Blogturné #47 - Michelle Hodkin: Mara Dyer eszmélése

Bevezető: A Könyvfesztiválra jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó egy régóta várt sorozatának az első része, a Mara Dyer ébredése. Mi is izgatottan vártunk, és most turnéra indulunk Marával és Noahval, hogy velük együtt próbáljuk megfejteni életük nagy rejtélyeit. Március 31-e és április 8-a között kilenc állomásotok lesz, hogy kicsit megismerjétek Ti is a történetet, mielőtt a polcotokra kerülne, és nyereményjátékunk keretében 3 példányt nyerhettek is a regényből.

Tartalom: Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Sosem voltam odáig a thrillerekért, mindössze az utóbbi néhány hónapban fordult meg a fejemben, hogy akár olvashatnék ilyen témába tartozó könyveket. S, bár rajtam kívül kétlem, hogy  sokan ebbe a kategóriába sorolná Mara Dyer történetét, nekem olvasás közben végig ez a szó járt a fejemben. Na, meg az, hogy para.

Michelle Hodkin elképesztően jól tud hangulatot teremteni, annak ellenére, hogy szinte már a kezdet kezdetén felállt a nemlétező szőr a hátamon a történet nyitányától.Annak ellenére, hogy a történet valóban komoly témákat boncolgat, úgy mint a barátaink elvesztése és az ezt övező gyász, az újrakezdés - vagy épp az örökbefogadás, amire a legkevésbé sem számítottam, hogy egy ilyen ifjúsági könyvben találkozom majd vele valamilyen formában -, és ehhez hasonlók, nem tűnt indokoltnak, hogy ennyire komor, melankólikus hangulatot árasszon magából a könyv. Ám, csak addig érezhettem így, amíg az első, már-már horrorba illő jelenet meg nem történt.

Iszonyatosan erős nyomást gyakorolt rám egész idő alatt, ám ezt nem éreztem negatívnak, sőt, éppen ellenkezőleg, kifejezetten élveztem, hogy úgy éreztem magam, mintha én is tevékenyen részt vennék az eseményekben, mégis, ezt nem az egyes szám első személyben történő elmesélés váltotta ki belőlem. Olyan volt, mintha én is ott álltam volna a főszereplőnk mellett, és így figyeltem volna az őt körülvevő, olykor hátborzongató eseményeket. Régen volt már ehhez hasonló olvasmányélményben részem, éppen ezért nagyon tetszett. 

Mara karakterét kezdetben nagyon sajnáltam, és elég lassan jutottam el arra a pontra, hogy már nem a lelkében zajló változásokra, hanem sokkal inkább az őt körülvevő emberekre kezdtem koncentrálni. Képes volt önmagában lekötni a figyelmemet, mintha nem is kellett volna a többi karakter, pedig azért ők is érdekesek voltak. Például Jamie, Mara egyik jó barátja, akivel kapcsolatban még most is tele vagyok kérdésekkel, de bízom benne, hogy a sorozat folytatásaiban választ kapok majd ezekre. Az ahogy a lány próbál felülkerekedni az őt ért tragédia miatt kialakult PTDS-szel (poszttraumás stressz szindróma), nekem nagyon tetszett, bár, mivel nyilván nem vagyok szakértő ebben a témában, azt nem tudnám nektek megmondani, hogy vajon az itt vázolt helyzetek mennyire fedik e téren a valóságot. Nem hiszem, hogy túl sok valóságalapja lenne a betegség ábrázolásának, ez számomra mégsem volt zavaró, holott legtöbbször ugrok az ilyesmi miatt.  

Persze, mondanom sem kell, a történet középpontjában ilyen értelemben a férfi főszereplőnk, Noah áll, akit én kezdetben egyáltalán nem kedveltem, annak ellenére, hogy voltak olyan jellemvonásai, amiken félig-meddig kellemesen meglepődtem. Nem meglepő módon, mint a mai divatos YA-könyvekben általában, ő is brit származású, s mint ilyen, nem igazán illeszkedik bele az amerikai fiatalok mindennapjaiba. Míg mondjuk sokszor Amerikában a dohányzást a rosszfiú, gengeszter alternatívájával azonosítják, Nagy- Britanniában ez nem jellemző, így az olykor cigarettára gyújtó srác ad egy igencsak megfoghatatlan ízt az egész könyvnek.

Ha egy érdekes, paranormális, és horrorisztikus elemekben bővelkedő könyvet szeretnél olvasni, akkor a Mara Dyer-trilógiát neked találták ki. Végig fenntartja az ember érdeklődését, a legkevésbé sem unalmas, és hoz valami egészen újat. Nem bántam meg, hogy elolvastam.

Kedvenc karakter(ek): Mara, Noah, Daniel
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: ?
Sorozat: Mara Dyer (#1)

Résztvevő blogok listája:

03/31. – Media Addict
04/01. – Deszy Könyvajánlója
04/02. – Zakkant olvas
04/03. – Tekla Könyvei
04/04. – Always Love a Wild Book
04/05. – Kelly Lupi olvas
04/06. – MFKata gondolatai
04/07. – Könyvszeretet
04/08. – CB olvas

Nyereményjáték:

A Mara Dyer eszmélése egy fontos jelenete a híres Everglades Nemzeti Parkban játszódik, ráadásul a

park egy híres faja is nagy szerepet kap benne.

A blogturné minden állomásán egyet találtok a park nevezetes fajai közül. Egy képet is találtok róla, és a posztunkban további segítséget jelentenek a kiemelt betűk is, amelyeket helyes sorrendbe állítva kijön az állat vagy növény neve.

De ez még nem minden! Aki eltalálja, a kilenc állomás fajai közül melyik kap nagy szerepet a regényben, további eséllyel gazdagodik! Jó “vadászatot”!

A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway