Miért: Imádtam az első részt.
Tartalom: Cara mindig is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a segítségükért cserébe? (Maxim)
Vélemény: Kivételesen - mivel elég feszített tempót kell diktálnom magamnak - a Szívkarambol turnéhoz hasonlóan, most is egy TOP 10-es listával készültem nektek, hogy megmutassam, miért is szerettem meg ezt a folytatást, és tartom maradandó élménynek.
1. Valódi folytatás. - Nem volt olyan érzésem olvasás közben, hogy egy felesleges, üres, átvezetőt olvasok, hanem valóban folytatta az előző kötetet, és beharangozta számunkra a lezárást. Számomra ez egy nagy pozitívum volt.
2. Aelyx. - IMÁÁÁÁDOM ezt a srácot. Lehet, hogy nem egy Daemon Black, de azért földönkívülihez mérten igazán finom falat ő is. Ráadásul, most már egyre jobban érződik rajta, hogy igenis hat rá a földi élet, a maga furcsa módján kezd emberibbé válni. Komolyan. Vannak testi vágyai :D Nagy előrelépés a sztoikus nyugalomhoz képest, nem igaz?
3. Cara. - Meglepő, vagy sem, Cara is rengeteget változik ebben a részben a kezdetekhez viszonyítva. Egyrészt, végre a saját szemével is látja a bolygót, ahová ki kellene települnie, és végre van róla saját véleménye, ami nem mindig pozitív, de ő van annyira elkötelezett a céljai iránt, hogy még a leghajmeresztőbb próbát is bevállalja, hogy bizonyítsa a saját kitartását és rátermettségét. A régi, kissé nyafka lányból ezt nem néztük volna ki.
4. David és Syrine. - Talán ők adják a történet kevéske, de aranyos humorát, ugyanis ahogyan a katona és a lány - akiről korábban amúgy nem voltam túl jó véleménnyel - kapcsolatának alakulása egyszerűen fenomenális. Ők a jó példa arra, hogy miért működhetne egy ilyen viszony, ha a két fél végre belátná, hogy a másiknak nem csak gyengeségei, hanem ugyanolyan erősségei is lehetnek, mindegy, hogy ember, vagy egy másik galaxis szülötte. Egyszerűen jó rájuk nézni, függetlenül attól, hogy ez a szál kicsit légbőlkapottnak tűnik, mintha az írónő ezzel próbált volna meg hozzácsapni pár oldalt a könyvhöz. És még így is működik, és nem vet ki magából olvasás közben.
5. Valódi konfliktus. - Ebben a részben éleződik ki igazán az emberek és földönkívüliek közötti konfliktus. Az ELME olyan szinten akcióba lép, hogy nekem komolyan felállt olykor a szőr a hátamon amiatt, amit meg mertek tenni. És ha belegondoltok, az a legfurcsább az egészben, amúgy, hogy az emberek szempontjából nagyon is sok múlik ezen a szövetségen. Ehhez képest, ők csinálják legjobban a fesztivált. Mintha nem tudnák belátni ésszel, hogy valójában a tűzzel játszanak... Ez pedig elég érdekes helyzeteket szül.
6. Nem olyan tökéletes Leihr - Ez az ötlet volt a nagy kedvencem. Landers felvázolja, hogy azét az Út tagjai, meg úgy egyáltalán, a bolygó lakói, nem feltétlen tökéletesek. Persze van ellenpólus is, mint például Elle, aki nagyon aranyos és imádnivaló, de összességében én például arra jutottam, hogy a világ összes pénzéért se tenném be a lábamat oda. Túl steril, túl átlátszó, túl mű az egész. Ettől pedig elég hátborzongató tud lenni.
7. Valódi szerelmi dráma - Cara és Aelyx egy igazi, reális problémával néznek szembe, ami próbára teszi a kapcsolatukat, és ez nem feltétlen a távolság - bár kétségtelen, hogy az is megnehezíti a dolgukat -. Felmerül egy kérdés, aminek a körüljárása mindkét karakter szempontjából fontos, és amire jutnak... Na az szerintem egy nagyon jó húzás volt. Nem volt kiszámítható és evidens, hogy úgy fognak dönteni, ahogyan. Szóval van ám miért izgulni.
8. Igazi pillanatok - Vannak nagyon reális pillanatok a történetben. A dráma tényleg dráma, teljesen átérezhető, átélhető. A romantika most elég kevés, de amikor jelen van, az üt. És még ezer meg egy ilyen jó apróság van a regényben, ami miatt nekem egészen a szívemhez nőtt.
9. Úgy általában az egész - Egyszerűen úgy jó ez a könyv, ahogy van. Nem tudok benne mit utálni, mert még a negatív szereplőknek is komoly helye van a nagy egészben, és nem feleslegesen vannak beletéve.
10. A vége - Nem tasliszerű, nem cliffhanger, szép lezárás, de azért sejteti, hogy igen grandiózus befejezésre számíthatunk Landerstől. Jelen pillanatban el sem tudom képzelni, milyen lesz majd, de tudom, hogy jó lesz. A zsigereimben érzem. Egy ilyen második rész után csak remek lehet.
Kedvenc karakter(ek): Aelyx, Cara, David
Gyűlölt karakter(ek): Jaxen
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Bihari György
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 374
Sorozat: Alienated (#2)
Résztevő blogok listája:
11/18 Deszy könyvajánlója
11/20 CBooks
11/22 Könyvszeretet
Nyereményjáték:
Cara a Leihr bolygóra költözik egy időre, míg Aelyx a Földön teljesít szolgálatot. Így a mi játékunk is más bolygóra kényszerült szereplőkről szól.
Minden blogon találtok egy kissé homályos képet, amiről ki kell találnotok, hogy kit / mit ábrázol és beírnotok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
