Kevin Hearne: Üldöztetve

Miért: Mert lusta vagyok.

Tartalom: Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.

Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól… (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mint láthattátok, azért kezdtem el ezt a könyvet, mert lusta vagyok. Ez így elég furcsán hathat, de higgyétek el, igazat mondtam. Elmagyarázom: kiválasztottam egy könyvet, hogy turnéztatni szeretném. Amikor megkaptam, csak akkor néztem utána, hogy pontosan miről is van szó - tanulság, soha ne csak a puszta cím alapján válassz könyvet -, és ekkor szembesültem a ténnyel, hogy az bizony egy sorozat harmadik része... Szóval most itt tartunk. Nyakamon a Könyvhét, meg a vizsgák, erre én druidákról, vérfarkasokról és vámpírokról olvasok, csak azért, mert nem voltam képes megnyitni a Goodreads vagy a Moly.hu oldalát, és utánanézni, hogy mire vállalkoztam. A kérdés már csak annyi, hogy vajon megérte-e egy ilyen áldozatot bevállalni? Abszolút! Igaz, a határidők miatt néha elkapott a pánikroham, amikor ránéztem erre a könyvre, és kénytelen voltam belegondolni, hogy még egy hátra van, mire a turnés kötetet egyáltalán el tudom kezdeni. Sebaj, ez az én problémám. Szóval térjünk át magára a regényre.

Meg kell említenem, hogy a világfelépítés, mint olyan, bár nem kimondottan bonyolult, annyira nem is egyszerű. Ez pedig annak köszönhető, hogy a kiadó - nagyon helyesen - megtartotta a kelta elnevezéseket, amikhez kapcsolatosan egy jegyzet is található a könyv elején, ám lássuk be, az olvasó nem szeret folyton visszalapozgatni, hogy tudja, miről is beszélnek éppen - Atticus eredeti nevét például esélytelennek érzem, hogy valaha is ki tudnám ejteni, sőt, már a megjegyzésével is komoly gondjaim lennének, szerintem -. Ettől pedig elég viccessé válik az olvasás, ugyanis kell néhány pillanat, mire az embernek eszébe jut, hogy akkor ez és ez a kifejezés mit takar, vagy ki minek az istene éppen.

Tartozom még egy vallomással ezzel a könyvvel kapcsolatban: én sokáig azt hittem, hogy ez egy YA, vagy NA, függetlenül attól, hogy a főszereplőnk csak látszatra huszonegy éves. Kellett egy kis idő - meg néhány szabadelvűen viselkedő, flörtölni vágyó istennő -, mire rájöttem, hogy igazából egyik műfajba sem besorolható a könyv, így inkább maradjunk annál, hogy a szórakoztató irodalomba tartozik, és hozza is az ennek megfelelő szintet. Oberon - Atticus ír farkaskutyája - és a druida beszélgetései például nagyon szórakoztatóak, én többször is azon kaptam magam, hogy hangosan nevetek rajtuk. Komolyan mondom, számomra ők jelentették a regény fénypontját, bár azok a részek sem voltak rosszak, ahol a mágia és a hétköznapi világ dolgai összekeverednek, és az ember már nem is tudja pontosan, hol kezdődik az egyik, s hol végződik a másik.
A történetvezetés lezser - akárcsak Hearne stílusa, ami egy urban fantasy esetében kimondottan jól működik -, ugyanakkor még véletlenül sem összecsapott munka. Nagyon is izgalmas, látszik, hogy az író odafigyelt a felépítésére. A karakterek, akik Atticus életét segítik - avagy éppenséggel készakarva megbonyolítják, rosszabb esetben pedig egyenesen pokollá teszik -, egytől-egyig érdekesek. Persze nem hiányozhatnak a nőügyek sem, de azért hozzá kell tennem, hogy nem ez a szál dominál ebben a könyvben, ami kimondottan előnyös. S ebből is leszűrhetjük, hogy nem feltétlen a női olvasók számára ajánlott, bár az én véleményem szerint bárkinek jó lehet unaloműző gyanánt.

Kedvenc karakter(ek): Atticus, Oberon

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Acsai Roland

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 286

Sorozat: The Iron Druid Chronicles (#1)