J. A. Redmerski: A soha határa

Miért: Egy ideje már el akartam olvasni, míg végül kölcsönkaptam.

Tartalom: Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja? (Ulpius)

Vélemény: Elég sokáig halogattam, hogy befejezzem ezt a könyvet. Ebbe persze belejátszottak a vizsgák, és a könyvheti új megjelenések is, de ha igazán őszinte akarok lenni, akkor a legnagyobb problémám az volt, hogy egy idő után vontatottnak éreztem a történetet. Egyszerűen olyan érzésem támadt, mintha az utolsó, nagyjából ötven oldal teljesen felesleges lett volna - persze itt van az a bizonyos csavar, amit megpendít a fülszöveg, de erről majd kicsit később -. 

Az írónő stílusa nagyon tetszett, jól visszaadta a karaktere gondolatait, érezhető volt a különbség a két szemszög között, amivel engem elég könnyen le lehet venni a lábamról... Ugyanakkor volt benne néhány olyan mozzanat, amire egyszerűen nem találtam magyarázatot. Miből finanszírozza Andrew az utazgatásait? Hiszen ő már felnőtt, nem tanul, levált a családjáról, önálló életet él, ugyanakkor egy fikarcnyi kis utalást sem találtam arra vonatkozólag, hogy dolgozna bármit is... Hiszen gond nélkül vállalja azt, hogy heteken át furikázza Camrynt fel s alá az Egyesült Államokban.

Azt hiszem, ezzel a kijelentésemmel sokakat meg fogok lepni, de számomra a regény egyik legnagyobb pozitívumát a karakterek közötti korkülönbség adta. Nem tudom, miért, lehet, hogy csak belefásultam abba, hogy a YA és NA-regények kilencven százalékában a karakterek egyidősek, és éppen ezért egy üdítő színfoltként hatott, hogy Andrew huszonöt, míg Camryn "csak" húsz éves. Érezhető volt az ebből adódó különbség kettejük gondolkodásmódjában, és ezt nagyon szerettem. Végre valami, amiben ez a regény nem egy standardizált lehetőséggel él, hanem valami újat hozott be ebbe a műfajba. Mindkét karakter a maga módján nagyon szerethető, és megérthető, bár, én nem igazán éreztem úgy, mintha Camryn depressziós lett volna. Azt elismerem, hogy gyászolta az előző barátját, és ezt nagyon szépen visszaadta a könyv, de ezt akkor se nevezném mély depressziónak, hiába utalnak rá, hogy gyógyszereket szedett korábban. Andrew személyiséget az elején lehengerelt, teljesen el voltam tőle - például néhány erotikusab jelenetük nagyon tetszett, mert Redmerski remekül le tudta írni, hogy átélhető legyen -, majd ahogy haladt előre a történet, és egyre-másra derültek ki a dolgok a családjáról, és róla, kezdtem elunni. Ennek azonban könnyen lehet az az oka, hogy ez a könyv már a harmadik - de az lehet, hogy a negyedik - olyan könyvem idén, ami a rákos megbetegedéssel foglalkozik, és őszinte leszek, kezd elegem lenni ebből a témából. Nem hiszem, hogy túl egészséges, ha folyamatosan, újra és újra szembesülök egy olyan problémával, ami igen mély nyomokat hagyott a családomban. Ráadásul, szerintem Andrew titka egy teljesen felesleges, és kissé klisés meglepetés volt, amire az első reakcióm az volt, hogy félretettem a könyvet, és egy órán keresztül tudomást sem vettem róla. Ritkán fordul velem elő, hogy egy könyvet a vége előtt egy kicsivel akarok feladni, de itt majdnem elérnie az írónőnek, hogy így tegyek. Szerencsére, csak majdnem. 

Noha tisztában vagyok vele, hogy van egy folytatása is, egyelőre nem vagyok benne olyan biztos, hogy egyhamar rávetném magam. Ennek pedig az az oka, hogy úgy érzem, a regény lezárása után én valahogy egyáltalán nem igénylem a folytatást. Tetszett a történet vége, és tudva, mi történik majd a második kötetben, nem vagyok benne biztos, hogy nekem most erre van szükségem. De ki tudja, lehet, hogy a jövő évi projektlistámra azért felkerül majd, hátha egyszer kedvet kapok hozzá.

Kedvenc karakter(ek): Camryn

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 7/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Medgyesi Csilla

Kiadta: Ulpius-ház Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 506

Sorozat: The Edge of Never (#1)

Patrick Ness - Siobhan Dowd: Szólít a szörny

Miért: A születésnapomra kaptam.

Tartalom: A szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg.

Conor ébren volt, amikor megérkezett.

Rémálomból riadt fel.

Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, amit annyiszor álmodott mostanában.

Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás.

Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani.

Amelyik mindig úgy végződött, hogy …

De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól.

AZ IGAZSÁGOT.

Conor rákban szenvedő anyjával él. Rémálom gyötri, amiben kicsúszik keze szorításából egy másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Aztán megjelenik egy szörny előtte, de az nem a rémálombeli szörny, nem olyan rémisztő, és három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben Conornak ki kell mondania az igazságot. Az igazságot, amelyben Conor ki meri és ki tudja mondani, hogy legyen már vége a szenvedésnek, legyen már vége az elhallgatásoknak, a félig kimondott mondatoknak, a vele szemben tanúsított lelkét pusztító kíméletnek. (Vivandra)

Vélemény: Elég nehéz erről a könyvről nyilatkoznom, és nem azért, mert ne tetszett volna. Sőt, éppen ellenkezőleg, minden egyes szavát imádtam, ami nem is csoda, hiszen a Soha nincs vége óta Patrick Ness rajongó vagyok. Mégis, szerintem fontos megjegyezni, hogy ez a történet nem az ő fejéből pattant ki. Az alapötlet Siobhan Dowd írónőtől származik, aki azonban, elhunyt mellrákban, mielőtt a regényt megírhatta volna.

Azt hihetnénk, hogy ez a könyv egy gyerekmese, hiszen egyrészt, egy tizenhárom éves kisfiúról szól, másrészt, a könyv illusztrációkkal van tele, ennek ellenére, én biztosan nem adnám gyerekek kezébe. Itt ugyanis csak a szemszög egy gyermeké, a mondanivalója viszont egy felnőtté. A történetek például, amiket a szörny mesél Conor-nak, egy meglett embert is gondolkodásra késztetnek, nemhogy egy gyereket, akiben még nem feltétlen fejlődött még ki az a nézet, hogy, ugyan az éremnek két oldala van, de nem mindig tudunk különbséget tenni jó és rossz között, van, amikor egy szürke térben mozogva kell boldogulnunk.  

Sokszor azon kaptam magam, hogy egyik-másik történet megoldásán töröm a fejem, és szerintem éppen ez az egyik legvonzóbb tulajdonsága ennek a regénynek, hogy gondolkodásra készteti az olvasóját. Azon is sokat lehet elmélkedni, hogy vajon miért mindig 12:07-kor jelenik meg a szörny Conor szobájában, vagy hogy miért is indult meg éppen a fiú miatt, stb. Annyit elárulhatok, hogy talán nem minden kérdésünkre kapunk kielégítő választ a regény végén, de talán éppen így a jó.

A cselekmény, természetesen elsősorban Conorra, az édesanyjára és a kettejükben végbemenő változásokra koncentrál. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy, bár az asszony küzd, egyre inkább maga alá temeti a betegség, s a fiának meg kell birkóznia egy olyan komoly teherrel, amit el sem tud képzelni. Hiszen melyik tizenhárom éves akarna boldogulni egy anya nélküli világban? Annál is inkább, mivel a fiú családja már korábban szétesett, az édesapja elhagyta őket, hogy inkább Amerikában alapítson új családot, ám az anya betegsége őt is vissza-visszarántja Angliába. Szinte el sem tudom nektek mondani, mennyire utáltam ezt az embert. És nem azért, mert egyszer régen meghozott egy szerintem rossz döntést, hanem azért, mert utána is gyakorlatilag semmibe veszi a saját gyerekét. Fontosabb az új feleség, és az új kisbaba, minthogy valódi támogatást nyújtson Conor-nak, akinek talán nem arra lenne szüksége egy ilyen időszakban, hogy újra és újra azzal szembesüljön, hogy az apjának tizedannyit sem jelent az ő boldogulása, mint kellene. Ugyanakkor persze játssza a megértő férfit - férfit, s nem apát -, de ez olyannyira műnek hat tőle, hogy azt el sem tudom mondani.

Szerintem a regény utolsó néhány fejezete bárkit képes lehet megríkatni, de főleg olyanokat, akik már átélték azt, amit Conor. Amikor a betegség már annyira elhatalmasodik egy szerettünkön, hogy a remény egyre fogy, ugyanakkor makacsul ragaszkodunk egyetlen egészen vékonyka szalmaszálhoz, hogy az illető igenis, meg fog gyógyulni... És szinte nem akarjuk belátni, hogy egy idő után már nem ez a makacskodás segítene rajta, hanem az, ha elengednénk. Velem is így volt ez, amikor a nagypapám tavaly pünkösdkor kórházba került, még mindig reménykedtem abban, hogy valami csoda folytán legyőzi majd a rákot, és minden rendben lesz... Pedig akkor már az is nagy szónak számított, ha egyetlen kocka csokoládét meg bírt enni. Két héttel később már tudtam, hogy nincs tovább, meg fog halni, és nem tehetek ellene semmit, csak annyit, hogy nem marasztalom tovább, mert ezzel csak még több fájdalmat okozok neki, mivel nem tud elmenni. Azt a napot az egész családunk végigsírta, de azt hiszem, különböző időpontokban, de mindannyiunknak sikerült megbékélnünk a helyzettel, és a magunk módján elköszönni tőle. Másnap reggel kaptuk a telefont, hogy elment. Ez pedig egyszerre volt a legjobb és egyben legrosszabb hír, amit csak kaphattunk. Conor-nak ugyanezt kell megtanulnia, és ez talán az egyik legnehezebb feladat, amivel valaha is szembesülünk életünk során.

Egy zseniális ötlet, egy remek író megvalósításában, amit csak ajánlani tudok.

Kedvenc karakter(ek): Conor, a szörny

Gyűlölt karakter(ek): Conor apja

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Szabó T. Anna

Kiadta: Vivandra Kft.

Év: 2012

Oldalszám: 215

Sorozat: -

Kevin Hearne: Megátkozva

Miért: Lusta vagyok.

Tartalom: Atticus O’Sullivant nem izgatják túlságosan a boszorkányok. Most mégis arra készül, hogy egy mindkét fél számára előnyős, kölcsönös megnemtámadási egyezményt írjon alá velük, amikor napjaink arizónai Tempéjének boszorkánynépessége hirtelen megnégyszereződik. Ám az új lányok nem csak gonoszak, de a második világháború alatt meglehetősen sötét szerepet töltöttek be a németek oldalán.

Miközben egy bukott angyal a helyi középiskola diákjaira vadászik, és a bakkhánsnők vegasi hordája a városba özönlik, hogy ott terjessze az őket jellemző halálos romlást, és egy veszélyesen szexi, kelta tűzistennő Atticus kegyeit keresi, hősünknek ki kell vennie részét a boszorkányüldözésből. De varázskardja, a szomszédjától kölcsönzött gránátvető, valamint vámpír ügyvédje segítségével Atticus készen áll rá, hogy megtisztítsa a várost, és megmutassa a boszorkányos fehérnépeknek, hogy rossz druidával kukoricáztak. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Noha, már az első részt is imádtam, azt kell mondanom, hogy a Megátkozva csak tovább fokozta a Hearne által teremtett világ iránt érzett rajongásomat. Egyszerűen zseniális. Leköti a figyelmemet, és jól érzem magam olvasás közben, függetlenül attól, hogy épp magyarul, vagy angolul bújom-e az aktuális kötetet. 

Noha a cselekmény középpontjában Atticus áll, ez annyi szálon fut, hogy néha nem árt észnél lenni, és számolgatni, hány fele kellene szakadnia a druidának ahhoz, hogy mindenki meg legyen vele elégedve. Az író annyi különböző konfliktust hoz be a férfi életébe, hogy esküszöm, egy perce sincs unatkozni. Ha egy problémát sikerül orvosolnia, máris jön a következő, vagy netalántán azonnal kettő.  Ebből pedig számomra az derül ki, hogy egy hatalmas univerzumot akar felépíteni - talán nem véletlen, hogy eddig hét kötet jelent meg Amerikában, és még legalább kettőt tervez -, és ezt nem fogja elkapkodni, úgy sem, hogy már a második kötetben legalább három egymástól eltérő történetszálat lehet megkülönböztetni, ha nem többet.

Azt már az előző részben is megszokhattuk, hogy Hearne előszeretettel ötvözi a különféle mitológiai elemeket. Nekem ez például kimondottan tetszett, ám most, amikor ebben a kötetben megjelent Szűz Mária, akkor az első néhány percben csak erőteljesen pislogtam. De meglepő módon, nem azért, mert rossz húzás lett volna az író részéről, hanem éppen ellenkezőleg, egyszerűen imádtam. Annyira jól volt felépítve, elmagyarázva, hogy az valami hihetetlen, sőt, maga Mária megszemélyesítése is nagyon tetszett, pedig az egyik nagymamám révén vallásos nevelést kaptam, ezért talán kissé fel kellett volna háborodnom emiatt a csavar miatt, de egyáltalán nem sikerült. Egyszerűen ez így volt jó. Nem sértő a vallásra nézve, hanem éppen ellenkezőleg. Elég, ha abba belegondolunk, hogy a történetben Atticus idősebb, mint Jézus anyja, mégis tisztelettel viszonyul hozzá, és ez kimondottan jól működött a regényben.

Ha már Mária szóba került - igaz, teljesen más kontextusban, de azért -, természetesen a nőügyek sem hiányozhatnak ebből a részből sem. Megint csak felbukkannak azok az istennők, akik előszeretettel szórakoznak a druidával - és viszont -, ám én mindössze egyet emelnék ki közülük, méghozzá Morrigant. Őt is inkább csak azért, mert engem abszolút Kenyon Artemiszére emlékeztet. Mindketten az önző ribanc kategóriába sorolhatóak, éppen ezért nem mondhatnám, hogy bármelyikük is a szívemhez nőtt volna, de azt biztos, hogy hosszútávon sok borsot törhetnek a főszereplők orra alá. Mindezzel együtt, nekem olyan érzésem van, hogy hosszú távon még véletlenül sem ők, hanem Atticus tanítványa lesz a befutó, akinek még mindig nem bírom normálisan leírni a nevét. Azonban, mire ebből lesz valami, szerintem az több köteten át várat majd magára.   

Persze, a humor se maradhat el, Oberon és a druida továbbra is remek beszélgetéseket folytatnak, bár be kell vallanom, hogy én valamiért - ne kérdezzétek -, de még az egyik istennő féltékenységi jelenetét is végtelenül viccesnek találtam, pedig lehet, hogy nem kellett volna. 

Hearne stílusa továbbra is nagyon jó, szóval már csak ezért is megéri olvasni, azért pedig, amit a világfelépítéséből képes kihozni, pláne. Valóban szórakoztató irodalom, amit lehet, hogy csak egyszer olvas az ember, de utána sokáig emlékszik rá. Bízom benne, hogy idővel az egész szériát kiadják majd itthon. 

Kedvenc karakter(ek): Atticus, Oberon

Gyűlölt karakter(ek): - 

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Acsai Roland

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 294

Sorozat: The Iron Druid Chronicles (#2)

Blogturné #10 - Kami Garcia: Törhetetlen

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Kami Garcia Törhetetlen című regénye, a Légió sorozat első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Kennedy veszélyekkel- és szellemekkel teli kalandját!
2014. június 12-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

 Miután Kennedy Waters holtan találja édesanyját, fenekestül felfordul az egész élete. Az ideig meg sem fordul a fejében, hogy a világot valójában a sötét szellemvilág lényei irányítják. Erre akkor döbben rá, amikor egy ikerpár, Jared és Lukas Lockhart betörnek Kennedy szobájába, és elpusztítják azt a veszélyes szellemet, amelynek a lány megölése lett volna a feladata. A testvérektől tudja meg, hogy édesanyja egy titkos ősi szervezet, a Légió tagja volt, melynek célja és feladata a világ megvédelmezése egy bosszúszomjas démontól. És a szervezet öt tagját ugyanazon az estén gyilkolták meg. Most Kennedy-nek kell átvennie anyja szerepét a Légióban, hogy fényt derítsen az igazságra, és hogy életben maradjon. Két másik Légió-tag, Csuhás és Alara segítségével a fiatalok azt a fegyvert keresik, amivel elpusztíthatják a démont. Útjuk során a démon általa irányított szellemekkel is felveszik a harcot. (Könyvmolyképző)

Vélemény: A Törhetetlen Kami Garcia, a Caster krónikák sorozatának egyik szerzője, akinek a Légió sorozat az első önálló könyvsorozata. Az írónő Washington DC közelében nőtt fel, és meglepő módon, először a költészettel foglalkozott, nem pedig prózai szövegekkel. Déli mentalitásából adódóan hisz a teremészetfelettiben, amiben az "átlagember" nem feltétlen. Rendkívül babonás természettel áldotta meg az élet, például sosem aludna 13-as szobában. Imádja a katasztrófafilmeket, és a diétás kólát - hogy a két információ hogy függ össze? Én sem tudom -. Egyébként tanári végzettsége van, tanított is Washingtonban, majd Los Angelesbe költözött, ahol szintén tanítással foglalkozott, majdnem másfél évtizeden keresztül. A mai napig itt él férjével, két gyermekükkel, valamint kutyáikkal - Spike és Oz  -, amiket a Buffy, a vámpírok réme két karakteréről nevezett el.
Nos, egy ilyen hosszabb bevezető után térjünk át magára a Törhetetlenre. Mivel nem ismertem Garcia eddigi munkásságát, olvasás közben nagyon sokszor volt olyan érzésem, hogy egy első könyves szerző művét olvasom éppen. Mivel a már fent említett sorozaton nem egyedül dolgozott, valójában úgy érzem, hogy ez a megállapítás valójában helyes. Hiszen ez első alkalom, hogy teljesen egyedül dolgozhat egy könyvön, és véleményem szerint ez meg is látszódik a munkáján. Ez ugyanakkor nem negatívum, hiszen innen lehet fejlődni. Majd a folytatás kapcsán kiderül, hogy vajon ez sikerül-e neki.
A világfelépítés nekem alapvetően tetszett, jó ötletnek tartom a szellemes vonulatot - és még azt is érdekesnek találtam, hogy hogyan lehet felvenni ellenük a küzdelmet -, ugyanakkor vannak benne logikai hibák, mintha Garcia elfelejtette volna, hogy mit írt néhány oldallal korábban. De, ha nem is felejtette el, akkor viszont a magyarázatot nem mellékelte hozzá. Bízom benne, hogy ez a második részben megváltozik majd.
Kennedy karaktere elég lassan fejlődik, amivel nekem személy szerint nincsen semmi problémám... Kivéve, amikor ez abban nyilvánul meg, hogy a lány időről-időre elismétli, amit mondanak neki, mintha az információ csak így rögzülhetne. Azt, hogy milyen hamar elfogadja az életében beállt változásokat, igazából nem tudom hibaként értelmezni, mert aki csak egy YA könyvet is a kezébe vett, képes ezt elfogadni és túllépni rajta. És megint csak ne felejtsük el, egy egész széria áll Garcia rendelkezésére ahhoz, hogy ezeken a dolgokon változtasson majd. 
Egy dolgot azonban muszáj kiemelnem, ami nekem egyáltalán nem tetszett, ugyanis ez volt az a momentuma a könyvnek, ami felett nem tudtam napirendre térni. Ez pedig nevezetesen a romantikus szál. Meg kell mondanom, hogy az írónő alapötlete ezen a téren is remek, szóval az egypetéjű ikerpár, mint olyan, szerintem kimondottan érdekes és izgalmas helyzeteknek adhat alapot, csakhogy ebben a kötetben igazából semmi igazán érdekeset nem kezd ezzel a koncepcióval, sőt. Igazából elég hiteltelen, és elképesztően gyors az a tempó, amivel felvonultatja ezt a részt, ugyanis számomra egyáltalán nem egyértelmű, hogy Lukas és - különösen - Jared mit szeretnek Kennedyben. Miért szeretnének bele alig néhány nap, esetleg pár hét leforgása alatt? Erre egyszerűen nem tudtam rájönni.
A mellékszereplők terén érdekes, de még kibontatlan karakterekkel találkozhatunk - megjegyzem, nekem Csuhás azonnal a kedvencemmé avanzsált elő, amint megjelent a színen -, akikben én szintén rengeteg lehetőséget látok, remélem, az írónő is hozzám hasonlóan gondolkozik ezen a téren, már ami a hosszú távot illeti.
Ugyanakkor a nyomozós szál engem például lekötött, bár nem voltak benne különösen izgalmas csavarok, ettől függetlenül élvezhetőnek találtam. Szóval, maradjunk annyiban, hogy bár sok pici hiba van ebben a könyvben, mivel a szerző önálló regénye, és egy előző regénysorozatban már nyilván bebizonyította, hogy van benne potenciál, nem szabad leírni. Igenis, érdemes megadni neki az esélyt arra, hogy bizonyíthasson. Ez remélhetőleg a második kötetben sikerül majd neki.

Kedvenc karakter(ek): Csuhás

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 6/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Zelei Róbert

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 292

Sorozat: The Legion (#1) 

Résztvevő blogok listája: 

06.12. - Dreamworld
06.13. - Bibliotheca Fummie
06.14. - Nem harap a...
06.15. - CBooks
06.16. - MFKata gondolatai
06.17. - Deszy Könyvajánlója
06.18. - Könyvszeretet
06.19. - Media Addict

Nyereményjáték: 

Kami Garcia történetében jelentős szerepe van egy titkos társaságnak, a Légiónak. A Légió célja, hogy megvédelmezzék a világot a bosszúszomjas démonoktól, és az azok szolgálatában álló szellemektől.
Most meghívunk benneteket, gyertek, legyetek Ti is a Légió tagjai, és segítsetek a nyomozásban!

Minden blogon találtok egy kérdést, két válasszal. Kattintsatok az általatok helyesnek vélt válaszra, és jegyezzétek fel az alatta rejlő szót. Gyűjtsétek össze az összeset, majd rakjátok ki belőle az idézetet, amit keresünk.
De vigyázzatok! A Légió tagjai nem ismerik egymást, mindenki csak egyetlen társa nevét tudja, így az idézet szavai össze vannak keveredve. Nektek kell rájönnötök a helyes sorrendre.
Továbbá legyetek nagyon szemfülesek, mert a szellemek azon munkálkodnak, hogy eltérítsenek benneteket, és a rossz válaszok mögé is rejtettek el részleteket.

Feladat:

1. Kattintsatok arra a válaszra, ami szerintetek helyes, és jegyezzétek le a talált szót.
2. Rakjátok sorrendbe a szavakat, és a turné végén küldjétek el az idézetet. (Kis- és nagybetűket, írásjeleket nem jelöltük)
3. Hogy nyerési esélyeiteket növeljétek, minden nap beírhatjátok a rafflecopter megfelelő mezőjébe az aznapi kérdésre a választ. (A két megadott válasz valamelyikét!)
4. A kiadó csak magyarországi lakcímre postáz!
5. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem érkezik válasz, új nyertes(eke)t sorsolunk.

Nyomozásra fel!

Casperről, a kis szellemről rengeteg rajzfilmet és filmet készítettek. Melyik két híres színésznő volt már a partnere?

1.) Christina Ricci & Hilary Duff     vagy    2.) Nicole Ricci & Hilary Duff

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #9 - Sylvain Reynard: Pokoli gyönyör

Miért: Szerettem az első részt.

Tartalom: Julia és Gabriel története folytatódik. Ám a végre beteljesedő vágyak most akár tönkre is tehetik őket.
Gabriel Emerson professzor szenvedélyes, ám titkos kapcsolatot ápol volt hallgatójával, Julia Mitchell-lel, aki egy romantikus olaszországi utazásra is elkíséri. Itt kóstolnak bele a tiltott gyümölcsbe: a férfi megismerteti Juliát a szeretkezés magával ragadó erejével.
Hazatérésük után ezer veszély leselkedik rájuk. Egyetemi játszmák, féltékeny exszeretők, bosszúálló hallgatók fenyegetik a boldogságukat. Ha Gabriel szembekerül az egyetem vezetőségével, vajon Dante sorsára jut? Vagy tovább küzd, hogy örökre megtarthassa Juliát, az ő Beatricejét?

A Pokoli gyönyör Sylvain Reynard nagysikerű debütáló regényének, a Pokoli erénynek a zseniális folytatása. Szerelem, vágy, intrikák és olyan gondolatok, érzések, amelyek visszavonhatatlanul behálózzák az olvasó testét és lelkét. (Pioneer Books)

Vélemény: Tőlem szokatlan módon, ezúttal a blogturnéhoz vállalt extrámmal kezdeném ezt a kritikát.Talán többen is hallottatok már róla, hogy az író személyét igen komoly homály fedi. Nagyon sokáig a rajongók azt találgatták, hogy vajon valóban egy férfi írja-e a sorozatot - mint, ahogyan azt a neve mutatja -, avagy egy nő. Valójában ez se lenne újdonság, elég, ha az ember Rob Thurman-re gondol, akiről azt hihetnénk férfi írói álnév alatt alkotta meg a Cal Leandros sorozatot - valamint több egyéb könyvet is -, és igazából a stílusa alapján nehéz volt elképzelni, hogy egy írónő írja ezeket a könyveket, holott így van, hiszen a keresztneve Robyn. 

Nos, Sylvain Reynard, a telefonon adott interjúi tanúsága szerint is férfi, éppen ezért meglepő lehet, hogy romantikus témájú trilógiához adta a nevét - vagy álnevét, ez azt hiszem még nincs eldöntve -. Többen úgy gondolják, hogy már egy korábban publikált szerzőről lehet szó, de, hogy pontosan kiről, arra szerintem annyi megfejtés lehetséges, mint égen a csillag, hiszen fényképet sohasem közöltek róla. Így aztán a korával kapcsolatban is csak találgatni lehet, de én személy szerint például egy, a harmincas évei végén, vagy negyvenes évei elején járó férfit tudok elképzelni, aki komoly műveltséggel rendelkezik, és ez a Gabriel-széria lapjain újra és újra visszaköszön.

Egyébként, szerintem nagyon hamar le lehet szűrni, hogy egy férfi írta ezeket a könyveket, ugyanis a stílusa már-már egyedülállónak tűnhet a romantikus szórakoztató irodalom felhozatalában. Ha valaki emlékszik még az első részre, abban egyáltalán nem a szexen volt a hangsúly, alig egy-két erotikusabb jelenettel találkozhattunk, ami nekem kimondottan tetszett, hiszen így több idő maradt a karakterek alapos megismerésére, ami természetesen sikerült is. A rengeteg párbeszéd adta meg a történet atmoszféráját, és ez a vonulat természetesen a folytatásból sem veszett ki, de erről majd egy kicsit később. Mindenesetre ritkán láthatunk ennyire alapos felépítést olyan női íróktól, akik az irodalomnak ezen a területén tevékenykednek.  

Maga a cselekmény egyszerűen drámai. Annyi szenvedés és szex fért bele egyetlen történetbe - igen, itt már ez a vonulat is megjelenik -, hogy néha alig akartam elhinni. Hogy sok lett volna? Néha igen. A regény elején gyakorlatilag oldalakon keresztül csak arról olvashatunk, hogy milyen ideális, most már szexuális tartalommal is rendelkező kapcsolatot alakít ki a két főszereplőnk. És ez számomra kissé elbagatellizálta az egész témát. Ugyanakkor a regény drámai része most is remekül lett felépítve. Ráadásul nem csak egyetlen egy konfliktus köré csoportosul a cselekmény, hanem több kisebb köré. Ezek közül szerintem a legérdekesebb Christa és a mi szerelmespárunk viszonya - és nem csak azért, mert ennek köszönhetjük a regény tetőpontját -, hanem azért is, mert most megismerhetjük az ő nézőpontját is, valamint figyelemmel kísérhetjük, hogyan szedegeti össze az apró információkat, és rakja össze belőle a valódi történetet.
Azt nem mondanám, hogy a következményekkel maximálisan meg vagyok elégedve, de tény, hogy én már annak is örülök, hogy Reynard nem hagyta, hogy Gabriel a regény egészében diadalmaskodjon, hanem igen is egy ponton letaszította a pokolba, és sokáig nem hagyta visszatérni. Igenis, kellett bele ez a szenvedés, mivel így a katarzist nem csak a karakterek, hanem mi, az olvasók is át tudjuk érezni, és ugyanúgy örülünk a boldogságuknak, mint ők maguk. 

A karakterek nem igazán változnak ebben a részben, de én úgy gondolom, hogy mivel mind a ketten megérthető, és a maguk különös módján szerethető karakterek, ez nem okoz problémát. A regény ettől függetlenül is egy igen komoly élményt nyújt. 

Sylvain Reynard ismételten egy színvonalas és izgalmas történetet körített Julia és Gabriel párosa köré, amit egy élmény olvasni. Akinek tetszett az első rész, annak csak ajánlani tudom. 

Kedvenc karakter(ek): Julia
Gyűlölt karakter(ek): Christa
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Pioneer Books Kiadó 
Év: 2014
Oldalszám: 464
Sorozat: Gabriel's Inferno (#2)

Résztvevő blogok listája:

06.06. - Kristina blogja

06.08. - Insane Life

06.10. - Angelika blogja

06.12. - CBooks

Nyereményjáték:

A Pioneer Books Kiadónak köszönhetően két példány Pokoli gyönyör könyvet sorsolunk ki a turné végén. A Pokoli gyönyör blogturné minden állomásán festményeket fogtok találni a bejegyzésekben, nektek pedig csak annyi lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok a festő nevét és beírjátok a Rafflecopter dobozába.
Nem lesz nehéz dolga azoknak, akik egy kicsit is ismerik Gabriel Emerson professzort, hiszen szenvedélyesen szokott beszélni az alábbi festő műveiről. :)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #8 - Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?

Miért: Egy ideje szemeztem az író könyveivel.

Tartalom: Már megtapasztaltuk, hogy ha első látásra nem is, első olvasásra szerelembe eshetünk Jennifer E. Smith könyveivel, és közben megtapasztalhatjuk néhány órácskára, milyen is a boldogság. Most pedig térképpel a kezünkben keressük az utat a szerelemhez.
De a turnénkhoz nem lesz szükség GPS-re, elég, ha egymás után végigjárjátok a tizenkét állomást a tizenkét blogon május 19. és június 10. között. és még sok másról.
Az értékelésen kívül olvashattok a nagy New York-i áramszünetről, a nulladik pontról Párizsban
Közben pedig a játékunk keretében bejárhatjátok Ti is az utat főszereplőinkkel, Owennel és Lucyval a világ körül. És ha ügyesen olvassátok a térképet, három példányt nyerhettek is a könyvből!
Szóval dőljetek csak hátra. Jó utat kívánunk!

Lucy a huszonnegyedik emeleten lakik. Owen az alagsorban él. Nem meglepő tehát, hogy pont félúton találkoznak: beragadnak a liftben két emelet közé New York-i társasházukban, amikor egy áramszünet megbénítja az egész várost. Miután kiszabadítják őket, Lucy és Owen egész éjjel a sötét utcákon sétálnak együtt, a Manhattan fölött kivehetővé váló csillagok ritka látványát csodálva. Ám amint visszakapcsolnak a fények, az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Lucy hamarosan külföldre költözik a szüleivel, Owen pedig nyugatra indul az édesapjával. A rövid, együtt töltött idő mindkettejükre nagy hatást gyakorol. És ahogy az élet Edinburghba, San Franciscóba, Prágába és Portlandbe sodorja őket, Lucy meg Owen folyamatosan tartják a kapcsolatot, képeslapokkal, időnként e-mailben, vagy éppen telefonon. De vajon megtalálják a módját – bármely kicsi is rá az esély –, hogy viszontláthassák egymást?
Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is. (Maxim)

Vélemény: Talán nem véletlen, hogy amikor a fejemben először elkezdtem megfogalmazni ezt a kritikát, óhatatlanul is azon kaptam magam, hogy úton-útfélen Gayle Forman: Csak egy nap című könyvével hasonlítgatom össze, hiszen, ha azt nézem, a két történet nagyon is hasonló alapokon nyugszik. Mindkét esetben igen rövid időt töltenek együtt a főszereplők, majd elszakadnak egymástól. Mégis, amennyire nem szerettem a Forman által vázolt alaphelyzetet - aki olvasta az erről szóló bejegyzésemet, tudja, miről beszélek -, annyira díjaztam azt, amit ebben a könyvben láttam.
Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a történetet, akkor csak annyit mondanék, hogy aranyos. Méghozzá nagyon. Annyira egyszerű, án mégis magával ragadó, hogy többször is olyan érzésem támadt, mintha újra 12-13 éves kislány lennék, aki ilyen limonádékat olvas. És mielőtt valaki félreértené, ez egyáltalán nem rossz dolog, sőt. Egyszerűen rámtört a nosztalgia érzése, és én ennek csak örülni tudok, mert régen volt ilyenben részem. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mi váltotta ki bennem ezt az érzetet, és arra kellett rájönnöm, hogy legnagyobb valószínűséggel a történetmesélés. A két főszereplőnk szemszögéből felváltva ismerhetjük meg a történéseket, ami nyilván egyáltalán nem számít újdonságnak, de az talán igen, hogy ellentétben például a Csak egy nappal - ahol a Willemmel történtek teljes mértékben hiányoznak -, itt éppen emiatt nincs hiányérzetünk. Ez tényleg egy alkalomra szóló könyv, amely nem igényli a folytatást, hiszen ismerjük az érme mindkét oldalát, és amikor a főszereplőink végül találkoznak, ugyanúgy tudunk örülni a viszontlátásnak, mint ők maguk.
Lucy nem megy át olyan mértékű változáson, mint Allyson, ám nincs is rá szüksége. Noha kétségtelen tény, hogy ő is maximálisan a szülei döntéseitől függ, mégis, ez itt, ebben az esetben előnyére válik. A sok utazás rengeteg tapasztalatot ad a számára, valamint olyan élményekkel gazdagítja, amelyeket jó megosztani másokkal, példának okért Owennel. Az egyébként, hogy a fiú is hasonló tapasztalatokat szerez, kimondottan jól működik. Ugyanis az utazás élménye nem csak elválasztja, hanem egy furcsa módon össze is köti őket, és számomra ez az ambivalencia kimondottan tetszett.
Owenben kimondottan szerettem a spontaneitását, amit nyilván a szüleitől örökölt. Érdekes volt látni, hogy valaki csak úgy képes a nyakába venni az országot, és csak menni előre, amíg lehet. Mivel ez rám egyáltalán nem jellemző - már a spontaneitás -, kimondottan izgalmas volt ilyesmit olvasni.
Mindent egybevetve: egy kedves kis történetről van szó, amely, bár kétségtelenül romantikus néhány ponton, az én meglátásom szerint inkább szól egy igazi barátság elmélyüléséről, ami nyilván szintén nem egy rossz dolog.

Egyébként Jennifer E. Smith előszeretettel ír egykötetes történeteket, ha utánanéztek a munkásságának, nem találkoztok sorozatokkal. Ennek talán éppen az lehet az oka, hogy a regényeiben igazán egyszerű, ám pont ebből adódóan nagyszerű történeteket mesél el nekünk, amelyek egyszerre tűnek kitaláltnak, s mégis teljes mértékben valóságosnak. Szerintem éppen ez a kettősség tehet arról, hogy a könyvei remek kikapcsolódást nyújtanak. Sajnos a magánéletével kapcsolatban semmit sem találtam - azt se tudnám nektek megmondani, hogy vajon hány éves lehet, de én olyan negyvenes évei elejére tippelnék -, mindenesetre azt érdemes lehet megemlíteni, hogy a könyveit eddig 28 nyelvre fordították le.

Eddig megjelent művei: 

- Vajon létezik szerelem első látásra?
- Milyen is a boldogság?
- Létezik térkép a szerelemhez?
- You Are Here
- The Storm Makers  
- Who Done It?
- The Comeback Season

Kedvenc karakter(ek): Lucy, Owen 

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Komáromy Zsófia

Kiadta: Maxim Kiadó                        
Év: 2014

Oldaszám: ?

Sorozat: -

Előrendelés

Résztvevő blogok listája:

05.19. - Deszy könyvajánlója

05.21. - Angelika blogja

05.23. - Always Love a Wild Book

05.25. - Book Heaven

05.27. - MFKata gondolatai

05.29. - Roni olvas

05.31. - Dreamworld

06.02. - Kelly Lupi olvas

06.04. - Nem harap a…

06.06. - Bibliotheca Fummie

06.08. - CBooks

06.10. - Zakkant olvas

Nyereményjáték: 

A Létezik térkép a szerelemhez? főszereplőit elválasztják a kilométerek. A távolság egyre nagyobbra nő közöttük, miközben Owen Amerikát, Lucy pedig Európa nagyvárosait járja be. Mégis sikerül áthidalniuk a kettejük közötti sok-sok mérföldet, képeslapok segítségével.
Ha velünk tartotok a játékban, akkor Ti is megkapjátok a saját térképeteket Lucy és Owen történetéhez!
Nincs más dolgotok, mint megfejteni, melyik városok szerepelnek az egyes állomásokon található képeslapokon, majd ezeket minden nap beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.
Ha ügyesek vagytok és a szerencse is mellétek áll, megnyerhetitek a 3 darab Létezik térkép a szerelemhez? kötet egyikét, hogy a lapokon keresztül Ti is Owenékkel kalandozhassatok.

a Rafflecopter giveaway

Kevin Hearne: Üldöztetve

Miért: Mert lusta vagyok.

Tartalom: Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.

Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól… (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mint láthattátok, azért kezdtem el ezt a könyvet, mert lusta vagyok. Ez így elég furcsán hathat, de higgyétek el, igazat mondtam. Elmagyarázom: kiválasztottam egy könyvet, hogy turnéztatni szeretném. Amikor megkaptam, csak akkor néztem utána, hogy pontosan miről is van szó - tanulság, soha ne csak a puszta cím alapján válassz könyvet -, és ekkor szembesültem a ténnyel, hogy az bizony egy sorozat harmadik része... Szóval most itt tartunk. Nyakamon a Könyvhét, meg a vizsgák, erre én druidákról, vérfarkasokról és vámpírokról olvasok, csak azért, mert nem voltam képes megnyitni a Goodreads vagy a Moly.hu oldalát, és utánanézni, hogy mire vállalkoztam. A kérdés már csak annyi, hogy vajon megérte-e egy ilyen áldozatot bevállalni? Abszolút! Igaz, a határidők miatt néha elkapott a pánikroham, amikor ránéztem erre a könyvre, és kénytelen voltam belegondolni, hogy még egy hátra van, mire a turnés kötetet egyáltalán el tudom kezdeni. Sebaj, ez az én problémám. Szóval térjünk át magára a regényre.

Meg kell említenem, hogy a világfelépítés, mint olyan, bár nem kimondottan bonyolult, annyira nem is egyszerű. Ez pedig annak köszönhető, hogy a kiadó - nagyon helyesen - megtartotta a kelta elnevezéseket, amikhez kapcsolatosan egy jegyzet is található a könyv elején, ám lássuk be, az olvasó nem szeret folyton visszalapozgatni, hogy tudja, miről is beszélnek éppen - Atticus eredeti nevét például esélytelennek érzem, hogy valaha is ki tudnám ejteni, sőt, már a megjegyzésével is komoly gondjaim lennének, szerintem -. Ettől pedig elég viccessé válik az olvasás, ugyanis kell néhány pillanat, mire az embernek eszébe jut, hogy akkor ez és ez a kifejezés mit takar, vagy ki minek az istene éppen.

Tartozom még egy vallomással ezzel a könyvvel kapcsolatban: én sokáig azt hittem, hogy ez egy YA, vagy NA, függetlenül attól, hogy a főszereplőnk csak látszatra huszonegy éves. Kellett egy kis idő - meg néhány szabadelvűen viselkedő, flörtölni vágyó istennő -, mire rájöttem, hogy igazából egyik műfajba sem besorolható a könyv, így inkább maradjunk annál, hogy a szórakoztató irodalomba tartozik, és hozza is az ennek megfelelő szintet. Oberon - Atticus ír farkaskutyája - és a druida beszélgetései például nagyon szórakoztatóak, én többször is azon kaptam magam, hogy hangosan nevetek rajtuk. Komolyan mondom, számomra ők jelentették a regény fénypontját, bár azok a részek sem voltak rosszak, ahol a mágia és a hétköznapi világ dolgai összekeverednek, és az ember már nem is tudja pontosan, hol kezdődik az egyik, s hol végződik a másik.
A történetvezetés lezser - akárcsak Hearne stílusa, ami egy urban fantasy esetében kimondottan jól működik -, ugyanakkor még véletlenül sem összecsapott munka. Nagyon is izgalmas, látszik, hogy az író odafigyelt a felépítésére. A karakterek, akik Atticus életét segítik - avagy éppenséggel készakarva megbonyolítják, rosszabb esetben pedig egyenesen pokollá teszik -, egytől-egyig érdekesek. Persze nem hiányozhatnak a nőügyek sem, de azért hozzá kell tennem, hogy nem ez a szál dominál ebben a könyvben, ami kimondottan előnyös. S ebből is leszűrhetjük, hogy nem feltétlen a női olvasók számára ajánlott, bár az én véleményem szerint bárkinek jó lehet unaloműző gyanánt.

Kedvenc karakter(ek): Atticus, Oberon

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Acsai Roland

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 286

Sorozat: The Iron Druid Chronicles (#1)

Blogturné #7 - Abbi Glines: Ha esélyt adnál

Miért: Blogturné.

Tartalom: A Könyvhéten jelenik meg a Maxim Kiadó Dream válogatás sorozatában a Vincent fiúk sorozat második része, Ha esélyt adnál címmel. Ebben a részben Sawyer kerül a középpontba, összetört szívét vajon be tudja-e gyógyítani egy új szerelem? Kövesd végig a turnét, és mi  esélyt adunk neked  a nyereményjátékunkban, hogy megnyerd a  3 példány egyikét.

Féktelen szerelmi történet; gyógyír azoknak, akiknek a Ha az enyém lennél olvasása összetörte a szívét… Egyáltalán nem könnyű őrülten magunkba bolondítani egy fiút. Mármint, hogy a fiú őrüljön meg a szerelemtől. Különösen akkor nehéz ez, ha az érintett fiú emberemlékezet óta az unokanővérünkbe szerelmes. Ami laza szórakozásnak tűnt, a csábítás játékává válik. Sawyer és Lana szándékai talán eltérőek, de ugyanolyan hévvel vonzódnak egymáshoz… Sawyer egy fájó szakításból próbál kilábalni. Három évig járt együtt Ashtonnal, gyerekkori szerelmével, akiről kiderült, hogy mindvégig Beau-t, Sawyer testvérét szerette. Lana Ashton unokatestvére, és azért érkezett, hogy vele töltse a nyarat, és nem utolsósorban meghódítsa Sawyert, akit gyermekkoruk óta szeret. (Maxim)

Vélemény: Szinte alig tudom szavakba önteni, hogy mennyivel jobban szerettem ezt a részt, mint az elsőt. Ha még emlékeztek, az elsővel az volt a legnagyobb problémám, hogy a két főszereplőnk a lehető leglehetetlenebb módon reagált minden helyzetben, ez pedig teljesen hiteltelenné tette számomra a történetet. Nos, szerencsémre, itt nem volt ilyen probléma. Mind Sawyer, mind pedig Lana ezerszer életszerűbb karakter, mint amilyen Ashton és Beau volt. De, ha már így szóba kerültek, egy valamire muszáj kitérnem.

Gondolom, nem árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom, a mátkák ebben a kötetben is fel-felbukkannak - hiszen ez az ilyen sorozatoknál szinte alapfeltétel, elég, ha Simone Elkeles Tökéletes kémiájára, és annak folytatásaira gondolunk -. Ezzel nekem csak egy igen komoly problémám lett, nevezetesen Beau. Mégis milyen alapon játssza a féltékeny macsót Sawyerrel szemben? Ha az emlékeim nem csalnak, ő csábította el Ashtont, aki azóta nem is gondol a cserben hagyott fiúra... Akkor meg minek kell fölényeskednie? Nem tehetek róla, de nekem ettől szabályosan felfordult a gyomrom. Valahányszor megjelent a színen, szívem szerint egy péklapáttal vertem volna agyon. De most beszéljünk inkább azokról a karakterekről, akiket tényleg szerettem.

Lana egy kedves lány, aki ezen a nyáron kezdett el kinyílni, ami igazából rá is fért az anyja állandó hisztijei után. Persze valahol az asszony szemszöge is megérthető, mégis csak épp válik a férjétől, aki ráadásul megcsalta... De ez hol jogosítja fel őt arra, hogy a lányát megpróbálja a saját apja ellen hangolni?   Így aztán a lány valóban kikapcsolódni érkezik Ash-hez, és ezt meg is kapja, méghozzá az imádott Sawyer-től, aki egyébként szemmel láthatóan sokat változott a szakítás óta. A régi, visszafogott, már-már sznob fiatalember helyett egy olyan sráccal találkozunk, aki szeret élni. Nagyon sok vicces, és persze még több szenvedélyes jelenetük van, amik nagyon jól átélhetőek, különösen most, a nyár közeledtével, bár szerintem egyik-másik pillanatkép szakadó hóesésben is ugyanolyan élvezetes lehet.  
Persze Sawyer és Ashton kapcsolata is teret kap ebben a részben, igaz, már egy teljesen más megvilágításban. Ugyanis a fiú már nem táplál olyan érzéseket a testvére barátnője iránt, mint régen, ám a barátságát nem dobta ki az ablakon. Ez pedig, mint az már lenni szokott, több félreérthető jelenetnek is alapot szolgáltatott, mégis, én ezt nagyon szerettem - hogy miért, arra még most sem sikerült rájönnöm, na, de ez van -. 

Noha a cselekmény most sem volt valami fordulatos, vagy nehezen kiszámítható, mégis, engem remekül lekötött. Vicces és aranyos volt, valóban remekül szórakoztam olvasás közben. Igazából csak egy kisebb negatívumot tudnék felhozni ezzel kapcsolatban, ami nem is egy probléma, inkább csak az én megítélésem szerint felesleges. Ez pedig nem más, mint az utolsó, nagyjából ötven oldal történése. Ha ezt a szálat kihagyta volna Glines, a története ugyanolyan élvezetes marad, és ez a drámaiság nem nyomta volna rá a bélyegét. Szerintem ez egyáltalán nem illet bele az amúgy könnyed hangvételű regényébe, de ki tudja, lehet, hogy valakinek pont ez tetszik majd benne.
A regény végén több epilógus is található, amikkel nekem csak egy igazán komoly problémám van, ez pedig az, hogy nagyon rózsaszín az összes. Olyan, mintha ezeket az oldalakat egy nagy vödörnyi cukormázzal öntötték volna nyakon, amitől számomra túlságosan is negédes lett. Ettől függetlenül azonban ez a rész alighanem a sorozat fénypontja. Kíváncsian várom a harmadik részt. 

Kedvenc karakter(ek): Lana, Sawyer

Gyűlölt karakter(ek): Beau, Ashton

Pont: 9/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Béresi Csilla

Kiadta: Maxim Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 304

Sorozat: The Vincent Boys (#2)

Résztvevő blogok listája:

06.01. - Angelika blogja
06.03. - Dreamworld 
06.05. - CBooks
06.07. - Deszy könyvajánlója
06.09. - Kristina blogja
06.11. - Nem harap a...
06.13. - MFKata gondolatai
06.15. - Kelly Lupi olvas

Nyereményjáték:

Sawyer Vincent kedveli a sportokat, kíváncsiak vagyunk,  mit gondolsz, vajon melyik sportot űzi együtt Lana-val? Írd be a tippedet a rafflecopter doboz megfelelő sorába!  Most is 3 példányt sorsolunk ki a könyvből, vigyázz, ha nem írsz be semmit, nem nyerhetsz! Tippelni kell, nem a valóságra vagyunk kíváncsiak, legyél kreatív, vagy válassz a megadottak közül!

a Rafflecopter giveaway