Miért: Egy könnyed, romantikus könyvet akartam olvasni.
Tartalom: Sadie Turner nem irányításmániás, csak… rendszerető. Amikor egy hűtlen házastárs romba dönti Sadie kifogástalanul tiszta világát, Sadie összecsomagolja a gyerekeit, hogy a nyári szünetet a nagynénje tóparti házában töltsék. Reméli, hogy a pihenés és feltöltődés mellet lehetősége lesz férfiaktól – minden férfitól – távol összeszedegetni élete széthullott darabjait. Azonban a hóbortos Dody nagynéninek más tervei vannak: elhatározta, hogy elintéz Sadie-nek egy kis kalandot Desmonddal, a szexi új szomszéddal.
Magas, napbarnított, izmos – és még a gyerekeivel is nagyszerűen bánik – Desmond Sadie legszörnyűbb rémálma. Biztos van valamilyen hibája – elvégre férfi – így Sadie megfogadja, hogy távol tartja magát tőle. Ám ahogy a nyári nap ragyogva halad az égen, úgy lobban lángra a vonzalom köztük és az élet, amit Sadie olyan nagyon próbál egyszerűbbé tenni, csak egyre bonyolultabb lesz… de talán pont egy kis káosz az, amire Sadie-nek szüksége van, hogy a jövőjét és a szerelemről szőtt álmait újra rendbe tegye. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Amikor annak idején elkezdtem olvasni ezt a könyvet, még Rubintvörös Pöttyösként szerepelt - szerintem sokan láttátok azt a borítóképet Molyon például -, és az igazat megvallva, ezen nagyon meglepődtem. Sokáig nem is tudtam hova tenni a dolgot, mert már az első pár oldal után leesik az embernek, hogy ez minden, csak nem Rubint. A főszereplőink a harmincas éveik elején járnak, Sadie egy kétgyermekes elvált anyuka, aki nyaralni érkezik Bell Harbour városába. Ez egy kicsit eleinte megzavart az olvasmányélménybe, de egy idő után szerencsére sikerült elvonatkoztatnom ettől a malőrtől.
Ez a könyv egy igazi, nyári történet. Könnyed, humoros - bár, azért bevallom, nekem a könyv bizonyos humorforrásaival én nem voltam kibékülve, de erről majd egy kicsit később -, és egészen egyszerűen: aranyos. Picit cukros, kellően édes szösszenet ez a regény, már ami a főszereplőket illeti. Sadie és Desmond egy jó páros, bár bevallom, nekem picit egyhangúak voltak. Ez persze alapvetően nem akkora probléma, mert valójában ez mutatta meg a történet bizonyos szempontból vett életszerűségét. Így én nem sajnálom tőlük ezt a minimális, nem erőltetett romantikus szálat.
A körítéssel azonban több bajom is volt, ugyanis több esetben is olyan érzésem támadt, hogy bizonyos karakterek szabályosan infantilisnak vannak beállítva, amivel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Különösen igaz ez Dody, a nagynéni, és Fountaine - a meleg unokatestvér, ha jól emlékszem - esetében. Én elhiszem, hogy ők ketten voltak a regény fő humor forrásai, de az én szememben nagyon nem működtek. Dody bohósága, oda nem figyelése inkább volt idegesítő a számomra, a fiú pedig... annyira klisés, szánalomra méltóan nőies LMBT-karakter volt, hogy néha a visítás szélén álltam olvasás közben, mert egyszerűen irritált a jelenléte. Hiába van bizonyos szempontból fontos szerepe az események alakulásában, akkor se tudtam vele mit kezdeni, és inkább azért imádkoztam, hogy minél kevesebbet legyen a színen. Ezzel persze lehet, hogy csak nekem volt problémám.
Sokat gondolkoztam azon, hogy melyik, már korábban olvasott könyvre emlékeztet olyan nagyon ez a regény, és végül is arra kellett rájönnöm, hogy kicsit olyan, mint A Valentin-nap és más őrültségek, csak épp nem téli, hanem nyári verzióban, hiszen elég hasonló karakterekkel, sőt, akár helyzetekkel is operál a történet, éppen ezért, ha valaki szerette azt a történetet, én bátran merem neki ajánlani, mert biztosan nem fogja megbánni, ha ezt is elolvassa.
Brogan stílusa egészen szerethető, bár a poénok olykor erőltetettnek hatnak, de szerintem ez nagyon ízlés dolga, mert van, akinek ez a fajta humor tetszik, van akinek nem, így csak emiatt én se látom értelmét, hogy pálcát törjek a könyv felett. Tipikusan az az egyszerű történet, amit magaddal viszel egy néhány órás vonatútra, és mire eléred a célállomást, egy kellemes érzéssel szállsz le a vonatról, mert ha jó pillanatban kap el, meg tud nevettetni, ez vitathatatlan. Az már egy másik kérdés, hogy ez az én esetemben nem nagyon sikerült, de ettől még nem bántam meg, hogy adtam neki egy esélyt. A hangulata is nagyon könnyed, légies, nyárias, egyszerűen jó érzést kelt az emberben. Képes egy kis nyarat csempészni az őszi időbe. :)
A körítéssel azonban több bajom is volt, ugyanis több esetben is olyan érzésem támadt, hogy bizonyos karakterek szabályosan infantilisnak vannak beállítva, amivel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Különösen igaz ez Dody, a nagynéni, és Fountaine - a meleg unokatestvér, ha jól emlékszem - esetében. Én elhiszem, hogy ők ketten voltak a regény fő humor forrásai, de az én szememben nagyon nem működtek. Dody bohósága, oda nem figyelése inkább volt idegesítő a számomra, a fiú pedig... annyira klisés, szánalomra méltóan nőies LMBT-karakter volt, hogy néha a visítás szélén álltam olvasás közben, mert egyszerűen irritált a jelenléte. Hiába van bizonyos szempontból fontos szerepe az események alakulásában, akkor se tudtam vele mit kezdeni, és inkább azért imádkoztam, hogy minél kevesebbet legyen a színen. Ezzel persze lehet, hogy csak nekem volt problémám.
Sokat gondolkoztam azon, hogy melyik, már korábban olvasott könyvre emlékeztet olyan nagyon ez a regény, és végül is arra kellett rájönnöm, hogy kicsit olyan, mint A Valentin-nap és más őrültségek, csak épp nem téli, hanem nyári verzióban, hiszen elég hasonló karakterekkel, sőt, akár helyzetekkel is operál a történet, éppen ezért, ha valaki szerette azt a történetet, én bátran merem neki ajánlani, mert biztosan nem fogja megbánni, ha ezt is elolvassa.
Brogan stílusa egészen szerethető, bár a poénok olykor erőltetettnek hatnak, de szerintem ez nagyon ízlés dolga, mert van, akinek ez a fajta humor tetszik, van akinek nem, így csak emiatt én se látom értelmét, hogy pálcát törjek a könyv felett. Tipikusan az az egyszerű történet, amit magaddal viszel egy néhány órás vonatútra, és mire eléred a célállomást, egy kellemes érzéssel szállsz le a vonatról, mert ha jó pillanatban kap el, meg tud nevettetni, ez vitathatatlan. Az már egy másik kérdés, hogy ez az én esetemben nem nagyon sikerült, de ettől még nem bántam meg, hogy adtam neki egy esélyt. A hangulata is nagyon könnyed, légies, nyárias, egyszerűen jó érzést kelt az emberben. Képes egy kis nyarat csempészni az őszi időbe. :)
Kedvenc karakter(ek): Des
Gyűlölt karakter(ek): Richard
Pont: 10/8
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Dobó Zsuzsanna
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: ?
Sorozat: Bell Harbor (#1)
Résztevő blogok listája:
10/23 Dreamworld
10/25 Deszy könyvajánlója
10/27 Kristina blogja
10/29 Insane Life
10/31 Media Addict
11/02 CBooks
Nyereményjáték:
A könyv egy aranyos kis romantikus könyv, a mostani játék a témájához kapcsolódó.
Minden állomáson egy aranyos romantikus vígjátékból találtok képet, valamint utalásokat. Ezek alapján kell kitalálnotok melyik filből van a képkocka.
(Filmek angol illetve magyar neveit is elfogadjuk.)
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése