Blogturné #108 - Mia Sheridan: Leo

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Evie és Leo állami gondozott gyerekként találkoztak, és barátság szövődött közöttük. Az évek alatt kapcsolatuk szerelemmé mélyült, és megfogadták, ha Evie 18 éves lesz, együtt kezdik el felnőtt életüket.

Amikor Leót váratlanul örökbe fogadják, és el kell költöznie, megígéri Evie-nek, hogy keresni fogja, és néhány éven belül visszajön érte. A lány azonban nem hall felőle.

Nyolc évvel később, történetünk idején Evie már nehéz körülményei ellenére is kialakította az életét. Van munkája. Vannak barátai. Elégedett. Ekkor egyszer csak feltűnik az életében egy férfi, aki azt állítja, hogy a lány rég eltűnt szerelme, Leo küldte, hogy kutassa fel őt. Tagadhatatlanul vibrál közöttük a levegő. De vajon megbízhat-e Evie a vonzó idegenben? Vagy lehet, hogy az titkol valamit a Leóhoz fűződő kapcsolatáról és a srác sok évvel azelőtti eltűnéséről? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Meg kell vallanom, hogy nekem az alapötlet nagyon-nagyon tetszett, főleg azért, mert Fisher Amelie: Callum & Harper című könyvére emlékeztet egy bizonyos szempontból, hiszen ott is nevelőszülőknél/állami gondozásban felnőtt fiatalokról volt szó, azonban, míg az a történet már inkább az utóhatással foglalkozik, itt ez sokkal komolyabb szerepet kap, hiszen visszaemlékezések formájában láthatjuk, miként bontakozott ki Evie és Leo kapcsolata. Ennek ellenére, én úgy éreztem, hogy nincs igazán kidolgozva ez a rész, pedig igazán megérdemelte volna a történet, hiszen nem egy hosszú könyvről beszélünk.

Nagyon kiszámítható egyébként a történet, olyannyira, hogy gyakorlatilag Jake felbukkanásának pillanatában tudod, mi lesz a vége. Ez persze nem feltétlen nagy probléma, hiszen nem egy olyan regényt láttunk már, ahol tudtuk, mi fog történni, és mégis öröm volt végigolvasni. Alapvetően Evie és Leo története is nagyon tetszett - mármint a múlt -, de a jelen, tehát Jake és Evie szála... Nos, az nem lett a kedvencem. Egyrészt a srác felbukkanása elég para - szerintem ilyen a mesében sincs, hogy nekiállsz követni a másikat, mert az ismerősöd utána küldött -, másrészt pedig annyira hirtelen bontakozik ki a romantika, hogy húha. Gyakorlatilag megjelenik, és Evie szinte azonnal Jake karjaiba veti magát, miközben korábban végig Leo után sírt, amíg próbálta felépíteni a saját életét... Hogy is van ez? Ennyire könnyen túl lehet lépni, egy elvileg komoly szerelmen, még akkor is, ha úgy érzed, megbántottak és cserben hagytak? Lehet, hogy csak nem értek hozzá. Mindenesetre pont emiatt a kapkodás, és instalove miatt,  nincsenek igazán átélhető, mély pillanatok - csak itt ez teljesen másban mutatkozik meg, mint a When It Rains esetében, ami ugye hasonló nyavalyával küzd -, pedig elférnének. Ráadásul valahogy ki is lóg a lóláb emiatt a hatalmas lamúr miatt, ugyanis Evie egyébként nagyon gépszerű. Érezhető rajta, hogy megtörte az az idő, amit nevelőotthonokban töltött - annál is inkább, mert már az se volt egyszerű helyzet, ami miatt odakerült -. Éppen ezért szokatlan, és számomra kissé felfoghatatlan, hogy Jake-t olyan könnyen közel engedte magához. Jake karaktere nem rossz, de szerintem elég fura. Szerintem a jó bookboyfriendtől eléggé távol áll, de nem tudnám nektek pontosan megmondani, ami miatt nem volt igazán szimpatikus a számomra, annak ellenére, hogy igazából nem tett semmi rosszat, ő csak jó helyen volt, viszonylag jó időben, de akkor is... 

Ugyanakkor, hogy valami igazán pozitívat is mondjak, a romantika egyébként nem rossz, vannak kifejezetten szerethető jelentek - mondom ezt én, az alapvetően kicsit sem romantikus alkat -, ugyanakkor egy dolgot, ha megszakadok, se tudok megemészteni. NA-hoz képest indokolatlanul sok, és nagyon obszcén szexjelenet van benne, mintha egy tipikus erotikus könyvet lapozgatna az ember. Én nem ehhez vagyok szokva, ha egy New-Adult könyvet veszek a kezembe. És higgyétek el, még véletlenül sem a prüdéria beszél belőlem, hiszen erotikus könyveket is olvasok igen szép számmal, de ez valahogy kicsit kiverte nálam a biztosítékot. Feleennyi szexjelenettel is teljesen élvezhető lett volna a regény, legalábbis szerintem. 

Az igazi tőrdöfés a számomra a történet vége. Én nem is értem, hogy lehetett arra kifuttatni a cselekményt, amire Sheridannek sikerült, mert szerintem nagyon erőltetett, és egyszerűen túlidealizált volt, az a fajta, amitől nekem a nemlétező szőr is feláll a hátamon, mert túl soknak tartom. A hősszerelmes típusoknak és vérbeli romantikusoknak viszont tudom ajánlani, mert nekik biztosan nagyon fog tetszeni. 

Kedvenc karakter(ek): Leo
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 256
Sorozat: -

Résztevő blogok listája:

11.15. - Dreamworld

11.17. - Deszy könyvajánlója

11.19. - Kristina blogja

11.21. - Angelika blogja

11.23. - MFKata gondolatai

11.25. - Kelly & Lupi olvas

11.27. - Media Addict

11.29. - CBooks

Nyereményjáték:

Evie szereti változatosan sminkelni magát, ez adta az ötletet a játékunkhoz.

Minden állomáson láthattok egy-egy képet, amely bizonyos típusú sminket mutat. A kiemelt betűk összeolvasásával megfejthetitek a smink típusát. Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Katie McGarry: Pushing the Limits

Miért: Előbb, vagy utóbb, érkezik a magyar megjelenés.

Tartalom: Két elveszett lélek, akiket a véletlen sodor egymás útjába. Noah és Echo egyaránt a saját démonaikkal küzdenek, miközben rá kell jönniük, hogy van, amit nem lehet elkerülni az életben. Fel kell nőniük, és elfogadni bizonyos dolgokat. De vajon el tudják-e fogadni egymást?

Vélemény: Ritkán mondok ilyet, de szerintem ez egyike a legjobb, real life témájű YA-knak, amiket eddig olvastam. Eddig a Tökéletes kémia vitte nálam a prímet ezen a téren - közvetlenül a Forbidden után, de az egy másik kategória, szerintem, függetlenül attól, hogy szintén real-life alapú - de amikor ezt elolvastam, gyakorlatilag azonnal kiütötte a nyeregből Simone Elkeles könyvét. Ugyanakkor nem akarom összehasonlítani a két regényt, hiszen mindkettőért odáig vagyok, meg vissza, szóval térjünk vissza az aktuális könyvhöz.

Egyszerűen nem találok benne hibát. A témaválasztás remek, a megvalósítás reális, végig hoz egy szintet, amiből nem ad alá.

Már a Where you are kapcsán írtam arról, hogy milyen jól fel lehet építeni, hogy a különböző cselekményszálak elkülönüljenek egymástól, ám valahogy mégis, egy ponton remekül összefűzhetőek legyenek.Itt is váltakozó szemszögből ismerhetjük meg a történetet, hol Echo, hol pedig Noah szemszögéből látva az eseményeket. Gondolom, ez valamiféle divat-hóbort lehet a YA-íróknál, hogy szeretnek mindkét fél szemszögéből írni - lehetőleg E/1-ben -. Az már más kérdés, hogy van, aki képes ezt megvalósítani, és hitelesen visszaadni, s van, aki egyáltalán nem. Szerencsére, McGarry épp az előbbi kategóriába tartozik, így Noah szempontjából is épp olyan hiteles a történet, mint Echo-éból nézve.

Azt már említenem sem kell, hogy a két karakter egymás ellentétének tetszik, legalábbis a felszínen. Mindketten nagyon komoly problémákkal küzdenek, Echo például a bátyja elvesztésével, és a ténnyel, hogy az édesanyja finoman szólva is őrült. Ezért sem mehet a közelébe. De ott van még az apja újranősülése is, aki ki mást, mint Echo egykori bébiszitterét vette feleségül, és most az első közös gyermeküket várják... És ettől a lány úgy érzi, mintha a bátyja emlékét megpróbálnák kiszorítani a családi körből. Mindez persze csak látszólagos, ám az írónő remekül vissza tudja adni, hogy milyen nehéz egy szerettünk elveszítésével megbirkózni. Ki így, ki úgy próbálja meg feldolgozni a gyászt, van, aki a munkájába menekül, mások különféle hobbikat találnak ki maguknak... Vagy egyszerűen csak hagyják, hogy maguk alá temesse őket a bánat.

Noah is részben a gyásszal küzd, ám neki igen komoly oka van rá, hogy túléljen: a két öccse nevelőszülőkhöz kerül, s a fiú kétségbeesetten küzd azért, hogy az iskola elvégzése után magához vehesse a gyerekeket, és újra egy család legyenek. Elméletileg Noah maga is nevelőszülőknél él, ám ők csak a pénz miatt csinálják, így kissé olyan, mintha neki, és fogadott testvérének Isaiahnak egyes egyedül kellene helytállnia az életben. Talán erre mondják azt, hogy ha minden kötél szakad, az ember felneveli saját magát. 

A kettejük kapcsolata a már-már szokásos módon fejlődik ki, ám van egy igen komoly előnye a többséggel szemben. Ez a szerelem egyáltalán nem az a harmonikus, rózsaszín köd, mint a legtöbb YA-könyvben. Mindkét fiatal nehezen birkózik meg azzal, hogy a másiknak is megvannak a saját problémái, és éppen ezért van az úgy, hogy nem tudja minden figyelmét a kesergő félnek szentelni, sőt, adott esetben akár önmagát helyezi előtérbe. Ami nem szép, persze, viszont reális. Hiszen mindenki életében van egy olyan pont, amikor jobb szeret önző lenni, az önfeláldozó helyett.
Ebből is egy olyan sorozat lett, amelyiknek egyes kötetei más-más szereplővel foglalkoznak, jelen esetben Noah, Beth és Isaiah kapnak külön-külök köteteket. Mivel ez az első rész baromi jól sikerült, és igen élvezetes olvasmány, reménykedem benne, hogy a folytatások is ilyen kedvesek lesznek a szívemnek.

Kedvenc karakter(ek): Noah, Echo
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: angol
Kiadta: Harlequin Teen
Év: 2012
Oldalszám: 392
Sorozat: Pushing the Limits (#1)