Blogturné - Rachel Gibson: Az én pasim

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Ami Vegasban történik, az nem mindig marad ott, ahogy azt Rachel Gibson a New York Times bestsellerszerzője csodaszépen demonstrálja ebben a szellemes, szexi románcban. Az én pasim... egy sikeres esküvőszervezőről szól, akinek élete a feje tetejére áll, miután a férfi, akihez egykor, egy gyorsan lezavart Las Vegas-i szertartás keretében, meggondolatlanul hozzáment, váratlanul újra berobban az életébe. A regény tömör gyönyör: a szellem, a szív és az érzékiség bámulatos harmóniája jellemzi, amely az írónő védjegyének tekinthető. (Athenaeum)

Vélemény: Bár olvastam az előző részt, arról nem számoltam be, mert nem igazán nyerte el a tetszésemet. Nagyon kapkodónak éreztem a cselekményt, és egyik főszereplő karakter se nyűgözött le annyira, hogy késztetést érezzek rá, hogy megemlékezzek róluk. Éppen ezért bíztam benne, hogy a folytatás ennél már csak jobb lehet, és nem is tévedtem. 

Sam története számomra valamivel érdekesebben indult, mint a többieké. Itt ugyanis nem egy kapcsolat kialakulásáról, hanem annak újraélesztéséről olvashatunk. Az Autumn-nal való kapcsolatának alapja egyébként hasonlít arra, mint amit a Lick-ben láthattunk Kylie Scott-nál: itt is egy rögtönzött, nem éppen józan állapotban kötött házasságról van szó, ám itt a felek, jóllehet, született egy közös gyermekük - mintegy, az esküt megerősítendő -, nincsenek együtt. És az igazság az, hogy ebben az esetben én nem tudtam ítélkezni a karakterek felett, hogy így döntöttek. Noha Sam részt vesz a kisfia, Connor életében - akit egyébként valamiért rendszeresen sikerült Connernek olvasnom -, azért egy élsportoló esetében ez közel sem olyan egyszerű feladat. Hogy legyen belőle hétvégi apuka, ha olyankor legtöbbször meccse van? 

Talán nem is csoda, hogy Autumn látszólag ki nem állhatja őt, hiszen joggal érzi úgy - ez persze csak az én véleményem -, hogy Sam nemes egyszerűséggel ráhagyja a gyereknevelés nehezebbik részét. Bevallom, hasonló helyzetben én sem lennék boldog, ha így kellene helytállnom anyaként... Sőt, én a helyében sokkal jobban megizzasztottam volna a férfit, hogy küzdjön még egy kicsit, ha tényleg vele akar lenni, és nem csak a szája jár, mint fiatalabb korukban. 

Mindettől függetlenül, imádtam, ahogy újra egymásra találtak, igaz, szerintem ebben Connor-nak jutott ki az oroszlánrész, ugyanis a kis kíváncsiskodásával direkt, vagy indirekt módon, de folyamatosan arra ösztökélte a szüleit, hogy együtt kell lenniük. 

Ha belegondolunk, ez a történet egy ezerszer lerágott csont, hiszen szinte minden olyan könyvsorozatban, ami több párosról szól, akad legalább egy olyan, ami vagy véletlenül kötött házasságról, vagy a becsúszott gyerekről szól. Számomra egyébként ez egy nagyon rossz tendenciát sejtet, mivel ez azt a hatást kelti az emberben, mintha bármelyik párkapcsolat megmenthető lenne egy nem tervezett terhességgel, vagy ilyesmi. Pedig, azért ez közel sincs ám így, elvégre minden történet más és más, ami az egyik esetben működik az lehet, hogy egyáltalán nem járható út egy másikban. Viszont, ami miatt egyszerűen képtelen vagyok haragudni Gibsonra azért a klisétengerért amit itt felvonultatott, az éppen a három főszereplőnk. Egyikük sem hordoz magában túl sok újdonságot, azonban a köztük lezajló interakciók nagyon jók. Alapvetően élesek és viccesek, de amikor komolynak kell lenniük - például a visszaemlékezések bizonyos pontjain -, akkor igenis megvan bennük az a plusz, amire ilyenkor szükség van. Bár nem hoz semmi újat, az ötödik részhez képest számomra ez egy felüdülés volt, annál is inkább, mert egy délután alatt el lehetett olvasni. 

Kedvenc karakter(ek): Sam, Connor
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szieberth Ádám
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 320
Sorozat: Hokisok (#6)



Résztvevő blogok listája:

06.24. – Angelika blogja

06.26. – Betonka szerint a világ

06.28. – Kristina blogja

06.30. - CBooks

Nyereményjáték:

A blogturné valamennyi állomásán egy-egy, a 2017-2018-as amerikai jégkorong szezonban aktív játékos teljes nevét kell kitalálnotok a csapat neve és mezszáma alapján.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Anaheim Ducks #36

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #227 - J. Kenner: Izzó vágy

Miért: Sorozatzáró kötet. 

Tartalom: Mi lehet vonzó egy férfiban? A sejtelmesség? A titokzatosság? A kiszámíthatatlanság? Esetleg az, hogy gazdánk lesz, és örökké rabságban tart majd bennünket? Kat nem az átlagos fiatal nők életét éli. Apja csaló, ő is benne van egy-két stikliben. Szexuális élete nem igazán kielégítő. Cole magányos férfiként tengeti mindennapjait. Sármos, különleges, de sötét titkokat őriz, emiatt szinte soha nem lehet felszabadult. Kat már-már feladatának érzi, hogy átadja magát Cole-nak és a bűnös élvezetnek. A férfi biztos abban, hogy szerelme veszélyes utakra tévedt. Kat azonban érzi, hogy szenvedés nélkül nincs gyönyör. Fájdalom nélkül nincs boldogság. Kínzatás nélkül nincs szenvedély. Tudja, hogy az egyetlen út, ha Cole rabszolganőjévé válik, és mindent megtesz, amit a férfi akar. (Athenaeum)

Vélemény: Bevallom, eleinte egyáltalán nem értettem ezt a könyvet. Nem arra gondolok, hogy zavaros lett volna, vagy ilyesmi, de a szereplők motivációi számomra nagyon furcsán hatottak. Az egy dolog, hogy a hőseink, Kat és Cole már korábbról ismerik egymást, mégis zavart, hogy a nő gyakorlatilag a könyv legelső oldalán már azon rugózik, hogy meg akarja magát dugatni a férfival. Nem azt mutatja be, hogy bármilyen értelemben komolyabb érdeklődést táplálna iránta, mindössze a testi vágy motiválja a történet mondhatni teljes egészében. Lehet, én vagyok az idióta, de még az erotikus regények esetében sem ugrálok az ilyen szexéhes főhősnőkért, így talán érthető, hogy bizony, ő sem lopta be magát a szívembe. Persze, ez egyébként, mint ötlet nem rossz, biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, akinek éppen ez a vonal nyeri majd el a tetszését ezzel a regénnyel kapcsolatban.

Az ugyan pozitívumként írható fel, hogy a nő nem is rejti véka alá, hogy bizony-bizony, ő sem éppen ártatlan, ma született bárány, hanem voltaképpen egy aljas, megmegátalkodott csaló. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy ezek után vajon megfelelő főhősnő-e, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a sorozatban a szereplők nem éppen ma született bárányok, lényegében mindenkinek van valami rejtegetnivalója, így szinte borítékolható volt, hogy ezalól ő sem lesz kivétel. 

Számomra alighanem a lány ennyire egyoldalú viselkedése volt a regény abszolút mélypontja, ám szerencsére, Kenner-nek van érzéke hozzá, hogy ezt ellensúlyozza valamivel, jelen esetben például Cole karakterével. 

Ezt a pasit úgy fogja körül a rejtélyesség burka, mint egy második bőrréteg. Egyáltalán nem az a tipikus férfi, aki egy ilyen nőszemély láttán kapva kapna a lehetőségen, hanem éppen ellenkezőleg, megpróbálja tartani magát a csábítással szemben - hogy ez meddig sikerül neki, azt majd meglátjátok -, ez pedig nekem adott egy kis pluszt ehhez a könyvhöz. Ugyanis üdítő volt látni, hogy most nem a nőnek kell dolgoznia azért, hogy legyen valami, és nem szerencsétlen férfinak/srácnak kell tepernie, mint az állat - bocsánat a nyersségért, de itt tényleg erről van szó -, ha el akarja érni a célját. 

A romantika, mint olyan, szerintem ebben a történetben nem létezik, szexben és erotikában nincs hiány, ez kétségtelen, de nekem hiányzott belőle az igazi érzelmi töltet, ami akad benne, az pedig leginkább műnek hatott az én szememben. Ugyanakkor a BDSM-vonal, mint olyan - és ez engem lepett meg a legjobban -, szerintem nem igazán illett bele ebbe a részbe. Számomra mezei romantikus-erotikus történetként jobban működött volna. Nem azt mondom, hogy Cole-ból nem néztem volna ki ilyesmit, csak nem tudom... Van, amikor egyszerűen nem működik a dolog, értitek, mire gondolok? Hiába kapunk rá egy relatíve korrekt indokot, hogy miért is érdekli a főhősünket az ilyesmi, mégis úgy éreztem, hogy nekem ez most nem passzol. Az is lehet, hogy csak túl sok hasonló regényt olvastam korábban, ez sem kizárt. 

A cselekmény, bár helyenként kiszámítható, van benne egy-két egész jónak mondható csavar, amiért megéri elolvasni, de azért nem szabad tőle hatalmas csodát várni.

Kedvenc karakter(ek): Cole

Gyűlölt karakter(ek): Kat

Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar

Fordította: Szilágyiné Márton Andrea

Kiadta: Athenaeum Kiadó

Év: 2017

Oldalszám: 320

Sorozat: Wanted (#3)

Résztvevő blogok listája:

02.01 Kristina blogja

02.03 CBooks

02.05 Insane Life

Nyereményjáték:

Az írónőnek, J. Kennernek hazánkban az Izzó vággyal együtt hét könyve jelent meg. Olvastad őket? Nem? Sebaj, kis keresgéléssel minden választ megtalálsz.

Minden állomáson egy borító részletét látjátok, J. Kenner valamelyik magyarul megjelent könyvéről és ki kell találnotok melyik könyv borítójából származik a részlet.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #189 - Jodi Picoult - Samantha van Leer: Lapról lapra

Miért: Sorozatfolytatás

Tartalom: A valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.

A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje…

Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek… (Athenaeum)

Vélemény: Bevallom, engem lepett meg a legjobban, de ez a rész nem tetszett annyira, mint az első, Kissé feleslegesnek is érzem, egyszerűen azért, mert a Sorok között úgy volt egész, ahogy volt. Kaptunk egy lezárt, kerek, egész történetet, ami nem feltétlen igényelte, hogy folytassák. Ettől függetlenül, persze a Lapról laprának is megvannak a maga értékei. 

Persze értem, miért írták meg, hiszen valóban érdekes kérdéseket feszeget a maga módján. Például azt, hogy Olivér hogyan tud boldogulni egy olyan világban, amit eddig csak a könyv lapjain túl látott, de sosem volt a szerves része, most viszont, a csere után, rá van kényszerítve a helytállásra. Eleinte - úgy nagyjából öt percig - egészen komikus az, ahogyan a tanárokkal, vagy éppen az "anyjával" kommunikál, majd nem sokkal ezután, ez számomra már valahogy kényelmetlenné vált, annak ellenére, hogy megértem, mitől akkora szerencsétlen fiú, amekkora, olykor mégis zavaró tudott lenni. Mintha kezdetben nem is törekedett volna a változásra. 

A legmegdöbbentőbb mégis az volt, hogy Delilah meglepően hisztisebb ebben a részben, mint korábban. Azt hihetné az ember, hogy a tény, miszerint megkapta álmai szerelmét - attól, hogy ez mennyire furcsa módon sikerült, most tekintsünk el -, kiegyensúlyozottá és boldoggá teszi a karakterét, aki korábban olyannyira vágyakozott a romantikus, nagybetűs szerelem után. Mindenen - de tényleg mindenen be tud sértődni, szóval nem csodálom, hogy Olivér olykor igencsak értetlenül áll barátnője viselkedése előtt - még akkor is, ha olykor tényleg sáros a dologban, ezt kár lenne letagadni.
Nem meglepő módon, a könyv leginkább kettejükre, és a kapcsolatuk alakulására koncentrál. Ugyanakkor, ott van egy másik szál is, Edgar-é, ami engem sokkal jobban lekötött, annak ellenére, hogy igen lassan indult be. Ugye Jessamyn fia helyet cserélt Olivérrel, és most az átköltött mesekönyvben tengeti mindennapjait, csakhogy, mintha szemmel láthatóan kezdené megbánni a döntését. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem ez a csavar kifejezetten tetszett. Jó volt látni, hogy a mesehőssé avanzsált karakternek mégis megmaradtak az emberi érzései, és, bár kezdetben élvezi a helyzetet, kezd rájönni, hogy elvesztett valamit, aminek fontosságát észre sem vette mindaddig, amíg rá nem eszmél a hiányára. Engem elvarázsolt, hogy az alapvetően gyerekes köntösbe bugyolált regényben azért igencsak mély, és érdekes gondolatokat is találtam.
A két világ konfrontálódása nyilván elkerülhetetlen - hiszen jelentős változás ment végbe -, azonban, bármennyire is izgalmasnak tűnt ez eleinte, annál kevésbé kötött le később. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy mi az igazi problémám ezzel a könyvvel: olyan, mintha teljes mértékben stílust váltott volna.
A Sorok közöttben érezhető volt, hogy Picoult azért fogja a lánya kezét, és bármennyire is gyermeki volt Delilah karaktere, azért az írónőnek hála, a történet mégsem vált teljesen gyerekessé, vagy infantilissé. Most viszont, mintha az édesanya kihátrált volna a gyermek mögül, és rábízta volna az egészet. Mindenki picit gyerekesebb, mint ahogyan azt korábban megszoktam és én ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni... Mert, javítsatok ki, ha tévedek, de ez általában fordítva szokott lenni. A karakterek inkább előre, s nem visszafelé fejlődnek...  
Talán túl sokat vártam azután, hogy mennyire odáig voltam az első részért, vagy csak épp nem voltam a megfelelő hangulatban, ezt egyelőre nem tudom eldönteni. Az biztos, hogy a cselekmény olykor nem kötött le, a romantikus részek - amikor Delilah épp nem ment át hisztigépbe - egészen aranyosak voltak, Olivér pedig még mindig nagyon szerethető... De az élmény utol sem éri a Sorok között sikerét, legalábbis nálam. 

Kedvenc karakter(ek): Olivér
Gyűlölt karakter(ek): Allie
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Babits Péter
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 392
Sorozat: Between The Lines (#2)

Résztvevő blogok listája:

09.08 Kelly és Lupi olvas

09.10 Szembetűnő

09.13 Deszy könyvajánlója

09.15 CBooks

09.17 Dreamworld

Nyereményjáték:

Előnyben azok, akik más olvasták az első részt! A blogturné mind az öt állomásán a bejegyzésekben elrejtettünk egy-egy szereplő nevét. Gyűjtsd össze a kiemelt betűket, tedd helyes sorrendbe és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kisorsolt nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #151 - Cecelia Ahern: A Vétkes

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.

Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.

Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet. (Athenaeum)

Vélemény: Ha emlékeztek, már a Lehullott csillagok kapcsán is írtam arról, hogy mennyire érződik a könyvön, honnan is merített... Nos, ez a Vétkes esetében sincs másként, bár ezt nem rónám fel neki hibaként. Ahern története olyan, mintha a Beavatott, a Sarklát betű és Éhezők Viadala lenne összegyúrva, egyikből többet, másikból lényegesen kevesebbet merítve. Ilyen például Suzanne Collins sorozatkezdő regénye, amellyel csupán annyi a párhuzama, hogy itt is nagyon komoly szerepet kap a média, de teljesen más értelemben, erről a későbbiekben még lesz szó. 

A regény által vázolt világ hátborzongató, bár nem annyira, mint az Örökké a tiédben, azért itt is vannak nagyon erős, és kifejezetten szívszorító jelenetek. Látni, miként kezelik az emberek a Vétkeseket, vagy épp látni, milyen változásokat indít Celestine-ben a pillanat, amikor azzal szembesül, hogy Vétkessé válhat ő maga is, egy megjegyzem, a mi szemünkkel nézve, nevetséges indok miatt. Jóllehet, a karaktere kezdetben nagyon idegesített, amikor végre beindult a cselekmény, és ennek hála látványosan fejlődni kezdett, azonnal a szívemhez nőtt. Jó volt látni, ahogyan lereagált bizonyos dolgokat. Ugyanakkor meg kell emlékeznem egy másik karakterről is: egy Caddrick nevű fiúról, akinek egyetlen egy mondata van az egész könyvben. Minden más helyzetben csak áll és néz, mint a megbízható állólámpa. Nagyon kíváncsi leszek, Ahern mit hoz ki belőle a folytatásban, mert jelenleg, bár sokat megtudunk az előéletéről más karakter elmondásai alapján, azért még mindig ott van bennem a kérdés, hogy vajon milyen lehet igazából. Remélem, később megtudjuk, mert a maga szótlan módján is elég érdekesnek tűnik, főleg, ha Celestine szívszerelme, Art mellé állítjuk, aki szintén nem egy harsány karakter, de mégis, legalább van némi fogalmunk róla, hogy milyen lehet. Na, nem mintha a YA-regények arról lennének híresek, hogy annyira kidolgozott férfi karakterek lennének bennük, de azért az biztos, hogy Caddrick viszi eddig a prímet, ha épp ennek ellenkezőjéről van szó. 

Emellett, nem mehetünk el szó nélkül Bosco Creavan karaktere mellett sem, aki a Vizsgálóbizottság fejeként, a maga módján nagyon érdekes és értékelhető főgonosz, a vérbeli szemétláda új szinonimája. Nem is emlékszem, mikor fordult elő velem utoljára, hogy egy egész rendszer minden hibájáért egyetlen egy embert voltam képes hibáztatni, de Bosconak sikerült ezt kihoznia belőlem.

A regény nagyon érdekes kérdéseket vet fel a társadalommal, de még az emberi személyiségekkel kapcsolatban is. Erre jó példa az újságíró, Pia, aki szerintem kimondottan egyedi szerepet tölt be a könyvben. Egy olyan réteget képvisel, akiknek elvileg van szavuk a társadalomban, ám valójában csak aprócska bábok egy méretes sakktáblán, ahol a szabályokat a Vizsgálóbizottság hozza, szentesíti és hajtja végre. miközben néhány ember próbálja megtalálni a valódi szólásszabadság felé vezető utat, és kifejezésre juttatni a véleményüket a rendszerrel kapcsolatban. 

A romantika - már ha lehet annak nevezni - elég gyenge lábakon áll, mivel Art és Celestine kapcsolata gyerekcipőben jár. Már elkezdődött ugyan, de nem forrt ki teljesen, és mivel ők maguk is még csak kamaszok, igencsak ingadozó lábakon áll az egész, aminek több bizonyítékát is látjuk a történet folyamán. 

Összességében nem rossz regényt kaptunk, ha el tudsz tekinteni attól, hogy tényleg érezhetően sok mindenből merített, akkor jól fogsz szórakozni rajta. 

Kedvenc karakter(ek):
Gyűlölt karakter(ek):
Pont:

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 432
Sorozat: Flawed (#1)

Résztvevő blogok listája:

04.07. CBooks

04.08. Kelly & Lupi olvas

04.09. Deszy könyvajánlója

04.10. Dreamworld

04.11. Zakkant olvas

Nyereményjáték:

Mostani játékunk témája nem éppen a legvidámabb. Olyan szereplőket gyűjtöttünk össze, akik valamilyen jellegzetes heget, jelet vagy billogot viselnek a testükön.

A turné minden állomásán találsz egy leírást egy jelről - az alakjáról, a színéről, a jelentéséről vagy épp a megszerzésének a körülményeiről. Az is lehet, hogy a leírás rögtön egy idézet az adott könyvből!

Semmi más feladatod nincs, mint kitalálni melyik könyv melyik szereplőjéről van szó. Amennyiben többen is kaptak hasonló jelet, bármelyik "áldozat" nevét elfogadjuk. Tehát minden esetben egy címet és egy tulajdonnevet kell a Rafflecopter doboz megfelelő sorába írnod! (Nem, ezúttal a szerzőket nem kell elküldeni, de ha megteszed, az természetesen nem jelent hátrányt.)

Ha ügyes és szerencsés vagy, megnyerheted a könyv egy példányát!

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A mai személy: Ez a fiú egy villámalakú sebhellyel rendelkezik a homlokán, amit egy, a családját ért támadás során szerzett. Történetét szinte mindenki ismeri, hiszen vagy olvasta a róla szóló könyveket, vagy látta a filmeket, de ha ezeket nem is, legalább egy barátjától mindenki hallotta már a nevét. :)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #148 - Sherrilyn Kenyon: Bűnös éj

Miért: Blogturné extra.

Tartalom: A Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes.

Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim.

Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak.

Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem? (Athenaeum)

Vélemény: Mivel ezt a kötet már olvastam korábban, az értékelésemet ITT megtaláljátok róla. Viszont, extraként, szeretném nektek bemutatni a Dark-Hunter sorozat spinoffját, a Chronicles of Nicket, vagyis Nick Krónikáit. Ez, mint a nevéből is látszik, Nick Gautierrel foglalkozik, ám elég érdekes módon. Aki már olvasta a hetedik részt, az tudja, hogy Nick-ből Sötét Vadász lett.

Kritika

Kritika

Hogy miért, és hogyan az most nem érdekes, az viszont annál inkább, hogy jóval a DH-sorozat eseményei után, ráébred, hogy hibát követett el, és meg akarja változtatni a sorsát. Ezért visszatér a múltba, ahol megismerhetjük a tizenöt éves Nicket, akinek még nem mond semmit a vadászok világa, csak próbálja megemészteni, hogy az édesanyja, Cherise, szerény körülmények között ugyan, de a legnagyobb szeretetben neveli, miközben nem éppen illendő munkát végez azért, hogy a fia oktatását finanszírozni tudja. Itt láthatjuk először teljes egészében, hogyan is ismerkedett meg Kyrian-nel és fordult az élete hirtelen egy teljesen más irányba, miközben saját magáról is érdekesebbnél érdekesebb dolgokat tud meg. 

Kritika

Kritika

Akik angolul olvassák a sorozatot, tudják, hogy Nick karaktere sokkal komplexebb, mint amilyennek mi azt az első hét rész alapján gondolnánk, és ez a sorozat csak még tovább mélyíti a karakterét. Sokkal több mindent tudhatunk meg róla, az édesapjáról, de még magáról a világ felépítéséről is.
Kenyon nem riad meg attól, hogy ebbe a sorozatba is hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb csavarokat építsen bele, emellett pedig a humora is nagyon jó, bár engem azok a karakterek fogtak meg a leginkább eddig, akik nem szerepelnek a DH-sorozatban - talán most még -. Ilyen például Bubba és Mark, akik Kyrian mellett, amolyan mentorként segítik a fiút - és nem mellesleg előbbi egy fegyver - számítógépkereskedést üzemeltet -. De ott van még Xev, Nekoda, és még sorolhatnám. Rengeteg új és érdekes karaktert hoz be, és már most lehet sejteni, hogyan is fog ez összekapcsolódni végül a fő sorozattal. 

Kritika

Kritika

A CON-nak eddig hat része jelent meg Amerikában, és jelen pillanatban a hetedik kötet megjelenésére várunk. Érdekesség: bár kezdetben úgy volt, hogy ez a sorozat "csak" tíz kötetes lesz, ez a szám mára tizenötre bővült, de nem lennék meglepve, ha a végén Kenyon húsz kötetre módosítaná ezt a számot. Mivel ez a történet jelen pillanatban még teljesen önálló életét él, ezért nyugodtan el lehet kezdeni a DH elolvasása nélkül is, de tény, hogy ha a hetedik rész után vág bele az olvasásba az ember, akkor sokkal hatásosabb - nyilván ez a kisgyerekek esetében nem így van -. Ahhoz képest, hogy ez egy YA-sorozat, nagy olvasóközönsége van, fiatalok és idősek is olvassák. Ez annak köszönhető, hogy a Kenyontól megszokott humor, és érdekes történetvezetés természetesen itt is jelen vannak, és Nick a frenetikus beszólásai miatt remek kikapcsolódást nyújt bárkinek.  Nagyon bízom benne, hogy ez magyarul is meg fog jelenni, ugyanis rengeteg pluszt ad.

A sorozat kötetei sorban: 

- Infinity
- Invincible
- Infamous
- Inferno
- Illusion
- Instinct
- Invision

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Goitein Viktória
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 336
Sorozat: Dark-Hunter (#8)

Résztvevő blogok listája:

03.21 Insane Life

03.22 Függővég

03.23 CBooks

03.24 Deszy könyvajánlója

03.25 Angelika blogja

03.26 Kristina blogja

Nyereményjáték:

A mostani játékban Kenyonhoz hűen játszunk egy kicsit az elmétekkel. Kenyon írásaira jellemző, hogy legtöbbször a sorok között elrejt információkat, ezért mi is elrejtettünk dolgokat a játékban.

Minden állomáson találtok egy képet, ami az egyik Sötét vadász világból kedvelt karakter szobájáról készült. Mindegyik képen van egy, a szereplőre jellemző elrejtett tárgy, ami más, mint az előző képen. A Rafflecopterbe csak a tárgyakat kell beírnotok. (Például: az asztalon egy toll van, ami a többi képen nincs, akkor az van elrejtve. Rafflecopterbe beírjátok, hogy toll.)

Itt még nem áll meg a feladat. Ez alapján meg kell fejtenetek, hogy kinek a szobájáról készült a képsorozat.

Sőt, van egy másik kérdésünk is! Hol található ez a szoba? Maga a helynek a neve egy szó is egyben, ami mennyet jelent és ez a hely az atlantiszi mennyország. Nem mindenki juthat be ide könnyedén, csak a kiváltságos személyek képesek ide teleportálni. (NEM kötelező feladat, +2 pont)


Figyelem!  A válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Eredeti méret

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #140 - Rachel Gibson: Szerelmi katasztrófák

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: ELSŐ KATASZTRÓFA: FÉRFIAK

Faith Duffy nehéz kamaszkor és nagy pofára esések árán tanulta meg, hogy a szerelemben nem szabad hinni, mégis egy nagyon gazdag és nagyon öreg férfi tökéletes társa lett. A férfi halála után azonban nem maradt neki más, csak a társtalanság és a magányos éjjelek. No meg egy nagy halom pénz és egy profi jégkorongcsapat. Pedig Faith nem is szereti a hokit!

MÁSODIK KATASZTRÓFA: SZENVEDÉLY

Ty Savage-ot a halálos vonzereje és még halálosabb jobb horga méltán teszi az amerikai és kanadai a hokirajongók kedvencévé. A játékos szeme előtt azonban csak egyetlen cél lebeg: megnyerni a Stanley-kupát. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy buta liba keresztülhúzza a számításait.

HARMADIK KATASZTRÓFA: SZERELEM

Faith és Ty első látásra megutálják egymást, mégsem tudnak szabadulni a másiktól. Egy gyenge pillanatban engednek a kíváncsiságnak, és kiderül, hogy Ty több mint amennyit az izmos test és a profizmus látni enged, és Faith sem az a buta ex-playmate. Viszonyról azonban szó sem lehet, ha pedig még egymásba is szeretnének, az kész katasztrófa lenne! (Athenaeum)

Vélemény: Noha az előző rész sem volt rossz, ez sokkal jobban tetszett nekem. Abban a könyvben túlságosan erőltetettnek éreztem a humort, és, bár voltak benne egészen kreatív szálak, az egész csak egy kisvárosi lamúr lett. Ami persze nem rossz, de ha egy hokicsapatról szóló sorozatról van szó, akkor nem ez az első dolog, ami eszünkbe jut, nem igaz? 
Számomra, éppen emiatt, az egyik legnagyobb pozitívum az, hogy ebben a regényben valóban főszerepet kap a hoki. Nem tudom, emlékeztek-e még a Valentin-nap és más őrültségekre, de ott összesen ha két szó esik erről a sportágról, akkor sokat mondok. Ennek persze az az oka, hogy Robert személyében egy lesérült, már visszavonult játékosról volt szó, míg most, Ty aktív a jégen, és ezzel kapcsolatos a legfontosabb célja is: megszerezni a Stanley-kupát. Bár bevallom, nekem a motivációja kicsit erőltetett, abban az értelemben, hogy persze tudom, vannak emberek, akik tényleg csak egyetlen egy cél elérésére áldozzák az életüket, de valahogy Ty-nál ez zavart. Ugyanis nem igazán tudunk meg róla sokkal többet a történet folyamán, még akkor sem, amikor elkezd közelebb kerülni Mrs. Duffyhoz, aki - és ezt alig hiszem el, hogy egy felnőtt romantikus regény kapcsán le tudom írni -, egy sokkal rétegeltebb karakter, mint a férfi főszereplőnk. Nem mintha sokat várnánk el egy ilyen regény férfi karakterétől, de azért na. Annál, amit Ty nyújt a legtöbbször, én többet szerettem volna látni.
Lehet, hogy első ránézésre egy üresfejű bombanő - és egyébként, kár vitatni, valóban nem a legműveltebb hősnő a világon -, azonban lelkileg sokkal több van benne. Faith folyamatosan vívódik, ugyanis van egy olyan múltja, ami miatt értelemszerűen elítéli a felsőbb tízezrek közé tartozó környezete. Kivétel ezalól talán az anyja, aki maga is hasonló körből származik, mint a lánya, de az a nő... Hát, őt jobb nem minősíteni. A szerepe szerintem teljesen felesleges, és kissé nevetséges volt. Értem én, hogy belőle akarta a legtöbb humor kihozni az írónő, ha már Faith szokatlanul komolyra sikeredett, de nekem ez valahogy nem működött. Valerie felbukkanásai inkább voltak végtelenül kínosak és zavarba ejtőek, mintsem viccesek.
De térünk vissza Faithez: nekem kifejezetten tetszett, ahogy megpróbált beilleszkedni a hokisok világába. Az meg főleg, hogy leginkább erről, és a saját küzdelmeiről szól a könyv. Persze, romantikus regény, így ez sem hiányozhat belőle, de Gibson annyira jól adagolta, hogy az valami hihetetlen. Ty és Faith még véletlenül sem azonnal szeretnek egymásba, hanem lassan alakul ki köztük a vonzalom, ami persze egy idő után szabályosan kirobban, de nem ez áll a történet középpontjában. Nem éreztem úgy olvasás közben, mintha egy végtelenített nyáltengert lapozgatnék, hanem egy kellemes kikapcsolódást nyújtó könyvet, amiben mellesleg elég sok - de nem túl sok - romantika kapott helyet. Éppen ezért elismerésem az írónőnek.

A másik nagy pluszpont pedig a mellékszereplők. Nem nagyon emlékszem olyan regényre az utóbbi időből, aminél ennyire szerettem volna azokat a karaktereket, akik csak immel-ámmal bukkannak fel a lapokon. Itt viszont többet is fel tudnék sorolni, de most legyen elég Sam, az egyik játékos, és Jules, aki voltaképpen a csapat imidzsét próbálja meg kialakítani, vagy jobban mondva, inkább átformálni. Kettejük karakterében láttam némi potenciált, sőt, még humort is. Főleg Sam-ben, aki később egyébként saját kötetet is kap majd (már alig várom).
Jópofa, kiszámítható, de szórakoztató cselekménnyel, kevés, de jó romantikával és persze fülledt erotikával operáló regény, a műfaj szerelmeseinek abszolút ajánlható darab. Nekem nagyon megnyerte a tetszésemet, pedig az előző rész után nem sokat vártam tőle.

Kedvenc karakter(ek): Ty, Faith, Jules, Sam

Gyűlölt karakter(ek): Valerie

Pont: 10/9

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

Kiadta: Athenaeum Kiadó

Év: 2016

Oldalszám: 280 

Sorozat. Chinooks Hokey Team (#4)

Résztvevő blogok listája: 

02.02. - Kristina blogja

02.04. - Angelika blogja

02.06. - CBooks

Nyereményjáték: Vajon milyen jól ismeritek Rachel Gibson Hokisok sorozatát? Mostani játékunkból kiderül, ugyanis a turné mindhárom állomásán találtok majd egy-egy idézetet, s nektek ez alapján kell megmondnotok, hogy a sorozat hányadik kötetére gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai idézet: „Mert néha megesik az életben, hogy Ken nem Barbie-val jön össze.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #95 - S. J. Watson: A másik én

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Bevezető: Az Athenaeum Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik S. J. Watson  A másik én című regénye. Ennek apropóján, meghívunk kedves Olvasó, hogy tarts velünk, és fedezzük fel együtt az online chatszobák titkos világát, amely fenekestül felforgatja egy brit családanya életét és kizökkenti őt a gyászból. A út több veszélyt tartogat, mint azt elsőre az ember gondolná.

Az út első napjára 2015. október 24-én kerül sor, majd ezt követően másik három blogger segítségével ismerhetitek meg a Julia élete körüli bonyodalmakat. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - egy példány az A másik én című könyvből.

Tartalom: Végzetes vonzerő… online.

Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?

Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.

Vélemény: Ez volt életem első pszicho-thrillere, ezért nem igazán tudom, hogy megállja-e a helyét a műfajon belül, avagy sem, de azt el tudom mondani, hogy engem nem győzött meg arról, hogy több hasonló könyvet kellene elolvasnom a közeljövőben. És éppen ezért sem tudom majd nektek úgy ajánlani a könyvet, ahogy kellene, mert fogalmam sincs, hogy a maga nemében jó-e vagy rossz, ezért inkább arról írnék, hogy rám milyen hatással volt ez az egész.

Nagyon nehéz olvasmány, ezt muszáj már a legelején leszögeznem ezért én nem is ajánlom bárkinek, inkább azoknak, akik nem sajnálják az időt arra, hogy folyamatosan agyalniuk kell olvasás közben, különben belealszik, mert olyan, mintha nem szólna semmiről. Sokszor meg kellett állnom olvasás közben, és félretenni, mert olykor úgy éreztem, hogy annyira mélyre húz

Lehet, hogy ez követelmény, lehet, hogy nem, de annyira lassú az egész könyv, hogy az el nem tudom nektek mondani. Több tíz oldalakat lapozhattam volna át olvasás nélkül, akkor se maradtam volna le semmiről, mert ezek nem a cselekményt gördítették előre, hanem Julia önimádatáról és egyben önsajnálatáról szóltak. Homályosabbnál homályosabb utalásokkal van tele az egész regény, ami biztosan lekötheti egyesek figyelmét, de nekem végig olyan érzésem volt tőle, hogy az egész csak lóg a levegőben, és kész... Ilyen például a regény elején említés szinten megismert Marcus, akiről csak a regény legvégén tudjuk meg, hogy miért fontos úgy egyáltalán, és azért ezt kivitelezni komoly művészet. 

Ennél a nőnél rosszabb főszereplőt egyébként keresve se találhatott volna ki az írónő, mert nagyjából annyira viselkedik életszerűen, mint egy darab tégla. Annyira ellentmondásos az egész nő, hogy az már komolyan mondom, művészet. Az egyik pillanatban még kesereg a húga elvesztése miatt, a következőben már pasikat hajt fel az interneten. Értem én, hogy alapvetően kezdetben nem azért teszi, mert ártani akar a családjának, hanem pont ellenkezőleg, de aztán hamar átbillen valami egészen másba a dolog, és ez már adott esetben visszataszítóvá válhat az olvasó szemében.Ilyen például az, amit Lukas-szal leművelnek... Én nem tartom magam prűdnek, de azért van egy határ, amit nem hiszem, hogy valaha át akarnék lépni, hát, Julianak sikerült. Annyira pofátlan az egész, hogy komolyan úgy éreztem néha, a fejemet a falba fogom verni miatta. 

Az alaptörténettel egyébként nem lett volna semmi bajom, de ezt fele ekkora terjedelemben is el lehetett volna mondani, egy sokkal élvezetesebb formában, még ha alapvetően az írónő stílusa tetszett is... de ez a rétestészta-efektus inkább ártott  regénynek az én szememben, mintsem használt.  

Arra egyébként nagyon jól felhívja az ember figyelmét, hogy internetes ismerkedés akár veszélyes is lehet, mivel kiszámíthatatlan, hogy ki is ül valójában a chatszoba túloldalán. Persze az nem Szentírás, hogy minden netes társkeresőn jórészt beteg állatok vannak - hiszen mindenki tud pozitív példákkal szolgálni, amikor az ilyesmi kifejezetten jól sült el -, de ettől még a veszély sajnos tényleg ott van, és mindenkinek vállalnia kell a kockázatot. 

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Julia, Lukas
Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Gellért Marcell
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 568
Sorozat: -

Résztevő blogok listája:

10/24 Könyvszeretet

10/27 Deszy könyvajánlója

10/29 Kristina blogja

10/30 CBooks

Nyereményjáték:

Julia életében nagy szerepe lesz az internetnek, azon belül is az online chatszobáknak, a randi és/vagy közösségi oldalaknak. Húga halálának körülményei után kutatva a nyomok egy bizonyos oldalra vezetik őt, ahol megismerkedik egy vonzó és titokzatos idegennel. A feladatotok az lesz, hogy a blogokon lévő leírások alapján kitaláljátok, hogy melyik olyan közösségi oldalra gondoltunk, aminek nagy befolyása van vagy volt Magyarországon. A közösségi oldal nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Nyomozásra fel!

Ha kitaláltátok mind a négy közösségi oldal nevét, esélyetek nyílik megnyerni az Athenaeum Kiadó által felajánlott A másik én című regény egy példányát!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A mai oldal: Egy közösségi hálózat, amely okostelefonon történő fényképek és rövid videók megosztásán alapul. A felhasználók fényképeket és videókat tölthetnek fel, amelyeket különböző művészi hatású effektekkel/szűrőkkel láthatnak el, feliratozhatják, beállíthatják a készítés helyét, majd ezt követően megoszthatják másokkal.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #89 - Rachel Van Dyken: Egyetlen méreg

Miért: Csak úgy.

Bevezető: A hazánkban is nagy sikert aratott Egyetlen sorozat második része jelenik meg 2015. szeptember 15-én az Athenaeum Kiadó gondozásában, Egyetlen méreg címmel, Rachel Van Dyken tollából. A Blogturnésok tíz bloggere vállalkozott arra, hogy Wes legjobb barátja, a balhés Gabe történetét véleményezze nektek. Érdemes követni a turnét, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett a kedves Olvasóknak a játék helyes megfejtéséért cserébe, esélyük nyílik megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

Tartalom: Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt. 

Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből – és a játékából. 

A szenvedély. 

Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze – szó szerint –, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek. 

Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány. 

De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel? (Athanaeum)

Vélemény: Mivel alighanem én vagyok az egyetlen, aki nem olvasta az első részt a turné résztvevői közül, ezért nem tudnám nektek megmondani, hogy jobb, vagy rosszabb-e, mint az elődje. Nekem összességében tetszett - és a visszautalások sem zavartak különösebben, amelyek Wes és Kirsten történetéről árultak el részleteket, ettől függetlenül egyszer biztosan elolvasom azt a részt is -, ez vitathatatlan. 

Végül is, Saylor karaktere, bár néha úgy éreztem, eléggé tucatszerűre sikerült - például a szürke kisegér vonulatról igazán leszokhatnának már a kedves YA és NA írók, mert kezd egy kicsit unalmassá válni ez a formula, csak mondom -, a fejezetek elején található idézetek azért meggyőztek ennek az ellenkezőjéről, vagy, legalábbis igyekeztek árnyalni ezt a bennem kialakult képet. Tetszett, hogy milyen komoly szerepet kapott a zene, és különösen a zongora, annak ellenére, hogy én személy szerint nem játszom semmilyen hangszeren, így amikor ezzel kapcsolatos dolgokról áradoztak, annyira nem tudtam hova tenni a dolgot, mivel sosem éltem át azt, hogy milyen érzés lehet mondjuk gitározni, vagy ehhez hasonló. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne értettem volna meg a szenvedélyüket például, sőt, éppen ellenkezőleg. Azt hiszem, egy kicsit még irigykedtem is rájuk emiatt, mivel nekem nincs efféle szenvedélyem. 

Ugyanakkor a férfi főszereplőnk... Hát, nem is tudom. Igazából, bármennyire is tetszett a könyv, éppen Gabe az oka annak, hogy úgy érzem, a cselekmény bizonyos értelemben egészen egyszerűen unfair módon kezel bizonyos dolgokat. De nem ám Gabe-re vagy Saylorra nézve, hanem egy olyan karakterre, akinek a jelenléte teljesen megérhető és elfogadható. Viszont, ha valaki hozzám hasonlóan elég fura világnézettel rendelkezik, akkor talán érezni fogja, miért vette ki az én szememben kissé furán magát az, ahogyan a két főszereplőnk végül egymásra talált. Sejtem, mit akart belőle kihozni az írónő, az üzenetet is értem, de valahogy mégsem éreztem helyesnek. 

Egyébként Gabe engem kissé Isaiah-ra emlékeztetett a Szívkarambolból, és ennek semmi köze ahhoz, hogy mindketten agyon vannak varrva, hiszen ezzel az erővel ezer meg egy másik példát is hozhattam volna a tetovált férfi főszereplő kategóriában. Nem, szerintem a stílusuk nagyon hasonló, igaz, Gabe, véleményem szerint valamivel állatiasabb, vagy hogy mondjam. Benne mindvégig érezzük a vadságot, még akkor is, amikor elvileg már lehiggadt, mert megtalálta élete párját, stb, stb. 

A családi háttér itt megint csak egy bicskanyitogató tényező volt az én szememben, különösen igaz ez Gabe édesapjára, akit szívem szerint belelöknék az első szembejövő szakadékba. Igazán gusztustalan módon viselkedik egész idő alatt, éppen az a fajta, aki bármire képes, ha valamiben hasznot lát, és ez például nagyon jól van érzékeltetve a könyvben, ami nekem külön tetszett. 

A mellékszereplőket is nagyon szerettem főleg Lisát, akiben van valami nagyon szertelen, és ettől kissé bohókássá válik a karaktere, de a szó jó értelmében. Nem egyszer csalt mosolyt az arcomra a viselkedésével, amire egyébként nagy szükség volt, mert olykor a cselekmény elég nyomasztó tud lenni. 

A sorozat - meglepő módon - nem lett elnyújtva a végtelenségig, valóban a három barát, Wes, Gabe és Lisa történetét követhetjük nyomon, nincsenek plusz kötetek még erről, arról, vagy amarról, ami szerintem nagy előny, mert így az ember nem csömörlik bele. Wes ás Gabe történetét most már ismerik a rajongók, így értelemszerűen a lány zárja majd a sort, akinek a történetére én nagyon kíváncsi leszek, ez biztos. Van Dyken stílusa alapján pedig sok drámára, és szívfacsaró jelenetekre számítok. Érdemes magunk mellé készíteni néhány papírzsepit, amikor elkezdjük olvasni valamelyik részt.

Kedvenc karakter(ek): Gabe
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9


Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Szilágyiné Márton Andrea
Kiadta: Athanaeum Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 328
Sorozat: Ruin (#2)

Résztvevő blogok listája: 

09.06 Angelika blogja
09.07 Kristina blogja
09.08 Szembetűnő
09.14 MFKata gondolatai
09.10 Kelly & Lupi olvas
09.11 CBooks
09.12 Deszy könyvajánlója
09.13 Könyvszeretet
09.09 Dreamworld
09.15 Zakkant olvas

Nyereményjáték: Minden állomáson találtok egy YouTube videót, egy-egy fülbemászó zongorajátékkal. Írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a videókon szereplő művek szerzőinek nevét. A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.

A mai zene egy remix, ugyan, de könnyen felismerhető :) 

 

a Rafflecopter giveaway