Blogturné #213 - Melissa Landers: Összefonódva

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Miután megmentették a világaik közötti szövetséget, Cara és Aelyx végre egy kis nyugalomhoz jutottak. A kis szigeten napokat tölthetnek azzal, hogy kagylókat gyűjtenek a parton, és éjszakákat egymás karjában. Azonban ez az idilli állapot nem tart túl sokáig… Az egyezség, amelyet a Föld és a L’eihr kötött, olyan ősi erőket keltett életre, amelyek pusztulással fenyegetnek. Az Aribol, a titokzatos őrök, akik a csillagközi béke fenntartásáért felelősek, megfenyegetik a galaxist, és mindennek okaként a szövetségre hivatkoznak. Megparancsolják, hogy egy hónapon belül mindenkinek vissza kell térnie a saját bolygójára a saját világa fajtársaihoz, nem lehet keveredni, vagy a kipusztulás lesz mindkét világ végzete. Ketyeg az óra, Aelyx és Cara pedig csapatot toboroz a Földön, és megpróbálják megoldani a rejtélyt: kik az Aribol tagjai, mit akarnak, és mi az igazi oka annak, hogy a két bolygó szövetsége ennyire feldühítette őket. Ahogy a feszültség tetőfokára hág, Aelyxnek és Carának keményebben kell harcolnia, mint valaha. Nemcsak a kettejük jövőjéért, hanem világaik megmentéséért. (Maxim)

Vélemény: Noha vártam már ezt a könyvet, hiszen mégis csak egy kedvenc sorozatom utolsó részéről van szó, mégis úgy éreztem, kicsit fű alatt érkezett. Nem volt meg bennem az a nagy hype, hogy bárcsak olvashatnám már... De, amikor elkezdtem, azonnal be tudott rántani. Jó volt viszacsöppenni Aelyx-ék világába, noha néha gondolkodnom kellett, mi is történt az előző részben.
Itt a regény elején Cara szinte belecsöppen a telepes életbe, ráadásul nem is egyszerű lakos, hanem egyenesen vezető szerepben. Bevallom, egy kicsit nekem is furcsa volt, hogy egy tizenéves lányra bíznak egy annyira komoly szerepet, mint a két faj közötti kapcsolattartás, annak ellenére, hogy ugye ezt már megalapoztva az Elválasztvá-ban. Szerintem ehhez még nagyon fiatal, éppen ezért, nem is nagyon tud mit kezdeni vele, amikor az emberek probléámákkal fordulnak hozzá. Nem véletlen vannak vitái például Jake-kel, az egyik telepessel. Benne számomra az volt a legérdekesebb, hogy a Földön egy gazdag üzletember volt, mégis képes volt mindent feladni azért, hogy telepessé váljon. Csak éppen azzal nem számolt, hogy ez a létforma teljesen más lesz, mint az, amit megszokott, hiszem a földönkívüliek nem ugyanúgy viszonyulnak a dolgokhoz, mint az emberek. Az ő küzdelme nekem egyébként tetszett, mert kicsit kilógott a könyvből.
Ami viszont engem a legjobban meglepett, az a romantika volt. A legtöbb regényben az erotika, mint olyan, még, ha csak nagyon érintőleges is, akkor is általában a közepén-végén kap helyet, nyilván azért, hogy az olvasók kicsit érezzék a súlyát. Ehhez képest, Landers azt a megoldást választotta, hogy Cara-ék szinte a regény legelején átesnek a tűzkeresztségen. Nem kell megijedni, semmi közönséges, vagy bő kifejtés nincs benne, azt hiszem alig fél oldalban le van tudva az egész, jelezve, hogy itt nem ez a lényeg. A kapcsolatuk továbbra is erős marad, de nem lesz ettől függő, ami szerintem egy marha jó húzás volt.
Igazság szerint csak azért nem voltak általam utált karakterek a könyvben, mert nagyrészt mindenkinek a motivációját meg lehet érteni, mindegy, melyik oldalon állnak. Ez egyébként engem kimondottan meglepett, mármint ritkán találkozom olyannal, amikor egy író nem határozza meg konkrétan, hogy ki képviseli a jó, és ki a rossz oldalt, hanem mindkettőt ugyanúgy kezeli. Ez számomra egy üdítő változtatás volt, és személy szerint, imádtam, mert ettől lett érdekes. Hiszen azzal is egyet lehet érteni, aki támogatja a telepeseket és azokat is, akiket nem. 

Ez lenne a regény legnagyobb konfliktusforrása, mégis, az időnk legnagyobb részében inkább az a téma, hogy vajon Cara és Aelyx hol fogják folytatni a közös életüket, hol lenne számukra jobb: a L'eihr-en, vagy a Földön. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, így a maga módján ez is érdekes kérdés, de szerintem az a fontosabb, ami magát a nagy egészet érinti.
Érdekes, bár nem sok újdonságot adó lezárást kaptunk, ami szépen összefoglalja a küzdelmet, amit a fiataloknak véghez kell vinniük, nem csak a saját, de a két nép boldogulása érdekében is. Nincsenek nagy mondanivalók, de azért akadnak benne olyan gondolatok, amiket jól esik átrágnia az embernek.
Melissa Landers nekem nem okozott csalódást, remélem, később más sorozatokat is ír majd, amiket talán alkalmunk nyílik majd elolvasni. 

Kedvenc karakter(ek): Aelyx, Cara, Jake
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó 
Év: 2016
Oldalszám: 320
Sorozat: Alienated (#3)

Résztvevő blogok listája:

November 25 - Insane Life

November 27 - Sorok között

November 29 - Kelly & Lupi olvas

December 1 - Deszy könyvajánlója

December 3 - CBooks

December 5 - Dreamworld

Nyereményjáték:

Főhőseink már ismerik az űrutazást és felkészültek mindenre.

Mostani játékunkban híres, kultikus sci-fi filmsorozatokat és sorozatokat keresünk, amiket a többség ismer. Képeken a hozzájuk tartozó emblematikus űrhajó, tárgy vagy lényt látjátok és ezek alapján kell kitalálni, mit láttok a képen. Elég a főcím, nem kell a film részének pontos megnevezése.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #105 - Melissa Landers: Elválasztva

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Cara mindig is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a segítségükért cserébe? (Maxim)

Vélemény: Kivételesen - mivel elég feszített tempót kell diktálnom magamnak - a Szívkarambol turnéhoz hasonlóan, most is egy TOP 10-es listával készültem nektek, hogy megmutassam, miért is szerettem meg ezt a folytatást, és tartom maradandó élménynek. 

1. Valódi folytatás. - Nem volt olyan érzésem olvasás közben, hogy egy felesleges, üres, átvezetőt olvasok, hanem valóban folytatta az előző kötetet, és beharangozta számunkra a lezárást. Számomra ez egy nagy pozitívum volt. 

2. Aelyx. - IMÁÁÁÁDOM ezt a srácot. Lehet, hogy nem egy Daemon Black, de azért földönkívülihez mérten igazán finom falat ő is. Ráadásul, most már egyre jobban érződik rajta, hogy igenis hat rá a földi élet, a maga furcsa módján kezd emberibbé válni. Komolyan. Vannak testi vágyai :D Nagy előrelépés a sztoikus nyugalomhoz képest, nem igaz? 

3. Cara. - Meglepő, vagy sem, Cara is rengeteget változik ebben a részben a kezdetekhez viszonyítva. Egyrészt, végre a saját szemével is látja a bolygót, ahová ki kellene települnie, és végre van róla saját véleménye, ami nem mindig pozitív, de ő van annyira elkötelezett a céljai iránt, hogy még a leghajmeresztőbb próbát is bevállalja, hogy bizonyítsa a saját kitartását és rátermettségét. A régi, kissé nyafka lányból ezt nem néztük volna ki. 

4. David és Syrine. - Talán ők adják a történet kevéske, de aranyos humorát, ugyanis ahogyan a katona és a lány - akiről korábban amúgy nem voltam túl jó véleménnyel - kapcsolatának alakulása egyszerűen fenomenális. Ők a jó példa arra, hogy miért működhetne egy ilyen viszony, ha a két fél végre belátná, hogy a másiknak nem csak gyengeségei, hanem ugyanolyan erősségei is lehetnek, mindegy, hogy ember, vagy egy másik galaxis szülötte. Egyszerűen jó rájuk nézni, függetlenül attól, hogy ez a szál kicsit légbőlkapottnak tűnik, mintha az írónő ezzel próbált volna meg hozzácsapni pár oldalt a könyvhöz. És még így is működik, és nem vet ki magából olvasás közben. 

5. Valódi konfliktus. - Ebben a részben éleződik ki igazán az emberek és földönkívüliek közötti konfliktus. Az ELME olyan szinten akcióba lép, hogy nekem komolyan felállt olykor a szőr a hátamon amiatt, amit meg mertek tenni. És ha belegondoltok, az a legfurcsább az egészben, amúgy, hogy az emberek szempontjából nagyon is sok múlik ezen a szövetségen. Ehhez képest, ők csinálják legjobban a fesztivált. Mintha nem tudnák belátni ésszel, hogy valójában a tűzzel játszanak... Ez pedig elég érdekes helyzeteket szül. 

6. Nem olyan tökéletes Leihr - Ez az ötlet volt a nagy kedvencem. Landers felvázolja, hogy azét az Út tagjai, meg úgy egyáltalán, a bolygó lakói, nem feltétlen tökéletesek. Persze van ellenpólus is, mint például Elle, aki nagyon aranyos és imádnivaló, de összességében én például arra jutottam, hogy a világ összes pénzéért se tenném be a lábamat oda. Túl steril, túl átlátszó, túl mű az egész. Ettől pedig elég hátborzongató tud lenni. 

7. Valódi szerelmi dráma - Cara és Aelyx egy igazi, reális problémával néznek szembe, ami próbára teszi a kapcsolatukat, és ez nem feltétlen a távolság - bár kétségtelen, hogy az is megnehezíti a dolgukat -. Felmerül egy kérdés, aminek a körüljárása mindkét karakter szempontjából fontos, és amire jutnak... Na az szerintem egy nagyon jó húzás volt. Nem volt kiszámítható és evidens, hogy úgy fognak dönteni, ahogyan. Szóval van ám miért izgulni. 

8. Igazi pillanatok - Vannak nagyon reális pillanatok a történetben. A dráma tényleg dráma, teljesen átérezhető, átélhető. A romantika most elég kevés, de amikor jelen van, az üt. És még ezer meg egy ilyen jó apróság van a regényben, ami miatt nekem egészen a szívemhez nőtt.

9. Úgy általában az egész - Egyszerűen úgy jó ez a könyv, ahogy van. Nem tudok benne mit utálni, mert még a negatív szereplőknek is komoly helye van a nagy egészben, és nem feleslegesen vannak beletéve.

10. A vége - Nem tasliszerű, nem cliffhanger, szép lezárás, de azért sejteti, hogy igen grandiózus befejezésre számíthatunk Landerstől. Jelen pillanatban el sem tudom képzelni, milyen lesz majd, de tudom, hogy jó lesz. A zsigereimben érzem. Egy ilyen második rész után csak remek lehet.

Kedvenc karakter(ek): Aelyx, Cara, David
Gyűlölt karakter(ek): Jaxen
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bihari György
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 374
Sorozat: Alienated (#2)

Résztevő blogok listája:

11/12 Kelly & Lupi olvas

11/14 Insane Life

11/16 Dreamworld

11/18 Deszy könyvajánlója

11/20 CBooks

11/22 Könyvszeretet

Nyereményjáték:

Cara a Leihr bolygóra költözik egy időre, míg Aelyx a Földön teljesít szolgálatot. Így a mi játékunk is más bolygóra kényszerült szereplőkről szól.

Minden blogon találtok egy kissé homályos képet, amiről ki kell találnotok, hogy kit / mit ábrázol és beírnotok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Blogturné #29 - Melissa Landers: Elidegenítve

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Bevezető: Néha olyan helyzetben találjuk magunkat, amilyenre álmainkban sem számítottunk volna. Épp így jár ezzel Cara is, amikor váratlanul egy idegen bolygó nagyon is dögös pasiját kapja cserediákként. A turnénkból megtudhatjátok, hogyan boldogul egymással két fiatal, akiket szó szerint fényévek választanak el egymástól. És a végére még talán az is kiderül, hogy nem is kettejük kapcsolata a legfontosabb tényező az egyenletben.

Természetesen a nyereményjáték sem maradhat el, három példányt sorsolunk ki azok között, akik bebizonyítják, hogy egy L’eihr sem hozhatja őket zavarba.

Tartalom: Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást? (Maxim)

Vélemény: Amikor először kinyitottam Melissa Landers könyvét, komolyan tartottam tőle, hogy nem fog nekem tetszeni. Eleinte nagyon megfoghatatlannak tűnt az egész történet, és az igazat megvallva, nem is egészen értettem - függetlenül, a mint láthatjátok, elképesztően részletes, gyakorlatilag mindent előre eláruló fülszövegtől - mire is megy majd ki az egész, ugyanis volt valami elképesztően idegesítő Cara személyiségében. Olyan tudálékos, állandóan okoskodó karakter a történet elején - értem én, hogy okos, meg ehhez hasonlók, de ez még nem jogosítaná fel szerintem, hogy úgy viselkedjen néha, mintha ő találta volna fel a spanyol viaszt -, hogy kimondottan örültem, amikkor kapott az élettől egy igen komoly pofont, a hozzá érkező cserediák, Aelyx személyében.

A fiú ugyanis a meglehetősen extrovertált Carával ellentétben nagyon is visszahúzódó. Tény és való, hogy egy másik bolygóról származik, éppen ezért semmi igazán meglepő nincsen abban, hogy nem barátkozik össze azonnal senkivel, sőt, még a lányt is, akivel gyakorlatilag a nap majd' minden egyes percében kénytelen ugyanazt a levegőt szívni, igen nehezen engedi be a páncélja mögé. Lehet, hogy ezzel nem mondtam túlságosan újat, de szerintem már régen láthattunk példát arra az ifjúsági irodalomban, amikor a férfi főszereplőnk nem az a domináns vadállat, mint amit az utóbbi évek sztenderdjei szerint megszokhattunk. Félreértés ne essék, azért Aelyx sem egy szent, sőt, azt kell mondanom, hogy éppen ellenkezőleg. Mint mindenkinek, neki is van egy nem éppen világos oldala, ám ezt Landers remekül adagolja, éppen ezért képes elvarázsolni a női olvasókat. Igaz, én sokkal jobban élveztem a későbbi részeket, amikor már megbarátkoztak egymással, de azt el kell ismernem, hogy a kapcsolatuk alakulása már a kezdetektől fogva rendkívül érdekes egyébként. 

Mégis, engem nem Cara és Aleyx fogott meg, hanem sokkal inkább a világ, amelyben élniük kell. Az én véleményem szerint ez az, amiben az írónő igazán emlékezeteset alkotott, ugyanis nem arról van szó, hogy megérkeznek a földönkívüliek, és erre, mint egy varázsütésre mindenki térdre veti magát előttük, hanem éppen ellenkezőleg. A regény rengeteget foglalkozik a tolerancia kérdésével, ugyanis Aelyx jelenlétét nem mindenki fogadja ám jól. Külön jó példa erre Cara baráti köre, akik esküszöm nektek, annyira elviselhetetlen módon viselkednek, hogy csak miattuk többször is megfontoltam, hogy kidobom az ebook-olvasómat az ablakon. Amit Tori és Eric művelnek, szerintem nem más, mint a közönséges hiszti netovábbja. Egyáltalán nem tudtam komolyan venni, hogy ők szívvel-lélekkel az ELME-ügyét szolgálnák - amelynek feltett célja Aelyx népének likvidálása a bolygónkról -, inkább tűnt gyerekes civakodásnak az, ahogyan a nemtetszésüket kinyilvánították. Ugyanakkor például a folyamatos tüntetések, atrocitások és ehhez hasonlók folyamatosan jelen vannak a könyvben - sokkal nagyobb fenyegetést jelentve, mint amennyit a két mellékszereplőnk együttesen valaha képes lett volna összehozni -, és az én meglátásom szerint nagyon jól működnek, ugyanis valóban átformálják mind Cara, mind pedig Aelyx gondolkodásmódját. 

És még egy dolog: szerintem ez a regény nem romantikus. Persze, mint azt már tudhatjátok, kibontakozik valami a két főszereplőnk között, ám ez annyira lassan alakul ki, és olyan későn válik jelentőssé, hogy én szívem szerint megspórolnám ezt a jelzőt. Van itt ennél sokkal érdekesebb csámcsognivaló is, és érdemesebb arra koncentrálni. 

Talán éppen az ilyen húzások miatt, leginkább Scott Speer Immortal City című könyvéhez tudnám hasonlítani ezt a regényt, amely szintén dugig van a mai társadalomra is vonatkoztatható kritikákkal. Ha valaki előszeretettel elmélkedik ilyesmin, mint például a tolerancia, vagy akár a környezetvédelem kérdése, javaslom, hogy kukkantson bele ebbe a regénybe, és garantáltan nem fogja megbánni. Én sem tettem.

Kedvenc karakter(ek): Aelyx

Gyűlölt karakter(ek): Tori

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Marczali Ferenc
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 364
Sorozat Alienated (#1)

Résztvevő blogok listája:

nov. 11. - Roni olvas 

nov. 12. - MFKata Gondolatai

nov. 13. - Dreamworld

nov. 14. - CBooks

nov. 15. - Book Heaven

nov. 16. - Deszy könyvajánlója

nov. 17. - Kelly & Lupi olvas

nov. 18. - Insane Life

nov. 19. - Könyvszeretet

Nyereményjáték:

Egy űrutazás során olyan dolgokat lát az ember, amit addig maximum könyvekből vagy dokumentumfilmekből ismert. Tarts Te is Carával és Aelys-szel a L'eihr-re, és találd ki, mit látnak, mit tapasztalnak útközben!

Minden állomáson egy-egy kis versikét/találós kérdést találtok, mely valamely űrhöz kapcsolódó tárgyat, fogalmat, helyet rejtenek. Találd ki, mire gondolhatott Aelys, írd be a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez, és esélyes lehet megnyerni a 3 nyereménykönyv egyikét!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

A mai vers:

Évek óta kutatjátok,

keresitek rajta az élet-nyomot,

pedig ez a Vörös Bolygó

nem lesz az új otthonotok!

a Rafflecopter giveaway