Tartalom: Pagan Moore élete semmiben sem hasonlít egy átlagos diáklány mindennapjaihoz. Ugyanis lelkeket lát, és a pasija, Dank maga a Halál. Miután a lány megmentette szerelmét attól, hogy az örökkévalóságig a Pokolban ragadjon, azt hitte, a dolgok végre visszatérnek a normális kerékvágásba. De nagyot tévedett…
Egy napon a női szívek megdobbantója, az iskola jóképű hátvédje, Leif Montgomery eltűnik. Amíg a városban mindenki beleőrül az aggodalomba, Pagan egészen más miatt lesz egyre idegesebb. Nem ok nélkül aggódik, ugyanis rájön, hogy Leif nem egy átlagos tinédzser, még csak nem is ember. Neki nincsen lelke.
Leif sötét titka súlyos következményekkel jár Pagan és Dank számára. A lány lelkét ugyanis már születésekor megjelölték, pontosabban odaígérték Leifnek. Pagan lelkének megmentése nem lesz könnyű, de Dank bármire hajlandó szerelméért. Akár meg is tagadja a Mennyet azért, hogy vele maradhasson. Így, ha most a Pokol akar belőle egy darabot, az sem jelenthet problémát… (Maxim)
Vélemény: Az biztos, hogy a Sorsom valamekkora előrelépésnek számít a Végzetemhez képest, amit a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb tűrhetőnek lehetett nevezni, jó helyett. Hozzáteszem, a borító most is eléggé tragikusan fest - de lesz még olyan regényről szó ebben a hónapban, ahol ezt muszáj leszek szóvá tenni, mert bármennyire is szeretnék, nem tudok mellette elmenni kommentár nélkül -, de próbáljuk meg nem a borítója alapján megítélni a könyvet, és azalapján összefoglalni, hogyan is sikerült az Existence-trilógia második része.
Az biztos, hogy még mindig nem hibátlan, viszont érezhetően összeszedettebb, mint az elődje. Glines itt már azt az érzetet keltette bennem, hogy tudja, mit akar kihozni ebből az egészből, csak éppen a megvalósítással, mint olyannal, még vannak problémái. Itt is jellemzőek a logikai hibák - az abszolút kedvencem, hogy az első rész végén kiderül, Leif, akit Pagan mindvégig embernek hitt, nem is ember -, de talán már kisebb mértékben, mint az első részben.
A szerelmi háromszög, mint olyan, működik, bár szerintem bizonyos szempontból kicsit erőltetett. Ez az előre elrendezettség - amit a fülszövegben is olvashattok -, elég furcsa, hiszen ezalapján, Danknek be sem kellett volna kerülnie a képbe korábban, vagy én nem is tudom... De akkor is nagyon irreális az egész.
Apropó Pagan és Dank: a kapcsolatuk mintha erősödne a korábbiakhoz képest, annak ellenére, hogy Leif nyilván folyamatosan kavarja körülöttük az állóvizet, nehogy véletlenül is minden a legnagyobb rendben legyen. A romantikus részek végül is nem olyan rosszak, csak egyszerűen én kettejükkel külön-külön nem tudok mit kezdeni. Dank túlságosan jólelkű, ahhoz képest, hogy ő a Kaszás, ugyebár, Pagan pedig olyan, mintha nagyon nem akarna felnőni, és úgymond belerázódni a szerepébe.
Viszont, egy mellékszereplőt muszáj kiemelnem, ez pedig Gee. A Végzetemben nem szerettem kifejezetten, de itt sikerült megkedvelnem. A beszólásai szolgáltatják a történet humorforrását, amire egyébként nagy szükség van, mert anélkül az egész olyan lenne, mint egy siratóház. Mindig mindenkinek valami baja van, drámáznak, egyebek.Ez persze nem csoda, ettől megy előre a történet - hiszen mindenki unná, ha csak ülnének és beszélgetnének a semmiről egész idő alatt -, de néha olyan irreális sebességben haladnak előre az események, hogy én csak kapkodni tudtam a fejem, hogy az egyik pillanatban még itt vagyunk, a következőben ott, a harmadikban meg amott... Mondjuk nem kizárt, hogy másnak éppen ez a pörgés fog tetszeni. Bár régen olvastam az első részt, úgy emlékszem, ez a fajta hektikusság abban is benne volt, és már ott sem voltam tőle elájulva.
A sorozat rajongóinak - már amennyiben vannak - abszolút tudom ajánlani, mert tényleg haladás az előző kötethez képest, de ismétlem, ha valaki még nem találkozott Abbi Glines nevével, nehogy véletlenül ezzel a sorozatával kezdjen, mert rengeteget fog zuhanni a szemében az írónő.
Az biztos, hogy még mindig nem hibátlan, viszont érezhetően összeszedettebb, mint az elődje. Glines itt már azt az érzetet keltette bennem, hogy tudja, mit akar kihozni ebből az egészből, csak éppen a megvalósítással, mint olyannal, még vannak problémái. Itt is jellemzőek a logikai hibák - az abszolút kedvencem, hogy az első rész végén kiderül, Leif, akit Pagan mindvégig embernek hitt, nem is ember -, de talán már kisebb mértékben, mint az első részben.
A szerelmi háromszög, mint olyan, működik, bár szerintem bizonyos szempontból kicsit erőltetett. Ez az előre elrendezettség - amit a fülszövegben is olvashattok -, elég furcsa, hiszen ezalapján, Danknek be sem kellett volna kerülnie a képbe korábban, vagy én nem is tudom... De akkor is nagyon irreális az egész.
Apropó Pagan és Dank: a kapcsolatuk mintha erősödne a korábbiakhoz képest, annak ellenére, hogy Leif nyilván folyamatosan kavarja körülöttük az állóvizet, nehogy véletlenül is minden a legnagyobb rendben legyen. A romantikus részek végül is nem olyan rosszak, csak egyszerűen én kettejükkel külön-külön nem tudok mit kezdeni. Dank túlságosan jólelkű, ahhoz képest, hogy ő a Kaszás, ugyebár, Pagan pedig olyan, mintha nagyon nem akarna felnőni, és úgymond belerázódni a szerepébe.
Viszont, egy mellékszereplőt muszáj kiemelnem, ez pedig Gee. A Végzetemben nem szerettem kifejezetten, de itt sikerült megkedvelnem. A beszólásai szolgáltatják a történet humorforrását, amire egyébként nagy szükség van, mert anélkül az egész olyan lenne, mint egy siratóház. Mindig mindenkinek valami baja van, drámáznak, egyebek.Ez persze nem csoda, ettől megy előre a történet - hiszen mindenki unná, ha csak ülnének és beszélgetnének a semmiről egész idő alatt -, de néha olyan irreális sebességben haladnak előre az események, hogy én csak kapkodni tudtam a fejem, hogy az egyik pillanatban még itt vagyunk, a következőben ott, a harmadikban meg amott... Mondjuk nem kizárt, hogy másnak éppen ez a pörgés fog tetszeni. Bár régen olvastam az első részt, úgy emlékszem, ez a fajta hektikusság abban is benne volt, és már ott sem voltam tőle elájulva.
A sorozat rajongóinak - már amennyiben vannak - abszolút tudom ajánlani, mert tényleg haladás az előző kötethez képest, de ismétlem, ha valaki még nem találkozott Abbi Glines nevével, nehogy véletlenül ezzel a sorozatával kezdjen, mert rengeteget fog zuhanni a szemében az írónő.
Kedvenc karakter(ek): Gee
Gyűlölt karakter(ek): Leif, Dank
Pont: 10/7
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 281
Sorozat: Existence (#2)
Résztvevő blogok listája:
05.06. - Deszy Könyvajánlója
05.08. - CBooks
05.10. - Kelly
05.12. - Media-Addict.hu
05.14. - DreamworldNyereményjáték:
A regény szerzője, Abbi Glines igazi sikergyáros, akinek már számos könyve jelent meg. A játék során a regényei eredeti, vagy magyar borítóiból találtok egy részletet. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be, hogy az adott kép melyik regényhez tartozik. A kiadó jóvoltából 3 könyvet sorsolunk!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül tud postázni. A győztest e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem válaszol a levélre, újra kell sorsolnunk.
