Blogturné #178 - John Corey Whaley: Kobak

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: „Képzeld ​​csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz egy újban.”

Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét.

A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe.

Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét.

A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal. (Merit)

Vélemény: Kissé felemás a kapcsolatom ezzel a könyvvel, azt hiszem. A maga nyersségével az Örökké a tiédet juttatta eszembe, pedig a történetet tekintve nem sok párhuzam van a két regény között - úgy is mondhatnánk, hogy semmi -. Mégis, a hangulatuk, és valahogy a végkicsengésük - nem maga a történés, hanem az, ahogyan hat az olvasóra - nagyon hasonló. 

Kétségtelenül az a legnagyobb erénye, hogy Whaley képes elgondolkodtatni az embert. Jóllehet, Travis szemszögén át, E/1-ben látunk mindent, mégis, nekem folyamatosan az a kérdés járt a fejemben, hogy vajon én miként cselekednék a főszereplőnk helyében, aki kétségkívül egy nem mindennapi helyzetben találja magát. Azokba a technikai részletekbe, hogy ez a fejlevágós dolog vajon tényleg működhet-e a jövőben, avagy sem, szerintem nem érdemes belemenni, mert nyilván egy kicsit sem lennék kompetens ebben a témában. Azt viszont el tudom nektek mondani, hogy Travis rendkívül érzékletesen mutatja be nekünk, hogy mennyire nehéz boldogulnia az új életében. Hiszen öt év nem olyan sok idő, mégis, arra bőven elegendő, hogy pont a leglényegesebb dolgok megváltozzanak a szerettei életében, neki pedig ehhez alkalmazkodnia kellene, és jelen pillanatban az utolsó szón van a hangsúly. 

Bármennyire is imádtam a könyvet, azt be kell látnom, hogy Travis-t sokszor egészen egyszerűen utáltam, talán éppen azért, mert teljesen másként gondolkodom, mint ő. Nekem végig olyan érzésem volt, hogy a helyzete miatt csakis saját magával törődik. Nem számít, mi változott meg az elmúlt öt évben, akkor is, minden térjen vissza a régi kerékvágásba, akkor, amikor ő még beteg volt, de mindenki mellette állt. Ez az, ami az én meglátásom szerint lehetetlen. Elvárni azoktól az emberektől, akik egyszer már búcsút vettek tőle, és lényegében meggyászolták az elvesztését - abban a hitben, hogy talán sosem látják őt viszont, hiszen a múltban ez a technika finoman szólva gyerekcipőben járt -, hogy most újra körülugrálják, mintha mi sem történt volna, finoman szólva elborult dolog volt a részéről. Különösen igaz ez a két legjobb barátjával, Kyle-lal és Cate-tel kapcsolatban, akiknek nyilván megvannak a maguk problémái, és éppen ezért nem képesek úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Öt év éppen elég idő ahhoz, hogy az ember felnőjön, és már a korának megfelelő döntéseket hozzon. Kylék felnőttek, huszonegy évesek lettek, míg Travis megmaradt tizenhat éves, és nyilván az nem várható el tőle, hogy egy pillanat alatt felnőjön - irreális is lenne -, de azt igazán megtehette volna, hogy legalább megpróbálta volna megérteni a környezetét, ahelyett, hogy csak önmagával törődik. 

Számomra a könyv a végtelen önzésről és annak káros hatásairól szól, annak ellenére, hogy az elgondolkodtató alaphelyzet lesz az, ami miatt akár még évek múlva is emlegetni fogom ezt a könyvet. Az író valami rendkívülit alkotott, ami egyszerre meglepő, elgondolkodtató, és megdöbbentő. Látni, ahogyan Travis-ben lassan, de tudatosan összeállnak a dolgok, és megpróbálja megérteni a dolgok mikéntjét, olykor egészen szívszorító, és valljuk be, elszomorító. Talán senki sem tudja, hogy miként is reagálna az ő helyzetében istenigazából, de azt hiszem, mindannyiunknak lennének ötleteink. 

Ez megint csak egy olyan könyv, amit az embernek muszáj elolvasnia ahhoz, hogy ténylegesen véleményt tudjon róla alkotni, mert csak így, kritikák alapján szerintem nehéz eldönteni, hogy vajon tetszene-e vagy sem. Mindenféleképpen érdemes kézbe venni, s ha mást nem is, legalább beleolvasni, és elképzelni, vajon mi hogyan cselekednénk Travis helyében. Vajon helyt tudnánk-e állni egy számunkra teljesen új világban? 

Kedvenc karakter(ek): Cate
Gyűlölt karakter(ek): Travis
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: ÉTK
Év: 2016
Oldalszám: 256
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

07/23 Always Love a Wild Book
07/25 Sorok között
07/27 Kelly & Lupi Olvas
07/29 Deszy könyvajánlója
07/31 CBooks
08/02 Dreamworld

Nyereményjáték:

Travis története fikcionális, azonban a való világban is történtek olyan esetek, amelyeket igazi csodának tekinthetünk. A mostani nyereményjátékban az lesz a feladatotok, hogy a megadott információk alapján kitaláljátok, kikkel történt meg az elképzelhetetlen. A játékban helyes válaszokat adók közt pedig kisorsolunk három példányt John Corey Whaley: Kobak című regényéből.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A 17 éves lány ~110km/h-nál szenvedett autóbalesetet, amelyben többek közt a nyaka és a háta is eltörött. / 11 fémrúddal és további csavarokkal tudták megmenteni őt. / A legveszélyesebb műtét során 6 rudat helyeztek el a gerincoszlopa mentén, hogy megtartsa azt.

a Rafflecopter giveaway