelte, engem idegesített. Felesleges ködösítések után egyik pillanatról a másikra kicsapta minden kártyáját, én meg már csak forgatni tudtam a szemeimet. 

Riden cuki, bár a motivációit kedvem lenne megkérdőjelezni. Ő egyszerre tud nagyon bátor, és rettenetesen elesett lenni, ami egy elég fura kombináció. Azt hiszem, még kicsit kiforratlan, hiszen sokban hagyatkoznak egymásra a testvérével, ami nem probléma, de azt az érzést keltette bennem, hogy olykor nem tud önálló döntést hozni. Amikor meg mégis... nos, az nem mindig sül el jól. 

Az a vicces, hogy a kalózkirály sokáig fel sem bukkan a könyvben, csak úgy beszélnek róla, mint a nagy és félelmetes férfiról, ami ad neki egy misztikumot, bár olykor a rejtélyessége már-már a komikum határát súrolja, szerintem. Viszont, amikor végre felbukkan, az tényleg hatásos. 

Összességében vannak jó ötletek ebben a könyvben, de sokszor szerintem már feleslegesen túlmagyaráz, és ezerszer körbejár dolgokat. Szerencsére, a romantikát nem viszi túlzásba az írónő, épp annyi van benne, ami egy kalózregényben még épp elfér, és nem válik rózsaszínné és idegesítővé. Ugyanakkor, talán kicsit sokat vártam ettől a könyvtől, szóval most reménykedem benne, hogy a folytatás sokkal jobb lesz majd. 

Kedvenc karakter(ek): Riden, Theris
Gyűlölt karakter(ek):  Draxen
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szabó Krisztina
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 288
Sorozat: Daughter of the Pirate King (#1)

Résztvevő blogok listája:

09.21 - Értékelés - Deszy könyvajánlója

09.22 - EXTRA állomás - Hagyjatok! Olvasok!

09.23 - Értékelés - Sorok között blog

09.24 - EXTRA állomás - Kelly & Lupi olvas

09.25 - Értékelés - Könyvvilág

09.26 - Értékelés - Ambivalentina

09.27 - EXTRA állomás - Deszy könyvajánlója

09.28 - Értékelés - CBooks

09.29 - Értékelés - Hagyjatok! Olvasok!

09.30 - EXTRA állomás - Sorok között blog

10.01 - Értékelés - Dreamworld

10.02 - Értékelés - Kelly & Lupi olvas

10.03 - Értékelés - Nem félünk a könyvektől

10.04 - EXTRA állomás - Interjú az írónővel - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Kalózos könyvvel turnézunk, kalózos játékkal érkezünk! Mi más is lehetne a feladat, mint megtalálni a kincset? >De azért van még, ami fontos: útközben van néhány olyan hely a térképen, amit érinteni kell. Minden állomáson, egy szóra linkelve elrejtettünk egy térképdarabot. Természetesen a térkép a kulcs a kincshez, de mint mondtuk, nem csak az X helyét keressük, hanem azt is, melyik állomásokon találtátok meg a helyeket, amiket érinteni kell útközben. Ha ügyesen vadásztok, a könyv 3 példányának egyike lehet a Tiétek! 

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Neil Patrick Harris: A különc varázsló

Miért: Neil Patrick Harris.

Tartalom: Carter szülei halála után nagybátyjához kerül. Sajnos Sly, aki bűvész, lopásból tartja fenn magát. Carter így hányatatott körülmények között menekül nagybátyjával egyik hajléktalanszállóról a másikra. Amikor azonban Sly nagybácsi őt is lopásra kényszeríti, úgy dönt, hogy elmenekül. Sly nagybácsi üldözőbe veszi, Carter végül egy mozgó vonatra ugrik, és egy kis városban ébred másnap. Étel után kutatva találkozik Mr. Vernonnal, aki egy csodálatos bűvész, de nem az artista társulat tagja. Mr. Vernon egy bámulatos kártyatrükkel búcsúzik, és eltűnik Carter szeme elől egy lapot maga után hagyva. Mikor Carter megvizsgálja a kártyát, észreveszi, hogy össze van ragasztva. A kártyalapot szétválasztva egy címet talál Mr. Vernon nevével. A fiú nem tud ellenállni a kísértésnek, és felkeresi a címet, ahol már várnak rá…

Vélemény: Azt hiszem, egyértelmű, miért vállaltam el ezt a könyvet. :) Nagyon szeretem Harris humorát, és kíváncsi voltam, hogy ezt vajon hogyan tudja megcsillogtatni egy gyerekkönyvben... És azt kell mondanom, hogy számomra ez egy kicsit visszásan sült el. Értem én, hogy Carter történetét igyekszik viccesen előadni, ez rendben is van, csakhogy a narrátor stílusától én egyszerűen a falat kapartam. Annyira tenyérbemászónak éreztem, hogy szívem szerint lekapartam volna az arcomat olvasás közben. Magyarul: lehet, hogy NPH egy remek komikus, humorista, de az írási képességeit olykor kedvem támadt kétségbe vonni. Bár, az is eszembe jutott, hogy a helyenként idegesítő humor és stílus akár koncepció is lehet nála, de ehhez szerintem mindenféleképpen érdemes lesz kézbe venni a folytatást, hogy meggyőződhessek róla. Addig is, marad a kétkedés.

Szerencsére, amikor magáról Carter-ről olvashatunk, azok a részek már meglepően komolyak, sőt, olykor komorak, kiváltképp a történet elején. A kisfiú ugyanis öt évesen elárvul,és egy olyan rokonához kerül, aki zsebtolvajlásból tartja el magát, és a siker érdekében attól sem riad vissza, hogy az unokaöccsét trükkökre tanítsa, majd a tudásával visszaéljen. Nekem ezt borzasztó volt látni. Esküszöm, rendesen elszomorodtam, valahányszor Simlis nagybácsi a színre lépett, mert semmi más célja nem volt, minthogy kihasználja, és bántsa a gyereket. Ezek után csoda, hogy a fiú a szökés mellett döntött? Szerintem nem. 

A változást az jelenti az életében, amikor megismerkedik egy idős bűvésszel, Mr. Vernonnal, aki egy amolyan apa, bár inkább nagyapa-figurává válik a számára. Olyasvalakivé, akire egy gyereknek szüksége van, hogy boldogulni tudjon az életben: valaki, akitől nem csak tanulhat, de a maga módján még gondoskodni is tud róla. A kapcsolatuk kedves, és nagyon megható, főleg annak a sok viszontagságnak a tükrében, ami a történet elején éri hősünket.
Persze kalandokból sincs hiány, amik bohócok köré épül (akiket én gyerekkorom óta nem szívlelek,szóval maradjunk is ennyiben), ami a maga módján nem csak mókás, de még egészen komoly is, hiszen adott egy csapat rosszban sántikáló szerzet, és egy kisgyerek, aki szembeszáll velük. Én amolyan Reszkessetek, betörők! - érzést véltem felfedezni benne, de nem volt tolakodó, vagy zavaró.
Összességében ez egy kedves, vicces könyv, de én 9-10 éves kor alatti gyerekeknek nem ajánlanám, mert szerintem sok olyan részlet akad benne, amitől rosszul éreznék magukat - és itt most nem feltétlen a szülők elvesztésére gondolok, hiszen minden második Disney-mese így indít -. 

Kedvenc karakter(ek): Carter

Gyűlölt karakter(ek): Simlis bácsi

Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Bozai Ágota

Kiadta: Maxim Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 300

Sorozat: The Magic Misfits (#1)

Résztvevő blogok listája:

07.11 - CBooks
07.13 - Kelly & Lupi olvas
07.15 -Olvasónapló

Nyereményjáték:

Mivel a könyv írója egy ismert színész, ezért most olyan színészeszeket kell kitalálnotok, akik
maguk is jó komikus vénával rendelkeznek. Minden állomáson találtok egy képet, a ti feladatotok pedig az, hogy a nevet beírjátok a megfelelő Rafflecopter dobozba. Ha velünk játszotok, megnerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet! :) (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

  a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Amy Plum: Álomcsapda

Miért: Amy Plum. Második felvonás.

Tartalom: Álmokat ​kértek. Rémálmokat kaptak.

Az emberek többsége könnyen elalszik.

Ez azonban elérhetetlen álom Cata, Fergus és még öt fiatal számára, akik ezért önként részt vesznek egy forradalmian új orvosi kísérletben. Álmatlanságuk olyan súlyos, hogy a kezelés, amit eddig csupán egyetlen tesztalanyon próbáltak ki, az utolsó szalmaszálat jelenti számukra. Ám a béta-csoport esetében a teszt a legkevésbé sem a tervek szerint alakul…

Röviddel azután, hogy a hét fiatalt elaltatják, katasztrófa történik. A fiatalok egy közös álomvilágban találják magukat, és mivel nem emlékeznek a kísérletre, azt se tudják, hogyan kerültek oda.

Míg ennek megpróbálnak a végére járni, iszonyú felismerésre jutnak: csapdába estek egy olyan világban, ahol megelevenednek a legvadabb rémálmaik. A tudatalatti álomvilág irtózatos szörnyei, a múlt elfeledettnek hitt vérfagyasztó titkai kínozzák a kis csapatot. Ismeretlenül is ki kell tartaniuk egymás mellett, hiszen a borzalmakkal csak így nézhetnek szembe.

Ha nem jönnek rá, hogyan küzdjék le az álmaikat, sose fognak felébredni. (Insomnia)

Vélemény: Megesik, hogy az ember csak azért vág bele egy könyvbe, mert korábban már olvasott az adott írótól, és azt annyira utálta, amennyire csak lehet. Viszont, belekezd az alkotó egy másik sorozatába, hogy lássa, vajon van-e fejlődés a kettő között. Esetemben éppen ez történt. Még évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem angolul olvasni, elolvastam Amy Plumtól a Die for Yout. És elmondhatatlanul rossz volt!!!! Érződött rajta a Twilighwannabeség, tele papírvékony karakterekkel, konkrét, másolt jelenetekkel, és egy borzasztó stílussal.

Most azonban itt van az Álomcsapda, ami több évvel azután a tragédia után jelent meg, és büszkén mondhatom, hogy a különbség ég és föld. De tényleg. Már az a tény is meglepett, hogy ehhez a könyvhöz, legalábbis az elejéhez mindenféleképpen kell egy gyomor, mert elég durva álomjelenetek vannak benne. Nekem megfordult a fejemben, hogy ezek után nem kellene továbbolvasnom a könyvet, ugyanis nem szeretem az ilyesmit, de erőt vettem magamon, és folytattam, ami egy remek döntésnek bizonyult. 

Bár a történetben hét inszomniás fiatalról van szó, akiket egy orvoscsapat próbál kezelni, három karakterre koncentrálunk elsősorban - akik saját szemszöget is kapnak, egyébként -: Cata és Fergus, két beteg, illetve Jaimie, aki az orvosokat és a munkát figyelő rezidens. 

Sajnos, a kísérleti módszer miatt, amit két orvos dolgozott ki, a fiatalok kómába kerülnek, és csapdába esnek egy véget érni nem akaró rémálomban. Voltaképpen összekapcsolódnak a legnagyobb félelmeikből táplálkozó rémképek, és egy új, kifacsart, közös világot hoznak létre, amiben boldogulniuk kell, amíg "odakint" meg nem találják a megoldást. 

Szerintem ez az alapötlet nagyon pofásra sikerült, ugyanakkor tény és való, hogy a könyv elég lassan indul be. Eleinte teljes homály, hogy mi is történik igazából, már azon kívül, hogy adott nekünk ez a sok álmatlanságtól szenvedő gyerek, akiknek más vágyálmuk sincs, csak, hogy végigaludhassanak egy éjszakát. Ez még önmagában talán nem túl érdekes, de amikor kapunk egy képet arról, hogy ki miért nem képes erre, az helyenként elég szívszorító tud lenni.
Bár a könyv nagyon izgalmas, és sokszor hátborzongató, én úgy gondolom, hogy ehhez nagyon komoly hangulat kell. Éppen ezért, nem tartom kizártnak, hogy keveseknek fog tetszeni, de nekik alighanem örök favorit lehet. 

Kedvenc karakter(ek): Cata, Jaime

Gyűlölt karakter(ek): az orvosok

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Bikics Milán

Kiadta: Insomnia Könyvek

Év: 2018

Oldalszám: 332

Sorozat: Dreamfall (#1)

Résztvevő blogok listája: 

07.01 Kelly és Lupi olvas 
07.03 Cbooks 
07.05 Sorok között 
07.07 Spirit Bliss

Nyereményjáték:

Filmeket keresünk, amikben jelentős szerepet kapnak az álmok. Minden állomáson találtok egy képet, ami alapján be kell azonosítani a filmet. A rafflecopter doboz megfelelő sorába a film címét kérjük magyar vagy angol verzióban.A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Jus Accardo: Remegés

Miért: Kale!!

Tartalom: Dez Crossnak megvannak a maga problémái. Már majdnem tizennyolc éves és az elmeháborodás határán áll a Denazen részvénytársaság által használt drogtól, amivel a képességét igyekeztek fokozni. A hozzá közelálló emberek hátat fordítottak a földalatti mozgalomnak, és most a rossz oldalon harcolnak. És akkor még ott van Kale is… Ettől rosszabb már nem is lehetne a helyzet.
Már persze, amíg nem lesz mégis rosszabb. A Denazen egy új, Uralom elnevezésű kísérletet készül indítani, ami működik is. Ám ez azt jelenti, hogy ki a régivel és jöjjön az új. Kiadták a parancsot, hogy végezni kell a második kísérlet minden túlélőjével, köztük Dezzel is. A jó hír az, hogy az eredeti kísérletnek van egy túlélője. Egy nő, akinek a vérében talán megtalálható az ellenszer a Felsőbbrendűség csoportjába tartozók második generációjának a hibáira. De nem csak az ellenálló Hatosok tudnak a nőről.
Dez apja képes lenne mindent megtenni, hogy megakadályozza a lányt az ellenszer megszerzésében – még azt az egyetlen dolgot is bevetné, amitől Dezben egészen biztosan egy világ omolna össze. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Őszinte leszek, egy nagy problémám van ezzel a könyvvel, nevezetesen, hogy NÉGY évvel ezelőtt olvastam a második részt (és igen, sajnos a munka, egyetem, és a blogturné mellett egyszerűen nem volt időm újrázni az előző két kötetet), így úgy ültem neki a könyvnek, hogy az elején kapkodtam a fejemet, és azt kérdezgettem magamtól, hogy ez most miért is történik? Mi van? Miért van? Majd szépen lassan az agyam elkezdte felköhécselni a korábbi emlékeimet, ami sokat segített a történet megértésében, de akkor is. Ez a rengeteg eltelt idő nálam sokat nyomott a latba, és azt kell mondanom, hogy talán ez is az oka annak, hogy ez a történet közel sem ütött akkorát, mint szerettem volna, pedig annak idején oda meg vissza voltam a Denazen-szériáért. 

És azt kell mondanom, hogy most, a végére érve, picit csalódott vagyok. Nem egészen azt kaptam, mint amire én számítottam.(Tanulság: nem érdemes előre gondolkodni, és teorizákat gyártani, mert ha az adott író/nő még alul is múlja az elképzeléseinket... nos, az elég fájdalmas). 
A történet persze megint csak ütősen indít a magából kifordult Kale-lal, akitől már korábban is felfordult a gyomrom, egyszerűen azért, mert mindenki érezheti, hogy ezzel a sráccal valami nagyon-nagyon nincs rendben. Ez már a második rész végén is így volt persze, de itt ezt még fájdalmasabb volt látni. 
Dez szarkasztikus, már-már fekete humora persze sokat javított a dolgokon, de azért nem tudott megoldani - enyhíteni - minden problémát. Sokszor éreztem azt, hogy Accardo kapkod, és éppen ezért rengeteg jelenetet összecsapottként tudnék a legjobban jellemezni. Az egyik pillanatban még A dolog történik, a következőben B, de a kettő között nem érezni semmilyen átmenetet. 
Alex... Úristen Alex! Én bírom az elég seggfej, barom megnyilvánulásait, de azért éppen emiatt nem egyszer ki is húzta nálam a gyufát. Mondjuk, amikor Kale-lel kezdtek szócsatázni (és hadd ne mondjam mit összeméregetni), azok szerintem nagyon jó részek voltak, legalábbis nem egy kacajt kicsaltak belőlem. Nem vagyok normális? Bennem felmerült ez a gondolat is... 
Kale esetében most láthatjuk felszínre jönni azt, hogy ő bizony nem az a cuki, ártalmatlan, jótét lélek, mint aminek az előző részekben megismerhettük. Itt előtérbe kerül - relatíve sokszor - a könyörtelen, gyilkolásra termett énje, ami bevallom, picit ijesztő... De azért nem megy át egy bizonyos határon (mármint Accardo).
Fura belegondolni, hogy még további részeket is tervez a sorozatnak - nem azért, mert nem érthető, hiszen bőven van még mit folytatni -, mert én úgy érzem, hogy Accardo kicsit megfáradt. Lehet, hogy csak elfogyott az ihlete, és majd a Transcendent megint egy olyan könyv lesz, amitől egyszerűen leteszem a hajamat, de jelen pillanatban nem vagyok benne biztos, hogy el akarom majd olvasni a folytatásokat. Ja, és azt is tegyük hozzá, hogy a folytatások még kint sem jelentek meg... Szóval ki tudja, mikor olvashatjuk majd Dez és a Hatosok történetét? 

Kedvenc karakter(ek): Dez, Kale

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Dobó Zsuzsanna

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 352

Sorozat: Denazen (#3)

Résztvevő blogok listája:

06.16 Függővég

06.18 Kelly & Lupi olvas

06.20 Sorok Között

06.22 CBooks

06.24 Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

A mostani játékunkban a különleges képességekkel rendelkező tagokból álló csoportok kerülnek a középpontba. Minden állomáson találtok egy képet, és a ti feladatotok megmondani, hogy melyik csapatot is látjátok.  Ha velünk játszotok, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott 3 nyereménypéldány egyikét!A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #245 - Anna Banks: Nemezis

Miért: Anna Banks.

Tartalom: Serubeli Sepora hercegnő az utolsó Kovács az öt királyságban. A spektórium, amit alkot, mindenkinek energiát ad, de apja most módot lelt rá, hogy fegyverré tegye, és mivel feltett szándéka, hogy háborúba kezd, a lánynak menekülnie kell előle. Az ellenséges vonalakon át Theoria királyságába menekül, de terve, hogy rejtőzködik, kudarcba fullad, amikor elfogják és az ifjú király szolgálatába kerül.

Tarik csak most vette át Theoria irányítását. és szembe kell néznie az országában dúló pestissel, ami polgárait tizedeli. Egy akadékoskodó szolgára van legkevésbé szüksége, aki a figyelmét szeretné felhívni magára. De Sepora hercegnőt nem lehet levegőnek nézni. Amikor ők ketten végre szemtől-szembe találkoznak, valószínűtlen kapocs alakul ki köztük, ami úgy bonyolítja meg az életüket, ahogy azt egyikük sem képzelte volna.

Sepora képessége megmentheti Tarik királyságát a csendes pestistől. De megbízhat nemezise iránt érzett erősödő érzéseiben, vagy minden áron rejtse el, mire képes? (Maxim)

Vélemény: Eleinte kicsit féltem elkezdeni ezt a könyvet, hiszen Anna Banks előző sorozata nem lett éppen a kedvencem. Ugyanakkor, éppen emiatt akartam adni még egy esélyt az írónőnek, abban reménykedve, hogy hátha most valami sokkal jobbal - és élvezhetőbb stílussal - tud előrukkolni a Nemezisben, és hála az égnek, így is lett. Ez a regény simán kenterbe veri az egész Szirén-sorozatot, meglátszik rajta, hogy Banks mind stílusban, mind történetvezetésben képes volt a fejlődésre, annak ellenére, hogy bizonyos elemeket megtartott - például a váltott nézőpontot -. Le a kalappal előtte, komolyan! 

Mivel nem sokszor olvasok fantasyt, egy kicsit bajban vagyok azzal kapcsolatban, hogy ezt a könyvet vajon minek is nevezhetném, Vajon ez még csak simán fantasy, vagy hajaz már a high-fantasyre? Sajnos, én nem vagyok nagyon képben a kettő közötti különbségekkel, de mivel sok tekintetben engem emlékeztetett Sarah Raasch: Hó, mint hamu című könyvére, talán beleillik a high-fantasy keretbe. A rajongók ezt majd biztosan jobban meg tudják nekem mondani. :) 

Mindenesetre, ebben a történetben adott nekünk Sepora hercegnő, aki, mint kovács, igen különleges képességgel rendelkezik. Egy picit durvának éreztem, hogy a saját testéből -kezéből - kovácsol fegyvert. Nyilván innen ered a kovács megnevezés. Ötletnek zseniális, nyilván, hiszen hasonlóval eddig még nem nagyon találkoztam, de azért van benne valami hátborzongató (mint Anne Bishop könyvében a látók, akiknek magukat kell vagdosni a látomások érdekében), főleg, mivel mégis csak egy YA-regényről beszélünk. Nem kell attól tartani, hogy ez durva explicitással lenne leírva, vagy ilyesmi, erről szó sincs - mégis egy mágikus világról, és tizenévesekről van szó, ugyebár -, csak maga az elképzelés tűnik picit erősnek. Ettől még, mondom, én imádtam. 

Az is tetszett, hogy Sepora-nak a saját érdekében kell menekülnie, és nem azért, mert valaki rábeszéli, hanem ő maga képes felismerni azt, hogy adott esetben veszélyben forog az élete, hiszen  az apja nem  gyermekét látja benne, hanem egy eszközt, amit csatában használni kell. Javítsatok ki, ha tévedek, de ez minden, csak nem egy életbiztosítás. 

Sepora útja a szomszédos királyságba vezet, ahol végül az ottani királlyal, Tarikkal kerül szembe, aki nem sokkal idősebb nála, mégis, hatalmas felelősség szakadt a nyakába. Egyrészt új uralkodó a trónon, másrészt a népét pestis tizedeli, és akkor még ott van a lány is, akivel nem kellene közeli kapcsolatba keverednie. El nem tudom mondani nektek, hogy ez a srác hány kört ver az előző sorozat Galén-jára, de egy tucatot minimum. Sokkal komplexebb, érdekesebb a karaktere - szerintem sokaknál instant bookboyfriend lesz, és nem érdemtelenül -, és érezhető a közte és Sepora közötti feszültség. Mondhatjuk, hogy van benne egy enyhe Rómeó és Júlia 75000. feldolgozása vonal, de kit érdekel? Illik bele, engem éppen ezért nem zavart. Oké, vannak romantikus pillanatok, persze, viszont nem éreztem annyira beleerőltetettnek és túltoltnak, mint a Poszeidónban. 

Abszolút kellemes meglepetés az írónő tollából. Pörgős, izgalmas cselekményt kapunk, ami egy pillanatra sem ül le, de ezt nem is bánja az ember, mert a regény lendülete képes magával ragadni. 

Kedvenc karakter(ek): Tarik, Sepora
Gyűlölt karakter(ek): Sepora apja
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Stieger Ágnes
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 352
Sorozat: Nemesis (#1)

Résztvevő blogok listája:

06.03. Könyvvilág
06.05. MFKata gondolatai
06.07. Kelly&Lupi olvas
06.09. CBooks
06.11. Deszy könyvajánlója
06.13. Dreamworld

Nyereményjáték:

A Nemesisben fontos szerepet játszanak a fémek, melyek aztán megolvadnak.
Minden blogon találtok majd egy-egy fémet, melynek az olvadáspontját kéne megmondanotok. Segítségül megadjuk a vegyjelüket is.

A helyesen válaszadók között három példány kerül kisorsolásra.

Ne feledjétek egy számra vagyunk kíváncsiak! Játékra fel! :)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #241 - Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Miért: Alexandra Bracken.

Tartalom: A ​17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében.

Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik…

Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat.

Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre. (Maxim)

Vélemény: Annak idején, amikor Amerikában megjelent ez a regény, sok jót hallottam róla, és őszintén kíváncsi voltam, hogy vajon ez a sorozatkezdő kötete jobban sikerült-e, mint annak idején a Sötét elmék, ami, mint talán emlékeztek is rá, egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet - de a trilógia befejező kötete abszolút megmentette a szememben az egész szériát -. 

Sajnos, akadnak hasonlóságok. Nem történeti szinten értem, hiszen ez egy időutazással foglalkozó regény, míg a SE egy tipikus disztópia volt, Viszont a nagyon lassú, már-már unalomba csapó történetfelvezetés itt is jelen van. Noha rendkívül erősen indít a regény a bevezetőjében, a jelenkori szál, mint olyan, elképesztően unalmas. Az egy dolog, hogy a főszereplő leányzó neve nem teszik - nekem a Henrietta túl régies hangzású, az Etta becézés pedig... viccesen hangzik, és valahogy nem tudtam komolyan venni -. Nagyon csapongó a történet eleje, és persze elképesztően lassú is, ráadásul zavaros. Az írónő mindenféle szereplőket dobál be, meg a múzeumi koncertet, amiknek a jelentőségére sokáig magyarázatot sem kapunk, mert a történet egyszer csak ugrik egyet, és sokat kell várnunk, mire a korábbiakkal kapcsolatos köd fel tud szívódni a fejünkben.Számomra ott indult be a cselekmény, amikor Etta magához tér a hajón, és szembetalálja magát Nicholas-szal és a kapitánnyal. Apropó, Nicholas. 

Szívem szerint most nagyon-nagyon hosszú áradozásba kezdenék amiatt, hogy van még egy Nick, akiért lehet rajongani - igen, a neve láttán is kitört belőlem a CON-fan, de amikor rájöttem, hogy a főhősünk külső leírása relatíve hasonlít a kedvenceméhez, hát, én teljesen elvesztem, ezt talán bevallhatom -. Mivel a főhősünk egy teljesen más kor szülöttje, mint Etta, sokkal érettebben, megfontoltabban viselkedik, amit én egyszerűen imádtam. Nem emlékszem, mikor olvastam utoljára ennyire erős férfi karakterről, aki nem a fizikumát tekintve erős - bár, mivel hajón dolgozik az 1770-es években, nyilván azon a téren sem lehet rá panasz -, hanem lelkileg is. Nem esik hanyatt azonnal a vele szembekerülő lánytól, inkább viselkedik kicsit távolságtartóan, mintha csak próbálná felmérni a helyzetet. És még egy hatalmas pozitívum: Nicholas félvér. Ez önmagában talán nem tűnik nagy dolognak, de ha belegondolunk, hogy a YA és NA regények kilencvenkilenc százalékában fehér szereplőkről van szó, így számomra már ez is hatalmas változatosságot, és és nem kevés pluszt jelentett. 
Etta-t kezdetben nem tartottam jó karakternek, mert szerintem néhol kicsit furcsán viselkedett. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember találkozik egy új helyzettel, és csak áll, mint Bálám szamara, ahelyett, hogy megpróbálná azt minél előbb megérteni, és feldolgozni. Kicsit lassú szereplő, de a cselekmény előrehaladtával kimondottan sokat javult, és akkor már kezdtem kapizsgálni, vajon mit láthat majd benne Nicholas. 
Viszont, akitől egyszerűen falnak mentem, az Sophia. Annyira, de annyira idegesített a stílusa, hogy én azt el sem tudom nektek mondani. Úgy viselkedik, mint aki mindenkinél jobban tudja a dolgokat, ami lehet, hogy így van, de ezt képes olyan beképzeltséggel tálalni, hogy szívem szerint a torkánál fogva rángattam volna ki a könyvből, hogy aztán földhöz csapjam. Idejét se tudom már, mikor húzott fel ilyen szinten utoljára női mellékszereplő - annyira, hogy miatta akár képes lettem volna félbehagyni az olvasást -. 
Maga a történet szerintem meglepően komolyra és érdekesre sikerült, nagyban felülmúlja az én szememben a SE-t. Engem a klasszikus kalandregényekre emlékeztetett ez a könyv, igaz, nyilván Etta képessége miatt sokkal komplexebb és bonyolultabb sztorit kapunk, ami a korai döcögése után abszolút fogyaszthatóvá és szerethetővé válik, csak odáig el kell jutni. Ha ez sikerül, utána már lehetetlen nem szeretni. :) 

Kedvenc karakter(ek): Nicholas
Gyűlölt karakter(ek): Sophia
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 418
Sorozat: Passenger (#1)

Résztvevő blogok listája:

05.28. Always Love a Wild Book
05.30. Kelly & Lupi Olvas
06.01. MFKata Gondolatai
06.03. CBooks
06.05. Deszy Könyvajánlója

Nyereményjáték:

Etta Spencer az útja során több jelentős történelmi esemény részese lehetett, azonban mindig kellett valami jel, hogy tudja, mikor is jár pontosan. A mostani nyereményjátékban ti is hasonló helyzetben találhatjátok magatokat. A megadott rövid leírás alapján találjátok ki, melyik korba utaztunk, és a helyes dátumot írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyes megfejtők között kisorsolunk három példányt Alexandra Bracken: Az idő vándorai regényéből.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Azon a napon IV. Henrik király mezítláb, fedetlen fővel jelent meg Canossa váránál, hogy esdekeljen a pápának, hogy vonja vissza a kiközösítését.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #215 - Kass Morgan: 21 nap

Miért: Sorozatfolytatás. 

Tartalom: 21 nap telt el, mióta a százak a Földre léptek – évszázadok óta az elsőkként –, és csak úgy élhetik túl a harcot az ismeretlen ellenséggel szemben, ha összetartanak. Izgalom, ármánykodás, harc, amely során titkok derülnek fényre, hitek rendülnek meg és a százaknak számos próbatételt kell átvészelniük. (Maxim)

Vélemény: Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a részt, azt mondanám nektek, hogy középszerű. Se nem kiemelkedően jó, se rettenetesen rossz, egyszerűen csak átlagos. Én viszont erre nem mondanám nektek azt, hogy probléma, sőt.
Számomra kicsit felüdülés volt olvasni egy olyan középső kötetet, ami nem akar egész végig grandiózus és nagyszabású lenni azért, hogy felülmúlja az előzőt, hogy ezzel megágyazzon a még erősebb, még túlzóbb folytatásnak.
Ez nem jelenti azt, hogy a történet ne lenne érdekes, és izgalmas, sőt, mindössze Morgan hoz egy folyamatos szintet, nincsenek komoly mélyrepülések, vagy hatalmas szárnyalások, egyszerűen csak jó úgy, ahogy van. De az is lehet, hogy azért nem éreztem annyira erősnek a sztorit, mert a The 100 igen magasra tette a mércét, a történet pedig ott folytatódik, ahol az első abbamaradt... Ezt majd még el kell döntenem. :)
Persze a kezdés egészen ütős, hiszen a fertőzés - ami a Föld szennyezettségéből adódik - kezd tüneteket produkálni, na nem mindenkinél, inkább, ahogyan én láttam, a gyengébb immunrendszerrel bíró embereknél. Ez persze nehézségeket szül, nyilván nem egyszerű egy ilyen helyzetben helytállni, hiszen a csoportnak komoly döntéseket kell hozni azzal kapcsolatban, hogy mihez kezdjenek a fertőzött társaikkal?  Közben nem feledkezhetünk meg az itt maradt földlakókról sem, akik szintén szeretnék csinálni azt a bizonyos fesztivált... Szóval a történet egyáltalán nem egyszerű-
Morgan tudja, hogyan tartsa fent az érdeklődést, a váltakozó szemszögek - az E/3 ellenére - itt is működnek, jól átadják a feszültséget. Mégis, ahogy mondtam, én nem éreztem benne azt az átütő erőt, amit az előző kötetben. Érdekes, izgalmas, de nem kiemelkedő.
Clarke karakterét továbbra is szeretem, de talán ez azért van, mert most is ő van a középpontban elsősorban, vele foglalkozunk a legtöbbet. De azért nem maradhatnak el az űrben maradtak sem, megint találkozunk Glass-szal, na meg persze Luke-kal, és egy katasztrófaközeli állapottal. Itt vannak talán a legdurvább részek, amik azért fel tudják nyomni az ember szívverését az egekbe, de ez még nem jelenti azt, hogy hasra estem volna tőle. Ők adják a romantikát leginkább, persze akadnak cuki részek Clarke és Bellamy között is, de engem ezek kevésbé érintettek meg - leginkább azért, mert nem shipelem őket -.

A történet lezárása ugyanakkor nagyon tetszett, rendesen meghozta a kedvemet ahhoz, hogy várjam a folytatást, annak ellenére, hogy az előző résznél nem igazán éreztem ezt. Lehet izgulni, lehet adott esetben dühöngeni is ezen a részen - nekem néha ezt is sikerült -, akadnak humoros jelenetek is, de nekem a véget leszámítva, nem adott semmi komoly pluszt. De ismétlem: kell ilyen is.
Mivel nem nézem a sorozatot - fene beléd, időhiány - nem tudnám nektek megmondani, hogy a CW tévéműsora vajon mennyiben követi a könyvet, vagy mennyire nem. A tendenciákat figyelembe véve, én azt mondanám, hogy valószínűleg csak inspirációként használják a regényt, így nem sok egyezés lehet a kettő között, de erről érdemesebb lesz, ha megkérdeztek egy szakértőt, aki esetleg már olvasta az első részt is, és tud véleményt mondani nektek ezzel kapcsolatban. 

Kedvenc karakter(ek): Clarke
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Őri Péter
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 340
Sorozat: The 100 (#2)

Résztvevő blogok listája:

12.06 Kelly és Lupi olvas

12.08 CBooks

12.10 Dreamworld

12.12 Deszy könyvajánlója

12.14 Sorok között

Nyereményjáték:

Mostani játékunk azoknak szól, akik olvasták az első részt, és ismerik a könyves karaktereket! A feladat annyi, hogy egyetlen mondat alapján ismerjétek fel a keresett személyt, és írjátok be a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

A kolória egyik őre, Glass szerelme

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #199 - Rosemund Hodge: Kegyetlen szépség

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Nüxet gyerekkorától kezdve arra képzik, hogy végezzen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp nem a vonzó és szemtelenül szellemes férje. Nüx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek? (Menő Könyvek)

Vélemény: Szerintem már többször megénekeltem, hogy mennyire nem vagyok odáig a Szépség és a Szörnyeteg meséért, viszont, ennek ellenére, a belőle készült átdolgozásokat meglepően szívesen olvasom, mint például a Beastly, vagy az ACOTAR - bár utóbbival még nem mindig találjuk meg a közös hangot, ez is igaz -, így szinte adta magát, hogy a Kegyetlen szépségre is sort kerítsek. 

Nem vártam túlságosan sokat a könyvtől, így ennek megfelelően, szerintem kimondottan szórakoztató volt, bár azt el kell ismernem, hogy ez az első regény, ami megvalósította bennem azt az érzést, hogy egyszerre tudtam nagyon imádni, és legalább annyira utálni is. 

A főszereplőnk, Nyx olykor rendkívül szerethető volt számomra - leginkább olyankor, amikor kénytelen volt szembenézni a saját félelmeivel és érzéseivel, amitől bizony-bizony, határozottnak és erősnek szánt nő helyett, ő sem volt egyéb, mint egy lány, akire rákényszerítettek egy olyan sorsot, amivel nem akar barátságot kötni, és ha kell, olykor-olykor igenis, foggal és körömmel küzd ellene. Persze, nem a regény kezdetén, hiszen ott még a végzetébe beletörődő Nyx-t látjuk, egy olyan családi háttérrel maga mögött, ahonnét én szívem szerint biztosan messzire menekültem volna. Minden rokona önző, egytől-egyig. Élükön Astraiaval, Nyx kishúgával, aki teljesen belekényelmesedik abba a helyzetbe, hogy az apja a nővérét ajánlotta fel a Kegyes Úrnak, ő pedig békében élhet, amíg meg nem hal, ráadásul a környezete még durván asszisztál is ehhez, úgy körberajongják, hogy az szinte már-már gyomorforgató. Abba most inkább nem mennék bele, hogy miféle alkut kötött az apa a Kegyes Úrral, mert szerintem ez a könyv egyik legérdekesebb pontja, de azért mondanék nektek egy példát arra, hogy Nyx hites ura, Ignifex miféle üzleteket képes kötni a boldogságot hajszoló halandókkal. 

Adva van egy fiú, aki szeret egy lányt, ám a lány már másé. Elmegy Ignifexhez, aki a következőt ajánlja neki: Ha megkötöd velem az üzletet, a férj máris halott. Tiéd lehet a lány, akitől kapsz valamit, ám te megvakulsz, és soha többé nem láthatod a szépségét. Szerencsétlen legény annyira kétségbe van esve, hogy elfogadja az alkut - nem számít, hogy ezzel gyakorlatilag megöletett egy egyébként teljesen ártatlan embert -, majd a férfi főszereplőnk vázolja az asszonykájának, hogy pontosan miről is van szó: nem csak, hogy megvakul a gyerek, de még vérbajt is kap a szívszerelmétől. Szóval így üzleteljen az ember egy démonnal, mert bár lehet, hogy megkapod, amire vágysz, de a sokkal-sokkal nagyobb árat fogsz fizetni érte, mint azt gondolnád. Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de szerintem ez egyszerűen zseniális, és éppen ez teszi számomra Ignifexet érdekessé. Rendkívül körmönfont, és ravasz személyiség, aki pontosan tudja, hogyan hódoltassa be magának a szerencsétleneket. Ugyanakkor persze Nyx-szel kétségtelenül meggyűlik a baja, hiszen a lány éppen, hogy makacs módon ellenáll neki, de szemmel láthatóan, ez sokáig szórakoztatja is a férfit. 

Aztán ott van persze Árny is, akiről elég annyi, hogy ő elméletileg Ignifex része, lényegében az árnyéka, aki mindenben engedelmeskedik a démonnak. Ennek ellenére, ő válik Nyx fő szövetségesévé a Kegyes Úrral vívott harcban, ami érdekes ízt ad a karakterének, hiszen elméletileg nem segíthet, mert bármit is tesz, azzal az ura csak tisztában van, nem? Plusz, én erre csak később lettem figyelmes, de a karaktere a maga módján nagyon nyálas. És annak ellenére, hogy engem ez személy szerint ki tud üldözni a világból, ebben a könyvben valahogy nem zavart... Talán amiatt, mert kellett bele ez is, hogy az egész könyv ne egy könnyáztatta bánatkupac legyen, hanem adjon valami könnyedséget, valami megmagyarázhatatlan pluszt a történetnek, ami lehet, hogy néha túl sok, mégis, kell bele. 

Kedvenc karakter(ek): Ignifex
Gyűlölt karakter(ek): Nyx családja
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Hartinger Emese
Kiadta: Menő Könyvek Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 432
Sorozat: Cruel Beauty (#1)

Résztvevő blogok listája:

11.03. Always Love a Wild Book

11.04. MFKata gondolatai

11.05. Függővég

11.06. Insane Life

11.07. Kelly & Lupi Olvas

11.08. CBooks

11.09. Dreamworld

11.10. Sorok között

Nyereményjáték:

Rosamund Hodge Kegyetlen szépség című regénye a világhíres Szépség és szörnyeteg történetet dolgozza fel nem hétköznapi módon. A mostani nyereményjátékban a Disney verzióban megismert dalokból láthattok egy-egy jelenetet, nektek pedig a rafflecopter megfelelő dobozába kell beírnotok a dal címét. A helyes választ adók között kisorsolunk egyet a Menő könyvek által felajánlott regényből.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #184 - Rick Riordan: A villámtolvaj

Miért: Fruzsi ajánlotta.

Tartalom: Rick Riordan, a szerző a legújabb amerikai Rowling. Eredeti, friss hang jellemzi - óriási a sikere! A regény alapja a legrégebben futó, legnépszerűbb, legelevenebb szappanopera, a görög mitológia. Mindez vagánysággal, egy "problémás" fiú küldetésével fűszerezve. A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minotaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, némelyiküket felbosszantotta: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Régen olvastam már ennyire gyerekeknek szóló kalandregényt. Persze ott vannak a Cathy Cassidy könyvek, de azért lássuk be, annak a kalandhoz nem sok köze van. :) Láttam a filmet annak idején, és szerintem az adaptáció maga egyáltalán nem lett rossz - a mostani átlagokhoz viszonyítva -, sőt, még azt is mondhatnám, hogy ez a történet talán, jobban működik a 16-17 éves korosztállyal, mint 12 éves kisgyerekekkel. Ezzel kapcsolatban fel is merült bennem egy kérdés olvasás közben: mégis mennyire reális az, hogy három tizenéves gyereket egyedül elengedünk a vakvilágba, felügyelet nélkül, hogy megoldjanak egy olyan komoly problémát, amin akár a világ sorsa is múlhat? De túlságosan is előreszaladtam, úgy érzem.
Az biztos, hogy Riordan-nek remek fantáziája van, jól tudja beleintegrálni a modern korba az ókori görög mitológia alakjait. Ebben mondjuk számomra Kenyon az igazán nagymester, de el kell ismernem, hogy Riordan is nagyszerű munkát végzett, hiszen egy gyerekkönyvről beszélünk, ennek ellenére, az istenségek nincsenek teljesen elbagatelizálva, sőt. Akár azt is mondhatnám, hogy a fiatalabb olvasókat akár meg is taníthatja egy-két dologra ezekkel a mitológiai világokkal kapcsolatban... És nem nagyon emlékszem rá, hogy egy gyerekkönyvből ilyesmit megtanulhattam volna. Az olvasóval megismeretetik a legfontosabb isteneket és a hátterüket is, sőt, folyamatosan utalgatnak a múltbeli dolgaikra. Ezen a téren szerintem Mr. D. viszi a pálmát, akin én egyébként remekül szórakoztam - főleg azon, hogy állandóan diétás kólát iszik -.
Engem lepett meg a legjobban, hogy mennyire ötletes tudott lenni helyenként volt, pedig nem vártam tőle túl sokat. A Félvér-tábor ötlete tetszett a legjobban, bár bevallom, nekem eleinte kissé zavaros volt, hogy miért is lenne egy ilyen létesítményre szükség, de ennek az az oka, hogy a kezdet kezdetén a könyv elég következetlen... Ezt talán betudhatjuk annak, hogy Percy maga eléggé elvarázsolt eleinte. Nem nagyon tud mit kezdeni a dolgokkal, és azt se veszi észre adott esetben, ami kiböki a szemét. Tudom-tudom, 12 éves, ilyenkor ez még belefér. Ettől függetlenül szerettem a főszereplőnket, nem az... Csak nekem néhol túlságosan is gyerekes volt. Nemkülönben Grover, ami elég furcsa, mivel ő elvileg sokkal idősebb, mint a mi Percynk... De ezen is túl kéne lendülni. Annál is inkább, mert a könyv elég sok poénos jelenetéért ők a felelősek, méghozzá duóban. Szerintem kimondottan szeretetreméltó a bénázásuk. De, ha már a duó, nem mehetünk el a harmadik kerék, Annabeth mellett, aki ahhoz képest, hogy Pallasz Athéné lánya - és ennek megfelelően olyan, mint egy durván felturbózott Hermione Granger, aki mindig elő tud húzni még egy ötletet abból a bizonyos kalapból - egyelőre kidolgozatlan,  és kissé üres. Bár sorozatkezdő kötetről van szó, így ez talán elnézhető neki, és bízom benne, hogy a folytatásban ez igencsak meg fog változni.
Összességében számomra pozitív csalódás volt a könyv, bár azért érezhetően vannak hibái, amiket viszont képes vagyok elnézni neki, egyszerűen azért, mert rendkívül szerethető az egész, sőt, olykor kimondottan izgalmas is, bár szerintem ezen a téren innen még volt hova fejlődnie Riordan-nek. 

Kedvenc karakter(ek): Percy
Gyűlölt karakter(ek): Luke
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2012
Oldalszám: 376
Sorozat: Percy Jackson and the Olympians (#1)

Résztvevő blogok listája:

08/17 Dreamworld

08/18 CBooks

08/19 KönyvParfé

08/20 Deszy könyvajánlója

08/21 Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során Percy Jacksonhoz hasonló félistenek nyomába eredünk.

Minden állomáson találtok egy leírást, melynek alapján ki kell találnotok, melyik híres vagy kevésbé híres félvér(pár)t rejti a szöveg. Ha ez megvan, nincs más dolgotok, mint beírni a hős(ök) nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és ezt megismételni mindegyik állomáson.

Ha pedig szeretnétek extra pontokkal növelni nyerési esélyeiteket, látogassatok el a www.blogturneklub.com oldalra, és töltsétek ki a keresztrejtvényt, majd a pirossal jelölt fősor megfejtését szintén írjátok be a kijelölt helyre. Az egyes sorokba az állomásokon található hősök nevét írjátok (tehát az egyessel jelölt sorba az első állomás hőse jön - magyarított névvel). A jutalom ezúttal sem marad el, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából tiétek lehet a három nyereménykönyv egyike.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; illetve minden nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

A kitalálandó személy: A mondák szerint Mükéné alapítója és királya, a Perszeida-ház alapítója. Egyike az első héroszoknak. Halála után az égboltra került, a csillagok közé. Nagyapja egy jóslat miatt faládába záratta és a tengerbe dobatta a csecsemőt és anyját, akik végül túlélték a “kalandot”, és Szeriphosz szigetén kötöttek ki, ahol a király testvére sajátjaként nevelte a gyermeket.

Később a félisten Hádész sisakjával és a többi, istenektől kapott fegyverrel megölte Medúzát, a Gorgó levágott fejét pedig Athénének adta. Útban hazafelé, betért Aithiópsz (Etiópia) királyságába, ahol megmentette, majd feleségül vette Andromédát, kitől hét lánya és két fia született.

Nagyapja minden igyekezete ellenére a jóslat beteljesedett, a félisten akaratán és tudtán kívül végzett vele. Ám amikor megtudta ki volt az áldozat, köteles tisztelettel eltemette Argoszt, de nem foglalta el trónját, hanem átadta Megapenthésznek, Proitosz fiának, cserébe megkapta a Tirünszi királyságot

a Rafflecopter giveaway