Blogturné #178 - John Corey Whaley: Kobak

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: „Képzeld ​​csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz egy újban.”

Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét.

A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe.

Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét.

A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal. (Merit)

Vélemény: Kissé felemás a kapcsolatom ezzel a könyvvel, azt hiszem. A maga nyersségével az Örökké a tiédet juttatta eszembe, pedig a történetet tekintve nem sok párhuzam van a két regény között - úgy is mondhatnánk, hogy semmi -. Mégis, a hangulatuk, és valahogy a végkicsengésük - nem maga a történés, hanem az, ahogyan hat az olvasóra - nagyon hasonló. 

Kétségtelenül az a legnagyobb erénye, hogy Whaley képes elgondolkodtatni az embert. Jóllehet, Travis szemszögén át, E/1-ben látunk mindent, mégis, nekem folyamatosan az a kérdés járt a fejemben, hogy vajon én miként cselekednék a főszereplőnk helyében, aki kétségkívül egy nem mindennapi helyzetben találja magát. Azokba a technikai részletekbe, hogy ez a fejlevágós dolog vajon tényleg működhet-e a jövőben, avagy sem, szerintem nem érdemes belemenni, mert nyilván egy kicsit sem lennék kompetens ebben a témában. Azt viszont el tudom nektek mondani, hogy Travis rendkívül érzékletesen mutatja be nekünk, hogy mennyire nehéz boldogulnia az új életében. Hiszen öt év nem olyan sok idő, mégis, arra bőven elegendő, hogy pont a leglényegesebb dolgok megváltozzanak a szerettei életében, neki pedig ehhez alkalmazkodnia kellene, és jelen pillanatban az utolsó szón van a hangsúly. 

Bármennyire is imádtam a könyvet, azt be kell látnom, hogy Travis-t sokszor egészen egyszerűen utáltam, talán éppen azért, mert teljesen másként gondolkodom, mint ő. Nekem végig olyan érzésem volt, hogy a helyzete miatt csakis saját magával törődik. Nem számít, mi változott meg az elmúlt öt évben, akkor is, minden térjen vissza a régi kerékvágásba, akkor, amikor ő még beteg volt, de mindenki mellette állt. Ez az, ami az én meglátásom szerint lehetetlen. Elvárni azoktól az emberektől, akik egyszer már búcsút vettek tőle, és lényegében meggyászolták az elvesztését - abban a hitben, hogy talán sosem látják őt viszont, hiszen a múltban ez a technika finoman szólva gyerekcipőben járt -, hogy most újra körülugrálják, mintha mi sem történt volna, finoman szólva elborult dolog volt a részéről. Különösen igaz ez a két legjobb barátjával, Kyle-lal és Cate-tel kapcsolatban, akiknek nyilván megvannak a maguk problémái, és éppen ezért nem képesek úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Öt év éppen elég idő ahhoz, hogy az ember felnőjön, és már a korának megfelelő döntéseket hozzon. Kylék felnőttek, huszonegy évesek lettek, míg Travis megmaradt tizenhat éves, és nyilván az nem várható el tőle, hogy egy pillanat alatt felnőjön - irreális is lenne -, de azt igazán megtehette volna, hogy legalább megpróbálta volna megérteni a környezetét, ahelyett, hogy csak önmagával törődik. 

Számomra a könyv a végtelen önzésről és annak káros hatásairól szól, annak ellenére, hogy az elgondolkodtató alaphelyzet lesz az, ami miatt akár még évek múlva is emlegetni fogom ezt a könyvet. Az író valami rendkívülit alkotott, ami egyszerre meglepő, elgondolkodtató, és megdöbbentő. Látni, ahogyan Travis-ben lassan, de tudatosan összeállnak a dolgok, és megpróbálja megérteni a dolgok mikéntjét, olykor egészen szívszorító, és valljuk be, elszomorító. Talán senki sem tudja, hogy miként is reagálna az ő helyzetében istenigazából, de azt hiszem, mindannyiunknak lennének ötleteink. 

Ez megint csak egy olyan könyv, amit az embernek muszáj elolvasnia ahhoz, hogy ténylegesen véleményt tudjon róla alkotni, mert csak így, kritikák alapján szerintem nehéz eldönteni, hogy vajon tetszene-e vagy sem. Mindenféleképpen érdemes kézbe venni, s ha mást nem is, legalább beleolvasni, és elképzelni, vajon mi hogyan cselekednénk Travis helyében. Vajon helyt tudnánk-e állni egy számunkra teljesen új világban? 

Kedvenc karakter(ek): Cate
Gyűlölt karakter(ek): Travis
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: ÉTK
Év: 2016
Oldalszám: 256
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

07/23 Always Love a Wild Book
07/25 Sorok között
07/27 Kelly & Lupi Olvas
07/29 Deszy könyvajánlója
07/31 CBooks
08/02 Dreamworld

Nyereményjáték:

Travis története fikcionális, azonban a való világban is történtek olyan esetek, amelyeket igazi csodának tekinthetünk. A mostani nyereményjátékban az lesz a feladatotok, hogy a megadott információk alapján kitaláljátok, kikkel történt meg az elképzelhetetlen. A játékban helyes válaszokat adók közt pedig kisorsolunk három példányt John Corey Whaley: Kobak című regényéből.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A 17 éves lány ~110km/h-nál szenvedett autóbalesetet, amelyben többek közt a nyaka és a háta is eltörött. / 11 fémrúddal és további csavarokkal tudták megmenteni őt. / A legveszélyesebb műtét során 6 rudat helyeztek el a gerincoszlopa mentén, hogy megtartsa azt.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #163 - Julie Cross: Förgeteg

Miért: Az egyik kedvenc YA-sorozatom.

Tartalom: 2009-et írunk. A tizenkilenc éves Jackson Meyer átlagos srác: egyetemre jár, barátnője van… És képes rá, hogy időutazást tegyen. De nem úgy, ahogy a filmekben látjuk – az ugrásai után semmi sem változik a jelenben, mindez csak ártatlan szórakozás. Egészen addig, amíg egy napon idegenek nem támadnak rá és a barátnőjére, Hollyra, aminek az a vége, hogy a Jacksonnal folytatott küzdelem után lelövik Hollyt. Jackson rémületében véletlenül visszaugrik az időben két évet. 2007-ben találja magát, de ez az időugrása különbözik a korábbiaktól. Ezúttal 2007-ben ragad, nem képes ismét a jövőbe jutni.

Jackson mindenáron szeretné megmenteni Hollyt, de nem tud visszatérni a saját életidejébe (a hazai bázisába), ezért amit csak lehet, igyekszik megtudni a képességéről. Eközben életében – ismét – először találkozik Hollyval. Az ugrásai alkalmával szerzett ismeretek alapján idővel rájön, hogy amit a családjáról, a hátteréről tud, az mind csak látszat.

Csakhogy hamarosan keresni kezdik a múltban a férfiak, akik 2009-ben lelőtték Hollyt. Ők az Idő Ellenségei, és semmi sem szab gátat abbéli törekvésüknek, hogy visszavigyék – vagy megöljék – ezt a különleges képességekkel rendelkező fiatal időutazót. Jackson összerakja az apjáról, az Idő Ellenségeiről és a magáról begyűjtött darabokat, és el kell döntenie, mennyire elszánt abban, hogy megmentse Hollyt. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Nem nagyon emlékszem, hogy valaha ezzel kezdtem volna bármelyik kritikámat, de úgy érzem, ezt most egyszerűen muszáj kiadnom magamból: elmondhatatlanul utálom ezt a borítót. Egyszerűen rossz ránézni, annyira igénytelen, és legalább ennyire nem tükrözi azt, amiről valójában ez a regény szól, s ez az egyik legnagyobb szívfájdalmam. Tudom, hogy az emberek nagy többsége a borító alapján választ könyvet, és bevallom, ha ez a kötet jönne velem szemben a könyvesboltban, úgy, hogy még nem olvastam eredeti nyelven, vagy nem hallottam róla túl sok jót, én se venném meg, sőt. Én viszont abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már az egész trilógián átrágtam magam az évek folyamán, éppen ezért tudom, hogy valójában Julie Cross egy nagyszerű könyvet, sőt, sorozatot alkotott, ami képes szórakoztatni az olvasóit, mégis... Félek, hogy a Tempest nem fogja megkapni azt a figyelmet, amit megérdemel, mert egyszerűen rossz ránézni. Hiába tudom, mennyire jó a belseje, riasztó, ahogyan kinéz. Alapvetően nem vagyok a tervezett borítók ellen, példának okáért az egyik kedvencem a WOW Kiadótól a Lélekvesztők borítója, pedig az sem feltétlen illik a könyv tartalmához, mégis megragadja annak hangulatát, és a maga módján igenis szép. Ez viszont... Förtelmes. Sajnálom, de ez van. 

Most, hogy mindezt leírtam, meg kellene titeket győznöm arról, hogy mindennek ellenére ez egy rohadt jó könyv, igaz? Nos, én azt kell mondjam, tényleg az. Az alapötletet már kezdettől imádtam. Ugyanis, itt lényegesen többről van szó, minthogy Jackson képes utazni az időben. Azáltal, hogy az őt és Hollyt ért támadás okozta sokk egy olyan helyzetet hoz létre, amely a fiú korábbi tapasztalataival szemben lehetőséget ad a változtatásra, nagyon jó. Egyébként ez az egész dolog nekem eleinte elég magas volt, és a mai napig nem vagyok biztos benne, hogy tökéletesen el tudnám-e magyarázni bárkinek, mi is történt valójában, hogyan is függnek össze egymással a különböző ugrások, meg ilyenek, de ennek az az oka, hogy számomra a Förgeteg nem erről szól. Hanem Jacksonról és Adam-ről.

Viszonylag ritkán alkotok a fejemben LMBT-álompárt, de számomra ők ilyen szempontból tökéletesek. Imádom a kettejük közötti ellentétet: Jackson a tipikus, kissé művészlélek, de mégis laza srác, míg Adam az okos, kitartó és felfedezésekre vágyó szomszéd srác. Olyannyira odáig voltam értük, hogy annak idején még egy egyperces novellát is írtam Abstracelf-nek. Sajnos, a fanfic már nincs meg, pedig extraként szívesen belinkeltem volna nektek. 

Kettejük barátsága remekül működik, Adam valódi segítség a főszereplőnknek, legyen szó bármilyen idősíkról, vagy helyzetről. Nekem ez a könyv leginkább arról szól, ahogyan megpróbálják összerakni a történteket, és nem arról, hogy Jackson kétségbeesetten próbálni megmenteni Holly-t, aki legyen akármilyen cuki is, engem egyszerűen nem fogott meg ebben a részben. 

Mivel egy sorozatkezdő kötetről van szó, senki se lepődjön meg azon, ha eleinte minden kesze-kuszának tűnik, higgyétek el, Cross mindent összerak majd később, és ez az egész történet egy kerek egésszé fog válni a fejetekben. 

Szerethető, jó stílusa van, és annak ellenére, hogy nő írta, tényleg működik a férfi szemszög, nem válik nyálas, romantikus hősszerelmessé. Ez pedig szerintem egy igen nagy pozitívum egy olyan könyv esetében ami inkább a cselekményre, s nem az érzelmekre épít. 

Julie Cross és az eredeti borító férfi modellje, Mark Perrini még tavaly adott ki egy közös regényt, Halfway Perfect címmel, amely egy modell fiú és egy átlagos lány kapcsolatának alakulásáról szól. Persze ez így nagyon klisésen hangzik, elég, ha belegondolunk, hogy milyen volt például a Rocksztárt kaptam karácsonyra Marni Bates-től, vagy a Toplistás szerelem Anne Elliot-tól. Ami szerintem nagyon érdekessé teheti ezt a regényt - és ami miatt nagyon de nagyon kíváncsi vagyok rá, az az a tény, hogy Mark modellként dolgozik, éppen ezért egy hiteles és valós képet tud mutatni az olvasóinak arról, milyen így élni. Érdekel, vajon mennyire őszinte az általa narrált karakteren keresztül, avagy inkább próbál egy idealizált képet festeni erről az egész modellszakmáról.

Kedvenc karakter(ek): Jackson, Adam,
Gyűlölt karakter(ek): Mr. Meyer
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Lakatos Anna
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 424
Sorozat: Tempest (#1)

Résztvevő blogok listája:

05.13. - CBooks
05.15. - Bibliotheca Fummie
05.17. - Dreamworld
05.19. - Media Addict
05.21. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Az időutazás ősidők óta izgatja az emberek fantáziáját, nem kevés mozifilmet is láthattunk már a témában. A feladatotok annyi, hogy a mellékelt kép alapján azonosítsátok be a filmet, és a címét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk küldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #94 - Robyn Schneider: Egy új élet reménye

Miért: Megtetszett a fülszövege

Tartalom: A fiatal Ezra Faulkner hisz benne, hogy mindenkire vár egy tragikus fordulat – azután történik meg minden, ami igazán fontos. Az ő tragédiája nem sokáig várat magára: egyetlen pillanat, és a fiú mindent elveszít. Egy cserbenhagyó gázoló egy rendkívüli estén törte össze Ezra térdét, a sportkarrierjét és a társasági rangját. Így kerül Ezra a bálkirályjelöltek élmezőnyéből a kirekesztettek asztalához, és így találkozik Cassidy Thorpe-pal, az új lánnyal. Cassidy senkihez sem fogható Ezra eddigi ismerősei közül. Irigylésre méltó könnyedséggel veszi az akadályokat, ragyogóan intelligens, és feltartóztathatatlanul repíti magával Ezrát egy végtelen kalandra. Ám miközben Ezra fejest ugrik az új kihívásokba, az új barátságokba és az új szerelembe, megtanulja, hogy a könyvekhez hasonlóan vannak emberek is, akiket félre lehet érteni. Fel kell tennie magának a kérdést: ha már történt egy tragédia, amely olyan sok mindent elrabolt tőle, mit veszíthet, ha még ezzel nincsen vége a balszerencsének? (Maxim)

Vélemény: Számomra ez a könyv az újrakezdésről szól. Tudom, ez így nagyon banálisan hangzik, de tényleg így van. Nem tudok belőle mást így első nekifutásra kiemelni belőle, mert nekem ez a legmaradandóbb vonása az egész történetnek. 

Az újrakezdés témán belül is leginkább arról, hogy az ember még a legszörnyűbb tragédiák után is képes talpra állni, és folytatni, nem számít, mi történt. Ezt azonban nem feltétlen Ezrán tapasztalhatjuk meg, hanem az egykori legjobb barátján, Tobyn. Az, ahogyan az ő története kezdődik, talán egy kicsit morbid egy mezei YA-regényhez képest - én legalábbis alaposan meglepődtem rajta, szinte a tablet is kiesett a kezemből -, de ő a legjobb példa arra, amit fentebb írtam. Lehet, hogy a tragédia nyomot hagyott a személyiségén, hiszen ha belegondolunk, ez elkerülhetetlen, de mégsem lett belőle agyhalott, vagy őrült, pedig az se lett volna túl nagy csoda. 

Az azonban megdöbbentett, hogy Ezra ezután eltávolodott a legjobb barátjától... Mintha szégyellte volna, hogy egy olyan emberrel barátkozik, akivel ennyire súlyos dolog történt. A történet elején egy egoista, csak a saját hírnevével törődő srácot ismerhetünk meg, majd bekövetkezik az ő tragédiája - ami persze nem annyira tragikus, inkább csak végtelenül szomorú -, és jöhet a 180 fokos fordulat az életében. Nem lehet könnyű rájönni, hogy az állítólagos baráti köröd csak addig tolerál, amíg tehetséges sportoló vagy, utána azonban mintha már nem is léteznél a számukra. Ez azonban szerintem nem annyira megható. Éppen ezért, bár tény, hogy Ezra története is érdekes, én jobban örülnék egy Toby szemszögű  novellának, de akár egy egész kötetnek is. Most pedig térjünk vissza Ezrához. 

Egyszerűen imádtam az új Ezrát, és éppen azért nőtt a szívemhez - és egy hatalmasat a szememben -, mert már nem volt tökéletes, és így sokkal de sokkal emberibbé vált a szememben. Esendő, de szerethető karakter, aki a legváratlanabb helyen találja meg a maga újrakezdésének lehetőségét. 

Cassidy karaktere, akárcsak Tobyé, az élet szeretetére hívja fel a figyelmünket, és szerintem ez egy nagyon jó üzenete az egész regénynek. A romantika, ami közte és Ezra között kialakul, szintén nagyon emberi, és rendkívül aranyos, nekem többször is mosolyt csalt vele a számra az írónő, mivel Cassidy mindig kirángatja a még önsajnálatra hajlamos fiút a komfortzónájából.

Igazából sokkal többet nem is nagyon akarok írni magáról a történetről, mert ez tipikusan az a fajta, amit muszáj elolvasnod ahhoz, hogy átéld a varázsát. Azonnal magával fog ragadni, amint beindul a cselekmény, mert Schneider lebilincselően jól ír, és tényleg remek történetet, és még annál is remekebb karaktereket sikerült megalkotnia. Én személy szerint már régen nem éreztem ilyen erős kötődést egy regény szereplőihez, és nagyon jó volt ezt az élményt újra átélni, amikor velük együtt izgulhatok azért, hogy a sorsuk jobbra fordulhasson. 

Nem tudnám csak adott korosztálynak, vagy csak fiúknak, esetleg csak lányoknak ajánlani ezt a könyvet, szerintem mindenki talál majd benne egy vonzó vonást, ha a kezébe veszi, és elmerül a könyv világában. Hiszen mindannyiunkkal történtek már olyan tragédiák az életben - nekem például a két nagypapám elvesztése volt ilyen -, amik után nem nagyon tudtuk elképzelni, hogy hogyan fogunk túllépni rajta. Ez a könyv segíthet erőt meríteni, éppen ezért mindenkinek csak ajánlani tudom! 

Kedvenc karakter(ek): Ezra, Cassidy
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bihari György
Kiadta: Maxim
Év: 2015
Oldalszám: 368
Sorozat: -

Résztevő blogok listája:

10.28 Kelly és Lupi olvas

10.29 CBooks

10.30 Dreamworld

10.31 Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Ezra gyerekkori legjobb barátjának életében egy csúnya baleset hozza el a törést - volt a hullámvasút előtt, és a hullámvasút után.

A játékunkban most egy kissé félelmetes irányt veszünk: minden idők legbrutálisabb hullámvasút-baleseteiről olvashattok rövid leírást, mellé egy képet is kaptok a kérdéses vasútról. A Ti feladatotok pedig az, kitaláljátok, hol történt a baleset. (Elfogadjuk a park nevét és a várost is.)

Tanulság: vigyázz, mire szállsz fel! Figyelem! A nyertes jelentkezését az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk! A kiadó csak Magyarország területére postáz.

2. állomás: 2010 júniusában a hullámvasút egy kabinja meglazult, majd elszabadult, és nekiütközött a többinek. A balesetben 6 ember vesztette életét és sokan megsebesültek. 

a Rafflecopter giveaway

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Miért: Zsebi ajánlotta.

Tartalom: Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét… (Móra)

Vélemény: Ezzel biztosan sokaknál ki fogom húzni a gyufát, de engem a legkevésbé sem győzött meg az írónő. Ugyanarra a könnyed, egyszerű történetre számítottam, mint amilyet Marni Bates-től olvastam, ehhez képest, elég hamar arra lettem figyelmes, hogy ideges lettem olvasás közben. Ezt a hatást pedig a főszereplőnknek, Averynek sikerült kiváltania belőlem elsősorban, akit esküszöm, szívem szerint több alkalommal is kivágtam volna az ablakon. 

Én elhiszem, hogy elvileg zseni a lány, de ebből miért következik, hogy az élethez viszont annyira sötét, hogy sötétebb már nem is lehetne? Nem viccelek, nem látja a fától az erdőt, a lehető leglehetetlenebb következtetéseket vonja le az egyes dolgokból - például abból, hogy, hogy együtt nőtt fel Aidennel, számára egyenesen következik, hogy össze kell házasodniuk, mert egymásnak teremtette őket az ég, meg mit tudom én. Ehhez persze nagyban hozzájárul a két édesanya is, akik igen erőteljesen adják alá a lovat ezen a téren, de olyan mértékben, hogy azt hittem, a pofám leszakad tőle. Egyébként is erős túlzásnak érzem, ahogy a két család, jobban mondva a két nő kapcsolatát mutatja be a könyv, de ez lehet, hogy csak az én sekélyességemet jelzi, ezt nem vitatom.
Adott ez a nagyon furcsa szerelmi háromszög Avery, Aiden és Grayson között, ami leginkább attól válik azzá, hogy elképesztően gyorsan alakul ki. Az egyik pillanatban az idősebbik fiú még oda se bagózik a lány jelenlétére, a következőben pedig már csak rá tud gondolni... Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra ez több, mint irreális. Éppen ezért nem tudom azt mondani, hogy a romantika kimagaslóan jó lett volna, bár azt el kell ismernem, voltak aranyos  Ráadásul nem vagyok odáig az ilyen hősszerelmes típusokért, bár az tény, hogy az öcsike sokkal többször húzta ki nálam azt a bizonyos gyufát, ugyanis akkora szemétláda, hogy néha kedvem támadt volna felgyújtani. Egyébként sem szeretem azokat a karaktereket, akik azt hiszik magukról, hogy ők az atyaúristen, ráadásul Aiden még rendesen rá is játszik erre, amitől nekem még a gyomrom is felfordult.
A mellékszereplők terén azért éreztem némi kreativitást Oram részéről, ezen a téren kiemelném a tudós klub egyik tagját, Libby-t, akinek néhányszor sikerült megnevettetnie, főleg azért, mert egy kockákra egyáltalán nem jellemző attitűddel rendelkezik, ami jó pillanatokat eredményez. Igazi fénypont volt az én szememben, de lássuk be, ez még kevés ahhoz, hogy elvigye a hátán a könyvet.
Nem kell tőle sokat várni, talán egyszeri kikapcsolódásnak még jó is lehet, ha az embert megfogja a történet.

Kedvenc karakter(ek): Libby, Owen
Gyűlölt karakter(ek): Avery, Aiden
Pont: 4/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította:Vándor Judit
Kiadta: Móra Könyvkiadó
Év: 2015
Oldalszám: 232
Sorozat: -

Abbi Glines: Ha az enyém lennél

Miért: A második részt turnéztatni fogom.

Tartalom: „Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” 

Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni… (Maxim)

Vélemény: Azt kell mondanom, már régen nem volt ennyire negatív tapasztalatom egy könyvvel kapcsolatban, ugyanakkor mégsem tudom a "Halállista" jelzővel illetni, ugyanis az írónő stílusa egyáltalán nem rossz. Ráadásul, magával az ötlettel sincs semmi probléma, ellenben a megvalósítással... Azzal annál több. Éppen ezért, ez a kritika elég SPOILERES lesz, szóval, ha valaki mindenféleképpen el szeretné olvasni ezt a regényt, ne olvassa tovább a bejegyzést! 

Nos, akkor lássuk, miért nem estem hasra ettől a történettől, holott igen nagy kedvvel kezdtem el olvasni. A fülszöveg alapján ugyanis egy kellően drámai és izgalmas történetre számítottam, ám, ahogyan az lenni szokott, valami teljesen mást kaptam. A főhősnőnk Ashton a tipikus jókislányként mutatkozik be - hiszem a kisvárosi lelkész lánya is egyben -, aki már évek óta az egyik gyerekkori barátjával, Sawyerrel jár, noha neki mindig is a fiú unokatestvére, Beau tetszett. Itt már furcsálltam ezt a dolgot: értem én, hogy Sawyer maga a megtestesült illem és kellem, ami nyilván remekül passzol a lány szülei által dédelgetett álomba, de kérdem én: egy szülő éli a gyereke életét? Neki kell megszabnia, kivel kezd a gyermeke és kivel nem? Szerintem nem, de ez egyéni vélemény. Viszont, ha az ember mégis, valamilyen okból kifolyólag, tudatosan egy ilyen életet választ, akkor meg ne gondolkozzon azon állandó jelleggel, hogy neki ez nem tetszik, és valójában egy teljesen más úton szeretne járni. Egy utat, ami nem a jófiús Sawyer felé, hanem a város fekete bárányaként beállított Beauhoz vezet.  
Aztán, meghal Ashton nagymamája, akit a lány mindenkinél jobban szeretett. Hogyan kell erre reagálni szerinte? Elmegy Beauhoz, aki kicsit kényezteti - íme az első erotikus jelenet a könyvben -... majd másnap megint találkoznak, és Ashton ezer örömmel int búcsút a szüzességének. Kit érdekel, hogy két nappal korábban elvesztette az egyik legfontosabb embert az életében, vagy az, hogy Sawyer a pasija, és nem Beau? Mintha ez teljesen mellékes lenne, szabályosan úgy viselkedik, mint egy ribanc. És ez egy lelkész lánya... Az ember azt hihetné, hogy ha valaki ilyen háttérrel rendelkezik, akkor legalább ilyen téren nem rohan fejjel falnak, vagy ha igen, akkor legalább érez némi bűntudatot amiatt, amit tett. Nos, Ashtonra ez nem jellemző. Teljesen természetesnek érzi, sőt jogosnak tartja, hogy Sawyer távollétében ilyeneket csinál, majd amikor a fiú visszatér, viszonylag sokáig úgy tesz, mintha mi sem történt volna, sőt, egyenesen hülyének nézi a másikat. Biztosan az én erkölcsi mércén van túl magasan, de ezen a ponton azt hittem, megfogom, és beleverem Asht a betonba.
Na, nem mintha Beau egy fokkal is jobb lenne, mint a lány, hiszen ő készségesen asszisztál mindehhez, holott tudja, hogy azt az embert bántják meg ezzel, aki elvileg a legjobb barátja és a rokona egy személyben. De persze, Ash bármit megér neki, még azt is, hogy adott esetben Sawyerrel egymás torkának essenek miatta, mert miért ne. Van itt kérem családi drámának beállított kliséhalmaz is, amivel én személy szerint nem tudtam mit kezdeni... Leginkább azért, mert teljesen feleslegesnek éreztem. Miért kellett egy ilyen teljesen felesleges szálat is beleépíteni ebbe a történetbe? Miért nem lehetett a dolgokat meghagyni eredeti állapotukban és kész? Nem tudom, Glines mit akar majd kihozni ebből a csavarból, de kíváncsian várom.
Tény és való, azt, hogy Beau jobban vonzza a lányt, mint Sawyer, meg tudom érteni. Az utóbbi fiú ugyanis olyannyira egoista tud lenni, hogy az már nekem is fáj. A levelek, amiket a lánynak ír annyira arisztokratikusan vannak megfogalmazva, hogy az valami borzalmas. Végig az járt a fejemben, hogy egy tizenéves srác nem fogalmaz így... Mintha egy másik világból jött volna. Az Ashton és Beau kettősre adott reakciója ugyanakkor teljesen jogos volt, én igazából egy idő után már azért drukkoltam, hogy találjon magának egy jobb lányt... És a regény lezárásából úgy tűnik, erre van esélye. 
Amekkora csalódást okozott számomra ez a könyv, annyira bízom benne, hogy a második rész - aminek Lana és Sawyer lesznek a főszereplői - már sokkal jobban fog sikerülni. Már csak azért is, mert Lana sokkal jobban felépített karakternek tűnik, mint amilyen Ashton volt. 

Ha valaki nem vágyik semmi különlegesre, csak egy kis délutáni kikapcsolódásra, akkor végül is nyugodtan adhat ennek a regénynek egy esélyt, egyszer el lehet olvasni. Bár, ha valaki annyira nünükés az emberi kapcsolatok terén, mint én, akkor lehet, hogy az enyémhez hasonló problémái lesznek majd ezzel a könyvvel.  

Kedvenc karakter(ek): Lana

Gyűlölt karakter(ek): Ashton

Pont: 4/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Béresi Csilla

Kiadta: Maxim Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: ?

Sorozat: The Vincent Boys (#1)