Bevezető: Az Üvegtrónban már mint legendás orgyilkost ismerhettük meg Celaena
Sardothient. De vajon hogy lett legendává? Mi tette legyőzhetetlenné?
Milyen kalandokban vett részt, mielőtt a bányákba került, kik álltak
hozzá közel és kik befolyásolták az életét?
Ezt mind megtudhatod, ha követed 5 állomásos Az orgyilkos pengéje
turnénkat április 16-a és 24-e között. És ha ügyesek vagytok a
játékunkban, még akár meg is nyerhetitek a könyvet!
Tartalom: Celaena Sardothien Adarlan legfélelmetesebb orgyilkosa. Az orgyilkosok
törvényei szerint teljes engedelmességgel tartozik mesterének, Arobynn
Hamelnek, de ő senkire sem hallgat, és csak társában, Samben bízik. Az
akciódús előzmény-történetekben Celaena öt kockázatos küldetésre indul
távoli szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák
felszabadításáért küzd, és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen
királyon. Ám eközben megszegi Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért
pedig elképzelhetetlenül súlyos büntetés jár… Fedezd fel az öntörvényű
hősnő sötét és izgalmas világát, és tudd meg öt fordulatos
előzménytörténetben, hogy az Üvegtrón sorozat legendája hogyan
kezdődött! (Könyvmolyképző)
Vélemény: Alighanem én vagyok az, aki a leginkább kilóg a novelláskötetekkel turnézók közül, mivel tudtommal egyedül nekem sikerült abban a helyzetben olvasnom ezeket a történeteket, hogy semmilyen kapcsolatom nem volt az Üvegtrón világával. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy eddig mindig úgy jött ki a lépés, hogy egyszerűen nem volt rá alkalmam, hogy a kezembe vegyem. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy lényegében csak az első novellával akarok foglalkozni, hogy ti is láthassátok, milyen az, amikor valaki ilyen formában csöppen bele ebbe a történetbe.
Első nekifutásra azt kell mondanom, hogy engem a történet sok szempontból Katsa-éra (Kristin Cashore: A garabonc) emlékeztetett, de nem a rossz értelemben. Más-más okból, de mint tudjuk, mindkét lány bérgyilkosként keresi a kenyerét, mert ha másban nem is, a gyilkolásban, túlélésben egyszerűen ők az ászok. Ez pedig szerintem marha jó, mert így nem sablonos, a megmentés után vágyakozó, sipítoző főszereplőink vannak, hanem izgalmas női karakterek... bár ez alapvetően magukból a novellákból például nem derül ki kifejezetten Celaena személyéről. Ugyanis mi történik? Nagyrészt csak utalgatnak rá. hogy ő az a nő akitől valójában mindenki fél a királyságban, mert egyszerűen annyira veszélyes - s, mint az ő maga is ezerszer kihangsúlyozza -, annyira gyönyörű, hogy csak kendővel az arcán jelenhet meg azok előtt, akik nem ismerik. Kérdem én, hol függ össze a kettő? Attól fél, hogy mivel annyira szép, az ellenfelei nem küzdenének ellene, mert elvarázsolná őket a szépsége? Nem tudom, nekem ez alapvetően nem volt világos, lehet, hogy ha majd elmélyedek az első könyvben, jobban megértem majd a főhősnőnk ezen attitűdjének mibenlétét.
Ezzel egyébként akaratlanul is Zsarátot, Cashore egyik másik főhősnőjét juttatta eszembe, aki a szépségéről való végtelen nyáladzásával egyszerűen az agyamra ment, ám szerencsémre Celaena nem lovagol ezen olyan sokat, így ő sikeresen megúszta, hogy fel akarjam lógatni az első szembejövő fára.
Ami még külön tetszett, hogy akadnak olyan személyek, akikre már az első novellában is csak visszautalgatnak, hogy hát igen, ő ezt csinálta, azt csinálta, ez lett a vége, ami megint csak megmozgatta a fantáziámat abban a tekintetben, hogy vajon arról az esetről miért nincs külön novella, ha már egyszerűen attól is izgalmasnak tűnik, ha csak a szereplőink beszélnek róla?
Egy másik érdekes mellékszereplő Sam, akinek, amennyire én észrevettem, sok esetben inkább az a feladata, hogy visszafogja a főszereplőnket, aki, bár lehet, hogy egy jó gyilkos, sok szempontból még akkor is csak egy naiv, mindenkit megmenteni akaró gyermek, éppen ezért kell valaki, aki olykor-olykor megpróbálja megfékezni. Azt nem mondom, hogy sikerül is neki, de a tény, hogy Sam legalább próbálkozik, szerintem sokat nyom a latba.
Nekem személy szerint még az ellenség, Rolfe is szimpatikus volt a maga módján, bár, hogy miért... azt nem tudnám megmondani. Egy rabszolgakereskedőről beszélünk, aki ennek megfelelően semmibe veszi az emberi életet, amiért utálnom kellett volna, mégsem sikerült. Talán a stílusában lehetett valami, ami miatt végig az járt a fejemben, hogy ez az, van benne valami plusz, ami igazából teljesen megfogalmazhatatlan.
Összességében, ha még nem olvastál az írónőtől, de szeretnél, szerintem nem muszáj az első résszel kezdeni, nyugodtan előveheted akár ezt a novelláskötetet is, hiszen képes megalapozni a hangulatot, és még arra is kitér, hogy kissé jobban megismertethesse velünk a főszereplőnket, még akkor is, ha ő a maga módján inkább a háttérből figyeli az eseményeket. Izgalmas történetek, jó karakterek, mi kell még? Az, hogy hozzám hasonlóan adj neki egy esélyt! :)
Kedvenc karakter(ek): Sam, Rolfe
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Hetesy Szilvia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: ?
Sorozat: Throne of Glass (#0.1-0.4)
Résztvevő blogok listája:
Április 16 - Deszy könyvajánlója
Április 19 - Függővég
Április 20 - Kelly Lupi olvas
Április 22 - CBooks
Április 24 - Dreamworld
Nyereményjáték:
Egy kis nyomozásra invitálunk benneteket. Minden blogon találtok egy-egy
híresebb halál esetet. A feladatotok, hogy kitaláljátok melyik ismert
történelmi vagy fikcionális személy az áldozat.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győzteseknek
pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új
nyertest kell sorsolnunk.A mai kitalálandó személy:
Az uralkodót március idusán érte a kegyetlen halála. Irónikusan, több baljós jel is rossz szerencsére utalt arra a napra, ezért nem is akart részt venni az aznapi szenátusi gyűlésen, ám kénytelen volt mégis elmenni. Útközben próbálták felhívni figyelmét az ellene készülő összeesküvésre de a levelet nem olvasta el, hanem hátra adta szolgáinak. Több tucat kés szúrást szenvedett el gyilkosaitól, akiknek annak idején ő maga kegyelmezett meg. Az írások szerint Pompeius szobrának lábánál esett el és halt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése