Tartalom: Clare és Aidan számára lassacskán véget érnek a középiskolás évek. Bizakodva és céltudatosan várják a jövőt. Ám a várakozásokkal teli időszakra rányomja bélyegét, hogy a szerelmesek útja, úgy tűnik, különválik. Vágyaik és elképzeléseik külön városba viszik őket. Egyetlen kérdés marad hátra: ki kell találniuk, hogy együtt maradjanak vagy szakítsanak. A 12 órás beszélgetés során felidézik kapcsolatuk minden egyes fontos pillanatát, jelentős eseményét, hátha találnak valamit a múltjukban, ami meghatározza a jövőjüket. Az este barátokhoz, a családhoz, régi emlékekhez és különleges helyekre vezeti őket, ahol kemény igazságokkal és meglepő felfedezésekkel néznek szembe. Ahogy az óra jár, és eléri őket a reggel, úgy közeleg elkerülhetetlen búcsújuk is. A kérdés csak az, hogy a búcsú csupán reggelre szól avagy örökre? Mennyit bír ki a szerelem? Bájos, édesen keserű, bölcsességgel és szeretettel teli, ellenállhatatlan regény. Hogyan döntsünk, ha a szívünk és az élet más-más irányt diktál? (Maim)
Vélemény: Már a Létezik-e térkép a szerelemhez kapcsán is sikerült megállapítanom, hogy az írónő nagyon cuki történeteket ír, amik nemes egyszerűséggel imádnivalóak. Könnyedek, nincsenek túlbonyolítva, mégis feltöltik az olvasót pozitív érzésekkel.
Nos, ez a könyve pont ugyanilyen, de ennek érezhetően sokkal komolyabb hangvétele - és ezzel együtt mondanivalója is - van. Hiszen ez most egy kapcsolat végéről szólna, elvileg - vagy nem is kimondottan erről, inkább azt feszegeti, vajon megéri-e a távolság miatt feladni egy olyan kapcsolatot, amiben boldog vagy? Elvégre nem arról van szó, hogy Aidan és Clare eltávolodtak volna egymástól, vagy megváltoztak volna az érzéseik, hanem arról, hogy a körülmények rákényszerítik őket arra, hogy ezt újra és újra végiggondolják. Ezt én egy kifejezetten kifejezetten kreatív ötletnek tartom, mert arra van kifuttatva az egész, hogy nagy valószínűséggel tizenkét órán belül véget ér a kapcsolatuk. Azért hathat az újdonság erejével, mert megszoktuk, hogy a YA-regények nagy átlagban az első szerelem megtalálásáról szólnak, és azt azt követő boldogságról, az pedig senkiben nem merül fel, hogy mi van akkor, ha az a kapcsolat esetleg becsődöl, elvégre senki nem tökéletes.
Nemrég egyébként, pont a fentemlített a kérdésnek a fordítottjával foglalkoztam, mert egy ismerősöm életében előjött ez a téma, és beszélgettünk róla, ki, hogyan gondolkozik erről. Nekem egyébként akkor is, és a regény olvasása közben is az a mondat járt a fejemben, amit az egyik nagymamám mondott nekem egyszer: A távolság egy párkapcsolatot vagy megöl, vagy megerősíti. Az természetesen két emberen múlik, hogy vajon melyik állítás lesz igaz rájuk.
Külön érdekes, hogy a két szereplő az ellentétes álláspontokat szimbolizálják. Clare szakítás párti, míg Aidan hajlandó lenne küzdeni a kapcsolatért. A lány sokkal drasztikusabban fogja fel a dolgokat, végletekben gondolkozik, míg a fiú a folyamatot tekinti végig, és azalapján hoz döntést. Meglepő módon, nagyon jól kiegészítik egymást. Ahogyan a nézőpontjaik ütköznek, az olykor humoros, olykor kicsit drámai, de nagyon élvezetes olvasmány az egész.
A tizenkét óra eseményeit nagyon ötletesen rakta össze az írónő, például vannak ismétlődő helyszínek, amik újra és újra visszatérnek a történetben, mert fontosak a főszereplőink számára. Én egyetlen egy dolgot sajnálok, és ez igazából nem nagy negatívum egyébként, csak egy apróság, ez pedig az, hogy a könyv túlságosan is a két főszereplőre koncentrál. Ettől olyan, mint egy kamaradarab, ami alapvetően nem rossz, csak ezzel együtt, mozgat még mellékszereplőket is, akik azonban üres vázak csupán, ez pedig nem működik. Engem olykor kirántott az élményből, pedig valahol, ha belegondolunk, fontosak, hiszen Aidan-ékkel együtt ők is részesei a cselekménynek. Mégis, szinte a neveken túl alig tudunk róluk valamit.
Nagyon pozitív élmény volt számomra ez a könyv, azt hiszem pont erre volt most szükségem, hogy jól érezzem magam, mert annyira kellemes, kikapcsolódást adott nekem. Ha valaki olvasott már az írónőtől, és meg volt vele elégedve, akkor ezt a könyvét is szeretni fogja, szerintem, mert nem okoz csalódást. Nem annyira humoros, de nagyon édes, nem gejl, hanem szerethető módon.
Külön érdekes, hogy a két szereplő az ellentétes álláspontokat szimbolizálják. Clare szakítás párti, míg Aidan hajlandó lenne küzdeni a kapcsolatért. A lány sokkal drasztikusabban fogja fel a dolgokat, végletekben gondolkozik, míg a fiú a folyamatot tekinti végig, és azalapján hoz döntést. Meglepő módon, nagyon jól kiegészítik egymást. Ahogyan a nézőpontjaik ütköznek, az olykor humoros, olykor kicsit drámai, de nagyon élvezetes olvasmány az egész.
A tizenkét óra eseményeit nagyon ötletesen rakta össze az írónő, például vannak ismétlődő helyszínek, amik újra és újra visszatérnek a történetben, mert fontosak a főszereplőink számára. Én egyetlen egy dolgot sajnálok, és ez igazából nem nagy negatívum egyébként, csak egy apróság, ez pedig az, hogy a könyv túlságosan is a két főszereplőre koncentrál. Ettől olyan, mint egy kamaradarab, ami alapvetően nem rossz, csak ezzel együtt, mozgat még mellékszereplőket is, akik azonban üres vázak csupán, ez pedig nem működik. Engem olykor kirántott az élményből, pedig valahol, ha belegondolunk, fontosak, hiszen Aidan-ékkel együtt ők is részesei a cselekménynek. Mégis, szinte a neveken túl alig tudunk róluk valamit.
Nagyon pozitív élmény volt számomra ez a könyv, azt hiszem pont erre volt most szükségem, hogy jól érezzem magam, mert annyira kellemes, kikapcsolódást adott nekem. Ha valaki olvasott már az írónőtől, és meg volt vele elégedve, akkor ezt a könyvét is szeretni fogja, szerintem, mert nem okoz csalódást. Nem annyira humoros, de nagyon édes, nem gejl, hanem szerethető módon.
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 268
Sorozat: -
Résztevő blogok listája:
11/24 CBooks
Nyereményjáték:
A regénybeli páros, Clare és Aidan az utolsó estéjükön felkeresik az együtt töltött két évük fontosabb helyeit. Egy-egy képet mutatunk minden állomáson ezekről a helyekről, nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A megfejtéseket kellő lazasággal kezeljétek, elfogadunk többféle megoldást! Pl: ha láttok a képen egy játszóteret, akkor a megfejtés játszótér, nem pedig konkrétan az xy chichagói játszótér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése