A következő címkéjű bejegyzések mutatása: királyi családok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: királyi családok. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 9., kedd

Blogturné - Anna Banks: Szövetség

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: A serubeli Sepora hercegnő és Theoria királya, Tarik között nagy nehézségek árán béke köttetett, mióta összefogtak a tomboló járvány, a csendes pestis ellen. Mivel egymás iránti érzelmeiket a politika és a hatalom kusza hálója szövi be, saját megbízható forrásaik segítségével kell megpróbálniuk közös nevezőre jutni. Azonban amikor árulók tesznek keresztbe a terveiknek, akiknek ráadásul nagy hatalmú szövetségeseik vannak, mindkét királyság jövője veszélybe kerül. Vajon sikerül időben megbizonyosodniuk arról, kiben is bízhatnak igazán – beleértve egymást is –, hogy megmentsék a királyságaikat, a szerelmüket, sőt az életüket? (Maxim)

Vélemény: Engem őszintén meglepett a Tarik és Sepora közötti kapcsolat, vagyis, inkább az ebben beállt változás. Ahhoz képest, hogy sokáig úgy tűnt az előző részben, hogy bolondulnak egymásért, most sokkal inkább egy kimért viszony jellemzi őket, legalábbis a könyv legelején. Nyilván ebben kell némi változás, ami be is következik, de amolyan libikóka-módon, hol fent, hol lent. Hol szívből örül nekik az ember, hol meg csak fogja a fejét, hogy ez most mégis mi?
A politika nagyban átszövi ezt a részt, jobban, mint emlékeim szerint az előzőt. Ez viszont, szerintem egyáltalán nem volt gond, hiszen több királyságot felölelő világról beszélünk, ahol ezek az uralkodó családok, így, vagy úgy kommunikálnak egymással. Ez pedig óhatatlanul is kihat a történetre. Az egyik ilyen férfi főhősünk döntése, hogy a menyasszonya népét is bevonja az eljegyzési menetbe, annak ellenére, hogy ezt mások nem tartják kiemelkedően jó ötletnek.
Tarik tanácsadója folyamatosan a diplomácián, míg Sepora apja a háború lehetőségén (és a lánya kovács tehetségén) lovagol. De olyan elánnal, hogy rossz nézni... Megint megfordult a fejemben, hogy a serubeli király nemes egyszerűséggel abnormális. Ezzel szemben, a lány édesanyja egy sokkal józanabb gondolkodású karakter. Hozzáteszem, Eron nem éppen az a jótét lélek király, van ám bőr a képén rendesen.
Tetszett, hogy Sepora rengeteget rágódik azon, hogy vajon megfelelő királyné lesz-e a nép (s nem a leendő férje) számára. Sokszor retteg attól, hogy az emberek ellene fordulnak majd, amiért ő nem hajlandó őket spektóriummal ellátni. Ez önmagában nem tűnhet nagy dolognak, de ha belegondolunk, hogy ez kihat például a Tarikkal való kapcsolatára is - mivel királyként a fiúnak nyilván megint csak eltérnek a prioritásai a hősnőétől -, azért ez már jelent valamit, és vezethet igen érdekes helyzetekhez.
Ez a rész legalább annyira tetszett nekem, mint az előző, nem tudok róla rosszat mondani. Szerintem akcióból és izgalomból most még többet kaptunk, ami a szememben emelte ezt a könyvet, mert bár hozza a tipikus YA-életérzést, van benne nem kevés komolyság is. 

Kedvenc karakter(ek): Sepora, Tarik
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Stier Ágnes
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 320
Sorozat: Nemesis (#2)


Résztvevő blogok listája:

10.07 Kelly és Lupi olvas
10.09 CBooks
10.11 Hagyjatok! Olvasok!
10.13 Deszy könyvajánlója
10.15 Dreamworld
10.17 Könyvvilág

Nyereményjáték:

Játékunkban minden állomáson egy-egy érdekességeket olvashattok az aranyról, ki kell találnotok, hogy vajon igaz vagy hamis az állítás! A megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A világ aranykészletének 2/3-át Afrikában bányásszák.


2016. április 18., hétfő

Blogturné #155 - Amy Ewening: Az ékkő

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot.

Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni. (Maxim)


Vélemény: Nagyon furcsa ez a könyv. Sokban hasonlít az Örökké a tiédhez, de van, amiben sokkal enyhébb és van, amiben sokkal kegyetlenebb. A lányokat - már akiket helyettesnek nevelnek - nem tartják semmire, gyakorlatilag rabszolgák, akiknek annyi a dolguk, hogy gyerekeket szüljenek a királyi családoknak. Cserébe mondjuk relatíve jól tartják őket, az adott család gondoskodik róluk, próbálnak nekik kedveskedni... Miközben ott van a mérleg másik serpenyőjében a tény, hogy ezeket a lányokat az Úrnők pórázon fogva ráncigálják. Ezt pedig szerintem kifejezetten visszataszító volt. A Hercegnők, Grófnők stb, folyamatosan éreztetik a helyettesükkel, hogy felettük állnak, és gyakorlatilag a kényüknek-kedvüknek vannak kitéve. Megjegyzem, szerintem a világfelépítést Ewing olykor feleslegesen túlbonyolította, vagy sokkal inkább, nem fejtette ki akkor, amikor kellett volna, csak homályos utalásokat tett, majd teljesen indokolatlan pillanatokban kaptunk magyarázatot erre, vagy arra. 
Ebben a világban próbál meg érvényesülni Violet, akiről az igazat megvallva, ebben a részben nem tudunk meg túl sokat. Engem Katniss-re emlékeztet nagyon, csak épp az esetlenebb, bénább fajtából. Egyáltalán nem kiforrott jellem, és mint ilyen, nem igazán tudja, hogy kell boldogulni egy-egy helyzetben. El-elbotlik, olykor cseklik-nyaklik, de közben folyamatosan azt sugallja, mintha ő lenne a Jani. Én megértem, hogy elvileg erős képességekkel született, szó se róla, de számomra a kettő valahogy nagyon furcsa ellentétet képezett a regényben. 
Mivel egy Young-Adult disztópiáról beszélünk, persze ebből a könyvből sem hiányozhat a romantika, de szerintem ez pont egy olyan könyv, amibe ez aztán semmi szín alatt nem kellett volna bele. Szívesebben olvastam volna többet mondjuk a Tó Hercegnője és a Kő Úrnője közötti ellentétről, mint arról, ahogy Violet egy teljesen lehetetlen és felesleges románcba bonyolódik egy olyan helyen, ahol legtöbbször a lépéseit árgus szemmel figyelik?
És ha már a Tó Hercegnője. Nagyon furcsa nő, de tényleg. Az egyik pillanatban már-már megkedvelnéd, hogy talán nem is olyan rossz, mint amilyennek elsőre tűnt, majd a következőben sikerül meggyőznie ennek a szöges ellentétéről. Rendkívül ambivalens személyiség, aminek a hátteréről egyébként egészen sokat megtudhatunk, de mégis, ez azért nem menti fel azalól, ahogyan kezeli a lányt, vagy a környezetét. Kiemelném még a fiát, Garnet-et, akit a történet elején nem nagyon bírtam - tipikus piperkőc, beképzelt, meg amit akartok -, de aztán a cselekmény egy pontján, egyetlen egy mondatával sikerült megkedveltetnie magát velem. Nagyon remélem, hogy a folytatásban sokkal jobban ki lesz bontva ő is, mert megérdemelné. 
A cselekmény egyébként határozottan nem rossz, de néha olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Ewening teljesen elveszett volna a részletekben, és ennek mi innánk meg a levét, mivel az egyik pillanatban még terjengős, kifejtős, a következőben meg pörögnek az események, és mi csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy mégis mi a fene történik éppen? 
A legnagyobb csavarral kapcsolatban - ami egyébként szerintem a történet legeslegjobb pontja, és a lehető legérdekesebb, legizgalmasabb húzás, amit egy ilyen világból - egyelőre - ki lehetett hozni - csak annyit mondanék, hogy az írónőnek sikerült teljesen meglepnie vele. Egy olyan embert állít a "főgonosz" szerepébe, aki nekem például eszembe sem jutott. Nagyon ügyesen eltitkolt dolgokat, majd egyszer csak robbant a bomba, és szabályosan tátva maradt a szám. Éppen ezért, összességében tetszett a könyv, bár megint csak erős mix hatása van, de nem rossz. A csavar miatt szerintem kifejezetten érdemes belekezdeni, mert ritkán van az úgy, hogy egy ilyen könyvben, amiben mindent teljesen kiszámíthatónak tartunk, ekkora meglepetés érhet minket.

Kedvenc karakter(ek): Garnet
Gyűlölt karakter(ek): Pearl
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 368
Sorozat: Lone City (#1)


Résztvevő blogok listája:

04/16 Dreamworld
04/18 CBooks
04/20 Media Addict
04/22 Deszy könyvajánlója
04/24 MFKata gondolatai
04/26 Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

A mostani játékunkban az elit házak asszonyainak nevét keressük, akik megveszik a helyettes lányokat, hogy azok gyereket szüljenek nekik. Segítségül megadtunk egy képet és a bejegyzés szövegében kiemelt betűkkel is találtok.Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.