Blogturné #178 - John Corey Whaley: Kobak

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: „Képzeld ​​csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz egy újban.”

Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét.

A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe.

Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét.

A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal. (Merit)

Vélemény: Kissé felemás a kapcsolatom ezzel a könyvvel, azt hiszem. A maga nyersségével az Örökké a tiédet juttatta eszembe, pedig a történetet tekintve nem sok párhuzam van a két regény között - úgy is mondhatnánk, hogy semmi -. Mégis, a hangulatuk, és valahogy a végkicsengésük - nem maga a történés, hanem az, ahogyan hat az olvasóra - nagyon hasonló. 

Kétségtelenül az a legnagyobb erénye, hogy Whaley képes elgondolkodtatni az embert. Jóllehet, Travis szemszögén át, E/1-ben látunk mindent, mégis, nekem folyamatosan az a kérdés járt a fejemben, hogy vajon én miként cselekednék a főszereplőnk helyében, aki kétségkívül egy nem mindennapi helyzetben találja magát. Azokba a technikai részletekbe, hogy ez a fejlevágós dolog vajon tényleg működhet-e a jövőben, avagy sem, szerintem nem érdemes belemenni, mert nyilván egy kicsit sem lennék kompetens ebben a témában. Azt viszont el tudom nektek mondani, hogy Travis rendkívül érzékletesen mutatja be nekünk, hogy mennyire nehéz boldogulnia az új életében. Hiszen öt év nem olyan sok idő, mégis, arra bőven elegendő, hogy pont a leglényegesebb dolgok megváltozzanak a szerettei életében, neki pedig ehhez alkalmazkodnia kellene, és jelen pillanatban az utolsó szón van a hangsúly. 

Bármennyire is imádtam a könyvet, azt be kell látnom, hogy Travis-t sokszor egészen egyszerűen utáltam, talán éppen azért, mert teljesen másként gondolkodom, mint ő. Nekem végig olyan érzésem volt, hogy a helyzete miatt csakis saját magával törődik. Nem számít, mi változott meg az elmúlt öt évben, akkor is, minden térjen vissza a régi kerékvágásba, akkor, amikor ő még beteg volt, de mindenki mellette állt. Ez az, ami az én meglátásom szerint lehetetlen. Elvárni azoktól az emberektől, akik egyszer már búcsút vettek tőle, és lényegében meggyászolták az elvesztését - abban a hitben, hogy talán sosem látják őt viszont, hiszen a múltban ez a technika finoman szólva gyerekcipőben járt -, hogy most újra körülugrálják, mintha mi sem történt volna, finoman szólva elborult dolog volt a részéről. Különösen igaz ez a két legjobb barátjával, Kyle-lal és Cate-tel kapcsolatban, akiknek nyilván megvannak a maguk problémái, és éppen ezért nem képesek úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Öt év éppen elég idő ahhoz, hogy az ember felnőjön, és már a korának megfelelő döntéseket hozzon. Kylék felnőttek, huszonegy évesek lettek, míg Travis megmaradt tizenhat éves, és nyilván az nem várható el tőle, hogy egy pillanat alatt felnőjön - irreális is lenne -, de azt igazán megtehette volna, hogy legalább megpróbálta volna megérteni a környezetét, ahelyett, hogy csak önmagával törődik. 

Számomra a könyv a végtelen önzésről és annak káros hatásairól szól, annak ellenére, hogy az elgondolkodtató alaphelyzet lesz az, ami miatt akár még évek múlva is emlegetni fogom ezt a könyvet. Az író valami rendkívülit alkotott, ami egyszerre meglepő, elgondolkodtató, és megdöbbentő. Látni, ahogyan Travis-ben lassan, de tudatosan összeállnak a dolgok, és megpróbálja megérteni a dolgok mikéntjét, olykor egészen szívszorító, és valljuk be, elszomorító. Talán senki sem tudja, hogy miként is reagálna az ő helyzetében istenigazából, de azt hiszem, mindannyiunknak lennének ötleteink. 

Ez megint csak egy olyan könyv, amit az embernek muszáj elolvasnia ahhoz, hogy ténylegesen véleményt tudjon róla alkotni, mert csak így, kritikák alapján szerintem nehéz eldönteni, hogy vajon tetszene-e vagy sem. Mindenféleképpen érdemes kézbe venni, s ha mást nem is, legalább beleolvasni, és elképzelni, vajon mi hogyan cselekednénk Travis helyében. Vajon helyt tudnánk-e állni egy számunkra teljesen új világban? 

Kedvenc karakter(ek): Cate
Gyűlölt karakter(ek): Travis
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: ÉTK
Év: 2016
Oldalszám: 256
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

07/23 Always Love a Wild Book
07/25 Sorok között
07/27 Kelly & Lupi Olvas
07/29 Deszy könyvajánlója
07/31 CBooks
08/02 Dreamworld

Nyereményjáték:

Travis története fikcionális, azonban a való világban is történtek olyan esetek, amelyeket igazi csodának tekinthetünk. A mostani nyereményjátékban az lesz a feladatotok, hogy a megadott információk alapján kitaláljátok, kikkel történt meg az elképzelhetetlen. A játékban helyes válaszokat adók közt pedig kisorsolunk három példányt John Corey Whaley: Kobak című regényéből.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A 17 éves lány ~110km/h-nál szenvedett autóbalesetet, amelyben többek közt a nyaka és a háta is eltörött. / 11 fémrúddal és további csavarokkal tudták megmenteni őt. / A legveszélyesebb műtét során 6 rudat helyeztek el a gerincoszlopa mentén, hogy megtartsa azt.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #162 - Abbi Glines: A sorsom

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Pagan Moore élete semmiben sem hasonlít egy átlagos diáklány mindennapjaihoz. Ugyanis lelkeket lát, és a pasija, Dank maga a Halál. Miután a lány megmentette szerelmét attól, hogy az örökkévalóságig a Pokolban ragadjon, azt hitte, a dolgok végre visszatérnek a normális kerékvágásba. De nagyot tévedett…

Egy napon a női szívek megdobbantója, az iskola jóképű hátvédje, Leif Montgomery eltűnik. Amíg a városban mindenki beleőrül az aggodalomba, Pagan egészen más miatt lesz egyre idegesebb. Nem ok nélkül aggódik, ugyanis rájön, hogy Leif nem egy átlagos tinédzser, még csak nem is ember. Neki nincsen lelke.

Leif sötét titka súlyos következményekkel jár Pagan és Dank számára. A lány lelkét ugyanis már születésekor megjelölték, pontosabban odaígérték Leifnek. Pagan lelkének megmentése nem lesz könnyű, de Dank bármire hajlandó szerelméért. Akár meg is tagadja a Mennyet azért, hogy vele maradhasson. Így, ha most a Pokol akar belőle egy darabot, az sem jelenthet problémát… (Maxim)

Vélemény: Az biztos, hogy a Sorsom valamekkora előrelépésnek számít a Végzetemhez képest, amit a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb tűrhetőnek lehetett nevezni, jó helyett. Hozzáteszem, a borító most is eléggé tragikusan fest - de lesz még olyan regényről szó ebben a hónapban, ahol ezt muszáj leszek szóvá tenni, mert bármennyire is szeretnék, nem tudok mellette elmenni kommentár nélkül -, de próbáljuk meg nem a borítója alapján megítélni a könyvet, és azalapján összefoglalni, hogyan is sikerült az Existence-trilógia második része.
Az biztos, hogy még mindig nem hibátlan, viszont érezhetően összeszedettebb, mint az elődje. Glines itt már azt az érzetet keltette bennem, hogy tudja, mit akar kihozni ebből az egészből, csak éppen a megvalósítással, mint olyannal, még vannak problémái. Itt is jellemzőek a logikai hibák - az abszolút kedvencem, hogy az első rész végén kiderül, Leif, akit Pagan mindvégig embernek hitt, nem is ember -, de talán már kisebb mértékben, mint az első részben.
A szerelmi háromszög, mint olyan, működik, bár szerintem bizonyos szempontból kicsit erőltetett. Ez az előre elrendezettség - amit a fülszövegben is olvashattok -, elég furcsa, hiszen ezalapján, Danknek be sem kellett volna kerülnie a képbe korábban, vagy én nem is tudom... De akkor is nagyon irreális az egész.
Apropó Pagan és Dank: a kapcsolatuk mintha erősödne a korábbiakhoz képest, annak ellenére, hogy Leif nyilván folyamatosan kavarja körülöttük az állóvizet, nehogy véletlenül is minden a legnagyobb rendben legyen. A romantikus részek végül is nem olyan rosszak, csak egyszerűen én kettejükkel külön-külön nem tudok mit kezdeni. Dank túlságosan jólelkű, ahhoz képest, hogy ő a Kaszás, ugyebár, Pagan pedig olyan, mintha nagyon nem akarna felnőni, és úgymond belerázódni a szerepébe.
Viszont, egy mellékszereplőt muszáj kiemelnem, ez pedig Gee. A Végzetemben nem szerettem kifejezetten, de itt sikerült megkedvelnem. A beszólásai szolgáltatják a történet humorforrását, amire egyébként nagy szükség van, mert anélkül az egész olyan lenne, mint egy siratóház. Mindig mindenkinek valami baja van, drámáznak, egyebek.Ez persze nem csoda, ettől megy előre a történet - hiszen mindenki unná, ha csak ülnének és beszélgetnének a semmiről egész idő alatt -, de néha olyan irreális sebességben haladnak előre az események, hogy én csak kapkodni tudtam a fejem, hogy az egyik pillanatban még itt vagyunk, a következőben ott, a harmadikban meg amott... Mondjuk nem kizárt, hogy másnak éppen ez a pörgés fog tetszeni. Bár régen olvastam az első részt, úgy emlékszem, ez a fajta hektikusság abban is benne volt, és már ott sem voltam tőle elájulva.
A sorozat rajongóinak - már amennyiben vannak - abszolút tudom ajánlani, mert tényleg haladás az előző kötethez képest, de ismétlem, ha valaki még nem találkozott Abbi Glines nevével, nehogy véletlenül ezzel a sorozatával kezdjen, mert rengeteget fog zuhanni a szemében az írónő. 

Kedvenc karakter(ek): Gee
Gyűlölt karakter(ek): Leif, Dank
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 281
Sorozat: Existence (#2)

Résztvevő blogok listája: 

05.06. - Deszy Könyvajánlója

05.08. - CBooks

05.10. - Kelly

05.12. - Media-Addict.hu

05.14. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A regény szerzője, Abbi Glines igazi sikergyáros, akinek már számos könyve jelent meg. A játék során a regényei eredeti, vagy magyar borítóiból találtok egy részletet. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be, hogy az adott kép melyik regényhez tartozik. A kiadó jóvoltából 3 könyvet sorsolunk!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül tud postázni. A győztest e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem válaszol a levélre, újra kell sorsolnunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #87 - Darynda Jones: Harmadik sírhant

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Charley Davidson végre újra itt van! A New York Times sikerlistás szerző, Darynda Jones paranormális sorozatának harmadik részében kedvenc magánnyomozónőnk, a halál bombázó angyala továbbra is lelkesen dönti magába a kávét, mert ha egy pillanatra is elbóbiskol, már látja Reyes Farrow-t, a Sátán félig ember, félig szupermodell fiát, akit megbéklyózott ugyan, ám képtelen elfelejteni…
Na de hogyan is találhatná meg az eltűnt Teresát, birkózhatna meg egy egomán orvossal, nyugtathatná meg aggódó édesapját és vehetné fel a kesztyűt egy veszedelmes motoros bandával, ha az ördög fia mindeközben csábításra készül és bosszúra szomjazik? (Athanaeum)

Vélemény: Azt hiszem, ezúttal kissé hiú ábrándokat kergettem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Hiába tudtam Andi elmondása alapján, hogy nem ez a legerősebb rész a sorozatban, mégis voltak elvárásaim a kötettel szemben... Amelyeket sajnos nem teljesített Jones könyve. 

Mint ahogyan arról már a Második sírhant kritikámban is írtam, én arra számítottam - vagy helyesebben mondva azt vártam -, hogy egy izgalmas és pörgős kötetet fogok kapni, ami megválaszolja az előző kötetben felvetett kérdéseket.
Ott volt még Marigold Únő esete is, akivel kapcsolatban az előző rész megszellőztetett bizonyos dolgokat, erre az írónő valójában nem kezdett vele semmit, csak bedobta a történet közepén, mint időhúzó elemet. És ezzel van a legnagyobb baj: az egész cselekmény nem szól másról, mint az időhúzásról, hogy teljenek az oldalak, és kész. Hiába vet fel érdekes és izgalmas dolgokat, ha aztán nem csinál velük semmit... És ezért kimondottan dühös vagyok Jonesra. 

Bár ez csak egy elég apró pozitívum a nagy egészhez képest, annak azért örültem, hogy nincs túlzásba víve a romantika, bár annak tükrében, hogy milyen is ebben a kötetben Reyes és Charley kapcsolata, ez nem is csoda. Olykor komolyan felmerült bennem a kérdés, hogy két ilyen karaktert mi fog összetartani hosszú távon - a nyilvánvaló misztikumon kívül, ami egyfajta felettük álló erőként is felfogható lenne -, mert kész csoda, hogy nem ölték meg egymást. Vagy, leginkább Reyes a főszereplőnket, amit igazán meg tudtam volna érteni. Túl azon, hogy Charley elkövetett egy hibát az előző kötetben azzal, hogy gyakorlatilag a földhöz láncolta a Sátán fiát, még úgy állítja be ezt a tettét, mintha ezzel szabályosan megmentette volna a világot, amiért nyilván mindenki hálával tartozik neki, de legfőképpen Reyes. És ezt még sikerült megtetéznie azzal, hogy elképesztően sötéten viselkedik olykor, olyannyira, hogy kedvem lett volna a fejét beleverni a falba, hogy ugyan térjen már észhez, mert amit művel, az egyszerűen nevetséges... és még szánalmas is.
Amivel még kicsit próbál emelni a színvonalon, azok az új karakterek, ám velük meg az a baj, hogy túlságosan keveset szerepelnek ahhoz képest, amennyit benne lehetnének a regényben.
Nem akarom elvenni a kedveteket, de sajnos most tényleg van bennem némi keserű szájíz amiatt, hogy Jones rossz irányba vitte az egészet. Mintha nem is ugyanazt a történetet olvastam volna, mint az előző kötetekben. Nagyon remélem, hogy ez később jelentősen megváltozik majd - pozitív irányba, természetesen -, mert nem szeretném félbehagyni a sorozatot, plusz a folyamatos ekézésnek sem látom értelmét... De, ha csak azt hozza ki az emberből, az már régen rossz. 

Kedvenc karakter(ek): Artemis

Gyűlölt karakter(ek): Charley

Pont: 6/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: ?

Kiadta: Athanaeum Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: ?

Sorozat: Charley Davidson (#3) 

Résztvevő blogok listája: 

09.01 Függővég
09.03 Insane Life
09.05 CBooks

Nyereményjáték: 

A Harmadik sírhant megjelenését javarészt a kitartó rajongóknak köszönhetjük. A játékunkból pedig megtudhatod, hogy Te igazi rajongó vagy-e. A 6 kérdésből álló kvízsor mindegyik kérdésének helyes megválaszolásával részt vehetsz a sorsoláson, ahol egy szerencsés nyertes egy Harmadik sírhant példánnyal gazdagodhat.

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #81 - Julie Anne Peters: Mire ezt olvasod, én már nem leszek

Miért: Valami igazán érvágósat akartam olvasni.

Tartalom: Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás. (Móra)

Vélemény: Érvágást akartam, hát, megkaptam. Ezt ne úgy értsétek, hogy annyira rossz volt a könyv, hogy pánikszerűen kerestem volna a borotvát, vagy ilyesmi, hanem annyira mély benyomást tett rám az egész történet, hogy a végén már-már én is öngyilkos akartam lenni. Apropó, öngyilkosság: 16 év alatt senkinek sem ajánlom ezt a könyvet! Mivel az egész regény arról szól, hogy egy lány tudatosan készül az öngyilkosságra, értelemszerűen rengeteg utalás van arra, miként érdemes - vagy, inkább lehetséges, mondjuk így - az ilyesmit véghezvinni, így aztán senkinek sem hiányzik, hogy egy fiatalabb olvasó innen ötleteket merítsen, ha épp maga alá temetné a depresszió... Ostobaságnak tűnhet, de sajnos megtörténhet, nem ez lenne az első alkalom a világtörténelemben.

Nem tudom, ismeritek-e Goethe: Az ifjú Werther szenvedései című regényét, de amikor megjelent, akkora hatást gyakorolt az olvasókra, hogy az nem csak egy, az öltözködés terén tapasztalt divathullámot indított el a német nyelvterületeken, hanem egy valódi öngyilkosság-hullámot is. Ennek az az oka, hogy a könyv végső üzenete ez lenne: ha a választottad nem szeret viszont, inkább öld meg magad. Mondanom sem kell, hogy ennél rosszabb mondanivalót keresve sem találhatnánk. 

Valami hasonló történhet azzal is, aki elmerül Daelyn történetében, ugyanis itt az E/1-es formula, valamint az, hogy látjuk visszafelé pörögni a napokat, igencsak rányomja a bélyegét az ember hangulatára, s éppen ezért maximálisan be tudja rántani az olvasót. Jay Asher: Tizenhárom okom volt című könyvénél nincs ilyen problémája az embernek, hiszen mi már csak végighallgatjuk az öngyilkosságra készülő lány vallomását, hogy mi vezetett el a tettéig... Itt azonban valósággal át is éljük. 

Daelyn motivációja elsősorban az úgynevezett bullying-ban rejlik, amit egy szóval nem is tudnék nektek lefordítani, de szerintem az iskolai bántalmazás fogalma fedi le a legjobban, hogy mit is jelent ez a szó. Sokunknak lehetett része ilyesmiben, de szerintem csak keveseknek fordult meg valaha is a fejében, hogy amiatt, hogy a társai csúfolják, öngyilkos akarjon lenni. A szerkesztők azonban gondoltak erre is: a könyv végén található néhány segítő telefonszám, és webcím, ami adott esetben segítséget kínál azoknak, akiknek ilyesmi eszébe jut, és szerintem ez egy remek gondolat. Butaságnak tűnhet, de szerintem kifejezetten hasznos lehet, látva, milyen generációk nőnek fel mostanában... 

Szóval: nagyon komoly, nehéz olvasmányról van szó, ami lehúz magával a francba, és nem csak azt mutatja meg, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással az emberek, de azt is, hogy milyen gyengék tudunk lenni mi magunk is, ha pár rossz szót ennyire a lelkünkre tudunk venni. Olyannyira, hogy adott esetben észre sem akarjuk venni, ha valaki segítő kezet akar nyújtani felénk.

A történet vége számomra nagyon elgondolkodtató volt, ugyanis nincs valódi vége. Nem tudjuk meg, pontosan mi történik Daelynnel az utolsó pillanatban, így ahányan vagyunk, annyian értelmezhetjük az utolsó oldalakat. Meg meri tenni? Vagy nem? Erről szerintem sokáig el lehetne diskurálni. De, akár arról is, hogy vajon megérthető-e az egyes emberek motivációja egy ilyen helyzetben, avagy sem. 

Kedvenc karakter(ek): -

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: M. Szabó Csilla

Kiadta: Móra Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 248

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

08/14 Dreamworld

08/15 Bibliotheca Fummie

08/16 Always Love a Wild Book

08/17 Zakkant olvas

08/18 CBooks

08/19 Könyvszeretet

Nyereményjáték: 

Mostani játékunk középpontjában nem is állhatna más, mint az öngyilkosság igen komoly témája, mely számtalan írót megihletett már.
Minden blogon találtok egy rövid leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, melyik könyves karakterre gondoltunk, s ha ez megvan, akkor beírni a nevét (egyetlen kivétellel kereszt- és vezetéknév is kell!) a rafflecopter megfelelő sorába.
Továbbá láthattok egy keresztrejtvényt is, melyet gondosan töltögetve egy fontos üzenetet kaptok a pirossal jelölt fősorban, amit a turné befejeztével szintén be kell írnotok a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába.
Tehát hat darab karakternek a nevét, valamint a rejtvény főmegfejtését várjuk tőletek. Jutalmatok pedig ezúttal sem marad el, ugyanis a kiadó jóvoltából megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Az én karakterem leírása: A tizenhét éves lány egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. Mindössze annyira emlékszik, hogy véget akart vetni életének, amikor megpillantott egy fiút a játszótéren.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #72 - Darynda Jones: Második sírhant

Miért: Jó volt az első rész.

Tartalom: Charley Davidson, a halál szexi angyala visszatér, hogy újabb fergeteges kalandjaival és sziporkázó poénjaival mindenkit levegyen a lábáról! Vajon sikerül megfejtenie a titokzatos körülmények között eltűnt Mimi rejtélyét? Beteljesedik forró szerelme a Sátán szívdöglesztő fiával? Na és mi történik a mennyország kapuját ostromló démonokkal? (Athanaeum)

Vélemény: Kicsit olyan érzésem volt olvasás közben, mintha egy átvezető kötettel lenne dolgom, éppen ezért, néha úgy gondoltam, hogy nem olyan jó, mint az első rész, de végül a sok apró pozitívum képes volt annak a szintjére emelni a szememben.

Egy negatívumot azonban hadd említsek - ami, mint kiderült, csak nekem nem tetszett -, ez pedig a férfi főszereplőnk, Reyes. Az első részben kedveltem, de most valahogy szabályosan az idegeimre ment. Talán azért, mert szokatlanul erőszakosnak, főnökösködőnek éreztem a hozzáállását, annak ellenére, hogy mint tudjuk, nincs jelen fizikális formájában, amire persze próbál helyzetkomikumot építeni az írónő, de mivel ezt már ellőtte az Első Sírhantban, itt feleslegesnek és erőltetettnek éreztem az ilyen jeleneteket. Ugyanakkor furcsa volt számomra, hogy Charley olykor milyen erőszakos volt vele szemben. Persze nem fizikálisan, hiszen esélye sem lenne a Sátán fiával szemben - ez evidens -, de annyira próbálta ráerőltetni a saját igazát a másikra, hogy már olykor nekem lett volna kedvem lekeverni neki egy sallert, hogy ugyan hagyja már békén Reyest. 

Az egész kötetről elmondható egyébként az erőltetettség, bár én inkább az erőltetett menethez hasonlítanám a dolgot. Nem arról van szó, hogy annyira vontatott és unalmas lenne, hogy már nem is köt le, hanem nagyon látszik rajta, hogy csak amolyan tölteléknek szánja Jones, és a majd a harmadik részben akar dobbantani valami igazán naggyal és érdekessel, ám addig ennyivel be kell érnie a kedves olvasóknak, és várni a harmadik részt, mint a Messiást. 

Érezhetően siet - és még ennek ellenére is képes néha igazán belassulni a cselekmény -, el akar érni egy bizonyos pontig - ami nyilván a regény végén csúcsosodik ki -, így néha kimondottan felszínesnek tűnt a történet. A krimi szál ennek ellenére engem most jobban lekötött, mint az előző kötetben, mert sokkal komplexebb, érdekesebb volt. Tetszett, ahogy egy nő eltűnésétől eljutottunk valahova egészen máshova, s ez jelentette az ügy megoldását. 

A humor most nem volt annyira erős, vagy csak nem ütött akkorát, mert már az első részben is megszokhattuk, hogy Charley olykor kész poéngyárnak képzeli magát, és minden egyes félmondatában igyekszik elsütni valamilyen poént. Bizonyos szituációkban ez nagyon jópofa, és feldobja a könyvet, ám egy drámainak szánt jelenet közben, hát... nem is tudom. Olyankor inkább mondanám morbidnak, mint viccesnek.
A világfelépítés kibővítésének és árnyalásának ötlete és megvalósítása nagyon tetszett, azt hiszem, ez volt a legnagyobb pozitívum ebben a részben. Én kíváncsi vagyok, hogyan és miként fog működni a démonok világa, erről ugyanis egyelőre nem sok minden derült ki a számunkra.
Ha valaki szerette az első részt, okvetlenül érdemes folytatnia a sorozatot, mert biztos vagyok benne, hogy ahogy az írónő fejlődik, egyre érdekesebb és jobb történeteket fogunk viszontlátni Charley kissé ferde szemüvegén keresztül.

Kedvenc karakter(ek): Cookie
Gyűlölt karakter(ek):-
Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Varga Krisztina
Kiadta: Athanaeum Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 448
Sorozat: Charley Davidson (#2)

Résztvevő blogok listája:

07.23 Függővég ~ sorozat értékelés, 5+1 ok, amiért ajánljuk
07.24 CBooks
07.25 Insane Life ~ borítók 1.
07.26 Könyvszeretet - Első sírhant
07.27 Könyvszeretet - Második sírhant
07.28 Függővég - Interjú Angyallal
07.29 Insane Life ~ borítók 2.
07.30 CBooks

Nyereményjáték: 

Charley képessége a halottak szellemeinek észlelésén alapul, és a sorozatban nagy szerepet kap a Nagy Kaszás is. Nektek a mostani játékban a feladatotok a különböző vallások és hiedelemvilághoz tartozó halálos végzet, halálistenek, esetleg halál démonok beazonosítása. Minden állomáson találtok egy kis utalást az adott “halálról” és ha van róla jellegzetes ábrázolás, akkor azt is megtaláljátok.

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

A mai isten tulajdonképpen nem egy kimondott személy, hanem egy csoport. A lelkek őreiként, és kaszásokként is emlegetik őket, tehát lényegében szerepük igencsak kettős. A japán kultúra - és egyértelműen a popkultúra - szerves részét képezik, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy több anime, illetve manga is készült ezeknek az istenségeknek a főszereplésével. Ezek közül én a legismertebbeket emelném ki: Bleach és Death Note. Teljesen másként közelítik meg ezt a témát, másként is ábrázolják ezeket az isteneket, de a nevükön ez nem változtat. :)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #69 - Darynda Jones: Első sírhant

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Charley Davidson nyomozónő már 5 évesen beszélt a halottakkal. Sőt, az is megesett, hogy a halottak kértek tőle egy-egy apró szívességet, mint például igazságszolgáltatást a gyilkosaiknak. Charley azonban nagy árat fizet a képességéért, álmában ugyanis egy titokzatos idegen akarja megkaparintani magának a testét.. (Athenaeum)

Vélemény: Egy örök frázissal kezdeném ezt a kritikát, miszerint, ne a borítója alapján ítéljük meg a könyvet. Tény, hogy nem túl figyelemfelkeltő sem a grafika, sem a cím, de ha ezen túl tud lépni az ember, és ad neki egy esélyt, rájöhet, hogy ez akár egy egészen pofás kis sorozat is lehet. 

Urban fantasy - és ezen belül is elsősorban Anita Blake - rajongóknak tudnám leginkább ajánlani ezt a sorozatot, ugyanis Charley története nagyon sokban hasonlít a fent említett hősnőjéhez. Azt azonban már most leszögezném, ha valaki csak és kizárólag a szexjelenetek tömkelege miatt olvasná Laurell K. Hamilton könyveit, akkor ezt nem fogja a sajátjának érezni, ugyanis Charley esetében nem ezen van hangsúly - bár, nincs benne hiány sem -. A hangsúly sokkal inkább a lány - vagy nő, kinek, hogy tetszik - képességén igaz, kezdőkötetről lévén szó, nem tudunk meg olyan sokat a működéséről, hogy ezt, a lelkek továbbengedésén túl mire lehet még vajon használni. Engem személy szerint ez a kérdés is arra sarkall, hogy folytassam a sorozat olvasását. Nekem már maga a szellemvilág és az emberi kapcsolata is nagyon érdekelt, és hogy ebbe a különös körforgásba hogyan illeszkedik bele Charley és a halál angyala szerepkör. Jó, hogy emberként kezeli az elhunytakat is, erre az egyik legjobb példa - pici spoiler - Mr. Wong, aki az egész könyvben nem csinál semmit, mint áll a lány lakásának sarkában és bámulja a falat. Banálisnak tűnhet, de ebből elég poénokat ki lehet hozni, és az írónő tesz is azért, hogy ez humorosnak és szánalmasnak hasson az olvasók szemében.

Nagyon hasonló stílusban íródik a sorozat, Jones megpróbál minden egyes mondatába valamilyen poént belecsempészni, egy kedves gesztus ugyan, de egy idő után elég sok tud lenni, és úgy érezhetjük, mintha megcsömörlenénk tőle.  Ennek ellenére, Charley karaktere abszolút szerethető, legalábbis én nagyon bírtam őt ebben a kötetben. Szeretem a kissé öniróniába hajló, szarkasztikus humort, és ezt nagyon jól hozza. És a megcsömörlés sem jelenti azt, hogy egyes részeken nem lehetne igazán hangosan nevetni.
Jones viszonylag sok mellékszereplőt mutat be nekünk ebben a részben, akiknek jórésze biztosan komoly szerepet kap majd a későbbiekben. Egyelőre sokukat felületesnek érezhetjük, de szinte garantált, hogy idővel mindenkit alaposan meg fogunk ismerni. Engem személy szerint Rocket karaktere fogott meg a legjobban, mert az ő személyében van valami nagyon abszurd. Újabb pici spoiler: vajon mi lehet buli egy kísértetnek abban, hogy elhunyt emberek nevét vési fel egy elmegyógyintézet falára? Ez engem nagyon érdekelne, mert úgy érzem, most még nem kaptam maximálisan kielégítő választ ezzel kapcsolatban.
Engem meglepett, milyen komoly hangsúlyt fektet az írónő arra, hogy bemutassa Charley és a családja kapcsolatát, ami, mivel egy mozaik családról van szó, talán nem is olyan egyszerű, mint elsőre látszik. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy bemutatta például a lány mostohaanyját, aki egy távolról sem szimpatikus nő, mégis, szerintem valahol megérthető, miért nem tudja szeretni a főszereplőnket. Teljesen más habitust képviselnek, ráadásul a nő szerintem még direkt módon rá is játszik a kettejük között feszülő ellentétre.
A gyilkossági szál nekem személy szerint tetszett, de az még jobban, hogy nem egy romantikus nyáltengerben úszó könyvet foghattam a kezeim között. Reyes, bár sokszor említik, alig szerepel, s az elején ez nagyon jól mutatja a személye körül kirajzolódó misztikumot, ami szerintem a maga nemében nem volt rossz, jóllehet, én nem egészen olyannak képzeltem el őt, mint kellett volna, de ez az én bajom. :)
Ha még nem tetted, érdemes belevágni, és elolvasni ezt az első részt, szerintem a műfaj szerelmesei nem fogják megbánni. 
 

Kedvenc karakter(ek): Reyes, Cookie
Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 8/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Varga Krisztina
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2013
Oldalszám: 440
Sorozat: Charley Davidson (#1)

Résztvevő blogok listája:

07.23 Függővég

07.24 CBooks
07.25 Insane Life  

07.26 Könyvszeretet
07.27 Függővég
07.28 Könyvszeretet
07.29 Insane Life 

07.30 CBooks

Nyereményjáték:

Charley képessége a halottak szellemeinek észlelésén alapul, és a sorozatban nagy szerepet kap a Nagy Kaszás is. Nektek a mostani játékban a feladatotok a különböző vallások és hiedelemvilághoz tartozó halálos végzet, halálistenek, esetleg halál démonok beazonosítása. Minden állomáson találtok egy kis utalást az adott “halálról” és ha van róla jellegzetes ábrázolás, akkor azt is megtaláljátok.

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

A mai istenség a görög mitológiából lehet ismert, Zeusz, a főisten egyik testvére. Felesége Persephone volt, akit elrabolt az édesanyjától, a töldművelés istennőjétől, Démétértől. Végül megenyhült, és hagyta, hogy hitvese időnként meglátogathassa az édesanyját. Birodalmán több folyó haladt keresztül, ezek közül a Styx a leghíresebb.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #45 - Garth Nix: Sabriel

Miért: Megtetszett a fülszövege. 

Bevezető: A Gabo kiadó jóvoltából március 11-én megjelent Garth Nix varázslatos könyve, ami a Sabriel címet viseli.

Sabriel történetét négy plusz egy extra állomásos turné keretein belül megismerhetitek, mi több, ha játszotok velünk, akár tiétek lehet a kiadó által felajánlott három példány egyike is.

Tartalom: Sabriel, akit gyerekkorában küldtek Ancelstierre egyik bentlakásos iskolájába, nem sokat tud a zabolátlan mágiáról vagy a holtakról, akik a Régi Királyságban nem hajlandók halottak maradni. Utolsó tanévében azonban apjának, Abhorsennek nyoma vész, és Sabrielnek be kell lépnie a Régi Királyságba, hogy megkeresse. Hamarosan társául szegődik Mogget, a macska, akiben komisz lélek lakozik, és Harlekin, egy fiatal chartamágus. Ahogy egyre mélyebbre hatolnak a birodalomba, úgy növekszik a fenyegetés, amely a halál kapuin túlnyúlva már az élők világát veszélyezteti.
Sabrielnek szembe kell néznie végzetével egy olyan világban, ahol az élők és holtak közti határvonal néha nehezen látható – és időnként el is tűnik. (GABO SFF)

Vélemény: Azt hiszem, ez az egyik legérdekesebb könyv, amivel eddig idén dolgom volt. Ez leginkább az érdekes, ám elsőre talán túlon-túl bonyolultnak tűnő világfelépítésnek köszönhető. Nincs valódi bevezető, ami meg tudná nekünk magyarázni, mi hogyan is működik ebben a világban, ugyanis az egész történet egyfajta in medias res kezdéssel indít - ha valaki nem szereti az ilyesmit, akkor nem vagyok benne biztos, hogy a Sabriel az ő könyve lesz -. Így, lényegében szinte mindenre nekünk kell rájönnünk a dolgokra, alig néhány olyan momentum van, amivel kapcsolatban kapunk hosszabb-rövidebb leírásokat, hogy mi is lenne az. Erre hirtelen egyetlen példát tudnék mondani, az úgynevezett csontfurulyákat, amik igen komoly szereppel bírnak a regény elején, és valójában egy remek párbeszéd keretein belül ismerhetjük meg a működésének mikéntjét, ami nekem nagyon tetszett, mivel régen találkoztam ezzel a megoldással. Ezzel szemben például arra igencsak nehezen jöttem rá, hogy mik is azok a charták, hogyan működnek, vagy miként integrálódnak a könyvben felvázolt világba.

Mégis, szerintem a világfelépítés legerősebb pontja a túlvilág, amivel értelemszerűen rengeteget foglalkozik a könyv - ha már Abhorsen és Sabriel is űzi a nekromancia tudományát -. Itt a lelkek különböző kapukon kelnek át túlvilági útjuk során, míg eljutnak a végleges megsemmisülésig. Értelemszerűen, minél messzebb sodródik a lélek, minél több kapun kel át, annál nehezebb visszahozni az életbe, annál komolyabb áldozatot követel ez az adott nekromantától, s nekem ez a vonulat nagyon-nagyon tetszett.

Amit muszáj kiemelnem, az az, hogy vajon ki is a történet főszereplője. A cím szerint Sabriel, Abhorsen lánya az, ám nekem folyamatosan olyan érzésem volt, hogy ez inkább csak amolyan látszat. Hiába ismerjük meg az ifjú nekromanta szemén keresztül a dolgokat, valahogy a cselekmény inkább arra van kihegyezve, hogy mi történt a férfival, így én inkább őt tartom a valódi főszereplőnknek. Ettől függetlenül, Sabrielt nagyon hamar megszerettem. A komolyságához egyfajta fanyar humor is társul, amit én na nagyon szeretek - jórészt azért, mert a sajátomra emlékeztet -, ráadásul érdekes egy olyan főhősnőt látni, aki annak ellenére szimpatikus a számunkra, hogy nem az a tipikusan aranyos, habos-babos leányzó. Ráadásul ott van még Mogett, a beszélő macska, ami alighanem a könyv egyik kisebb fénypontja. Üde kis színfolt a rendkívül komor hangulatú történetben, bár számomra éppen ez a jól megragadható komorság az, ami emlékezetessé teszi Nix regényét. 

A stílus remek, abszolút hangulatteremtő, de azt le kell szögeznem, hogy a cselekmény, bár lassan indul be, nagyon tömény, ami olykor igen nehézzé teszi az olvasást. Akár egyetlen oldalon is annyiféle információ zúdulhat ránk, hogy olykor félre kell tennünk a könyvet, hogy minden részletet megemészthessünk. Éppen ezért ne számítson rá senki, hogy egyetlen délután alatt a végére ér majd, de két-három nap maximálisan elegendő ahhoz, hogy kiélvezhessük az egészet. Nem szépirodalom, ez igaz, ám a mélysége miatt sokszor hajaz rá a hosszas leírások, s a viszonylag kevés párbeszéd miatt is.

Fantasy rajongóknak abszolút ajánlott, szerintem a műfaj szerelmeseinek nem fog csalódást okozni, annál is inkább, mert ez csak az első rész. Emlékeim szerint öt-hat köteten keresztül izgulhatunk még apa és lánya miatt.

Kedvenc karakter(ek): Sabriel

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Békési József, Juhász Viktor

Kiadta. GABO SFF Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 344

Sorozat: Abhorsen (#1)

Résztvevő blogok listája: 

03/21 Insane Life - A magyar borítóról

03/23 Dreamworld 

03/25 Deszy könyvajánlója

03/27 Dreamworld 

03/29 CBooks

Nyereményjáték: 

A könyv csupa mágiával és misztikummal teli történetet nyújt az olvasóinak. Halál és mágián kívül
találkozhatunk Moggettel, aki az egyik főszereplő és egy beszélő macska.
A mostani játékban nektek a feladatotok megtalálni a mitikus lényeket, akiket elrejtettünk a különböző állomásokon.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Patrick Ness - Siobhan Dowd: Szólít a szörny

Miért: A születésnapomra kaptam.

Tartalom: A szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg.

Conor ébren volt, amikor megérkezett.

Rémálomból riadt fel.

Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, amit annyiszor álmodott mostanában.

Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás.

Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani.

Amelyik mindig úgy végződött, hogy …

De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól.

AZ IGAZSÁGOT.

Conor rákban szenvedő anyjával él. Rémálom gyötri, amiben kicsúszik keze szorításából egy másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Aztán megjelenik egy szörny előtte, de az nem a rémálombeli szörny, nem olyan rémisztő, és három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben Conornak ki kell mondania az igazságot. Az igazságot, amelyben Conor ki meri és ki tudja mondani, hogy legyen már vége a szenvedésnek, legyen már vége az elhallgatásoknak, a félig kimondott mondatoknak, a vele szemben tanúsított lelkét pusztító kíméletnek. (Vivandra)

Vélemény: Elég nehéz erről a könyvről nyilatkoznom, és nem azért, mert ne tetszett volna. Sőt, éppen ellenkezőleg, minden egyes szavát imádtam, ami nem is csoda, hiszen a Soha nincs vége óta Patrick Ness rajongó vagyok. Mégis, szerintem fontos megjegyezni, hogy ez a történet nem az ő fejéből pattant ki. Az alapötlet Siobhan Dowd írónőtől származik, aki azonban, elhunyt mellrákban, mielőtt a regényt megírhatta volna.

Azt hihetnénk, hogy ez a könyv egy gyerekmese, hiszen egyrészt, egy tizenhárom éves kisfiúról szól, másrészt, a könyv illusztrációkkal van tele, ennek ellenére, én biztosan nem adnám gyerekek kezébe. Itt ugyanis csak a szemszög egy gyermeké, a mondanivalója viszont egy felnőtté. A történetek például, amiket a szörny mesél Conor-nak, egy meglett embert is gondolkodásra késztetnek, nemhogy egy gyereket, akiben még nem feltétlen fejlődött még ki az a nézet, hogy, ugyan az éremnek két oldala van, de nem mindig tudunk különbséget tenni jó és rossz között, van, amikor egy szürke térben mozogva kell boldogulnunk.  

Sokszor azon kaptam magam, hogy egyik-másik történet megoldásán töröm a fejem, és szerintem éppen ez az egyik legvonzóbb tulajdonsága ennek a regénynek, hogy gondolkodásra készteti az olvasóját. Azon is sokat lehet elmélkedni, hogy vajon miért mindig 12:07-kor jelenik meg a szörny Conor szobájában, vagy hogy miért is indult meg éppen a fiú miatt, stb. Annyit elárulhatok, hogy talán nem minden kérdésünkre kapunk kielégítő választ a regény végén, de talán éppen így a jó.

A cselekmény, természetesen elsősorban Conorra, az édesanyjára és a kettejükben végbemenő változásokra koncentrál. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy, bár az asszony küzd, egyre inkább maga alá temeti a betegség, s a fiának meg kell birkóznia egy olyan komoly teherrel, amit el sem tud képzelni. Hiszen melyik tizenhárom éves akarna boldogulni egy anya nélküli világban? Annál is inkább, mivel a fiú családja már korábban szétesett, az édesapja elhagyta őket, hogy inkább Amerikában alapítson új családot, ám az anya betegsége őt is vissza-visszarántja Angliába. Szinte el sem tudom nektek mondani, mennyire utáltam ezt az embert. És nem azért, mert egyszer régen meghozott egy szerintem rossz döntést, hanem azért, mert utána is gyakorlatilag semmibe veszi a saját gyerekét. Fontosabb az új feleség, és az új kisbaba, minthogy valódi támogatást nyújtson Conor-nak, akinek talán nem arra lenne szüksége egy ilyen időszakban, hogy újra és újra azzal szembesüljön, hogy az apjának tizedannyit sem jelent az ő boldogulása, mint kellene. Ugyanakkor persze játssza a megértő férfit - férfit, s nem apát -, de ez olyannyira műnek hat tőle, hogy azt el sem tudom mondani.

Szerintem a regény utolsó néhány fejezete bárkit képes lehet megríkatni, de főleg olyanokat, akik már átélték azt, amit Conor. Amikor a betegség már annyira elhatalmasodik egy szerettünkön, hogy a remény egyre fogy, ugyanakkor makacsul ragaszkodunk egyetlen egészen vékonyka szalmaszálhoz, hogy az illető igenis, meg fog gyógyulni... És szinte nem akarjuk belátni, hogy egy idő után már nem ez a makacskodás segítene rajta, hanem az, ha elengednénk. Velem is így volt ez, amikor a nagypapám tavaly pünkösdkor kórházba került, még mindig reménykedtem abban, hogy valami csoda folytán legyőzi majd a rákot, és minden rendben lesz... Pedig akkor már az is nagy szónak számított, ha egyetlen kocka csokoládét meg bírt enni. Két héttel később már tudtam, hogy nincs tovább, meg fog halni, és nem tehetek ellene semmit, csak annyit, hogy nem marasztalom tovább, mert ezzel csak még több fájdalmat okozok neki, mivel nem tud elmenni. Azt a napot az egész családunk végigsírta, de azt hiszem, különböző időpontokban, de mindannyiunknak sikerült megbékélnünk a helyzettel, és a magunk módján elköszönni tőle. Másnap reggel kaptuk a telefont, hogy elment. Ez pedig egyszerre volt a legjobb és egyben legrosszabb hír, amit csak kaphattunk. Conor-nak ugyanezt kell megtanulnia, és ez talán az egyik legnehezebb feladat, amivel valaha is szembesülünk életünk során.

Egy zseniális ötlet, egy remek író megvalósításában, amit csak ajánlani tudok.

Kedvenc karakter(ek): Conor, a szörny

Gyűlölt karakter(ek): Conor apja

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Szabó T. Anna

Kiadta: Vivandra Kft.

Év: 2012

Oldalszám: 215

Sorozat: -

Blogturné #1 - Rachel Ward: Nem enged a mélység

Miért: Szeretem az írónő könyveit.

Tartalom: Amikor Carl kinyitja a szemét egy jéghideg tó partján, bátyjára éppen rácipzárazzák a hullazsákot. Carl kétségbeesetten kutat az emlékezetében: mi történhetett a vízben? Ám akármilyen kitartóan próbálkozik, semmire sem emlékszik. Aztán a mentőben az ismerősnek tűnő, gyönyörű lány rémülten sikoltozni kezd, amint megpillantja. Carl érzi, hogy a lánnyal együtt talán kideríthetik az igazságot, még mielőtt az szökőárként zúdul rájuk. 
 

Mi történik, ha valami szörnyű dolgot követtél el, de nem emlékszel rá? Mi történik, ha nem tudod, hogyan hozhatnád rendbe az életed? (Agave)

Ha szeretnéd megtudni, tarts velünk egy misztikummal és borzongással teli turnéra Rachel Ward: Nem enged a mélység című könyvével március 17-21-ig. A turné során megismerheted az írónőt, a könyv szereplőit, és még sok egyéb érdekességet tudhatsz meg erről a fantasztikus és izgalmas ifjúsági pszicho-thrillerről, amely március 6-án jelent meg az Agave Kiadó gondozásában. S, ha még nem mondtuk volna: természetesen ezúttal is megnyerheted a könyv egy példányát, ha velünk játszol. Csak vigyázz, mert nem enged a mélység...

Vélemény: Zseniális. Csak így egyszerűen. Ennél jobb szót keresve sem találhatnék rá, amivel leírhatom azt az élményt, amit ez a regény nyújtott a számomra. 

Nem csak arról van szó, hogy Ward stílusa továbbra is remek, amivel jól érzékelteti a különböző hangulatokat is, hanem arról is, hogy maga a történet is kiváló. Bár, azt hozzá kell tennem, hogy nagyon nyomasztó is egyben, szóval elsősorban akkor ajánlom, ha az embernek éppen némi melankóliához és drámaisághoz van kedve. Abban az esetben tökéletes olvasmány, máskülönben viszont előfordulhat, hogy megfekszi az olvasója gyomrát. Na, nem azért, mert annyira durva jeleneteket tartalmazna, hanem sokkal inkább amiatt, amit bemutat nekünk. Nem kellenek hozzá elképesztő hosszúságú körmondatok, hogy rabul ejtse az embert. Azt hiszem Wardnak éppen az egyszerűségében rejlik a legnagyobb erőssége. Nem bonyolítja túl a mondanivalóját, hanem éppen ellenkezőleg: ezzel csak még jobban kihangsúlyozza azt. És ezt nagyon szeretem benne.

Mint az a fülszövegben is olvasható, Carl elveszíti a testvérét Robertet. Valamilyen okból kifolyólag mindketten az otthonukhoz közel eső tóban kötnek ki, ám az idősebbik fivér ezt nem éli túl. Carl-ra vár a feladat, hogy megbirkózzon a gyásszal, és a finoman szólva alkoholista édesanyjával, akinek nincs jobb dolga, mint kocsmáról kocsmára járni, és nyakló nélkül vedelni a sört. S, ha mindez nem lenne elég, ott van az a lány is, aki igen élesen reagált a fiú látványára. Carl maga egyébként egy számomra szimpatikus karakter, akiben azt szerettem a legjobban, hogy esze ágában sincs feladni, pedig Rob egyre-másra gördíti elé az akadályokat.
Ja igen, Rob. Igazából még most sem tudom eldönteni, hogy valóban az ő szelleme alakítja-e az eseményeket, vagy inkább a véletlenek sorozata tehet arról, hogy az történik, ami, és Carl fantáziája mindössze rásegít a történtekre... Nos, én azt mondanám, hogy mindkét oldal mellett vannak érvek, és ellenérvek is, de, mint Ward könyveiben általában, ez most sincs igazán kimondva, hiszen nem ezen van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, ahogyan a fiú megpróbálja túltenni magát mindazon, ami vele történt. Ez persze egyáltalán nem egyszerű feladat, ha az ember nem sok mindenre emlékszik... De számomra valahogy ez tette érdekessé, hiszen apró mozaikkockákból rajuk össze mi is, hogy milyen események vezethettek el pontosan a regény nyitójelenetéhez.
A két testvér kapcsolata is nagyon érdekes, hiszen az ember azt hihetné, két, korban egymáshoz közelálló fiú között szoros és természetesen jó kapcsolat alakul ki, ám Rob és Carl erre remekül rácáfolnak... Aminek egy igen egyszerű oka van: Rob jelleme. Sok mindennek nevezhetném, de álmaim bátyjának biztosan nem.
Természetesen most sem hiányozhat a romantika, bár, őszintén szólva, engem egyáltalán nem kötött le ez a része. Neisha karaktere számomra kissé üres volt, azon túl, hogy ázsiai származású, nem igazán derül ki róla semmi, csak a Robhoz való viszonyáról kaphatunk egy igen érdekes képet. Azt pedig, hogy a Carl iránt táplált érzései valósak-e, vagy sem.... Nos, nekem még nem sikerült eldöntenem.
Szívem szerint bárkinek szívesen ajánlom ezt a könyvet, ha egy elgondolkodtató történetet szeretne olvasni, és nem zavarja, hogy a cselekmény elsősorban inkább egy emberre, valamint a benne végbemenő változásokra koncentrál, s nem pedig egy párra. 

Egyébként Rachel Ward a negyvenes éveiben jár, férjével két gyermekük van. Regényeit elsősorban tinédzserek és fiatal felnőttek számára írja. Első könyve (Számok: A menekülés) 2009-ben jelent meg, amelyet több díjra is jelöltek, ezekből kettőt nyert meg (Oxfordshire Book Award ésSalisbury Schools Book Award). Kedvenc időtöltései közé tartoznak az olvasás, kutyákkal és macskákkal foglalkozás, tv-nézés és úszás.

Eddig megjelent könyvei: 

- Számok: A menekülés
- Számok: A káosz
- Számok Az örökkévaló
- Nem enged a mélység

Kedvenc karakter(ek): Carl
Gyűlölt karakter(ek): Rob
Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Török Krisztina
Kiadta: Agave Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 240
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

03.17. - Roni Olvas

03.18. - Bibliotheca Fummie

03.19. - Nem harap a…

03.20. - Könyvszeretet

03.21. - CBooks

 

Nyereményjáték:

Szeretnéd megnyerni a könyv egy példányát? Töltsd ki az alábbi nyereménydobozt, válaszolj helyesen a feltett kérdésre, és máris részt veszel a sorsoláson, ahol boldog tulajdonosa lehetsz Rachel Ward könyvének az Agave Kiadó jóvoltából! S hogy a kérdésben segítségedre legyünk, minden blogon elrejtettük a helyes válasz egy-egy betűjét, melyekből könnyűszerrel kirakhatod a jó választ! Sok sikert kívánunk!

A kiadó csak magyarországi postacímre vállalja a nyeremény postázását!

a Rafflecopter giveaway