2014. június 12., csütörtök

Blogturné #9 - Sylvain Reynard: Pokoli gyönyör

Miért: Szerettem az első részt.

Tartalom: Julia és Gabriel története folytatódik. Ám a végre beteljesedő vágyak most akár tönkre is tehetik őket.
Gabriel Emerson professzor szenvedélyes, ám titkos kapcsolatot ápol volt hallgatójával, Julia Mitchell-lel, aki egy romantikus olaszországi utazásra is elkíséri. Itt kóstolnak bele a tiltott gyümölcsbe: a férfi megismerteti Juliát a szeretkezés magával ragadó erejével.
Hazatérésük után ezer veszély leselkedik rájuk. Egyetemi játszmák, féltékeny exszeretők, bosszúálló hallgatók fenyegetik a boldogságukat. Ha Gabriel szembekerül az egyetem vezetőségével, vajon Dante sorsára jut? Vagy tovább küzd, hogy örökre megtarthassa Juliát, az ő Beatricejét?

A Pokoli gyönyör Sylvain Reynard nagysikerű debütáló regényének, a Pokoli erénynek a zseniális folytatása. Szerelem, vágy, intrikák és olyan gondolatok, érzések, amelyek visszavonhatatlanul behálózzák az olvasó testét és lelkét. (Pioneer Books)

Vélemény: Tőlem szokatlan módon, ezúttal a blogturnéhoz vállalt extrámmal kezdeném ezt a kritikát.Talán többen is hallottatok már róla, hogy az író személyét igen komoly homály fedi. Nagyon sokáig a rajongók azt találgatták, hogy vajon valóban egy férfi írja-e a sorozatot - mint, ahogyan azt a neve mutatja -, avagy egy nő. Valójában ez se lenne újdonság, elég, ha az ember Rob Thurman-re gondol, akiről azt hihetnénk férfi írói álnév alatt alkotta meg a Cal Leandros sorozatot - valamint több egyéb könyvet is -, és igazából a stílusa alapján nehéz volt elképzelni, hogy egy írónő írja ezeket a könyveket, holott így van, hiszen a keresztneve Robyn. 
Nos, Sylvain Reynard, a telefonon adott interjúi tanúsága szerint is férfi, éppen ezért meglepő lehet, hogy romantikus témájú trilógiához adta a nevét - vagy álnevét, ez azt hiszem még nincs eldöntve -. Többen úgy gondolják, hogy már egy korábban publikált szerzőről lehet szó, de, hogy pontosan kiről, arra szerintem annyi megfejtés lehetséges, mint égen a csillag, hiszen fényképet sohasem közöltek róla. Így aztán a korával kapcsolatban is csak találgatni lehet, de én személy szerint például egy, a harmincas évei végén, vagy negyvenes évei elején járó férfit tudok elképzelni, aki komoly műveltséggel rendelkezik, és ez a Gabriel-széria lapjain újra és újra visszaköszön.
Egyébként, szerintem nagyon hamar le lehet szűrni, hogy egy férfi írta ezeket a könyveket, ugyanis a stílusa már-már egyedülállónak tűnhet a romantikus szórakoztató irodalom felhozatalában. Ha valaki emlékszik még az első részre, abban egyáltalán nem a szexen volt a hangsúly, alig egy-két erotikusabb jelenettel találkozhattunk, ami nekem kimondottan tetszett, hiszen így több idő maradt a karakterek alapos megismerésére, ami természetesen sikerült is. A rengeteg párbeszéd adta meg a történet atmoszféráját, és ez a vonulat természetesen a folytatásból sem veszett ki, de erről majd egy kicsit később. Mindenesetre ritkán láthatunk ennyire alapos felépítést olyan női íróktól, akik az irodalomnak ezen a területén tevékenykednek.  
Maga a cselekmény egyszerűen drámai. Annyi szenvedés és szex fért bele egyetlen történetbe - igen, itt már ez a vonulat is megjelenik -, hogy néha alig akartam elhinni. Hogy sok lett volna? Néha igen. A regény elején gyakorlatilag oldalakon keresztül csak arról olvashatunk, hogy milyen ideális, most már szexuális tartalommal is rendelkező kapcsolatot alakít ki a két főszereplőnk. És ez számomra kissé elbagatellizálta az egész témát. Ugyanakkor a regény drámai része most is remekül lett felépítve. Ráadásul nem csak egyetlen egy konfliktus köré csoportosul a cselekmény, hanem több kisebb köré. Ezek közül szerintem a legérdekesebb Christa és a mi szerelmespárunk viszonya - és nem csak azért, mert ennek köszönhetjük a regény tetőpontját -, hanem azért is, mert most megismerhetjük az ő nézőpontját is, valamint figyelemmel kísérhetjük, hogyan szedegeti össze az apró információkat, és rakja össze belőle a valódi történetet.
Azt nem mondanám, hogy a következményekkel maximálisan meg vagyok elégedve, de tény, hogy én már annak is örülök, hogy Reynard nem hagyta, hogy Gabriel a regény egészében diadalmaskodjon, hanem igen is egy ponton letaszította a pokolba, és sokáig nem hagyta visszatérni. Igenis, kellett bele ez a szenvedés, mivel így a katarzist nem csak a karakterek, hanem mi, az olvasók is át tudjuk érezni, és ugyanúgy örülünk a boldogságuknak, mint ők maguk. 
A karakterek nem igazán változnak ebben a részben, de én úgy gondolom, hogy mivel mind a ketten megérthető, és a maguk különös módján szerethető karakterek, ez nem okoz problémát. A regény ettől függetlenül is egy igen komoly élményt nyújt. 
Sylvain Reynard ismételten egy színvonalas és izgalmas történetet körített Julia és Gabriel párosa köré, amit egy élmény olvasni. Akinek tetszett az első rész, annak csak ajánlani tudom. 

Kedvenc karakter(ek): Julia
Gyűlölt karakter(ek): Christa
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Pioneer Books Kiadó 
Év: 2014
Oldalszám: 464
Sorozat: Gabriel's Inferno (#2)



Résztvevő blogok listája:

06.06. - Kristina blogja
06.08. - Insane Life
06.10. - Angelika blogja
06.12. - CBooks

Nyereményjáték:

A Pioneer Books Kiadónak köszönhetően két példány Pokoli gyönyör könyvet sorsolunk ki a turné végén. A Pokoli gyönyör blogturné minden állomásán festményeket fogtok találni a bejegyzésekben, nektek pedig csak annyi lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok a festő nevét és beírjátok a Rafflecopter dobozába.
Nem lesz nehéz dolga azoknak, akik egy kicsit is ismerik Gabriel Emerson professzort, hiszen szenvedélyesen szokott beszélni az alábbi festő műveiről. :)






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése