Miért: Toffytól kaptam kölcsön.
Tartalom: Amint leszáll az éj, én leszek a legszörnyűségesebb fenevad, aki az éjszakában portyázik: parancsolok az elemeknek, és nem ismerek félelmet. Évszázadok óta védem az ártatlanokat, cserébe nem kérek semmit, csak álmaim asszonyát. Sunshine Runningwolf nem akar többet, csak ezt az éjszakát, de valahányszor ránézek, elkezdek sóvárogni olyan álmok után, amelyeket már évszázadokkal ezelőtt eltemettem magamban. Tudom, hogy a szerelmem a halált jelentené számára. Megátkoztak, arra kárhoztattak, hogy soha ne ismerjem meg a békét és a boldogságot – míg ellenségem a sötétben lapul és arra vár, hogy mindkettőnket elpusztítson… (Ulpius)
Vélemény: Ez volt az első rész, aminél tényleg érezni lehetett, hogy nem csak egy különálló részt olvas az ember, hanem egy olyan regényt, aminek igen komoly szerepe van a nagy egész szempontjából. Ezt azonban még véletlenül sem Talon és Sunshine jelenlétének köszönhetjük - bár ők ketten is megérnének egy misét -, hanem az őket körülvevő "mellékszereplőknek". Például Acheronnak, akinek igen komoly szerep jutott ebben a részben, ráadásul az ő jelleméről, sőt, bizonyos értelemben még a hátteréről is meg lehet tudni, igaz, végig olyan érzése van az embernek, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa. Mivel a Sötét Vadászok vezetője egy saját kötettel is büszkélkedhet, jelen pillanatban még elképzelni se nagyon tudom, hogy mik derülnek majd ki róla... De, hogy érdekes lesz, az egészen biztos. Eddig, az előző részben nemigazán vetítette előre Kenyon, hogy kiknek szán még komolyabb szerepet a Sötét Vadász - univerzumban, mégis, most több olyan szereplő is feltűnik a színen, akikkel kapcsolatban egy-egy jelenettel, esetleg beszélgetéssel jelzi, hogy még komoly szerepet szán majd neki a későbbiekben. Ilyen például Vane, az egyik farkas, akinek a történetére több dolog miatt is kíváncsi leszek, de ezekről majd később.
Az istenek továbbra is játsszák az eszüket, főleg Artemisz, aki akkora tótumfaktumnak képzeli magát, hogy szívem szerint több alkalommal is behúztam volna neki két egyformát, és utána még meg is rugdostam volna. Még egy ekkora, öntelt ribanc, mint ez a nő, nemigen járkált a Földön, erre itt és most leteszem a nagyesküt. Megjegyzem, hogy a testvére, Dionüszosz se jobb nála, mivel az a manus meg annyira sötét, hogy a kínai Nagy Falat se venné észre. Azt, hogy okos döntéseket hozzon, inkább ne várja tőle senki. Ja, és Camulustól se. Mindkettő egy-egy idegesítő pojáca volt ebben a részben. Valahányszor megjelentek a hideg futkosott a hátamon, de nem ám jó értelemben.
Azt hiszem, itt az ideje, hogy a romantikáról is ejtsek néhány szót: nekem igazából tetszett ez a vonulat is benne, bár kétségtelen, hogy mivel a jeleneteik igen nagy részében éppen szeretkeztek, hát... Néha nem tudtam átérezni, hogy Talon és Sunshine tényleg annyira szerelmes, mint mondják. Mindenesetre, biztos, hogy a fent már említett dolgok közrejátszanak abban, hogy itt ez a szál már kap némi alapot is, ugyanis a lány nem más, mint a Kelta másfél évezrede elhunyt feleségének a reinkarnációja. Ugyan erre csak később jönnek rá, így legalább nem agonizálnak azon, hogy egyik egyéjszakás alkalmukból esnek a másikba... A regény eleje ugyanis lényegében erről szól. Néha picit unalmas volt ugyan, de a körítés része, hogy tulajdonképpen miért is borul el ennyire mindkettőjük agya, egészen reálisnak mondható.
Ebben a kötetben tűnik ki először, hogy a cselekményben semmi, de tényleg, semmi sem történik ok nélkül. Minden apró részletnek egy idő után komoly jelentősége lesz, így nem árt, ha odafigyelve olvassa az ember, s nem csak átrohan a sorokon, mint azt a szem legtöbbször teszi, mert egy idő után azon kapja magát, hogy fogalma sincs, mi, miért történt... Holott, a könyvben világosan benne van. Tapasztalatból írom ezt, hiszen az egyik jelenet során egy mozzanaton csak átrohantam... És utána meglepve tapasztaltam, hogy erre nem is emlékszem. Szabályosan vissza kellett keresnem, miről is volt szó tulajdonképpen. És azt hiszem, ez volt az, ami miatt abszolút rabul ejtett ez a rész. Kiszámíthatatlan és izgalmas is volt egyben, ráadásul nagyon érdekesen tudta csűrni-csavarni a szálakat, így rendre sikerült meglepnie.
Kedvenc karakter(ek): Talon, Acheron, Sunshine
Gyűlölt karakter(ek): Camulus, Dionüszosz
Pont: 20/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Tavasz Marianna
Kiadta: Ulpius-ház
Év: 2010
Oldalszám: 560
Sorozat: Dark-Hunter (#3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése