Tartalom: A
függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami
boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért
volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első
éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg
főiskolai óráin kívül nincs másra ideje.
Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki
már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a
nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől
felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon
iszonyatos lelkifurdalásával.
Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin. (Maxim)
Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin. (Maxim)
Vélemény: Ha emlékeztek még, régebben írtam a Gyönyörű sorscsapás című könyvről, amit bizonyos értelemben ennek a történetnek az előzményének is tekinthetünk. Elég keményen lehordtam Travis Maddoxot a sárga földig, hogy mekkora egy elmebeteg állat, és ezt a véleményemet azóta is tartom. Annál is inkább, mivel, bár ez a kötet Trentonnal foglalkozik első sorban, a fiatalabbik Maddox fiú is rendszeresen feltűnik benne, még inkább megerősítve engem abban a hitemben, hogy jól döntöttem vele kapcsolatban.
De, felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért döntöttem úgy, hogy a kezembe veszem Trenton kötetét? Bíztam benne, hogy az írónő meg tud győzni, hogy van még remény a testvérek számára, nem mindenki akkora barom, mint a legfiatalabb gyerek... És azt kell mondanom, engem maximálisan meggyőzött, annak ellenére, hogy el kell ismernem, azért ez a kötet sem teljesen hibátlan.
Cami például a történet elején még egészen szimpatikus volt a számomra, ám a közepe, vége felé, már inkább idegesítőbe csapott át. Ez pedig annak köszönhető hogy teljesen indokolatlan, és meglehetősen értelmetlen változásokon ment keresztül a történet folyamán. Értem én, hogy miért akar annyira kiállni magáért az egyik pillanatban, a másikban meg válik engedelmes kiskutyává, akit addig rugdoshatsz, ameddig kedved tartja, de az összhatás egyszerűen... gáz. Mintha két ember élne egy testben, s nem a jó értelemben, amikor egy ilyen aspektus nem zavarja össze az olvasót. Ráadásul, aki több vasat tart a tűzben, csak úgy, passzióból, az számomra nem éppen a legszimpatikusabb ember, így ezt is Cami negatív vonásai közé veszem.
Na, nem mintha T.J. olyan sok követ megmozgatott volna annak érdekében, hogy a kapcsolata a lánnyal normális és harmonikus legyen, de akkor is. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az én szememben elég furcsán veszi ki magát ez a helyzet.
Trenton ellenben hamar a kedvencemmé vált, annak ellenére, hogy a Maddox-vérmérséklet azért itt is kiütközik néha. Az állandó féltékenység, bár nem alaptalan, engem egy idő után eléggé irritált. Még szerencse, hogy nem ez állt a történet középpontjában, különben sok bajom lett volna vele. Benne leginkább a határozottsága fogott meg, azt hiszem.
A mellékszereplők szerethetőek, bár nem kapnak annyi figyelmet, mint amennyit az én meglátásom szerint megérdemelnének... Remélem, ez valamelyik későbbi kötet kapcsán változik majd. A cselekmény viszonylag gyors, és, bár sok téren kiszámítható, még így is képes meglepetéseket okozni, ami előny, mert nem válik egyhangúvá olvasás közben, ráadásul az írónő stílusa sem rossz. Leköti a figyelmet, és képes egy jó hangulatot teremteni a szavaival, amiért egyszerűen öröm kézbe venni, s az esetleges hibák felett szemet hunyni. Külön kiemelném a történet végét, ami igen mély benyomást gyakorolt rám, s tette fel valójában az i-re azt a bizonyos pontot, amiért azt merem mondani, hogy ez egy jó olvasmány volt.
Személy szerint én már a folytatást várom nagyon, remélhetőleg még jobban sikerült az írónőnek, és különben is, a számomra eddig legérdekesebbnek tűnő testvérrel foglalkozik, így én már várom, hogy hamarosan sort keríthessek rá.
Cami például a történet elején még egészen szimpatikus volt a számomra, ám a közepe, vége felé, már inkább idegesítőbe csapott át. Ez pedig annak köszönhető hogy teljesen indokolatlan, és meglehetősen értelmetlen változásokon ment keresztül a történet folyamán. Értem én, hogy miért akar annyira kiállni magáért az egyik pillanatban, a másikban meg válik engedelmes kiskutyává, akit addig rugdoshatsz, ameddig kedved tartja, de az összhatás egyszerűen... gáz. Mintha két ember élne egy testben, s nem a jó értelemben, amikor egy ilyen aspektus nem zavarja össze az olvasót. Ráadásul, aki több vasat tart a tűzben, csak úgy, passzióból, az számomra nem éppen a legszimpatikusabb ember, így ezt is Cami negatív vonásai közé veszem.
Na, nem mintha T.J. olyan sok követ megmozgatott volna annak érdekében, hogy a kapcsolata a lánnyal normális és harmonikus legyen, de akkor is. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az én szememben elég furcsán veszi ki magát ez a helyzet.
Trenton ellenben hamar a kedvencemmé vált, annak ellenére, hogy a Maddox-vérmérséklet azért itt is kiütközik néha. Az állandó féltékenység, bár nem alaptalan, engem egy idő után eléggé irritált. Még szerencse, hogy nem ez állt a történet középpontjában, különben sok bajom lett volna vele. Benne leginkább a határozottsága fogott meg, azt hiszem.
A mellékszereplők szerethetőek, bár nem kapnak annyi figyelmet, mint amennyit az én meglátásom szerint megérdemelnének... Remélem, ez valamelyik későbbi kötet kapcsán változik majd. A cselekmény viszonylag gyors, és, bár sok téren kiszámítható, még így is képes meglepetéseket okozni, ami előny, mert nem válik egyhangúvá olvasás közben, ráadásul az írónő stílusa sem rossz. Leköti a figyelmet, és képes egy jó hangulatot teremteni a szavaival, amiért egyszerűen öröm kézbe venni, s az esetleges hibák felett szemet hunyni. Külön kiemelném a történet végét, ami igen mély benyomást gyakorolt rám, s tette fel valójában az i-re azt a bizonyos pontot, amiért azt merem mondani, hogy ez egy jó olvasmány volt.
Személy szerint én már a folytatást várom nagyon, remélhetőleg még jobban sikerült az írónőnek, és különben is, a számomra eddig legérdekesebbnek tűnő testvérrel foglalkozik, így én már várom, hogy hamarosan sort keríthessek rá.
Kedvenc karakter(ek): Trenton
Gyűlölt karakter(ek): Cami
Pont: 9/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 362
Sorozat: The Maddox Brothers (#1)
Résztvevő blogok listája:
04.04. - Deszy könyvajánlója
04.05. - Angelika blogja
04.06. - Insane Life
04.07. - Book Heaven
04.08. - Kelly & Lupi olvas
04.09. - MFKata gondolatai
04.10. - Kristina blogja
04.11. - CBooks
04.12. - Dreamworld
04.13. - Tekla Könyvei
Nyereményjáték:
Trenton egy tetováló szalonban dolgozik és imádja a tetoválásokat. A ti feladatotok ezúttal kitalálni melyik könyvben hangzanak el azok az idézetek, amelyek egy-egy tetovált szereplőtől, szereplőről hangzanak el.
(Figyelem! Válaszként a könyvek címeit kérjük. Az elküldött megfejtések javítására nincs lehetőség. A kisorsolt nyerteseknek a kiértesítést követően 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljanak. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.)
A mai idézet:
– Egy autogramot vagy képet kaphatnék?
Liam a szemét forgatja. A nő láthatóan nem veszi az adást.
– Nem, ma este nincs kép. Randevún vagyok – mondja Liam.
– Később esetleg találkozhatunk?
Mielőtt megszólalhatnék, Liam azt mondja: – Örökrandin vagyok, úgyhogy kösz, de nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése