Anne Eliot: Toplistás szerelem

Miért: Megtetszett a fülszövege. 

Tartalom: Hunter tudja, hogy az a balhé a kocsival hülyeség volt. De hát egy popsztártól mindenki azt várja, hogy őrültségeket csináljon, nem? Emiatt még nem kéne az anyjának meg az ügynökének száműznie őt a nagynénjéhez egy isten háta mögötti kisvárosba. Na és kit kérnek meg, hogy segítsen neki álruhában elvegyülni a helyi gimiben? Valami flúgos kiscsajt, aki fiúk közelében teljesen lebénul, és/vagy véletlenül kiüti őket. Remek…

De fura módon a világhírű énekestől a már-már kórosan félénk Vere valamiért mégsem jön zavarba, sőt Hunter mellett be nem áll a szája, imád vele lógni, és folyton pasiszerző tippekért nyaggatja. Vagyis a tinilányok millióinak bálványa pillanatok alatt a barát zónában találja magát. Na ehhez azért neki is lesz egy-két szava! (Móra)

Vélemény: A mai standalone YA-kötetekhez képest meglepően hosszú, ha belegondolok, a legtöbbje általában 350 oldal körül szokott mozogni - ennek ellenére, engem folyamatosan szórakoztatott. 

Ez nagyban köszönhető Vere-nek, bár be kell vallanom, hogy én az elején nagyon nem voltam vele kibékülve. Lehet, egyedül nekem volt vele problémám, de kezdetben kimondottan idegesített. Olyan indokolatlan hisztiket tud lenyomni amiatt a Curtis nevű pasi miatt, hogy az félelmetes. Értem én, hogy eleinte nincsen önbizalma, és tényleg a legapróbb interakciótól is teljesen kikészül - na meg átmegy közönséges idiótába -, de azért van az a pont, amikor ez már nem aranyos, hanem egészen egyszerűen irritáló, na. 

Az egész könyvre jellemző valahogy a bolondosság, annak ellenére, hogy a legeslegeleje, amikor megismerhetjük Hunter édesanyját, kimondottan kellemetlen, rideg hangulatot árasztanak magukból az oldalak. Persze a fiú sem épp egy szent, remekül fel lehet mérni, hogy a nő hozzáállása hogyan tette tönkre egyetlen gyermekének az életét azzal, hogy úgy tett, mintha elfeledkezne róla, hogy ő szülte. Nem mondom, én is láttam már ilyen anyát, aki mintha levegőnek nézte volna a gyerekeit, de azért ez még nem jelenti azt, hogy egyet is értenék vele, vagy csak egyáltalán meg tudnám érteni ezt a fajta mentalitást. Az asszony viselkedését élesen szembe lehet állítani Vere és Charlie szüleiével, akik vele ellentétben szó szerint imádják a gyermekeiket. A csillagokat is lehoznák nekik az égről, ha arról lenne szó, egyszerűen egy rossz szavuk sincs hozzájuk, amit persze a testvérek maximálisan meg is hálálnak. De, ha már Mrs. Kennedy szóba került korábban, itt az ideje, hogy áttérjünk Hunter-re.
Őt sokkal kevésbé éreztem idegesítőnek az elején, mint Vere-t, az pedig külön örömömre szolgált, hogy a karaktere tényleg jelentős változásokon megy át a történtek hatására. Itt most nem csak a külseje teljes átformálására, vagy az új nevére gondolok - ami miatt egyébként néha komolyan el kell gondolkoznom, hogy Huntert, vagy épp Dustin-t írjak-e inkább -, hanem arra is, ahogy lassan összeáll a fejében a kép, hogy lehet, hogy Vere egy rakás szerencsétlenség, kész Isten csapása, ha a fiúkról van szó, de ettől még kifejezetten bájos is tud lenni, így talán nem is akkora csoda, hogy megtetszett neki.
A kapcsolatuk nem pattan ki azonnal, hanem szépen építkezve alakul ki, a kötelező akadályokkal megspékelve, amik szinte elkerülhetetlenek egy ilyen témájú könyvben. Bár szerintem a legnagyobb akadály inkább Vere legjobb barátnője, Jules volt, akit, bár nem utáltam, egyszerűen nem értettem. Az a fajta lány, akinek mindegy, hányszor magyarázod el, hogy valami közbejött, ezért urambocsá' nem érsz  rá, és látványosan nem érti meg.
Számomra egyébként kifejezetten pozitív csalódást jelentett az, hogy ezúttal nem a lánynak kell tepernie a híresség kegyeinek elnyeréséért - vagy épp megtartásáért -, hanem épp fordítva. Hunternek egyáltalán nincs egyszerű dolga, és nem csak Curtis miatt - aki nem tudom, miért kezd el a lehető legindokolatlanabb pillanatban hirtelen érdeklődni a főszereplőnk iránt -, hanem azért is, mer a lány egyáltalán nem gondol bele jó ideig, hogy lehetne esélye a fiúnál. Sőt, teljesen esélytelennek látja a dolgot, még akkor sem bízza el magát, amikor végre valahára megtörik kettejük között a jég.
Kedves, aranyos, szerethető történet, jó stílusban megírva. Bár eddig csak ezt a könyvet olvastam Eliot-tól, ezalapján szinte biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb a többi regényének is utánanézek majd. 

Kedvenc karakter(ek): Vere, Dustin

Gyűlölt karakter(ek): Mrs. Kennedy 

Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv. magyar

Fordította: Kulcsár Júlia

Kiadta: Móra Kiadó

Év: 2016

Oldalszám: 496

Sorozat: -

Kelly Oram: Cinder és Ella

Miért: Zsebi ajánlására.

Tartalom: Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…

Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét? (Móra)

Vélemény: Úgy tűnik, sportot űzök abból, hogy néha olyan könyveket vegyek a kezembe, amik így vagy úgy, de emlékeztetnek a saját életemben előforduló helyzetekre, persze nem teljes egészükben, csak bizonyos vonásaikban - de ebbe szerintem ne menjünk most bele, mert akkor lehet, hogy sosem érnék a bejegyzés végére -. Ez persze nem jelent gondot, mert azt leszámítva, hogy néha igazán érdekes fejeket vághattam olvasás közben, a Cinder és Ella maximálisan meggyőzött arról, hogy ne írjam le magamban teljesen Kelly Oramot - mint ahogyan azt tettem korábban a Szívzűrterápia strébereknek kapcsán -. 
Ez a történet egyszerre vicces, aranyos, és néhol bizony elképesztően szívszorító. Emlékszem, volt egy pont, amikor komolyan tartottam tőle, hogy teljesen elgyengülök, és akkor bizony eltörik nálam a mécses... De szerencsémre, ezt azért sikerült megúsznom.
Kifejezetten tetszett, ahogyan Ella új élete be lett mutatva, bár tény, hogy az újdonsült családja minden egyes tagját agyon tudtam volna verni, igencsak sokáig. Számomra ugyanis elképesztő, és gusztustalan volt látni, hogy hogyan kezelik a lányt, mintha valami utolsó pária lenne, szabályosan undorodik tőle még a saját apja is. Ennek tetejébe pedig, a lány kifejezett kérése ellenére, szántszándékkal olyan helyzetekbe kényszeríti bele, hogy néha komolyan elgondolkoztam, biztos, hogy egy apának így kell viselkednie? Főleg egy olyannak, aki egy másik nőért faképnél hagyta a gyerekét, majd éveken át úgy tett, mintha nem is létezne, miközben az új feleség gyerekeit boldogan felnevelte? Hogy is van ez? Rengeteg önző karakter van a történet elején, ezért aztán csak még közelebb nőtt a szívem Ella, de a maga módján Cinder is. Persze kettejük története sok szempontból nem említhető egy lapon, hiszen a lánynak klasszisokkal komolyabb problémákkal kell szembesülnie az átlagos életében, mint a fiúnak a maga átlagon felüli életvitelében, ami sokszor nagyrészt az irányítottságról, na meg a csillogásról szól. Mindkettejük helyzete megérthető valahol, de azért tegye fel a kezét, aki jobban sajnálta Cindert! Mindjárt gondoltam.
A két főszereplőnk közötti kapcsolat engem nagyon szórakoztatott, főleg az a vonása, hogy csak e-mailek segítségével tartják a kapcsolatot, ami persze megkönnyíti Cinder dolgát, hiszen nem kell attól tartania, hogy muszáj lenne felfednie a személyazonosságát a lány előtt, de azért ez elég kellemetlen helyzeteket is szül, és ez a fajta megközelítés nekem kifejezetten tetszett, mivel Oram bemutatja, hogy azért az ilyen távkapcsolatoknak - legyen szó barátságról, vagy effektív párkapcsolatról, az most lényegében mindegy - igenis megvannak a maga komoly hátrányai is.
Egyszerűen nem tudok rosszat mondani erre a könyvre. Persze vannak benne kifejezetten gonosz karakterek, de miattuk nem lenne értelme lehúzni a regényt, hiszen okkal gonoszak. Kifejezetten igaz ez Cinder "barátnőjére" Kaylee-re, akitől esküszöm, sokszor kedvem támadt meztéláb rugdosni a falat, olyan lehetetlenül viselkedett. Különösen igaz volt ez a regény csúcspontján, ami az egyik legszebb pillanat kellett volna, hogy legyen, erre neki még azt is sikerült szépen tönkretennie. Hát gratulálok neki! Szívesen lenyelettem volna vele egy ciánkapszulát.
Mindenféleképpen ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a mesefeldolgozásokat, mert a Cinder és Ella elképesztően jól, és meglepően hitelesen hozza a kötelezőt. Minden benne van, ami egy ilyen modern tündérmeséhez kell, egyszerűen nem tudtam vele betelni. Egyszer muszáj lesz beszereznem.

Kedvenc karakter(ek): Cinder, Ella

Gyűlölt karakter(ek): Kaylee, Ella családja

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Vándor Judit

Kiadta: Móra Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 400

Sorozat: -

Blogturné #91 - Lauren Morrill: Vakrandi a vézgettel

Miért: megtetszett a fülszövege.

Bevezető: A Móra Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere egy olyan londoni utazásra invitál benneteket, mely során nyugodtan elhajíthatjátok az útikönyveiteket, és rábízhatjátok magatokat pimasz idegenvezetőnkre, Jasonre. Kalandból és romantikából garantáltan nem lesz hiány!

2015. október 12-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartalom: Julia semmit nem bíz a véletlenre, köszöni szépen. Pláne nem egy 
tanulmányi kirándulást Londonba, ami a hozzá hasonló Shakespeare-rajongóknak az ígéret földje! 
Csakhogy a kiszámítható terveknek lőttek, amikor idegesítő osztálytársával, a szabályokat hírből sem ismerő Jasonnel kerül párba az út idejére. Már első este egy vad buliban találják magukat, és másnap Julia flörtölős SMS-eket kap egy ismeretlen számról! A lány persze kíváncsi a rejtélyes imádóra, ezért alkut köt az ördöggel (izé… Jasonnel), aki segít kideríteni, ki küldi az üzeneteket, ha Julia hajlandó végre lazítani egy kicsit. A kalandos hajsza során a lány sok mindent megtanul, ami nem szerepel (kismillió) útikönyvében − például hogy semmi nem lepi meg annyira az embert, mint az igaz szerelem. (Móra)

Vélemény: Azt el kell ismernem, hogy a maga módján nagyon vicces könyvről van szó, de én úgy éreztem, néhol kimondottan ékegyszerű poénokkal operál a könyv, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem. Én sajnos tartozom azok közé, akik kedvelik az ilyesmit, de emiatt nem is fogom azt mondani, hogy rossz lenne. Az sem kizárt, hogy csak engem nem kapott el jókor, de ez majd csak akkor fog kiderülni, ha egyszer újraolvasom. Nekem ugyanis többször is olyan érzésem volt, hogy egy-egy poén egyszerűen nem működik, és inkább hagy maga után egy kínos, feszengős érzést, mint a jóleső nevetését. Persze, lehet, hogy csak én nem tudtam értékelni Morrill stílusát.

Ami mellett viszont nem tudok elmenni, az az a tény, hogy a két főszereplőnknél, Julia-nál és Jason-nél gyerekesebb karaktereket én már nagyon régen nem láttam olyan YA-könyvben, ami inkább a 14 év feletti korosztálynak szól. Néha komolyan elgondolkoztam rajta, hogy most tényleg 17 évesekről, vagy inkább 10 éves kisgyerekekről olvasok. Ezért sem éreztem semmilyen kémiát kettejük között, és itt most nem is feltétlen arra a fajtára gondolok, amiből később a szerelem is kibontakozhat, hanem szimplán arra, amikor a szereplők sehogy se passzolnak. Az interakcióik több sebből véreznek, mint amennyit egy kezemen meg tudok számolni. Ugyanakkor, hogy ne csak a szerintem negatív dolgokról beszéljünk, a könyv legnagyobb erénye a szerelmi háromszög. Esküszöm, ennél ötletesebb és viccesebb megoldását még nem láttam ennek a helyzetnek, ugyanis távolról sem olyan, mint amire én első körben gondoltam, sőt, annál sokkal kreatívabb és érdekesebb volt. Kicsit sajnálom is, hogy ez a történetnek csak egy kis szeletét tette ki, bár látni az alakulását kifejezetten szórakoztató. 

Egy másik, szerintem nagyon jó dolog, az a hangulata. Hiába az infantilis szereplők, a cselekménynek, mivel mégis csak egy tanulmányi kirándulásról van szó, olyan jellege van olvasás közben, mintha egy turistáknak szóló útikönyvet lapozgatnál, amivel sikerült belopnia magát a szívembe valamilyen szinten, hiszen érdekes volt egy diáklány szemüvegén át felfedezni a londoni helyszíneket. Plusz! Kevés a romantika. Sokan biztosan nem erre számítottatok egy LOL-könyv kapcsán, de én úgy vagyok vele, hogy ez a könyvnek az előnyére vált. Végül is, elég hülyén nézett volna ki, ha a cselekmény nagy része arról szólt volna, hogy a két főszereplő nyalja-falja egymást azzal a tipikus "gyűlöllek és szeretlek"-mentalitással. Kétségtelen, hogy abból is nagyon jó dolgokat ki lehetne hozni, de itt nem volt rá szükség. Egyébként se tudtam volna elképzelni se Jason-ről, sem pedig Julia-ról, hogy vevők lennének az ilyesmire. 

Sajnos a mellékszereplők nagyon kidolgozatlanok, pedig kifejezetten érdekes volt minden fejezet elején az egyik-másik karaktertől jött sms-eket olvasni. Morrill stílusával végül is nincs baj, szerintem szerethetően ír, még, ha ez olykor a szereplőknek hála nem is jön át igazán, de amikor például a kirándulások bemutatására koncentrál, az nagyon olvasmányos és érdekes. Ettől még persze nem lesz dokumentum-jellege a könyvnek, ettől még kellemes kikapcsolódást nyújthat annak, aki vevő egy nyomozós limonádéra. :) 

Kedvenc karakter(ek): Chris

Gyűlölt karakter(ek): Julia

Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította:  Chovanecz-Molnár Éva
Kiadta: Móra Könyvkiadó
Év: 2015
Oldalszám: 392
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

10.12. - CBooks
10.14. - Kelly & Lupi olvas
10.15. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során egy kis angliai utazásra invitálunk Benneteket. Minden állomáson találtok egy rövid sms üzenetet Juliától, valamint egy fotókollázst, melyek együttes segítségével ki kell találnotok, mely helyszínre vagy épületre gondoltunk.

Ha mind a három feladványt megoldottátok, és a szerencse is mellétek szegődik, megnyerhetitek a Móra Kiadó által felajánlott regény egyik példányát.

Amennyiben szeretnétek még nagyobb esélyekkel indulni a fődíjért, úgy extra pontok fejében készíthettek egy képet kedvenc angliai helyszínetekről, a Vakrandi a végzettel szereplőiről, annak bármely jelenetéről,  Shakespeare-ről, vagy valamely művéről. Az alkotások beküldésével egyidejűleg hozzájárultok ahhoz, hogy feltöltsük őket a Blogturné Klub facebook oldalára.  (Ez a feladat opcionális, nem kötelező megcsinálni!)

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A mai SMS: 

Lenni vagy nem lenni? - ezt akár mostani színhelyünk is kérdezhetné, ugyanis 398 év alatt háromszor épült fel. Először tűzvész áldozata lett, másodszor pedig egy puritán kormány új rendeletének esett áldozatául. - J.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #81 - Julie Anne Peters: Mire ezt olvasod, én már nem leszek

Miért: Valami igazán érvágósat akartam olvasni.

Tartalom: Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás. (Móra)

Vélemény: Érvágást akartam, hát, megkaptam. Ezt ne úgy értsétek, hogy annyira rossz volt a könyv, hogy pánikszerűen kerestem volna a borotvát, vagy ilyesmi, hanem annyira mély benyomást tett rám az egész történet, hogy a végén már-már én is öngyilkos akartam lenni. Apropó, öngyilkosság: 16 év alatt senkinek sem ajánlom ezt a könyvet! Mivel az egész regény arról szól, hogy egy lány tudatosan készül az öngyilkosságra, értelemszerűen rengeteg utalás van arra, miként érdemes - vagy, inkább lehetséges, mondjuk így - az ilyesmit véghezvinni, így aztán senkinek sem hiányzik, hogy egy fiatalabb olvasó innen ötleteket merítsen, ha épp maga alá temetné a depresszió... Ostobaságnak tűnhet, de sajnos megtörténhet, nem ez lenne az első alkalom a világtörténelemben.

Nem tudom, ismeritek-e Goethe: Az ifjú Werther szenvedései című regényét, de amikor megjelent, akkora hatást gyakorolt az olvasókra, hogy az nem csak egy, az öltözködés terén tapasztalt divathullámot indított el a német nyelvterületeken, hanem egy valódi öngyilkosság-hullámot is. Ennek az az oka, hogy a könyv végső üzenete ez lenne: ha a választottad nem szeret viszont, inkább öld meg magad. Mondanom sem kell, hogy ennél rosszabb mondanivalót keresve sem találhatnánk. 

Valami hasonló történhet azzal is, aki elmerül Daelyn történetében, ugyanis itt az E/1-es formula, valamint az, hogy látjuk visszafelé pörögni a napokat, igencsak rányomja a bélyegét az ember hangulatára, s éppen ezért maximálisan be tudja rántani az olvasót. Jay Asher: Tizenhárom okom volt című könyvénél nincs ilyen problémája az embernek, hiszen mi már csak végighallgatjuk az öngyilkosságra készülő lány vallomását, hogy mi vezetett el a tettéig... Itt azonban valósággal át is éljük. 

Daelyn motivációja elsősorban az úgynevezett bullying-ban rejlik, amit egy szóval nem is tudnék nektek lefordítani, de szerintem az iskolai bántalmazás fogalma fedi le a legjobban, hogy mit is jelent ez a szó. Sokunknak lehetett része ilyesmiben, de szerintem csak keveseknek fordult meg valaha is a fejében, hogy amiatt, hogy a társai csúfolják, öngyilkos akarjon lenni. A szerkesztők azonban gondoltak erre is: a könyv végén található néhány segítő telefonszám, és webcím, ami adott esetben segítséget kínál azoknak, akiknek ilyesmi eszébe jut, és szerintem ez egy remek gondolat. Butaságnak tűnhet, de szerintem kifejezetten hasznos lehet, látva, milyen generációk nőnek fel mostanában... 

Szóval: nagyon komoly, nehéz olvasmányról van szó, ami lehúz magával a francba, és nem csak azt mutatja meg, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással az emberek, de azt is, hogy milyen gyengék tudunk lenni mi magunk is, ha pár rossz szót ennyire a lelkünkre tudunk venni. Olyannyira, hogy adott esetben észre sem akarjuk venni, ha valaki segítő kezet akar nyújtani felénk.

A történet vége számomra nagyon elgondolkodtató volt, ugyanis nincs valódi vége. Nem tudjuk meg, pontosan mi történik Daelynnel az utolsó pillanatban, így ahányan vagyunk, annyian értelmezhetjük az utolsó oldalakat. Meg meri tenni? Vagy nem? Erről szerintem sokáig el lehetne diskurálni. De, akár arról is, hogy vajon megérthető-e az egyes emberek motivációja egy ilyen helyzetben, avagy sem. 

Kedvenc karakter(ek): -

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: M. Szabó Csilla

Kiadta: Móra Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 248

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

08/14 Dreamworld

08/15 Bibliotheca Fummie

08/16 Always Love a Wild Book

08/17 Zakkant olvas

08/18 CBooks

08/19 Könyvszeretet

Nyereményjáték: 

Mostani játékunk középpontjában nem is állhatna más, mint az öngyilkosság igen komoly témája, mely számtalan írót megihletett már.
Minden blogon találtok egy rövid leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, melyik könyves karakterre gondoltunk, s ha ez megvan, akkor beírni a nevét (egyetlen kivétellel kereszt- és vezetéknév is kell!) a rafflecopter megfelelő sorába.
Továbbá láthattok egy keresztrejtvényt is, melyet gondosan töltögetve egy fontos üzenetet kaptok a pirossal jelölt fősorban, amit a turné befejeztével szintén be kell írnotok a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába.
Tehát hat darab karakternek a nevét, valamint a rejtvény főmegfejtését várjuk tőletek. Jutalmatok pedig ezúttal sem marad el, ugyanis a kiadó jóvoltából megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Az én karakterem leírása: A tizenhét éves lány egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. Mindössze annyira emlékszik, hogy véget akart vetni életének, amikor megpillantott egy fiút a játszótéren.

a Rafflecopter giveaway

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Miért: Zsebi ajánlotta.

Tartalom: Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét… (Móra)

Vélemény: Ezzel biztosan sokaknál ki fogom húzni a gyufát, de engem a legkevésbé sem győzött meg az írónő. Ugyanarra a könnyed, egyszerű történetre számítottam, mint amilyet Marni Bates-től olvastam, ehhez képest, elég hamar arra lettem figyelmes, hogy ideges lettem olvasás közben. Ezt a hatást pedig a főszereplőnknek, Averynek sikerült kiváltania belőlem elsősorban, akit esküszöm, szívem szerint több alkalommal is kivágtam volna az ablakon. 

Én elhiszem, hogy elvileg zseni a lány, de ebből miért következik, hogy az élethez viszont annyira sötét, hogy sötétebb már nem is lehetne? Nem viccelek, nem látja a fától az erdőt, a lehető leglehetetlenebb következtetéseket vonja le az egyes dolgokból - például abból, hogy, hogy együtt nőtt fel Aidennel, számára egyenesen következik, hogy össze kell házasodniuk, mert egymásnak teremtette őket az ég, meg mit tudom én. Ehhez persze nagyban hozzájárul a két édesanya is, akik igen erőteljesen adják alá a lovat ezen a téren, de olyan mértékben, hogy azt hittem, a pofám leszakad tőle. Egyébként is erős túlzásnak érzem, ahogy a két család, jobban mondva a két nő kapcsolatát mutatja be a könyv, de ez lehet, hogy csak az én sekélyességemet jelzi, ezt nem vitatom.
Adott ez a nagyon furcsa szerelmi háromszög Avery, Aiden és Grayson között, ami leginkább attól válik azzá, hogy elképesztően gyorsan alakul ki. Az egyik pillanatban az idősebbik fiú még oda se bagózik a lány jelenlétére, a következőben pedig már csak rá tud gondolni... Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra ez több, mint irreális. Éppen ezért nem tudom azt mondani, hogy a romantika kimagaslóan jó lett volna, bár azt el kell ismernem, voltak aranyos  Ráadásul nem vagyok odáig az ilyen hősszerelmes típusokért, bár az tény, hogy az öcsike sokkal többször húzta ki nálam azt a bizonyos gyufát, ugyanis akkora szemétláda, hogy néha kedvem támadt volna felgyújtani. Egyébként sem szeretem azokat a karaktereket, akik azt hiszik magukról, hogy ők az atyaúristen, ráadásul Aiden még rendesen rá is játszik erre, amitől nekem még a gyomrom is felfordult.
A mellékszereplők terén azért éreztem némi kreativitást Oram részéről, ezen a téren kiemelném a tudós klub egyik tagját, Libby-t, akinek néhányszor sikerült megnevettetnie, főleg azért, mert egy kockákra egyáltalán nem jellemző attitűddel rendelkezik, ami jó pillanatokat eredményez. Igazi fénypont volt az én szememben, de lássuk be, ez még kevés ahhoz, hogy elvigye a hátán a könyvet.
Nem kell tőle sokat várni, talán egyszeri kikapcsolódásnak még jó is lehet, ha az embert megfogja a történet.

Kedvenc karakter(ek): Libby, Owen
Gyűlölt karakter(ek): Avery, Aiden
Pont: 4/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította:Vándor Judit
Kiadta: Móra Könyvkiadó
Év: 2015
Oldalszám: 232
Sorozat: -

Marni Bates: Roksztárt kaptam karácsonyra

Miért: Valami pörgős, könnyed könyvet akartam olvasni. 

Tartalom: Holly előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél használni…

Amikor később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszerû ReadySet dobosa.
Az internetre pillanatok alatt felkerülnek a kettőjükről készült botrányos fotók, amik veszélybe sodorják az együttest. Dominic ezért ráveszi Hollyt, hogy a hajóút idejére játssza el a barátnője szerepét. A kamu kapcsolattal csak-csak megbirkóznak, na de a valódi érzelmekkel… (Móra)

Vélemény: Az Ugly Love után, ami a maga módján igencsak megfeküdte a gyomromat, valami könnyedebb könyvet akartam olvasni. Így jutottam arra, hogy megpróbálkozom Marni egyik könyvével, akit a Könyvhéten volt szerencsém látni dedikálás közben. Igazság szerint már ott észrevettem, hogy mennyire pozitív személyisége van. Ez lehet, hogy furcsán hangzik, de olyan személyisége van a lánynak, ami szabályosan felvillanyozza a környezetét. Egész idő alatt mosolygott, minden dedikáltatóval nagyon kedves volt, sőt, még ajándékot is hozott nekik. Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy szívesen olvasnék tőle, hogy vajon ez a fajta attitűdje mennyire tükröződik vissza a könyveiben... És azt kell mondanom, eléggé. 

A Rocksztárt kaptam karácsonyra egy nagyon aranyos kis limonádé, feltéve, ha az ember úgy kezdi el olvasni, hogy előtte kikapcsolja az agyát, s ahelyett, hogy a történet lehetetlenségére és életszerűtlenségére koncentrálna, inkább a poénokra figyel. Ha ilyen mentalitással vág bele valaki imádni fogja, mint én. Holly és Nick története nagyon aranyos, nagyon rózsaszín, és elképesztően cukormázas, de közben tele van öniróniára és szarkazmusra építő poénokkal, amik remekül megtörik ezt a "minden tökéletes, cuki és szép" légkört. 

Mindkét főszereplőnk egy-egy egyéniség, de azért ne várjuk tőlük, hogy megmentik a világot... Nem is ez a céljuk, hanem az, hogy szórakoztassanak minket, és azt sikerül is. Mivel az esetek túlnyomó többségében be vannak zárva a hajó egyik lakosztályába, rengeteg párbeszéd van benne, amik pattogósak, viccesek, egyszerűen felderítik az embert - ami elég kellemetlen tud lenni, ha az éjszaka közepén hangosan röhögsz rajta, miközben a szüleid a szomszéd szobában már pihenni szeretnének -. Remekül kijön, hogy mennyire különböznek egymástól, és ehhez semmi köze annak, hogy a fiú híres, a lány pedig nem. A felfogásuk és a gondolkodásmódjuk teljesen eltérő, és ez nagyon meglátszik, de szerintem éppen ez teszi érdekessé. A romantika olykor kissé mesterkélt - a körülményeket figyelembe véve ez nem is csoda -, de vannak igazán jó

Ami nagyon tetszett még, az a mellékszereplők. Külön kiemelném ezen a téren a ReadySet banda két másik tagját, Christ és Timet, utóbbit főleg azért, mert - enyhe spoiler, bár ez már gyakorlatilag azonnal kiderül - ő az egyik meleg karakter a könyvben, ám ez teljesen természetesen van tálalva a könyvben. Nincs benne semmiféle dráma, csak egy mellékes információ. Nincs túlragozva, részletezve, vagy ilyesmi, mert ez egy kicsit sem számít. Teljesen természetesnek veszi mindenki, és ezt imádtam. 

Negatív ellenpéldaként említeném Holly két unokatestvérét, Claire-t és Allisont, akiket szívem szerint elástam volna a hátsó kertben. Ennyire unszimpatikus, akasztani való karakterekkel már régen találkoztam, de ide sorolhatnám az anyjukat is, akinek az a mániája, hogy Holly súlyán problémázik... Amire én csak annyit tudok mondani, hogy végre egy olyan főhősnő, aki, bár nem kövér, vagy ilyesmi, de van rajta mit fogni. Nem is emlékszem rá, hogy mostanában olvastam volna olyan könyvet, amiben a főhősnőnknek nem tökéletes az alakja, de ez valójában nincs kihangsúlyozva, tehát nem arra épít a cselekmény, hogy bár a lány duci, mégis megtalálja a nagy szerelmet.

Ugyan ez a kötet elméletileg nem tartozik bele a Smith High-sorozatba, vannak benne utalások az első részre, ami azonban nekem egy kicsit sem volt zavaró, annak ellenére, hogy még nem olvastam azt a könyvet - de ezek után mindenféleképpen sort kerítek majd rá -. Sőt, még azt is mondhatnám, hogy sikerült meghoznia a kedvemet az olvasáshoz.

Kedvenc karakter(ek): Nick, Tim, Corey
Gyűlölt karakter(ek): Allison, Claire, Jen
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Zalotay Melinda
Kiadta: Móra Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 302
Sorozat: -

Blogturné #44 - Komal Kant: Mire jó a rosszfiú?

Miért: Megtetszett a fülszövege

Bevezető: A LOL-könyvek sorozat újabb taggal bővül, ugyanis a Móra kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Komal Kant: Mire jó a rosszfiú? c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Luca és Ashton zűrös párosának fergeteges történetét.

2015. március 1-től, minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartalom: Ashton keményen megdolgozott azért, hogy felküzdje magát a gimis tápláléklánc csúcsára. Amikor pozíciója váratlanul veszélybe kerül, bármire hajlandó, hogy mentse a menthetőt, még arra is, hogy segítséget kérjen a szomszédban lakó szexi rosszfiútól.
Luca és Ashton gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. A srácból mostanra tetkós, antiszoc rocker lett, aki enyhén szólva nem repes az örömtől, hogy kisegítse az elkényeztetett királykisasszonyt. Pláne nem úgy, hogy a pasiját kell alakítania!
A zűrös páros kezdetben legszívesebben megfojtaná a másikat egy kanál vízben, de az igazi gondok akkor kezdődnek, amikor kiderül, milyen félreértés miatt szakadt meg köztük a kapcsolat hét éve.
Eddig az tűnt lehetetlennek, hogy öt percnél tovább elviseljék egymást, most meg az, hogy öt percnél tovább levegyék a kezüket a másikról… (Móra)

Vélemény: Az első szó, ami eszembe jut erről a könyvről, az a kikapcsolódás. Egy pillanat alatt képes berántani az olvasót, noha a története távolról sem egy világmegváltás. Viszont, aranyos, magával ragadó, és vannak benne igencsak találó újdonságok. A második pedig alighanem az, hogy cuki, bár ezt elsősorban a férfi főszereplőnknek, Luca-nak köszönhetjük. Ő az egyik mintapéldánya annak, amikor semmi értelme a puszta külsőségek alapján megítélni az embert, mert akkor sok esetben egy remek lehetőséget mulasztunk el arra vonatkozóan, hogy megismerjünk valakit, aki sokkal értékesebbé válhat számunkra, mint az első hinnénk.
A viselkedése mögött megbúvó dráma azonnal szimpátiát vált ki az emberből, bár, engem sokkal inkább az fogott meg e tekintetben, hogy a történet ezen része nem csak őt érinti, hanem Ashtont is. Szerintem ez egy remek húzás volt Kant részéről, nekem ugyanis eszembe sem jutott volna abba a bizonyos félreértésbe, amiről a fülszövegben is szó van, egy ilyen vonatkozású elemet beleépíteni. Mindenki tudja, hogy a család a legfontosabb dolog a világon, és ez ebben a könyvben is visszaköszön, nem mindennapi módon, éppen ez teszi számomra igencsak emlékezetessé.
A mellékszereplőkről sem szabad elfeledkeznem, akik közül engem Eddie fogott meg a legjobban. Sokszor úgy éreztem, hogy ő amolyan béke szigeteként funkcionál a Luca baráti társaságát övező drámatengerben. Bárkinek, bármilyen problémája is van, hozzá bátran fordulhat, és ez teszi végtelenül szimpatikussá. Az idejét se tudom már, mikor éreztem úgy utoljára egy ilyen mellékszereplő iránt, hogy azt mondogattam magamban: ha ő nem kap valamikor a közeljövőben külön kötetet, akkor egyenesen a kardomba dőlök. Megérdemli, hogy jobban is megismerhessük.
A többiek terén azonban meglepő egysíkúság jellemző, és kiemelkedően igaz ez Ashton esetében, akinél irritálóbb női főhősnővel már nagyon régen nem találkoztam. Nem tudom, hogy ez szándékos, vagy csak véletlen volt-e az írónő részéről, de sikerült egy olyannyira idegesítő, rikácsoló miss ribancot kreálnia belőle, hogy sok esetben szívem szerint mezítláb a falba rúgtam volna tőle. Az elején egyáltalán nem értettem, hogy vajon mit ehet majd egymáson ő és Luca... És az igazat megvallva, még most sem egészen értem. Szép a gyerekkori barátság, meg minden, de amikor valaki ilyen drasztikus jellemromboláson esik át, mint Ashton, és válik egy üresfejű, nyávogó csajjá, akkor komoly kétségeim támadnak Luca józan ítélőképességével kapcsolatban. Na, nem mintha bármelyik másik, lehetséges alternatívaként felvonultatott lány jobb lett volna nála... De akkor is.Hogy volt-e jellemfejlődés a történetben, ezt nehezen tudnám megmondani... Szerintem mindenkinek magának kell elolvasnia ezt a könyvet, hogy el tudja dönteni, mert én jelen pillanatban döntésképtelen vagyok.
A romantika egyébként aranyos, az elején kimondottan jópofa a maga esetlenségével, ám ha engem kérdeztek, lehetett volna jobb is... Így sem volt rossz, de véleményem szerint Kant épített bele olyan elemeket, amik teljesen feleslegesek voltak, a cselekmény és a karakterek közti kémia színvonalát figyelembe véve.
Nem egy világmegváltás a történet, és még csak azt sem tudom mondani, hogy sohasem láthattunk még ilyet, de ettől még egyáltalán nem rossz, sőt. Számomra a jó fordítás vitte el a hátán elsősorban, mivel annyira drasztikusan újat nem találtam benne. Bár - és ez lehet, hogy csak az én problémám -, de a könyv végével valahogy nem tudtam mit kezdeni. Szerintem nagyon összecsapott volt a történet többi részéhez képest, ezért remélem, hogy ebből a szempontból a folytatás már javuló tendenciát fog mutatni.

Kedvenc karakter(ek): Luca, Eddie

Gyűlölt karakter(ek): Ashton

Pont: 8/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Kulcsár Júlia

Kiadta: Móra Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 320

Sorozat: With me (#1)

Résztvevő blogok listája: 

Március 1 - Media Addict

Március 3 - Kelly Lupi olvas

Március 5 - CBooks

Március 7 - Dreamworld

Március 9 - Zakkant olvas  

Beleolvasó

Nyereményjáték: 

Luca apja halála után megváltozott. Haját feketére festette, testére tetoválások kerültek, és megalapította saját garázsbandáját. Mi pedig elirigyelve tőle ez utóbbit, úgy döntöttünk, megteremtjük a magunk rockegyüttesét, méghozzá nem is akármilyen tagokkal! A casting során magyar és külföldi kiválóságok közül szelektáltuk ki azt az öt kedvencünket, akikből létrehoztuk a Szkeptikus Spirál btk-s változatát.

Nektek nincs más dolgotok, mint..
1) ...elindítani kedvenc rockzenéteket (természetesen csak a hangulat megalapozása végett javasolt, de nem kötelező).
2) …az állomásokon található információmorzsák alapján kitalálni, melyik híres zenészről van szó, majd beírni a nevét a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. És ezt megismételni minden állomáson, hisz egy együttes csak akkor az, ha minden tagja megvan. (Kötelező!)
3) …keresni a blogturnés rockbandánknak egy frappáns nevet. (Nem kötelező, de extra pontokat ér.)
4) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.

1977. február 16-án születtem Norwoodban. 13 évesen kezdtem basszusgitározni, és 15 voltam, amikor barátommal, Adam Gontierral megelapítottuk a Groundswell zenekart, melyhez csatlakozott Neil Sanderson, Phil Crowe és Joe Grant. 1995-ben Phil és Joe úgy döntöttek: továbbállnak, így két évre pihenőre vonultunk, hogy 1997-ben újult erővel és egy teljesen új névvel térjünk vissza - jelenleg is ez a bandánk neve.

Feleségemmel, Rhondával és két gyermekünkkel, James-szel és Graydennel boldog családként élünk együtt.

Jellegzetességem az alsó ajkam jobb felén található piercingem.

a Rafflecopter giveaway