Blogturné - Jenny Han: Örökkön örökké, Lara Jean

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Lara Jean levélíró napjai folytatódnak a New York Times bestseller A fiúknak, akiket valaha szerettem és az Utóirat: Még mindig szeretlek könyvek meglepetés lezárásában.

Lara Jean a legjobb végzős évét tölti. És még annyi minden áll előtte: egy osztálykirándulás New Yorkba; a végzősbál a barátjával, Peterrel; egy tengerparti hét a ballagás után. Aztán Peterrel átköltöznek az egyetemre, ami elég közel esik az otthonához ahhoz, hogy hétvégenként hazaugorjon csokidarabos kekszet sütni.

Az élet nem is lehetne ennél tökéletesebb!

Legalábbis Lara Jean így gondolja… egészen addig, amíg váratlan híreket nem kap.

Most a lánynak, aki fél minden változástól, újra kell gondolnia a terveit. De ha a szív és az ész két különböző dolgot súg, melyikre érdemes hallgatni? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Azt hiszem, most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy Jenny Han teljes mértékben rehabilitálta magát a szememben, már egyáltalán nem haragszom rá a Nyár, amikor megszépültem című borzalmas sorozatáért. Lara Jean története ezerszer, sőt, százezerszer jobban sikerült. A szerethető karakterekből itt sincs hiány, és ez volt az a rész, ami miatt úgy istenigazából megszerettem Peter Kavinskyt. 

Ez a rész lett talán a legfelnőttesebb, mert sok olyan témát feszeget, ami igen komoly szerepet tölt be az ember életében. Lara Jean és Peter például azt tervezik, hogy együtt mennek a Virginia Egyetemre (amit egyébként a könyvben folyamatosan Virginiai-ként látunk viszont), de igenis számolniuk kell annak a lehetőségével, hogy mi van akkor, ha Lara Jean mégsem jut be oda, legyen bármilyen jó tanuló is. Ez okoz köztük némi feszültséget, de érdekes módon, nem kettejük, hanem elsősorban a fiú édesanyja miatt. A nő ugyanis szentül hisz benne, hogy a fia nem kötelezheti el magát Lara Jean mellett már most, mert annak rossz vége lesz. A nő a saját tapasztalatából indul ki, mivel őt a férje otthagyta két gyerekkel, de ettől még furcsa, hogy Peter-ről vagy Lara Jean-ről is hasonlót feltételez. Olyan, mintha nem akarná belátni, hogy a gyereke igenis felnőtt, és képes érett döntéseket hozni.

A hősnőnk is hasonló cipőben jár, mivel az édesanyja mindig azt mondogatta neki, hogy ne akarjon az a lány lenni, aki úgy megy főiskolára, hogy már van barátja. Erre pedig, érdekes módon, maga az édesapja cáfol rá, mivel ő úgy látja, ha a Song-lányok édesanyja megismerhette volna Petert, biztosan nem így gondolkodna, és én ezzel csak egyetérteni tudok. 

Jó volt látni, hogy Peterből egy igazán érett fiatalember lett. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy többször is felmerül közöttük a szex kérdése, azonban egyáltalán nem hajszolja bele Lara Jean-t. Ezt manapság egyre kevésbé tudjuk elképzelni, de igenis, van ilyen (sajnos én is ismertem olyat, akit az akkori barátja valósággal belekényszerítette abba, hogy sokkal előbb feküdjön le vele, mint ő szerette volna), amikor egy fiú képes várni. Plusz, tényleg bármire képes azért, hogy a lányt boldognak lássa, még akkor is, ha ezért adott esetben áldozatot kell hoznia. 

A történet többi része is nagyon aranyos, bár vannak dolgok, amiket szerintem Lara Jean kissé túlregál, de istenem... Ő épp ettől lett az a hősnő, akit nagyon megszerettem. 

Kedvenc karakter(ek): Lara Jean, Peter
Gyűlölt karakter(ek): Peter anyja
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Benedek Dorottya
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám:
Sorozat: To All Boys I've Loved Before (#3)

Résztvevő blogok listája:

11. 18. Könyvvilág
11. 20. Sorok között
11. 22. Deszy könyvajánlója
11. 24. CBooks
11. 26. Extra állomás: Sorok között

Nyereményjáték:

Mivel a sorozat befejező részének turnéja fut, egy kicsit nosztalgiázni fogunk! Emlékeztek még Lara Jean szerelmes leveleire, amiket az 5 fiúnak írt? Nos, reméljük igen, mivel ezek a levelek lesznek a mostani játékunk középpontjában. Minden állomáson találni fogtok egy részletet belőlük, a feladat pedig mindössze annyi, hogy kitaláljátok a címzettjét, hogy Lara Jean melyik gyerekkori szerelmének írta. A megoldásokat a rafflecopter doboz megfelelő soraiba várjuk! 

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Rettenetes honvágyam volt, de miattad jobban éreztem magam. Szerintem, ha te nem vagy ott, (...), én még haza is mentem volna. Úgyhogy köszönöm! Bámulatosan úszol és imádom ahogy nevetsz.A tábortűznél bárcsak téged csókoltalak volna meg tegnap este, és nem Blaire H.-t.”

a Rafflecopter giveaway

Sylvain Reynard: Pokoli erény

Miért: Toffy ajánlotta.

Tartalom: Gabriel Emerson professzor nappal Danténak, éjszaka pedig a csábítás művészetének a specialistája. Mivel biztos benne, hogy már elnyerte a helyét a Pokol alsóbb bugyraiban, régen lemondott a megváltásról, s értelmetlennek találja, hogy megfossza magát az élet örömteli bűneitől. És hogy minden vágyát kielégítse, beveti közismerten jó megjelenését és kifinomult csáberejét. Ám amikor a hallgatói között feltűnik az okos, csinos és ártatlan Julia Mitchell, akinek fájdalmasan ismerős angyalszemei vannak, minden korábbi cinikus meggyőződése megkérdőjeleződik.

A lány titokzatos bája, visszahúzódó szépsége és veleszületett jósága a végletekig bosszantja a férfi öntelt énjét, ugyanakkor mérhetetlen vonzalmat is ébreszt benne. Pedig jól tudja, hogy számára Julia tiltott gyümölcs. A lány iránti vonzódása és kettejük rejtélyes kapcsolata azonban nemcsak a karrierjét veszélyezteti, hanem olyan útra tereli, ahol elkerülhetetlen a múlt és a jelen összecsapása. (Pioneer Books)

Vélemény: Egy újabb Szürke ötven árnyalata - koppintással volt dolgom, ám ezt a könyvet egyáltalán nem tudom utálni, ha akarnám, akkor se menne, szerintem. Egyrészt ez annak köszönhető talán, hogy egy férfi tollából született az egész történet, ami azt jelenti, hogy sokkal összetettebb, mint a ma divatosnak számító romantikus könyvek. Másrészt, ez a regény olyan, amilyennek az én elképzeléseim szerint annak kellett volna lennie, ami az alapját adta. A cselekménye sokkal összeszedettebb, reálisabb - igaz, nem minden esetben -, s sokkal jobban bemutatja azt, hogy miként éri el a férfi, hogy a nő szabályosan behódoljon neki. Mert Gabriel igenis uralni akarja Juliat, és megvannak hozzá a módszerei, hogy ezt elérje, anélkül, hogy fizikai fájdalmat kellene okoznia neki.  

Ebben a történetben, a nagy többséggel ellentétben, gyakorlatilag a könyv első oldalán megjelenik a később kialakuló háromszög Paul, Julia és Gabriel főszereplésével. Ami már csak azért is érdekes, mert a kezdet kezdetén egyáltalán nem egyértelmű - a múltbeli utalások ellenére sem -, hogy vajon kit fog választani a lány. A két férfi ugyanis jobban már nem is különbözhetne egymástól. Paul a vidéki, Juliához hasonlóan ártatlan fiatalt testesíti meg, aki, ha lehetek őszinte, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mindvégig, amikor éppen jelen volt, olyan érzésem támadt, mintha mű lenne. Túlságosan segítőkész, túlságosan is romantikus jellem, aki előszeretettel becézi Nyuszinak Juliat. Kövezzetek meg érte, de én már régóta nem hiszek az ennyire tökéletes pasi létezésében. Ő nem tűnt annyira valóságosnak, mint a többi szereplő.

Gabriel Emerson... Ő a megtestesült rossz ember. Nem arról van szó, hogy egy teljesen elveszett lélek, aki rossz útra tért, vagy ilyesmi, hanem szó szerint a megtestesült rossz ember. Indulatos, erőszakos, irányításmániás, exdrogos, ex-alkoholista barom. És én ennek ellenére - vagy ezzel együtt, ezt még nem sikerült eldöntenem -, imádtam. Ha jól sejtem, éppen azért, amiért Pault képtelen voltam megkedvelni. Gabrielen érződik, hogy egy hús-vér karakter, olyasvalaki, aki talán még az utcán is szembejöhet veled, ha nagyon figyelmes vagy. És ő nem éppen a jó fajtából való. Több hibája van, mint amennyi jó tulajdonságát most hirtelen fel tudnám sorolni, s mégis, egy szeretetre méltó karakter. Szerintem ennek az az oka, hogy Reynarad bravúrosan adja vissza Gabriel önmarcangoló, és olykor igen felkavaró vívódását, ami anélkül ébreszt empátiát az emberben, hogy az észrevenné. A regény folyamán, amint az várható, elkezd változni, de ez a változás olyan lassú mértékű, hogy az ember csak jóval később veszi észre. 

Julia Mitchell szintén a valósághű viselkedése miatt lopta be magát a szívembe. Olyannyira ártatlan - s teljes mértékben ártalmatlan -, amilyet már régen láttam. A háttér, ami miatt ilyenné vált, remekül lett megalkotva, igaz, azért voltak benne pontok, amiket kissé túlzásnak éreztem, ilyen volt példának okáért a múltját bemocskoló férfi, akivel csak azért volt együtt, relatíve sokáig, hogy megfeleljen az apja elvárásának. Mivel már nem a középkorban élünk, szerintem manapság az ember már nem akar ilyen mértékben alkalmazkodni a családja igényeihez, már ami a szerelem témát illeti. A Gabriel-el való kapcsolata is igen érdekes, amiben egyáltalán nem a szex dominál, sőt, elég sokáig hiányzik belőle - bár ettől függetlenül is akadnak erotikusabb jelenetek -. Rengeteget beszélgetnek. A regény egy igen jelentős hányadát ezek a párbeszédek teszik ki, ám ez mégsem idegesítő, ugyanis mindkét karakter rendkívül művelt, így engem például kimondottan szórakoztattak ezek a részek. 

Az, hogy voltaképpen egy tanár-diák viszonyt taglaló könyvről van szó, sok esetben egyáltalán nem érezhető, jórészt a karakterek kora miatt, hiszen már Julia is egyetemre jár, így elvileg nyugodtan eldöntheti, mit is akar kezdeni a szerelmi életével, de azért néhol elejtenek egy-két utalást arra vonatkozóan, hogy ez így nem teljesen helyes. 

Összességében egy tetszetős könyv, amit érdemes elolvasni, persze, csak akkor, ha valakit nem zavar a lassan kibomló, legtöbbször apró utalásokból felépülő történet. 

 

Kedvenc karakter(ek): Gabriel, Julia

Gyűlölt karakter(ek): Christa

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Kerek Noémi

Kiadta: Pioneer Books

Év: 2013

Oldalszám: 512

Sorozat: Gabriel's Inferno (#1)

Nosztalgia #4 - Tammara Webber: Egyszeregy

Miért: Régebben olvastam angolul, és ma, meglepő módon, szembejött velem a magyar kiadás. Gondoltam, megosztom az emlékeimet erről a könyvről is.

Tartalom:  Egy ismeretlen megmentő.

Egy nyugtalanító titok.
A szerelem nem mindig sima ügy…
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Na, szóval... Tudom, hogy nemrég még a Pushing the Limits-ről írtam azt, hogy alighanem a legjobb könyv a real-life témájú YA-k közül. Ha nem akarom meghazudtolni ezt az állításomat, akkor az Egyszeregy, vagy, ahogyan én hívom, Easy - mivel ez lenne az eredeti címe -, a második legjobb ezen a téren. De, szerintem, egyik könyv sem fog megsértődni, ha osztott első helyezést kapnak. De, most meg kéne indokolnom, hogy miért.

Először is: imádtam a cselekményt. Tényleg. Az utolsó betűig. Egy pillanatig se untam, pedig nem volt annyira rövid olvasmány. A története nem bonyolult, könnyen kiszámítható, de az, amiről szól, sokkal-sokkal többet ad, mint azt elsőre gondolnád. Jaqueline-t ugye megpróbálja megerőszakolni egy srác - akit szívem szerint többször is a falnak vágtam volna -. Tudom, hogy ez egy pici spoiler, mivel nem derül ki a fülszövegből, azonban ezt fontosnak tartom elmondani, hogy lássátok, mire akarok kilyukadni. Ezt egy olyan YA-író, aki nem gondolkozik, úgy oldaná meg, hogy a hősnője fél mondatban - vagy annyiban sem - megemészti az eseményt, és utána megy tovább, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne, és éli tovább az életét. Mintha az eset meg se történt volna. Webber, hála az égnek, nem ezt csinálta. Jackie-t egész idő alatt kísérti az élmény, annál is inkább, mert az a rohadék nem áll meg egyetlen próbálkozásnál... Ami szintén logikus. Buckot az motiválja, hogy a lány fél tőle, és ezt élvezi. Így aztán, nem is akar megállni addig, amíg el nem éri a célját. S a lány, éppen emiatt, nem arra vár, hogy majd minden egyes alkalommal jön a szőke herceg fehér lovon, és megmenti, hanem megpróbál tenni azért, hogy elkerülhesse ezt a helyzetet, ami azt mutatja, mennyire két lábbal áll a földön ez a lány. Ha valaki példaképet keres magának, Jaqueline tökéletesen megfelel a célnak.

Ott van továbbá ez a Landon és Lucas dolog. Ebbe nem mennék bele mélyebben, csak annyit mondanék, hogy ez a legviccesebb szerelmi háromszög-szerűség, amit ki lehet találni, igaz, Webber még ezt is nem várt drámaisággal tudta felruházni. Igen fontossá válik egy idő után, hogy a lány mit gondol egyikről vagy másikról... És akkor itt térnék át a romantikára.

Ha nagyon szemét akarok lenni, azt mondanám, hogy Lucas karakterében nincs semmi új. Mindenki látott már olyan YA-főhőst, akinek sérült a lelke, és emiatt válik olyanná, amilyennek mi megismerjük. Lényegében itt is erről van szó, csakhogy Jackiehez hasonlóan, Lucas is lenyűgöző mélységgel bír. Nem csak egy tetovált srác, aki kis túlzással mindent megtehet, és ezért vonzó a nőknek, hanem ennél sokkal több. Egy érett gondolkodású fiatalember. Nem srác, fiatalember. Képes kezelni azt, amin a lány keresztülmegy, és minden erejével azon van, hogy segítsen neki. Nem tolakodó személyiség, aki képes ajtóstul rontani a házba, inkább szépen kivárja, amíg a másik nyitottabb lesz az irányába. Ezt pedig nagyon szerettem benne. Amikor a kettejük kapcsolatának alakulása a fő téma a könyvben, nincs olyan érzésem, hogy ez az egész annyira mű lenne... Hanem éppen ellenkezőleg. Nagyon is reális.

Remek könyv egy remek írótól, ami, bár Jennifer L. Armentrout-hoz hasonlóan magánkiadásként kezdte, igenis, megérdemli, hogy az olvasók adjanak neki egy esélyt, elolvassák, és utána, ha épp szükségét érzik, újra és újra elolvassák. Én csak ajánlani tudom, mind magyarul - bár, amikor belelapoztam, egy-két helyen szlengesebbnek éreztem, mint szerintem indokolt lett volna, de ettől függetlenül, jól sikerült fordításról van szó -, mind pedig eredetiben. 

Kedvenc karakter(ek): Jaqueline, Lucas
Gyűlölt karakter(ek): Buck
Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2013
Oldalszám: 334
Sorozat: -