Blogturné #55 - Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek

Miért: Még nem olvastam ilyen témájú könyvet.

Bevezető: A Fumax Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a 2014-es év Gemmell-díj nyertesének debütáló regénye, a Vérrel írt ígéretek, amely a Lőpormágus-trilógia első része.

Tarts velünk és ismerd meg a Blogturné Klub ötállomásos turnéján keresztül Brian McClellan által teremtett sajátos világot. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartalom: „A királyok kora lejárt – és én fojtottam vérbe.”

Tamás tábornagy királyellenes puccsa korrupt arisztokratákat küldött a guillotine alá, és éhezőket juttatott kenyérhez. Egyúttal azonban háborút provokált a Kilenc Nemzetekkel, és belső támadásokat a királyhű fanatikusok részéről. Közben Tamás állítólagos szövetségesei, az Egyház, a munkások szakszervezete és a zsoldoscsapatok között kapzsi hatalmi harcok törnek ki.

Kifogyva a lehetőségekből, Tamás saját félelmetes lőpormágusi képességei mellett csak kevés bizalmasára támaszkodhat. Közülük leginkább saját elhidegült fiára, a megkeseredett Tánielre, aki briliáns lövész és lőpormágus, és Adamatra, egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőre, akinek hűségét zsarolással teszik próbára.

A külső és belső ellenség szorításában vergődve, felerősödnek a rémült suttogások pusztításról és halálról, és a földre visszatérő egykori istenekről. Persze, ezek csupán babonás vén parasztok legendái – modern, tanult emberek már nem hisznek az ilyesmiben. Pedig talán jobban tennék…(Fumax)

Vélemény: Az én véleményem lesz talán a legkevésbé összeszedett az eddig olvasottak közül, s ennek az a nagyon egyszerű oka van, hogy nagyon nem értek a high-fantasy műfajához. Megkockáztatom, ez volt a legelső, amelyhez szerencsém volt, így egy mélyenszántó elemzés helyett arról szeretnék beszámolni nektek, hogy miként is hatott rám ez a könyv, amely maximálisan kirángatott a megszokott komfortzónámból. 

Kezdjük ott, hogy az egész könyvet egy igazán borongós hangulat hatja át. Már az egész kezdésben volt valami megfoghatatlanul morbid és hátborzongató, így néha úgy éreztem, valójában egy fantasy köntösbe bújtatott horror-regényhez van szerencsém. 

Az egész történet tulajdonképpen egy karakter köré épül fel. Tamás, a lőpormágus puccsot hajt végre és átveszi a a hatalmat az éppen regnáló uralkodótól, s persze érthető módon, az lenne a célja, hogy minél gyorsabban és zökkenőmentesebben konszolidálja az egész országot. Már ebből is érezhetitek talán, hogy a főhősünk, akivel együtt kellene éreznünk, valójában egy antihős, tehát olyasvalaki, akit nem igazán fogunk megkedvelni, mert igazából nincs rá okunk. Tamást egy elmebeteg pszichopata őrültként tudnám leginkább jellemezni, aki kezd kiütközni a diktátorokra jellemző paranoia szinte rögtön azután, hogy sikeresen elfoglalja a trónt, bár fontos megjegyezni, hogy nem király akar lenni. Nem tudom, hogy lehet, hogy ezzel én vagyok így egyedül, de én a regény egyetlen pontján sem tudtam vele szimpatizálni... Nem mondanám idegesítőnek, de az biztos, hogy azok alapján, amiket megenged magának, szívem szerint párszor megforgattam volna benne egy jó nagy konyhakést. 

A fia, Tániel - ezen egyébként meglepődtem, hogy egy nő képes volt ennek az őrültnek gyereket szülni, és nem bánta meg - számomra egy igencsak üdítő színfolt volt ebben szürke melankóliában. Bármilyen furcsán is hangzik, remekül ellensúlyozza az apja kegyetlen jellemét, már csak azzal is, hogy az állandó kísérője egy nő. Persze, ő sem tökéletes, mert miért is lenne az, de valahogy mégis emberibb, szerethetőbb a maga módján. A kettejük rideg kapcsolata, ami egy kicsit sem hasonlít a vérbeli apa-fia viszonyhoz, nekem külön örömöt jelentett. Volt benne valami megfoghatatlan abszurditás, ami remekül illeszkedett ebbe a közegbe. 

Aporpó világfelépítés: ez az a része a történetnek amihez sajnos nem tudok hozzászólni, mert nincs rutinom az ilyen könyvekkel kapcsolatban, így ha azt kérdeznétek tőle, hogy jó-e vagy rossz, nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy bármennyire igyekeztem, nem nagyon értettem meg, annak ellenére, hogy egyébként szerintem ez a kötet egy első részhez viszonyítva is rengeteget foglalkozik a világ felépítésével és annak bemutatásával. Nagyon el lehet veszni az apró részletekben, úgy, mint lőpormágusok képességei, vagy csak a társadalom felépítése, amiben szerintem voltak érdekes és elgondolkodtató dolgok. 

Nagyon tömör, és éppen lassan olvasós könyv, de ha valakinek szívügye ez a műfaj, szerintem imádni fogja. Hiszen a hosszúsága, és a kuszasága ellenére - ami nyilván az én tapasztalatlanságomból ered -, még nekem is sikerült olyan motívumokat találni benne, amik felkeltették az érdeklődésemet.

McClellan jól ír, bár ez az elvontság nekem annyira nem jött át, de az biztos, hogy a hatalom és az ember kapcsolatáról nagyon figyelemfelkeltő gondolatokat fogalmaz meg. A cselekmény sokkal lassabban bontakozik ki, mint amit én megszoktam, de amikor beindul, maximálisan le tudja kötni a figyelmet, bár tény, hogy egyszerre sokat olvasni belőle nem nagyon lehet, mert belezavarodik az ember.

Kedvenc karakter(ek): Tániel

Gyűlölt karakter(ek): Tamás

Pont: 9/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Rusznyák Csaba

Kiadta: Fumax Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 550

Sorozat: Lőpormágus-trilógia (#1)

Résztvevő blogok listája:

05/17 Könyvszeretet

05/18 Bibliotecha Fummie

05/19 Függővég

05/20 CBooks

05/23 Always Love a Wild Book

Nyereményjáték: A regényben sok szereplő bukkan fel és egyikőjük léte sem elhanyagolható, valamilyen úton-módon befolyásolják a jövő kimenetelét, de egyikőjük különös fontossággal bír. Ahhoz, hogy megnyerd a Fumax Kiadó által felajánlott Vérrel írt ígéretek egy példányát, nincs más dolgod, mint kitalálni, hogy melyik fontos mellékszereplőre gondoltunk.

Minden állomáson felteszünk egy kérdést, de vigyázz, mert az öt kérdésre helyesen adott válaszok első betűjére lesz csak szükséged, hogy a szereplő nevére fény derüljön! Az első betűket helyes sorrendben összeolvasva kiderül, hogy kire gondoltunk. Segítségképpen annyit elárulunk, hogy az a betű hányadik helyet foglalja el a névben.

Példa:
Kérdés: Ki a regény szerzője? (A megfejtés ötödik betűje)
Válasz: Brian McClellan (tehát a B lesz a megfejtés ötödik betűje)


Feladat:
1) Az állomásokon található kérdések megfejtésének első betűjét helyes sorrendben összeolvasva megkapjátok a szereplő (hatbetűs) nevét, akire kíváncsiak vagyunk. Csak a nevet (főmegfejtés) írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe, a kérdésekre adott válaszokat ne!
2) Ha még eddig nem tettétek, akkor kérjük, hogy lájkoljátok az oldalakat.

3) A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét! :)

Nagy gázkibocsátással égő robbanóanyag. Zárt térben nagy nyomást gyakorol akiterjeszkedésének ellenálló tárgyakra, mint például az ágyú csövére, vagy a csövet elzáró lövedékre. Ez az erőhatás veti ki a csőből a lövedéket. Másik nevén puskaporként ismerjük. Melyik ez a robbanóanyag?

A kérdésre adott válaszod első betűje a főmegfejtés (hatbetűs név) ötödik betűje lesz.
a Rafflecopter giveaway

Blogturné #46 - Oliver Bowden: Egység

Miért: Adni akartam neki egy esélyt.

Tartalom: 1789. Párizs varázslatos városában felvirrad a Francia Forradalom hajnala. Az utcakövek vértől vöröslenek, ahogy a nép fellázad az elnyomó arisztokrácia ellen. De a forradalmi igazságszolgáltatásért komoly árat kell fizetnie minden embernek…

Miközben a gazdagok és a szegények közötti választóvonal minden korábbinál szélesebbre nyílik, és egy nemzet önmagát tépi szét, két fiatalember, egy férfi és egy nő, bosszút akar állni mindazért, amit elveszített.

Arno és Élise hamarosan az Orgyilkosok és a Templomosok évszázados küzdelme kellős közepén találja magát – egy olyan világban, amelynek halálos veszedelmei minden képzeletet felülmúlnak. (Fumax)

Vélemény: Néhány nappal azután, hogy elkezdtem olvasni ezt a könyvet, egy csoporttársam megkérdezte: Miért olvasol ilyen szennyet? A válaszon egyszerű volt: Egyrészt, mivel elvállaltam, másrészt, mert tetszik. Ez pedig akkor sem változott meg, amikor befejeztem ezt a könyvet. 

Ugyan, csak hallomásból ismerem az Assasin's Creed játékok világát, és talán nem a legjobb nyitány, hogy rögtön a történet végével ismerkedem meg úgymond először, de a saját tapasztalatom az, hogy ez a legkevésbé sem rontja az olvasás élményét. A történet anélkül is maximálisan érhető, és élvezhető, hogy az ember különösebb háttérismeretekkel rendelkezne a világgal kapcsolatban.
A regény érdekessége szerintem abban áll, hogy szinte az egész könyv Élise de la Serre naplóbejegyzéseiből áll, de, nagy ritkán Arno bejegyzéseibe is bepillantást nyerhetünk, természetesen ebből van kevesebb, mert ő voltaképpen csak kiegészíti a lány által elmesélt történetet, amolyan "Jó, ha ezt is tudod" - jelleggel.
A világa egyébként szerintem sok szempontból még a történelemkönyvekben is megállná a helyét, és itt most nem az Orgyilkosok és Templomosok között húzódó ellentétre gondolok elsősorban, hanem azokra a leírásokra, amelyekkel Bowden a karaktereit körbeölelő környezetet mutatja be. Szerintem kifejezetten élvezetes stílusban ír. Nem mondanám, hogy a humoron lenne a hangsúly, de azért volt néhány alkalom, amikor felfele görbült a szám széle.
Amiről viszonylag sokat lehet beszélni ezzel a könyvvel kapcsolatban, az a két főszereplőnk. A gyermek Élise-t én személy szerint nagyon szerettem, érdekes volt látni, ahogy egyre több és több minden válik egyértelművé a számára mindazzal kapcsolatban, hogy ki is ő, s mire is predesztinálta az élet. Igaz, ezzel kapcsolatban nekem vannak aggályaim: példának okáért nekem nehezemre esik elképzelni, hogy az 1700-as évek végi Franciaországban a nőknek nyíltan is komoly szerepeket szántak volna - kivéve, ha épp a király szeretőjéről volt szó -, de ezt egy, a korszakkal behatóbban foglalkozó történész jobban meg tudná mondani.
Viszont, felnőve olyannyira egoista nő lett belőle, hogy komolyan mondom, többször is megfontoltam, hogy előkapok egy péklapátot a farzsebemből, és azzal verem agyon, amiért nem képes logikusan gondolkozni. Hiába vannak mellette olyan emberek, akik arra törekednek, hogy a nehézségek közepette is a számára legmegfelelőbb irányban tartsák, ha a kisasszony gondol egyet, és inkább fejjel nekirohan a falnak, mert megteheti. Bizonyos szempontból én őt éppen ezért egyfajta antihősként tartom számon, annak ellenére, hogy az író mindvégig próbálja pozitívabb színben feltüntetni, ám ez szerintem nem sikerül neki.
Arno-t ezzel szemben nagyon szeretem, annak ellenére, hogy nem viccelek, a könyvben azon kívül, hogy gránit színű szeme van, semmi nem derül ki. A hátteréről korábban megtudunk ugyan egy-két dolgot, de a nagy egész szempontjából szerintem elhanyagolhatóan kevés ismeretünk van róla. Nem tudom, hogy ez a játékban is így van-e, de én szívesen láttam volna akár egy egész kötetet is csak Arno naplóbejegyzéseiből, hogy mindazokra a kérdésekre, amik felmerültek bennem vele kapcsolatban, választ kaphassak.
Lehet, hogy ez egyedül engem villanyozott fel a turnézók közül, de nekem kifejezetten tetszett, hogy a történet nem bővelkedik romantikus elemekben. Ezt a szálat úgy három oldalban le is tudja az író, ezzel is mintegy hangsúlyozva, hogy most nem ez a lényeg. Sokkal fontosabbak a háttérben mozgó szálak, a forradalom, és az egyéb események, mint az, hogy két gyerekkori barát végül egymásba szeret. 
Ha valaki úgy érzi, kedvet kapott az Assasin's Creed könyvekhez, szerintem nyugodtan kapjon le egyet valamelyik könyvesbolt polcáról, és olvasson bele. Nem érdemes vele foglalkozni, hogy hányadik kötet is, valószínűleg anélkül is maximálisan érteni fogja a történetet. Én saját magamat tudom ezzel kapcsolatban példának hozni, a mai nap folyamán egy könyvesboltban a Fekete lobogó című kötetet kezdtem el olvasgatni, és nagyon tetszett. Nem számított, hogy az Egység előtt játszódik, és már ismerős volt Edward Kenway neve, ettől függetlenül is maximálisan tudtam élvezni.

Kedvenc karakter(ek): Arno
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bayer Antal
Kiadta: Fumax Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 456
Sorozat: Assasin's Creed (#7)

Résztvevő blogok listája:

04.04. - CBooks
04.06. - Könyvszeretet
04.08. - Függővég
04.10. - Insane Life

Nyereményjáték: 

Minden állomáson találtok egy-egy (összesen négy) kérdést. Válaszoljatok helyesen mindegyik kérdésre, lájkoljátok a Blogturné Klub és a Fumax Facebook oldalát, hogy esélyesek legyetek egy Assassin’s Creed: Egység példány megnyerésére.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győztesnek pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell sorsolnunk.

A mai kérdés: Mi Arno teljes neve?  

a Rafflecopter giveaway