Blogturné #50 - Wendy Higgins: Angyali győzelem

Miért: Sorozatlezáró kötet.

Bevezető: A Maxim kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Wendy Higgins Angyali győzelem című regénye, mely az Angyali gonosz trilógia zárókötete. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere bemutatja az Óriások és hercegek végső, epikus összecsapását.

2015. április 14-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartalom: Eljött az idő a leszámolásra. A jóslat hamarosan beteljesedik, és bár egyre több szövetségese akad Annáéknak, de a fenyegetés is nő. A hercegek minden eszközt bevetnek, hogy megállítsák a lázadó óriásokat. És ahogy minden háború, ez is áldozatokkal jár.

A helyzet egyre kiélezettebb, a nyugtalanság és a félelem lassan mindenkit felőröl. Miközben Anna menteni próbálja szeretteit, maga válik a fő célponttá. Minden percről percre változik körülötte, és senkiben sem bízhat. Mikor a Bujaság hercege ellene küldi szerelmét, Kaidan Rowe-t, el kell döntenie, mennyit kockáztat.

A sorozat legérzékibb és legpörgősebb kötete újra összegyűjti az óriásokat, hogy kivívják szabadságukat. (Maxim)

Vélemény: Egy sorozatlezáró kötettől mindig sokat vár az ember, hiszen ez teszi fel az i-re azt a bizonyos pontot, varr el minden szálat, s hozza el olykor az olvasó számára a katartikus élményt... Kivéve, amikor ez nem egészen úgy sikerül, hogyan azt az ember várta.

Bizonyos elemeiben - s tudom, hogy alighanem egyedül leszek ezzel a gondolatommal - szerintem ez a rész Jennifer L. Armentrout Origin-jének koppintása is lehetne, mivel rengeteg hasonló motívum van a két könyvben, aminek személy szerint nagyon nem örültem. Alapvetően nincs bajom a koppintásokkal - még ha nem is feltétlen imádom őket -, de amikor ez több, mint nyilvánvaló, akkor azzal igazán nem vagyok kibékülve.

Szerintem ez a könyv azért sem váltotta be az általam hozzáfűzött komoly reményeket - úgy, mint akciódús, izgalmas könyv, lehengerlő fináléval, rengeteg tetőponttal, és a többi -, mert Higgins egyszerűen belefáradt ebbe a trilógiába. Nem éreztem benne az az átütő erőt, ami az elsőben még abszolút megvolt, s sokszor a másodikban is fel lehetett fedezni, annak átvezető jellege ellenére is. 

A szereplőink már csak elnagyolt vázaik önmaguknak, különösen érezhető ez Jay és Marna, illetve a főszereplő párosunk, Anna és Kaidan esetében. Ennek ellenére, az első párost szerettem, bár sokkal jobban kidolgozott szálat vártam volna pár nagy bejelentésnél, és nagyjából három jelenetnél, ha már bizonyos értelemben ők adták volna a történet valódi drámáját, mivel mégis csak egy óriás és egy ember kapcsolatáról beszélünk... És mégsem kezdett ezzel az írónő semmit az ég egy adta világon! Minek vette őket bele ilyen szinten ebben az esetben? Dísznek? Na mindegy, ugorjunk.

Anna és Kaidan kapcsolatával az volt a legnagyobb problémám, hogy nemes egyszerűséggel túlságosan is rózsaszín az egész, ami egyáltalán nem illik a történethez... Meg kifejezetten Kaidan karakteréhez sem. Nehéz elképzelni, hogy valaki, akinek az volt a munkája, hogy nőket csábítson el, hirtelen vérbeli hősszerelmes személy lesz belőle. Mondjon aki, amit akar, szerintem ez minden csak nem reális. És akkor a világtörténelem egyik legunalmasabb légyottjáról még nem is szóltam.

Ugye azt vártam, hogy majd lesz ilyen-olyan nagy csata, meg hasonlók, de valahogy nem egészen ezt  láttam viszont a lapokon. Jóval több izgalom kellett volna bele, mert így néhol untam a fene nagy csatát, amit a cím és az egész sorozat beharangozott... Ehhez képest inkább egy össznépi Kumbaya-ra hasonlított az egész helyzet, mintha a hercegek amolyan rezignált nyugalommal vette volna tudomásul, hogy egy csapat tinédzser megpróbál leszámolni velük, mert miért ne.
A stílus, bár nem rossz, szerintem voltak hibák a fordításban - például sosem értettem, hogy adott szövegkörnyezetbe mégis hogyan fér bele a "gógyiztam" szó, s ez egyáltalán mit akar jelenteni, ugyanis annyira értelemzavaró a szó, hogy sok esetben kirántott az olvasmányélményből.
A vége pedig... Hát nem is tudom, sok mindenre számítottam a fentiek tükrében, de erre egyáltalán nem... Nem volt rossz, csak én nem erre számítottam, olyan nagyon idealistának tűnt az egész, némi keserédes beütéssel.
Ha szeretted a trilógiát, mindenféleképpen érdemes elolvasni, mégis csak egy újabb szereplőgárdától búcsúzunk ezzel a résszel, de javaslom, hogy ne legyenek kiemelkedően magas elvárásaid, ha egy nem romantikán alapuló zárást szerettél volna viszontlátni.

Kedvenc karakter(ek): Jay, Marna
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 392
Sorozat: The Sweet Trilogy (#3)

Résztvevő blogok listája:

04.14. - Deszy könyvajánlója
04.15. - MFKata gondolatai
04.17. - Insane Life
04.18. - Kelly & Lupi olvas
04.19. - Angelika blogja
04.20. - Always Love a Wild Book
04.21. - CBooks
04.22. - Függővég
04.23. - Dreamworld
04.24. - Könyvszeretet

Előrendelés

Nyereményjáték: 

Mostani játékunk során úgy döntöttünk, nem térünk el az Angyali gonosz sorozat turnéinak megszokott, keresztrejtvényes feladványaitól, így ezúttal is némi agytornára lesz szükségetek ahhoz, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott 3 darab Angyali leszámolás c. regény egyikét.

Méghozzá nem is akármilyen agytornára! Az egész sorozatot érintő kérdésekkel találkozhattok az egyes állomásokon. De pánikra semmi ok, ha emlékeitek kicsit megkoptak volna, a korábbi turnéinkon megtaláljátok a válaszok zömét.

10+1 kérdés nem állhat Kaidan és közétek!

Feladat:

1) Az állomásokon található kérdések megfejtését írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe.

2) Vízszintesen haladva töltsétek ki a keresztrejtvényt.

3) A keresztrejtvény főmegfejtését írjátok be a rafflecopter erre kijelölt sorába.

4) Csak az vesz részt a sorsoláson, aki mind a 10 kérdést, plusz a főmegfejtést is megcsinálja!

5) A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

A mai kérdés. 8. Milyen szerepet tölt be Kaidan a bandájában?

a Rafflecopter giveaway

Kevin Hearne: Megátkozva

Miért: Lusta vagyok.

Tartalom: Atticus O’Sullivant nem izgatják túlságosan a boszorkányok. Most mégis arra készül, hogy egy mindkét fél számára előnyős, kölcsönös megnemtámadási egyezményt írjon alá velük, amikor napjaink arizónai Tempéjének boszorkánynépessége hirtelen megnégyszereződik. Ám az új lányok nem csak gonoszak, de a második világháború alatt meglehetősen sötét szerepet töltöttek be a németek oldalán.

Miközben egy bukott angyal a helyi középiskola diákjaira vadászik, és a bakkhánsnők vegasi hordája a városba özönlik, hogy ott terjessze az őket jellemző halálos romlást, és egy veszélyesen szexi, kelta tűzistennő Atticus kegyeit keresi, hősünknek ki kell vennie részét a boszorkányüldözésből. De varázskardja, a szomszédjától kölcsönzött gránátvető, valamint vámpír ügyvédje segítségével Atticus készen áll rá, hogy megtisztítsa a várost, és megmutassa a boszorkányos fehérnépeknek, hogy rossz druidával kukoricáztak. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Noha, már az első részt is imádtam, azt kell mondanom, hogy a Megátkozva csak tovább fokozta a Hearne által teremtett világ iránt érzett rajongásomat. Egyszerűen zseniális. Leköti a figyelmemet, és jól érzem magam olvasás közben, függetlenül attól, hogy épp magyarul, vagy angolul bújom-e az aktuális kötetet. 

Noha a cselekmény középpontjában Atticus áll, ez annyi szálon fut, hogy néha nem árt észnél lenni, és számolgatni, hány fele kellene szakadnia a druidának ahhoz, hogy mindenki meg legyen vele elégedve. Az író annyi különböző konfliktust hoz be a férfi életébe, hogy esküszöm, egy perce sincs unatkozni. Ha egy problémát sikerül orvosolnia, máris jön a következő, vagy netalántán azonnal kettő.  Ebből pedig számomra az derül ki, hogy egy hatalmas univerzumot akar felépíteni - talán nem véletlen, hogy eddig hét kötet jelent meg Amerikában, és még legalább kettőt tervez -, és ezt nem fogja elkapkodni, úgy sem, hogy már a második kötetben legalább három egymástól eltérő történetszálat lehet megkülönböztetni, ha nem többet.

Azt már az előző részben is megszokhattuk, hogy Hearne előszeretettel ötvözi a különféle mitológiai elemeket. Nekem ez például kimondottan tetszett, ám most, amikor ebben a kötetben megjelent Szűz Mária, akkor az első néhány percben csak erőteljesen pislogtam. De meglepő módon, nem azért, mert rossz húzás lett volna az író részéről, hanem éppen ellenkezőleg, egyszerűen imádtam. Annyira jól volt felépítve, elmagyarázva, hogy az valami hihetetlen, sőt, maga Mária megszemélyesítése is nagyon tetszett, pedig az egyik nagymamám révén vallásos nevelést kaptam, ezért talán kissé fel kellett volna háborodnom emiatt a csavar miatt, de egyáltalán nem sikerült. Egyszerűen ez így volt jó. Nem sértő a vallásra nézve, hanem éppen ellenkezőleg. Elég, ha abba belegondolunk, hogy a történetben Atticus idősebb, mint Jézus anyja, mégis tisztelettel viszonyul hozzá, és ez kimondottan jól működött a regényben.

Ha már Mária szóba került - igaz, teljesen más kontextusban, de azért -, természetesen a nőügyek sem hiányozhatnak ebből a részből sem. Megint csak felbukkannak azok az istennők, akik előszeretettel szórakoznak a druidával - és viszont -, ám én mindössze egyet emelnék ki közülük, méghozzá Morrigant. Őt is inkább csak azért, mert engem abszolút Kenyon Artemiszére emlékeztet. Mindketten az önző ribanc kategóriába sorolhatóak, éppen ezért nem mondhatnám, hogy bármelyikük is a szívemhez nőtt volna, de azt biztos, hogy hosszútávon sok borsot törhetnek a főszereplők orra alá. Mindezzel együtt, nekem olyan érzésem van, hogy hosszú távon még véletlenül sem ők, hanem Atticus tanítványa lesz a befutó, akinek még mindig nem bírom normálisan leírni a nevét. Azonban, mire ebből lesz valami, szerintem az több köteten át várat majd magára.   

Persze, a humor se maradhat el, Oberon és a druida továbbra is remek beszélgetéseket folytatnak, bár be kell vallanom, hogy én valamiért - ne kérdezzétek -, de még az egyik istennő féltékenységi jelenetét is végtelenül viccesnek találtam, pedig lehet, hogy nem kellett volna. 

Hearne stílusa továbbra is nagyon jó, szóval már csak ezért is megéri olvasni, azért pedig, amit a világfelépítéséből képes kihozni, pláne. Valóban szórakoztató irodalom, amit lehet, hogy csak egyszer olvas az ember, de utána sokáig emlékszik rá. Bízom benne, hogy idővel az egész szériát kiadják majd itthon. 

Kedvenc karakter(ek): Atticus, Oberon

Gyűlölt karakter(ek): - 

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Acsai Roland

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 294

Sorozat: The Iron Druid Chronicles (#2)