J. A. Redmerski: A soha határa

Miért: Egy ideje már el akartam olvasni, míg végül kölcsönkaptam.

Tartalom: Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja? (Ulpius)

Vélemény: Elég sokáig halogattam, hogy befejezzem ezt a könyvet. Ebbe persze belejátszottak a vizsgák, és a könyvheti új megjelenések is, de ha igazán őszinte akarok lenni, akkor a legnagyobb problémám az volt, hogy egy idő után vontatottnak éreztem a történetet. Egyszerűen olyan érzésem támadt, mintha az utolsó, nagyjából ötven oldal teljesen felesleges lett volna - persze itt van az a bizonyos csavar, amit megpendít a fülszöveg, de erről majd kicsit később -. 

Az írónő stílusa nagyon tetszett, jól visszaadta a karaktere gondolatait, érezhető volt a különbség a két szemszög között, amivel engem elég könnyen le lehet venni a lábamról... Ugyanakkor volt benne néhány olyan mozzanat, amire egyszerűen nem találtam magyarázatot. Miből finanszírozza Andrew az utazgatásait? Hiszen ő már felnőtt, nem tanul, levált a családjáról, önálló életet él, ugyanakkor egy fikarcnyi kis utalást sem találtam arra vonatkozólag, hogy dolgozna bármit is... Hiszen gond nélkül vállalja azt, hogy heteken át furikázza Camrynt fel s alá az Egyesült Államokban.

Azt hiszem, ezzel a kijelentésemmel sokakat meg fogok lepni, de számomra a regény egyik legnagyobb pozitívumát a karakterek közötti korkülönbség adta. Nem tudom, miért, lehet, hogy csak belefásultam abba, hogy a YA és NA-regények kilencven százalékában a karakterek egyidősek, és éppen ezért egy üdítő színfoltként hatott, hogy Andrew huszonöt, míg Camryn "csak" húsz éves. Érezhető volt az ebből adódó különbség kettejük gondolkodásmódjában, és ezt nagyon szerettem. Végre valami, amiben ez a regény nem egy standardizált lehetőséggel él, hanem valami újat hozott be ebbe a műfajba. Mindkét karakter a maga módján nagyon szerethető, és megérthető, bár, én nem igazán éreztem úgy, mintha Camryn depressziós lett volna. Azt elismerem, hogy gyászolta az előző barátját, és ezt nagyon szépen visszaadta a könyv, de ezt akkor se nevezném mély depressziónak, hiába utalnak rá, hogy gyógyszereket szedett korábban. Andrew személyiséget az elején lehengerelt, teljesen el voltam tőle - például néhány erotikusab jelenetük nagyon tetszett, mert Redmerski remekül le tudta írni, hogy átélhető legyen -, majd ahogy haladt előre a történet, és egyre-másra derültek ki a dolgok a családjáról, és róla, kezdtem elunni. Ennek azonban könnyen lehet az az oka, hogy ez a könyv már a harmadik - de az lehet, hogy a negyedik - olyan könyvem idén, ami a rákos megbetegedéssel foglalkozik, és őszinte leszek, kezd elegem lenni ebből a témából. Nem hiszem, hogy túl egészséges, ha folyamatosan, újra és újra szembesülök egy olyan problémával, ami igen mély nyomokat hagyott a családomban. Ráadásul, szerintem Andrew titka egy teljesen felesleges, és kissé klisés meglepetés volt, amire az első reakcióm az volt, hogy félretettem a könyvet, és egy órán keresztül tudomást sem vettem róla. Ritkán fordul velem elő, hogy egy könyvet a vége előtt egy kicsivel akarok feladni, de itt majdnem elérnie az írónőnek, hogy így tegyek. Szerencsére, csak majdnem. 

Noha tisztában vagyok vele, hogy van egy folytatása is, egyelőre nem vagyok benne olyan biztos, hogy egyhamar rávetném magam. Ennek pedig az az oka, hogy úgy érzem, a regény lezárása után én valahogy egyáltalán nem igénylem a folytatást. Tetszett a történet vége, és tudva, mi történik majd a második kötetben, nem vagyok benne biztos, hogy nekem most erre van szükségem. De ki tudja, lehet, hogy a jövő évi projektlistámra azért felkerül majd, hátha egyszer kedvet kapok hozzá.

Kedvenc karakter(ek): Camryn

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 7/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Medgyesi Csilla

Kiadta: Ulpius-ház Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 506

Sorozat: The Edge of Never (#1)