Tartalom: A New Hampshire Egyetem nyári kurzusa a tizenhat éves Dan Crawford számára több, mint egy nyári tanfolyam, valóságos mentőövet jelent a fiúnak. A gimnáziumban kiközösített Dan alig várja, hogy végre új barátokat szerezhessen az érettségi előtti utolsó nyári szünetben. New Hampshire-be érkezése után azonban megtudja, hogy a nyári kollégium épületét egykor elmegyógyintézetként használták, ráadásul nem is akármilyen betegeket kezeltek ott; kivétel nélkül minden kezelt pszichopata bűnöző volt. Dan újdonsült barátaival, Abbyvel és Jordannel felfedező útra indul a nyugtalanító kollégium alagsorában lezárt titkos épületszárnyban, ahol hamar rájönnek, hogy nem véletlenül kerültek mindhárman épp oda. Lassacskán felfedik az intézet félelmetes múltjának titkát, miközben néhány titok nem véletlenül nyílik meg előttük a feltáratlan múltból.
Vélemény: Kezdjük azzal, hogy az alapötlet szerintem zseniális. Az elmegyógyintézet, mint olyan, egy felnőtt horrorban is simán megállja a helyét, mint helyszín - gondoljunk például az American Horror Storyra -, viszont egy YA-regényben pláne nagyot tud ütni, ha az író jól csinálja. Nos, az biztos, hogy az elején Roux remekül csinálta. Ez már abból is látszik, hogy hihetetlenül erős hangulata van a könyvnek. Én személy szerint nem vagyok egy horror-rajongó, ezért nem sűrűn veszek ilyen jellegű könyvet a kezembe, vagy nézek meg egy filmet, itt viszont annyira érdekelt, hogy mit hoz ki belőle az írónő, hogy csak belevágtam. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy olvasás közben legtöbbször fel-le cikázott a hideg a hátamon. Mondjuk azt se tartom kizártnak, hogy az én tűrőképességem van igen alacsonyan ezen a téren, de ezt amúgy se fogom tudni így megmondani.
A történet elképesztően lassan, és nehezen indul be, bár ez engem nem zavart különösebben, mert az atmoszférával így is úgyis sikerült levennie a lábamról, így az ilyen dolgok mellett hajlamos voltam egy szó nélkül elmenni, azt viszont nem nagyon tudnám nektek elmondani, mivel is ment el a történet eleje, ugyanis karakterbemutatásról például nem igazán beszélhetünk.
A főbb szereplőinkről ebben a részben nem sokat tudunk meg, valószínűleg azért, mert Roux a könyv legtöbb oldalát inkább arra áldozta, hogy bemutassa nekünk az elmegyógyintézetet, ahol a történet játszódik... Ez viszont olyan végtelenül homályosra és zavarosra sikerült helyenként, hogy nem is igaz. Ez egyébként nagyon érdekes, és amikor rátér arra, hogy milyen módszerekkel, vagy inkább nevezzük nevén a gyereket, embertelen kísérletekkel igyekeztek meggyógyítani a falak közé került betegeket, az igencsak hátborzongató, főleg, amikor fényképek leírásáról van szó. Apropó, éppen emiatt, ehhez a könyvhöz is illettek volna olyan illusztrációk, mint a Fekete madarak árnyékában a szellemfotók, amik elképesztően közel hozták az olvasóhoz a történetet, mert a bizonyítékot látva csak még hitelesebbé vált az egész, hiába volt valójában egy kitalált történet - egy cseppet sem kitalált jelenségről -. De ez persze az én szememben nem vont le semmit a könyv értékéből. Főleg, hogy már enélkül is elég para mindaz, amit az intézettel kapcsolatban megtudhatunk a könyvből. Én sokszor szívem szerint inkább félretettem volna, mert úgy éreztem, még két mondat, és itt helyben meg fog állni a szívem. Persze, egy vérbeli horror-rajongóknak szerintem meg sem fog kottyanni ez a szál, de én azért eléggé beijedtem olvasás közben.
De vissza a karakterekhez: Dan, a főszereplőnk, és a két új barátja, Abby és Jordan most még nem sokat tesznek hozzá a történethez. Olyan, mintha ők csak ott lennének, hogy legyen valaki, aki átéli az eseményeket. Nem tudunk hozzájuk közel kerülni, és nem is ismerjük meg őket igazán... De ez később remélhetőleg még nagyon meg fog változni.
A történet elképesztően lassan, és nehezen indul be, bár ez engem nem zavart különösebben, mert az atmoszférával így is úgyis sikerült levennie a lábamról, így az ilyen dolgok mellett hajlamos voltam egy szó nélkül elmenni, azt viszont nem nagyon tudnám nektek elmondani, mivel is ment el a történet eleje, ugyanis karakterbemutatásról például nem igazán beszélhetünk.
A főbb szereplőinkről ebben a részben nem sokat tudunk meg, valószínűleg azért, mert Roux a könyv legtöbb oldalát inkább arra áldozta, hogy bemutassa nekünk az elmegyógyintézetet, ahol a történet játszódik... Ez viszont olyan végtelenül homályosra és zavarosra sikerült helyenként, hogy nem is igaz. Ez egyébként nagyon érdekes, és amikor rátér arra, hogy milyen módszerekkel, vagy inkább nevezzük nevén a gyereket, embertelen kísérletekkel igyekeztek meggyógyítani a falak közé került betegeket, az igencsak hátborzongató, főleg, amikor fényképek leírásáról van szó. Apropó, éppen emiatt, ehhez a könyvhöz is illettek volna olyan illusztrációk, mint a Fekete madarak árnyékában a szellemfotók, amik elképesztően közel hozták az olvasóhoz a történetet, mert a bizonyítékot látva csak még hitelesebbé vált az egész, hiába volt valójában egy kitalált történet - egy cseppet sem kitalált jelenségről -. De ez persze az én szememben nem vont le semmit a könyv értékéből. Főleg, hogy már enélkül is elég para mindaz, amit az intézettel kapcsolatban megtudhatunk a könyvből. Én sokszor szívem szerint inkább félretettem volna, mert úgy éreztem, még két mondat, és itt helyben meg fog állni a szívem. Persze, egy vérbeli horror-rajongóknak szerintem meg sem fog kottyanni ez a szál, de én azért eléggé beijedtem olvasás közben.
De vissza a karakterekhez: Dan, a főszereplőnk, és a két új barátja, Abby és Jordan most még nem sokat tesznek hozzá a történethez. Olyan, mintha ők csak ott lennének, hogy legyen valaki, aki átéli az eseményeket. Nem tudunk hozzájuk közel kerülni, és nem is ismerjük meg őket igazán... De ez később remélhetőleg még nagyon meg fog változni.
Egy dologgal nagyon nem értettem egyet az írónővel, ez pedig a romantikus szál, ami tény, hogy nem erős, de az én véleményem szerint ez pont egy olyan történet, amibe még a minimális mennyiség is teljesen felesleges volt, mert valahogy kilóg belőle. Én legalábbis folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogy ez mit keres itt? Persze, megértem, hogy egy YA-ban a legtöbben elvárják az ilyesmit, de szerintem itt és most semmi szükség nem volt rá, pedig én aztán nem sajnálom Dantől és Abbytől azt a pár pillanatot, csak na. Nem ért volna rá ezzel a második részben foglalkozni, ahol talán egy picit jobban fel lehetett volna építeni ezt a dolgot?
Nem tudom, hogy ez vajon koncepció volt-e, vagy sem, de az tény, hogy a kezdés után, ami nekem annyira tetszett, egy ponton, valahol a regény közepénél egyszerűen leült az egész, és onnantól kezdve, bár a borzongatás megmaradt, már nem volt olyan durva, mint az elején. Elég egyhangúvá vált a cselekmény, amit, bár én személy szerint nem untam, a tény, hogy ezt kihúzta a kötet végéig, nagyon meglepett.
Ha valaki szereti a borzongató történeteket, feltétlenül adjon neki egy esélyt, mert érdemes.
Ha valaki szereti a borzongató történeteket, feltétlenül adjon neki egy esélyt, mert érdemes.
Kedvenc karakter(ek): Dan
Gyűlölt karakter(ek):-
Pont:10/9
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Beck Anita
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 350
Sorozat: Asylum (#1)
Résztevő blogok listája:
10/29 Tekla könyvei
10/31 Dreamworld
11/03 Kelly és Lupi olvas
11/05 Könyvszeretet
11/07 CBooks
11/09 Deszy könyvajánlójaNyereményjáték:
A játék ezúttal nagyon egyszerű. Minden állomáson egy-egy pszichiátriai betegség nevét rejtettük el, amit a kiemelt betűk összerendezésével fejthettek meg. Minden állomás megfejtését a Rafflecopter doboz vonatkozó sorába kérjük beírni.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése