Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szükségem van rád?

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Eltelt egy év azóta, hogy a tizennyolc éves Eden Munro utoljára látta Tyler Bruce-t, a mostohatestvérét… és a titkos szerelmét. A családjuk kedvéért véget vetettek a kapcsolatuknak, Eden mégis izgatott lesz, amikor Tyler meghívja magához, hogy töltse vele a nyarat New Yorkban. 

Eden már megtalálta a boldogságot a barátjával, Deannel, és úgy gondolja, hogy Tyler is biztosan továbblépett. De miközben eltöltenek egy hosszú, forró nyarat a sosem alvó, izgalmas városban, hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem felejtették el egymást. Vajon ellen tudnak állni a csábításnak? 

Estelle Maskame fantasztikus DIMILY-trilógiájának második részében Tyler és Eden felvállalja az érzéseit, és el kell dönteniük, mit tegyenek ezután. Elég erős a szerelmük, hogy elviseljék a rájuk váró kihívásokat? (GABO)

Vélemény: Ha belegondolok, hogy ezt a részt karácsonyra vettem meg magamnak, és mostanra sikerült kiolvasnom (a harmadik résszel egyetemben, amit gyakorlatilag fél nap alatt kivégeztem)... Hát, azt hiszem elmondhatom, hogy kicsit húzós félévem volt. De, most már sikerült elolvasnom Eden és Tyler második kalandját, és IMÁDTAM.

Azt viszont muszáj leszögeznem, hogy egy dolog nagyon-nagyon zavar ebben a könyvben, az pedig annyi, hogy Maskame ugyanazokat a köröket futtatja le a hőseinkkel, amit egyszer már sikerült az első részben. Különösebb spoiler nélkül, csak annyit mondanék, hogy ilyen volt Tiffani karaktere, akit még mindig zokszó nélkül el tudnék ásni a hátsó kertünkben, még kérni sem kellene. Az a lány maga a borzalom. Egy elmebeteg nőszemély, aki két év elteltével is azt képzeli magáról, hogy még mindig ő irányít a baráti társaságban (emlékeztek még a terhesség-hisztijére? Na, a kavarás és műbalhé még most sem áll tőle távol, ami maga a döbbenet). 

De a lényeg persze a két főszereplőnk, akikért még mindig oda meg vissza vagyok. Már abban a pillanatban, hogy újra találkoznak a reptéren, szinte tapintható, hogy egyikük sem tud úgy gondolkodni, hogy mostohatestvérekként találkoznak.  Ami mondjuk nem csoda, hiszen mindketten meggyónták már az érzéseiket, együtt is töltöttek egy éjszakát, és a több és a többi. Viszont, Eden összejött Dean-nel, éppen ezért, nem is olyan egyszerű a helyzetük, ha ezt megjáratja az ember a fejében. Nem kell nagyon, csak egy kicsit. Ugyanakkor - és ezzel olykor nem nagyon tudtam, mit is kezdhetnék -, nagyon úgy tűnt, hogy ez Tylert egy kicsit sem zavarja. Ugyanúgy képes elcsavarni a lány fejét, mint korábban, és viszont. Ez az adott helyzetben, pedig... ha nem is gáz, de azért finoman szólva kellemetlen.
A mellékszereplők terén is vannak kiemelkedő személyek, mint például Tyler egyik jó barátja, Emily, aki kezdetben sok félreértés forrása, de ettől még nem lehet nem rajongani érte. Laza, aranyos, és egyszerűen imádni való. De említhetném a fiú szobatársát, Snake-t is, aki nem is olyan elszállt figura, mint amilyennek kezdetben tűnik.
A történet most is lendületes, vannak benne nagyon frappáns, de ugyanakkor sajnos erőltetett csavarok is akadnak benne. A vége pedig... Na a könyv végén annyira, de annyira felhúztam magam, hogy szívem szerint kidobtam volna a munkahelyem ablakán (kell nekem olvasásra szánni az ebédszünetemet), mert alig láttam a vörös ködtől. Még szerencse, hogy régen beszereztem a záró kötetet is, így legalább tudtam folytatni. 

Kedvenc karakter(ek): Eden, Tyler, Emily

Gyűlölt karakter(ek): Tiffany, Eden apja (David)

Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Gonda Éva

Kiadta: GABO Kiadó

Év: 2017

Oldalszám: 400

Sorozat: DIMLY-trilogy (#2)

Blogturné #256 - Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szeretlek?

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével.

A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie.

A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban? (Gabo)

Vélemény: Ha valaki esetleg régebb óta követi a blogot, a tudhatja, hogy vannak időszakok, amikor egyszerűen rákattanok bizonyos tematikájú könyvekre. Annak idején például négy-öt tanár-diák szerelemmel foglalkozó könyvet olvastam el egyhuzamban. Idén, a Stepbrother Dearestnek hála, most éppen a mostohatestvérek közötti szerelemről szóló történetekre kezdek ráfüggni. Ennek az egyik állomása a Mondtam már...?.

Számomra azért volt nagyon érdekes a könyv, mert, bár nagyon döcögősen indul, egy ponton rendesen felpörög, de, ami a legfontosabb, a főszereplő fiú, Tyler, nem az a tipikus rosszfiú, nem olyan, mint az idegesítő Maddox-fiú, akit nagyon utálok, szóval még véletlenül sem olyasvalaki, aki játssza a kemény macsót, majd a legváratlanabb pillanatokban megy át igazi nyáltengerbe. 

Tyler a szó szoros értelmében negatív férfi karakter. Az még talán hagyján, hogy iszik, nőzik, füvezik, de nem veti meg a keményebb drogokat sem, szóval nem mondhatnám, hogy Maskame pozitív színben akarná feltüntetni előttünk. Ez a srác maga a züllés mintapéldánya, aki még csak véletlenül sem akarja megkönnyíteni az anyja és a nevelőapja életét. Ebben pedig, még, ha nem is akarja, kapóra jön neki Eden, aki az ő teljes ellentéte. A lány próbál beilleszkedni az új családjába - ennek egyébként szerintem picit több részt is szentelhetett volna Maskame, ahelyett, hogy folyton csak plázázni jár a környékbeli csajokkal -, és nem is boldogul rosszul, alapvetően, egészen addig, amíg nem Tyler-ről van szó. Rengeteg pattogós párbeszédük van - és igen, régen nem emeltem már ki ilyesmit egy regényben -, amikben elég erős a dinamika, ami képes magával vinni. Igazából, én sok esetben alig vártam, hogy végre valahára beszéljenek, mert azokat a részeket egyszerűen imádtam. 

Tyler viselkedésére persze, kapunk magyarázatot, azonban, nekem külön tetszett, hogy az írónő nem válaszol meg minden felmerülő kérdést a karakterrel kapcsolatban, akadnak dolgok, amiket nyitva hagy, és remélem, hogy a folytatásokban szépen kibontja majd ezeket. Eden és Tyler azonban nem változtatnak egymáson, ezt le kell szögeznem. Attól még, mert kialakul köztük valami, a srác nem tesz száznyolcvan fokos fordulatot, igenis megmarad valamennyire negatívnak. Lehet, ostobaság, de nekem ez érdekes volt benne. 

Ja, és ha már negatív karakterek, hát nem tudok elmenni szó nélkül Tyler barátnője mellett, aki nemes egyszerűséggel egy pszichopata ribanc. Olyan húzásai vannak a csajnak, hogy én helyenként csak pislogtam. Ritkán látok ennyire direkt módon rosszindulatú karaktert, aki nem hogy péklapátot, egyenesen akasztófát érdemelne inkább.  

Ha valaki nyálas romantikára vágyik, nem tudom ajánlani ezt a könyvet, de aki szereti a nem annyira klisés történeteket, annak Eden és Tyler történetét csak ajánlani tudom.

Kedvenc karakter(ek): Tyler
Gyűlölt karakter(ek): Tyler barátnője, akinek rittig nem jut eszembe a neve
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Gonda Éva
Kiadta: Gabo Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 440
Sorozat: DIMLY-Trilogy (#1)

Résztvevő blogok listája:

Augusztus 28 - Könyvvilág blog

Augusztus 30 - Kelly & Lupi olvas

Szeptember 1 - CBooks

Szeptember 3 - Deszy Könyvajánlója

Szeptember 5 - Dreamworld blog

Nyereményjáték:

A Mondtam már, hogy szeretlek főszereplője, Tyler egy igazi balhés fiú, azonban lassacskán jobban megismerve megdobogtatja Eden - és az olvasó - szívét. A young adult könyvek között rengeteg olyan férfi főszereplővel találkozunk, akik első ránézésre igazi rosszfiúk, azonban néhány oldal után megismerhetjük érzékenyebb oldalukat is. A nyereményjátékunk során ilyen és ehhez hasonló fiúk nevét kell megkeresnetek a blogbejegyzések soraiban elbújtatva. A feladat nem más, mint a kiemelt betűket összerakva beírni a rafflecopter dobozba a fiúk teljes nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #59 - Stephanie Laurens: Breckenbridge vikomt, a megmentő

Miért: Történelmi romantikus.

Tartalom: Tisztelettel meghívunk mindenkit Heather Cynster menyegzőjére, de előtte még elrabolják, veszélybe kerül és Breckenridge vikomt vakmerő módon megmenti.

Heather Cynster elhatározta, hogy a londoni báltermekben felkutatja saját hősét, aki képes őt annyira levenni a lábáról, hogy feleségül menjen hozzá, ezért kilép a biztonságos világából, és bátran elmegy egy estélyre. 

De az ígéretes férjvadászatot megzavarja a közbelépő Breckenridge vikomt, aki menteni szeretné a lányt a botránytól, és emiatt még nagyobb veszélybe sodródik, amikor egy titokzatos úr elraboltatja Londonból. Az elszánt Breckenbridge pedig bebizonyíthatja Heathernek, hogy ő az igazi hőse, akit annyira keresett. (GABO)

Vélemény: Ezért a megjegyzésemért lehet, hogy többen tüzes vassal fogtok üldözni, de ez a könyv nem történelmi romantikus, valójában. Romantikus igen, de nem történelmi. Hogy miért mondom ezt? Attól, hogy egy történet az 1800-as évek közepe táján játszódik, még nem érdemli ki automatikusan a fentebbi jelzőt, énszerintem, hiszen semmilyen komolyabb utalás nincs valójában az adott korra. A ruházat, a hintók, s ehhez hasonlók valójában ötven-száz évvel korábban, s később is megtalálhatóak voltak az arisztokrácia kelléktárában.Ráadásul, nézzünk szembe a tényekkel: ebben az időszakban kizárt, hogy egy nő garde dame nélkül elhagyhatná az otthonát, főleg nem egy bál kedvéért, így a történet kultúr-és művelődéstörténeti szempontból több sebből vérzik már kezdettől fogva, mint ahány oldalas. Természetesen, tisztában vagyok vele, hogy én vagyok az egyetlen, aki az efféle dolgokon hajlamos fennakadni, de mivel történelem szakot végzek, ez talán mégsem annyira meglepő. Így aztán nézzük meg inkább azt, hogy hogyan működik a történet, mint romantikus regény.
Ha eltekintünk az egész szituáció valószerűtlenségétől, akkor remekül, tényleg. Tetszett - bár sajnos alighanem ez az egyetlen hiteles mozzanat az egész könyvben -, hogy a két főszereplőnk között tíz éves korkülönbség van, ami mai szemmel már viszonylag soknak tűnhet, ám akkoriban teljesen normálisnak számított. Breckenbridge és Heather kapcsolata természetesen a kémiára épül, hiszen ezen kívül aligha szerethetnek mást egymásban, ugyanis a lány túlságosan is forrófejűre sikerült. Egy olyan korban, amikor a nőknek - most csúnya kifejezéssel élve - kuss volt a nevük, úgy tenni, mintha ő aztán igazán eldönthetné, mit akar kezdeni a sorsával, egyszerűen elképzelhetetlen s lehetetlen. Ráadásul olyan értelmetlen és idióta hisztiket képes lenyomni emiatt, hogy az valami félelmetes. Én Breckenbridge helyében több pofont is lekevertem volna a lánynak a történet folyamán, de ettől függetlenül nem tudom azt mondani, hogy ne szerettem volna őket. Volt bennük valami megmagyarázhatatlan báj, ami miatt úgy éreztem, mégis jó párost alkotnak.
Ugyanakkor, a fülszöveg izgalmassága ellenére ne egy gyors és pörgős történetre számítsatok, ugyanis a történet kilencven százalékában emberek utaznak ide-oda és néha megállnak beszélgetni. S bármilyen furcsa, ez az egyhangúság egy érdekes cselekményt eredményez, ugyanis sok esetben a párbeszédekből tudjuk csak összeilleszteni az egyes darabkákat, mivel az írónő egyáltalán nem fogja kezünket olvasás közben, ő csak átadja a szereplőink gondolatait, s érzéseit, minden másra meg ott a szemünk (és/vagy a Mastercard). Régen olvastam már ilyen stílusban íródott könyvet, s nekem ez kifejezetten tetszett benne, hiszen a megoldás nem volt odavetve az orrom elé, hanem olykor igenis gondolkodnom kellett, ha rá akartam jönni a dolgok mikéntjére.
Mivel egy igencsak hosszadalmas sorozat nem is tudom hányadik részéről beszélünk, nem tudnám nektek megmondani, hogy vajon hogyan illeszkedik bele a regényfolyam sorába, de az biztos, hogy minden hibája ellenére képes levenni az embert a lábáról. Nem feltétlen többször olvasós könyv, de egyszer biztosan remekül el lehet rajta szórakozni, ha az ember szeretne elszakadni a mai, rohanó világtól.

Kedvenc karakter(ek): Breckenbridge
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: GABO Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 496
Sorozat: Cynster-Trilogy (#1)

Résztvevő blogok listája:

05/20 Angelika blogja - Kedvenc jelenet
05/22 MFKata gondolatai - Ékkövek
05/24 Deszy könyvajánlója - Gretna Green
05/26 Dreamworld - Borítók
05/28 CBooks

Nyereményjáték:

Heather és Breckenridge kalandos útjuk során számos kisebb - nagyobb skót településen

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

megfordultak. Játékunkban arra kérünk titeket, hogy a közreadott képek alapján nyomozzátok ki a helységek neveit.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #45 - Garth Nix: Sabriel

Miért: Megtetszett a fülszövege. 

Bevezető: A Gabo kiadó jóvoltából március 11-én megjelent Garth Nix varázslatos könyve, ami a Sabriel címet viseli.

Sabriel történetét négy plusz egy extra állomásos turné keretein belül megismerhetitek, mi több, ha játszotok velünk, akár tiétek lehet a kiadó által felajánlott három példány egyike is.

Tartalom: Sabriel, akit gyerekkorában küldtek Ancelstierre egyik bentlakásos iskolájába, nem sokat tud a zabolátlan mágiáról vagy a holtakról, akik a Régi Királyságban nem hajlandók halottak maradni. Utolsó tanévében azonban apjának, Abhorsennek nyoma vész, és Sabrielnek be kell lépnie a Régi Királyságba, hogy megkeresse. Hamarosan társául szegődik Mogget, a macska, akiben komisz lélek lakozik, és Harlekin, egy fiatal chartamágus. Ahogy egyre mélyebbre hatolnak a birodalomba, úgy növekszik a fenyegetés, amely a halál kapuin túlnyúlva már az élők világát veszélyezteti.
Sabrielnek szembe kell néznie végzetével egy olyan világban, ahol az élők és holtak közti határvonal néha nehezen látható – és időnként el is tűnik. (GABO SFF)

Vélemény: Azt hiszem, ez az egyik legérdekesebb könyv, amivel eddig idén dolgom volt. Ez leginkább az érdekes, ám elsőre talán túlon-túl bonyolultnak tűnő világfelépítésnek köszönhető. Nincs valódi bevezető, ami meg tudná nekünk magyarázni, mi hogyan is működik ebben a világban, ugyanis az egész történet egyfajta in medias res kezdéssel indít - ha valaki nem szereti az ilyesmit, akkor nem vagyok benne biztos, hogy a Sabriel az ő könyve lesz -. Így, lényegében szinte mindenre nekünk kell rájönnünk a dolgokra, alig néhány olyan momentum van, amivel kapcsolatban kapunk hosszabb-rövidebb leírásokat, hogy mi is lenne az. Erre hirtelen egyetlen példát tudnék mondani, az úgynevezett csontfurulyákat, amik igen komoly szereppel bírnak a regény elején, és valójában egy remek párbeszéd keretein belül ismerhetjük meg a működésének mikéntjét, ami nekem nagyon tetszett, mivel régen találkoztam ezzel a megoldással. Ezzel szemben például arra igencsak nehezen jöttem rá, hogy mik is azok a charták, hogyan működnek, vagy miként integrálódnak a könyvben felvázolt világba.

Mégis, szerintem a világfelépítés legerősebb pontja a túlvilág, amivel értelemszerűen rengeteget foglalkozik a könyv - ha már Abhorsen és Sabriel is űzi a nekromancia tudományát -. Itt a lelkek különböző kapukon kelnek át túlvilági útjuk során, míg eljutnak a végleges megsemmisülésig. Értelemszerűen, minél messzebb sodródik a lélek, minél több kapun kel át, annál nehezebb visszahozni az életbe, annál komolyabb áldozatot követel ez az adott nekromantától, s nekem ez a vonulat nagyon-nagyon tetszett.

Amit muszáj kiemelnem, az az, hogy vajon ki is a történet főszereplője. A cím szerint Sabriel, Abhorsen lánya az, ám nekem folyamatosan olyan érzésem volt, hogy ez inkább csak amolyan látszat. Hiába ismerjük meg az ifjú nekromanta szemén keresztül a dolgokat, valahogy a cselekmény inkább arra van kihegyezve, hogy mi történt a férfival, így én inkább őt tartom a valódi főszereplőnknek. Ettől függetlenül, Sabrielt nagyon hamar megszerettem. A komolyságához egyfajta fanyar humor is társul, amit én na nagyon szeretek - jórészt azért, mert a sajátomra emlékeztet -, ráadásul érdekes egy olyan főhősnőt látni, aki annak ellenére szimpatikus a számunkra, hogy nem az a tipikusan aranyos, habos-babos leányzó. Ráadásul ott van még Mogett, a beszélő macska, ami alighanem a könyv egyik kisebb fénypontja. Üde kis színfolt a rendkívül komor hangulatú történetben, bár számomra éppen ez a jól megragadható komorság az, ami emlékezetessé teszi Nix regényét. 

A stílus remek, abszolút hangulatteremtő, de azt le kell szögeznem, hogy a cselekmény, bár lassan indul be, nagyon tömény, ami olykor igen nehézzé teszi az olvasást. Akár egyetlen oldalon is annyiféle információ zúdulhat ránk, hogy olykor félre kell tennünk a könyvet, hogy minden részletet megemészthessünk. Éppen ezért ne számítson rá senki, hogy egyetlen délután alatt a végére ér majd, de két-három nap maximálisan elegendő ahhoz, hogy kiélvezhessük az egészet. Nem szépirodalom, ez igaz, ám a mélysége miatt sokszor hajaz rá a hosszas leírások, s a viszonylag kevés párbeszéd miatt is.

Fantasy rajongóknak abszolút ajánlott, szerintem a műfaj szerelmeseinek nem fog csalódást okozni, annál is inkább, mert ez csak az első rész. Emlékeim szerint öt-hat köteten keresztül izgulhatunk még apa és lánya miatt.

Kedvenc karakter(ek): Sabriel

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Békési József, Juhász Viktor

Kiadta. GABO SFF Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 344

Sorozat: Abhorsen (#1)

Résztvevő blogok listája: 

03/21 Insane Life - A magyar borítóról

03/23 Dreamworld 

03/25 Deszy könyvajánlója

03/27 Dreamworld 

03/29 CBooks

Nyereményjáték: 

A könyv csupa mágiával és misztikummal teli történetet nyújt az olvasóinak. Halál és mágián kívül
találkozhatunk Moggettel, aki az egyik főszereplő és egy beszélő macska.
A mostani játékban nektek a feladatotok megtalálni a mitikus lényeket, akiket elrejtettünk a különböző állomásokon.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #34 - Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Bevezető: A Blogturné Klub ezúttal az élet sötétebb oldalára viszi el olvasóit. Sorozatgyilkosok, lecsúszott emberek, elszúrt sorsok közé, ahol a remény csak nagyon halványan pislákol. Mégis ott vannak a tündöklő lányok, akik valami többet képviselnek. Rájuk vadászik Harper, aki ráadásul nem is átlagos sorozatgyilkos, hanem képes az időben is utazni… Tarts velünk a három állomásos turnénk, hogy minél többet megtudj erről a különös történetről! A GABO Kiadó jóvoltából 3 olvasó pedig maga is megismerkedhet a Tündöklő lányokkal.

Tartalom: Harper Curtis a gyilkos, aki a múltból lépett elő. Kirby Mazrachi a lány, akinek nem szántak jövőt.
Kirby az utolsó a tündöklő lányok sorából, akikben ég a szenvedély, akiknek életét Harper egymás után akarja kioltani, miután a gazdasági világválság idején Chicagóban rábukkant a Házra, amelynek ajtaja más időkre nyílik.
Harper a tökéletes gyilkos, aki nyomtalanul másik korba tűnik egy-egy gyilkosság után – ám egyik áldozata életben marad.
Kirby, aki megszállottan kutat támadója nyomai után, a Chicago Sun-Times egykori bűnügyi újságírója, Dan Velasquez mellé szegődik, akinek karrierje épp az ő ügye miatt vett más irányt. Kirby hamarosan megsejti a lehetetlen igazságot… (GABO)

Vélemény: A kritikám majd később érkezik, addig viszont lássunk néhány információt az írómőről, Lauren Beukesről. Sokatoknak ismerős lehet már a neve, hiszen ő írta az Ad Astra Kiadó gondozásában megjelent Zoo City című könyvet, ami, ha jól tudom, elég nagy siker lett - külföldön egyébként díjat is nyer vele (Arthur C Clarke Award és Kitschies Red Tentacle). Bár én magam még nem olvastam, többször elgondolkoztam már rajta, hogy esetleg érdemes lenne beszereznem. 

Lauren Beukes egyébként nem csak regényeket ír, hanem script-íróként is dolgozik, továbbá képregények, tv-műsorok - gyerekműsorok - megírásában is tevékenyen részt vesz, emellett dokumentumfilmeket készít, és még hivatásos újságíróként is dolgozik. Mindezekből látszik, hogy igencsak elfoglalt életet él. A dokumentumfilmes munkásságához még annyit tennék hozzá, hogy a dél-afrikai nőimitátoroknak rendezett szépségversenyről készült filmje (Glitterboys & Ganglands) még díjat is nyert 20012-ben az Atlanta Black Film Festival-on a Legjobb LGBT film kategóriájában.

2006-ban szerezte meg mester diplomáját az UTC-n, méghozzá kreatív írásból, bár saját bevallása szerint a szabadúszó újságíró pályán eltöltött tíz év, és az ezzel megszerzett tapasztalat volt az igazán meghatározó az életében ezen a téren, s nem az egyetemen elsajátított tudás - ennek elsősorban az az oka, hogy így rendkívüli élményekben lehetett része -. Jelenleg a dél-afrikai Cape Town városában él a családjával.

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: -/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Körmendi Ágnes
Kiadta: GABO Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 384
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

11.24 - Könyvgalaxis
11.27 - CBooks
11.30 - Always Love a Wild Book

Nyereményjáték

Aki szeretne egy kis időutazást tenni Lauren Beukes vezetésével, annak nincs már dolga, mint három nagyon egyszerű kérdésre válaszolni a Rafflecopterben.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai kérdés: Sorolj fel két olyan regényt, amelyben szintén fontos szerepet játszik az időutazás!

a Rafflecopter giveaway

Kiera Cass: Az Igazi

Miért: A Párválasztó sorozat harmadik része.

Tartalom: A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.

Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.

Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.(GABO)

Vélemény: Amennyire nem szerettem a második részt - ennek okairól bővebben olvashattok az Elitről szóló kritikámban -, olyannyira szerettem az Igazit. Noha ennek is vannak bizonyos hibái - erről egy kicsit később írok majd -, mégis, végig úgy éreztem olvasás közben, hogy Cass végre valahára visszatalált azokhoz a pozitívumokhoz, amik az első részt már-már zseniálissá tették. 

Rengeteg izgalmas jelenettel töltötte meg ezt a kötetet, amelyek közül nem egy olyan hatással  volt rám, hogy a körmömet rágva vártam, vajon most mi fog történni. Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni azt, hogy végre, valahára megértük azt, hogy ismételten vannak a palota falain kívül zajló jelenetek is. Lehet, hogy ez nem tűnik nagy dolognak, de amikor két köteten keresztül szinte végig ugyanazokat a falakat látod magad előtt, akkor az ilyesmi elképesztően jó hatással tud lenni az emberre. Olyan érzés, mintha felszabadulnál és megtapasztalhatnál valami újat, ami igazából nem is annyira új, de már annyira elszoktál tőle, hogy időbe telik, amíg sikerül ehhez a helyzethez alkalmazkodnod. Nos, ezt a helyzetet remekül visszaadja Cass, erre nem lehet panasz. Továbbá, nem egy karakterből valami egészen mást hozott ki, mint amire számítani lehet. Nekem ebből a szempontból Celeste volt az abszolút kedvencem, ugyanis ő folytatja azt a viselkedést amit már a korábbi részekben is megszokhattunk tőle, mégis, miután az ember bepillantást nyer a lány gondolataiba, azonnal megérhetővé, sőt, szerintem kimondottan szerethetővé válik... Míg például Kris-szel kapcsolatban éppen ennek a fordítottja történhet meg az olvasóval, bár én ebben nem vagyok olyan biztos, lévén, mindenki másként reagál le bizonyos dolgokat, attól függően, hogy egy karakter mennyire áll a szívéhez közel.

És itt térnék át a két főszereplőnkre, Maxon-ra és Americá-ra, akikkel sajnos megint csak igen komoly problémáim voltak. A herceg ismételten bebizonyítja, hogy rendkívül könnyen manipulálható személyiség, sok esetben arra fordul, amerre az apja parancsolja neki. Fel nem foghatom, hogy ha valaki ennyire nem képes önálló döntéseket hozni - példának okáért, majdnem lemondja az egész Párválasztót, mert az apja még véletlenül sem akarja, hogy America nyerjen -, arra miért és hogyan merne a népe rábízni egy egész országot? Mi sem bizonyítja jobban Maxon alkalmatlanságát, hogy csak egy bizonyos csavarnak köszönhetően képes elérni a célját. Egyetlen egy ponton volt benne kellő határozottság - ott kimondottan imádtam a karakterét -, de aztán rövid idő elteltével megint az az idealista bájgúnár lett belőle, akitől néha sírógörcsöt tudtam volna kapni.

Americá-ban azt nem tudtam elviselni, hogy gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra kitalálta, hogy ő annyira, de annyira szerelmes Maxonba, hogy az egész kötetben ezen kattog, na, meg azon, hogy ha mégse lenne az övé álmai hercege, akkor még mindig ott van neki Aspen. Na itt álljunk meg egy percre. A lány gyakorlatilag elismerte, hogy a palotaőr, akiért régebben  meg volt veszve, gyakorlatilag nem más a szemében, mint egy kis szamár, ami megteszi a közmondásban emlegetett ló helyett. Ilyen nincs. Nem bírom, amikor valaki ennyire önző. S, ha még ez nem lenne elég, a karakterére egyáltalán nem jellemző módon, képes teljesen gátlástalanná válni annak érdekében, hogy megkapja, amit akar. Miért? Annyira vak, hogy nem veszi észre a tényt, hogy Maxonnak pont a visszafogottsága miatt tetszett meg igazán, nem pedig azért, mert ugyanazt a rámenős figurát alakítja, mint Celesete - akinek, zárjójelben jegyzem meg, ez ezerszer jobban áll -? 

Mindettől eltekintve, a történet nagyon jó, rengeteg izgalmas jelenettel megspékelve, amelyeknek köszönhetően minden szál összefut végre, és minden addig rejtett utalás értelmet nyer. Igazság szerint, ez tökéletes lezárásra lett volna a könyvnek - még akkor is, ha én a végeredménnyel nem vagyok megelégedve -, ám jön a folytatás. Még két köteten keresztül biztosan szórakoztatnak majd minket a Párválasztó karakterei, 2015 májusában érkezik a negyedik rész, ami az Örökös címet viseli. Kíváncsian várom, vajon hány bőrt képesek még lehúzni erről a sorozatról.

Kedvenc karakter(ek): Celeste, Lucy, Georgia, Nicoletta

Gyűlölt karakter(ek): Clarkson

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Gázsity Mila

Kiadta: GABO Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 335

Sorozat: The Selection (#3)

Kiera Cass: Az Elit

Miért: Tetszett az első rész.

Tartalom: A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…(GABO)

Vélemény: Sajnos azt kell mondanom, hogy amennyire szerettem az első részt, már-már olyannyira nem tudtam elviselni az Elitet. Azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy alighanem ez lehet a legrosszabul sikerült rész ebben a szériában. Nos, akkor lássuk, miért.
A romantika elképesztően rossz. Vontatott, unalmas, és szerintem több szempontból is indokolatlan. Míg a szerelmi háromszöget, ami Aspen, America és Maxon között kirajzolódott, a Párválasztóban nem tartottam rossznak, itt leginkább az idegeimre ment. Amit America művel ezzel a két fiúval, számomra egyszerűen elképesztő. Olyan, mint egy napraforgó, ahhoz fordul, aki éppen szép dolgokat sugdos a fülébe, vagy éppen ellenállhatatlanul csókolja - bár nem számoltam, de szerintem ebben a részben tagadhatatlanul Aspen vitte a prímet ebből a szempontból -. A lány állandóan, és meglepően sokat szenved a herceg miatt, mivel az szemmel láthatóan elunta, hogy az Ötös Kiválasztott csak gondolkodik azon, hogy akar-e hercegné lenni. Esküszöm, a regény több, mint felében ezen agonizál, és attól függően, hogy épp melyik szerelme tartózkodik mellette, változik meg a döntése. Mindennek ellenére, azt hiszi magáról, hogy már megnyerte a versenyt. Én ezen lepődtem meg a legjobban, egyébként. Többször is kiveri a hisztit amiatt, hogy a herceg a többi lánnyal is romantikusan viselkedik - mivel. éppen ez a dolga -, de, ha neki ehhez nincs kedve, az rendben van.A legtöbb esetben értelmetlenebbnél-értelmetlenebb veszekedéseket folytat Maxonnal, bár kétségtelen, hogy egy ponton maximálisan egyetértettem a főszereplőnkkel... És ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikerült teljes egészében megutálnom a mi hőn szeretett trónörökösünket.
Vele leginkább az volt a bajom, hogy egész idő alatt úgy viselkedett, mint egy marionett-bábu, amit az édesapja igen rövid drótkötélen rángat. Nagyon ritkán sikerül csak kijátszania a férfit, és amikor igen, akkor sem olyan mértékben, mint kellene. Noha nem szívlelem Clarksont, többször is elgondolkoztam rajta, hogy ha vajon ennyire határozatlan, és könnyen befolyásolható gyermekem lenne, vajon a korona közelébe engedném-e... Legnagyobb valószínűleg nem. Mintha sorozatban rossz döntéseket hozott volna.
A feszültséget egyébként rendkívül jól adja vissza Cass, igen érzékletesen ír le bizonyos dolgokat, még akkor is, ha egyes elemeitől én személy szerint a falat kapartam. Ugyanakkor nagyon tetszett, hogy ez a regény már a legkevésbé sem "ártatlan". Igenis, vannak benne véresebb és izgalmasabb jelenetek egyaránt, végre valahára megjelenik az intrika is a palota falai között, hiszen hat olyan lány versenyez egymással, akik bizonyos szempontból semmitől sem riadnak vissza a győzelem érdekében. Erre talán Celeste a legjob példa, aki, bár tagadhatatlanul az egyik legutálatosabb szereplő a könyvben, mégis, ő legalább őszintén játszik. Nem rejti véka alá, hogy számára ez az egész a korona elnyeréséről, és nem az igaz szerelem megtalálásáról szól, s, még, ha emiatt nem is kedveli meg az ember, legalább pontosan megérti, miért olyan, amilyen.
Tagadhatatlan, hogy a világfelépítés kezd egyre komplexebbé válni, például egyre többet tudhatunk meg a lázadókról, aminek én kifejezetten örültem, akárcsak annak, hogy Illéa megalakulásával kapcsolatban is kiderült néhány dolog... Bízom benne, hogy ezzel az Igaziban is foglalkozik majd az írónő.

A remek kezdés után komoly mélyrepülést jelentett ez a regény, bízom benne, hogy a folytatás hozza a Párválasztó színvonalát, a történet és a karakterek terén egyaránt.

Kedvenc karakter(ek): Marlee, Carter

Gyűlölt karakter(ek): Maxon, Celeste

Pont: 5/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Gázsity Mila

Kiadta: GABO Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 356

Sorozat: The Selection (#2)

Kiera Cass: A Párválasztó

Miért: A Könyvhéten vettem.

Tartalom: Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna. (Gabo)

Vélemény: Ritkán mondok ilyesmit, de ez a könyvsorozat azok közé tartozik, amelyet elsősorban a borítók miatt szereztem be. Persze korábban többektől is hallottam, hogy egy remek trilógiáról beszélünk, mégis, a grafika volt az, amit abszolút levett a lábamról. Amint megláttam, az volt az első gondolatom, hogy nekem ez kell a könyvespolcomra... És azóta is igen előkelő ponton foglal helyet. Ha valaki szeret a borítókkal "szerelembe esni", na arra a Párválasztó tökéletes választás. Egyszerűen öröm rájuk nézni.

Már a Herceg elolvasásakor sejtettem, hogy nekem ez a történet tetszeni fog, csak arra nem számítottam, hogy ennyire. Pedig, ha jobban belegondolunk, Kiera Cass könyve nem más, mint egy gigantikus méretűre duzzadt párkereső valóságshow - amihez hasonlókba már itthon is belefuthatott az ember -, azzal a különbséggel, hogy itt az átlagosnál jóval nagyobb a tét. Hiszen nem csak Maxon herceg szíve, hanem a korona is a nyertes kezében landol. Éppen ezért azt várnánk, hogy rengeteg intrikával fűszerezett kötetben lesz részünk, ha már ennyi lány verseng érte, de érdekes módon, ez nem annyira jellemző a könyvben. Inkább azt mondanám, hogy a zömük támogatja egymást, talán éppen azért, mert mindannyiukat kiszakítják a megszokott közegükből, és ha valaki nem erre készült egész életében, akkor igencsak furcsán érezheti magát a Párválasztó közegében. Ebben nagyon hasonlít az Éhezők Viadalára egyébként, bár kétségtelen, hogy itt nincsen erőszak. Mégis, egyes részek hangulata nekem Suzanne Collins könyvét juttatta eszembe. Ebből a szempontból kissé olyan, mintha Cass különféle könyvekből merített volna a sorozat megírásához, ám ez valahogy mégsem volt zavaró a számomra.

A disztópikus világról sajnos nem tudunk meg sokat - a történelmét leszámítva -, bár sok időt töltunk America családjával olvasás közben, valahogy mégsem éreztem azt, hogy valódi rálátást kaptam volna arra, miként is telnek Illéában a mindennapok. Mivel a történt elsősorban a palota falai között játszódik, előbb tudnám felsorolni, mi mindennel foglalkoznak a Kiválasztottak, amikor éppen nem azon vannak, hogy elbűvöljék Maxon herceget. 

Apropó, ha már itt tartunk: számomra Maxon herceg túlságosan rózsaszín karakterre sikerült. Többször is azt az érzetet váltotta ki belőlem, hogy ilyen pasi egyszerűen nem létezik. Persze vannak pillanatai, amikor még én is azt mondtam, hogy na, ebben állapotában elfogadnám, de ez nem mindig volt így. Ugyanez igaz Aspen Leger karakterére is, akit viszont sikerült alig néhány perc alatt megutálnom, és miatta America is csökkent egy kicsit a szememben. Egyfelől talán megérthető, hogy milyen kapcsolat alakul ki így közte és a fiúk között, bár számomra ez inkább volt felfoghatatlan.A Kiválasztottak azonban nagyon érdekesek. Nincs közöttük igazából két egyforma személyiség - még ha külsőleg úgy is éreztem néha, hogy egy kaptafára készültek -, és érdekes végignézni, ahogyan kibontakoznak a palotában töltött hetek folyamán.

A cselekmény ugyan rendkívül kiszámítható, szinte a történet legvégét is képes az ember az apróbb utalásokból összerakni, ám ettől egy cseppet sem lesz rossz a könyv. Annyira olvasmányos, hogy az ember nem tudja letenni, vagy ha mégis, a tekintete újra és újra visszatér rá, és már nem a borító, hanem sokkal inkább a szöveg miatt.

Ha valaki egy igazi kikapcsolódásra vágyik, szerintem bátran adhat egy esélyt a Párválasztónak. Biztosan nem fogja megbánni.

Kedvenc karakter(ek): America, May

Gyűlölt karakter(ek): Celeste, Aspen

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Gázsity Mila

Kiadta: Gabo Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 360

Sorozat. The Selection (#1)

Kiera Cass: A herceg

Miért: A Könyvhéten vettem.

Tartalom: Mielőtt America Singert beválasztották a Párválasztóba… Szerelmesek voltak egymásba Aspen Legerrel, a Hatossal… Maxon hercegnek pedig egy másik lány volt a választottja… (Ciceró)

Vélemény: Amikor elkezdtem olvasni ezt a novellát, nem hittem volna, hogy lesz miről írnom ezzel kapcsolatban. Ugyanis a valódi célom csak annyi volt, hogy belekóstoljak a Kiera Cass által bemutatott világba. Ki akartam deríteni, hogy vajon érdekelhet-e majd ez a sorozat a későbbiekben, ha már lesz rá időm, s nem csak puszta pénzkidobásként jegyzem majd...És azt kell mondanom, már ez a rövid előzménynovella is abszolút meggyőzött. 

A stílusának köszönheti elsősorban azt, hogy gyakorlatilag azonnal megtetszett a történet. Nagyon lendületesen és gördülékenyen fogalmaz az írónő, és annak ellenére, hogy a férfi főszereplőnk szemszögéből mutatja be az eseményeket - ha jól sejtem olyanokat is, amelyeket majd a Párválasztóban is viszont láthatok -, de olyan természetességgel, hogy egy pillanatig sem éreztem erőltetettnek. Még azt is el tudtam volna képzelni, hogy valójában ez a történet pattant ki először a fejéből, és erre építette az egész regényciklusát, függetlenül attól, hogy ez valószínűleg nem igaz.

Tény és való, hogy annak ellenére, hogy egy 0,5-ös kötetről beszélünk, az írónő érezhetően arra alapozott, hogy aki a kezébe veszi ezt a pár oldalas szösszenetet, pontosan ismeri a világ felépítését, valamint a karaktereket, így nem pazarolja el az idejét arra, hogy ezeket bemutassa nekünk. Olyannyira nem, hogy számomra a legkevésbé sem derült ki, vagyon hogyan nézhet Maxon, akinek a szemszögéből megismerhettem a történet elejét. Még nem értem, mit jelent, ha valaki Ötös, Hatos, vagy ehhez hasonló. Az érződik, hogy nagyon komplex világot épített fel Cass, noha az egész történet - eddigi tapasztalataim alapján - gyakorlatilag zárt helyen, a palotában játszódik. Csak apró félszavakban utal arra, hogy az események nem csak a négy fal között, hanem azon kívül is nagyban zajlanak éppen és biztosra veszem, hogy a sorozatban ez is szépen ki van bontva, így már most várom, hogy megismerkedhessek a háttértörténet egészével.

Ahogy olvastam, egy régi tévéműsor jutott eszembe erről a történetről, amit még gyerekkoromban vetítettek. Azt hiszem Nagy Ő volt a címe, vagy valami hasonló, mindenesetre olyan érzésem volt, mintha azt ültették volna át egy disztópikus környezetbe, és ez a formula szerintem meglepően jól működik, még ha nem is igazán értem egyelőre, hogy miért is alakult ki a királyi udvarban az a szokás, hogy a sarjaik direkt módon rangon alul házasodnak, ahelyett, hogy, ahogyan az régen is szokásban volt, más királyságokkal igyekezzenek dinasztikus kapcsolatokat kialakítani. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezzel kapcsolatban van egy egészen frappáns utalás a novellában, méghozzá Daphné hercegnő személyének köszönhetően, bár számomra ő más szempontból érdekes. Jobban mondva nem is a karaktere maga, inkább a probléma, amit felvet. Régen volt rá ugyanis példa, hogy azon kaptam magam, amint egy olyan egyszerű kérdésen gondolkozom, hogy vajon mit jelent szerelmesnek lenni... És arra kellett rájönnöm, hogy alighanem minden ember mást válaszolna erre a kérdésre, de az is lehet, hogy sokan nem is tudnák szavakba önteni. Vajon mikortól számít a puszta vonzalom szerelemnek? Hány olyan pozitív viselkedési formát tudnánk felsorolni, ami miatt úgy érezhetjük, a másik érdeklődik irántunk? Vagy éppenséggel mi őiránta.   

Mindezek tükrében azt kell mondanom, hogy már alig várom, hogy behozzam az olvasási lemaradásaimat, és elkezdhessem ezt a sorozatot is. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogok csalódni.

Kedvenc karakter(ek): Maxon, America

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Gázsity Mila

Kiadta: GABO Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 104

Sorozat. The Selection (#0.5)