Tartalom: Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a véletlenül belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.
A hatvan perc elteltével a lány éppúgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.
Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Six-szel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet a happy enddel. Sőt, talán távolabb is visz tőle.
A múlt elképesztően sötét titka vajon képes-e árnyékot vetni Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentői legyenek? (Könyvmolyképző)
Vélemény: Kezdem úgy érezni, hogy már-már a szokásommá vált, hogy bizonyos turnék esetében kilógok a sorból. Megint csak elvállaltam egy olyan könyvet - mondván, ha standaloneként is olvasható, akkor miért ne? -, aminek nem ismerem az előzményeit. Így arról nem tudok nektek beszámolni, hogy miként kapcsolódik Daniel és Six története a sorozathoz, de arról igen, hogy milyen érzés akkor olvasni, ha nem vagy tisztában az alapsorozattal, csak a magad szórakoztatására vágsz bele, mert mondjuk hozzám hasonlóan, egy másik könyve alapján, már megkedvelted az írónőt.
Ilyen esetben szerintem nem én leszek az egyetlen, aki úgy fogja érezni, hogy Colleen Hoover eddigi munkásságához képest - már, amik itthon is megjelentek -, ez a novella egyszerűen kritikán aluli. Nem lenne rossz, sőt, szerintem egyenesen a legjobbak közé tartozhatott volna, ha nem 160 rövid oldalban tudna le egy valójában igen nagy volumenű történetet, ami igenis, megérdemelte volna, hogy ne egy 2.5. rész legyen belőle, hanem egy valódi, teljes regény, minimum kétszeres terjedelemben.
Túl sok mindent szeretne beleerőszakolni ebbe a történetecskébe, amitől egy az egyben elkapkodottá, és elsietetté vált a cselekmény. Noha érthető, ami történik, mégis olyan érzése van az olvasónak, hogy ez így nagyon kevés. Sokkal jobban ki kellett volna fejteni a dolgokat, ha már az írónő, a tőle megszokott módon, hajlamos igen drámai csavarokkal telepakolni a történeteit. Ráadásul, megint csak a regény hossza miatt, kénytelen voltam szembesülni azzal, hogy a szereplőink nem igazán vannak felépítve. Daniel még egész jól áll ezen a téren, elvégre ő lenne az abszolút főszereplőnk, így róla azért sikerül megtudnunk egy-két dolgot - nekem például a fiú becenév-adási mániája kifejezetten tetszett -, de Sixről... Hát, nem igazán. Csak azt tudhatjuk róla, amit a novella szempontjából így is úgyis muszáj tudnunk. Például azt, hogy a takarítószekrényes incidens után, a lány lelép a városból - nem emiatt, persze -. Kettejük kapcsolata viharos gyorsasággal fejlődik ki, éppen ezért nincs rá idő, hogy mi magunk is maximálisan át tudjuk érezni a kettejük közti érzelmeket.
Számomra pozitívum volt, hogy Daniel szemszögén keresztül követhettük az eseményeket. Nem mindig szeretem, vagy tartom indokoltnak a férfi szemszöget egy könyvben - ha az egy írónő kezei közül kerül ki -, de itt nagyon jól működött. Igaz, a regény elején nekem többször is felszaladt a szemöldököm, mert annyira furcsa, és olyan mértékében irreális jelenetsort kapunk, hogy nem is akartam elhinni. Hoover-nek eddig az volt az egyik nagy erőssége az én szememben, hogy akármennyire is drámai történeteket írt, nem rugaszkodott el teljesen a valóságtól, ami itt viszont sikerült, és szerintem ez nem tett kifejezetten jót.
Jobban örültem volna neki, ha például az írónő sokkal jobban vázolja, miként romlott meg Daniel, és a takarítószekrényes incidens utáni barátnője, Val között. Tény, hogy egy roppant ellenszenves, idegesítő mellékszereplőt kapunk a személyében, de ez már olyan mértékű, hogy erősen kétlem, hogy egy Daniel kaliberű, jólelkű gyerek akár csak egyetlen hónapot is kibírt volna egy ilyen lány mellett, aki tényleg mindig csak saját magára gondol.
Összességében nem akarom lehúzni ezt a regényt, mert szerintem azoknak, akik ismerik és olvasták a Hopeless-sorozatot, nem lesz vele problémájuk - esélyesen sokkal többet tudnak a karakterekről, mint én -, de csak úgy, önálló olvasmányként én nem tudom ajánlani, csak a teljes történettel együtt. Hoover stílusa továbbra is remek, alapvetően élvezetes, de hozzá a hosszabb, részletesebben megírt könyvek illenek inkább, mint az ilyen kis novellák.
Gyűlölt karakter(ek): Val
Pont: 10/6
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította:Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 160
Sorozat: Hopeless (#2.5)
Résztevő blogok listája:
11.12. Kristina blogja
11.13. Dreamworld
11.14. CBooks
11.15. Deszy könyvajánlója
11.16. Angelika blogja
11.17. MFKata gondolatai
11.18. Kelly és Lupi olvas
11.19. Media AddictNyereményjáték:
Hamupipőke története az évek során annyi feldolgozást megélt, hogy ember legyen a talpán, aki számon tudja tartani őket. Mindenesetre, ha már ez a becenév jutott a rejtélyes lánynak a könyvünkből, ássuk bele magunkat egy kicsit mi is! A blogturné minden állomásán találtok egy képet valamilyen Hamupipőke-feldolgozásból - lehet modern verzió, zenés vagy animációs, film vagy tévésorozat, a lényeg, hogy mind a Hamupipőke mesének köszönheti a létezését! A Rafflecopter doboz soraiban a film címét várjuk tőletek. Természetesen elfogadjuk a magyar és az angol címeket is. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseket e-mailben értesítjük, onnantól kezdve 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése