2015. október 12., hétfő

Blogturné #91 - Lauren Morrill: Vakrandi a vézgettel

Miért: megtetszett a fülszövege.

Bevezető: A Móra Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere egy olyan londoni utazásra invitál benneteket, mely során nyugodtan elhajíthatjátok az útikönyveiteket, és rábízhatjátok magatokat pimasz idegenvezetőnkre, Jasonre. Kalandból és romantikából garantáltan nem lesz hiány!
2015. október 12-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartalom: Julia semmit nem bíz a véletlenre, köszöni szépen. Pláne nem egy 
tanulmányi kirándulást Londonba, ami a hozzá hasonló Shakespeare-rajongóknak az ígéret földje! 
Csakhogy a kiszámítható terveknek lőttek, amikor idegesítő osztálytársával, a szabályokat hírből sem ismerő Jasonnel kerül párba az út idejére. Már első este egy vad buliban találják magukat, és másnap Julia flörtölős SMS-eket kap egy ismeretlen számról! A lány persze kíváncsi a rejtélyes imádóra, ezért alkut köt az ördöggel (izé… Jasonnel), aki segít kideríteni, ki küldi az üzeneteket, ha Julia hajlandó végre lazítani egy kicsit. A kalandos hajsza során a lány sok mindent megtanul, ami nem szerepel (kismillió) útikönyvében − például hogy semmi nem lepi meg annyira az embert, mint az igaz szerelem. (Móra)

Vélemény: Azt el kell ismernem, hogy a maga módján nagyon vicces könyvről van szó, de én úgy éreztem, néhol kimondottan ékegyszerű poénokkal operál a könyv, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem. Én sajnos tartozom azok közé, akik kedvelik az ilyesmit, de emiatt nem is fogom azt mondani, hogy rossz lenne. Az sem kizárt, hogy csak engem nem kapott el jókor, de ez majd csak akkor fog kiderülni, ha egyszer újraolvasom. Nekem ugyanis többször is olyan érzésem volt, hogy egy-egy poén egyszerűen nem működik, és inkább hagy maga után egy kínos, feszengős érzést, mint a jóleső nevetését. Persze, lehet, hogy csak én nem tudtam értékelni Morrill stílusát.
Ami mellett viszont nem tudok elmenni, az az a tény, hogy a két főszereplőnknél, Julia-nál és Jason-nél gyerekesebb karaktereket én már nagyon régen nem láttam olyan YA-könyvben, ami inkább a 14 év feletti korosztálynak szól. Néha komolyan elgondolkoztam rajta, hogy most tényleg 17 évesekről, vagy inkább 10 éves kisgyerekekről olvasok. Ezért sem éreztem semmilyen kémiát kettejük között, és itt most nem is feltétlen arra a fajtára gondolok, amiből később a szerelem is kibontakozhat, hanem szimplán arra, amikor a szereplők sehogy se passzolnak. Az interakcióik több sebből véreznek, mint amennyit egy kezemen meg tudok számolni. Ugyanakkor, hogy ne csak a szerintem negatív dolgokról beszéljünk, a könyv legnagyobb erénye a szerelmi háromszög. Esküszöm, ennél ötletesebb és viccesebb megoldását még nem láttam ennek a helyzetnek, ugyanis távolról sem olyan, mint amire én első körben gondoltam, sőt, annál sokkal kreatívabb és érdekesebb volt. Kicsit sajnálom is, hogy ez a történetnek csak egy kis szeletét tette ki, bár látni az alakulását kifejezetten szórakoztató. 
Egy másik, szerintem nagyon jó dolog, az a hangulata. Hiába az infantilis szereplők, a cselekménynek, mivel mégis csak egy tanulmányi kirándulásról van szó, olyan jellege van olvasás közben, mintha egy turistáknak szóló útikönyvet lapozgatnál, amivel sikerült belopnia magát a szívembe valamilyen szinten, hiszen érdekes volt egy diáklány szemüvegén át felfedezni a londoni helyszíneket. Plusz! Kevés a romantika. Sokan biztosan nem erre számítottatok egy LOL-könyv kapcsán, de én úgy vagyok vele, hogy ez a könyvnek az előnyére vált. Végül is, elég hülyén nézett volna ki, ha a cselekmény nagy része arról szólt volna, hogy a két főszereplő nyalja-falja egymást azzal a tipikus "gyűlöllek és szeretlek"-mentalitással. Kétségtelen, hogy abból is nagyon jó dolgokat ki lehetne hozni, de itt nem volt rá szükség. Egyébként se tudtam volna elképzelni se Jason-ről, sem pedig Julia-ról, hogy vevők lennének az ilyesmire. 
Sajnos a mellékszereplők nagyon kidolgozatlanok, pedig kifejezetten érdekes volt minden fejezet elején az egyik-másik karaktertől jött sms-eket olvasni. Morrill stílusával végül is nincs baj, szerintem szerethetően ír, még, ha ez olykor a szereplőknek hála nem is jön át igazán, de amikor például a kirándulások bemutatására koncentrál, az nagyon olvasmányos és érdekes. Ettől még persze nem lesz dokumentum-jellege a könyvnek, ettől még kellemes kikapcsolódást nyújthat annak, aki vevő egy nyomozós limonádéra. :) 

Kedvenc karakter(ek): Chris
Gyűlölt karakter(ek): Julia
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította:  Chovanecz-Molnár Éva
Kiadta: Móra Könyvkiadó
Év: 2015
Oldalszám: 392
Sorozat: -



Résztvevő blogok listája:

10.12. - CBooks
10.14. - Kelly & Lupi olvas
10.15. - Dreamworld

Nyereményjáték:


Mostani játékunk során egy kis angliai utazásra invitálunk Benneteket. Minden állomáson találtok egy rövid sms üzenetet Juliától, valamint egy fotókollázst, melyek együttes segítségével ki kell találnotok, mely helyszínre vagy épületre gondoltunk.
Ha mind a három feladványt megoldottátok, és a szerencse is mellétek szegődik, megnyerhetitek a Móra Kiadó által felajánlott regény egyik példányát.

Amennyiben szeretnétek még nagyobb esélyekkel indulni a fődíjért, úgy extra pontok fejében készíthettek egy képet kedvenc angliai helyszínetekről, a Vakrandi a végzettel szereplőiről, annak bármely jelenetéről,  Shakespeare-ről, vagy valamely művéről. Az alkotások beküldésével egyidejűleg hozzájárultok ahhoz, hogy feltöltsük őket a Blogturné Klub facebook oldalára.  (Ez a feladat opcionális, nem kötelező megcsinálni!)
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


A mai SMS: 

Lenni vagy nem lenni? - ezt akár mostani színhelyünk is kérdezhetné, ugyanis 398 év alatt háromszor épült fel. Először tűzvész áldozata lett, másodszor pedig egy puritán kormány új rendeletének esett áldozatául. - J.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése