Tartalom: Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet. (Maxim)
Vélemény: Tudjátok mire emlékeztet engem ez a könyv? Rainbow Rowell: Eleanor és Parkjára, csak egy sokkal gyorsabb verzióban, hogy úgy mondjam. Míg az Elanor és Parkban viszonylag lassan bontakozik ki a szemünk láttára a két fiatal kapcsolata, itt ez sokkal gyorsabban és intenzívebb formában megy végbe, de ez meglepő módon, egyáltalán nem zavaró. A stílus is nagyon hasonló, igaz, itt nem E/3-ban, hanem E/1-es váltott nézőpontban követhetjük végig az eseményeket, hol Finch - aki egyébként a Theodore Finch névre hallgat, de szerintem a Finch, mint olyan, sokkal jobban illik rá -, hol Violet szemén keresztül.
Finch annyira dilis néha - a szó jó értelmében -, hogy egyszerűen imádnivaló. Egy olyan megmagyarázhatatlan vidámság áradt az egész lényéből, amit én nem tudok megmagyarázni - főleg nem a történet végigolvasása, meg úgy egyébként az élmény után -. Csak jól esett olvasni, annak ellenére, hogy sokakkal ellentétben, én sokáig nem értettem, miért is számolja a napokat olyan lelkesedéssel, mintha kötelező volna. Sokan mondták, hogy egyébként erre könnyen rá lehet jönni, én mégis hagytam, hogy a történet meglepjen, és azt kell mondanom, sikerült neki. Mindemellett van valami igazán morbid a karakterében, ugyanis, mint azt a nyereményjáték szövegében is olvashatjátok, Finch szinte rajong ezért a témáért. Én azt mondanám, relatíve sokat kerül szóba, ettől függetlenül, én nem emelném ki különösebben, mert szerintem ez a történet inkább az élet szeretetéről szól, hogy meg kell tanulnunk értékelni amink van, ahelyett, hogy gondolnánk egyet - vagy adott esetben többet -, és eldobnánk magunktól.
Violet... nem is tudom. Nem mondanám, hogy utáltam, mert az nem lenne igaz, de eleinte ő sokkal kevésbé volt számomra szimpatikus, mint Finch. Épp a fiú kellett hozzá, hogy a kettejük közötti, jellembeli ellentét kinyissa a lányt, aki kezdetben nem más, mint egy érettségin görcsölő kamaszlány, aki éppen emiatt bizonyos értelemben hagyja, hogy elmenjen mellette az élet, amíg meg nem jön a hurrikán Finch személyében, ami aztán borít mindent.
Mint azt már írtam, a romantika elég gyorsan alakul ki a szereplők között, de nagyon jól működik. Szinte süt a kémia ami közöttük van, és jó rá visszaemlékezni. Én szívesen idézek fel minden pici momentumot, mert annyira megfogott, ahogyan romantikus regény már régen.
Finch annyira dilis néha - a szó jó értelmében -, hogy egyszerűen imádnivaló. Egy olyan megmagyarázhatatlan vidámság áradt az egész lényéből, amit én nem tudok megmagyarázni - főleg nem a történet végigolvasása, meg úgy egyébként az élmény után -. Csak jól esett olvasni, annak ellenére, hogy sokakkal ellentétben, én sokáig nem értettem, miért is számolja a napokat olyan lelkesedéssel, mintha kötelező volna. Sokan mondták, hogy egyébként erre könnyen rá lehet jönni, én mégis hagytam, hogy a történet meglepjen, és azt kell mondanom, sikerült neki. Mindemellett van valami igazán morbid a karakterében, ugyanis, mint azt a nyereményjáték szövegében is olvashatjátok, Finch szinte rajong ezért a témáért. Én azt mondanám, relatíve sokat kerül szóba, ettől függetlenül, én nem emelném ki különösebben, mert szerintem ez a történet inkább az élet szeretetéről szól, hogy meg kell tanulnunk értékelni amink van, ahelyett, hogy gondolnánk egyet - vagy adott esetben többet -, és eldobnánk magunktól.
Violet... nem is tudom. Nem mondanám, hogy utáltam, mert az nem lenne igaz, de eleinte ő sokkal kevésbé volt számomra szimpatikus, mint Finch. Épp a fiú kellett hozzá, hogy a kettejük közötti, jellembeli ellentét kinyissa a lányt, aki kezdetben nem más, mint egy érettségin görcsölő kamaszlány, aki éppen emiatt bizonyos értelemben hagyja, hogy elmenjen mellette az élet, amíg meg nem jön a hurrikán Finch személyében, ami aztán borít mindent.
Mint azt már írtam, a romantika elég gyorsan alakul ki a szereplők között, de nagyon jól működik. Szinte süt a kémia ami közöttük van, és jó rá visszaemlékezni. Én szívesen idézek fel minden pici momentumot, mert annyira megfogott, ahogyan romantikus regény már régen.
Az egész történet olyan, mint egy roadtrip movie. Én végig úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy autóban ülve követném az eseményeket - és ennek semmi köze sem volt azokhoz az esetekhez, amikor épp BKV-zás közben vettem elő -, és komolyan elgondolkoztam rajta, hogy milyen jó lenne ezt a történetet egy mozifilm keretein belül látni... Bár, azt nem tudom, hogy elkeltek-e a könyv filmes jogai, de ha esetleg igen, annak nagyon örülnék. Ezt ugyanis látni kell. Akármennyire is érzékletesek a leírások, a főszereplőink olyan helyeken járnak, amiket jó lenne a saját szemünkkel is látni, hogy igazán magunkénak érezhessük azt az élményt, amiben Finchnek és Violetnek része lehet. Picit lehet, hogy irigy vagyok, de szerintem ennyi belefér :)
Az a legnagyobb bajom ezzel a történettel, hogy annyira szerettem a két főszereplőt, hogy a többiekkel nem foglalkoztam... mert nem érdekeltek annyira. Számomra ez a könyv csak róluk szól, és ezért nem akarok másról tudomást se venni. Tudom, önző vagyok, de ez van. Garantált, hogy többször is le fogom venni a polcról.
Az a legnagyobb bajom ezzel a történettel, hogy annyira szerettem a két főszereplőt, hogy a többiekkel nem foglalkoztam... mert nem érdekeltek annyira. Számomra ez a könyv csak róluk szól, és ezért nem akarok másról tudomást se venni. Tudom, önző vagyok, de ez van. Garantált, hogy többször is le fogom venni a polcról.
Amit még mindenképp megteszek!
Mi is jártunk az egyik ragyogó helyen, ahol Theo és Violet! Kigondoltuk, mit írnánk mi a falra, mi az, amit még mindenképp megteszünk az életünkben!
Az enyémre ez került:
"Úszni egyet az óceánban."
A te elhatározás-tábládon mi lenne?
Kedvenc karakter(ek): Finch, Violet
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Kocsis Anikó
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 420
Sorozat: -
Résztevő blogok listája:
11.03 Deszy könyvajánlója
11.04 CBooks
11.05 Angelika blogja
11.06 Kelly Lupi olvas
11.07 Media Addict
11.08 Always Love a Wild Book
11.09 Könyvszeretet
11.10 DreamworldNyereményjáték:
Az öngyilkosság központi szerepet játszik a történetben - Theo számára szinte hobbi, hogy öngyilkosságoknak néz utána.
Most mi is ezt kérjük tőletek. Minden egyes állomáson egy híres irodalmár öngyilkosságáról vagy öngyilkossági kísérletéről találsz egy kis leírást. A feladatot innentől kezdve nem nehéz kitalálni: írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába az irodalmárok nevét!
A helyes megfejtők között 3 példány sorsolunk ki a regényből.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben és a Facebook oldalunkon is értesítjük, ha innentől kezdve 72 órán belül nem jelentkezik, új nyertest sorsolunk.
A mai kitalálandó személy. Ez az asszony egy válás után, az emberektől eltávolodva élt. Alkoholproblémákkal küzdött, így az öngyilkossága nem volt meglepő. Nem hagyott semmilyen búcsúlevelet, senkit sem értesített előtte. Egy ebéd után beült a kocsijába a garázsban és beindította a motort, közben rádiót hallgatott.
a Rafflecopter giveaway
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése