Blogturné #53 - Tiffany Reisz: Az úrnő

Miért: Szeretem az írónő könyveit.

Tartalom: Nora Sutherlin, az ünnepelt dominatrix, a híres erotikus szerző egy szobában találja magát, két férfi társaságában. Más körülmények között élvezné ezt a kis játékot, de most partnerei nem játszani akarnak.
Hamarosan megérti: ha életben akar maradni, fogvatartói Seherezádéjává kell válnia, miközben bíznia kell abban, hogy szerettei - Wesley, Kingsley, de legfőképpen Soren - rá fognak jönni, hogyan mentsék meg.
Egy halottal azonban nehéz vitázni, és Marie-Laurie, Kingsley nővére és Soren elhunytnak hitt neje minden, csak nem kompromisszumkész. Egy sértett nőnél pedig nincs veszélyesebb ellenség, és bár Nora mindezt tudja, lassacskán mindent elmesél az asszonynak arról, hogyan lett egy katolikus pap szeretője, miközben egyre mocskosabb részleteket tár fel a múltból...A háttérben Soren, Nora és Kingsley életének minden fontos szereplője csendben várakozik, hogy aztán az összekuszált szálakat kibogozva az olvasó is megtudja, kicsoda Nora Sutherlin valójában. Vagy legalábbis elhiggye, hogy tudja... (Athaeneum)

Vélemény: Húha... Azt hiszem ez az eddigi legérdekesebb rész a sorozatban. Nem csak azért, mert tényleg rengeteg szálon fut a cselekmény, hanem sokkal inkább azért, mert olyan érdekes, félelemmel vegyített erotikus hangulatot áraszt, amit nem lehet, és nem is szabad a BDSM számlájára írni. Mindez sokkal inkább a körülményeknek köszönhető, amik olyan súllyal nehezednek az eseményekre, amelyhez foghatót már régen láttam.

Nora és Sherezádé párhuzama nekem nagyon tetszett, igaz, kissé nehezemre esett olykor az egyébként határozottságáról és függetlenségéről ismert erotikus írónőt ebben a helyzetben elképzelnem, függetlenül attól, hogy a mesélés igen erős oldala... Csak épp a fent említett nőt egy közveszélyes elmebeteg tartja fogva. Marie-Laure a szó szoros értelmében elképesztő. Hihetetlen életutat jár be, aminek tanúságait csak a saját elvakult egoizmusa miatt nem képes levonni, s ennek természetesen Soren és a hozzá közel álló személyek isszák meg a levét. Egyébként Sorent némileg tanácstalannak és zavartnak látni kész élmény. Annyira elüt a megszokottól, hogy esküszöm, direkt lassabban olvastam ezeket a részeket, csak, hogy minél jobban kiélvezhessem a férfi ezen újszerű oldalát, ami bebizonyította a számomra, hogy bármennyire is különleges, akkor is csak egy ember, és kész. 

Egy kérdést már a Herceg című kötet kapcsán is feltettem, ez pedig Wesley lételemének jogossága. Minek van benne a könyvben? Nekem folyamatosan olyan érzésem volt, hogy nem csinál semmit, csak ül és sír mint egy kölyök. Tény, hogy az is, éppen ezért nem látom át, vajon mit lát benne a nő, aki egy nála jóval idősebb férfi mellett találta meg a boldogságát eredetileg. Jobb egy huszonegy éves suhanc sirámait hallgatni? Most komolyan? 

Félreértés ne essék, imádom a könyvet és az egész sorozatot, de a szőke hercegtől egyszerűen falnak megyek, annyira idegesít. Nem úgy, mint Griffin és Michael, akik hozzák a szokásos formájukat, és ennek csak örülni tudok. Odáig vagyok értük, elképesztően édesek együtt. Mégis, számomra az igazi meglepetést Grace és Soren jelentették. Az első pillanattól kezdve azért drukkoltam, hogy legyen közöttük valami - ami lássuk be, többszörösen paradox, hiszen a férfi szadista, pap, a nő férjezett, és a legkevésbé sem vonzaná ez a világ -, mégis, a kémia valahogy azonnal működésbe lépett az én fejemben ezzel kapcsolatban, még akkor is, ha végig az járt a fejemben, hogy ennek semmi értelme, és nincs alapja. 

A szálak mozgatása zseniális. Valóban olyan érzetet kelt a regény, mintha egy okosan felépített sakkjátszmát néznénk végig, és még élvezzük is, annak ellenére, hogy például én személy szerint nem vagyok odáig ezért a sportért, vagy játékért, kinek hogy tetszik. Végig izgalmas - kivéve, amikor Wes nyávog -, pedig az esetek nagy részében nem történik semmi, csak emberek beszélgetnek egymással. És mégis, annyi izgalom és feszültség vegyül bele, hogy lehetetlen letenni.

Kedvenc karakter(ek): Soren, Nora, Grace

Gyűlölt karakter(ek): Marie-Laure, Wesley

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Márton Andrea

Kiadta: Athaeneum Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 528

Sorozat: The Original Sinners (#4)

Résztvevő blogok listája:

04.20. - Angelika blogja

04.22. - MFKata gondolatai

04.24. - Függővég

04.26. - CBooks

04.28. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

Nora Sutherlin életében számos férfi játszik fontos szerepet, így most nekik szeretnénk egy kis figyelmet szentelni. A blogturné minden állomásán közreadunk egy-egy rövid jellemzését, amely alapján egy igazi Eredendő Bűnösök rajongónak nem okozhat gondot kitalálni a szereplő nevét. Segítség gyanánt még az első betűt is megadjuk.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A mai személy: Ő adott először lovaglópálcát Nora kezébe.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #52 - Jessica Sorensen: Callie, Kayden és a megváltás

Miért: Megtetszett az első rész.

Bevezető: A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Jessica Sorensen Callie, Kayden és a megváltás című regénye, a Véletlen sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Callie és Kayden szívszorító történek folytatását!
2015. április 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartalom: A sötét titok, amit Kayden hosszú évek óta rejtegetett, végül napvilágra került. Ám ami még ennél is rosszabb, hogy a fiút súlyos testi sértéssel vádolják. Egyedül az óvhatná meg a becsületét, ha Callie elárulná az igazat – Kayden viszont soha nem kérné ezt tőle. Inkább hajlandó megtenni bármit, hogy megvédje őt… még akkor is, ha emiatt le kell mondania az egyetlen lányról, akit valaha szeretett.

Callie tudja, hogy Kaydenen ismét eluralkodnak a démonai, és kétségbeesetten szeretné megmenteni. Ám ez azt jelenti, hogy szembe kell néznie legsúlyosabb félelmével, és el kell árulnia legfájdalmasabb titkait. A csönd megtörésének puszta gondolata is rémisztő – de nem annyira, mint annak gondolata, hogy örökre elveszítheti Kaydent.

A szíve mélyén Callie tudja, hogy eljött az idő: neki és Kaydennek el kell felejteniük a múlt fájdalmát. Barátai, Seth és Luke segítségével Callie tervet sző, hogy megmutassa Kaydennek, milyen életük lehetne együtt. De vajon meg tudja győzni, hogy új életet kezdjenek… vagy már késő? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Imádtam az első részt, annak ellenére, hogy elképesztően komor volt. Egyszerűen lehengerelt az egész történet, és bíztam benne, hogy a folytatás sem fog csalódást okozni... és igazam lett. 

Mielőtt azonban ebbe bővebben belemennék, muszáj leszögeznem valamit: ha valaki épp élete teljében, életvidám korszakának csúcsán érzi magát, még ha be is szerzi ezt a könyvet, ne kezdje el azonnal! Annyira melankolikus, érvágós hangulatot sugároz magából az egész könyv, hogy ha valaki ezt épp nem akarja átélni és elveszíteni az életkedvét, inkább hanyagolja egy kicsit. Nem azért mondom ezt, mert rossz lenne a könyv, hanem azért, mert le fog húzni magával a mélybe, ezt csak garantálni tudom, és ha éppen nem tudod átérezni ezt, akkor nagy eséllyel úgy fogod magad mögött hagyni, hogy ezt a rakás szenvedést kár volt elolvasni. Pedig ez egyáltalán nem igaz.

Callie és Kayden története, mint mindig, most is rendkívül megindító, érzelemdús, és nézzünk szembe a ténnyel: szenvedős. Mindketten folyamatos elutasításba és süket fülekbe ütköznek, miközben a problémáik igenis kezdenek elhatalmasodni rajtuk, és ezzel egyedül - de még ketten is - elég nehéz megbirkózni. Bár már az első részben is imádtam őket, szerintem ez ebben a kötetben csak tovább fokozódott. Jó volt újra azt érezni, hogy nem sérthetetlen karakterekről olvasok, hanem emberekről, akiknek megvan a maguk fájdalma, amivel egyszerűen muszáj felvenniük a harcot. Nem számít, hogy a szüleik olyan elképesztően idegesítőek, hogy esküszöm, Maci Owenst szívem szerint shotgunnal lőttem volna fejbe amiért egy számító, érzéketlen ribanc. Ugyan az írónő felvillant pár aspektust ami miatt némi megértéssel kellett volna felé fordulnunk, de nekem ez nem jött össze. Bármilyen kemény is volt az élete, nem tudom elfogadni, hogy ölbe tett kézzel képes nézni, amint a férje halálra veri a gyerekeket, akiket ő maga hozott a világra. Az ilyen ember nem nevezhető anyának. De továbbmegyek: az ember jelző is luxuscikknek számít ebben az esetben. Hasonlóan negatív dolgokat tudnék mondani Callie anyjáról is, de vele szerintem inkább az a baj, hogy a homokba dugja a fejét. Valószínűleg nagyon is érzi, hogy miféle törés lehet a lányában, de elképzelhető, hogy nem akar vele szembenézni, mert akkor lényegében önmaga kudarcával kellene szembesülnie, miszerint csődöt mondott, mint szülő.

A két főszereplőnkkel kapcsolatban két apró hibát emelnék ki, amit sokan szerintem nem fognak annak venni, mindössze engem zavartak. Az egyik, hogy néha ilyen furcsán leírt visszautalások vannak az előző fejezetben az előző karakter szemszögéből már bemutatott jelenetre - például a végét egy az egyben megismétli -. Ez alapvetően nem probléma, de ha valaki a folyamatos történetvezetést kedveli, mint például én, annak talán kissé zavaró lehet. A másik a rengeteg szex. Ez egyszerűen azért idegesített, mert szerintem nem illett a történethez. Semmi baj sincs az ilyen jellegű jelenetekkel, de amikor valami teljesen máson van a hangsúly, miért kell ilyen dolgokkal is teletömni? Teljesen elvonja a figyelmet, az pedig nem szerencsés, legalábbis énszerintem. 

Sorensen, amiben szerintem újat hozott, az a mellékszereplők kérdése. Most rengeteget foglalkozik Seth-hel és Luke-kal is, amit imádtam. Érdekes volt Callie vagy épp Kayden szemén keresztül látni őket, de most valami egészen más színben. Sethről például kiderül, mennyire bölcs valójában, és a tanácsai, ha jól meggondoljuk, tényleg képesek segíteni. Annyi élettapasztalat, annyi élmény van benne, hogy már alig várom, hogy az ő könyvét is a kezembe vehessem, noha az a sorozat eddigi utolsó része, és még nagyon messze van... de ez nem számít. 

Rajongóknak kötelező!

Kedvenc karakter(ek): Kayden, Callie, Seth, Luke
Gyűlölt karakter(ek): Mrs. Owens, Mrs. Lawrence
Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 368
Sorozat: The Coincidence (#2)

Részvevő blogok listája:

04.21. - Deszy könyvajánlója 04.22. - Media Addict

04.23. - Kristina blogja

04.24. - Angelika blogja

04.25. - CBooks

04.26. - MFKata gondolatai

04.27. - Kelly & Lupi olvas

04.28. - Tekla könyvei

04.29. - Zakkant olvas

04.30. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Játékunkban ezúttal a helyes srácoké és motoroké lesz a főszerep. Nincs más dolgotok, mint az egyes állomásokon közreadott képek alapján kitalálni, melyik film- vagy sorozat karakter gondoltunk.

(Figyelem! Nem a színész nevét kérjük, hanem az általa megformált figuráét. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #51 - Sarah J, Maas: Az orgyilkos pengéje és más történetek

Miért: Még nem olvastam az írónőtől.

Bevezető: Az Üvegtrónban már mint legendás orgyilkost ismerhettük meg Celaena Sardothient. De vajon hogy lett legendává? Mi tette legyőzhetetlenné? Milyen kalandokban vett részt, mielőtt a bányákba került, kik álltak hozzá közel és kik befolyásolták az életét?

Ezt mind megtudhatod, ha követed 5 állomásos Az orgyilkos pengéje turnénkat április 16-a és 24-e között. És ha ügyesek vagytok a játékunkban, még akár meg is nyerhetitek a könyvet!

Tartalom: Celaena Sardothien Adarlan legfélelmetesebb orgyilkosa. Az orgyilkosok törvényei szerint teljes engedelmességgel tartozik mesterének, Arobynn Hamelnek, de ő senkire sem hallgat, és csak társában, Samben bízik. Az akciódús előzmény-történetekben Celaena öt kockázatos küldetésre indul távoli szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák felszabadításáért küzd, és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen királyon. Ám eközben megszegi Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért pedig elképzelhetetlenül súlyos büntetés jár… Fedezd fel az öntörvényű hősnő sötét és izgalmas világát, és tudd meg öt fordulatos előzménytörténetben, hogy az Üvegtrón sorozat legendája hogyan kezdődött! (Könyvmolyképző)

Vélemény: Alighanem én vagyok az, aki a leginkább kilóg a novelláskötetekkel turnézók közül, mivel tudtommal egyedül nekem sikerült abban a helyzetben olvasnom ezeket a történeteket, hogy semmilyen kapcsolatom nem volt az Üvegtrón világával. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy eddig mindig úgy jött ki a lépés, hogy egyszerűen nem volt rá alkalmam, hogy a kezembe vegyem. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy lényegében csak az első novellával akarok foglalkozni, hogy ti is láthassátok, milyen az, amikor valaki ilyen formában csöppen bele ebbe a történetbe. 

Első nekifutásra azt kell mondanom, hogy engem a történet sok szempontból Katsa-éra (Kristin Cashore: A garabonc) emlékeztetett, de nem a rossz értelemben. Más-más okból, de mint tudjuk, mindkét lány bérgyilkosként keresi a kenyerét, mert ha másban nem is, a gyilkolásban, túlélésben egyszerűen ők az ászok. Ez pedig szerintem marha jó, mert így nem sablonos, a megmentés után vágyakozó, sipítoző főszereplőink vannak, hanem izgalmas női karakterek... bár ez alapvetően magukból a novellákból például nem derül ki kifejezetten Celaena személyéről. Ugyanis mi történik? Nagyrészt csak utalgatnak rá. hogy ő az a nő akitől valójában mindenki fél a királyságban, mert egyszerűen annyira veszélyes - s, mint az ő maga is ezerszer kihangsúlyozza -, annyira gyönyörű, hogy csak kendővel az arcán jelenhet meg azok előtt, akik nem ismerik. Kérdem én, hol függ össze a kettő? Attól fél, hogy mivel annyira szép, az ellenfelei nem küzdenének ellene, mert elvarázsolná őket a szépsége? Nem tudom, nekem ez alapvetően nem volt világos, lehet, hogy ha majd elmélyedek az első könyvben, jobban megértem majd a főhősnőnk ezen attitűdjének mibenlétét. 

Ezzel egyébként akaratlanul is Zsarátot, Cashore egyik másik főhősnőjét juttatta eszembe, aki a szépségéről való végtelen nyáladzásával egyszerűen az agyamra ment, ám szerencsémre Celaena nem lovagol ezen olyan sokat, így ő sikeresen megúszta, hogy fel akarjam lógatni az első szembejövő fára. 

Ami még külön tetszett, hogy akadnak olyan személyek, akikre már az első novellában is csak visszautalgatnak, hogy hát igen, ő ezt csinálta, azt csinálta, ez lett a vége, ami megint csak megmozgatta a fantáziámat abban a tekintetben, hogy vajon arról az esetről miért nincs külön novella, ha már egyszerűen attól is izgalmasnak tűnik, ha csak a szereplőink beszélnek róla? 

Egy másik érdekes mellékszereplő Sam, akinek, amennyire én észrevettem, sok esetben inkább az a feladata, hogy visszafogja a főszereplőnket, aki, bár lehet, hogy egy jó gyilkos, sok szempontból még akkor is csak egy naiv, mindenkit megmenteni akaró gyermek, éppen ezért kell valaki, aki olykor-olykor megpróbálja megfékezni. Azt nem mondom, hogy sikerül is neki, de a tény, hogy Sam legalább próbálkozik, szerintem sokat nyom a latba.

Nekem személy szerint még az ellenség, Rolfe is szimpatikus volt a maga módján, bár, hogy miért... azt nem tudnám megmondani. Egy rabszolgakereskedőről beszélünk, aki ennek megfelelően semmibe veszi az emberi életet, amiért utálnom kellett volna, mégsem sikerült. Talán a stílusában lehetett valami, ami miatt végig az járt a fejemben, hogy ez az, van benne valami plusz, ami igazából teljesen megfogalmazhatatlan.

Összességében, ha még nem olvastál az írónőtől, de szeretnél, szerintem nem muszáj az első résszel kezdeni, nyugodtan előveheted akár ezt a novelláskötetet is, hiszen képes megalapozni a hangulatot, és még arra is kitér, hogy kissé jobban megismertethesse velünk a főszereplőnket, még akkor is, ha ő a maga módján inkább a háttérből figyeli az eseményeket. Izgalmas történetek, jó karakterek, mi kell még? Az, hogy hozzám hasonlóan adj neki egy esélyt! :)

Kedvenc karakter(ek): Sam, Rolfe
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Hetesy Szilvia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: ?
Sorozat: Throne of Glass (#0.1-0.4)

Résztvevő blogok listája: 

Április 16 - Deszy könyvajánlója

Április 19 - Függővég

Április 20 - Kelly Lupi olvas

Április 22 - CBooks

Április 24 - Dreamworld

Nyereményjáték:

Egy kis nyomozásra invitálunk benneteket. Minden blogon találtok egy-egy híresebb halál esetet. A feladatotok, hogy kitaláljátok melyik ismert történelmi vagy fikcionális személy az áldozat.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győzteseknek pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell sorsolnunk.

A mai kitalálandó személy:

Az uralkodót március idusán érte a kegyetlen halála. Irónikusan, több baljós jel is rossz szerencsére utalt arra a napra, ezért nem is akart részt venni az aznapi szenátusi gyűlésen, ám kénytelen volt mégis elmenni. Útközben próbálták felhívni figyelmét az ellene készülő összeesküvésre de a levelet nem olvasta el, hanem hátra adta szolgáinak. Több tucat kés szúrást szenvedett el gyilkosaitól, akiknek annak idején ő maga kegyelmezett meg. Az írások szerint Pompeius szobrának lábánál esett el és halt meg.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #50 - Wendy Higgins: Angyali győzelem

Miért: Sorozatlezáró kötet.

Bevezető: A Maxim kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Wendy Higgins Angyali győzelem című regénye, mely az Angyali gonosz trilógia zárókötete. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere bemutatja az Óriások és hercegek végső, epikus összecsapását.

2015. április 14-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartalom: Eljött az idő a leszámolásra. A jóslat hamarosan beteljesedik, és bár egyre több szövetségese akad Annáéknak, de a fenyegetés is nő. A hercegek minden eszközt bevetnek, hogy megállítsák a lázadó óriásokat. És ahogy minden háború, ez is áldozatokkal jár.

A helyzet egyre kiélezettebb, a nyugtalanság és a félelem lassan mindenkit felőröl. Miközben Anna menteni próbálja szeretteit, maga válik a fő célponttá. Minden percről percre változik körülötte, és senkiben sem bízhat. Mikor a Bujaság hercege ellene küldi szerelmét, Kaidan Rowe-t, el kell döntenie, mennyit kockáztat.

A sorozat legérzékibb és legpörgősebb kötete újra összegyűjti az óriásokat, hogy kivívják szabadságukat. (Maxim)

Vélemény: Egy sorozatlezáró kötettől mindig sokat vár az ember, hiszen ez teszi fel az i-re azt a bizonyos pontot, varr el minden szálat, s hozza el olykor az olvasó számára a katartikus élményt... Kivéve, amikor ez nem egészen úgy sikerül, hogyan azt az ember várta.

Bizonyos elemeiben - s tudom, hogy alighanem egyedül leszek ezzel a gondolatommal - szerintem ez a rész Jennifer L. Armentrout Origin-jének koppintása is lehetne, mivel rengeteg hasonló motívum van a két könyvben, aminek személy szerint nagyon nem örültem. Alapvetően nincs bajom a koppintásokkal - még ha nem is feltétlen imádom őket -, de amikor ez több, mint nyilvánvaló, akkor azzal igazán nem vagyok kibékülve.

Szerintem ez a könyv azért sem váltotta be az általam hozzáfűzött komoly reményeket - úgy, mint akciódús, izgalmas könyv, lehengerlő fináléval, rengeteg tetőponttal, és a többi -, mert Higgins egyszerűen belefáradt ebbe a trilógiába. Nem éreztem benne az az átütő erőt, ami az elsőben még abszolút megvolt, s sokszor a másodikban is fel lehetett fedezni, annak átvezető jellege ellenére is. 

A szereplőink már csak elnagyolt vázaik önmaguknak, különösen érezhető ez Jay és Marna, illetve a főszereplő párosunk, Anna és Kaidan esetében. Ennek ellenére, az első párost szerettem, bár sokkal jobban kidolgozott szálat vártam volna pár nagy bejelentésnél, és nagyjából három jelenetnél, ha már bizonyos értelemben ők adták volna a történet valódi drámáját, mivel mégis csak egy óriás és egy ember kapcsolatáról beszélünk... És mégsem kezdett ezzel az írónő semmit az ég egy adta világon! Minek vette őket bele ilyen szinten ebben az esetben? Dísznek? Na mindegy, ugorjunk.

Anna és Kaidan kapcsolatával az volt a legnagyobb problémám, hogy nemes egyszerűséggel túlságosan is rózsaszín az egész, ami egyáltalán nem illik a történethez... Meg kifejezetten Kaidan karakteréhez sem. Nehéz elképzelni, hogy valaki, akinek az volt a munkája, hogy nőket csábítson el, hirtelen vérbeli hősszerelmes személy lesz belőle. Mondjon aki, amit akar, szerintem ez minden csak nem reális. És akkor a világtörténelem egyik legunalmasabb légyottjáról még nem is szóltam.

Ugye azt vártam, hogy majd lesz ilyen-olyan nagy csata, meg hasonlók, de valahogy nem egészen ezt  láttam viszont a lapokon. Jóval több izgalom kellett volna bele, mert így néhol untam a fene nagy csatát, amit a cím és az egész sorozat beharangozott... Ehhez képest inkább egy össznépi Kumbaya-ra hasonlított az egész helyzet, mintha a hercegek amolyan rezignált nyugalommal vette volna tudomásul, hogy egy csapat tinédzser megpróbál leszámolni velük, mert miért ne.
A stílus, bár nem rossz, szerintem voltak hibák a fordításban - például sosem értettem, hogy adott szövegkörnyezetbe mégis hogyan fér bele a "gógyiztam" szó, s ez egyáltalán mit akar jelenteni, ugyanis annyira értelemzavaró a szó, hogy sok esetben kirántott az olvasmányélményből.
A vége pedig... Hát nem is tudom, sok mindenre számítottam a fentiek tükrében, de erre egyáltalán nem... Nem volt rossz, csak én nem erre számítottam, olyan nagyon idealistának tűnt az egész, némi keserédes beütéssel.
Ha szeretted a trilógiát, mindenféleképpen érdemes elolvasni, mégis csak egy újabb szereplőgárdától búcsúzunk ezzel a résszel, de javaslom, hogy ne legyenek kiemelkedően magas elvárásaid, ha egy nem romantikán alapuló zárást szerettél volna viszontlátni.

Kedvenc karakter(ek): Jay, Marna
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 392
Sorozat: The Sweet Trilogy (#3)

Résztvevő blogok listája:

04.14. - Deszy könyvajánlója
04.15. - MFKata gondolatai
04.17. - Insane Life
04.18. - Kelly & Lupi olvas
04.19. - Angelika blogja
04.20. - Always Love a Wild Book
04.21. - CBooks
04.22. - Függővég
04.23. - Dreamworld
04.24. - Könyvszeretet

Előrendelés

Nyereményjáték: 

Mostani játékunk során úgy döntöttünk, nem térünk el az Angyali gonosz sorozat turnéinak megszokott, keresztrejtvényes feladványaitól, így ezúttal is némi agytornára lesz szükségetek ahhoz, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott 3 darab Angyali leszámolás c. regény egyikét.

Méghozzá nem is akármilyen agytornára! Az egész sorozatot érintő kérdésekkel találkozhattok az egyes állomásokon. De pánikra semmi ok, ha emlékeitek kicsit megkoptak volna, a korábbi turnéinkon megtaláljátok a válaszok zömét.

10+1 kérdés nem állhat Kaidan és közétek!

Feladat:

1) Az állomásokon található kérdések megfejtését írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe.

2) Vízszintesen haladva töltsétek ki a keresztrejtvényt.

3) A keresztrejtvény főmegfejtését írjátok be a rafflecopter erre kijelölt sorába.

4) Csak az vesz részt a sorsoláson, aki mind a 10 kérdést, plusz a főmegfejtést is megcsinálja!

5) A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

A mai kérdés. 8. Milyen szerepet tölt be Kaidan a bandájában?

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #49 - Abbi Glines: A végzetem

Miért:Abbi Glines

Bevezető: Abbi Glines eddig megjelent könyveire a könnyed, romantikus stílus volt jellemző. A Maxim Kiadó által a Könyvfesztiválra megjelenő Existence sorozat első kötete A végzetem azonban merőben más. A fiatal szereplők mellett a túlvilág képviselői is helyett kapnak egy izgalmas, fordulatos történet keretében, amely szerencsére nem mellőzi a romantikát sem. A Blogturné Klub nyolc bloggere véleményezi a könyvet, amelyet a turné végén meg is nyerhet három szerencsés leendő olvasó. Indulhat a borzongás!

Tartalom: Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret.
Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret.
A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, akik a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem.
Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta. (Maxim)

Vélemény: Ha valaki viszonylag régóta követi a blogomat, talán tudja rólam, hogy számomra Abbi Glines könyvei a tökéletes guilty pleasure kategóriába esnek. Lehetséges, hogy az írónő nem az írás nagymestere, de képes szerethető, jópofa történetekkel előrukkolni, amiket aztán szívesen olvasok, annak ellenére, hogy a kapcsolatunk, ha mondhatom így, nem indult zökkenőmentesen. Sokáig azt hittem, a Ha az enyém lennél című alkotásánál rosszabbat aligha adhatott ki a kezéből, most be kellett ismernem, hogy tévedtem Nehéz elfogadnom, de ha valaki még sohasem olvasott Abbi Glines-tól, viszont még nem döntötte el, mit vegyen tőle a kezébe: csak egy dolgot kérek, ne ez a könyve legyen az. Mondhatnám, hogy ne a borító alapján ítélje meg a könyvet, de jelen esetben akár azt is teheti, mivel amennyire unszimpatikus - számomra legalábbis - ez a fedlap, a történethez is nagyjából hasonló a viszonyom.

A végzetemen rendkívül erősen érződik az, hogy az írónő legelső könyve, s így, mint olyan, több sebből vérzik, mint amennyire egyben van. Ezzel még alapvetően nem szokott komoly problémám lenni, mert ha trilógiáról van szó, mindig van rá esély, hogy idővel a sok lyuk betömődik, s a folyam így egy komplett egésszé áll össze. Ez a történet szerkesztőt, de szerintem sok esetben helyesírás ellenőrzőt sem látott - sokszor elbizonytalanodtam atekintetben, hogy a fordítás, vagy sokkal inkább az írónő akkori stílusa hozott létre olyan zavaros, és sokszor érthetetlen mondatokat, amelyekkel nem tudtam mit kezdeni.

Pagan karakterét például egyáltalán nem értettem. Az egyik pillanatban még húzta a száját Leif miatt, a következőben pedig kitalálta, hogy hát ő mégis csak bele van zúgva... Ám, amint megjelenik Dank, ismét hatalmasat fordul, csak épp erről a környezetét valahogy elfelejti értesíteni. Mintha teljesen rendben lenne az, hogy hol az egyik fiúért van úgy oda, hol meg a másikért.Ráadásul ez az egész kapcsolat téma is nagyon bénán lett megközelítve, egyáltalán nem érezzük azt, hogy ilyen vagy olyan okból közelebb került volna bármelyik fiúhoz is. 

Dank és Leif egyelőre egyáltalán nem voltak emlékezetesek a számomra. Bízom benne, hogy a további kötetekben valamivel pozitívabb kép rajzolódhat majd ki a fejemben velük kapcsolatban, amely eddig annyiban ki is merül, hogy az egyik fiú egy seggfej, a másik meg egy mániákus hősszerelmes, ami szerintem borzasztóan nyálas, ezért nem díjaztam. 

Szerintem a fülszöveg kissé túl részletes, szinte minden komolyabb csavart lelő, ami előfordul a történetben, holott ebből sajnos nincs sok.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha már ennyit ostoroztam ezt a könyvet, mégis kinek tudom ajánlani? Nos, azoknak, akik már olvastak valamit az írónőtől, és megszerették. Nem azért, hogy megutálják, hanem éppen ellenkezőleg. Ő egy  jó példa arra, hogy lehet, hogy valaki magánkiadással kezdte, ami valóban nem a legjobb könyveket szokta garantálni, de! Az írók is tudnak fejlődni, s ez Glines esetében teljesen áll. Összehasonlítva a későbbi könyveivel ég és föld a különbség, Minél több könyve jelenik meg, annál inkább láthatjuk, hogy mindig lehet jobban, szebben és ügyesebben írni.

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Dávid Katalin
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: ?
Sorozat: Existence (#1)

Résztvevő blogok listája:

04.10 Media-Addict
04.12 Deszy könyvajánlója
04.14 Dreamorld
04.16 Zakkant olvas
04.18 CBooks
04.20 Tekla Könyvei
04.22 Kelly és Lupi olvas
04.24 MFKata gondolatai

Előrendelés

Nyereményjáték:

Szellemekkel kapcsolatos az Existence blogturné játéka:  minden állomáson a rövid ismertető/kép alapján ki kell találnotok a feladványt, amely híres történelmi, filmes, vagy irodalmi  szellemre utal. Kérjük a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a megfejtéseket!

Néhány segítő szó: Álmos völgy, Irwing Washington, A Gladiátor című film első jelenete

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

 a Rafflecopter giveaway

Blogturné #48 - Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés

Miért: Arra gondoltam, adok egy utolsó esélyt az írónőnek.

Tartalom: A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje.

Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.
Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin. (Maxim)

Vélemény: Ha emlékeztek még, régebben írtam a Gyönyörű sorscsapás című könyvről, amit bizonyos értelemben ennek a történetnek az előzményének is tekinthetünk. Elég keményen lehordtam Travis Maddoxot a sárga földig, hogy mekkora egy elmebeteg állat, és ezt a véleményemet azóta is tartom. Annál is inkább, mivel, bár ez a kötet Trentonnal foglalkozik első sorban, a fiatalabbik Maddox fiú is rendszeresen feltűnik benne, még inkább megerősítve engem abban a hitemben, hogy jól döntöttem vele kapcsolatban. 

De, felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért döntöttem úgy, hogy a kezembe veszem Trenton kötetét? Bíztam benne, hogy az írónő meg tud győzni, hogy van még remény a testvérek számára, nem mindenki akkora barom, mint a legfiatalabb gyerek... És azt kell mondanom, engem maximálisan meggyőzött, annak ellenére, hogy el kell ismernem, azért ez a kötet sem teljesen hibátlan.
Cami például a történet elején még egészen szimpatikus volt a számomra, ám a közepe, vége felé, már inkább idegesítőbe csapott át. Ez pedig annak köszönhető hogy teljesen indokolatlan, és meglehetősen értelmetlen változásokon ment keresztül a történet folyamán. Értem én, hogy miért akar annyira kiállni magáért az egyik pillanatban, a másikban meg válik engedelmes kiskutyává, akit addig rugdoshatsz, ameddig kedved tartja, de az összhatás egyszerűen... gáz. Mintha két ember élne egy testben, s nem a jó értelemben, amikor egy ilyen aspektus nem zavarja össze az olvasót. Ráadásul, aki több vasat tart a tűzben, csak úgy, passzióból, az számomra nem éppen a legszimpatikusabb ember, így ezt is Cami negatív vonásai közé veszem.
Na, nem mintha T.J. olyan sok követ megmozgatott volna annak érdekében, hogy a kapcsolata a lánnyal normális és harmonikus legyen, de akkor is. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az én szememben elég furcsán veszi ki magát ez a helyzet.
Trenton ellenben hamar a kedvencemmé vált, annak ellenére, hogy a Maddox-vérmérséklet azért itt is kiütközik néha. Az állandó féltékenység, bár nem alaptalan, engem egy idő után eléggé irritált. Még szerencse, hogy nem ez állt a történet középpontjában, különben sok bajom lett volna vele. Benne leginkább a határozottsága fogott meg, azt hiszem.
A mellékszereplők szerethetőek, bár nem kapnak annyi figyelmet, mint amennyit az én meglátásom szerint megérdemelnének... Remélem, ez valamelyik későbbi kötet kapcsán változik majd. A cselekmény viszonylag gyors, és, bár sok téren kiszámítható, még így is képes meglepetéseket okozni, ami előny, mert nem válik egyhangúvá olvasás közben, ráadásul az írónő stílusa sem rossz. Leköti a figyelmet, és képes egy jó hangulatot teremteni a szavaival, amiért egyszerűen öröm kézbe venni, s az esetleges hibák felett szemet hunyni. Külön kiemelném a történet végét, ami igen mély benyomást gyakorolt rám, s tette fel valójában az i-re azt a bizonyos pontot, amiért azt merem mondani, hogy ez egy jó olvasmány volt.
Személy szerint én már a folytatást várom nagyon, remélhetőleg még jobban sikerült az írónőnek, és különben is, a számomra eddig legérdekesebbnek tűnő testvérrel foglalkozik, így én már várom, hogy hamarosan sort keríthessek rá.

Kedvenc karakter(ek): Trenton

Gyűlölt karakter(ek): Cami

Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 362
Sorozat: The Maddox Brothers (#1)

Résztvevő blogok listája:

04.04. - Deszy könyvajánlója

04.05. - Angelika blogja

04.06. - Insane Life

04.07. - Book Heaven

04.08. - Kelly & Lupi olvas

04.09. - MFKata gondolatai

04.10. - Kristina blogja

04.11. - CBooks

04.12. - Dreamworld

04.13. - Tekla Könyvei

Nyereményjáték:

Trenton egy tetováló szalonban dolgozik és imádja a tetoválásokat. A ti feladatotok ezúttal kitalálni melyik könyvben hangzanak el azok az idézetek, amelyek egy-egy tetovált szereplőtől, szereplőről hangzanak el.

(Figyelem! Válaszként a könyvek címeit kérjük. Az elküldött megfejtések javítására nincs lehetőség. A kisorsolt nyerteseknek a kiértesítést követően 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljanak. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.)

 A mai idézet:

– Egy autogramot vagy képet kaphatnék?

Liam a szemét forgatja. A nő láthatóan nem veszi az adást.

– Nem, ma este nincs kép. Randevún vagyok – mondja Liam.

– Később esetleg találkozhatunk?

Mielőtt megszólalhatnék, Liam azt mondja: – Örökrandin vagyok, úgyhogy kösz, de nem.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #47 - Michelle Hodkin: Mara Dyer eszmélése

Bevezető: A Könyvfesztiválra jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó egy régóta várt sorozatának az első része, a Mara Dyer ébredése. Mi is izgatottan vártunk, és most turnéra indulunk Marával és Noahval, hogy velük együtt próbáljuk megfejteni életük nagy rejtélyeit. Március 31-e és április 8-a között kilenc állomásotok lesz, hogy kicsit megismerjétek Ti is a történetet, mielőtt a polcotokra kerülne, és nyereményjátékunk keretében 3 példányt nyerhettek is a regényből.

Tartalom: Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Sosem voltam odáig a thrillerekért, mindössze az utóbbi néhány hónapban fordult meg a fejemben, hogy akár olvashatnék ilyen témába tartozó könyveket. S, bár rajtam kívül kétlem, hogy  sokan ebbe a kategóriába sorolná Mara Dyer történetét, nekem olvasás közben végig ez a szó járt a fejemben. Na, meg az, hogy para.

Michelle Hodkin elképesztően jól tud hangulatot teremteni, annak ellenére, hogy szinte már a kezdet kezdetén felállt a nemlétező szőr a hátamon a történet nyitányától.Annak ellenére, hogy a történet valóban komoly témákat boncolgat, úgy mint a barátaink elvesztése és az ezt övező gyász, az újrakezdés - vagy épp az örökbefogadás, amire a legkevésbé sem számítottam, hogy egy ilyen ifjúsági könyvben találkozom majd vele valamilyen formában -, és ehhez hasonlók, nem tűnt indokoltnak, hogy ennyire komor, melankólikus hangulatot árasszon magából a könyv. Ám, csak addig érezhettem így, amíg az első, már-már horrorba illő jelenet meg nem történt.

Iszonyatosan erős nyomást gyakorolt rám egész idő alatt, ám ezt nem éreztem negatívnak, sőt, éppen ellenkezőleg, kifejezetten élveztem, hogy úgy éreztem magam, mintha én is tevékenyen részt vennék az eseményekben, mégis, ezt nem az egyes szám első személyben történő elmesélés váltotta ki belőlem. Olyan volt, mintha én is ott álltam volna a főszereplőnk mellett, és így figyeltem volna az őt körülvevő, olykor hátborzongató eseményeket. Régen volt már ehhez hasonló olvasmányélményben részem, éppen ezért nagyon tetszett. 

Mara karakterét kezdetben nagyon sajnáltam, és elég lassan jutottam el arra a pontra, hogy már nem a lelkében zajló változásokra, hanem sokkal inkább az őt körülvevő emberekre kezdtem koncentrálni. Képes volt önmagában lekötni a figyelmemet, mintha nem is kellett volna a többi karakter, pedig azért ők is érdekesek voltak. Például Jamie, Mara egyik jó barátja, akivel kapcsolatban még most is tele vagyok kérdésekkel, de bízom benne, hogy a sorozat folytatásaiban választ kapok majd ezekre. Az ahogy a lány próbál felülkerekedni az őt ért tragédia miatt kialakult PTDS-szel (poszttraumás stressz szindróma), nekem nagyon tetszett, bár, mivel nyilván nem vagyok szakértő ebben a témában, azt nem tudnám nektek megmondani, hogy vajon az itt vázolt helyzetek mennyire fedik e téren a valóságot. Nem hiszem, hogy túl sok valóságalapja lenne a betegség ábrázolásának, ez számomra mégsem volt zavaró, holott legtöbbször ugrok az ilyesmi miatt.  

Persze, mondanom sem kell, a történet középpontjában ilyen értelemben a férfi főszereplőnk, Noah áll, akit én kezdetben egyáltalán nem kedveltem, annak ellenére, hogy voltak olyan jellemvonásai, amiken félig-meddig kellemesen meglepődtem. Nem meglepő módon, mint a mai divatos YA-könyvekben általában, ő is brit származású, s mint ilyen, nem igazán illeszkedik bele az amerikai fiatalok mindennapjaiba. Míg mondjuk sokszor Amerikában a dohányzást a rosszfiú, gengeszter alternatívájával azonosítják, Nagy- Britanniában ez nem jellemző, így az olykor cigarettára gyújtó srác ad egy igencsak megfoghatatlan ízt az egész könyvnek.

Ha egy érdekes, paranormális, és horrorisztikus elemekben bővelkedő könyvet szeretnél olvasni, akkor a Mara Dyer-trilógiát neked találták ki. Végig fenntartja az ember érdeklődését, a legkevésbé sem unalmas, és hoz valami egészen újat. Nem bántam meg, hogy elolvastam.

Kedvenc karakter(ek): Mara, Noah, Daniel
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: ?
Sorozat: Mara Dyer (#1)

Résztvevő blogok listája:

03/31. – Media Addict
04/01. – Deszy Könyvajánlója
04/02. – Zakkant olvas
04/03. – Tekla Könyvei
04/04. – Always Love a Wild Book
04/05. – Kelly Lupi olvas
04/06. – MFKata gondolatai
04/07. – Könyvszeretet
04/08. – CB olvas

Nyereményjáték:

A Mara Dyer eszmélése egy fontos jelenete a híres Everglades Nemzeti Parkban játszódik, ráadásul a

park egy híres faja is nagy szerepet kap benne.

A blogturné minden állomásán egyet találtok a park nevezetes fajai közül. Egy képet is találtok róla, és a posztunkban további segítséget jelentenek a kiemelt betűk is, amelyeket helyes sorrendbe állítva kijön az állat vagy növény neve.

De ez még nem minden! Aki eltalálja, a kilenc állomás fajai közül melyik kap nagy szerepet a regényben, további eséllyel gazdagodik! Jó “vadászatot”!

A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #46 - Oliver Bowden: Egység

Miért: Adni akartam neki egy esélyt.

Tartalom: 1789. Párizs varázslatos városában felvirrad a Francia Forradalom hajnala. Az utcakövek vértől vöröslenek, ahogy a nép fellázad az elnyomó arisztokrácia ellen. De a forradalmi igazságszolgáltatásért komoly árat kell fizetnie minden embernek…

Miközben a gazdagok és a szegények közötti választóvonal minden korábbinál szélesebbre nyílik, és egy nemzet önmagát tépi szét, két fiatalember, egy férfi és egy nő, bosszút akar állni mindazért, amit elveszített.

Arno és Élise hamarosan az Orgyilkosok és a Templomosok évszázados küzdelme kellős közepén találja magát – egy olyan világban, amelynek halálos veszedelmei minden képzeletet felülmúlnak. (Fumax)

Vélemény: Néhány nappal azután, hogy elkezdtem olvasni ezt a könyvet, egy csoporttársam megkérdezte: Miért olvasol ilyen szennyet? A válaszon egyszerű volt: Egyrészt, mivel elvállaltam, másrészt, mert tetszik. Ez pedig akkor sem változott meg, amikor befejeztem ezt a könyvet. 

Ugyan, csak hallomásból ismerem az Assasin's Creed játékok világát, és talán nem a legjobb nyitány, hogy rögtön a történet végével ismerkedem meg úgymond először, de a saját tapasztalatom az, hogy ez a legkevésbé sem rontja az olvasás élményét. A történet anélkül is maximálisan érhető, és élvezhető, hogy az ember különösebb háttérismeretekkel rendelkezne a világgal kapcsolatban.
A regény érdekessége szerintem abban áll, hogy szinte az egész könyv Élise de la Serre naplóbejegyzéseiből áll, de, nagy ritkán Arno bejegyzéseibe is bepillantást nyerhetünk, természetesen ebből van kevesebb, mert ő voltaképpen csak kiegészíti a lány által elmesélt történetet, amolyan "Jó, ha ezt is tudod" - jelleggel.
A világa egyébként szerintem sok szempontból még a történelemkönyvekben is megállná a helyét, és itt most nem az Orgyilkosok és Templomosok között húzódó ellentétre gondolok elsősorban, hanem azokra a leírásokra, amelyekkel Bowden a karaktereit körbeölelő környezetet mutatja be. Szerintem kifejezetten élvezetes stílusban ír. Nem mondanám, hogy a humoron lenne a hangsúly, de azért volt néhány alkalom, amikor felfele görbült a szám széle.
Amiről viszonylag sokat lehet beszélni ezzel a könyvvel kapcsolatban, az a két főszereplőnk. A gyermek Élise-t én személy szerint nagyon szerettem, érdekes volt látni, ahogy egyre több és több minden válik egyértelművé a számára mindazzal kapcsolatban, hogy ki is ő, s mire is predesztinálta az élet. Igaz, ezzel kapcsolatban nekem vannak aggályaim: példának okáért nekem nehezemre esik elképzelni, hogy az 1700-as évek végi Franciaországban a nőknek nyíltan is komoly szerepeket szántak volna - kivéve, ha épp a király szeretőjéről volt szó -, de ezt egy, a korszakkal behatóbban foglalkozó történész jobban meg tudná mondani.
Viszont, felnőve olyannyira egoista nő lett belőle, hogy komolyan mondom, többször is megfontoltam, hogy előkapok egy péklapátot a farzsebemből, és azzal verem agyon, amiért nem képes logikusan gondolkozni. Hiába vannak mellette olyan emberek, akik arra törekednek, hogy a nehézségek közepette is a számára legmegfelelőbb irányban tartsák, ha a kisasszony gondol egyet, és inkább fejjel nekirohan a falnak, mert megteheti. Bizonyos szempontból én őt éppen ezért egyfajta antihősként tartom számon, annak ellenére, hogy az író mindvégig próbálja pozitívabb színben feltüntetni, ám ez szerintem nem sikerül neki.
Arno-t ezzel szemben nagyon szeretem, annak ellenére, hogy nem viccelek, a könyvben azon kívül, hogy gránit színű szeme van, semmi nem derül ki. A hátteréről korábban megtudunk ugyan egy-két dolgot, de a nagy egész szempontjából szerintem elhanyagolhatóan kevés ismeretünk van róla. Nem tudom, hogy ez a játékban is így van-e, de én szívesen láttam volna akár egy egész kötetet is csak Arno naplóbejegyzéseiből, hogy mindazokra a kérdésekre, amik felmerültek bennem vele kapcsolatban, választ kaphassak.
Lehet, hogy ez egyedül engem villanyozott fel a turnézók közül, de nekem kifejezetten tetszett, hogy a történet nem bővelkedik romantikus elemekben. Ezt a szálat úgy három oldalban le is tudja az író, ezzel is mintegy hangsúlyozva, hogy most nem ez a lényeg. Sokkal fontosabbak a háttérben mozgó szálak, a forradalom, és az egyéb események, mint az, hogy két gyerekkori barát végül egymásba szeret. 
Ha valaki úgy érzi, kedvet kapott az Assasin's Creed könyvekhez, szerintem nyugodtan kapjon le egyet valamelyik könyvesbolt polcáról, és olvasson bele. Nem érdemes vele foglalkozni, hogy hányadik kötet is, valószínűleg anélkül is maximálisan érteni fogja a történetet. Én saját magamat tudom ezzel kapcsolatban példának hozni, a mai nap folyamán egy könyvesboltban a Fekete lobogó című kötetet kezdtem el olvasgatni, és nagyon tetszett. Nem számított, hogy az Egység előtt játszódik, és már ismerős volt Edward Kenway neve, ettől függetlenül is maximálisan tudtam élvezni.

Kedvenc karakter(ek): Arno
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bayer Antal
Kiadta: Fumax Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 456
Sorozat: Assasin's Creed (#7)

Résztvevő blogok listája:

04.04. - CBooks
04.06. - Könyvszeretet
04.08. - Függővég
04.10. - Insane Life

Nyereményjáték: 

Minden állomáson találtok egy-egy (összesen négy) kérdést. Válaszoljatok helyesen mindegyik kérdésre, lájkoljátok a Blogturné Klub és a Fumax Facebook oldalát, hogy esélyesek legyetek egy Assassin’s Creed: Egység példány megnyerésére.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győztesnek pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell sorsolnunk.

A mai kérdés: Mi Arno teljes neve?  

a Rafflecopter giveaway